Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)
1928-02-25 / 47. (1674.) szám
1928 február 25, szombat Az egészséges és beteg lélek Ferenczi Sándor dr. előadása a lélektan problémáiról Budapest, február 23. (Saját tudósítónktól.) Freud legkiválóbb magyar tanítványa, Ferenczi Sándor dr. egyetemi magántanár a Zeneakadémián Igen érdekes előadást tartott a psziehoanaíi zie napi problémáiról. Előadása, amelyet az alábbiakban vázolniuk, az egészséges és .beteg lé-lek között lévő étimenetek bosszú sorát részletezte. Kínkerülés és kedvkeresés íAz egészséges és beteg lélek között lévő különbségek megvilágítására példákat sorolt fel Fe- ren-czi dr. A pszichoanalízis és a lelkibe! egségek viszonyában magától adódik a kérdés, bogy a pszichoanal itikus technika mit tekint a gyógyulás eszközének? Erre a kérdésre válaszolva, Ferenczi ismertette a kinkeriilési és a kedvkeresési lelki jelenségeket, amelyek alapvető elvei a pszichoanalitikus gyógyeljárásnak. Hangsúlyozta, bogy a lelki és a testi állapotokat egészség és 'betegség szempontjából osztályozni nagyon bajos. Az ugyeneve- aett lelMbetegeég és az egészség között az.átmenetek végtelen sora lehetséges. — A beteg, aki gyógyulni akar — mondotta Ferenczi Sándor dr. —, tudatának egy részében mindent elkövet azért, hogy ne gyógyuljon. Szinte kifogyhatatlan ügyességgel és majdnem zsenialitással megpróbálkozik mindennel, bogy megakadályozza, a gyógyulást. Igyekszik elkedvetleniíend az orvost, aztán provokálja őt, bogy goromiba legyen és ennek az ellentállási processzusnak a során általában úgy viselkedik és úgy cselekszik, mintha semmi se jutna az őszébe. Micsoda hát a pszichoanalitikus fegyvere ezzel az ellen (állással szemben? Erre a kérdésre azzal válaszolt Ferenczi, hogy a pszichoanalízis a kísérletek során rájött az indu- iatátviíel többféle változatára. Freud arra is rámáméit, hogy a betegnek nemcsak a kimondott szava, hanem a viselkedése is voltaképpen elferdített, emlékmegnyilvánulás. Az indulattétel sok változata köziül, amellyel a pszichoanalitikus a lelki- betegre akar hatni, jóidéig csak a pozitív indulat- tétel volt ismeretes. Ilyen például az orvos nyájassága a beteggel szemben. Szuggerátor és az analitikus Tovább vizsgálva a beteg és az orvos viszonyát, röviden vázolta Ferenczi Sándor dr. C-harcot párisi professzor kísérleteinek eredményeit. Freud éveken át tanítványa volt Oharcotnak. Itt merült lel annak a kérdésnek a megvizsgálása, hogy -tulajdonképpen mi a 'különbség a szuggeszcié és a pszichoanalízis között A szuggerátor mindig egy feketeszakállas Svengali, aki meredt szemével hatalmában tartja a beteget, a pszichoanalitikus szerényen a sarokban iíi'1, onnan kérdez és annyit ajánl fel magában a betegnek, amennyire éppen szükség van. A sziug- gerátor hatalmában akarja tartani a beteget, a pszichoanalitikus viszont, mielőtt befejezné a gyógyítást, feloldja öt befolyása alól. Hiszen az analízisnek az a magasabb célja, bogy a beteget önálló egyénné tegye. Megemlítette most Ferenczi dr., bogy mennyire téves .és ferde az a felfogás, amely a pszichoanalízist kizárólag a szexualitás pszichológiájának tekinti. A pszichoanalízis úgy jutott el az erotika vizsgálatához, hogy szükségesnek találta annak a kikutatá- sát: micsoda lelki és fizikai élményeken ment kérésziül ,a lelfcibeíeg gyermekkorában? Freud vizsgálódásai során eljutott ahhoz a megállapításhoz, hogy az, amit a gyerekeiknél általában -rossz szokásoknak neveznek, voltaképpen az erő (izmus ősfoka. Az Oedipiis- komplexum — Az erotika csiráit látjuk a gyermek játékosságában, a eimogatás szeretetében, a ritmikus mozgásban, — mondotta Ferenczi dr. — Ez az au t®erotikus időszak. Ezt követi később a nárcisztikus kor, amelyben a gyermek már felfedezi saját magát és minden cselekedete az ön szerelésre irányul. Ezt később felváltja a tárgyak és személyek szeretete és itt következik az, amit mindenki mint valami rémséget emleget: az Oedipus-kom- plcxum. Ennek az elintézésétől függ nagyrészt az ember jövője. Ez az az időszak, amikor a fiú komolyan szeretné háttérbe szorítani az apját az anyja 'iránt táplált érzései miatt. Az Oedipus- komplexum általában a hatodik évben leromboló- diik. A gyerek látja, hogy erőszakos eszközökkel nem tud boldogulni, mert szülei erősebbek nála. Elhatározza, bogy majd később, ha megnő, mindent kipótol. Ettől az időtől kezdve elfordul az anyjától és az apját kezdi utánozni. Ez a iappan- gási időszak. Freud úgy tekinti az Oedipue- komplexumot, mint a -kanyarót, amelyen minden gyereknek át kell esnie. Az egészséges embereknél az Oedipus^komplexum titkait csak m álomban lehet felfedni. De azoknál, aki neurotikusaikká válnak, rendkívül nagy jelentősége van az Oediipus- koniplexumniak. Rögzítve megmarad tudattalan énjükben. Ki az elmebeteg? Most sorra vizsgálva az egészséges és a beteg lélek között jelentkező átmeneti formákat, részle iesen beszél Ferenczi dr. a fantáziáról, amely nem gondolatok a vágybet eljeeülés felé igyekeznek. Ezen a ponton épp az a különbség az egészséges és az elmebeteg között, hogy az elmebeteg valóban hisz a vágybeteljesüléeben és csakugyan olyannak tartja magát, minit amilyennek a fantáziaélet tükre mutatja. Az átmeneti formák között szerepel az indulatkitörés. Az indulatot kifejező mozgások és gesztusok a józan ész szempontjából tulajdonképpen értelmetlen maradványai azoknak a re- akciómódoknak, amelyek egykor hasznosak voltak. A pszichoanalízis ebben a tekintetben a Dar- win-féle történelmi magyarázatot fogadja el. Bizonyos gesztusok és mozdulatok átöröklés révén jelentkeznek az emberben. A térd épülés és a kéz összekül'csolása voltaképpen a rabszolgaságot jelenti. A -rabszolga letérdel, könyörög urának és valami jót vár tőle. — Az alvás is rendkivül- hasonlít az elmebetegséghez, — folytatta Ferenczi Sándor dr. — Tulajdonképpen görcsös magábazárkóaás. Az, aki alszik, visszavonja érdeklődését a külvilágtól. A szerelem érzése is átmenet az egészség és a lelkibaj között. Aki szerelmes, az túlbecsüli szerelme tárgyát és elvakult minden más szépséggel szemben. Bizonyos dolgok elfelejtése ugyancsak ebbe a csoportba tartozik. És mindennapi elmebetegségünk: az álmodás. Az álom Hosszasan beszélt az álomról Ferenczi dr. Az álmok elemzése telte lehetővé, hogy a pszichoanalízis megtalálja azokat a csirákat, amelyekből az elmebaj származott és amelyek nélkül az elmebeteget megérteni nem lehet. Az álom tele van olyan képekkel, amelyek rejtett kívánságokat fejeznek Iti, de bizonyos erkölcsi érzés kíséri és ellenőrzi az álomképeket, mintha egy cenzor figyelne belül. Freud megállapítása szerint az álom vágy teljesülés. Legpniimitivebb formája az úgynevezett ingerálom, amikor valaki, -arról álmodik, hogy forró puszlaeágon jár és vizet keres. Föiriad az álomból és csakugyan vizet iszik, mert szomjas. Miért leit öngyilkos Szegeden a szökevény Ipolysági diák! Sfri&rny lapja karnis vádakkal rágalmazza meg a szegedi rendőrséget Prága, február 24. Stríbim^ exminiszter szenzációkat hajhászó lapja, a Veöerni List, február 22 iki számában gyűlöletes cikket közöl, melynek már cime is elárulja tendenciáját. A lap öles betűkkel első oldalán a következőket hirdeti: „A magyar rendőrök bestialitása öngyilkosságba kergetett egy kis cseh gyermeket1'. Az alcím szószerinti magyar fordításban igy hangzik: „A tót nem ember elve kiterjesztve köztársaságunk minden alattvalójára." A cikk elmondja, hogy Behounek csehszlovák főhadnagy 14 éves fia a rossz bizonyítványtól való félelmében Ipolyságról útlevél nélkül átszökött Magyarországra, állítólag azért, hogy Jugoszláviába jusson és egy ott élő 'smerőse révén a tengerészeti (?) akadémiába felvétesse magát. A kisfiút letartóztatták és azért lőtte magát főbe a rendőrségen, mert a magyar rendőrök durván cseh spionnak és gazembernek hordták le. és összeverték a fejét A lap szerint a rendőrségen elvették tőle 400 koronányi pénzét, diákigazolványát, de a revolvert nála hagyták és miközben kimentek, hogy botot keressenek elő, a gyermek a további kínzástól való félelmében főbelőtte magát. A szegedi rendőrségtől nyert információnk szerint a szomorú esemény ily módon való beállítása szemenszedett valótlanság. Ellenben a tényállás, amint annak idején megírtuk és most kibővítve megismételjük, a következő: A fin, azonnal amint kiszállott a vonatból, magára vonta a rendőrközeg figyelmét tétova viselkedésével és nézdelődésével. A rendőr kérdéseire idegen akcentussal, egymásnak ellentmondó feleleteket adott. A rendőr bekísérte a pályaudvari őrszobába, ahol kiderült. hogy útlevele nincs és hogy Csehszlovákiából jött át Magyarországra. A rendőrhatóságnak első pillanattól fogva az volt a szándéka, hogy amíg vissza nem juttathatják szüleihez, a fiút mindaddig őrizetben tartják. A számára idegen környezet, azután a csehszlovák lapokban a magyar rendőrség kegyetlenségéről terjesztett tendenciózus hírek, továbbá annak meg- tudása, hogy a rendőrség őrizetben akarja tartani, hozhatták a fiút akkora ijedelembe, hogy végzetes tettét elkövesse. Nem felel meg a tényeknek az sem. hogy a rendőrség pénzétől és értéktárgyaitól megfosztotta, ellenben revolverét nála hagyta, mert hiszen a rendőröknek legelső kötelessége, hogy a fegyvert vegyék cl. Ez tehát a legélénkebb bizonysága annak, hogy a diákot még csak meg 6em motozták. Végül a szegedi rendőrség megjegyzi, hogy amikor észrevették, hogy a diák revolvert húz ki zsebéből és homlokához irányítja, az egyik rendőr odaugrott és el akarta kapni a revolvert. Ennek következménye volt az, hogy a jólirányzott lövés célt tévesztve nem okozott azonnali halált, hanem a halál csak néhány napos szenvedés után következett be. Mondanunk sem kell, hogy az olyan gyűlöletes és hazug információk alapján megirt cikk, aminő a VeÖernl Listé, csak arra alkalmas, hogy a nemzetek között a gyülölséget még jobban ki- mélyitse s a szakadékokat szinte áthidalhatatla- nokká tegye. A magyar rendőrség csak kötelességét teljesítette akkor, amikor az útlevél nélküli szerencsétlen gyermeket bevitte a rendőrségre, mint ahogy a csehszlovák rendőrségeknek is természetszerűleg igy kell cselekedniük, ha valaki útlevél nélkül lépi át a határt. Az inzultusokról koholt híreket az objektív és józan ítélet ket'ő értékükre fogja leszállítani. „A pozsonyi magyar ifjúság vezére egy tanácsköztársasági cserefogoly” — írja egy budapesti lap Rosszakaratía és hamis információ alapján megrágalmazta a Magyarság „szl«venszkói cikkírója** a kisebbségi magyar ifjúságot Prága, február 22. Az egyik budapesti napilap, a Magyarság, mely a magyar kormánnyal szemben erősen ellenzéki magatartást tanusit, legutóbbi számában valami Nemere Károly újságíró tollából három i hasábnyi terjedelemben szenzációs cikket közöl, melynek már a cime is elárulja a cikkben foglaltak hihetetlen naivitását és badarságát. A különös cim öklömnyi betűkkel hirdeti, hogy „A pozsonyi magyar ifjúság vezére egy tanácsköztársasági cserefogoly". Amint belefogunk a cikk olvasásába, rögtön eszünkbe villan, hogy a pozsonyi keltezésű cikk Írója soha sem volt Pozsonyban, mert a cikk tarkitásául használt csehnyelvü feliratok meg idézetek szerb nyelven vannak megfogalmazva s bizonyára egy kávéházban, ha nem a szerkesztőségben keletkeztek. De ez még csak hagyján, ellenben ami ezután következik, az már egyenesen fejbecsap. Valósággal az elkeseredés érzése fojtogat, ha elolvassuk mindazt a hihetetlen vádat, amely- lyel egy budapesti lap jövőnk letéteményesét, a kisebbségi magyar ifjúságot támadja meg. A cikkíró szerint „az a fiatalság, amelyik itt maradt, távol áll azoktól az eszméktől, amelyeket magyarnak vagy eszményinek nevezhetnénk. Ez az ifjúság elavultnak, ósdinak, idejét múltnak tekinti Aranyt, Mikszáthot, Jókait, Herczeg Fe- egvéh, mint az ólet egyik érintettemül hagyott da-1 rencet. Ezen az utón ettől az ifjúságtól nagyon rabja. Ennek a darabnak szabad, hogy gyermeki [solc jó alig remélhető." De ez még csak kóstoló, maradjam A. taniázíaéletiben a szabadjára eregeti A^vji C*§k^ íööS-t A szemfüles újságíró a Reggel magyarnyelvű csehszlovák kormánylap főszerkesztőjét, Kasz- tor Ernő dr.-t a pozsonyi magyar ifjúság vezérének teszi meg, s hogy még izletescbbé tegye mondókáját, azt is megállapítja, hogy nevezett újságírót „a vörös uralom alatt elkövetett gazságai miatti súlyos börtönre ítélték, de megszökött, mint tanácsköztársaság! cserefogoly. Nem csoda, ha ezek után igy sóhajthat fel a bn- pesti újság: „Ilyen emberek irányítása mellett bizonyára nehéz szerep jutott azoknak, akik a magyar ifjúságot a nemzeti eszme szebb útjára igyekeznek átmenteni és akiknek működésére ml csak a jó Isten áldását kérhetjük." A cikkíró azt állítja, hogy mindezt a nevetséges adatot egyenest Pozsonyban szerezte, még pedig olyasvalakitől, aki — hogy megint neki adjuk át a szót, — „úgy tehetsége ée kiválósága, mint közéleti múltja éa társadalmi szereplésénél fogva egyformán hivatott a cseh fenhatóság alá került magyarság helyzetéről információkat szolgáltatni." Hát ez már a netovábbja a hamis beállítású híresztelésnek, mely teljes zavartságával különben is páratlan a maga nemében. így még nem Írtak rólunk soha és sehol. Nem hisszük, hogy akadna Csehoszlovákiában beszámítható magyar ember, aki az ifjúság háromesztendős mozgolódásait nemzetellenesnek tartaná. Ami az uj nemzedék szellemi kultúráját illeti, haladó, de éppen ezért vagyunk büszkék a diák- mozgalomra. Tagadjuk azonban, hogy a fiatalság, mely Adyért, Móricz Zsigmondért, vagy akár Szabó Dezsőért lelkesedik, ezzel a múlt nagyjait detronizálná. Aki bele van avatva a kisebbségi magyar diákok mozgalmaiba, az tudja, hogy éppen az uj magyar irodalom legbuzgóbb hívei azok, akik a falun Petőfit és Aranyt propagálják és nemzeti érzésük mindennél mélyebb, mert a legnemesebb magyar hagyomány: a szociális haladás füti őket. Ami pedig a pozsonyi magyar ifjúságot illeti, az kikérné magának, hogy a csehszlovák kormánylap főszerkesztőjét tegyék meg — még gondolatban is — vezérévé. A pesti cikken bizonyára Kasztor Ernő dr. nevet a legjobban, akiről, ha ellenfelünk is, alaptalan hazugságokat mégsem terjeszhetünk. Soha életében nem volt „tanácsköztársasági cserefogoly". Különben is Prágában lakik, nem Pozsonyban s a diákmozgalmakhoz teljességgel semmi köze sincs. A legkomolyabban tiltakozunk a budapesti ellenzéki lapban megjelent cikk ellen, mert kiválóan alkalmas arra, hogy a magyarországi közönséget félrevezesse és rossz hírét költvén a nehéz sorssal sújtott kisebbségi diákságnak, lelki szakadékot vonjon a magyarországi és az utódállamokban élő magyarság közé. Fiatalságunk elemi erővel küzd magyarságáért, nehéz harcában csak védeni és segíteni illik. Alaptalanul támadni diákjainkat — nemzetgyilkosság! Kéréssel fejezzük be: ne üljön fel a budapesti sajtó akármilyen cikkírónak éppen csak azért, mert szlovenszlíői témát hoz. Inkább itt volna már az ideje annak, hogy a magyarországi sajtó komolyan kiépítse az utódállamokban hírszolgálatát, ezzel is összébb kapcsolva azokat, akiket oly végzetesen elválasztanak egymástól az uj határok. kb. Gond és nyomor a küzdő magyar feffáfa Mezőkászony, február. A kegyetlen és orvul támadó halál olyan embert ragadott el a szlovenszkói és ruszinszkói magyarság zárt soraiból, akinek távozása a sohasem gyógyuló seb fájdalmát sajgatja a magyarság küzdő, szenvedő táborának lelkében. Szendrey István mezőkászony! református lelkész halálával a magyar erdő büszke duslombu tölgye dőlt ki. Számbelileg csak egy emberrel lett kevesebb, de az ür, amelyet maga u’ n hagyott, mégis olyan nagy és pótolhatatlan, mintha egész erdőséget döntött volna le a halál kaszája. Élete példaadás volt. ügy a közéletben, mint magánéletében maradandó emléket alkotott munkásságával. Gondolkodásmódja, egyenessége, jósága, szavainak és tetteinek puritán tisztasága egyforma erővel érvényesültek politikai és lelkipásztori tevékenységében. Hitt, remélt, jobb időkről álmodott és hitének lángoló magvait elhintette a lelkekben. Termékeny volt ez a vetés és termékeny lesz az aratás is, mert a jóság zengő szava nem múlhat el nyomtalanul a lelkekből. Szendrey István egyik legkiválóbb alakja volt a ruszinszkói magyarság tiz nehéz kálváriás esztendejének. Töretlen erővel védte hitét és faját és nem volt olyan áldozat, amit meg nem hozott volna, ha fajszeretet követelte. Talán éppen ez a férfias bátorság és hősi kiállás vonta maga után, hogy Szendrey István állampolgárságát firtatni kezdték és dacára annak, hogy a lelkész hosszú éveken, sőt évtizeden át lakója volt ennek a földnek, nem tudta elismertetni honosságát. De nem azért volt az a kemény faragásu talpig magyar ember, hogy megrettent, vagy meghátrált volna, amiért papirosait bolygatták. A száz veszély mellett az állampolgárság megvonása volt a százegyedik, amellyel bátran szembe nézett, amig élt. Özvegyet és két gyermeket hagyott maga után Szendrey István, de mert munkáséletének minden percét a köz- és embertársai szolgálatban töltötte el, földi javakat nem gyűjtött. Az a csapás, amely állampolgársága megsemmisítése révén zudult a kis családra, tulajdonképpen nem is a családfőt érte, hanem özvegyét és a két kis gyermeket sújtotta. Nincs állampolgárság, nincs nyugdij. Nincs illetőségi papír: nincs egy falatnyi fekete kenyér. A családfő elhagyta a kis családot, amely itt maradt nincstelenül, illetőség, nyugdij és kenyér nélkül. A ruszinszkói magyarság átérezte, milyen kötelességei vannak a magyar ügy elhunyt apostolának hátramaradottjaival szemben és az átérzéstől egy lépésnyire volt csak a cselekvés. Egry Ferenc szenátor és Korláth Endre dr. nemzetgyűlési képviselő irányítása és ékesszólő agitá- ciója mellett indult meg a mozgalom Szendrey Istvánná és két kis gyermeke érdekében. Az elhunyt lelkész hivei, barátai és ismerősei kérvényt készítettek, melyet több száz aláírással ellátva küldtek el a magyarság törvényhozóinak címeire. Meghatott szavakkal kérték a magyar törvényhozókat, harcolják ki minden erejük latbavetésé- vel az özvegy csekélyke nyugdiját, amelyet emberi és morális jogon kótségbevonni amúgy sem lehet. „Néhai Szendrey István mezőkászonyi reformátuslelkész özvegyének és árváinak elesett sorsát — írják a kérvényben — méltóztassanak kezükbe venni s a pártszövetség, testületek, vagy szervek segítségével odabatni, hogy a ruszinszkói magyarság egyik legnagyobb és legönzetlenebb harcosának sir! nyugalmát ne zavarja szivéhez nőtt hátramaradottjainak szűkös anyagi helyzete, vagy éppen nyomora." A magyarság törvényhozói vállvetve láttak hozzá az igaz ügy kiharcolásához s ha az igazságnak útját nem zárják el a rosszakarat és a gyülölség szikrái, akkor az özvegy és a két árva, 4
