Prágai Magyar Hirlap, 1928. január (7. évfolyam, 1-25 / 1628-1652. szám)

1928-01-01 / 1. (1628.) szám

1928 január 1, vasárnap. 'PRK<^j7V\AGtaR-m'RMB ^i2**a*m(7*rtÉi.Wk könyv, mely fisak díszül szolgál, hogy éppen meg­legyen, egyse. Mindnek oka van rá, hogy ott le­gyen a Móricz Zeigmond könyvespolcán. Ez az Író, aki csupa ösztön, csupa eredeti szemlélet és él­mény, nagyon sok könyvet olvasott. Nagyon ko­molyan is ve-tte a dolgát, nem léMskodotl az írással. A mindent nagyon komolyan vevők faj­tájához tartozik. Az Íróasztalinál ott az írógép. Móricz már nagyon régóta gépen ir mindent. Hogy hogyan dolgozik ? Azt nekéz volna megmondani, ő maga nem igen szeret készülőben levő munkájáról be­szélni. Inkább mellőlük. Ha paraszt-dolgot ir, ak­kor a beszéde szerei a paraszt-megfigyeléseken, adomákon, szavakon időzni, ha történelmi regény­nyel bajlódik, akkor a történelem a kedves té­mája, elbeszélget azokról a dolgokról, melyek nem férnek bele Írásába. Inkább akkor beszél munkái­ról, amikor készek. De amikor dolgozik, teljes bel etek vésse! csinálja, éli, amit ir, az alakjai! úgy nézi, mintha csakugyan élők volnának. Na­gyobb, vagy mélyebbre markel óbb dolgait hatal­mas izgalommal írja. Van könyve, melynek bele jezése után hónapokig tele volit izgalommal, csak­nem a betegségig. De ezekről a dolgairól nem be­szélek többet, úgy érzem, indiszkréció volna mű­hely-ti fkaiba bekukucskálni. Mindig úgy gondolok Móricz Zsigmondra, mint a magyar fajta legteljesebb inkarnációjára az előt­tiem élők között. A testi mivoltában, a tempera­mentumában, az agya szerkezetében az összes ma­gyar néposzíályok alkata egyesült, de nem valami szervetlen keverékké, hanem élő, egységes szer­vezetté. Azt hiszem, a magyar embertípus fizioló­giai és lelki alkatát legjobban ő belőle lehetne le­A Losonczi Mezőgazdasági Gépgyár Rt. gydrtittÉifeirai: ViASHrtfmPI JEGYZc. í EK Irta: SchüpIlin Aladár. üt-á.ajiftL. — Móricz Zsigmonditól — Önök kedvezőbb helyzetben vannak, mert ol­vasták Móricz Zsigmond uj regényét, az „Úri mu­rit'*, én pedig nem olvastam, nincs sem érkezé- eem, sem türelmem regényt újságokban, folytatá­sokban olvasni. Viszont azonban én vagyok ked­vezőé hhelyzeíben, mert én ismerem Móricz Zsig- imondot, már vagy húsz év óta, láttam életének 6ok mindenféle helyzetében, jóban, rosszban, sőt nagyon rosszban is, egész közelből tanúja voltam emelkedésének a „Hét krajcár** még névtelen írójától máig, amikor már a magyar szellemi élet ólén jár s nem egy jő órájában teljesen, fentartás nélkül megnyilatkozott előttem. Az olvasók közül többeket hallottam beszélni az „Úri muri“-ról, olyan elragadtatással, amilyennel már régen nem beszéltek olvasók nugyar regényről, — hát most én beszélek gz olvasókkal egy kicsit Móricz Zsig- mondról. Csakhogy ez nem olyan könnyű dolog. Ila az ember látja, beszél yele, úgy érzi: a legegysze­rűbb ember a világon. Nyillszemü. nyájas mosolyu, kedves beszédű, jósaivá magyar ember. De ha nem látja és rágondol, akkor már nem látszik olyan nagyon egyszerűnek. Gondolni kell a mo­solyára, amely széles, jólelM, a legszebb fértfd- mosoly Budapesten, de van valami mögötte, a jó Isten tudja, mi, ami gondolkodóba ejt. A beszéde is természetes, egyszerű beszéd, mindennapi dol­gokról, ahogy jóra való magyar emberek beszélni szoktak, de van benne valami, tudja Isten, mi, ami több ennél. Valahogy olyasformát érez benne az ember, hogy ő foglalkozik a mindennapi élet apró- cseprő dolgaival, komolyan törődik velünk, ért is hozzájuk, de valahogy nincs bennük, hanem vala­hol messze fölöttük, ahonnan C6ak úgy lenéz rá­juk. S az emberekkel is úgy van valahogy: mint­ha tulajdonképpen .fölöttük élne s csak éppen most szállna le hozzájuk. Már a külseje is. Köpcös, inkább nagyon is köpjös a termete, különösen újabban, mióta Láb- Awja miatt nem végezhet elegendő mozgást. Ron- de» td ember módjára, tisztán öltözködik, de elég hanyagul, a nyakkendő-kötés nemes művé­szetében kicsit elmaradt. De nem tudom, miért, a testalkata, a ruházkodása mindig azt a hatást teszi rám, hogy nem olyan, mint más hasonló em­bereké. Minden úgy áll rajta, a húsa, bája, ruhája, mintha egyenesen neki, az ő mértékére teremtet­ték volna. És a feje... Nagy, kemény csontu, majdnem szögletes fej, 6zőke, nagy hajjal, széles boltos homlok, előreáltő szemöldök, széles pofa­csontok, erős, de nem duzzadl száj, barátságos to­kája kerek áll. Igazi magyar fej, alföldi zamatu, de a dunántúli Deák Fertncre emlékeztető, úgy alkotta meg a Teremtő, mintha művész módijára, egyetlen példányban, egyenesen Móricz Zsigmond számára teremtette volna. Szabálytalan fej ez, de remekmű, nem mindennapi agy velő számára ké­szül ilyen hüvely. Szép ember? Ha valaki ezt mondaná előttem, úgy hallgatnám, mint a fogcsi- korgatást. Nagyszerű ember? Az. Csak rá kell nézni, az ismeretlen is megérzi, hogy csak nagy­szerű ember lehet. Nem lehetne elképzelni, hogy egy miniszteri tanácsos, vagy egy nagykereskedő, vagy egy bankár ilyen lehessen. Senki, aki gé­pies munkát végez. Ezzel a külsővel csak egészen egyéni munkát lehet végezni, természet titkokat kutatni, uj gépeket feltalálni, szobrot faragni, — furcsa történeteket kitalálni és leírni. Ha nem tudnám, hogy irő, a külsejéről leginkább szob­rásznak gondolnám, van benne valami, ami olyan emberre emlékeztet, aki a két kezével megy neki az anyagnak és addig gyúrja, amig valami szépet boz ki belőle. A szeméről nem beszéltem. Nem tudom leimi, milyen a szeme. Az életmódja? Cseppet se bohém. Nagyon rendes életű ember, kora reggel kél, kora este fekszik. Reggel, délelőtt dolgozik, — azt hiszem, nagyon keveset irt éjijei — csak ha nagyon bele­feküdt talán valami munkába és nem bírta abba­hagyni. Nem úgy, mint én, aki a legtöbbjét annak, amit írtam, este Írtam. A családjában és családjá­val él, törődik a ház dolgaival, segít a lányainak megcsinálni a gimnáziumi leckét, nyáron úgy jár­kál a leányfalusi kertjében, mint egy kertész és mikor építettek a ház körül egyet-rnást, maga is segített itt-ott a munkában. Nem nagy társaságba járó, néha, egészen szabálylalan időközökben fel­néz az Otthon-Körbe, hallgatja az újságírók, fia- talabb-cregebb írótársak beszédét, ő miaga nem sokat beszél, inkább csöndesen pihenget. Nem életszükséglet neki a társaság, nem kell neki ar­ra, hogy kitáruljon benne, hogy támasztékot talál­jon, el van vele, de el tudna lenni n ól leül e. De odahaza nagyszerű házigazda, nyílt, barátságos, szives és figyelmes — a nélkül az erőszakos ked­veskedés nélkül, ami sokszor nehézzé teszi egy- egy úgynevezett jó házigazda elviselését. Mőriczék- mál öröm vendégnek lenni, kényelem és őszinte jóérzés, amiben persze a háziasszonyé, a finom és dieztingvált Simonyi Máriáé az első érdem. Két kivételes lélek melegíti meg a neme6 Ízlésű lakás levegőjét. Sok szép bútor, kép, szoba van ebben a la­kásban és nagyon sok szép könyv. Jóformán csupa magyar könyv. Móricz nem a tudós, vagy a tudes- jkodó írók fajtájából való, nem a könyvek embere, hanem az életé. A könyvei nem egy bibliofil gyűjtő kegy vei, nem is a világirodalmi kalandoréi, — többnyire olyan könyvek, melyekre munkája köbben valahogy szüksége volt. Aránylag keve­sebb szépirodalom, annak nagyobb része is a ré­gi magvar irodalomból, nagyon sok történelmi csaknem teljesen, külföldi irodalom kevés. Olyan Egyszerű és szabadalmazott muta á yasxőró- val kombinált f.orvetö# épt k, toókeiék valamint szárnyas .erek és kanalas vetöszej ke­zelte! — Szabadalmazott kombinált <gé- p ink soha el neui dugulnak, mert könnyen tisztíthatok. Súlyúk és vonó. lö.-zük- séa'etük csekély — Kombinál tr klór veti) yépek napi 50 mhold teljesítőt épe seggel — Ka már rendszerű rosták — Az Első Magyar Gazdaság Gépgyár gyártmány.-.mak kizáiólagos vezérképviselete a Csehszlovák Közt nasái; területére: Acélkeret sgo yóscsapdgyas csép .ögépe^ — Malomi:er er de zést k — A tíiizá t Ford képviselet — Ford szemé y- és teherautók, Fordson tra' tor _ Li ncoln autók — Eredet! Ford gépekkel berendezett javitómühcly l CsanseseSii) eFüs^lmesen tűr elHr© Cftccfcov városa 79 napi ostrom után megadta magát — Pshu­iiausen is kapitulált Berlin, december 31. Pekingi jelentés szerint Chochoy városa, amely Pekingié] délre 60 mérfölunyire fekszik, 79 napi ostromlás után megadta magát. A feltételekben benne van, hogy a pekingi kormány 250 ezer dollárt fizet azo-knak a rekvirálásoknak fedezésére, amelyeket a sansi-csapatok végeztek a városban és hogy Chochov helyőrsége kötelezi ma­gát arra, hogy a polgárháborúban többé nem vesz részt. London, december 31. Csangcsolin csapatai bevették Psbuhauscn városát. A sansi-csa­patok parancsnoka azért adta át a várost, mert nem akarta az óhinsógben szenvedő lakossá­got továbbra is nélkülözéseknek kitenni. Anglia spiendid isolationiát a vihar tényleg végrehajtotta A Szigetországot a csatornán dühSngS viharok napokig elzárták a kontinenstől — Bepfiifigéaekea élelmezik a falvakat London, december 31. Angliának mindig büszkén hangoztatott jelszava volt a spien­did isolation, az ország szigethelyzetének földrajzi előnye, amely Angliát Julius Cae­sar és Ilóditó Vilmos ideje óta megóvta a kontinentális hadseregek inváziójától. A vi­lágháború előtt azok az angol iróK, akik kü­lönös előszeretettel foglalkoztak fantaszti­kus témával, mint Conan Doyle és Wells regényeikben gyakran mutattak rá azokra a hátrányos következményekre is, amelyek a spiendid isolationnal járhatnak. Felvetet­ték annak a veszedelemnek a rémét, mi történik akkor, ha Németország a buvárha- jók légiójával veszi körül a Szigetországot és elzárja a külföldi behozatal elöl. Azok az angol közgazdászok, akik ezzel a vesze­delemmel számoltak, éppen ezért sürget­ték, hogy Anglia térjen át intenzív mező­gazdálkodásra, ne hagyja parlagon és lordi vadászterületeknek a földeket, hogy abban az esetben, ha ellenség vagy valami termé­szeti katasztrófa huzamosabb ideig elzárná a kontinenst a külvilágtól, Anglia lakossága ne legyen kitéve az éhség martalékának. Az a veszedelem, amelyet a fantasztikus történetek irói megálmodtak a világháború idején, amikor a német tengeralattjárók egész raja cirkált a csatornában és az Észa­ki tengeren, csaknem valóra vált és Anglia élelmezése csak igen nagy nehézségek árán volt megvalósítható. A Szigetország a ten­geri forgalom minden zavarát érezhetően sínyli meg. Emlékezzünk vissza a másfél éy előtti nagy szénsztrájk idejére, amikor a sztrájkoló szénbányászokhoz a kikötők ki­rakó munkásai is csatlakoztak és igy az idegen világrészekből érkező szállítmányo­kat, élelmiszereket nem lehetett a partra rakni. Az élelmiszerek ára rohamosan fel­szökött és az angol családi otthon féltve őr­zött kincse lett egy-egy kiló szén. Most a természet szeszélye hozott létre Angliában ugyanilyen zavarokat. Az a vál­tozó, nagy viharokban kitörő időjárás, amely december második felében uralkodott Északeurópában, különösen károsan érez­tette határát a csatornán és az Északi ten­geren, amely Európának mindig hírhedt vi­harzuga volt. A lapok napokon át egyebet sem közöltek hírrovatukban, mint n veszély­be került hajók végeláthatatlan listáját. Olyan viharok dühöngtek a csatorna felett, hogy azok a hajók, amelyek éppen útban voltak, a legnagyobb veszedelembe kerül­tek, a kikötőkben várakozó hajókat pedig nem lehetett útnak indítani. A kontinens és Anglia közti főforgalmat, különösen a személyforgalmat Ostende és Dover között bonyolítják le, mert a csatorna itt csak 42 kilométer széles és a csatornagőzösök ezt az utat két óra alatt megteszik. Az elmúlt hé­ten azonban járatlan volt a csatorna, a vihar lehetetlenné tette a közlekedést, úgy hogy Anglia és a kontinens között csaknem öt napon keresztül teljesen szünetelt a sze­mély- és áruforgalom. Mára azután engedett a vihar, a hajók kifuthattak kikötőjükből és bár még mindig jelentékeny késéssel, rév­be is jutottak. A vihar azonban nemcsak a tengeri for­galomban, hanem a szárazföldi közlekedés­ben is nagy zavarokat idézett elő. A West­minster Gazette mai számának jelentése szerint Angliában egész falvakat zárt el a hózivatar a külvilágtól és ezek a falvak már teljesen felélték élelmiszereiket és elhasz­nálták tüzelöszereiket, úgy hogy életvesze- delemnek néznek elébe. A legnagyobb erő- feszi léseket teszik meg, hogy az elzárt köz­ségekkel drótnélküli táviró utján, vagy pe­dig repülőgépekkel felvegyék a kapcsolato­kat A belügyminisztériumnak és a légügyi minisztériumnak rendeletére most katonai repülőgépek szállítják az elvágott falvakba az Üdv Hadserege által összegyűjtött és fel­ajánlott élelmiszereket. A mai napon indí­tották útnak ezeket a vöröskeresztes repülő­gépeket és az egyik repülőgép Kant tarto­mány felett szálott fel, alacsonyan repült és mindenütt megfigyelte a vészjeleket. Az angol szikratávir ótársa.ság tegnap este azt a körertesitést küldte szét a falvak rádiófelvevőihez, hogy nz Ínségben szenve­dő falvak nagy és feltűnő jeleket helyezze­nek el a hóba, hogy a repülőgép ezeket ész­revegye és segíteni tudjon. A vöröskeresz­tes gépek a megjelölt helyeken azután élel­miszereket, különösen a gyermekeknek szánt tejeskannákat fognak ledobálni. SaHSZiJ üitssoiini bsiieetttfálsii aPprja az ipari vállalatodat Paris, december 31. A nacionalista Avcnir mai számában ismerteti egy északi, un. iaonszági ipari nagyvállalkozónak Mussolinival folytatott tárgyalá­sait. A nagyvállalkozó kizárólag gazdasági kérdé­sekről tárgyalt az olasz miniszterelnökkel Arra a kérdésére, hogy miért stabilizálták a lírát olyan ma­gas kurzuson, Mussolini igy válaszolt: Az ipari vál­lalatok koncentrálását akarom A háború után az összes országokban egy egész sereg kis vállalkozás maradt fenn, amelyeknek semmi létjogosultságuk nincsen. A líra re valorizálása a belső piacot most • megtisztítja ezektől. A jövő a nagy ipari vállala­toké, mert egyedül csak ezek tudják az árakat és a termelés költségeit energikusan leszorítani. ft nagyváradi pogrom újabb iisláiss áldozata Nagyvárad, december 31. Jelentettük, hogy Barna Jenő selyemárukereskedö hosszas szenvedés után belehalt azokba az izgalmakba, amelyeket a nagyváradi véres zavargások alkalmával élt át. Alig temették el Barna Jenőt karácsony, másodnap- ján, kedden a véres zavargások újabb halálos áldo­zatot követeltek. Sch'varz Márton Bremer-téri ke­reskedő, akinek üzletét a diákok teljéén tönkre­tették. anyagi romlása miatti elkeseredésében sú­lyos idegbajt kapott, amelybe belehalt, Nagy rész­véttel temették el tegnap délután. Kolozsvár, december 31. Fiore Titusz buka­resti felsőkereskedelmi hallgató a karácsonyi ün­nepekre szüleihez tért haza Bánliliunyadra. Az ün­nepeken azzal szórakozott, hegy végigjárta a kis városkát és az összes zsidó házak ab bikáit beverte. Amikor a zsidó templomot akarta feKészíteni, a csemlőrőriárat ebben megakadályozta. Fiore a csendőrök elől Kolozsvárra szökött, ahol azonban letartóztatták cs átadták a hadbiróságnak. — Földrengés Amerikában. Washingtonból távira'ózzák: A szeizmográful 5 Jézatfök tegnap reggel fz percig tartó erős földrengést regisztrál­tak, amelynek centruma Washingtontól 1600 mer- földnyire volt déli irányban. xx Szebb és olcsóbb ajándékot nem vehet gyér- mekónekj mint a Tapsiiülea nyuszika. fa^URRffltQflr k[/V rUM'A'LIKSRY-UC-SPűI; QÖMÖRl • RUM-e $• LIKORGY/í R- R-T Mandarin - Cacso - Dló-Crérne - Trlpie-Seo - Cur cao - »■ arlsbadj**®0™ „Késmárki kiállításon aranv éremmel „•ícm , ,,A Nemzetk özi Dnnak'álliláson aranyéremmé l-lnévát i és konvu"rni l<iáaaéovaF'jlíűegealir-t'rr--iimi 5 orama vezetni. S ezt biztosan ő is érzi és tudja. Azért meri és megteszi is, oda mondani az igazat minden magyarnak, a jobbágy-ivadéktól a zászlós urak iva­dékáig, mert rokona valamennyinek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom