Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)
1928-02-15 / 38. (1665.) szám
1928 február 15, szerda. 'T’KCGM-A’^ACítARHT'RTiffi Kössék össze Délszlovenszköt Kassával a Rozsnyó-tornail8 km-es vasútvonal kiépítésével Sichert Károly gyárSgazgató nagy koncepciójú javaslatai a szlovenszkói ipar érdekében „Nem pénzbeli támogatás kell a kormánytól: más képp is segíthet az állam Szlovenszkó iparán!*4 — Ipartanácsot állítsanak a tartomány-gyűlés mellé: ez állapi!sa meg a kincstári szállítások szlovenszkói kvótáját! ~ Egy konzervdoboz meséje az orosz hómezőkön Rimaszombat, február közepe. (Délszlovenszkói szerkesztőségünktől.) Talán minden hosszadalmas fejtegetésnél és magyaráz- gatásnál jobban beszél az a lns történet, ami két rimaszombati újságíró kollégával történt meg egy- pár ezer mérföldre a Rima-parti kisvárostól, melynek hatalmas konzervgyára mellett fekszik a Város-kert, ahol a pompás sétányok és öreg fák között zajlott le a régi Bátyi minden nyári mulatsága, majálisa, bankettje, diáktalálkozója. A kis história egyik szereplője Márkus László, a „Gömör“ mostan' főszerkesztője, aki épp most zárta le nagy sikerrel a menza-gyűjtést s aki tiz-tizenkét évvel ezelőtt az oroszországi magyar foglyok sanyarú kenyerét ette több idevaló tiszttársával. Esztendőkig hirt se hallottak a szülővárosukról. Egyszer Jekaterinburgban egy konzervdoboz kerül a kezükbe. A szemük fellobban: a magyar betűk ismerős egymásutánja kigyujtja a szivükben a honvágy emésztő tüzét: Nekiesnek a kis konzervdoboznak és olvassák: „Vadsertéspccsenye pikáns mártással. Gyártja a Rimaszombati Konzervgyár.'4 A rimaszombati konzervgyár gyártmánya: a kis dobozt rimaparti leányok rakták meg a hússal, ott pecsételték le a Város-kert közvetlen közelében, hosszú hónapok óta az egyetlen üzenet hazulról, ahová tán sose kerülnek el élve. Sirva, zokogva fogdosták a dobozt a felnőtt férfiak. A cinkdobozba aztán bevésték a dátumot, a neveiket, s évek múlva vele együtt szerencsésen hazaértek. * De ugyanaz megeshetett az Eufrátnál is, a Dardanelláknál is, Verdunnál is: a rimaszombati konzervgyár gyártmányait egy félvilág fogyasztotta. A hatalmas gyártelep ma Szlovenszkón egyedül áll a maga nemében. Hasonló kisebb gyár is csak egy van Szlovenszkón: Iglón. Felkerestük a gyár köztiszteletben és köz- megbecsülésben álló agilis vezérigazgatóját, Si- ohert Károlyt, aki ipari és gazdasági körökben mint kiváló szaktekintély ismeretes s akivel hosszabb beszélgetést folytattunk az aktuális gazdasági és ipari vagy ezzel szorosan összefüggő kérdésekről. A beszélgetésből négy érdekes pont a legnagyobb nyilvánosság figyelmére és az illetékesek érdeklődésére érdemes: Hogyan segíthet a kormány az itteni iparon? Kérdésünkre, hogy mi a véleménye a szlovenszkói ipar kormánysegitséggel való talpraállitásáról s annak módjairól, Sichert Károly a szakember széles tudásával, rendkívül megszívlelendő és érdekes fejtegetést mondott: A szubvenció — A szlovenszkói ipar felsegélyezése és talpraállitásá komoly érdeke a kormánynak is. Ez a kérdés újabban egyre erősebben foglalkoztatta a közgazdasági és ipari világ, valamint az illetékes kormánytényezőket is. Sajnos azonban, az a téves nézet alakult ki. hogy a kormány csakis pénzbeli támogatással, azaz állami készpénz-szubvencióval segiíhet a szlovenszkói gyárakon és ebhez a legminimálisabban is olyan ösz- szeg. mintegy 240 millió szükséges, amivel a kormány nem rendelkezik. — Szerintem a helyzet nem egészen igy áll. Kereken tagadom, hogy ha a kormány komolyan segíteni akarja a tönkresujtott szlovenszkói ipart, akkor ehhez kész- pénztámogaíás vagy legalább is ily óriási pénztámogatás kellene. A segítséget cok- kal olcsóbban és sokkal hasznosabban megadhatja másféleképpen. Egyszerűen lehetővé teszi a termelés emelését és módot ad a mai szállítási és elhelyezési nehézségek elkerülésére. — A konzervgyár például kapacitását Újabban 12—15 százalékról már 33 százalékra emelte fel azáltal, hogy egyrészt sikerült megszereznie a lehetőségét annak, hogy fütő- anyagkészletét ne a távoli sziléziai bányákból, de a salgótarjáni bányákból elégíthesse ki, ami nagy uttakaritást és költségkímélést jelent, másrészt pedig, hogy kivívta, hogy keletre szóló szállítmányait például Ruszinszkó- ba ne a nagy kerülőt jelentő Fülek—ruttkai utón juttassa Kassának, hanem a sokkal rövi- debb s így olcsóbb Bánréve—miskolci vonalon. Ilyen támogatási módra ezer alkalom kínálkozik minden gyárnál és ezeket köny- nyebben honorálhatják az illetékes tényezők. Ezen az utón, kijelentem, nagy százalékban hozzá lehet juttatni a szlovenszkói vállalatokat a lesülyedt kapacitás jelentős emeléséhez és igy a saját lábukon is fellendülhetnek. Majd a további gömöri és délszlovenszkói lehetőségek kerültek szóba. Sichert Károly egy mindenképp nagyjelentőségű gondolatot és tervet vetett fel, ami megvalósulás esetén csak áldást hozna Szlovenszkó, különösen Nógrád, Qömör, Abauj, Sáros, Zemplén és a Szepesség népére. Szóba került például a közlekedés kérdése Kelet- és Délszlovenszkó között. Ehhez tudni kell, hogy ha valakinek ma Rozsnyóról Kassára vagy viszont vasúton kell megtennie az utat, az Pelsőcön át elindul délnek, Rima- szécsig, onnan nyugatra fordul Fülekig, onnan északra Zólyomig, megint nyugatra Ber- zencéig, majd északra Ruttkáig, s innen fordul csak keletre, Kassa felé: tehát több mint 250 kilométert ellenkező irányba, félkörbe halad, hogy eljusson egy pontig, mely 150 kilométerre van nyugatra attól a Kassától, amelyik légvonalban mintegy 50 kilométerre fekszik Rozsnyótól — északkeletre!! Egy nagy hasas elipszis keleti végén hiányzik csak a vasútvonal! Torna és Rozsnyó között: 18 kilométer összesen!! S ezért a hiányzó 18 kilométerért kell a vagonnak félezer kilométert megtennie! Építsék ki a Rozsnyó-tomai vasutat — Egy ilyen hathatós és mindenképp kívánatos cselekedet volna, ha az államvasut kiépítené a Rozsnyó—tornai vonalat, — mondja az igazgató. — Ma az a helyzet, hogy Rimaszombattól Kassa Ruttkán keresztül 439 kilométer, Miskolcon keresztül 180 kilométer, ha a Vöröskő—margitíalvai vonalat kiépítenék, ami Délszlovenszkóra semmi különösebb jelentőséggel és haszonnal nem bir, 260 kilométer, míg ha a 18 kilométeres Rozsnyó—tornai vonal kiépülne. az ut mindössze 130 kilométer lenne vasúton! — Ez azt jelenti, hogy például míg egy vagon szállítási költsége ma Ruttkán át Kassára 3500 K, Miskolcon át 2700 K, addig Tornán át csak mintegy 1300 K lenne! Ez már száz vagonnál is egy negyedmillió korona megtakarítást jelentené! — Ha még a Murány—tiszolci 12 kilométeres szakaszt vasnttal kötnék össze, akkor kelet-nyugati irányban Kassa és Zólyom csaknem egyenes vonalban volnának összekötve Torna—Rozsnyó—Pelsőc—Murány—'Tiszolc —Breznó—Besztercebánya utján. — igaz, hogy a terep elég nehéz, de nem könnyebb a vöröskői szakasz terepe sem. Egy másfélkilométeres alagúttal a pelsöci gyorsvonati vágányok összeköthetök a kassai gyorsvágánnyal. — Ez a vasútépítés egész országrészeket hozna közelebb! Legalább állami autóbusz- járatokat addig is! — Még könnyebben megvalósítható azonban az. ho Pozsonyi Motei növény-team sok orvos által ajánlva mint kitünően bevált háziszer. Rossz emésztés, ebből eredő fejfájás,eldugulás,májbaj,kőlika, aranyér, vérszegénység, gyomorbaj és étvágytalanság, bélrenyheség és sárga* ság ellen. Minden gyógytárban kapható 1 üveg ára 5"— Ké. Vigyázat a „VÖRÖS RÁK“ védjegyre! Készíti: Vörös Rák gyógyszertár, Bratislava Alapítva 1312-ben a csehszlovák államvasutak addig Is saját kezelésében személy- és főleg te- herautobuszjáratokat rendezne be menetrendszerűen Rozsnyó és Torna között. Ennek mi sem áll útjában. Mert ma az a helyzet, hogy a gyáraknak kell egy-egy embert kiküldenie az átrakásokhoz Rozsnyóra is, Tornára is, úgyhogy semmi előnyt nem jelent anyagiakban az autóval történő szállítás. Ha azonban állami kezelésben lévő autobuszfoTgalotn volna a Rozsnyó— tornai szakaszon, akkor szavatosság mellett nyugodtan vagyok a zsebemben a fuvarlevéllel A terv minden Úgy tudjuk, hogy A Szepesség Is érdekelve van! figyelmet megérdemel. Sichert Károly máj felhívta erre a magyar törvényhozók figyelmét is s igy valószínű, hogy a gondolat a nemzetgyűlés elé is kerül. Már itt meg lehet azonban említenünk azt, hogy ez a vasútvonal nemcsak az ipari körök figyelmére méltó. Itt van például a tátrai idegenforgalom kérdése és az ezzel összefüggő többi gyakorlati lehetőség. Azoknak, akikben az a koncepció merült lel, hogy a tátrai fürdők s általában a Szepesség ellátását a legközelebb eső mezőgazdasági területekről, s elsősorban G-ömörből kellene intézményesen megszervezve fedezni, ez a terv szorosan kongruens kell, hogy legyen. A szlovenszkói Idegenforgalomnak a Tátra után legnagyobb esélyei épp Felsőgömör- ben vannak: itt van a világhírű dobsinai jégbarlang, a sztracenai völgy, Murányvára és a murányi fensik, Krasznnhorka vára s mellette a csodálatos ós kellőleg ki nem használt Szádellöi völgy: a vasútépítéssel mindezek egyszerre közvetlen belekerülnének a legnagyobb forgalomba. A magunk részéről azt hisszük, hogy ez a gondolat olyan, hogy milyen támogatást és lelkesedést megérdemel és akik kivívják, azok egy országrész lakosságának életét teszik elviselhetőbbé és könnyebbé, úgy hogy, az állam is csak nyerhet vele. Ipartanácsot a tartemáoygyüiés mellé! Végül is a közelgő országos választásokra és az azokkal összefüggő gazdasági kérdésekre került a szó. Sichert Károly e tekintetben is egy nagyon okos propozicióval állt elő: — A szlovenszkói iparnak jövője attól függ, hogy meg tudja-e védeni jogos igényeit: ha a szlovenszkói ipar elérné, hogy arányosan megkapná az őt megillető részt a kincstári szállításokból, akkor kapacitását a békebeli kapacitásnak legalább is olyan fokára tudná felemelni, amellyel már nyugodtan prosperálhatna és várhatná a jobb idők elkövetkezését és a teljes kapacitás elérését. — Éppen ezért kértem is törvényhozóinkat arra, gondolkozzanak azon, hogy a Pozsonyban székelő országos gyűlés vagy tartománygyiilés mellé egy tanácsadói joggal felruházott ipari szerv: az Országos Ipartanács állittassék. — Ennek az ipartanácsnak volna a feladata minden szlovenszkói ipari kérdésben előterjesztéseket és szakvéleményeket adni s ami a legfontosabb, ezt az ipartanácsot kellene felruházni azzal a joggal, hogy a kincstári rendelésekből a Szlovenszkóra eső jogos és arányos részt felossza. A kincstári szállítások kvótájának megállapításánál tehát az ipartanácsra kellene bízni a szlovenszkói érdekek megvédését. — Ha az összes kincstári szállítások jogos kvótáját, ami az összeállitások 22—-24 százalékát teszi ki, megkapja a szlovenszkói ipar és azt igazságosan osztják fel a szlovenszkói iparvállalatok között, akkor az ipartanács működése óriási jelentőségre tesz szert és munkájával minden szubvenciónál jobban talpra állítja Ó9 munkához juttatja a pangó gyárakat. — Mert ma az is előfordul, hogy Szlovenszkó alig kapja meg az állam1 szállítások egyes ágainak 3—4 százalékát. * Ha a szlovenszkói ipar és ennek sorsát szivükön viselő faktorok tényleg megszívlelik ezeket a sorokat és gyakorlati valósággá akarnák átültetni a gondolat helyénvaló igazságát, akkor össze kell fogniok nemzetiségi és pártkülönbség nélkül a közös szlovenszkói érdekek védelmére s az együttes, egységes fellépés akkor tényleg valóra válthatja azokat a reményeket, amelyek érő gyümölcsként függnek a jövő fáján. Az életrevaló igazságok és boldogulást jelentő realitások örök tulajdonsága az, hogy egész közel vannak hozzánk, de az emberi szem és a szűk szempontok által befolyásolt lélek néha a fától nem látja az erdőt. Hisszük, hogy ezek a sorok és gondolatok is egy kis útmutatást adtak a szlovenszkói i ipar boldogulása felé. Győry Dezső. A magyar diákság néma sztrájkja tovább tart a numerus clausus módosítása elfen A diákok az előadásokat nem látogatják, csak a debreceni egyetemen folyik nyugodtan a tanítás Budapest, február 14. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése.) A budapesti egyetemeken a néma sztrájk a numerus klausus módosítása ellen tovább tart. A pécsi egyetemen a hallgatóság nagy része csatlakozott a sztrájkhoz. A szegedi egyetemi diákság Í9 elhatározta, hogy mindaddig nem hallgatja az előadásokat, amig a törvényjavaslatot napirenden tartják. Ezzel szemben a debreceni egyetemen nyugodtan folynak az előadások. A néma sztrájkkal kapcsolatosan Klebelsberg kultuszminiszter a következőket jelentette ki: & — Utasítottam a rektorokat, hogy ne tartsanak mindaddig előadásokat, amig az ifjúság zöme azoktól távol marad. Ez természetesen nem jelenti a félév elvesztését. A MM izraelita hitközség küldi!Isiién tiszteiden Serédi hercegprímásnál Kiss Arnold főrabbi a zsidó rítus szerint megáldotta a hercegprímás! — Serédi hercegprímás szép beszédben köszönte meg az üdvözlést és az á dást Budapest, február 14. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A budai izraelita hitközség megbízásából ma délelőtt Kries- haber Adolf dr., a hitközség elnöke és Kiss Annold dr. vezető főrabbi tisztelegtek Serédi Jusztinián hercegprímásnál. A főrabbi nagyobb beszédben üdvözölte Magyarország uj hercegprímását és hódoló tisztelettel kérte, fogadja szeretettel Mózes hitének vallóit. A Szentirás szavaival kérte őeminenciáját: „Ne hagyj el bennünket, hisz ismered a mi táborozásunkat a pasztában: légy Te szemünk fénye.” A főrabbi azután arra kérte a hercegprímást, engedje meg, hogy a zsidó vallás rituáléja szerint megáldja. Az áldás után a hercegprímás szép beszédben mondott köszönetét az üdvözlésért s az áldásért. — Minden egyháznak — jelentette ki többek között — bele kell kapcsolódnia a közös cél szolgálatába: az ország helyreállításának munkájába. Ne keressük azt, ami elválaszt bennünket, hanem inkább azt, ami összekapcsol, 5
