Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)

1928-02-24 / 46. (1673.) szám

2 Seipelt politikai okok akadályozzák a déitiroli német kisebbség védelmében Ausztria nem fordulhat panasszal a népszövetséghez _ Olaszország a tlroll kérdést belső ügynek tekinti ­megyarázzuk meg a járási hivatalsaik, hogy Jávorira Ádámmak, az újvári vitéznek csapa­taiban nyitraanegyei szlovák fiuk küzdöttek, hogy Rákóczi leglelkesebb hívei a „gens íi- delissimá'T-"ból, a rtrthén népből kerültek íd és hogy a szlovák nép dalai, melódiái és le­gendái még ma is visszaidézik a kuruc idő­ket, amikor Szlovenszkóról kiverték a nép nyakán élősködő spanyol és olasz zsoldoso­kat? Ilyen felesleges munkát nem végzünk* csak rámutatunk arra, hogy Érsekújváron, ebben a magyar jellegű városban, amelynek lakossága és ennek megfelelőleg képviselő­testülete túlnyomó többségben magyar, újból megsértették a magyarság nemzeti érzését és ofifenzivát. indítottak a magyar múltnak azon legdicsőbb alakjai ellen, akik az egyetemes magyar nemzet leikébe eltörölhetett énül vannak bevésve, de az egész világ előtt is ne­mes fényben ragyognak. A történelem szent tradícióit az egész vi­lág kegyelettel őrzi és elismeréssel adózik a különböző nemzetek szabadsághőseinek. Ki ne tisztelné Husz János emlékét, aki á meg­győződésnek, nemz©tszeretetnek és igazság- kei esésnek máglyafényében ragyogó örök szimbóluma? Ki no gondolna kegyelettel Ko- menszky hazátlanságára, szmkivetettségének keserű évtizedeire? Bánt-e az egyetlen ma­gyart is* hogy a cseh Komenszky emlékét Sárospatak kegyelettel őrzi? Csak a magyar nemzet szabadsághőseinek emlékét kell meg- kisebbiten; ? És miért kell ennek a magyar városnak utcáiról eltűnnie a Rákóczi, Bercsé­nyi és Jávorka neveiknek, amikor Kassa váro­sában, ahol a hivatalos statisztika szerint csak húsz százalékos a magyarság, ma is van Rákóczi-, Bercsényi-, Bethlen-, Bocskay-, Mar- tinovich-utc-a? Érthető, hogy az érsekujvári magyarságot megdöbbentette a furcsa rendel­kezés é« annak még furcsább indokolása. A megdöbbenés azonban nem elegendő. Érsek­újvár ragyogó történelmi múltja sokra köte­lez elsősorban pedig kötelez bátorságra, a sza­badsághősök tiszteletére és emlékük áldozatos ápolására. A magyarság pártjainak nem sza­bad megádlániok egyszerű tiltakozásnál, min­den eréUyel, a város múltjának kijáró elha­tározottsággal kell mindent elkövetniük, hogy ebből a sérelmes rendeletből valóság ne vál­jon. A legfelsőbb fórumok elé kell vinni az ügyet és az objeMiv legfelsőbb közigazgatási bíróság döntésére kell bizni, vájjon'Rákóczi, Bercsényi és Jávcrka Ádá/m tényleg olyan történelmi személyek voltak-e, akik „nem ro- konszenvei- ek a csehszlovák népnek". A ma­gyarságnak különösen most minden támadás­sal szemben meg kell védelmeznie dicső tör­ténelmi múltjának szent tradícióit, Érsekújvár polgárai, Jávorka Ádám ivadékai, az a sze­gény kuruc főhadnagy, aki mindent elszenve­dett rajongásig szeretett városáért és üldözött nemzetéért, akinek leszármazottai most is köztünk élnek, ennyit méltán elvár tőletek! ma&ssssm Bécs, február 23. A nemzeti tanács mai ülésén a déitiroli német kisebbség ügye ke­rült napirendre. Kalb dr. északtiroli képviselő nagy vádbeszédet tartott az olasz kormány kisebbségi politikája ellen és beszédében na­gyon sok adatot sorakoztatott fel. Utalt arra, hogy a st.-germaini szerződés kísérő jegyzé­kében Déltirol német kisebbségének védelmét kifejezetten biztosították és Itália királya és akkori áJIamférfiai az annektált németekkel szemben a legenyhébb bánásmódot Ígérték meg. Ha most Rómában azt állítják, hogy Olaszország nem kötelezett a mindenütt ér­vényes kisebbségi védelemre, Déltirol szá­mára biztosítani kell ezt a természetes jogot. A déitiroli kérdés nem belső ügye Olasz­országnak, nem tiroli, nem osztrák, vagy német kérdés, hanem már világprobléma. Kalb dr. beszéde nagy figyelmet keltett és beszédének végeztével a szónokot az egész Máz ünnepelte. A tiroli kérdésben maga Seipel kancellár szólalt fel, kijelentette, hogy rendkívül jellem­ző, hogy , • a külpolitikai költségvetés vitájának ösz- szes szónokai csaknem kizárólag Ausz­triának Olaszországgal való viszonyát fejtegették. Ebből kivilágosodik, hogy tényleg egyetlen más határon sem merülnek fel hasonló pro­blémák. Nagyon nehéz az olasz határon túl Prága, február 23. A koalíció nyolcas bi­zottsága ma délelőtt véglegesen letárgyalta és végérvényesen megszövegezte a szociális biz­tosítás módosító javaslatárt. A meegyezés lé­nyeges pontjai a következők: A betegsegélyzö pénztáraik igazgatótaná­csának elnöke munkás lesz, a felügyelő bizottságé pedig munkaadó. A vezetőség­ben paritásoson lesznek képviselve a munkásaié és a munkaadók. Az üzemi betegsegélyzö pénztárak közűt a régi tör­vény alapján alakitott pénztárakat meg­hagyják, újakat létesíteni azonban már végbemenő ügyeket tiszta megfontolással tárgyalni, mert ezek a kérdések a szív ügyei. — Ebben a kérdésben már kifejtettem ál­láspontomat, — folytatta a kancellár. — A reálpolitika egységes irányvonal megtartá­sát követeli. Déltirol kérdését nem tárgyalhatjuk inter- nacionális ügyként, mivel ezt Olaszor­szágban belpolitikai kérdésnek tekintik. Mindenütt a békeszerződések által vannak szabályozva a német kisebbségek kérdései. Számunkra nagyon nehéz, hogy minden né­met kisebbség ügyéről beszélhetünk, de úgy kell tennünk, mintha Olaszországban nem volna kisebbségi probléma. Mikor ezt meg kell állapítanom, nem szabad arra a kérdésre sem áttérnem, hogy ne forduljunk-e panasszal a népszövetség elé a déltiroliak ügyében? A külpolitika vezetőinek azonban, mint a lel­kiismeretes ügyvédnek óvakodnia kell a ki­látástalan pöröktől. Ilyen helyzetben vagyok én is. Oka’mat kimerítően ismertettem tiroli pártbarátaimnak adott feleletemben. Az olasz kormány részéről is be kell látni azonban azt, hogy egész más dolog olyan diplomáciai lépést tenni, amelyet belső ügyekbe való be­avatkozásnak tekinthetnek, mint panaszt ter­jeszteni be az illetékes fórumokhoz. Hiszünk a magasabb jogban, a nemzetközi morálban, amely a nemzetközi jog felett áll. nem lehet. Mezőgazdasági betegsegélyzö pénztárok korlátlanul és a tagok számára való tekintet nélkül szabadon álakiibatók. * A szövetkezeti és greroiális betegsegélyzö pénztáraik közül, amelyek eddig még nem lik­vidáltak, csak azok maradhatnak fönn, ame­lyeknek legalább ezer tagjuk van, újak csak ott létesíthetők, ahol a kerületi betegsegélyzö pénztárak létét nem veszélyezteti és csak az­zal a feltétellel, ha legalább négyezer tagja van. Ha egyes szövetkezeti, vagy gre- miális pénztárak külön-külön négyezer tagot nem tudnak felmutatni, akkor a népjóléti mi­" I ~"r 1UHíTmfWPWIW 'iTIWMI’MhlWW 'tWIIBMI IIMIUIII'I IIMlliHlli Hí I W—TOHWWTW1THHW—I——WW| Megszületett végre a szociális biztosítás reformjavaslata A nyolcas bizottság az üzemi betegsegélyzö pénztárak kérdésében leszavazta Kramárékat — A szocialisták elkeseredett rohamra készülnek a paritás elve ellen J$e8í, ^ az eisoszerelem fUESÉNV* i’rUi V*AARAS $ÁNDOR (49) Elhatároztam, hogy a „Sas“-iba járok néhány napon át vacsorázni. A cigány miatt. Egészen jó cigány, s szívesen elhallgatom. Szeretném a leánynövendékek figyelmét felhívni valamilyen formában a májusi áj- taiosságok szép szokására. Nem tudom, miért jut ez eszembe? Cserey mindeneset­re helyesebben tenné, ha ezekre a szép áj- tat osságokra járma el déiutánonkínt, ahe­lyett, hogy Madárral ül a szappanfőző sírja mögött. Mostanában soha nem látóim együtt őket. Azt hiszem, rossz jel. De egy ilyen felhívással csak nevetsé­gessé tenném magam. Nem is értem, miért jutott eszembe? Egészen zavarosak'utolsó időben az ötleteim. Május 21. — Iveket, hogy tévedek, de az a benyomásom, hogy Cserey sokkal vidá­mabb, mióta azt hiszi, hogy nem olvastam a levelét. Hogy Madár vidám-e, vagy sem, azzal nem törődöm. Amennyire látom, nem éppen különösen vidám. Az órákon gub­baszt, s a tavasz teszi-e vagy mi, de egyre pattanásosabb. Csereynek határozottan jót tesz az idő­járás. Most vannak napok, amikor majd­nem csinos. Nem szép, attól messze van. De egy kis jóindulattal csinosnak is lehet néha mondani. Május 28. — Csak azt tudnám, miért nevezte a levőiben Bébinek? Miféle külön név ez? Csak egymás között használják ezt a nevet? Egyáltalán, mij#? név ez: Bébi? Ki nevezte igy el, — Madár, vagy ez a neve a családban is? Utóbbi esetben a név nem is olyan rossz. Bébi nem jelent semmit, együgyű becéző név. De nagyjából illik reá. Bébi. Ma majdnem ezt mondtam neki az órán: — Üljön egyenesen, Bébi. — Gör­bén ül, a válla előreesik. Szerencsére még idejében észbekaptam. Nem szóltam semmit. Május 26. — Ma előttem ment az utcán, délben, előadás után. Sárga spangnis oipőt visel és szürke harisnyát. Május 27. — Gserey, úgy veszem észre, egy idő óta több bizalommal vtam irántam. Figyel, ha előadok valamit. Az idő sürget, de néhány órát mégis arra használok fel, hogy római . régiségtanból néhány érdeke­sebb és szükséges adatot közöljek a növen­dékekkel. Ma a római fürdőkről és a régiek gőzfűtés-módszeréről beszéltem. Úgy vet­tem észre, ez nagyon érdekelte az osztályt. Lehet, hogy vonzóan adok elő. Nem tudom. Gserey mindenesetre erősen figyelt. Két­szer jegyzetet is készített. És kétszer mo­solygott. Ennek örülök, ha látom, hogy egy növendék érdeklődik. Nem szeretem, ha reámnevet. Ez meg­akaszt a konoeptusban. Május 28. — Állandóan ugyanarra kell gondolnom. Ugyanarra. Csókoló?,ik-e Madár ezzel a Csereyvel? Karmai között tartja-e Csereyt? $ ha igy van, nem kellene-e még­is közbelépnem? Valami módon figyelmez­tetni a lányt?; Megmondani neki, hogy Ma­dár necqoi hozzáillő. Lehet, hogy; mm m egészséges. Nem néz ki valami egészsé­gesen. Tegnap előadás előtt arra gondoltam, hogy miért feszélyez, miért tűrhetetlen, miért ebben a mértékben tűrhetetlen szá­momra ez a gondolat, hogy Madárnak eset­leg testi kapcsolata van Csereyvel. Testi kapcsolat alatt nem gondolok semmi külö­nösen rosszra. Elég az, hogy csókolózik vele. Elég az, hogy esetleg megfogja a ke­zét, s már elővesz ez az utálat Madárral szemben. Miiért Madár? Miért éppen Madár? Ez a satnya kölyök? Hová tette Cserey a szemét? Arra gondoltam, hogy Puliszka pél­dául sokkal csinosabb növendék. Szőke, ma- gastenmetü, van valami kedves és hetyke a megjelenésében. Iparkodom elképzelni, hogy Madár nin­csen. Nem kívánok semmi rosszat neki, in­kább azt képzelem el, hogy nem is él, meg se született. Mármost sorra veszem az osz­tályt, s arra gondolok, hogy Madár hiányá­ban kit választana a növendékek közül Cse­rey? Megállapodom Puliszkánál. Puliszka igazán r okonszenves. Pattanásai sincsen ek. Elképzelem, mert érdekel, hogy Cserey ro­konszenvezik Puliszkával, s iparkodom be­leélni magam, hogy milyen érzéseim lenné­nek ebben az esetben Puliszkával szem­ben? Ezt azért csinálom, hogy megtudjam az okát az ellenszenvnek, amit Madár iránt érzek. Meg kell állapítanom, hogy az elkép­zelés csak félig sikerül. Puliszka sem nyer előttem bocsánatot. Puliszkát se nézném különösen jó szemmel, ha jó viszonyban tudnám Csereyvel. Állandóan erre kell gondolnom. Mint egy rögeszme. Belémette magát. Csókolja-e Madár ezt a Csereyt? Bizonyosságot szeret­nék. Ha biztosan tudnám, hogy csókolja, ta­lán nem is törődnék vele. De nem tételez­hetem föl Csereyről. , .Másrészt szerelmesek között az az efeő, hogy osóikojjiák égyiöáaL 1928 február 24, péntek. uisztérium megengedi, hogy egy körletben kö­zös pénztárt létesítsenek. A munkásbelegsegélyzö pénztárak eddigi szövetségeit föloszlatják. A betegsegélyzö pénztárak tisztviselőinek számát és fizetését pontosan jn egál lapítják. A koalíciós nyolcas bizottságnak ez az egyezsége óriási elégedetlenséget szült a nemzeti demokrata pártban, miután a párt ragaszkodott az üzemi betegsegélyzö pénztárak alakításának engedélyezéséhez. KrOmárt leszavazták a nyolcas bizottság­ban s erre ö tüntetőleg otthagyta a .ta­nácskozási. Ma délután összeült a tizenhatos bizott­ság is, hogy a nyolcas bizottság egyezségét megvitassa. Ez az ülés a késő esti órákig, fog tartani. Prága, február 23. A szociálpolitikai bi­zottság pénteken délelőtt tiz órakor ül össze Labay szlovák néppárti képviselő áléinak elnöklete mellett, mivel a bizottság elnöké­nek, Csűrik képviselőnek beteg bátyjához kel­lett utaznia. Dubicky helyett Malik fogja be­terjeszteni a szociális biztosítás módosításának javaslatát, ezután az ülést berekesztik s ked­den délelőtt kezdik meg az általános vitát. A vita folyamán fölszólal Srámek miniszterel­nökhelyettes is, hogy a kormány álláspontját kifejtse. Ha szükség lesz rá, a szociálpolitikai bizottság albizottságot alakit a részletes tár­gyalás céljából. Közben a szociálpolitikai bi­zottság esetleg letárgyalja a lakók védelméről szóló törvényjavaslatot is, ami azonban még nem biztos, miután a koalíció még nem tudott eddig megegyezni a törvényjavaslat szövegé­ben. A szociális' biztosítás általános vitája va­lószínűleg egy hétig fog tartani s igen heve lesz, mivel a szocialisták hallani sem akarnak arról, hogy paritásos legyen a vezetőség összeál- litása és hogy a pénztárak szövetségeit föloszlassák Az általános vitában korlátlan lesz a beszéd­idő tartama. Mayer és Hanreidi választóik előtt Prága, február 28. Mayer és Hanreich, * mandátumától megfosztott két német agrár- képviselő Znáimban éá környékén több nagy­sikerű gyűlést tartott. A két politikus beje­lentette, hogy a mandátumfosztás ellen a leg­felsőbb közigazgatási bírósághoz föllebbez. Be­szédeikben éles kritikával illették a német agráriusok politikáját „Aki elveszti mandátu­mát, — mondta Mayer — semmit nem veszít. De aki a becsületét elveszti, az mindent el­veszít!" A választók mindenütt nagy lelkese­déssel ünnepelték a két harcos ellenzéki poli­tikust Barbár Szokás. Vannak népek, melyek nem is ismerik a csókot. Azt hiszem, egészségte­len szokás is, bár, mint mondják, örök, mint az emberiség. Madár nem is lehet valami különösen tiszta. Undorító. Elalvás előtt arra gondoltam, hogy Cserey elmegy a Madár szobájába. Belép az ajtón, üdvözlik egymást. Mit csinálnak? Több, mint valószínű, hogy rögtön megcsó­kolják egymást. Iparkodtam logikusan el­képzelni a jelenetet. Lehet, hogy a lánynak csak az arcát csókolja meg, nem a száját. Az még inkább megy... Remélem. De aztán? Leülnek egymás mellé? Hová? Madár szo­bájában nincsen dívány. Szék talán van ket­tő, neim emlékszem pontosan. Az ablakon függöny van, erre emlékszem. Kép nincsen a szobában, de függöny, az van az ablakon. Ezt már biztosan Madár tétette föl. Nincsen kizárva, hogy az ágyra ülnek. Ott tovább esókolóznak? Biztosan átöleli a lányt. Ez a Cserey egészen vékony. Ha Madár nyirkos és hosszú kezeire gondolok; hogy átöleli Csereyt és ezekkel a kezekkel megérinti a lányt, rosszul leszek az undortól. Nem tud­tam elaludni. Ha biztosan tudnám, talán nem is érde­kelne. De ezt csak Cserey tői tudhatom meg. Vagy Madártól. Képtelenség megkérdezni ilyesmit, Hiába bizonygatom, hogy ez köte­lességem. Nem is kötelességem. Nekem kötelességem ebben az esetben csak egy van. Hogy igazságos legyek. Május 29. — Ma arra gondoltam, hogy egy hónap múlva érettségit tartunk. Ezzel kapcsolatiban föl akarok valamit jegyezni, órafcözben jutott az eszembe. Arra gondol­tam, hogy még' egy hónap, és elmennek. Ki­repül mind a harmincnégy. Jövőre már nem is tanítok. Nem lesz a kezem alatt senki. S ezek.- ezek elutaznak a 'váróéból, á főváros­ba,1 vagy máshová, ahol : egyetem van. ^ (Folytatjuk^ J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom