Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)
1928-02-03 / 28. (1655.) szám
i z Mei számunk 10 oMal Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelös szerkesztő: DZURANYl LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. — Te- lefon:30311. — Sürgönyeim:Hírlap, Praha „üistivisla politika" Irta Koczor Gyula nemz. képviselő A magyar nyekven nyomatott kormány- ía/pok állandóa-n támadják a magyar ellenzéki pártokat, ami természetes is, hisz ez a •rendeltetésük. Támadásaik indokát az képezi, hogy a magyar pártok negációs politikát folytatnak az úgynevezett „aktivizmus" helyett, holott a magyarság boldogulása csakis »nnek utján lehetséges. Az aktív izmus propagálásába, ha nem is támadó formában, de igen erőteljesen bekapcsolódott a közelmúltban Zay Károly dr. áltt-1 Pozsonyban megindított „A Nap" című h ó ia, mely az első számokban megjelent cikkeitől eltórőleg helyteleníti az ellenzéki politikát és „afctivizmust" követel. % i Mindezek azonban egy nagy hibában Ie-| ledzenek, mely abban áll, hogy aktivizmus alatt nem annak valódi értelmét, hanem a' kormánytámogatást értik. Pártjaink, igy te-j hát a magyar nemzeti párt és a keresztény-! szocialista párt, azzal, hogy az államot és an- j nak törvényeit elismerik és annak keretén i belül, azok szerint kívánnak élni és dolgozni a magyarságért és ezzel együtt a köztársaságért, a legnyilvánvalóbb aktivista politikát j folytatják, mely aktivizmusnak azonban nem j lehet következménye, hogy olyan rendszert j támogassanak; mely a magyarság nemzeti, j kulturális és gazdasági gyengítésére tőnek-j szik minden rendelkezésére álló eszközzel, j Az ellenzékiség sohasem lehet cél, az j csak eszköze egy politikai pártnak, hogy eél- j kitűzéseit megvalósítsa. Pártunk célja, hogy megszüntettessenek és lehetőleg jóvátétessenek azok az igazságtalanságok, melyek a magyarsággal szemben elkövettettek, hogy megszűnjék a magyarság elnemzetlenitésére irányuló törekvés és nemzetünk a köztársaság más nemzetiségű lakosaival egyenlő elbánásban, egyenlő jogokban részesitteseék. Ha ez bekövetkezne, úgy megszűnne az ellenzéki politika létjogosultsága. Erről azonban, sajnos, nem bőszéibePoincaré nagy meglepetést készít elő a kamarának s a közvéleménynek A SSresamann-beszéd hullám veri se az európai politikában A Rafsaa-vldék csereüzlet tárgya a francia kormány kezében London, február 2. Az európai politika homlokterébe Stresemann nagy beszéde óta újból a kiürítés kérdése került és az angol | politikai körök, meg a sajtó is behatóan foglalkoznak a katonai megszállás kérdésével. Ismeretes, hogy az angol sajtóéletben tegnap nagy változás következett be, amennyiben két liberálispárti újság, a Daily News és Westminster Gazette „Daily News and Westminster Gazette" címen egybeolvadt. Az igy megerősödött liberális sajtóorgánum teljes erővel támogatja Lloyd George politikáját és igy tekintettel arra a jelentőségre, amelyet „az angol ellenzék igazi vezére" már most betölt az angol politikai életben, az angol külpolitika szempontjából rendkívül figyelemreméltó a liberális párti sajtó állásfoglalása. A Daily News and Westminster Gazette mai számában vezércikket ir a rajnai problémáról. Megállapítja, hogyha a francia közvélemény Stresemann dr.-nak a rajnai vidék azonnali kiürítésére vonatkozó újabb kívánságával szemben a kritikai álláspontra helyezkedik is, tulajdonképpen semmi komoly ellenvetést nem lehet felhozni a német külügyminiszter nyomós argumentumaira. Nem hisszük — Írja a lap, — hogy az angol kormány vagy az angol közvéleménynek bármelyik része megkísérelné a nemzetközi jogerőnek azt a formáját igazolni, amelyet a jelenlegi körülmények között a francia hadseregnek és a brit hadsereg egy maradványának a Rajna vidékén való ottléte jelent. Ha a locarnói szerződés aláíróinak az volt a szándékuk, hogy kötelezettségeiket megtartsák, akkor a megszállás fentartása az egészséges emberi értelemnek és az igazság- érzésnek megsértése, megsértése továbbá az egész német nemzetnek tartós veszélyt jelent a békére is. Nem ^net kételkedni benne, hogy az angol kormány az angol csapatokat már holnap a legnagyobb örömmel vonná vissza. A francia kormány mindig hangoztatta kívánságát a Németországgal való igazi békére, de sohasem fogja kiváltani a német nép békés szellemét, ha katonai haderejét nemcsak szomszédjának határa mellett tartja, hanem betelepíti a német birtokra és azt a látszatot ébreszti, mintha ezt az állapotot petri- fikálni akarná. A Daily Telegraph diplomáciai munkatársa is hasonló értelemben ir. Az angol felfogás szerint a locarnói szerződésben Németország megadta a versaillesi szerződésben követelt garanciákat és Angliának a francia kormány a locarnói szerződés megkötésének idején nem adta tudtára, hogy a locarnói paktum rendelkezéseit nem találja kielégítőknek. Nagyon jelentős a konzervatív Times álfoglalása Stresemann beszédének kérdésében: Megvan minden okunk, hogy Angliának a locarnói szerződésben való részvételével megelégedettek legyünk, mert az reális és látható eredményekre vezetett. A szerződés többek között lehetővé tette a német—'francia tünk. A magyarság ezer sebből vérzik, melyeket épp magyar volta miatt kapott s mindenütt a kelleténél jobban éreztetik vele azt a hátrányt, melyet magyarsága jelent. Ez a helyzet ma s ugyanez volt egy év előtt is. Minden politikai pártnak az a törekvése, hogy célkitűzéseit valóra váltsa s ezzel megbízóit szolgálja. Pártunk is a magyarság érdekeinek szolgálatában, a megegyezés útjait ikeresendő, vette fel a tárgyalásokat a kormánnyal. A tárgyalások nem vezettek eredményre, mert a kormánykörök a követelések nyugodt lelkiismerettel elfogadható minimumát sem látták megadhatónak és nem nyújtották a valóra váltás kellő garanciáit s minden jel arra mutatott, hogy nem akarnak a magyarsággal szemben elfoglalt eddigi irányuktól eltérni. A kötelesség parancsa ilyen körülményeik között égy lehetett: tovább folytatni az eddigi határozott, kemény ellenzéki politikát. Ezt J* tette .pártunk s nyugodt lelki- ismerettel mondhatom, hogy nem volt sem a pártvezetŐ'ség, sem a törvényhozók között egyetlen ©gy sem, aki más véleményen lett volna, vagy csak ingadozott volna is elhatározásában. A kormány a tárgyalások folyamán bizonyságát szolgáltatta annak, hogy nem hajlandó a magyarsággal szemben folytatott politikáján legalább is lényegesen változtatni és nemzeti, kulturális és gazdasági érdekeinket kellően méltányolni. A következtetéseket levonta ebből pártunk, amelyek abból állanak, hogy elhatározott ellenzéki küzdelmét mindaddig folytatnia kell, mig nem győz a jobb belátás. Nincs és nem lehet e tekintetben véle- ; ményelténés a párt tagjai között, mert nem í lehet és nem tűr meg a párt olyan állásfog- ’ laMst, amely teljességében nem fedné a magyarság érdekét, ez az érdek pedig ma föl- j tétlen ellenzéki állásfoglalást követei. közeledést és ezen az utón Stresemann dr. legutóbbi beszéde jelentős lépés. Egyik főoka annak, hogy Anglia a locarnói szerződés kötelezettségeit vállalta, éppen az a kívánság volt, hogy meg akarta könnyíteni a Francia- ország és Németország közötti közvetlen, sőt barátságos kapcsolatot. Ez idáig kielégítő módon meg is történt. A fejlődés ilyen menete rendkívül érdekel bennünket, most azonban már keveset tehetünk, hogy elősegítsük vagy hátráltassuk. Franciaország számára a megszállás nemcsak katonai előnyt jelent, hanem kedvező üzletet is. A rajnai vidék ugyanis Francia-ország kezében csere tárgya, amelyet észokokból nem akar kiadni mindaddig, amig Németország valami értékes ellenszolgáltatást nem tesz Stresemann dr. nyilvánvalóan felismeri Franciaország álláspontjának ezt a lényeges tényezőjét és kész is arra, hogy egy csereüzlet érdekében valamit adjon. Kész arra, hogy a rajnai vidéken nemzetközi ellenőrzés legyen 1935-ig, ennél azonban sokkal érdekesebb az a kezdeményezés, hogy a kiürítés kérdését a megmaradó gazdasági és pénzügyi kötelezettségek általános megoldásával lehetne egybekötni. A gazdasági lehetőségeknek ez az óvatos feltüntetése az egész kérdés fejlődésének uj fordulatot adhat. Paris, február 2. A kamara mai ülésén egyedül Poincaré fog beszélni. A politikai körök véleménye szerint Briand csak pénteken adja meg feleletét Stresemannak, ha ugyan a válaszadást egészen a jövő hét keddjéig ki nem tolja. Poincaré hatalmas beszédre készül, amely valószínűleg az egész délutáni ülést kitölti. Az összes politikai körök a legnagyobb érdeklődéssel tekintenek a miniszterelnök politikai megnyilatkozása elé. Az augurok azt jósolják, hogy a miniszterelnök a kamarának és az egész nyilvánosságnak szenzációs meglepetést készít előA tőzsdei körök arra gondolnak, hogy Poincaré bejelenti a frank azonnali stabilizálását, annyi azonban bizonyos, hogy a francia kamara csütörtök délutáni ülésére valami nagy spektákulumot készítettek elő, mert az ülésről filmfelvételt is készítenek hivatalosan, ami mutatja, hogy a francia kamara mai ülésének történelmi jelentőséget szántak. Érthető a felfokozott izgalom és persze javában folynak a találgatások. Poincaré házi újságírója az Eoho de Parisban csak annyit közöl a nyilvánossággal, hogy Poincaré legközelebb egy konszolidációs kölcsönt ir ki. Ezt a kölcsönt ugyan csak a választások utánra akarták kiírni, de a külföldről olyan nagy mértékben ömlik a spekuláló tőke a párisi börzére, a francia pénzpiacon olyan pénzbőség állott elő, hogy a kormánynak a helyzetet feltétlenül ki kell használni. Poincaré nagy beszéde után megkezdődik a pénzügyi vita, amelyet péntek estig be akarnak fejezni, ha nem megy másképp, olyan módon, hogy éjjeli ülést tartanak. A csütörtök reggeli francia lapok főleg Stresemann beszédjével és a kamara küszöbönálló nagy eseményeivel foglalkoznak. Stresemann beszédével kapcsolatban a Petit Párisién különösen azt emeli ki, hogy a német külügyminiszter a rajnai terület kiürítését ez alkalommal nemcsak azért követeli, mert a német népnek akar békés nyugalmat biztosítani, hanem mert Franciaország és Németország között tökéletes kiegyezést akar létesíteni, őszinte és tartós közeledést, amit a német külügyminiszter a megszállással összeegyeztethetetlennek tart A Petit Párisién szerint Stresemannak ez a kijelentése csak nyert volna jelentőségében2 ha a miniszter már első beszédében is elmondotta volna, vagy legalább is végkövetkeztetésnek vonta volna le. Streseman beszédével szemben elutasító álláspontot foglal el a Gaulois, amely Stresemann tézisét a következő formulában foglalja össze: Borítsunk fátyolt a háború következményeire. Ezt a nagylelkűséget azonban, amit Stresemann most kivan, Franciaország nem gyakorolhatja. Nekünk mindenképpen meg kell fizetnünk azokat a kamatokat, amelyek a háborúban elpusztított területek újjáépítésének kölcsöneiből háramlanak ránk. Addig kell tehát a Rajna mellett maradnunk, amíg erre meg van a biztonságunk. Stresemann állításával szemben a rajnai megszállás különben sem jelent áthidalhatatlan szakadékot a két ország között, mert Franciaország a megszállást a legegyszerűbb formára vezette vissza. Ha kétség merül fel a locarnói politika őszinteségére vonatkozólag, akkor csupán Németországgal szemben viselkedhetünk bizalmatlansággal, mert Németország tekinti a locarnói politikát egyszerű kibúvónak a versaillesi szerződés kötelességei alól.---------- ■■■IIUHIH) M€Hwi El készült a francia-amerikai arbitrase-szerzStíás Washington, február 2. Egy Párisból érkező jelentés sjerint Briand külügyminiszter és az Egyesült Államok párisi követe, Myron Herryk között komoly megbeszélések folytak az arbitrázs-szerződés ügyében és az államférfiak teljes megegyezésre jutottak nemcsak a szerződés tartamára, hanem az aláíráshoz csatlakozó formalitásokra vonatkozólag is. Az uj arbitrázs-szerződés teljesen helyettesíti az eddig úgynevezett Root-arbitrage-szerződést, A szerzodéot Kellogg hétfőn iiya alá Washingtonban. A .iehér Házhoz közelálló körök véleménye szu'm Briand ienouk'7ül meg van elégedve a crerzedós előszavai al, amely tulajdonképpen azokat a princípiumokat tartalmazza, amiket Briand háboruelienes paktumtervezetében vetett fel. Az uj francia—amerikai arbitrázs-szerződés azonban lényegesen különbözik Kellogg háboruelienes paktumjavaslatától. Az uj szerződésben a két nagyhatalom egész tiszta és világos formában hangsúlyozza békés szándékait és a béke fentartá- sára irányuló kívánságait. Az Egyesült Államok kivonja a szerződésből a Monroe-elv alá eső kérdéseket, mig Franciaország a népszövetségi tagságból reá háramló kötelezettségeket. Mindennek ellenére az uj szerződésben az arbitrázs-elveknek sokkal szélesebb teret biztosítottak, mint az összes eddigi ilyennemü. szerződésekben.
