Prágai Magyar Hirlap, 1928. január (7. évfolyam, 1-25 / 1628-1652. szám)
1928-01-08 / 6. (1633.) szám
1928 január 8, vasárnap. A Tátra idegenforgalma, mint a Szepesség gazdasági tsnfgiSIs Irta: Hftsch Andor, nemzetgyűlési képviselő Tenn&kefclen talárja, hideg éghajlata és magas fekvése következtében a Szepesség sohasem volt ikimondotitan löMnuUveflő terület. A földművelés a városokban, de sok községben is csupán mell ék- foglailkozása volt a kereskedelemmel, .iparral és fuvarozással foglalkozó lakosságnak. A vasútvonalak kiépülése a kereskedelmet más irányba terelte: a magyar Alföld .termékeit már nem a Szepességen keresztül szállították Lengyelországba és Sziléziába. A fuvar megszűnt, a kisipart háttérbe szorította a fejlődő ós modern nagyipar. Hanem amit a vasút egyfelől rontott, azt másfelől megint helyre is hozta. A Szepesség modemül berendezett nagyiparának termékei az agrárius jellegű Duna—-Tisza közén találtak fogyasztópiacot. Nyugat felől a vasúi szenet hozott, amelynek segítségével a Szepesség gazdag érokészletét otthon lehetett, feldolgozni, illetve nemesíteni. De a vasút nyugat felől idegeneket is hozott, főleg sziléziaiakat, akik csakhamar a Tátra szépségeinek rajongóivá és hírének terjesztőivé lettek. A sziléziaiak adták az első impulzust a tátrai fürdőtelepek építéséhez és nemsokára egymásután keletkezett a telepek sora. Pedig abban az időben még merész vállalkozás- számba ment a tőkének nyaralókba való befektetése, hiszen legfeljebb hathetes szezonról lehetett szó, sokszor pedig — esős nyáron — ez a hat hét is háromra zsugorodott össze. Aj ipar és idegenforgalom fejlődése által a mezőgazdaság fogyasztót, az építőipar munkát, a lakosság kenyeret, talált. (A Szepesség lakossága hamarosan megtalálta az u.j irányba való orientációt, azonban az idegenforgalmait mégsem 'tudták kellően kihasználni. Amikor P egerTestvérek orgona^* Jagerudor! sinusa Vüágh irU templomi orgonák, prospektslpok,- villamos tujtató- szarkezat. KitönB ajánld levelek elsőrangú szak tekintélyek - tBI, 54 éve* tapasztalat. 1927-lg 2270 li] orgonát szemeltünk. Broeknsr, Rlager-féle orgonáján Játszik. azonban a magyar állam vette kezébe az idegen- forgalom fejlesztését, megalapította Tátralomnicot, a Csorba-tavat megvette a Szent d vány-családtól és mind a két helyen gyönyörű szállodákat építtetett, amikor a Tátrát tudományosan is felkutatták és felismerték gyógyitó hatását, valamint téli sportokra való alkalmasságát, az idegenforgalom £ is egyszerre emelkedett. Legkiválóbb orvosaink és közgazdászaink, a sport és turisztika barátai karöltve dolgoztait az állaimmal az idegenforgalom fejlesztésén. Amíg a fürdő- és gyógy telepek tulajdonosai azon voltak, hogy a Tátra gyógyító hatását az egész világon ismertté tegyék, addig az állam ós a magán- intézetek — különösen a Szepesi Hitelbank, mint Őtátrafüred tulajdonosa — mindent megtettek, hogy a Tátrát, mint téli sporttelepet tegyék ismertté és a külföldi ilyfaj'ta telepekkel egyenrangúvá. A magyar állam mérnököket .küldött Sct.sMoiátzba, hogy az ottani szán- és hobsleighpályákat tanulmányozzák és ezek mintájára Tátraiomnicon is ilyen pályákat rendezett be, am elyet d ré tköt élf elvonóval is ellátott. Guíhr dr. Svédországban és Norvégiában tanulmányozta a skifntást és a ski- ugrósáncokat, saját költségén létesített ilyet Tálra- Szépiakon és tulajdonképpen ő volt az, aki ezt, a Tátrában addig alig ismert sportágat meghonosította. Az összes fürdőtelepek — mind az államiak, mind a magántelepek — nemes versenyre keltek, hogy vendégeiknek a legjobbat, ós legszeibbet nyújtsák. A lakosság pedig a téli szezonok életbeléptetése révén jó téli keresetre tett szert és a már ijesztő mértékű amerikai kivándorlás alábbhagyott. A háború alatt a fürdőtelepeknek sokat kellet szenvedniük, de még inkább a háború után, amikor az idegenforgalom főleg az alacsony valutájú országok felé irányult. A Tátrafürdők üresen álltak. Sokat eladásra kínáltak, nébánya gazdát is cserélt, más telepek megváltoztatták üzemüket, betegee- gélyzőpénzíári betegeket és a rokkanthivatal rok- kantjait vették fel, hogy üzemüket fentarthassák. Más magántelepek viszont az árak leszállításával és más gazdasági intézkedésekkel kísérelték meg fenmaradáeukat: szóval a létért való küzdelem Indult meg, amelyben a magántelepek súlyos áldozatokat hoztak. És abban az időben, amikor a magántulajdonban lévő telepek nehéz gazdasági harcban állottak, de mégis meg voltak a vendégeik, az állami fürdőik üresen álltak. Megindult a kísérletezés. Az igazgatók sűrűn váltakoztak, a sovinizmus és bürokratizmus annyira tobzódott, hogy fizető vendég alig merészkedett ezekbe a fürdőkbe, ha nem tartozott az uralkodó fajhoz. A gyö-- nyörü bobsleighpályák lassanként tönkrementek, a drótkötélfelvonót ócskavasként adták el. Szomorú képe volt a Sasepességnek. Ki idegen- forgalom pangott. A gyönyörű ipartelepek kihaltak, nem volt munkaalkalom, a mezőgazdaságnak nem volt fogyasztója; a Szepesség gazdasági pusztasággá vált. Hogy a szepesi gazdaságon segíteni lehessen, két problémát kellett megoldani. Az első az ipar fej-' íesztése, a másik probléma az idegenforgalom és a fürdők fellendítése. A két gazdasági tényező köziül előbb az idegenforgalom kapott lábra, és pedig azáltal, hogy a szomszédos országok: Németország, Ausztria és Magyarország az aranyvalutára tértek vissza, aminek az lett a következménye, hogy az idegenek a mi fürdőinkben olcsóbban élhettek, míg a belföldi fürdőközönség a vaiiutakülöhbség által arra kényszerült, hogy a belföldi fürdőket látogassa. De a Tátrafürdők különösen olcsók is és ennek tudható be, hogy az idegenek 1927 nyarán fürdőtelepeinket teljesen ellepték. Most azonban arról van szó, hogy ennek az idegeninváziónak a konjunktúrájával neon szabán könnyelműen visszaélni, hanem stabilizálni kell. Az 1927. évi idegenforgalomhoz a Szepesség azonnal hozzáalkalmazkodott. Megértették és kiadták a jelszót: „Az idegenforgalomban rejlik a jövőnk!“ A gazdák a gabonatermelésről áttértek a takarmánytermelésre és igy a tejgazdaságra. Tejszövetkezetek alakultak, amelyek a fürdőt elep eket ellátják tejjel és tejtermékekkel. A kereskedő és iparos raktárát az idegenekhez alkalmazta. Autóbuszjáratokat létesítettek és igy hozták le a városokba a vevőközönséget. Az élénkebb építési tevékenység az építőiparnak biztosit keresetet, a lakosság széles rétegeinek jövedelme és kenyérkereseti lehetősége van. Végül pedig mégis az állami pénztárnak van az idegen- forgalom fejlesztéséből a legnagyobb haszna. Az idegenforgalom stabilizálása céljából a városok, községek és gazdasági körök a Kárpátegyesület keretében idegenforgalmi osztályt alakítottak, melynek az a feladata, hogy az idegeneket idehozza, elhelyezze és védje. Azáltal, hogy az idegeneket a városokban és községekben is elhelyezik, a lakosság részére újabb jövedelmi forrás nyílik. És most, amikor mindenki azon dolgozik, hogy az idegenforgalom fejlesztése által a sokat sanyargatott 'lakosság jólétét emeljék, az egéezegügyi minisztérium törvényjavaslatot akar a parlament A Kathreiner-féle Kreelpp malátakávé azon ital, amelyet minden szülő gyermekének jó lelkiismerettel adhat. Az orvosok ezrei ajánlják, különösen a kicsinyeknek és a serdülő ifjúságnak, ezen örökké legjobb családi italt. Figyeljen az eredeti csomagolásra. A Kathreiner-féle Kneipp maláta- kávé szabadon kimérve nem kapható. ólé terjeszteni, mely kiválóan alkalmas arra. hogy — ha törvényerőre emelkedik — az idegeneket elriassza és a lakosságtól elvegye az utolsó kereseti lehetőséget. A tátrai fürdők részére különleges törvény készült A nagy fürdőtörvényből, amely ellen az összes fürdőtelepek kétségbeesetten tiltakoztak, tátrai fürdőtörvény lett De tehetséges, hogy előbb a gyengébb ellenfelet akarják tönkretenni — és ha a dolog jól sül el —, a nagyokkal is felveszik a harcot, illetve újra napfényre kerül a nagy fürdő- törvény. A törvénytervezet szerint a Tátrában egy bizonyos terület hasittatik ki abból a célból, hogy csak ezen a területen belül épülhessen tüdőbetegszanatórium és tüdőloeteg csak ezen a területen legyen elhelyezhető. Erre a tilalmi területre éppen a Tátra legszebb részét választották ki és érdekes, hogy ebbe a területbe csupán magánfürdő esik — Alsöfüred kivételével, melyet a tilalmi terület határa állítólag kettéoszt. Különösnek kell, hogy tűnjék, hogy éppen arra a területre ragasszák ki a vörös cédulát: „Vigyázat! Fertőző betegség!“ — amelyen a magánfürdők állanak. Vagy arra legyen ez jó, hogy ezáltal az állami fürdők látogatóinak 6záma és jövedelmezősége emelkedjék? Az a terv, hogy szakorvost bízzanak meg Szomorú állapot. Ha éjjel szükségem len-1 ne valakire, le kell gyalogolnom a vendéglőhöz. Arira gondoltaim reggel, hogy visszautazom. Talán mégsincsen lázam; csak nagyon fáradt vagyok. Lusta vagyok Írni is. Ma arra gondoltam, hogy az igazgató családjának illene egy levelezőlapot küldeni az útról. Elvárják az ilyesmit valakitől, aki hosszabb útra ment. Este megirok néhány lapot. Most legsziveseb- ben aludnék; de az elmúlt két napban sokat aludtam s kerüli az álom a szememet. Szaggat a lábam. A köd, ez a köd. Ha reggelig nem szikkad föl, beszélek a bérlővel. Különben szép ez a köd, ha nem lenne egészségtelen. Olyan csend van a telepen, mintha mindenki elutazott volna. Ez a ház, amiben lakom, kísértetiesen üres. Ha járok a szobában, visszhangzik a léptem, kong a padló. Éjjel, gyertyafény mellett, álmatlanul feküdtem és nem hallottam más hangot, csak a szél zúgását az erdőben. A köd bejött a szobába, a gyertya fénye alig verte át. Olyan egyedül éreztem magam, messze mindentől, ami emberek, ismeretség, barátság. Hallottam a lélegzetemet. Kedvem lett volna felkelni s lemenni a telepre, emberek közé, fölkelteni valakit, diskurálni. De már késő volt, elmúlt éjfél. Kit keltsek föl? a bérlőt? Nem érdekek Nem ismerek senkit. Eszembe jutott Timár ur. Azt se tudom, itt van-e még? Este le fogok menni a vacsorához. Mindez semmi, nem jelentős. Ma egykedvű és nagyon fáradt vagyok. Szinte jólesik néznem ezt a ködöt, amiben elalszik minden. Ugylátszik, mégis öregszem. Különös, milyen észrevétlenül jön az ilyesmi. Postát nem kaptam még. A gazdasszo- nyom írhatna. Izgatott volt szegény, mikor elutaztam. Öreg már, öregebb, mint én, Hatvan éves. Szegény jó Márta néni. Jó, hogy eszembe jut; ajándékot fogok vinni neki. Itt ugyan nem kapni semmit. Kénytelen leszek Z.-ben vásárolni, visszajövet, útközben az állomás s a lakásom között. Kegyes csalás, de mit csináljak. Szaggat a lábam. A pipa sem ízlik, nedves a dohány. — augusztus 22. — Eső és köd. S tegnap ez a felelőtlen estei Jobban vigyázhatnék magamra. Most fáj a fejem, itt a macskajaj s még sétálni sem mehetek, mert ömlik az eső. Ha legalább valami könyvem lenne. Az újságok nem érdekelnek- Különben is mindig többnaposak, bár ez nem lenne baj. Tehetetlenül topogok ebben a ketrecben. Az ágynemű tűrhetetlenül nedves. A fejem régen fájt igy mint ina. Ezen nem csodálkozom: rögtön ideérkedzésemkor észrevettem, hogy a bérlő bora rossz. Nem mondom, hogy ecetes, de mindenekelőtt hordóbzagu. Borban, legalább is fehér borban, bizonyos mértékig kiismerem magam. Másodrangu bor volt, amit hanyagon kezeltek. Szánalomból ittam; nem is ittam, csak rendeltem. Tegnap este ittam. Mikor vacsora után leszedték az asztalokat, még ülve maradtam. A petróleumlámpát odahozattam az asztalra és hat deci fehéret. Rögtön hat decivel kezdtem. Mindig kissé túlzó vagyok, ha nagyritkán eltérek a szokásaimtól. Jólesett a petróleumlámpa a gyertyafényes éjszakák után. Künn erős szél járt s cse- pergett az eső. Egy hölgy zongorázott; nincsen hallásom, de úgy vettem észre, hogy a zongora nem kifogástalan. Több hang nem is fogott; a bérlő bevallotta, hogy egyes hurok hiányzanak. Két társaság nem tért aludni, fürdőismeretségek, a rossz időben senkinek nem volt kedve a nyirkos szobába térni. A férfiak boroztak, a hölgyek társasjátékot játszottak. Rendkívül együgyű társasjátékot. Különben lehet, hogy minden társasjáték együgyü. A gyermekek hamar elfáradtak és elaludtak az asztalnál. Tizenegyfelé a hölgyek aludni tértek a gyermekekkel. Csak egy mérnök maradt a feleségével s a hölgy aki, magyar dalokat zongorázott. Kellemes külsejű, kissé bánatos, középkorú hölgy. Azt hiszem hajadon, mert nagysádnak szólították. Tanítónő lehet, postamesternő, vagy bankhivatalnoknő. Egész kellemesen zongorázott. A zene mindig megnyugtat, elandalit. Tizenegy felé már megittam a hat decit. A bérlő fölajánlotta, hogy befűt a nagy vaskályhába, ha még fönmarad a társaság. De a többiek már mentek. Engem a bor kellemesen fölmelegitett. Tiltakoztam az ellen, hogy érettem befütsenek. Még három decit rendeltem s megkértem a bérlőt, hogy csukja be a veranda ablakait. A három decit már lassabban ittam. A bor kriminális volt. A bérlő nem is tagadta: nem érdemes uj hordót bontania. Két hét múlva becsukja a telepet s elmegy Szegedre. Nem lehet uj bort kívánni tőle, belátom. Az én hibám volt, hogy ittam, a bérlő beszélt reá. Égy félóráig csöndben ültem és pipáztam. A pincér a sarokban szunyókált. Most, hetek óta először, könnyebbnek, nyugodtabbnak éreztem magam. Tuljadonképpen ez volt az első jó órám a felepen. A bor segített hozzá. Ha megszokta az ember, ivás közben el is lehetett bírni. Most persze hasogat a fejem; Féltizenkettő felé érkezett még Timár ur. Kissé hangosan jött be, nagy robajjal tárta fel az ajtót. Megállt az ajtóban s mikor meglátott, levette a kalapját A szélvonat majdnem eloltotta a lámpát. Bizonytalanul jött közelebb. Én rögtön felálltam, mikor megláttam. Be kell vallanom, hogy rég örültem igy valakinek. „Tessék helyet foglalni", — mondtam neki. — „Tessék". Kétszer is hívtam. Nem ő kínálkozott fel. Most én voltam a tolakodó. Föl kell jegyeznem, hegy csak vonakodva foglalt helyet az asztalomnál. Mintha kicserélték volna a szerepeket. Kezdetben én beszéltem. ügy éreztem, hogy nehezen ós dadogva beszélek; a szokatlan borivás megkötötte a nyelvemet. Valami kezdő, nehéz mámor volt a fejemben. Régen, kaszinói estéken éreztem utoljára ezt a mámort. Vér tolult a fejembe és lassan, de hangosabban beszéltem, mint különben szoktam. A titkár át volt ázva. A ruhája nedves volt és gőzölgött belőle a köd. Egyideig szótlanul ült mellettem s azzal a figyelmes, csillogó nézéssel bámult rám. Ez a nézés most nem bosszantott fel. Féltem attól, hogy fölkel és elmegy. Inkább elfordítottam a fejemet, nem néztem reá, úgy beszéltem hozzá. Legszívesebben adtam volna neki valamit, hogy ne menjen el, kérleltem volna, ha menni akar. „A múltkor", — mondottam neki, — „félreértettük egymást! Nekem nem volt szándékomban . . Szégyenletesen motyogtam. Nem felelt rögtön. Mikor megértette, miről van szó, elégedetten, szélesen mosolygott. Ez a mosoly minden más alkalommal dühbe hozott volna. Fölényes volt és elégedett. Előrehajolt, szinte mohón hallgatta, mint egy dicséretet, mint egy nagy elégtételt: „Hogyan?" — mondta halkan, rekedten. 5 __ jf íSi, rmgy M WfrJ&ítfák RE&ÉNV* irbv. Á\aRA» 5aNDQR <ii) SCHMIDTHAUER- f reTTETTT Okeserüviz megtisztítja a szervezetet a belekben képződő rothadásos anyagoktól, élénkíti a mirigyek működését, felfrissíti a vérkeringést, megelőzi az \ érelmeszesedés és az öregségi elváltozások kifejlődését. Kopható kid' én nagyftvegben. SíétkCIdésl hely: Sgmándi kcscrflvlz forrásviillalat Komárom. Árjegyzék Ismételadóknak kivonatra bérmentve.
