Prágai Magyar Hirlap, 1928. január (7. évfolyam, 1-25 / 1628-1652. szám)

1928-01-07 / 5. (1632.) szám

Ka$y saifőháboru a magyar kormány rendelkezésére meg­semmisített szentgotthárdi gépfegyverek miatt A prágai sajtóban egyaiiS a feli lufi a dlplsmáslát SnmSrsiklisre — Az elkobzott l^perskst összetörték — Páris, január 5. A párisi magyar követség kommünikét adott ki. melyben közli, hogy a Bethien-iíormány elkobozta tta a szentgotthárdi fegyverszállitmányt, mivel nem volt rá tranzitóengedély. A legyveranyagot megsemmisítették és ócskavas gyanánt értékesítették. Budapest, január 5. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A budapesti sajtó a legnagyobb megbotránkozással tárgyalja a Ceské Slovo tegnapi, rosszakaratú és tenden­ciózus beállítású cikkét a szentgotthárdi vám incidensről. A lap közlése szerint a kisantant államai egyrészt a népszövetségnél, másrészt pedig Magyarországnál interveniáltak a fegyvercsempészés ügyében. Hivatalos helyen kijelentik, hogy Magyarországhoz ez ügyben sehonnan nem érkezett intervenció. A Journal de Génévé mai száma hasonlóképpen megjegyzi, hogy a népszövetséghez sem érkezett eddig semmiféle felszólítás beavatkozásra és nem is valószínű, hogy az ér­dekelt hatalmak ilyenirányú lépést kezdeményeznének. A genfi távirati iroda hivatalosan közli, hogy a népszövetség titkárságához a szent- g .. .ardi határincidenssel kapcsolatban semmiféle megkeresés nem érkezett. Genfi politikai körökben biztosra veszik, hogy diplomáciai beavatkozás nem is igen fog tört érj? é- a szomszédos hatalmak a népszövetségre mindaddig nem appellálnak, amig a ír agyár &«ii iiány az ügyben & vizsgálatot le' nem zárta és annak eredményét u;- ittas­ságra nem hozta. Prága,, január 5. A szentgotthárdi vámaf­férral még egyre foglalkoznak a cseh lapok* A Cech* Kordács prágai érsek politikai körének a szócsöve, többek között ezeket irja: A szent­gotthárdi állomáson föltartottak egy szállít­mányt, amelyet az osztrák vámhivatal le akart foglalni. Ezt azonban a magyar vámhatóság nem engedte meg, mivel a szállítmány már magyar területen volt. Ez a körülmény adott okot arra a gyanúra, hogy a gépfegyverszál- litás Magyarország részére történt. Talán igen, talán nem — ki tudja? öt vagon gépfegyver­alkatrész szállításában nincs semmi különle- i ges. A vasutakon bizonyára naponta szállita- i nak ilyen rakományokat s lehetséges, hogy ezek a szállítmányok amannál sokkal nagyob­bak és fontosabbak. Az osztrák vasutakon azonban főként szo­cialista elvtársak vannak alkalmazva s ezek nem szeretik sem az olasz, sem a ma­gyar rezsimet, mivel egyik sem szimpati­zál nagyon a szocialistákkal. i Ezeknek az elvtársaknak a fantáziája kifes­tette, hogy Mussolini hordókban gépfegyvere­ket küld Horthynak s ez véleményük szerint nem lehet más, mint Olaszország és Magyar- ; ország erős készülődése a háborúra. Ezt min- I dénáron meg kell akadályozni, ha máskép nem, úgy legalább a gépfegyvereit föltartőz- I tatásával. így keletkezett a gépfegyver-affér ; szenzációja az osztrák-magyar határon, amely alaposabb vizsgálat után kétségtelenül közönséges szappanbuborékként fog el­oszlani. Olasz gépfegyverek Varsónak! — folytat- j ja a Cech. Ebben sincs semmi csodálni való. | A lengyel hadsereg sem maradhat gépfegyve- | rek nélkül és valahol csak meg kell azokat i __— __________ — ------- - - __ So k hüllő semmiért (fi.) Prága, január 5. A szentgotthárdi pályaudvaron néhány nappal ezelőtt lejátszódott kis incidens semmi esetre sem oly nagy jelentőségű, hogy érde­mes volna miatta mozgásba hozni az európai j diplomácia gépezetét. Mint a hivatalos magyar jelentésekből kitűnik, abban a veszedelmes szállítmányban mindössze egyetlenegy lá­dában volt gépfegyver és arra is nem osztrák, de a magyar vámőrség jött rá. Az öt vaggont különben is nem Sátoraljaújhelyre, de Var­sóba kellett volna szállítani és igy igazán na­gyon merész fantázia kell hozzá, ha valaki eb­ből az egyszerű tényállásból vádat kiván konstruálni Magyarország és annak kor­mánya ellen. Külföldi körökben ezért általában nagyon; higgadt hangon beszélnek a szentgotthárdi! esetről. Ausztriában például, ahol pedig az iz­galom még a legkönnyebben volna megérthe­tő, az illetékes tényezők a legnagyobb nyugal­mat tanúsítják és eszükbe se jut, hogy Ma­gyarország vagy bármilyen más állam ellen a kis incidens miatt föllépjenek. Párisban sem fogják föl tragikusan az ügyet. A francia kor­mány szócsöve: a Temps szinte komikusnak találja, hogy a Szentgotthárdon történtek, miatt egyesek akkora patáliát csapnak* Azj igen eiierjedi Le Journal is fején találja a \ szöget, amidőn azt irja, hogy semmi csodálni-1 való nem volna abban, ba egy állam, amely jól felfegyverzett szomszédokkal van körül­véve, titokban maga is fegyverkeznék. Egy harmadik lap, a Paris Matinal pedig nyíltan megtámadja a cseh sajtót, hogy egy ilyen do­logból európai válságot igyekszik csinálni. Nos, a Paris Marinainak ez a szemrehá­nyása valóban helytálló és indokolt. A párgai nacionalista lapok ugyanis nem akarnak ta­nulni abból a leckéből, amiben két évvel ez- j előtt, a frankhamisitási affér idején részük, volt és minden alkalmat megragadnak, hogy j Magyarországot megtámadják és befeketitsék a világ előtt. A tények nyilvánvaló elferdíté­sével most is a kisantant külügyminiszterei konferenciájának mielőbbi összehívását sürge­tik, hogy ez azután állást foglaljon a szent­gotthárdi eset dolgában. Meg lévén győződve arról, hogy a magyar nemzet nem jár tilalmas: utakon, bennünket a prágai soviniszta sajtó j vádaskodása hidegen hagy és ezért csupán il­lő szerénységgel annyit tartunk szükségesnek megjegyezni, hogy a cseh sajtónak ez a maga­tartása legkevésbbé annak az ügynek használ, amelyet szolgálni vél. A tendencia, amit kö­vet, ugyanis annyira átlátszó és szembetűnő, hogy azt még Párisban sem helyeselhetik, mert éppen az európai béke szempontjából nem kívánatos az, hogy Magyarországon ál­landóan ütni akarjanak és folytonosan inge­reljék ezt a szeiencsétlen országot. Sem időnk, sem helyünk nem engedi és kedvünk sincs hozzá, hegy a prágai cseh lapok minden magyarellenes kijelentésére reflektál­junk. Ezért csupán Hrusovsky Igor nemzet­gyűlési képviselőnek a Ceské Slovoban meg­jelent cikkére akarunk kitérni, abból az ok­ból, mert őt mindenki a Benes pennájának tekinti. Külügyminiszterünk azonban nagyon rosszul választja meg bizalmasait és munka­társait, ha ily esetekben olyanokkal Íratja meg véleményét, akiknek sejtelmük sincs a diplomáciában szokásos sima és udvarias stí­lusról, hanem a legutszélibb hangon ócsárol­ják és szidalmazzák ellenfeleiket. Hrusovsky Igornak igazán nem válik dicséretére tegnapi cikke. Amikor a magyarországi állapotokat az ázsiai viszonyokkal hasonlítja össze és a szomszédos állam vezetőit erkölcsileg dege- nerált egyéneknek tünteti föl, olyan tónust en­ged meg magának, amelyet a törvényhezótes' tület egy tagjának és hozzá még a külügy­rendelnie. Lengyelország nincs jóban Német­országgal s viszonya Csehszlovákiával sem a legbarátságosabb. Franciaország talán túlsá­gosan el van foglalva saját hadserege részére szükséges hadianyag készítésével, vagy más­felé vannak lekötött rendelései, igy tehát Len­gyelország ott rendelte meg a gépfegyvere­ket, ahol megkaphatta, ebben az esetben Ve­ronában. Legújabban a kisantant is beavatkozott az esetbe. Nevezetesen Prága. Bejelenti, hogy bevárja, amig pontos híreket kap. De ez aján­latos is. Mi a prágai külügyi hivatal erős hevü- lékenységét egyszer már drágán fizettük meg — irja a lap. — Elrendeltük a mozgósítást és egy milliárdnái többet dobtunk ki rá. Most is ajánlatos volna, hogy a szent- gothardi ügybe ne nagyon lovaljuk be magunJcat, mert semmi közünk hozzá, Hogy Pilsudski hol szerzi a gépfegyvereit, az az 6 dolga. ő sem avatkozik bele a mi rendeléseinkbe. Olaszország blokkja A Národni Listy összefoglalja az összes külföldi hireket és Olaszországot úgy tünteti föl, hogy élére állt annak az uj államcsoportosu­lásnak, mely Spanyolországot, Albániát, Görögországot, Bulgáriát és Magyarorszá­got foglalja magában. Jelentős tény, hogy a görög kormány vissza­utasítja a Jugoszláviával kötött egyezményt, ezzel szemben Albániával barátkozik és meg­egyezést készít elő Bulgáriával. Mind e híre­ket ugyan bizonyos rezerváltsággal kell fo­gadnunk — irja a lap, — de mert erősen nyug­talanítják az európai közvéleményt sürgős szükség volna erre a dologra világosságot de­ríteni. A Venkov támadja a magyar diplomáciát A miniszterelnök pártjának szócsöve, a Venkov szokatlanul éles hangú cikkben „A javíthatatlan Budapest" cimmel foglalkozik a szentgotthárdi incidenssel. Kinek lehet szük­sége több ezernyi gépfegyverre akkor — irja a többek közt, — amikor a genfi lefegyverzé­si bizottság delegátusai és a vezető diploma­ták is hangoztatják, hogy a lefegyverzés gon­dolata győzni fog? Budapestnek nem szabad izgulnia azon, hogy az első pillanatban min­denki Magyarországra gondolt. A magyar diplomácia aktivitásával elérte azt, hogy — senki sem hisz neki A szentgotthárdi eset nem az első. Annak idején a bécsi lapok részletesen beszámoltak azokról a Magyarország felé haladó „citromszállitmányokróV‘, melyek­ből tüzetesebb vizsgálat után gránátokat csomagolta& ki. A holland sajtó ismertette, milyen módon szál­lítottak Magyarországra fegyvereket és lősze­reket. A vasúti kocsikat egyszerűen Konstan- tinápolyba cimezték, oda azonban soha nem értek el, mert közben Magyarországon kirak­tározták őket és tartalmukat a magyar kato­nai raktárakban helyezték el. A magyar hiva­talok a szentgotthárdi esetben is azt erősitik, hogy a nehány ezer gépfegyvert tartalmazó öt vasúti kocsi végállomása Varsó volt. Ezt az állítást csak szekptikus fejbólintással lehet fo­gadni mindaddig, amig a lengyel hatóságok hi­vatalosan nem nyilatkoznak. A magyar ter­vekről szóló rossz véleményt a magyar d;plo* mácia maga hivja ki — fejezi be a Venkov — a maga kalandorkodásával, mellyel még Rothermerét is kihasználja. Erre az ügyre vi­lágosságot egyedül a népszövetség deríthet. A lenttrel-ütoán palásak elöfeiszi^ise Varsó, január 5. Az újságok jelentései szerint az illetékes minisztériumok előké­születeket tesznek a Litvániával felveendő tárgyalásokra. A lengyel delegáció kineve­zése a legközelebbi napokra várható. Februárban választják MGá a sörös köztársasági elnököl Athén, január 5. A szenátusi választások után, február hónapban választják meg vég­legesen a görög köztársaság elnökét. Kondu- rioris, az ideiglenes elnök kijelentette, hogy még a parlament összeillése előtt leköszön. Miután Venizelosz visszautasította a jelöltsé­get, az elnökség (kérdése tel jesen bizonytalan. A lengyel feözöppárfok választási Makkja Varsó, január 5. A Piast-néppárt nagy bizottsága elhatározta, hogy a keresztény­demokrata párttal közös választási blokkot alkot. Holnap a keresztény-demokrata párt bizottsága tárgyal, amely hasonló határozatot fog hozni. Ilyen módon a- lengyel középpár­tok választási blokkjának létrejötte befeje­zett ténynek tekinthető. Mai számunk 12 oldal V1L évf. 9, (1632) szám ■ Péntek ■ hZÍL^°K/éLémA,Í5a A szlovenszkői és ruszinszkói ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága D, Panská ulica negyedévre 76, havonta 26 Ki, külföldre: 1*1*1 * •/ " 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó­évente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. — Te­havonta 34 Ke. Egyei szám ara 1'2C Ke DZURANYl LÁSZLÓ FORGACH GÉZA Iefon:30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha Kordáss lapja mérsékletre inti a diplomáciát ' minisztérium egy magasrangu tisztviselőjének soha sem volna szabad használnia. Ez a té- | nus a legkevésbbé sem alkalmas arra, hogy j közelebb hozzon egymáshoz két országot és í két népet, amely minden ellentét dacára is j egymás mellett élt századokon át és a jövőben I is rá fog szorulni egymásra

Next

/
Oldalképek
Tartalom