Prágai Magyar Hirlap, 1928. január (7. évfolyam, 1-25 / 1628-1652. szám)
1928-01-11 / 8. (1635.) szám
2 Huszonöiéves a mauar O'sz'ishán Oe r'or Je p e?>« Huszár Kv ' atóö ta — Hoó Kárai »>•, •bíéT-e a felsők ’ d»a, LenÜK/gsék j tanár kerir Budapest, jár .ár 10. íf-uoapt ti .-zerkiísz- töségiink le vfonjelentés k a karáts-'-iyi szünet után -ma meg/első ülésé:; Zs’Kav Tibor elituklei > ,e.. vaz elnök H ászát Károly Ilonondctt" aleln ők érd*: meinek méltatása után a Tépviselőház emlékezetébe idézte, h zy az nzágháza ez évben érte el építésének huszonötödik évfordulóját. Az a negyed század, mondotta az elnök* amelyet a magyar országgyűlések a dunai gyönyörű palotában Letöltöttek, sok csalódást, nehéz viharokat hozott a magyar nemzetnek. Azon reményének ad kifejezést, hogy az eljövendő negyed század meghozza a magyar nemzetnek az újra ébredést és a felemelkedést. A jubileum alkalmával az országgyűlés két házát művészi kivitelű szavazóurnákkal, szerelték fel. A gazdasági keresztényszocialista párt vezetőségi ülése tegnap Huszár Károly helyébe a képviselőház alelnöki állására Cettler Jenő dr.-t jelölte. » Budapest, január 10. A felsőház ülésén Wlassics Gyula báró kegyeletes szavakkal emlékezett meg Hoór Károly és Hoitsy Pál felsőházi tagok haláláról. Bejelentette, hogy Hoór Károly helyébe Lenhossék Mihály dr. tanárt, a kiváló anatómust hívták be. Hiüsirueilenss pattant, vagy általános Mzf»;*sAéS Paris, január 10. A P b P .benne jelentése szerint Lord Crev. ngo! ^Őreinek látogatása Briandnál a* a célból történt, hogy a követ közölje a d‘Orsayval az angol kormány ál-láspcn z amerikai 1* d oru- ellenes paktumra vunafclozéíag. Ai angol kormány felfogása ebben i kérdésben ugyanaz, mint a francia Is- :jye. A* angol kormány éppen úgy, mii r / csinálhat tabuja rasat k<P auelyelj a genii nép szövetsz 'ói s erzödések alá London, ja*’ ^usíer Gazette jelenti Gí ign Ofiice a népszövetségi a,csát ol értesítette, hogy legkczí . hé "beterjeszti &s A: alános biztonság azon teljes vázlatát, amely szerint a világpolitikának ezt & legégetőbb kérdését az angol kornány megoldhatónak gondolja. Géniben niígy rárak ozással tekintenek a jegyzék elé. xx A.* „Ifjúsági könyvtár" az iskolai nevelés szerves kiegészítője, rendelje meg tehát sürgősen könyv-osztályunknál. Közeledik a balkáni Locamo Uj balkáni politika körvonalai bontakoznak ki Jugoszláv- olasz és román-bolgár megegyezés Belgr&d. január 10. A Pravda értesülése szerint a* olasz—jugoszláv szerződést június 27-ig megköss zabkit ották. A jugoszláv Mlügynimiszter lapja a híradást akként kommentálja, hogy a meghosszabbítás idején a kért ország között újabb tárgyalások indulnak meg, amelyek az olasz—francia tárgyalásokkal párhuzamosan fognak lefolyni. A megállapodás alapja az lenne, kegy Jugoszlávia szakad kezet biztosit Olaszországnak Albániában, viszont Olaszország kötelezné magát, hogy a jugoszláv kisebbségek helyzetén javítani fog. Ráma. január 10. A lapok jelentése szerint 1928 január elsejével Albánia egész területén bevezették az olasz bü n t e iőt&rv énykönyvet. A reformok során gyökeres változtatásokra keaüüit a sor, igy például a többnejüséget is eltörölték. Idáig albán területen a török büntetöbörvénykönyv volt érvényben. Szófia, január 10. Azokat a tereket, amelyek szerint Pra.?: r, január 10. Tuka Béla újévi cikke a turócs?en.timártoni klauzula tízéves évfordulóján-!?; ; jogi következűi ény-eiröl, melyben azt a jogi álláspontot szögezi le, hogy a klauzula szerint a tizedik év után a cseh és szlovák. nemzet álila-mjogi helyzetéinek újabb rendezése nélkül „vaouum juris“ állapota (a jogi oly tón osság megszakadása) következne be, érthetően nagy visszhangot keltett a szlovák sajtóban. A Neue Freie Presse cikkben foglalkozott Tuka teóriájával s a cikk megnyilatkozásra bírta Stodola Emilt, a turócsaen Lmártoni nemzetgyűlés egyik vezéremberét. Stodola elvben ellentmond Tuká- nak s azt hangoztatja, hggy a jogfolytonosság nem szakadhat meg, de gyakorlatilag bizonyságot tesz a klauzula tartalmáról, amikor elárulja, hogy a szlovák nemzeti tanács 1918 október 31-ón tartott ülésén Szlovén szkó részére autonómiát követelt. Szlovenszkó — legközelebb aláírják a bolgár—román megegyezést, most hivatalos helyen is megerősitiik. A megegyezést Tálukéou miniszter -távolié tóban. Duica belügy- minnszter jegyzi. Á megegyezés aláírását tudvalé- v-őleg annak idején három évre elhalasztották, miután a két óMiflTn között egész sereg rendezetlen kérdés forgott fenn, mint különösen a reparáciő ügye. A legutóbbi időben aztán olyan megállapodást hoztak létre, hogy a bolgár kormány egészében 320 millió összeget, fizet meg bárom évi részletben, amire Románia megszünteti a bolgár vagyon saekveszfrálását. Úgy a román, mint a bolgár háborús károsultaknak kárait megtérítik. A bolgár kormány a neuillyi szerződésre támaszkodva azt kívánta, hogy az erre a célra fizetett ősz- szeget répa rációé számlájára Írják és ezt a kívánságot Tituleeeu honorálta is. így most már akadálytalanul megtörténhetik a megegyezés aláírása, amelynek nagy jelentősége van a két állam viszonyának szempontjából és különösen a kisebbségek életében hozhat döntő változást. mondja Stodola — ezen adósság törlesztéséül most uj országos közigazgatást kapott, mely azonban, igaz, semmiképp sem kielégítő! A Slovák nagy elégtétele gyanánt könyveli el Stodola nyilatkozatát, mely igazolja, hogy az uj országos közigazgatás a mostanáig titkolt klauzuláért való tartozás törlesztésének tekintendő. Ugyanekkor Bazovskv János dr., az uj szlovák jogásznemzedék legtehetségesebb tagja, a Slovákibajn ujaibíb érveikkel támasztja alá Tuka jogi elméletét. — Ne mondja senki — Írja Razovsky —, hogy Tuka következtetései csak rossz fenyegetések, amiket nem kell komolyam venni. A szlovák problémát nem lehet puszta adminisztrativ reformmal elintézni, halnom állam jogi alapon kell megoldani. Más kérdés, hogy melyik államjogi megoldást találjuk majd a legmegfelelőbbnek. Ri1928 január 11, szerda. zonyos, hogy ezt a problémát úgy kéül «Bntézni, hogy a szlovák nemzet ienmaradjon és megkapja fejlődésének lehetőségeit és garanciáit. Senki sem mondhatja, hogy a szlovákoknak ma még nincsenek meg az alkalmas embereik. Itt az ifjú szlovák intelligencia nagy gárdája, mely csak arra vár, hogy a kezébe vehesse saját nemzete sorsának intézését. Már eljött az ideje a rezsimváltozásnak —• fejezi he cikkét Bazovsky. A Robotnick-é Noviny állítása szerint „Tuka cikke nem egyéb, mint nyilvános izgatás az állam alkotmányos egysége ellen, amire a köztársaság védelméről szóló törvény 14. paragrafusa két évig terjedő fogházat ir elő." A lap ezenkívül még néhány más büntetőparagraíust olvas rá Tokára. A Slovensky Dennik egyenesen vezércikkben követeli Tuka vád alá helyezését. A francia hadltenserészet ui vezérkari főnöke Pária, január 10. A Matin jelentése szerint a mai minisztertanács Violetta helyette stengernagyot a tengerészeti vezérkar főnökévé nevezte ki. Németország szállítási kötelezettsége Pária, január 10. Tardieu közmunkaügyi miniszter végérvényesen megállapitóttá az 1928. évre szóló dologi szállítmányok programját. Németországtól ebben az évben 200 millióval nagyobb értékű szállítást követelnek, mint 1927-ben és az élői irányzott szállítások összege 800 milliót tesz ki. Az Iraki bizottság visszautasította a londoni egyezményt London, január 10. Bagdadi jelentések szerint az Iraki bizottság elutasította a nemrégiben megkötött londoni egyezményt, melyet Faásal király és Ja-ffar pasa miniszterelnök írtak alá. A szerződésnek Anglia és Irak viszonyát kellett volna újból szabályoznia A szerződés visszautasítása következtében Jaiffar pasa lemondott és Sir Abdul Saa- dunt, a mérsékeltek vezérét, aki már 1926- -ba-n is miniszterelnök volt, bízták meg az uj kormány megalakításával. Lloyd George visszatér Délamerikáliá! Santos, január 10. Lloyd George tegnap az Andalúzia gőzösön útnak indult Angliába, «Az ai orszil®s ftiiliazsafis i Hifiéit klauzulában fostál tartozás tirleszfÉse" A Slovák ulssbb megállanltásal a lurősszestmirtoni klauzula korai felyű nagy jogi vitában „Honnan veszi, hogy én? . . ." — kérdeztem. „Ah, hagyja ezt. Nem Röntgen-sugárral. Azt hiszi tehetség kell hozzá, meglátni a magányt valakin? Nem azt a magányt értem, ami egy életmód, boldog izoláltság, elefántcsont- torony. Az még lehet közösség, az ilyen finom magány. Az elefántcsont-toronynak még lehet egy alagutja, amin át titokban lejár a várur az emberekhez. Arra én fütyülök, az engem nem érdekel. Az a várur maga csinálja az ilyen magányt. Dekoráció. Jól áll a profiljához. De van az a másik: a rühös magány. Ami kiüt a bőrön, a nézésen, a járáson, a mozdulatokon. Amit mindenki meglát, egy nő, egy gyermek, egy pincér. S elhúzódnak előle. Veszedelmes ember. A nyájon knvül él. Miért? Szegény, lehet, hogy fertőző: egyedül él. Méltóztatik érteni. Egyedül. Asszony nélkül, gyerek nélkül. Barát nélkül. Szolga nélkül. Isten kiköpte a szájából. Ez ön, ez vagyok én. Mi történt, mit vétkeztünk? Kudlák ur . . Apincér felállt és fáradtan jött az asztalhoz. Megijedtem. A titkár rekedten és italosán kérdezte: „Bebizonyítsam? . . ." ;> Nem tudtam, mit akar bebizonyítani? Meg akarta kérdezni a pincért? Intettem, mint aki mindent ért, hogy igaza van, de mégse tegye. Uj bort rendeltünk. Egészen közel hajolt hozzám és a fülembe mondta: „Kudlák ur is látja önön. Én is. Egy gyermek is. Minden asszony. Rajtam is látják. Megtűrnék, csak néfla engednek kpzeh“ / „De kérem Tímár ur,“ — mondtam izgatottan — „mit látnak, az Isteniért? Mit látnak rajtam? Én kérem kétségtelenül nervózns vagyok. Álmatlan is. Ez az én koromban természetes. Mit lássanak rajtam? Hogy ner- vózu-s vagyok? És aztán?" Végighuzta a kezét a homlokán. Kiegyenesedett. Ezzel a mozdulattal mintha magáihoz tért volna. Egyszerre nyugodt lett, józan. A szeméből elmúlt az a lázas csillogás. „Semmi," — mondta — „Beszélgetünk. Kérem beszélget az ember. Miről beszéljünk, két entber? Politikáról? Művészetről? Tessék elképzeiM, hogy két néger összekerül. Egy nagyvárosban, ahol fehérek éltnek. Csupa fehér. Három, négymillió fehér ember. Fehér férfiak, fehér asszonyok, fehér gyermekek. Miről fog a két néger beszélgetni? Fogadok száz ellen egybe, hogy a néger problémáról. Arról, hogy tegnap egy fehér kiment a vasúti kupéból, mert ő ült benne, egy néger. Arról, hogy megszólított egy elhagyott utcán egy asszonyt, s az uszony elszaladt... de nem, nem, ostobaság, hol mer ez a mi négerünk a fehérek városában megszólítani egy asszonyt? Mer, hát mer? Inkább éhem hal. Ugye erről beszélnek? S hogy miért van ez? Ki csinálta ezt velük? Az Isten? Dekát mit vétettek? Semmit." „ön túloz," — mondottam neki. — „Én nem érzem ezt, amiről ön beszél." Mikor ezt kimonidtarn, elszégyellbeim masaim, Reám se intézett, csak intett a levegőbe. A hangját már nehéz volt érteni. „Én hanmándhatéves vagyok," — mondta természetesen. — „Nem sok, de elég, hogy az ember már ne reméljen csodákat. Nincsenek csodák. El van intézve. Ha én egy emberen .megérzem a. magányt, a nagy, az igazi magányt, — a bűnös magányt. —“ Ezt hangsúlyosan mondta, s a beszélgetés során most először nézett a szemembe. „A bűnös magányt?" — kérdeztem megdöbbenve. „A bűnös magányt," — Mytatta csökönyösen, — „na,... szóval bűnös -egy bizonyos elvontabb értelemben ... igen ... egy bűn, ami talán felelősség nélkül való. Éppen erről van szó: hogy rajtunk muliik-e, — vagy csak megtörténik velünk? Tetszik érteni? Hogy áldozatok vagyunk-e, vagy tettesek? Ezt még -nem tudom pontosan. Én bűnös magánynak nevezem. Ezt megérzem az embereken. Nem kell finom orr hozzá. Az ilyen ember ordítja ezt... egy bizonyos idő elteltével. Ez," — mondta és vigyorogni kezdett, — „teljesen azonos tünetekkel jár, mint egy bizonyos betegség. Fokozatai vannak. Na, hagyjuk ezt. Talán mégis -bűnös, mert... hogy mondjam ezt, hogy ezt meg tessék érteni? Nekem erről teóriám van. Mindenki bűnös, aki messze van a*z emberektől." „Az emberektől," — mondtam én is mechanikusan. Már nem mondtam ellen neki. Különben is kezdett furcsán viselkedni. „Ezt mélt-óítassék, úgy érteni," — folytatta — „ahogy mondom. Politikát ne tessék -belekeverni. Nem vagyok agitátor, én titkár vagyok. Szóval aki messze van az emberektől. Akt nem' érez az emberekkel. (Minden óráiban. Minden percben. Kérem, mit tehetünk egyebe t? Nemcsak a gazdagokra gondolok. Ez a betegség független a beteg szociális helyzetétől. Például én ... de mit tehetek? Aki az emberiekkel érez, az boklog. Tudja, miért, él? Én nem tudom. Nem érzek velük. Itt, bellülj itt kérem üres minden. Nem nihil, mert még kérdez... dé nem kap választ. Két orvosság van. Két ut. Két orvosság." A feje a mellére esett. Mereven nézett maga éllé. Nem mertem zavarni. „Az egyik a szerelem. A másik az Isten. Ez a kettő kérem. Nem ismerem. Egyiket se ismerem." Már nem emlékszem egészen világosan mindarra, amiről még később beszéltünk. De azt hiszem, még sokáig együtt maradtunk. Később mindaketten egyszerre beszéltünk, ő egyre rekedtebben, én hangosan. A pincér elaludt. Emlékszem, hogy zuhogó esőben men-tünk haza. Szélvihar volt egé-sz -éjjel. Most nagyon fáj a fejem és rösteilem magam. Sokat ad-nék érte, ha elfelejthetném ezt az -estét. Olyan emlékem van, mint egy tivornyáról. Úgy látszik, vannak ilyen tivornyák is, amikhez a testnek semmi köze; s ezek -talán a rosszabbak. — Augusztus 24. — Nem -láttam tegnap, lehet, hogy ő is trösielli az estét. — Augusztus 25. — Nem múlik el ez az érzés, ez a különös macskajaj: még mindig úgy -érzem magam, -mintha valami méltatlan tivornya résztvevője -lettem volna. Uj barátomat nem Bátom sehol. Igaz, hogy nem is keresem. Az -idő kezd kiderülni, de a-z utak még nedvesek. — Augusztus 26. — Ma megint egyszer napfény és száraz, kitartó meleg. A kánikulának, úgy látszik vége; ez -már inkább az őszelő. Tegnap és ma délelőtt órákon á-t az erdőt jártam. Tímár Ágostonnal ma délben a kápolna előtt ta-liáilkoztám. A lelkésszel állt és beszélgetett. Mikor észrevett, megálltam és köszöntöttem. Min-dk-etilen visszaköszöntek; a lelkész komolyan és udvariasain, s Tímár olyan hűvösen és idegenül, -min tűi a nem is-ismerne. (Folytatjuk ^ * * * /, • á a •' • ee *' # * • 1 REGENV* űrt** AURAI C^NDOR. (ié
