Prágai Magyar Hirlap, 1928. január (7. évfolyam, 1-25 / 1628-1652. szám)

1928-01-31 / 25. (1652.) szám

1928 Január 31, kMi Az egyetemes református zsinat befejezte törvényalkotó munkáját Szilassy Béta és Potchy István íőgondnokok deklarációja az ősi egyház- alkotmány demokratikus szettemének védelmében — A zsinat a körülmények kényszerítő befolyása alatt komoly áldozatokat hozott Pozsony, január '*0. (Pozsonyi szerkesztőségünktől.) Szomba­ton délután négy órakor kezdte meg folyta­tólagos és befejező ülését az egyetemes re­formátus egyház törvényhozó zsinata. ' A délután folyamán Szilassy Béla dr. és Polohy István dr. főgondnokok a következő írásbeli beadványt intézték az elnökségihez: Főtisztelendő és Méltóságom Zsinati Elnökség! Miután a zsinat délelőtti ülése egy olyan javaslatot iktatott törvénybe, amelyik homlokegyenest ellenkezik Egy­házunk eddigi alkotmányának azon sarka­latos elvével, amely szerint az egyházköz­ségek szabad elhatározásának megnyilvá­nulása nélkül nem lehet azokat uj egyház­megyébe bekebelezni, meggyőződésünk nem engedi, hogy a zsinat további munká­jában résztv együnk." Pálóczi Czinke István püspök, elnök a zsinat plénumának tudomására hozta a beje­lentést azzal a megjegyzéssel, hogy a két fő- gondmok kivonulása demonstratív jellegű és . nem befolyásolhatja a zsinat munkáját. A két főgondnok erre kivonult a zsinat üléséről és többé meg sem jelent azon. Gyorsított eljárásban letárgyalták ez­után a már elfogadott törvénycikkeket. Czin­ke elnök föltette a kérdéseket: — Egyeztetett? Felolvastatott? Elfogad­tatott? Huszonhat zsinati atya kilencszer egy­hangú „igen“-e ünnepélyesen deklarálta tör­vénynek a már letárgyalt javaslatokat A ki­lencszer felzugó huszonhat „igen" lelket megindító hatású volt. Ennek hatása alatt Pálóczi Czinke Ist­ván püspök ünnepélyesen kijelenti, hogy a jószándék, a megértésre való törekvés sza­vazta meg a törvényeket s ha azok között van olyan rész is, amely nem találkozott tel­jes tetszésével a kormányzatnak, az nem a megértés megakadályozá -1 ál tör­tént, hanem azoknak az elveknek meg­felelően hozatott, amelyeknek szilárdsá­gán a zsinat-presbiteri egyház felépült s melyekből egyetlen magyar kálvinista sem engedhet egy jottányit sem. Czinke püspök ezen emmciácicját lelkes él­jenzéssel fogadta a zsinat, bizonyságot téve afelől, hogy a kényszer hatása alatt álló zsi­nat nem feledkezett meg arról, hogy mivel tartozik a református egyház több évszáza­dos demokratikus önkormányzati tradíciói­nak. Sörös Béla losonci teológiai igazgató, előadó javaslatára a zsinat kimondta, hogy a törvények magyarnyelvű szövegét álla­pítja meg hitelesnek. Pálóczi-Czinke püspök meleg szavakkal mond elismerést Sörös Bélának, aki a lor- vényrevízióval kapcsolatban eléggé meg nem becsülhető, szizifuszi munkát végzett. Javas­latára a zsinat Sörös Béla munkásságát, an­nak érdemét jegyzőkönyvileg megörökíti. Péter Mihály (Gálszéos) a zsinat e' lök- eégének mond hálás köszönetét a nehéz és fárad-ságteljes munkáért és a magyar kálvi­nista őszinteségével köszöni meg azt a jó­indulatot, amelyet a zsinat alatt a reformá­tus egyházzal szemben Szlávik György dr. kormánybiztos látszott tanúsítani. Kéri, h 'gy tartsa meg jóindulatában jövőre is és mint luberánus lelkész gyermeke tartsa köteles- ségszerü hivatásának a ref. egyház támv galását. Szlávik György dr. hálásan köszöni meg Péter Mihály üdvözlését. Hangsúlyozza, hogy minden törekvése odairányult eddig is és a jövőben is oda fog irányulni, hogy a köztár­saság és a ref. egyház javát szolgálja. Meleg éljenzés fogadta a kormáiymztos szavait. Koriáth Endre dT. nemzetgyűlési kő i- sélő. zsinati tag a következő szónok: A zsi­nat és a zsinati „ellenzék" nevében a leg- hálásabb köszönetét, a legteljesebb elisme­rést tolmácsolja Sörös Béla előadónak. Az a magatartás, amelyet az egyes javaslatok tár­gyalásánál a zsinat ellenzéke tanúsított, nem Sörös Béla, személye ellen irányult, hanem a magyar ref. egyház érdekeit kívánta szolgálni. Sörös Bélának hálául és örök elégtételül szolgáljon ez a nyilatkozat, az az őszinte tisz­telet, amellyel neki az egész zsinat adózik. Sörös Béla megköszönve Koriáth Endre dr. elismerését, a zsinat üdvözlését, elhárítja magáról az érdiemet. Kötelességének mondja háromhónapi munkáját és jegyzőkönyvi ki­vonatban kéri megörökiteni azt, hogy a kor­mány szakreferensei a revízió különböző mozzanatainál megértést tanúsítottak. A zsinat Sörös indítványára jegyzőköny­vi köszönetét mond azoknak, akik a revízió érdekében a kormány részéről megértéssel fáradoztak. A zsinat felirata a minisztertanácshoz A zsinat ezután elhatározta, hogy a mi­nisztertanácshoz a következő feliratot intézi: „Egyetemes zsinatunk Pozsonyiban f. é. január 24—28-ig tartott IL ülésszakában ismételten reví­zió alá vett© egyházi törvényeinket, amelyeket az államváltozás következtében szükségeséé vált mér­tékben már első ülésszaka is a maga részéről a viszonyoknak megfelelően megváltoztatott. Ez az 1923 junius 28-ám keit felirattal felter­jesztett törvény az állami fahatalom által érdem­leges elbírálás tárgyává rajtunk kívül eső okokból nem tétetett és bár egyházunk szilárdan áll az ál­lamváltozás következtében állami jogi vonatkozá­saiban minden kifejezett megváltoztatás nélkül is a köztársaság államformájának megfelelően értel­mezendő 1994. 1907. évi törvényeink jogalapján és így autonómiánk keretében egyházi jogrendsze­rünk egész állományának csorbítatlan birtoka illeti meg egyetemes egyházunkat, törvényelőkészítő bizottságunknak az illetékes kor­mánytényezőkkel folytatott tanácskozása és az en­nek folyamán felmerült kornnónykivánság követ­keztében az egyház és az állam közötti viszonyt minden kétséget kizárólag rendezni akarván: az 1927 november 22-én Kassán tartott konventi ülés határozata alapján összeüli zsinatunk átvizsgálta és letárgyalta az egész régi törvényt és uj törvényt előkészítő anyagot s a tárgyalások eredményeként hozott határozatok erejével létesítette az I—IX. kánonokat, törvényeket. Ezt az egész joganyagot azzal a tiszteletteljes kérelemmel vagyunk bátrak a nagyméltóságu mi­nisztertanácshoz felterjeszteni, hogy azt a köztár­saság alkotmánya értelmében jóváhagyásra és megerősítésre jogosított állami főhatalmi szerv hagyja jóvá, erősítse meg és ezzel az idemellékelt 1928. évi I., II., III., IV., V., VI., VII., VIII., IX. számú kánonokat, törvényeket emel jé törvény­erőre. Revíziós, illetve törvényhozási évszázados autonómiánk értelmében és szellemében kívántuk törvényhozási jogunkat gyakorolni, de nem hall­gatjuk el, hogy a szellem rovására sok esetben tudatosan hoz­tunk áldozatokat, amelyékért azonban a törté­nelem itélőszók© előtt kénytelenek vagyunk a felelősséget vállalni, mert mintegy erkölcsi és lelkiismereti befolyása alatt állottunk a körül­ményeknek, amelyek egyházunk igazgatása, tisztviselőink és egyházi intézményeink ellátása tekintetében elő­állott hiányok s az ezekre vonatkozó kívánságok következtében állandóan akadályozták az egyház és állam érdekében egyaránt kívánatos nyugalmi helyzet lé fésülését, amelyet pedig az egyház békés, építő munkája s az állami konszolidáció érdeké­ben megteremteni hő óhajunk volt. Ez a kettős, de egy erkölcsi alapon álló szem­pont nagy mértékben irányította tanácskozásain­kat akkor, amikor az államkormány kívánságait az egész vonalon az előadói tervezetnek és az előzetes tárgyalásoknak megfelelően honoráltuk. Viszont a nemzet művelődési miniszter urnák a törvény elö- i készítői és egyeztetői munkálatokat végző küldött- 1 ségűnk előtt tett jóakaratu nyilatkozatában bízva, reméljük, hogy az öaszflconnány előtt kellő meg­értésre fognak találni azok a törvényszakaszok is, amelyeket legégetőbb függő kérdéseinknek tovább már az egyházalkotmány szempontjából sem ha­lasztható megoldásaként itt adtunk a most már írott jogilag is teljessé váló református egyházal- kobm árnyunkba és amelyek lényegükben sem az állami jogrendszer, sem szlovák ajkú hittestvé- reink egyenlőségét nem érintik," A zsinat bizalma Hodzsa miniszterrel szemben Sörös Béla előadó Javaslatára a zsinat végűi határozatként kimondotta a követke­zőket: „Az egyetemes református egyház ká/nootör­vényt alkotó zsinata, akkor, amikor IX kánonban a szlovák egyházmegye felállításával kapcsolato­san a 12. §Jban megjelöli — e a Zách Sámuel dr. püspök urnáik, mint az Evangélikus Szövetség el­©gyszeramindenkorra kívánta az egyházi törvény- hozás elejét venni annak, hogy akár az embert élet bizonytalan tartama folytán, akár a demokra­tikus köztársaságban könnyen és gyakran előáll­ható kormányváltozásokkal szemben az Egyetemes Református Egyház e kétoldalúén biztosított tör­vényszöveggel tegye lehetővé a szlovák egyházme­gye létesítésekor szem előtt tartott Irányelvek ál­landó érvényesülését Külön megállapítani kívánja a zsinat, hogy Hodzsa Milán dr. miniszter urnák az egyete­mes kouvent hivatalos küldöttsége előtt 1927 december 15-én tett nyilatkozata teljes mér­ték li garancia a zsinat előtt nőkének és a köztársasági kormány meghatalma­zott képviselőijének teljes hozzájárulásával meg­szövegezett úgynevezett Resolutio 1—9- §-t a 12. § folytatásaként a törvény szövegébe beiktatni ren­delte, a legkevésbé sem szándékozott ezzel az isk. és nemz. műv. minisztérium ezidőszerinti minisz­terével, Hodzsa Milán dT. úrral szemben, különö­sen az ő 1927 december 15-én a kon vént hivatalos kiküldöttei előtt tett jóakaratu és határozott nyi­latkozata után, Zoch Sámuel dr. püspök ur elha­lálozása miatt uj biztosítékokat teremteni. A Resolutio szövege az információs tárgyalá­sok során megállapított törvényszöveggel teljes mértékben összefüggőnek ismertetvén, az ebbea lefektetett alapelv eknek és előírásoknak a meg­egyezéses szöveg szerinti törvénybeiktatásával arra, hogy mindaddig, amíg ő áll a kultuszminisz­térium élén, a létesített megállapodások minden­képpen megtartatnak." A zsinat ezzel befejezést nyert. A zsinati atyák azzal a megnyugtató érzéssel indultak haza, hogy lelkiismeretes törvényhozói mun­kát végeztek. Kötelességüket híven teljesí­tették és amikor eleget tettek a kormány kí­vánságainak, egyúttal becsülettel szolgálták a magyar kálvinizmus, a ref. egyház javát. A zsinati atyák megtették kötelességüket, a kormány kötelessége most az, hogy a törvé­nyek szentesítésével bebizonyítsa, hogy7 való­ban a konszolidáció ügyét szolgálja. Kínai agitátorok a Praga és rakományának elkobzását követelik London, január 30. Vasárnapi számunkban beszámoltunk arról, hogy a Praga nevii gőzöst, amely negyvenezer fegyvert és más lőszert szállított Hamburgból Csangcsolin északkinai tábornoknak, a Fei-Hu nevii délkinai ágyunaszád a santungi partok közelében megtámadta. Az ágyunaszád tűz alá vette a Prágát, amely csak nógyórai ut után mene­kült meg, amidőn befutott a csingíaui kikötőbe. Mint a Morning Post pekingi jelentéséből kitűnik, a megtámad tatást a délkinai hajó erőszakoskodó fellépése előzte meg, amelynek a Praga nem akart behódolni. A Fei-Hu me gállitóttá a iegyverszállitó gőzöst és át akarta kutatni rakományát, de a Praga kapitánya a követelést elutasította, majd parancsot adott az ut folytatására. Az ágyunaszád erre ágyú tüzelést nyitott meg a gőzös ellon és állandó ágyúzás közepette órákig üldözte a teljes gőzzel menekülő Prágát. A Praga ma már a csingtaui kikötő bizto 8 dokkjában horgonyoz, de a Írinai naciona­lista körökben még állandóan éles viták és h angos tiltakozások tárgyát képezi. Pekingben bizonyos agitátorok azt követelik, hogy kobozzák el a hajót és rakományát, mert a kínai hajó átkutatásra irányult kérésének a •'~tagadásában a felségjogok megsértését láíják. Nyitrán letartóztattak egy párttitkárt és egy ügyvédjelöltet, akiket állam­ellenes üzelmekkel gyanúsítanak Cséffay Céxa és Bossányl Kálmán dr. tagadják a terhűkre rótt állítólagos bűncselekményeket — Miért gyanús az, aki magyar cserkészeket kalauzol? Xyitra, január 3Ó. (Saját tudósítónktól.) Pozsony és Kassa után Nyílra került sorra. Teljesen függetlenül a pozso­nyi és kassai kémkedési ügyektől, a napokban Nyitrán is nagyarányú nyomozásra került a sor s a nagy apparátussal véghezvitt házkutatások és ki­hallgatások eredményeként letartóztatták Oséífay Gézát, a keresztényszo- cialista párt nyitrai körzeti titkárai és Boeeá- nyi Kálmán dr. ügyvédjelöltet. Amikor a szuronyos csendőrök megjelentek Cséiffay titkár lakásán, a városban villámgyorson hőre terjedt, hogy Nyitrán egy nagyarányú össze- esküvósi gócpontra bukkantak a hatóságok. A rémhír szájról-szájra járt é6 egyre nagyobbodott. A lázas izgalomban dolgozó képzelet már tömeges letartóztatásokról regélt. A rémhírek természetesen most is kilencven­kilenc százalékban valótlanságoknak bizonyultak. A tényleges eseményeket a krónikás hűségével az alábbiakban mondjuk el: Pénteken csendőrök, rendőrök s detektívek impozáns csapata jelent meg Cséfíay Géza keresz- tényszoctalÍ6ta párttittár lakásán. Átkutatták a La­kást, megmotozták a párttiikárt, azonban üres kéz­zel távoztak. Ugyanabban az időpontban egy má­sik hatósági különítmény Bossányi Kálmán dr. nyitrai ügyvédjelölt lakásán kopogtatott be. Bossá- nyiék éppen vendéget láttak, amikor a csendőrök és detektívek bevonultak és a házkutatás időtar­tamára lezárták a lakás! Kutattak, de semmit sem találtak és eltávoztak. Ez történt pénteken. Szombaton délelőtt Cséffay párttitkárt beidéz­ték a járási hivatalba é« vallatóra fogták. A hatóságok arra voltak kiváncsiak, miért fo­gadta és kalauzolta Cséffay a vendégségbe jött magyarországi cserkészeket és miért szállá­solta el őket a Vola Luda lap szerkesztőségi helyiségében, Almikor kielégítő választ kaptak, más kérdésekkel hozakodtak elő. Szóhakerült Gyapay Ede dr. volt lévai, jelenleg aselizi ügyvéd neve, akinél a titkár Bossányi ügyvédjelölt társaságában gyakran meg­fordul! A felelet kézenfekvő volt. Neon konspirál- tak, hagem ártatlan pártügyeket tárgyaltak az ügy­véddel, aki akkoriban a lévai ker.-szoc. pártszer­vezet elnöke volt. Cséffay párttitkárt kihallgatása után elbocsá­tották, de délután szuronyos csendőrök jöttek érte és bekísérték az államügyészség fogházába. A nyomozó hatóságok következő állomása a Vola Ludu szerkesztősége volt, ahol alapos házku­tatás után egy Cséffaynak címzett niagánlevelet találtak. A magánlevélben egy párttag állítólag kedvezőtlenül nyilatkozik a csehekről. Szombaton délután újabb ház- és iróasztalku- tatást tartottak Bossányi ügyvédjelölt lakásán is s kihallgatása után az ügyvédjelöltet is bevitték az államügyészség fogházába. Hogy mit rónak a letartóztatottak bűnéül, azt egyelőre nem lehet biztosan tudni. Bossányimak valószínűleg azzal a gyanúval szemben kell véde­keznie, hogy a Rothermere-akcióval kapcsolatosan tekintélyes magyarországi politikusokhoz levele­ket juttatott el. Az ügyvédjelölt tagadja, hegy bármilyen államellene6 cseleke­detet követett volna el, azt viszont habozás nélkül elismerte, hogy egy al­kalommal Cséffay társaságában autón Gyapay dr. lévai ügyvédhez rándultak át. Azt, hogy Dombay László érsekujvári fiatalember felkérésére ellátta és kalauzolta a magyar cserkészeket, szintén nem tagadja. A kiszivárgott hitek szerint azzal is vá­dolják az ügyvédjelöltet, hogy a Rothermere-ak- cióban felajánlotta szolgálatait angol újságíróknak és adatokat küldött át Magyarországra. Bossányi mindezt határozottan tagadja. A vizsgálat erélyesen tovább folyik és pedig nemcsak Nyitrán, hanem Érsekújváron is és nincs teljesen kizárva, hogy még további letartóztatárok ia lesznek. Cséffay Géza bitkár Lelley Jenő dr. nyitrai ügyvédet kérte fel védelme ellátására, aki beszélgetési engedélyt kért a vizsgálóbírót ól, de — miután a gyanúsítottakat még nem hallgatták ki — kérését nem teljesítették. — Öt korona egy menzaebéd ára: vendé­gelj meg havonta egyszer egy nyomorgó ma­gyar diákot! 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom