Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)
1928-02-03 / 28. (1655.) szám
1928 január 8, pántét. Öaagysága hriliiánsai vagy a 43 as számú szanatóriumi szoba titka Egy prágai gyárosáé rejtélyes ékszereltUnési ügye a bíróság előtt Prága, február 2. Amint a P. M. H. anmakide- jjén megírta, 1921 szeptember 2-án éjszaka a grá- fenbergi Priesnilz-szanatórium 43-as számú beteg- 6Z&bdjában rejtélyes dolgok történtek. Egy dúsgazdag prágai gyáros felesége, AMeohul Margaréta lakott a szobában ápolónőjével együtt. Éjfél után az asszony ápolónője társaságában a fürdőszobába vonult és hosszabb időt töltött ott. Egy vékony ajtó választotta el a fürdőszobát a hálótól és sem a gyáros felesége, sem az ápolónő semmi gyanús neszt nem hallottak. Fürdés után viasza tártak és lefeküdtek. Reggel az asszony ékszert akart magára aggatni és az éjjeli szekrényen lévő könyvek alól elővette az ékszeres dobozt. Amikor kinyitotta fedelét, rémülten látta, hogy legértékesebb ékszerei hiányoznak. Eltűnt egy 150.000 korona értékű valódi gyöngysor, egy 110.000 korona értékű briliiána fülönfüggő és egy 35.000 korona értékű, bril- liánssal és drágakövekkel kirakott karkötő. Az asszony ijedten rohant a szanatórium igazgatót Irodájába, jelentést tett a rejtélyes lopásról és a szanatórium magándetektivjei a csendőrökkel és a Prágából érkezett det oktáv eklkel együtt ke rész fűlik ásni kutatták a szobát nyomok után. A tolvaj nagyon ügyesen dolgozott. Semmi nyomot nem hagyott hátira és az egész nyomozéapparátus tehetetlenül állt a rejtéllyel szemben. Az asszony rimánkodva kérte a <fefek{iveket, íhogy mindem eszközzel igyekezzenek a tettes nyomára jutni és ha lehet, rend őrkutyák szimatját vegyék segítségül. A szanatórium igazgatósága azonban, hogy a többi betegek nyugalmát ne zavarja, nem engedte a rendórkutyákloal való nyomozást Napokon át tartó kutatás után a detektívek feladták a reményt. A sra na tórium! szoba folyosói ajtaja a kritikus időpontban nyitva volt, de akármennyire nagy értéket képviseltek az ékszerek, az emeleti betegszobák lakóit még sem lelhetett sorra venni és lopással gyanúsítani. Majdnem ki vétel nélkül gazdag kereskedők, gyárosok és bankigazgatók laktak az emeleten, olyan emberek, akikhez a gyanú árnya sem'’! érhet. Még egy utolsó kísérletet t^tt a károsult aez- sztony: 20 ezer korona jutalmat tűzött ki a nyomravezetőnek. Hónapokig várt, a hónapokból évek kerekedtek, de senki sem jelentkezett a jutalomért. Múlt év októberében a gyáros felesége Heintribh Polkák prágai ékszerüziletébe ment, hogy agy- pár ékszerét kijavíttaissa. A tulajdonos fia szolgálta ki és mert ismerte az asszonynak ritkaságszámba menő szép ékszerek iránti érdeklődését, megmutatott neki egy drágakövekkel kirakott pompás aranykarkötőt, amelyben vevője meglepetéssel ismert elveszett tulajdonára. Az ékszerész elmondta, hogy a karkötőt Alisokul Oszkár kereskedőtől vásárolta és természetesen sejtelme sem volt arról, hogy az ékszer lopásból zármazik. Így jutott hét év múltán a prágai gyáros felesége eltűnt ékszereinek nyomára. Értesítette a rendőrséget és Alisokul Oszikár kereskedőt, akiről bebizonyosodott, hogy a rejtélyes lopás éjszakáján a szanatórium 43-as szobájával szembeni szobában volt megszállva, lopás gyanúja miatt letartóztatták. Tagadta, hogy ő lenne a szanatóriumi lopás lettese, azt állította, hogy az ékszereket egy utaznia alkalmával vásárolta ismeretlen kereskedőtől. Sem a nyomozás, sem a vizsgálat nem tudta a rejtélyes lopás körülményeiről a fátyolt fölleb- bentonl s ezért a gyanúsított kereskedő! kéthónapi vizsgálati fogság után szabadlábra helyezték. Az érdekes bűn por főtárgyalóvá A prágai büntetőtörvényszék tegnap tárgyalta az érdekes bünpert, amelyben az ügyészség lopá6 vádját emelte Alisukul Oszkár kereskedő ellem, akiit névazonosságán kívül a károsulthoz rokonsági kötelék nem fűzött. A vádlott kereskedő önérzetes hangon jelentette ki, hogy nem érzi magát bűnösnek, az ékszereket nem lopta el, hanem a vonatban vásárolta. Szlovonszkón volt üzleti körúton. A Kassa Ó8 Pozsony közötti vonalon bejött a fülkéjébe egy ügynök és ékszereket kínált eladásra. Elővigyázatosságból Ipar igazolványt kért tőle • mikor látta, hogy legális kereskedővel van dolga, megalkudott a remekművű karkötőben. Nem tudja, ki az ügynök, nevére nem emlékszik, de esküszik, hogy tőle vásárolta az ékszert. A bíróság tanúként ha Ugatta ki a gyáros feleségét, aki elmondta, hogy a kritikus nap estéjén Reinhotd dr. főorvos és felesége társaságában voit és magán viselte az ékszereket, melyeket imádott A káprázatos tüzü brilüánsok mindenkinek feltűntek és alig győzött felelni a kérdésekre, hol vette és mit adott az ékszerekért. Este, mielőtt aludni tárt, dobozukba zárta a kincseket, a dobozt az éjjeli- szekrényre tette és újságpapírt borított reá, Másnap reggel, amikor a dobozt föluyitotta, már csak hűlt helyéi találta kedvenc ékszereinek. A biróság ismerteti a biztosítótársaság által lefolytatott nyomozást, melyben a szanatórium egész személyzetét és összes vendiégei/t kihal Iga t- fták. A jegyzőkönyvből kitűnik, hogy a szobnajtők a szanatóriumban sohasem voltak zárva és nagyon könnyen lehet, hogy a szemközti szoba lakója surrant be s vitte magával az ékszert. A tárgyalás érdekes fordulatot vett, amikor a bíróság a károsult vallomásában mutatkozó ellent® oűdáa okial kezdte Itoszegetűh A prágai gyáros felesége a viasgálóbiró előtt tett vallomásában azt állította, hogy a vádlottat személyesen nem ismerte, mégis most. amikor a főtárgyaláson összetalálkoztak, feltűnő barátságosan üdvözölték egymást. Az egyik szanatóriumi hölgy jegyzőkönyvi vallomása szerint a gyáros felesége egy alkalommal kijelentette: „Altsobul ur éppen egy 6ulyos operáción ment keresztül, menjünk és látogassuk meg szobájában.” Amint az iratokból kitűnik, gyanúba vették annakidején Stolbeog gróf inasát és később a szanatórium egy másik prágai vendégét, akinek bőröndjeit is átkutatták. Ez a prágai vendég azzal szolgált rá a gyanúra, hogy amikor megkérdezték: hogy tetszik Alteckul gyáros felesége, kijelentette, hogy a gyöngyei jobban tetszenek, mint az asszony. A főtárgyalás tanúi ezt a kiszólást más fogalmazásban ismételték: „Az asszony szemeinek fénye túlragyogja gyöngyeit.” Ezt mondta volna az a Bosohan nevezetű prágai kereskedő, akit gáláns bókja kevés hij:án lopás gyanújába kevert. A tárgyalás folytatását másnapra halasztották. Hétköznap Vasárnap 12 oldal 20 a Prágai Magyar Hírlap Tíz esztendeje éljük kisebbségi életünket és hét esztendeje annak, hogy a gyorsig központi nagy politikai napilapj át, a Prágai Magyar hírlapot azzal a nemes célzattal indítóink meg, hogy a magára ha gyott, a lét ezernyi súlyos küzdelmével gyötöri kisebbségi magyarság oldala mellé álljunk, támogassukt tanácsokkal lássuk el, küzdjünlc jogaiért, harcoljunk nemzeti létének fentarlása érdekében és előkészítsük jobb jövőjének útjait. A sajtó óriási jelentőségét nem kell hosszabban méltatni. Elég rámutatnunk arra, hogy a jól kiépített sajtó a leghatalmasabb politikai és gazdasági jegyver. hagy elterjedtségével, publicisztikai felkésziiUsé gével és erejével, kiépített hírszolgálatával elhatározó hatással van a közvéleményre, eszméket tervei és érlel meg, mozgalmakat irányit és lia nemesen fogja fel hivatását, az igazságot segíti győzelemre. A mi utunk első pillanattól tiszta és világos volt. Tántorítnálallan belső meggyőződésünk, hogy a legnagyobb magyar érftélc, melyei kisebbségi éleink tiz esztendeje kitermelt, a magyarság nagy központi napilapja amely országos és nemzetközi fórumokon is súlyt, tekintélyt és erőt jelent. A magyarság kezében harci fegyver vagyunk, amely annál hatékonyabban és eredményesebben működik, mennél előbb jut a haladás, feji ődés és tökéletesedés utján. Örömmel és bizalommal állapítjuk m eg, hogy a magyar olvasóközönség megértette és átértékelte azt a nagy pozitívumot, amelyet a Prágai Magyar Hírlap a magyar kisebbség életében jelent. Ma már olyan hatalmas táborunk van, amely magában egyesíti a magyarság minden társatía.rai osztályát, amely rendíthetetlenül áll zászlónk mö gött, amelynek életszükséglete vagyunk és amelyre mindig olyan bizalommal számitha lünk, mint- amilyen bizalommal vehetik igénybe olvasóink is baráti támogatásunkat. Büszkén tekintünk vissza az elvégzett munkára, de a fejlődés utján nem lehet megállás. Három éve annak, hogy uj prog rámol adtunk és ennek a programnak lényege az volt, hogy a Prágai Maryar Hírlap nivóban, felkészültségben és erőben azzá lesz, amivé olvasóink szeretet© és bizalma fejleszti Nem vagyunk tukrativ vállalkozás és azt az adót, amelyet olvasóink juttatnak el hozzánk, fokozott mértékben téritjük vissza. A tizedik kisebbségi esztendő nagy köt élességeket ró elsősorban mireánk. Atérez- zük annak a jelentőségét, hogy ebben az e sztendőben még inkább meg kell erősítenünk a Prágai Magyar Hírlapot. A fejlődés uj korszakához érkeztünk. Vasárnaptól kezdve terjedelemben és színvonalon megerősödve lépünk a csehszlovákiai magyarság elé. Hz eddigi tiz és vasárnapi tizenhat oldalas lapunkat hétköznaponként tizenkét, vasárnaponként pedig húsz oldalban bocsátjuk közre, Minden ellenszolgáltatás nélkül tesszük ezt, lapunk eladási ára változatlan marad. Hetenként húszoldalas többletet Jelent ez a fejlesztés, ami az eddigi helyzethez képest annyit mond, mintha a heti hat újság mellé még egy húszoldalas hetedik újságot adnánk. Nemcsak terjedelemben, de színvonalban is végrehajtjuk a fejlesztést és a feliemelt oldala zém lehetővé teszi számunkra, hogy most már nyugodtan mondhassuk: a Prágai Magyar Hírlap elérte kitűzött célját, a magyarság igazi fővárosi orgánumává fejlődött. Olvasóközönségünk ismeri azt a munkát, amelyet két éven ál végeztünk. Tapasztalta, hogy kedvelt lapja valóban a csehszlo vák'tai magyarság életének, társadalmi és politikai megmozdulásainak hü tükre. Emel lett szélesen kiépített külföldi hírszolgálatával beható és megbízható tájékozási nyújt a világpolitika nagy eseményeiről is. Szép- irodalmi téren kielégítjük a legmagasabb igényeket is s a világirodalom és a magyar irodalom legértékesebb alkotásait vonultatjuk fel és a Prágai Magyar Hírlap írói gárdája olyan, aminővel egyetlen magyar lap sem dicsekedhetik: Máricz Zsigmond, Karinthy Frigyes, Hegedűs Lóránt, Krúdy Gyula, Mdrai Sándor, Schöpflin Aladár tartoznak a magyar irólc elitjéből állandó mun katársaink sorába, de táborunkban egyesitettük a szlovenszkói és ruszinszkói magyar irodalom összes jeleseit is. Minden ambíciónk arra irányul, hogy még nagyobb és még hatalmasabb írói gárda tanítsa, nevelje és szórakoztassa közönségünket. A lap terjedelmének fejlesztése természetesen maga után vonja, hogy rovataink kibővülnek és megszinesednek. Olvasóink jóleső örömmel veszik majd észre már néhány nap múlva, mit jelent lapunk életében a fejlődésnek mostani etapja. Hisszük, hogy áldozatkészségünkkel olvasótáborunkat még inkább megnöveljük s ebben a reményben bátran mondhatjuk, hogy a Prágai Magyar Hírlap fejlesztésének utján a jövőben sem len megdilupodáet KÜLFÖLDI LEVELEK A PAüFöMGYAHüi Páris, január vége. Az infláció elmúlt, a defláció elmúlt, a gazdagok stabilizálódtak, a szegények lemondottak terveikről, — a világ itt Párisban is visszanyerte régi képét *a a város hozzáláthatott, hogy tizennégy évi pauza után ismét magára é szépségére gondolj n. Építenek, a fold alr*f fúrják a metrót, a föld színén köveznek, uj utcákat nyitnak, vagy letörik a régieket s nincs az a ház, amelyen ne találnának javítani valót. Különösen a nagy boule- vardok járhatatlanok. Itt Amerikát akarnak csinálni: lyukakból hodályokat. Ami eddig két négyzetméter volt. abból ugyanazon a helyen hármat hoznak ki. Ahol a házakat építik, vagy javítják, ott idomtaian fafalakat húznak és a deszkákat beborítják reklámokkal, óriási reklámokkal, amelyekről éppen beszélni szeretnék. Kgy-egy ilyen boulevard-reklám tizenöt méter széles és tiz méter magas, de vannak kétszorakkorák is. Cil.oen kibérelte az Eiffel-tornyot, Dubonet, a vermutgyáros, a metró alagutait mázolta tele nevével, Cndun, a szappan, minden négyzetméternyi falat lefoglalt, a rendes hirdetési oszlopokra rátették kezüket a vedeltek, Josepbine Baker, Mistinguett, a Dollyk —Istenem, mi maradt Cotynak,, a par- lőmgvárosnak? Az építkezések dcszkafalai. Egy talpalatnyi hely, melyen ha lábát megvetette, meg fogja dönteni a világot. De Coty Ügyesen lát munkához. Nem a parlőmjét változtatta némi vegyi szerek hozzáöntésével mérges gázzá, s így indul hódító ntra, ez olcsó trükk lenne és különben is nagv a konkurreneia, (nem mindenki használ már Coty- paríőmüt), hanem áttér oda, ahová minden meggazdagodott iparosnak kutya-kötelessége áttérni: a politikába. A legöregebb Chamberlain, a glas- gowi nosztókereskedő, örök iskolát csinált, amikor fiát, a kis Józsefet nézegetve, így sóhajtott fii!: — Eleget nyertem a posztón, a fiam politikus lehet. És lett. Josepb is, fia is Austen és ennek fia is, aki tizennyolc éves, de premiérje’ lt. Manapság egyesek gyorsabb iramot követelnek, mint a Chamberlain-család. Az automobilos Ford gyorsan lett gazdag és gyorsan akar elnök lenni, szegény Stinnes egy lépéssel lemaradt a politikától, szegény Rathenau, az AEG-Rathenan, akit lelőttek mint külügyminisztert, de a cipős Katának jövője van Csehszlovákiában — a jelen pedig Francois Coty-é, a parfőmgyárosé, aki itt Páriában él. Parvcnii. 3íikor lett gazda Közvetlenül a háború után, amikor a világ kiéhezetten várta a francia parfümöket. Coty társai nem tudtak hamareszmélni, a kémikusok még cl voltak merülve a mérges gázok tanulmányozásába, amikor pz élelmes üzletember a világpiacra dobta olcsó par- főmmárkáját, amelynek szaga — Istenemre — nem is különbözik annyira a veszedelmes gázok szagától, Délamerika, az Unió, Középcurópa és Kína vagónszámra vette az uj illatot, mert francia volt. S mit tagadjam, tizenkilencben az emberek még nem voltak finnyásak, a lövészárkok szaga után valóban üdítő volt Coty illata. A békét, Párisi, a francia nőket juttatta mindenkinek az eszébe. Éppen akkor nagyon kellett a párisi parfém. Coty meggazdagodott. Huszonkettőben az emberek már visszanyertek régi Ízlésüket s kezdték megunni Coty tömegáruját, az illatok Ford-kocsiiáí s vissza- orientáfódtak az igazi, jó és nemes francia parfümökhöz. De az olcsóillatszercs meggazdagodott, mint az olcsóautós Ford és az olcsócipős Bata. Áttérhetett más terrénumokra. Francia volt, kettő érdekelte: a politika és az irodalom. Az első lépése az uj ufón az volt, hogy megvette a Figarót, a Icgillatosabb párisi lapot, kidobta a szerkesztőségből Éneién Romiért, a franciák egyik legjobb újságíróját és irni kezdett. A parfümje nem ment már. Olcsó autónak és olcsó cipőnek van létjogosultsága, mert praktikus célokat szolgálnak, olcsó parfümnek nem igen. A világháborn mindent elfojtó szaga címűit, az emberiség érezni kezdte, hogy a Coty-parfőm tulajdonképpen büdös. És ui világháborút — ekkora bűzt, — mégsem csinálhatott a parfőmgyáros. Egy terrénuma maradt: Oroszország. Ott még szaglott a vér és a lőpor. De a szovjet nem engedte területére Coty olcsó mámorát — s a gyáros nyomban megtalálta külpolitikai orientációját. Oroszország halálos ellenség lett. Kampányt kezdett Moszkva ellen, kétségtelenül sikerrel. Hogy Rakovszkit a szovjet kénytelen volt viszahivni, abhan nagy része van a Figarónak é9 Cotynak. A szegény nagykövet, aki oly nyílegyenesen repült a Rne de Grenelletől Szibériáig, huzamosan elmélkedhet az ólombányákban arról, hogy mért húzott ujjat Co- tyval. A parfőmgyáros pedig felbátorodott és könyvet irt a bolsevizmus ellen. Könyvét a modern technika minden vívmányával lanszirozza itt Párisban, ahol — valljuk be — jó talaja van az antibolsevizmnsnak. Franciaország retteg az áprilisi választásoktól, amelyeken a kommunista párt az előjelek szerint nagyon meg fog erősödni. Coty ismét a konjunktúrával úszik. Kibérelte az épülő házak összes deszkafalait. Óriási plakátokat aggatott ki. S plakátjairól egyetlen kép világit a járókelőkre. Egy arc. A parfőmgyáros arca. Egyméteres, öíméferes, tizméteres méretekben. Szép, negyvenéves fej. A rajzoló ügyes volt és értette modclje inteneóit: Napóleont rabolt Cotyból. Energia, szúrós nézés, merész orr, kemény száj, bölcs homlok, — férfiak reménye, asszonyok öröme, Franciaország meg- mentője. Azt mondja ez a kép: — Emberek, ne féljetek. A boUevizmus hadai megjelentek a kapuk előtt. Am jó, iU van mi>g-> 5
