Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)
1928-02-21 / 43. (1670.) szám
1928 február 21, keóML « md&ORÓH kívül írja s MÁRA! SÁNDOR- JOSEPHINE Prága, február közepe. Most, mikor elutazott végre, közepes sajtója volt; se a 200 toílettröl, se a 200 pár cipőről, se a kutyáról, macskáról, papagájról, férjről nem Írtak a lapok semmit. A város általában belenyugodott, hogy elment. A „Fo- Jies Bergére“ tegnap uj műsorral nyitotta meg rozoga kapuit; a kétméteres plakátokon nem ő guggolt, hátul egy tollal, olyan arckifejezéssel, mintha bélbáníalmai lennének, vagy különben is fájna valamije. Nem tett jót neki Páris. Ö is hisztérikus lett itt, mint minden néger. A vége felé egészen beszámíthatatlan lett már, délutáni teákon minden ok nélkül felváltva sírni és vigyorogni kezdett, a garde- dameja úgy vezette ki a teremből. Annak idején két hét alatt bedolgozta magát Párisba. Két év alatt megszokták. Most két nap alatt elfelejtették. Láttam két év előtt ezt a csokoládé- lánykát, első este. mikor fellépett Párisban. Egy nagy és akkor még előkelő színházban lépett föl, a „Theatre des Champs Elysée"- ben, egy néger revüvel. aminek ő volt a primadonnája. Newyorkbó! jöttek, kéthetes vendégszereplésre. A zenekarral együtt lehettek vagy harmincán. Abban a pillanatban jöttek, mikor Páris, mikor az egész európai brettli kezdte már tinni a négereket, zenekarostul, dzsiggestül, táncos purdéikkal együtt. Josephine és a truppja uj lendületet adtak a néger divatnak. Olyan lendületet adtak neki, amivel két évig el lehetett tengődni Párisban. Aki látta ezt a néger-revüt, az megértette és indokoltnak találta a sikert. Amit később a Folies Bergére-ben csinált Josephine, az már import áru volt: ő csak a nyersanyagot adta hozzá, de a feldolgozás és csomagolás itt készült hozzá Párisban. A Folies Bergére- ben úgy hatott ez a nő, mintha egy tehetséges párisi táncosnőt az igazgatóság bekent volna feketére, hogy jobban hasson. A néger-revü, az első, az még komolyba ment. Ennek a hiteléből élt Josephine később két évig. Ebben a revüben minden egyes szereplő úgy dolgozott, három óra hosszat, .mintha felügyelő állana mögöttük korbáccsal ;-a kényszermunka-telepen. Az izzadtság dűlt a truppból, valami elkeseredett, szomorú, nekidühődött orgia-másolat volt az egész, öreg párisi revü-habitüék izgatottan dörzsölték a halántékukat a nézőtéren, aki egyszer látta, az elment másodszor is, s előadás előtt algocratinet vett be, s előadás után bromot. Josephine úgy dolgozott, mintha az egész boldogsága ettől függene. Szép. fekete, su- vikszolt hajáról előadás vége felé csurgóit a vazelin. Akkor még két évvel fiatalabb is volt. Most se sok, huszonegy éves; de sze- recsenyben két esztendő már számit valamit. Veszített a rugalmasságából. Talán az idő, ez a két év. Talán Páris. Talán a francia iskola. Talán a bár fönn a Montparnasseon, ahol minden nap reggelig ivott és táncolt részeg athéni marhahajcsárokkal, mindenkivel, aki kérte, s aki büszke volt rá, ha később elmesélhette, hogy Jose- phine-nel táncolt. A sok üzlet, a sok gond, a sok pénz; ami volt, s ami kellett volna, mindez nem tett jót neki. Fehér nő az ő korában játszva bírta volna ezt a strapát; Josephine határozottan belefáradt. Az éneklést kezdte lassan abbahagyni. Mikor a négerrevüben hallottam, még nagyon szép fagott-hangja volt. Az összes fagotthangokat ki tudta hozni, s ha jó kedve volt, a csalódásig híven utánozta a nagybőgő hangját. Az alsóteste teljesen külön dolgozott, gyönyörű combjainak minden izma külön fox- trottozott, dűlt ebből a testből egy különös mozgalmasság, fiatal majmok jutottak az embernek az eszébe, azok se tudnak egy pillanatra se nyugton maradni, állandóan ugrálnak egyik faágról a másikra és fagott-hangon rikoltoznak hozzá. Volt egy partnere, egy szomorú, éjfekete. gyapiashaju, alacsony néger. Ez a néger olyan sötét volt, amilyet még nem is láttam; néger is csak nagy bánatában lehet ilyen fekete. Ennek a kis négernek volt egy szólószáma, amikor eldzsiggelt, egyedül, szalonkabátban, rendkívül ünnepélyesen és komolyan, Josephinnel kapcsolatban egy falusi szerelmi tragédiát. Egy szót nem szólt, csak táncolt, komoran és elkeseredetten, amig összeesett. Ez a kis néger volt Josephine mestere. Később visszament a truppal Amerikába. Josephine leszerződött a Folies Bergére- be. Egypár ember financirozni kezdte. Úgy dolgoztatták, hogy rossz volt nézni. Én egyszer Berlinben megismerkedtem egy olasszal, valami gróffal, aki Szicíliából jött Berlinbe, azzal a célzattal, hogy ott elkeltse az apai örökségét. Az apai örökség nem volt nagy, összesen 5000 lira. Ez az olasz, amilyenek már au olaszok, apai örökiTüíáaayöwá# iíloí) ségét arra óhajtotta fordítani, hogy az orrát megoperáltassa egy bizonyos Joseph-el, aki Berlinben élt és állítólag csúnya orrokból 200 dollárért gyönyörű orrokat tudott faragni. Csakugyan, rá is szánta az örökséget, s átvarratta az orrát Joseph-el. Hogy milyen sikerrel, azt nem tudom megítélni, mert én már csak az operáció után találkoztam vele. Szép, görög orrot varratott magának. Büszke volt rá. kényesen sétált az uj orral, minden pillanatban megnézte magát egy tükörben. Később Párisban találkoztam egyszer vele, a Montmartreon. Ahogy meglátott, kitörő örömmé! üdvözölt, s minden bevezetés nélkül felszólított, hogy adjam el a feleségemet egy argentiniai truppnak, akik holnap indulnak egy hajóval filmezni Dél-Amerikába. Az ajánlatot elhárítottam. Rögtön megsértődött, néhány évig nem is láttam. Közben egy ismerősöm, aki ennél a találkozásnál velem volt, mesélte később, hogy az olasz egy éjszakai lokálban jelbeszéd utján megpumpqlta ötszáz frankra. Azt mondta, hogy az egész életéről van szó. Az összeget sokalltam, mondtam, hogy a gróf egész élete nem ér ötszáz frankot. Maximum 200—220 frankra becsültem a gróf életét. Most nyáron találkoztam megint vele. Nagyon elegáns volt. Felülről lefelé beszélt velem, alig billentette meg a kalapját a Claridge kapujában állt és hófehér kéz tyűit húzogatta. — Most mit csinál? — kérdeztem. — Josephine titkára vagyok.. — mondta hanyagon. — Jöjjön el egy este a barba... Üdvözlést intett, beugrott egy taxiba. A fejemet csóváltam. Akkor már kezdtem sejteni, hogy szegény Josephine rossz kezekben van Párisban. Kiderült, hogy az olasz csakugyan a titkára volt. Rá akart sózni egy másik olaszt, egy másik grófot. A házasságból állítólag nem lett semmi. De Josephine már rossz társaságba került. Kicsit sokat kezdtek élni belőle. Láttam délutáni teákon, ahol úgy ült, mint egy fekete hercegnő, fáradtan, valahogy ennen-gyászába burkolózva, nern táncolt, teát ivott, senkihez nem szólt, elkallódva és fájdalmasan nézett ebbe a fehér világba, ami tele van olasz grófokkal és athéni marhahajcsárokkal. Egy nap kiabálni kezdett a Folies Kergére igazgatójának, hogy azonnal engedjék őt Budapestre vendégszerepelni, mert az ő szerződése nem érvényes, ő még kiskorú volt, mikor aláírta. Az igazgató végignézte és azt mondta neki: — Ne izgassa fel magát, kisasszony. Mehet, amelyik pillanatban akarja. ^ Erre megijedt, sírni kezdett és maradt. Aztán lejárt a szerződése, amit nem újítottak meg. Erre elutazott szegényke Bécsbe. Vitte a vitustáncát uj vidékekre, s a nagy srucctollait, amit rejtélyes módon szokott hátul betűzni magának valahova. És fog vonag- lani végig Közép-Európán... szegény kis néger-lányka. Közben megváltozott a hangja. Fagottból mezzoszoprán. Tudott-e Hattala főigazgató a rozsnyói rajztanár áthelyezésének okairól SzSovák §*©r@k§söi Ss támadják Hátfalát országos iskola St*sp@k« > tori üiükődéséárt Prága, február 20. A sajtóban nagy port vert fel a beteges hajlamú rozsnyói rajztanárnak, Okruhlica Jánosnak a minap kipattant kínos botránya, mely számos rozsnyói családot döntött szomorú és kétségbeesett helyzetbe. Bár az ügyet természeténél fogva a legdiszkrétebben kezelték a hatóságok, a rajztanárnak a moziban történt letartóztatása folytán mégis a széles nyilvánosság elé került a botrány, amelynek hátteréről és előzményeiről leírhatatlan jeleneteket beszélnek a Sajóvidéken. A magáról súlyosan megfeledkezett tanár, mint megírtuk, jelenleg mint a rima- szombati államügyészség foglya várja az ügy további fejleményeit és ha a vád bebizonyítást nyer, a súlyos büntetést. Van azonban ennek a szomorú ügynek egy másik pikáns oldala is, ami mellett nem lehet szótlanul elhaladni. Széliében rebesgetik, sőt a lapok is megírták, hogy Okruhlica Jánost, áld Léván is tanított, felettes hatósága Léváról olyan oltok miatt helyezte át Rozsnyóra, amely okok állítólag a legszorosabb összefüggésbe hozhatók a rozsnyói boatránnyál. Ha ez a beállítás megfelelne a tényeknek, aminek cáfolatáról ezideig nincsen tudomásunk, akkor az ügy hullámai sokkal szélesebb hullámokat fognak verni egy helyi botrány határain túl is, mert hiszen ha a felettes hatóság tényleg hasonló gyanuokok miatt helyezte át Okruhlicát Rozsnyóra, akkor súlyos mulasztás terheli a felettes hatóságokat s elsősorban Hattala főigazgatót az esetben, ha a szükséges figyelmezL'isiket és óvintézkedéseket megtenni elmulasztotta volna és ha nem figyelmeztette az áthelyezés körülményeire a rajztanár uj feljebbvalóját és kartársgit. A vizsgálat Icez hivatva teljes fényt dérit c - .e a semmikép el nem hanyagolható körülményre is, annyi azonban bizonyos, hogy Hattala István dr. országos inspektor elég kényes helyzetbe került, akár tudott az áthelyezés körülményeiről, akár nem. A közvélemény felháborodását csak azzal lehet lecsillapítani, hogy a vizsgálatot a legszigorúbban lefolytat- ják s akiket mulasztás terhel, Azokat felelősségre vonják. Itt említjük meg azt Is, hogy Hattala dr. főigazgató ellen már szlovák körökben is sok támadás hangzott el inspektori működésével kapcsolatban. E tél folyamán a Rob. Noviny két cikkben is foglalkozott igen erős hangon Hattala működésével s megírta, hogy múlt évben Hattala ellen emelt vádjaira már 1927 május 3-ára ki is tűzték a tárgyalást, de Zárnák szenátor, a R. N. felelős szerkesztője belement a tárgyalás elhalasztásába s igy a közbejötí amnesziiarendelet miatt az ügy abbamaradt. Egyik decemberi számában „Mire vár az iskolaügyi minisztérium Hattala dr. országos iskolai inspektor ügyében" cimü cikkében újból megismétli vádjait, hogy, mint Írja, „a főigazgatónak alkalma legyen a bírósági rehabilitálást kérni és hogy az iskolaügyi miniszternek is legyen alkalma leszögezni véleményét erről a hivat anl okár ÓL" A cikk foglalkozott Hattalának a prev- rat előtt tett több kijelentésével, melyek a csehekre vonakoztak, gúnyos és éles hangon bírálja inspektori működését, a tanárokról adott különféle véleményadását és jelentéseit, melyekben kevés kollégiális éryést fedez fel és nem kevesebb gúnnyal az inspektort, mint gavallért és a szép nem megértő bar- ráljának mutatja be. Majd újabb cikkben, mint tankönyvcenzorElső szlovák ékszer-, arany- és ezfistgyár Tulajdonosok l FROSTIG TESTVÉREK Gyár: Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57. Eladási hely: * Bratislava, Mihály-utca 6. Telefon: 16—02. Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban — 50°/o megtakarítás — Eladás eredeti gyári árakon Ó-arany és ezüst, valamint érmék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek Állami alkalmazottak 5 °/0 engedményt kapnak Javításokat azonnal eszközlünk JOSEPHINE BAKER ral foglalkozik a lap s emel több kifogást Hattala ellen. Nem tudjuk, hogy a R. N. cikkeinek Hattala részéről mi lett a foytatása, nem is nagyon érdekel- de mindenesetre jellemző, hogy a kormány bizalmasát, az országos főigazgatót szlovák lap támadja és vádjait bíróság elé akarja vinni. A közvélemény most sokkal inkább arra kiváncsi, hogy mit tud mondani a gavallér főigazgató, aki előtt a lévai és rozsnyói iskolai viszonyok nem ismeretlenek, arról, hogy kit terhei a felelősség a figyelmeztetés elmulasztásáért az esetben, ha Okruhlicát tényleg ilyen gyanuokok alapján helyezték volna át Rozsnyóra? És ha bebizonyítást nyerne, hogy tényleg felelősségmulasztásról lehet szó, mivel látja reparálhatónak? Ms&zsa Milán a (Simái Itaíirril Prága, február 20. Jelentettük, hogy a csehszlovák nemzeti tanács szombaton az ötvenéves Hodza tiszteletére ünnepi ülést iaríotí. A diszülésen elhangzott üdvözlésekre Ilodza hosszabb beszédet mondott, melyben a csehszlovák nemzeti egység és a szláv szolidaritás politikájának szükségét hangsúlyozta. „Elkerülhetetlenül szükséges — mondotta többek közt —, hogy egy nemzet legyünk, mert különállva sem Szlovenszkó, sem a csoh korona országai nem állhatnak meg. Nemrégiben agitáció indult bizonyos irányokból a határok megváltoztatására. Nemcsak nálunk, de a történelmi országokban is megérezték, hogy itt nem a szlovák, hanem a csehszlovák Dunáról van szó. Minden változás a Dunán, minden egyes elvesztett kilométer a Duna partján, mely természetes határt és Délkeleteurópa népeivel való összeköttetseünket jelenti, Németországié Ivaló függésbe sodorna bennünket." lolíilia támadása Tufea ellen Pozsony, február 20. Ivánka Milán dr., a cseh nemzeti demokrata párt pozsonyi exponense, „A rejtett irredenta ellen" címen cikksorozatot kezdett a pozsonyi Národny Dennikben. A cikk tenorjára jellemző az a humoros és rémlátő megállapítása, hogy a szlovák néppárt autonomista mozgalma — titkos irredentizmus. Ivánka főleg Tukát támadja s cikkében többször irredentizmussal és hazaárulással vádolja. c csefcszEcaáHfai szesfalfsfa taternadoná’é is a jubileumi tapsiéi Prága, február 20. A szocialista baloldal pártjai a legutóbbi napokban egymás között bizalmas megbeszéléseket folytattak. Értesülésünk szerint a konferencián a cseh szociáldemokraták nagyban kapacitálták a német szociáldemokratákat, hogy az állam tizéves fönnállását együttesen ünnepeljék meg. A németek az ajánlatot elutasították. A szociáldemokraták együttműködése csak a parlamenti munkára fog szorítkozni. A Ms'daS veresébe Uptanlmüta Liptószentmiklós, február 20. Tegnap zajlott le Liptószentmiklóson a községi választás. A választás eredménye a baloldal erős legyengüléséről tesz tanúságot. A szavazatok a következőképp oszlottak meg: nemzeti szocialista párt 136 szavazat (2 mandátum), szociáldemokraták 270 (3), kommunisták 434 (6), iparospárt 321 (4), nemzeti demokrata párt 96 (1), agrárpárt 613 (8), zsidó párt 442 (6), szlovák néppárt 432 (6^
