Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)

1928-02-01 / 26. (1653.) szám

1928 lebruár 1, szerda,

Rövidesen megkezdik a „Zlatá Praha” nevű óceánjáró repülőgép építését

Mégis megvalósul a prága-newyorki repülés? — Az eddigi tervek szerint júniusban startolna a négyszázötven lóerős egyfedelű

Prága, január 31. Statisztikai ktoutatáook után kellene nyúlnunk, ba fel akarnék sorolni az éceánrepülés tragikus hőseit, mindazon elsoánt, vagy vakmerő pilótákat éa piléfanőket, akik élőtök kockáztatásával, sőt a biztos halál árnyékával a repülőgép vászonfizárnyol fölött, felezóllottak Európában, vagy Amerikában, hogy néhány elázni értő Idny ír® a parttői as óceán toulléimsirjóba hulljanak. Mártírok ők, a dviüzáció vértanul, még ha asezonyi hisztéria, férfibecsvágy is sarkalta őket Soraik ott a tengerfenék iszaunos fövenyén egyre telnek, hősi elmúlásuk mind kevesebb emóciót vált ki embertársaikból JdeSöat, de mdnde*, a halál rémes huhogása « a dicsőség megfogyatkozott értéke sem rettenti vissza az egyre újabb vállalkozástól a repülés és az óceán szerelmeseit Japánból érkező hírek óoeánrep illési lázról számolnak be, amely a japán szigetország férfiait éa asszonyait elfogta a egy japán hercegnő már építteti aeropíánjé^, amelyen Amerikába szándékszik repülni.

Itt Prágában már a» Ikarosz! repülések leg- bezdetén felmerült a terv, hogy az óceán átszel ó«ét Prágából is megkíséreljék * a prága—newyorki repülés céljaira, a költségek fedezésére néhány lelkes sportférfiu nagyarányú gyűjtést indított. A gyűjtés hatalmas méretekben folyt már, úgyszólván as ország minden részében akadtak áldozatkész adakozók, amidőn

a, Masarykova Leiedül Liga, ea a hatalmas szervezettel bíró aeronautókitti egyesület közbelépett « tetujattá as égési akciót, mert nem látott kellő garanciát a vállalkozásban.

Akkoriban el is hallgatott nyomban a prága— 'newyorki repülés terve s ez időtől, 1927 júniusától kezdve nem is hallottunk többet, felőle. A közvélemény abban a hiszenxben volt, hogy a gondolát elaludt az első szalmaláng effiujáea után, de a Vécém Listben egy pilőfiamérnök váratlanul beszámol a „Prága-^newyorkl csehszlovák repülési alap" választmányának eddigi sikeres működésé-1 női és a küszöbönálló repűlőgépépítésről. Eszerint

a választmány néhány nappal ezelőtti ülésén elhatározták, hogy már február havában megkezdik egy aeroplan építését, amely júniusban azután startolni fog amerikai útjára.

A repülőgép háromüléses egyfedelű tesz, léghűtéses Wal'fcer—Jupi ter-gyártmányu 450 lóerős motorral fogják felszerelni a a „Zlatá Praha “ névre keresztelik. Amennyiben a repülés sikerül, ■vagy pedig, ha keresztülvitele eiőre nem látott akadályokba ütköznék, a gépei, amely a polgárság pénzéből készül el, a Csehszlovák Vöröskeresztnek j ajándékozzák egészségügyi aeroplánnak. Pilótáit j a nemzetvédelmi minisztérium fogja kijelölni, | vagy pedig cseh polgári pilóták fogják vezetni, amennyiben önként jelentkeznek az útra.

Az alap kezelői s megindítói, vajmi kevesen, j eddig már kétezer tagot nyertek meg céljaikra s ’

mintegy hatezáz népszerű előadást tartottak a köztársaság különböző városaiban. A Masaryk-Líga, minden jel szerint, még mindig elutasító állásponton van, mert ai idézett cikk felpanaszolja, hogy a Liga a gyűjtési alap három levelére, amelyekben közös, vállvetett munkára hívták fel, még

csak választ sem adott Mindazonáltal az alap megindítói serényen fáradoztak a költségek megszerzésén é Így sikerült

Amerikában, az ott élő csehszlovákok között is tízezer dollárt összegyüjteniök.

Az amerikai gyűjtők azonban, még mielőtt elküldték volna a pénzt, információt kértek a Ligától a* alapot illetően s mivel kedvezőtlen választ kaptak, az összeget egyelőre az amerikai—csehszlovák kereskedelmi kamaránál helyezték letétibe.

Az alap kezelői a prága—newyorki repülést mintegy jubileumi nemzeti ..jutalomnak szánják a köztársaság fennállásának tizedik évfordulója alkalmából s bizakodón remélik, hogy a „Zlatá Praha" sikerrel fogja elvégezni feladatát, elsőnek repülve át Európából az ellenséges, halálos óceántA snanirar nyelv sérelme Pozsony város közigazgatásában

A félhivatalos lap bejelent!* hogy nem hajtják végre a városi tanácsnak a magyar nyelvhasználat érdekében hozott elvi

határozatát

Prága. január 31. A félhivatalos Ceskosl ovenská Republika írja: „Hogy a magyarok, illetve pozsonyi városi képviselőik mit meg nem engednek maguknak, jellemző erre az alábbi, látszólag jelentéktelen, de mégis kar alctcrisztikus eset. A pozsonyi városi tanácsülésen az elnökségi iroda helyettes vezetői állásának betöltésével kapcsolatosan a városi tanács magyar tagjai azt javasolták, hogy a jövőben valamennyi hivatalnok kötelez- tessék a magyar nyelv tudásának igazolására. S a városi tanács többsége, vagyis a magyarok és németek megszavazták ezt a javaslatot! Eddig a hivatalos nyelv mellett egy kisebbségi nyelv bírása volt kötelező és pedig vagy a német, vagy a magyar nyolvé. Ebből az alkalomból meg kell emlékeznünk a városi vezetőségnek szinte lehetetlen engedékenységére azon városi hivatalnokokkal szemben, akik mindig szinte provokative tüntettek magyarságukkal. Lépéseket kellett tenni árarányban, hogy a főváros hivatalnokai tökéletesen elsajátítsák az államnyelvet s most, az állam fennállásának tizedik esztendejében a tanács magyar tagjai olyan javaslattal űznek provokációt, mely az államnyelv nyílt megsértése. A javaslatot természetesen nem fogják végrehajtani, de az is elég, hogy a városi tanács megszavazta."

Brianci a nendtiHban yáiagsog Stresemannak

A német külügyminiszter visszautasította a biztonság

kérdésében a francia álláspontot — A párisi echo

Berlin, január 81. Stresemann dr. fcüür polálikai expozéja nem találkozott azza'l az érdeklődéssel, amelyet vártak, mert & politikai és publicisztikai körökben bizphyos fáradtság érezhető, A Vossisöfre Zéitung szerint annak, aki nagy beszédre volt elkészülve, csalódnia kellett, i A Németországot Ic&íközelobbről érdeklő kérdések csak akkor érnek meg a tárgyalásra, ha' a választási döntés már megtörtént

A Berliner TageMatt szerint Stresemann úgy beszélt, amint a weimari koalíció miniszI terének beszélnie kellett. Beszédéről az a benyomás, hogy az elkövetkező választásokat bizonyos mértékben anticipálba. A német nemzeti lapok különösen nagy elégtétellel emlegetik a beszédnek azt a részét, melyben Stresemann Franciaország álláspontját a biztonsági kérdésben visszautasította. Páris, január 81. A ma reggeli francia lapok teljes részletességgel ismertetik Sbre- semann beszédét. Az Oeuvre szerint a német külügyminiszter beszéde teljes mérsékletet és rendkívüli ügyességet mutatott

Az expozé újból bizonyítja, hogy Németországnak legnagyobb államiérfia Stresemann. Fejtegetései bizonyára nem maradnak gyakorlati következmények nélkül. Az első kézzelfogható eredmény az lesz, hogy Briand már ma fog válaszolni Stresemannak a szenátus külpolitikai vitája során.

A nacionalista Pertmax az Éciho de Parisban a következőket írja: Tizenhárom hónapig

■nyugodtan viselkedett Stresemann, de (most

elérkezettnek látja az időt, hogy türelmének jutalmát beszedje.

Ma sokkal világosabb volt, mint eddig. Elsősorban a hires Paul Boncour-íormulát rombolta szét véglegesen, amely a kiürítés fejében a rajnai terület ellenőrzését kívánja. Pertinax élesen ellene fordul annak a törekvésnek, hogy

Németország a kiürítés ellenértékeképpen csak ideiglenes ellenőrzést akar megengedni.

A többi jobboldali lap is ugyanezt a pontot, hogy tudni illik Németország nem akar állandó különleges ellenőrzést a rajnai területen, emeli ki. Éppen ezért a jobboldali sajtó rendkívüli érdeklődéssel várja Briand válaszát.

Metivesb? tagsága a mártani klauzula

léíesii

Prága, jánuár 31. Medveeky Károly préE

ost, a szlovák nemzeti tanács egykori tit- ára, a cseh néppárt szlovenszkói lapjában cikket irt a mártoni deklaráció klauzulájáról. Medveeky kereken tagadja a klauzula létezését. Állítása szerint a deklarációt is minden jegyzőkönyv nélkül hozták meg. A deklaráció szerzője, Zoch Sámuel fölolvas- ta, elfogadtatása után a nemzeti tanács elnöke és titkára aláírta és az eredeti példányt azonnal a nyomdába vitték. A késő esti órákban egy magánmegbeszélésen részleges változtatásokat eszközöltek a deklaráción és pedig azt a részt módosították, mely a szlovákoknak a békekonferencián való részvételére vonatkozott. Ha tehát a deklaráció elfogadásának napján elhangzott tárgyalásról nem vettek fel jegyzőkönyvet (1) — érvel Medveeky — annál kevésbé jegyzőkönyvezhették az október 31-iki tanácskozást, amelyen csak egyes idősebb résztvevők ültek össze magán megbeszélésre. A nemzeti tanács naplójában, melyet Medveeky vezetett, benn szerepel az október 30-iki előzetes megbeszélés és a deklaráció, de október 31-éről nem történik említés.

— Adj ajándékul havonta egyszer egy diákebédet a prágai magyar menzán!

J&e&i, v*ét az etso szeretem

* P.EGÉNV• YrlaJt /AaRAI Ó/XNDOR tm

„Nem baj. Rögtön megmondtam: nem veszem rossznévem Valószínűleg így kell ennek lenni , Csak végtelenül sajnállak benneteket." j

„Kiket?" J— kérdezte Mészáros izgatottan. — .iáinkét? Engem?"

„Tégedl is," — mondta nyugodtan Szi- lassy, — ,/(Téged is, 'kedves Mészáros."

■yEpgem ne sajnálj," — mondta felfújva Mészáros, — „Nem azért (jöttem hoazád, hogy sajnáljál. Hanem ..

y ..Hanem ? Minek jöttél? Te akarsz em- f/ém Sajnálni? Elkéstél. Tudod hagyjuk ezt. jBti értlek léged... és téged is," — mondta {nekem. — Nem haragszom senkire. Tudod mit: az igazgatóra sem. Megmondhatod neki. öt is sajnálom. Szegény, szegény vakondok. Nem is miatta megyek eh Nem is azért az ostoba ügyért. Ez nekem jó ürügy. Beláttam, hogy tévedtem. Nem vagyok tanárnak való. Megfulladok. Éjjel ebben az ágyban, ha egyedül maradtam a gondolataimmal, a nap emlékeivel, az arcokkal, miket napközben ■láttam, a mondatfoszlányokkal, amik megmaradtak a fülemben ... tudod, mi volt az érzésem néha? Hogy megfulladok. Vagy hányni kezdek. Egyszer, erre egészen pontosan emlékszem, majdnem hányni kezdtem. Hát nem bírom, beláttam. Én ezt máskép képzettem el. Ha valaki őszintén készült tanárnak... én voltam az. Én akartam tanítani. U,j 'embereket gyúrni.,. Barátaim! Micsoda mesterség! De nem lehet. A rendszer erősebb, sokkal erősebb • ahoz, begy akt*

bot sarat gyúrjak..

„Miféle uj embereket?" — mondta Mészáros. — Kérlekalásam. Ember, az ember. Bitang, kártevő állat, ha le nem törik. Énre való az iskola."

„Erre váló az iskola," — mondta Szi- lassy.

Megkérdeztem:

„Mit fogsz csinálni?"

,Egyelőre botrányt," — felette mosolyogva. 1— „Egy kis botrányt, amilyet már bírok. Vannak újságíró 'barátaim. Nem itt, odaiömt. Tudod, ea sose árt. Akármilyen kicsi az ablak, amit beversz az Öklöddel, mindig 'bejön rajta egy kevés friss levegő. Aztán majd meglátom. Elmegyek 'tanítani a magam módja szerint..."

„Hová," — kérdezte fölényesen Mészáros.

„Ide," mondta és az asztalra Ütött. — „Ez is katedra. Az Íróasztal, óriási katedra. Hohó, 'barátaim ... Majd megpróbálok innen történelmet tanítani."

Mészáros mosolygott. Én is mosolyogtam, ön kénytelenül. Erre a füzetre gondoltam, amibe most is írok. Ennek a füzetnek az első lapjain, huszonnyolc év előtt, egy értekezésről irok, ami uj irányba fogja terelni fa filológiai kutatást. Soha nem írtam belőle semmit. Egy lapot sem, egy sort. S csak nem rég, csak néhány hete gondoltam megint... Milyen fiatal ez a Szilassy....

Mészáros kimondta:

Fiatal vagy még barátom. De a pálinkád jó."

Sa&swKy. töltött : „A pálinkám jó, Igyátok.

Holnap este vasúton, ülök. Reggelre Pesten vagyok. Elmegyek a gőzbe. Kérlek, ha az ember uj életet kezd.., Aztán fölmegyek a laphoz. Azt hiszem, nem is jö\'ök rosszkor."

„De a botrány," — mondta Mészáros. — „Nézd, Péter, ez az amire kérni akarlak. Hagyd a botrányt, fiam. Nézd, ha csak az igazgatóról lenne sző! Én is utálom. Cézáro- mániás. Kétségtelenül az. De mi is itt vagyunk, fiam. Nem kell felfújni a dolgot. Ha botrányt Csinálsz, az reánk is visszaesik. Nevetségesek leszünk. Itt, az egész városban.,. máshol is. Hogy az igazgató terrorizál, mint a diákokat. Mit csináljunk, fiam. S ha más lenne az igazgató, azt hiszed... Mi történt már? Hidd el, Péter, ha te itt ültél volna közöttünk, olyan sokáig, mint mi, tiz. húsz évig... s ma te lennél az igazgató ... Talán te sem lennél más..

„Art hiszed?" — kérdezte Szálassy. „Art," — mondta mohóm Mészáros. „Igazad van. Azért megyek el,"

S mikor Mészáros újra kezdte:

„Szóval, Petákéra ... Hagyd art a botrányt.." ! ' 5 ;

„Tudod te azt," — mondta lassan Szi- lassy, —■ „hogy a direktor följegyzései között Te is szerepelsz?"

Mészáros nem féléit: ! ! I

„Hogy — bocsáss meg — viszonyod van egy hölggyel — a külvárosban — akit minden kedden és pénteken délután négy és hat között fel szoktál ikeresni? Három hónap Óta? S az igazgató ezt tudja. Kudliosektől, akit utánad küldött. Ezt tudod?"

Mészáros lehajtotta a lejét:

„Tudom," — mondta alázatosan,

„Ezt tudod?" — kérdezte Szilaesy és felugrott. „Tudod és nem kéred ki magadnak?"

„Kértek," mondta maga elé Mészáros. — „Mit csináljak? <5 mindent tud1 rólunk. Ez a eBepyedéjye. Kértek* mit csináljak? Ez,

egy olyan kínos .., kínos dolog. Mit tehetek?"

Mészáros egészen megtört. Én nem hittem a fülemnek. Mészárosnak viszonya van? A külvárosban? Egy hölggyel? Majdnem lehetetlen. De bevalotta.

„Te honnan tudod?" — kérdeztem Szi- lassyt.

„Ez az, lén honnan tudom," — mondta, vigan. -- „Hát honnan? A forrástól. Kudli- csekiől. Délután itt volt nálam. Húsz koronáért, barátom... mindent megtudtam. Az egész listát. Az egész tisztelt kari listát. Hogy Lóránt kosztost tart, egy jogász fiút, aki többet fizet neki havonta, mint a Lóránt egész jövedelme, s ennek fejében tűri, hogy a fiúnak viszonya legyen a feleségével... Hogy Hajniimé házából az egyik leány minden héten egyszer látogatást tesz este a szemérmes Szénás lakásán. Hogy az igazgató váltóra pénzt vett föl legutóbb a takarékpénztárnál, mikor a leányát kiházasitotta, s ezt a váltót most azzal törleszti, hogy a takarékpénztári igazgató félhülye fia nála korrepetál.

... Hogy... De, amit akarsz, Kudlicsek megfizethetetlen."

„Rólam mit tudsz?" — kérdeztem.

„Rólad?" rámnézett. — „Semmit. Mit tudjak? Hogy valaki vagy, aki talán azt sem tudja, mi az élet?..."

Elvörösödtem, mert eszembe jutott az a jelénél a plakáttal. Tudott rólam is valamit. De hallgatott. Meg kell köszönnöm neki, hogy hallgatott. Bár az. hogy gyermeknek nevezett... ő, aki sokkal, sokkal fiatalabb! Furcsa fiatalság.

„Ezt mind," — kérdezte megrendülve Mészáros, — „ezt mind ki akarod Imi?"

„Nem," — mondta és legyintett. — „Dehogy. Nem érdekes. V alton dok-ti tkok."

■Mészáros egészen megtöri. Búcsú zás után hallgatagon mentünk haza. ő kisért haza engem. A kapu előtt ezt mondta:

(Folytatjuk.

i