Prágai Magyar Hirlap, 1928. január (7. évfolyam, 1-25 / 1628-1652. szám)
1928-01-06 / 4. (1631.) szám
2 W88 Január 5, estttflrtwr. Próbálj* ki min ál el óbb u uj végerősítő lámpát RE 134 Öröme fog benne telni! TELEPÜNKÉN Amerika ni csapatokat kaid Nicaraguába Washington, január 4. A* amerikai kormány elrendelte, hogy a veszélyes helyzetre való tekintettel uj tengerészesapatok induljanak NikaraguAba, Folytatják az elzászi antonomlsták üldözésé! Pária, január 4, Az Éeho de Paris jelenti Straasburgból: A biztonsági osztály tegnap este Elzász-Lotharingia volt alállamtit- kárának fiát, Hauas Károlyt, az autonomista mozgalom egyik tagját és a Zuknnit cimii autonomista lap alapitóját letartóztatta. Az antonoanisták ellen életbeléptetett rendszabályok a tömeges letartóztatások ellenére som értek véget és továbbra is újabb letartóztatások várhatók, ' KsöeMéRSKA-fOVftR^ ^•RUM'ALIKeRy-uc-spQ? ^Ri'RUM-euiHOftGyiR.Rr •AOZNAVA* ' Mandarin ■ Caoao - Dló-Crém® - Cherry Trlplo-Sec — Curacao— Karlsbadl keserű „Késmárki kiállításon arany éremmel kitüntetve" A „Nemzetközi DanakiállitáaoH arány éremmel kitüntetre" BnenaawaifflBsmHKEn^n^n^HaBnnBBaaítDBeőansagBM Ősszel lesznek az országos él Járási képviselőválasztások Prága, január 4. A nemzetgyűlés karácsonyi szünete előtt teljesen megbízható helyen szerzett információnk alapján elsőnek hoztuk azt a hirt, hogy az országos és járási képviselőtestületi választásokat csak ősszel ejtik meg. Ezen híradásunkat annakidején egyes cseh lapok cáfolták. A félhivatalos Pragor Presse mai száma azonban megerősíti híradásunkat. A lap ezeket írja: A közigazgatási reform életbeléptetését a törvény értelmében július elsejére készítik elő. A négy uj országos elnök kinevezésének kérdése még nincs döntő stádiumban. Az országos és járási képviselőtestületi választások csakis ősszel lesznek, amikor a közigazgatási reform adminisztratív részét már végrehajtották. A magyar kisebbségi politika iSüsüss célkitűzései TOrkfily is üres- schmld szenátor uiévi nyilatkozataién Rimaszombat, január 4. Törköly Jóa&ei dr., a magyar nemzeti párt or- ezágoe elnöke és szenátora, minden magyar érdek tPáradlhartatlan harcosa, újév első napján töltötte be 50-ik életévét s ezen alkalomból tisztelőinek nagy ‘tömegei keresték föl szeren csokivá na taikkal az ország minden részéből. A magyar nemzeti párt rimaszombati helyi szervezete krüldötteégileg tisztelgett országos elnökénél, ez alkalommal Telek A. Sándor országos pártvezefcőségi tag, a rimaszombati helyi szervezet elnöke, költői lendületű, lelkes, meleg beszéddel üdvözölt, amelyre a szenátor a következő beszéddel válaszolt: — Nagyon köszönöm, hogy arról, hogy 50 éves lettem, oly melegen emlékeztetek meg. De leszögezem mindjárt, hogy ez a megemlékezés már egyúttal egy meg nem érdemelt dicséret is volt. Már pedig, kedves barátaim, az még, hogy valaki élt, hogy 50 évet élt, nem ók a dicséretre. És ha az önkritikát alkalmazásba veszem, az eredmény sz, hogy életemnek semmi fontos eredménye nem volt, nincs tehát ok a dicséretre. Én is ember, gyarló ember voltam és vagyok, gyarlóságaim és rossz tulajdonságaim pedig a legkevésbé óvtak meg engem a tévedésektől és csalódásokból. Neon alkottam semmit, csak vergődtem és szereltem. Ami mégis javamra koncedállbató, az az, hogy voltak életemnek enyhítő körülményei. — As egyik az, hogy bármit hozott le teám a balsors, nem hagytam a szeretetet elveszni a szivemből s nem engedtem, hogy a gyűlölet ur legyen a; leikéin Selett. A másik az, hogy az egész életedet az irányította, hogy magyar vagyok e hogy nemzett mivoltomat alku tárgyává soha nem tettem. — Most, miikor a boldog Ifjúságtól régen elbúcsúztam, most, mikor a (férfikortól búcsúzom, mikor már esteledik, már tisztábban látok b még hátralévő életem célját egész biztosan meg tudom határozni Nekem csak egy célom lehet, a magyarság és kedves szülővárosom boldogságának előmozdítása. — Kedves Barátaim! Objektív jelek azt mutatják, hogy a magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez. Meg fog születni a középeurópai, illetve európai gazdasági béke és akkor a nemzeti élet teljessége fog rendelkezésre állni nemzetünknek. A technika szédületes fejlődése, az emberi ész találmányai le fogják győzni a gyűlöletet, az ellenséges indulatot, a mesterséges válaszfalak jelentőségét és a természeti erők leigázása mellett Isten segedelmével érvényt fognak szerezni a természet törvényének. Nekünk az a feladatunk, hogy föltétlenül higyjüaik a boldogabb jövő elkövet- kezésében. Nekünk az a feladatunk, hogy megteremtsük itt a magyarságnak a ma még mindig hiányzó megfelelő szervezetét, amely a nemzet részére a gazdasági erőt és a kultúrát biztosítja és megteremti a magyarság egységét, lia nem is a felfogásokban, ha nem is a pártpolitikában. de a nemzeti munkában, amely egyedüli biztos alapja a magyarság fenmara- dásáuak. Ebben az Irányban kell, nézetem szerint, haladnunk az uj esztendőben es természet essen mindenképp törekedni kell* a,ma, hogy a magyar szabad és boldog nép legyen. —- És amidőn én újból megköszönöm Nektek a kedves megemlékezést s az azzal kapcsolatos jó- kivánatofcat, viszonválaszul azt kívánom Nektek, hogy érjétek meg mielőbb ezen nemes törekvésünk örökké tartó 'diadalát. Adijon a Jó Isten igazán boldog uj esztendőt nemzetünknek és édes- in indnyájatoknak. A beszéd elhangzása után az üdvözlők őszinte meghatottsággal szorítottak kezet u ünnepeltteL * . * Kassa Január 4 Újév napján ta országos keresztényezocialísta párt kassai szervezete és a munkáeszervezetek üdvözlő küldöttsége kereste fel otthonában Gros- echmid Géza dr. szenátort, a helyi pártszervezet elnökét. A küldöttség nevében Fleisohinann Gyula Jnééi,™#) az első szereim_ REGÉNY* irt*: A\aRAI SÁNDOR (9) Végigmentem az erdő alsó tótján, (egészen a régi maliimig. Senkivel nem találkoztam.' A Söltó nedves voHL Az ilyen reggeli séta nyugttal meg legjobban. Sokáig hallgattam a madarakat:. Nyolc óra lett, miire visszaértem a vendéglőbe, s akkor mér melegen sütött a nap-. Tulajdonképpen nem értem, miért nem jött le az a szerencsétlen f lót ás a reggelűhez? Csak nem sértődött meg? Ostobaság. Nem szeretnék senkit megsérteni. Augusztus 15. — Néhány napja szinte mozdfuMflamiut élek. Ahhoz is lousta voltam, hogy ebbe a füzetbe Írjak. Nincs is, mát — mit iijak? Ariról, hogy az állapotom nem jár vilit, — s nem tudom megmondani, miért nem javult? — ahogy azt sem tudom megmondaná, mi bajom — csak éppen nem érzem teljesen egészségesnek magam, ennyi az egész. ÁV. egyes kórtüneteket, amiket jellemzőnek érzek, rögtön elfelejtem. uEgyldő óta (különben is feledékeny vagyok. Legszívesebben csak tétlenül ülök az erkélyen és nem gondolok semmire. Néha elalszom. Reggel és este egy rövid (séta, ez miniden. Az étkezéseikhez is kedvetlenül megyek le. A koszt egyre rosz- szabb. Megtudtam, hogy húst hetenként csak kétszer hoznak Póprátórúl. így nem lehet friss a hús, érezni ás rajta. Nem romlott, csali állott. Inkább csak a főzelékből eszem. Tegnap és tegnapelőtt álmodtam. Soha nem szoktam álmodná, vagy ha igen, nem emlékszem íreá. 'De van égy álmom, egyetlenegy, -ami időről-időre visszajön.-Néha egy hétien át minden éjszaka 'visszajön. Aztán évekig megint semmi. Utálatos álom. Utána mindig fáradtnak és gyöngének érzem magam. Azt hiszem minden embernek van egy ilyen álma életében, ami visszatér. Az én álmom ez: Az édesanyám egy fiókos asztal előtt ÜL, egy tükör előtt és a haját fésüli. Álmomban az édesanyám mindig harminc éves; én akkor körülbelül nyolc-kilenc esztendős lehettem. Egy szobában vagyunk kelten, az édesanyám és én, s kora reggel van. A szoba tárgyaira homályosan ‘emlékszem: „az a kanizsai szoba lelhet, abból a lakásból, amit Nagykanizsán vettünk ki, miikor az édesapámat Űri nevezték altisztnek a nagykanizsai dohányjövedékhez. A szoba bútorzata nagyon szerény, de nem minden esiin nélkül való: az ‘édesanyám bútorai állnak benne, amiket hozományba kapott. Egy pohárszókre emlékszem, a fiókos asztalra, a álló-tükörre, három faragott-tám- lásszékre. Az édesanyám reggeli ruhában ül a tükör előtt és fakó gesztenye barna haját fésüli. A haja ki van bontva, s egyik keze a fésűvel M s alá jár a hajfonatok (közt. Étó a fiókos asztal mellett térdepelek, s sírok, jajgatok, és Ikönyörgök .arz édesanyámhoz, akii meg akar büntetni valamiért. A fiókos asztalon fekszik a vastag nádpálca, amivel édesanyám verni szokott. Az eredeti okra, amiért édesanyám meg akar büntetni; imár nem emlékszem. Mindenesetre szivetszaggiató hangon jajgatok és siránkozom, s ezt ordítom: „Anyácska, ne verjen meg!... Ne tessék (megverni, anyácska!... ígérem, hogy nem teszem többé!.... Jaj, jaj, anyácska!.... Ne tessék megverni!..." Amíg ezt Mabálom, jajgatva és Iiudbőrösen a félelemtől, addig édesanyám reám ise néz, hanem tovább fésüli a haját, a tükörbe néz, egészen különös örömmel mosolyog és állandóan ezt mondja: „Kiabálj fiam, csak kiabálj. Könyöröghetsz, amennyit akarsz. Étó most megfésülöm a hajam, fiam, s te addig itt fogsz térdepelni. Ha készen leszek a fésüléssel, akkor ezzel a pálcával úgy el foglak verni, mint még soha. Majd lehúzzuk a nadrágodat, fiam, hogy jobban fájjon. És le fogom kötni a kezedet, hogy hátira ne kapkodhassál. Érted? Mindjárt kész 'leszek, fiam. Addig itt maradsz és térdepelsz. Mindjárt jön a verés. Ismered ezt a pálcát? Majd ez a pálca megjavít, fiam. Fáj mi? Fáj a pálca? Várjál csak még egy kicsikét. Csak ‘befonom a hajamat. így ni. Most jön még a másik varkocs. Addig ite csak térdepelj és könyörögjél, fiam. Hiába könyörögsz, tudod jól. Majd lekötöm a kezedet és lehúzom a nadrágodat Irtózatos verést fogsz kapni. Még nem ás kaptál ilyen verést soha. Most a meztelen testedre fogod kapni..." Az édesanyám szünetlenül ‘beszél, s amig ezeket mondja, fei/tönő lassan fésüli a haját és nem néz reám, hanem a tükörbe néz, s szinte boldogan mosolyog. Az én félelmem egyre nagyobb, összeteszem a bét kezemet, s úgy könyörgök, hogy ne verjen meg, csak most az egyszer ne. Az arcom nedves a könnyektől és a verejtéktől. A félelem és a fenyegetés üteme egyre fokozottabb ebben az álomban, s részemre leg- lldnzóbb az, hogy az édesanyáim ilyen boldogan mosolyog. Miiért mosolyog? Minek örül? Az álom rendszerint azzal végződik, hogy mikor úgy hiszem, már nem bírom el ezt « várakozást és félelmeit tovább, édesanyám elkészül a fésüléssel, hátradobja a kontyát feláll, kezébe veszi la pálcát és boldogan nevetve azt mondja: „És most, fiaim ... most hozd Ide a spárgát, hogy összekössem a kezeidet" — dr. főtitkár wiagasszárny&M'SU beesédben üdv özölto. Meleg szarvakkal utalt ama a nagy és értékes műn- kára, amit Grosedhimid Géza dr. az elmúlt évben a magyarság és a párt érdekében biíejfett. A szenátor válaszában megköszönvén az üdvözlést, jelentős politikai kijelentéeeket tett. — A mi célkitűzésünk őszinte és világos, — 'mondotta Grossdhimid Géza dr. — Nemzeti jogaink elismerését és érvényesülését akarjuk. Igaz, hogy ennek megvalósulására az általános európai helyzet pillanatnyilag nem kedvező. Nem kedvező dacára annak, hogy ma már minden gondolkodó fő belátja s nagyon sokan meggyőződéssel hirdetik is, hogy az igazságtalanságok megjavitandók. A külpolitikai tanácstalanság mellett a belpolitikában sincs semmi nagyvonalúság. Nincs meg az az egyszerű, nemes gesztus, mely a nemzetiségi egyenjogúság gyakorlati megvalósításával teremtené meg az állam különböző fajú polgárai részére a teljesen egyforma érvényesülés lehetőségét és ezzel az állam belső erősségét. — A vezető szerepet vivő politikusok ünnepi nyilatkozatai nem vitték előbbre e kérdést. A sok közül csak a német nemzetiségű Spina miniszternek és a cseh Visaovsky volt miniszternek karácsonyi fejtegetéseire utalok, amelyek az állam létérdekének úgyszólván csakis a cseh—német viszonynak az u. n. történelmi országokban való rendezését-tekintik, de még e szűk körön belül sem akarják meglátni azt, hogy a földrajzi, történelmi, gazdasági egymásrautaltság észokai dacára, a kérdésnek ezt a részét sem lehet eredményre juttatni, amig a szenvedések okozta érzelmi ellentétek — csak úgy, mint a világpolitikában — él nem simulnak. Méginkább igaz ez Szlovenszkóra és különösen az ittélő magyarságra vonatkoztatva, ahol a történelmi országokban annyira-mennyire tényleg fennálló érdekközösség alapja sincs meg. — Ezt az alapot megteremteni volna hivatott a hivatása magaslatán álló kormányzás aktivitása. Amíg azonban az „aktivizmus" értelmét másképp magyarázzák, illetve mi annak értelmiét kénytelenek vagyunk akként megtanulni, hogy ez abból áll, hogy a kisebbségeket minden téren mindig hátrább szorítják és ez offcnzivát a nemzetiségek k ormán támogatási kísérlete egy pillanatra sem képes feltartóztatni. — addig nekünk nem marad niás bátra, mint a békeszerződésekben biztosított jogaink kas szigetére állva, a parlamentben, a sajtéban, népgyii lésekcn és a ,nagyrilágba.n felröppentem segélykérő jeleinket: Ti hivatottak: kormány, népszövetség, „mentsétek meg lelkeinket!“ * * '* Ugyancsak felkereste a kassai Keresztény Társadalmi Kör választmánya is elnökét, Grossedunid Géza dr. szenátort * * kassai magyar keresztény társadalom nevében Deák Gyula alelnök mondott felemelő szavakat a magyar társadalmi együttműködés szükségéről és arra kérte a Kör elnökéi, hogy ebben a munkában továbbra is vegye ki irányító és buzdító részét. Grosschmád Géza válaszában hangsúlyozta, hogy az itteni magyarságnak a mai viszonyok között társadalmi utón kell fentartania legértékesebb, legféltettebb kincsét: a kultúráját- Újévi üzenetül is arra kér mindenkit, hogy a magyar kultúra érdekében mindenki tegye meg azt, ami tőle telik. Elsősorban mindenki vásároljon magyar könyveket és lapokat, járjon magyar társaságba a adja álkészséggel tudását nemze tt est vér e inek. „Anyácska!" —• ordítom Ilyenkor utoljára és iá Mibaj elé vetem magam. ő fölemeli a pálcát... tóé én *az első ütés előtt mindig felébredek. Nem emlékszem Imás álomra, csak erre az egytre. Ez mindén évben visszajön, teljesen egyformán, csak talán mindig valamivel: élesebben, képszerübben, valóságszerübben; tóé az álom lényege nem változik. Ez az egyetlen állmom. Most (kétszer egymásaitáa álmodtam, tegnap és tegnapelőtt. Nem értem máért kísért ez az álom? Kétségtelen, hogy szegény boldogult édes anyám sokat vert bennünket; az öcsémet is verte, de engem vert legjobban. Szegény boldogult édesanyám úgy hitte, ‘hogy a nevelés legjobb eszköze a verés, s minthogy a legjobbat akarta, nagyon sokat és nagyon erősen vert bennünket. Erre a jelenetre, az álom jelenetére, ébren nem emlékszem visisza. Nem tudom, mikor történt? De az álom olyan világos é.s szabatos, hogy nem tűr kétséget, bizonyára megtörtént. Az én pedagógiai módszerem általában kizárja a verést. Legalább ami engem dllet, én a magam részéről soha nem vertem meg senkiit: nem vagyok meggyőződve arról, hogy a verés föltétlenül használ a gyermeknek. Vannak akik azt állítják, hogy hasiznál. Lehet. Az álom után rendkívül fáradtan és verejtékezve szoktam felébredni. Egy bizonyos nyomott, keserű iz marad a számban, ami egész nap nem múlik el. Ilyen napokon betegnek érzem magam, s rendkívül ingerlékeny vagyok. Ez a két éjszaka a visszatérő álommal úgy elárasztott, hogy sétálni som mentem. Csak az étkezéshez járok te a telepre. • i ■' Följegyzeím, hogy két napja nem láttam azt a titkárt, Tímár urat. Lehet, hogy már él is utazott. (Folytatjuk.)
