Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)

1928-02-15 / 38. (1665.) szám

1928 február 15, szerrtv 7 A könny és mosoly szivárványa a steglitzi dráma tárgyalási termében Krantz Pault még Ítélet előtt szabadlábra helyezte a biróság A vádlott oromujjosigva fogadta a birói döntést — Az államügyész szándé­kos emberölésre módosította a vádat — Az anyai szív könnyes vallomása COSIILICH LIHE Berlin, február 14. A steglitzi diáktragédia Dünperének negyedik napja a meglepetések nap­ja volt. A tárgyalás megnyitása után Frey dr. vé­dő a bizonyitási eljárás eddigi ereménye alapján inditványt tett a vádlott azonnali szabadlábrahe- lyezésére. Az ügyész, ha nem is 'ogadta el a vé­delem érvelését, de bejelentette, hogy a vádat módosítani kívánja. A gyilkosság vádját elejti és helyette a szán­dékos emberölésben való biinrószesség vád­ját emeli. 4z ügyész enyhíti a vádat A tárgyalást az előzetes jogi vita miatt nagy késéssel kezdték meg. A kiszivárgott hírek sze­rint a biróság hosszabb eszmecserét folytatott a per parlamenti visszhangjáról. Feszült érdeklődés közepette nyitotta meg az elnök a mai tárgyalást, amelyen a védő tizennyolc uj tanú megidézésére tett előterjesztést. Az uj tanuk között van Schel- ler Hilda hatéves buga, Elly is. A többi tanúval azt akarja bizouyilani a védő, hogy Scheller Günther tulajdonkeppen féltékeny­ségből lőtte agyon Hans Stcphant és végzett azután önmagával. A féltékenység okát a védelem állítása szerint a fiatal Scheller rendellenes hajlandóságában kell keresni. A biróság elnöke a védői előterjesztéssel szemben azt a nézetét fejti ki, hogy fölösleges az ilyen távoli részletkérdésekre újabb tanukat ki­hallgatni, amikor a tényállás maga már meglehe­tősen tisztázottnak látszik. Frey dr. védő az elnök szavain íölbátorodva kéri, hogy tekintettel a megváltozott jogi hely­zetre és a biróság most elfoglalt álláspontjára, helyezze a törvényszék szabadlábra a vádlott Krantz Pault Kérését hosszasan indokolja és rámutat arra, hogy az eddigi bizonyitási anyagból nem lehet a vádlott bűnösségére következtetni és semmi- esetre sem állja meg helyét a gyilkosság vádja. A vádlott julius vége óta vizsgálati fogságban ül és most elérkezettnek látja az időpontot, hogy sza- badlábrahelyezését kérje. A per hallgatósága visszafojtott lélekzettel várja a védői előterjesztés felett döntő birói szót, amely előfutása lehet a bíróság felmentő Ítéleté­nek. Halálos csendben emelkedik szólásra az ügyész és ellene szól a védői indítványnak. Fö­löslegesnek tartja, hogy két-hároui nappal az íté­let kihirdetése előtt a vádlottat szabadlábra he­lyezzék. Azután emelt hangon hozzáteszi: ..Kije­lentem, hogy a gyilkosság vádját a bizonyitási el­járás eddigi eredményeit figyelenibevóve, elej­tem és csupán a szándékos emberölésben való bünrészességre nézve tartom fenn a vádat 1“ A szabadlábra helyezett vádlott el akarja hagyni a tárgyalást A biróság tanácskozásra vonul vissza, majd pár perc múlva visszatér a terembe és az elnök kihirdeti a határozatot: Miután a biróság úgy találta, hogy a vádlott szökésétől nem kell tartani, elrendeli szabad- lábrahelyezését. A bírói döntés szavaira a vádlott magatartásában csodálatos változás áll be. Egy pillanattal előbb Krantz Paul még görnyedt háttal, letargikusan ült vagy inkább hevert a vádlottak padján. Most felugrik, boldog nevető mosollyal az arcán lép előre és egyenesen a korlát felé siet, amely a hallgatóságot a vádlottak részére fentartott hely­től elválasztja. Az öröm első fölbnzdulásáhan Krantz Paul utat akar magának törni a hallgatóság sorain át, hogy kijusson a teremből. A fogházőrök ajtót nyitnak és a vádlott fél lábbal már kint van a teremből, amikor az el­nök szava visszaparancsolja: „Maradjon csak itt, a tárgyalást tovább folytatjuk. Üljön 1© a vádlottak padjára, n© féljen, ez a pad nem bélyegzi meg az embert". Vidám mosoly ragyog Krantz Paul arcán, midőn visszatér és ismét elfoglalja helyét a vádlotlak padján. Védőjéhez fordul, pár szót vált vele, az­után megnyugodva várja a tanúkihallgatások foly­tatását. A biróság elnöke a vádlott Krantz Paul édes­anyját szólítja elő. A szegény asszony három nap izgalmában lelkileg összetört és haja egyik nap­ról a másikra őszesbe borult Alig áll a lábán. Az elnök székkel kínálja meg és megkérdezi: „Akar-e vallani?" hogy ő őszintén papírra veti, arait érez. Krantz nagyszerűen érezte magát a mahlovi ven­dégségben és nem is gondolt arra, hogy visszatér­jen szülei házába. Ekkor történt hogy a tanú te*- leeége elutazott Kopenhágába és a tanú elhatá­rozta, hogy utána megy. Egyedül hagyta a gye­rekeket és repülőgépen indult felesége látogatá­sára. ügy számította, hogy hétfőre visszatér, de ütjük egynapi halasztást szenvedett és csak ked­den érkeztek meg Berlinbe. A pályaudvaron Scheller sógora várta és közölte velük a steglitzT villában lejátszódott tragédiát Elnök: Gyakrabban felügyelet nélkül hagyta a gyermekeit? Nem félt, hogy a szülői gondatlan­ságért nagy árat fizet? Tanú: Nem volt okom félteni gyermekeimet. Semmi rosszai nem hallottam és nem is tud tara róluk. Hittem és bíztam bennük. Szándékkal adtam nekik nagyobb szabadságot a szokásosnál, hogy az iskolai fegyelem után szőne sebbé tegyem az életüket. A* elnök rátériti a szót arra a rejtélyes ide­gen urra, aki párisi autóturára vitte el magával Günthert. Scheller neon tud semmi közelebbit en nek az utazásnak a részleteiről, csak arra emlék­szik, hogy Günthert technikai Ismereteinek gy<> raipltása érdekében engedte el a messzi utazásra Egyébként is, a gyerekeket teljesen egyedül soha sem hagyta, mert, ha más nem, a oselédleány min dig otthon volt és vigyázott reájuk. Elnök: És ezt ön elegendő felügyeletnek tar­totta? Tanú: Mit tehettem volna? Minden időmet le foglalta a hivatal, a munka, Elnök: Tudomást szerzett ön arról, hogy a fia­talok a mahlovi lakásban borozóestélyeket ren­deznek? Tanú: Igen, egy Ízben találtam a padláson tizenkét üres borosüveget. Minthogy sem a vád, sem a védelem nem kí­vánt több kérdést- intézni, a biróság Scheller Ká­rolyt elbocsátja. Avádlott gúnyosan felnevet Azután Fritz Karowskit hallgatták ki, Krantz és Günther osztálytársát. Kihallgatása folyamán heves összeütközésekre került a sor a védő és az „SftTUümA" a luxus óriási motor­hajó — Expressz ha­jóösszeköttetés Észak- és Délamerikába Felvilágositásokat ad a VezérképvisElet, Praha, Václavské nám. 67 35 elnök között, miután az elnök nem engedett bi­zonyos kérdéseket a tanúhoz intézni. Karowskl szerint Krantz mindig gúnyos értelemben emle­gette Hildához való viszonyát. A védő, akit az el­nök akadályoz bizonyos pontok feszegetésében, a szakértőket kéri föl közvetitósre. Stange tanár er­re csak azt kérdezi a tanútól, hogy bizonyos-e ab­ban, vájjon Krantz valóban iróniknsan gondolkozott-© Hildához való kapcsolatairól? A tanú erre megismétli vallomását s nem tudja, hogy Krantz nem változtatta-e meg később a lei­fogását. Hinséhfeld dr. szakértő: Beszéljen az öngyil­kosok klubjáról. A tanú erre elmondja, hogy a klubot Scheller Günther alapította és „Fahou‘‘-nak nevezte el. A tagok — egy tői-egy tg rakoncátlan, csinytevő fia­talok — esküvel kötelezték magukat arra, hogy barát­nőik, vagy barátjaik vetólytársain bosszút állanak. Ezért akart Günther Stepbanon is bosszút állni. A védő: Az alkohol gyorsan fogott, Paul Krantzon? A tanú: Ha együtt iddogáltunk, mindig Krantz rúgott be előbb s Günther legutoljára. Az elnök: De hiszen Krantz éppen az ellen­kezőjét állítja! A tanú: Akkor csak henceg. Krantz a tanú ezen kijelentése, hangosan elnevette magát, mire az elnök szi­gorúan rendreutasitotta. A védő: Tudna olyan komoly okokról, ame­lyek arra mutattak, hogy Günther életunt volt? A tanú: Nem volt megelégedve az élettel. Ap­jával rossz viszonyban élt. Mindnyájunknak az volt a benyomása, hogy katasztrófa fog Günthemél be­következni s a tanárok is sejtették azt. A védő: Beszélt arról, hogy öngyilkos lesz? A tanú: Azt mondta, hogy mámorban szerelne meghalni. A tárgyalás lapunk zártakor folyik. A vérző anyasziv vallomása Igen, a vádlott édesanyja vallani akar, a fia érdekében kell egyet-mást elmondania. Meg­hatott szavakkal beszél fiának gyermekéveiről és jelleméről. Nagyon kedves és jó fiú volt. De jel­leme puha és hajlítható volt már fiatalkorának első éveitől. SoKat olvasott és határozott tehetsé­ge volt az Íráshoz. A karácsonyi ünnepek alkalmával rendszerint meglepte szüleit egy kedves, meleghangú alkalmi költeménnyel. Csak akkor változott meg természete és jelleme, amikor az iskola felsőbb osztályaiba lépett. Bele­kóstolt az italba és míg azelőtt hírből se ismerte a hiúságot, minden bolondságra képes volt, csak­hogy társai közül kiváljék. Az anyai szív idejében megérezte a változást a fiú lelkében s gondolko­dásmódjában és később megtudta, hogy a káros idegen befolyás ba­rátjától, Günther Schelíertől származik. Igyekezett erélyes lenni és a fiút elparaocsolni barátjától. Nézetét osztotta férje is. A fiúnak azonban már nem lehetett parancsolni. Együtt ment hosszabb utazásra Giintherrel és szülei az­után sem tudták megakadályozni, hogy barátjá­val találkozzék. Az apa balsejtelme Amikor az elnök a tanútól a családi felügyeletre vonatkozólag akart ©gyet-mást megtudni, az asszony megtagadta a választ. Dacára az elnök szigorú felszólításának, ezt a kér­dést nem hagyta feszegetni és csak akkor folytat­ta vallomását, amikor a tragédiával szorosan ösz- szefüggő kérdéseket adott fel a biróság. Elmond­ta, hogy férje haiározottan elleneszegült annak, hogy fiuk Mahlovban Giintherrel együtt lakjék. vVissza is hívta a fiút, de Paul nem fogadott szót. Tanú: Mondtam a férjemnek, hogy ugyan hagyja már a fiút ott, aho! van, nem lesz vele semmi baj. A tragédia előtti szombaton férjem, mintha valami balsejtelem szállta volna meg, ki­jelentette: „Meg valami nagy szerencsétlenség fog tör­ténni. Hívd haza a fiút." Hétfőn kellett volna a gyereknek hazatérni s ekkor megtörtént a szerencsétlenség. „Tanuk nélkül szeretnék meghalni..." Hirschfeld Magnós dr. orvosszakértö kérdé­seire elmondja az asszony, hogy fia majd minden gyerekbetegségen átesett, gyengélkedő, beteges természetű volt ée gyakran volt ájulási rohama. Fejfájás, félelmi érzetek és igen sűrűn sirógör- csök gyötörték. Sokat tartózkodott nagyszülei­nél, akik rajongásig szerették és elkényesztették. Szellemi fejlődése egyébként sokkal gyorsabb tempójú volt, mint a testi fejlődés, emlékező­tehetsége pedig egyenesen bámulatos produk­ciókra tette képessé. Nagyapja oldalakat olvasott fel egy könyvből s a fiú később betüről-betüre elmondta az egész szö­veget. Az emberek sokszor biztatták: „Egyszer még nagy ember lesz a Paulból." Megható fejezete az anya vallomásának, ami­kor arról beszél, hogy ő maga is sokat küzdött depressziós lelkiállapotokkal és egy időben erő­sen foglalkozott az öngyilkosság gondolatával Sző kerül ezután Scheller és Franz egyik osztálytársának öngyilkosságára. A vádlott édes­anyja ngy tudja, hogy ez a fia is egy leány miatt követte el az ön- gyilkosságot s amikor Günther Scheller a dolgról beszélt, azt a megjegyzést tette, hogy: „Ha én egyszer övgyilkosságot követek el, nem hívok hozzá tanút." A megpróbált apa a bírák előtt Ezzel befejeződött a vádlott édesanyjának ki- oaílgatáea. A biróság elnöke megkérdezte az ügyésztől, eltekint-e Scheller Hilda édesapjának kihallgatásától. Az állaanügyész fontosnak találta, hogy Kari Soheller megjelenjék a biróság előtt és elmondjon mindent, amit a tragédiával kapcsolat­ban tud. Az elnök a terembe szólítja Soheller Ká­rolyt. A tanú elmondja, hogy 1927 tavaszán ismer­kedett meg Krantz Pauiial. Amikor ő tengeri für­tűbe iaduUj fia megkérte, engedje meg, bőgj waa­dégül lássa egyik osztálytársát mahlovi házukban. Gyanútlanul eleget tett fia kérésének ée mielőtt elutazott volna, Günther elhozta hozzájuk Krantz Pault és bemutatta. A fiú későbben gyakori ven­dégük volt, költeményeket ajándékozott Hildának, aki ezeket az egész családnak fölol vasi a és mindnyájan nagyon ügyes, tehetséges fiúnak tartották Pault. Egy iáben a tanú szó rátétté, hogy a versekben túlfűtött hang és zabolátlan képzelet <ga$oto& aaán Kxmta aoí rifaMoita* Borzalmas szerencsétlenség egy pozsonyi ortodox esküvőn Az esketésí szertartás alatt beszakadt a menyegzői udvar és az egész násznép a mélységbe zuhant — A katasztrófának három súlyos és hét könnyebb sebesülte van A vőlegény és a menyasszony sértetlenek maradtak és az esküvőt kétórásra! később be is fejezték Pozsony, február 14. (Pozsonyi szerkesz­tőségünk teiefonjelentése.) Ma délután félkét' órakor különös szerencsétlenség történt Po-' zso>nyban. A kapucinus-utca 43. szám alatt lé­vő Fischer-féle szállodában egy ifjú nyitrai jegyespár tartotta az esküvőjét. Az esküvő az ortodox zsidó vallás szerartásai szerint a szabad ég alatt az esküvői udvaron, az úgy­nevezett ,iiüpe" alatt folyt le. Az esküvői ud­varon, amely négy méter széles és négy mé­ter hosszú betonalapzatra van épitve, együtt volt a vőlegény, menyasszony és .« násznép, mintegy harminc személy, a rabbi éppen a mennyasszony és a vőle­gény gyűrűjét akarta ki cserélni, amikor hatalmas morajlás, recsegés, ropogás hallatszott és a következő pillanatban az egész betonalapzat a násznéppel együtt a világító udvarba zuhant. óriási pánik támadt, a sebesültek jajgatása töltötte be az udvart. Azonnal hozzáláttak a mentési munkálatokhoz, tűzoltók, mentők je j lentek meg a helyszínen, akik kiszabadították I a sebesülteket a törmelékek közül és a kór- j házba szállították őket. I A szerencsétlenségnek három súlyos és hét könnyebb sebesültje van. A legsú­lyosabban sebesült Neumann Malvin 48 éves uriasszony, I aki Budapestről jött az esküvőre. Az uriasz- j szony vastag nyaklánca az egyik vaskapocs­ban megakadt és az asszony ezen függve ma­radt. Az aranylánc a test súlya alatt elszakadt, a szerencsétlen asszony lezuhant és egy nagy vaskampó a combjába fúródott. ; Súlyosan sebesült meg Knapp Izidor pozso- | nyi lakos, akit a mentők kéz- és lábtöréssel ' vittek £ kórházba. Kragíinger József is súlyos sebesüléssel 'fekszik a kórházban. A meny­asszony, Granzinger Rózsika, egy nyitrai. nagykereskedő lánya, szintén lezuhant, de szerencsére az ijedtségen kívül nem történt semmi baja. A vőlegény, Sohwartz Jenő nyit­rai hivatalnok nem sebesült meg és igy az if­jú pár sértetlenül került ki a katasztrófából. Könnyebben sebesültek: a menyasszony édes­anyja, Granzinger Józsefné 48 éves nyitrai uriasszony, Bruck Adolf, valamint Stern Jó­zsef templomszolga és Weszeli Dávid, az es- ketést végző rabbi is. Az esküvői udvart négy évvel ezelőtt épí­tették, direkt esküvő céljaira. Pozsony város műszaki hivatala két évvel ezelőtt egy szakér­tői szemle alkalmával megállapította, hogy az esküvői udvar hatvan személy befoga- dására alkalmas. Kérdés már most, hogy ki ellen fog a rend őrség eljárást indítani, a város műszaki hi­vatala ellen-e, avagy a Fisober-szálloda el­len, miután az esküvői udvaron a szerencsét­lenség pillnatában mindössze 30—35 sze­mély volt. A szerencsétlenség úgy történt, hogy az esküvői udvar betontalapzalát tartó faoszlopok a sok esőzés következtében megrohadtak és a betonalapzat lesza­kadt. Az esküvőt a zsidó ortodox rítus szerint folytatni kellett, mert ha gyűrűket nem cse­rélik ki, akkor nem érvényes az esküvő és a szerencsétlenség épp abban pillanatban tör­tént amikor a pap a gyűrűket ki akarta cse­rélni. Az esküvőt délután három őrkor a Vár­uit nagy zsidó templomban folytatták és be is fejezték; -4

Next

/
Oldalképek
Tartalom