Prágai Magyar Hirlap, 1928. január (7. évfolyam, 1-25 / 1628-1652. szám)

1928-01-24 / 19. (1646.) szám

iüiib jauuutr c% k.**LiL O PjWWiAl!/ V ^l!AR*MÍKIiAk Forradalom a vakok birodalmában A vakok Ügyének forradalmárnője — Egy csodálatos vak asszony Becsben — A vak pszihoanalitikusnő — A vakok felszabadításáért — KI a kalitkából I — Kevesebb részvétet, több megértést — « Romániai áíhirek Ruszinszkóról A CsTK „magyar forrásáról beszél Prága, Január 23. A Csehszlovák Táv­irati Iroda ungvári keltezéssel ma a kővet­kező jelentést adta ki: A Csehszlovákiával határos román területen, különösen Teresva környékén és Máram arossziget vidékén, oly értelmű alannhireket terjesztenek, hogy csehszlovák területen felborult a rend. A hírek borzalmas állapotokról számolnak be és azt mondják, hogy a helyzet Ruszinszkó- t*an teljesen tarthatatlan. Azt is hozzáteszik, hogy a prágai kormány tudatában van an­nak, hogy ereje a rusziüszkói káosz legyőzé­sére nem elegendő s ezért el is határozta, hogy Ruszinszkó területének egy részéről Magyarország javára lemond. Ezek a hirek természetesen Romániában nagy izgalmat Idéztek elő. A Csehszlovák Távirati Iroda a követ­kező megjegyzést fűzi a hírhez: A hirek ki- sárőlag magyar forráshói származnak, ami felvilágosítást nyújt azoknak értékéről. Ele­gendő annak a hangsúlyozása, hogy Ruiszin- szkóban és a köztársaság egész keleti részén teljes nyugalom és mintaszerű rend ural­kodik Kassa, január 23. (Kassai szerkesztősé­günk telefon jelentése.) A kassai katonai pa­rancsnokság hivatalosan közli: Az utóbbi na­pokban elterjedt különböző rémhírekkel szelőiben, amelyek szerint rendkívüli kato­nai intézkedéseik történ tek volna egyes hely­őrségekben, meg kell állapítani, hogy ezek a hírek, amelyeket nem informált és lelki- ismeretlen emberek terjesztenek, teljesen alaptalanok, A katonaság csupán a rendes katonai feladatok elvégzésére szorítkozik, te­hát a kiképzésre, és semmi más, rendkívüli intézkedéseket nem tesz. Minden egyéb hí­resztelés csak azt a tendenciát árulja el, hogy nyugtalanságot és zavart akarnak kel­teni a polgárok soraiban és a közvélemény­ben és ezért ezt a hirterjesztést a legsúlyo­sabban el kel ítélni. Saram! Is kazakiszMffdlk? Budapest, január 23. (Budapesti szer­kesztőségünk jelenti telefonon.) Az emigráció­ból visszatért Hatvány Lajos báró bünpörét február elején tárgyalják. A budapesti Hétfői Napló szerint Garami Ernő Hatvány ügyének eldöltétő! teszi függővé hazajövetelét, bason- lókép Hock János is. Garami már régebben haza akart jönni, azonban eddig nehézségeket gördítettek a szabadlábon való védekezés elé. Leégett az újvidéki szerb színház Újvidék, január 23. Az itteni szerb szín­ház porra" égett. A tüzet csak hajnalban vet­ték észre és amire a tűzoltóság a helyszínére érkezett, az egész épület lángokban állt A hetven éves legrégibb szerb színháznak csak a falai maradtak meg. A Károlyi-uradalom vadőre Malomszesen agyonlőtt egy gazdát A gyerekek ayulvadászafcán&k tragikus vége Egy vadőr ellen megindították a vizsgálatot Nagysurány, január 23. (A Prágai Ma- ggyar Hírlap tudósitójártól.) Megdöbben!^ eset tartja izgalomba Malomszeg község la­kosságát. Szombaton délután négy óra tájban néhány pajkos és jókedvű malomszegi fiú a szérüa kertek mögött játszadozott A gyerme­kek hangos játéka közelben egy nyulat ug­rasztott ki, amire a gyermekek üldözőbe vet­ték a gyorslábú megriadt éllatot A Károlyi- uradalom Ondrkó-pusztáján alkalmazott vadőr, Kolecsányi János, a nagy zajra ott termett és a nyulat üldöző gyermekeket szétzavarta. A vadőr elől az egyik fiú a kerteken ke­resztül beszaladt Kubicsek Ödön udvarába és a vadőr ellen segítségül hívta Kubicseket A gazda habozás nélkül megindult a gyerekkel, egy kis mozsártőrőt fogott a kezébe és a ker­teken végigrohant a vadőr felé. Amikor a vad­őrhöz ért, heves vitába bocsátkozott vele, fe­nyegetőzött és nem lehetett lecsendesiteni. A ■vadőr igyekezett a szenvedélyes embert le­csillapítani, de semmi sem használt. Kubicsek mindenáron mozsártörőjével akarta lesújtani a vadőrt, aki látva a helyzet veszélyes voltát, néhány lépést hátrált a dühöngő elől, azután lekapta fegyverét, célba vette Kubicseket és rálőtt A lövés egészen közelről történt és Ku­bicsek hangos jajszóval a földre bukott. A golyó szivét járta át és pillanatok alatt meg­ölte. a. tragikus sorsot ért gazda holttestéi nyomban beszállították lakásába, a vadőr el­len pedig megindították az eljárási Bécs. január közepe. Valóságos, igaz élmény ezzel a vak asz- szonnyal beszélni: kétéves kora óta teljesen vak, csaknem semmi emlékezése sincs tehát arra az időre, mikor még látott. Hiszen az első két életév volt. Kétéves korában, egy betegség következményeképp vakult meg. Hogy mit jelent Freud professzor Bécs- nek, arról most újból meggyőződhettünk, mi­kor ezzel a csodálatos vak asszonnyal be­széltünk, ki Amerikából jött Bécsbe s egy­előre itt is marad egy darabig, csak azért, hogy a Freud professzor városában psziho- analitikussá képezze ki magát. E csodálatos asszonyt — egy valóságos második Keller Ke­lén, aki persze még nagyobb csuda volt, mert nemcsak a vakság, hanem a siketnémaság át­kát is hordozta, tehát nem is egy, hanem két rettenetes keresztet — Mrs. Dr. Leila Mo- sher-Holtenboffnak hívják és vak létére: a filozófia doktora, sőt néhány szemesztert ab­szolvált az orvosi fakultáson is! A csodálatos és megrázó, ha az ember beszél vele, hogy a beszélői úgyszólván látja. Hogy történik ez, az persze az ő titka, de bizonyos, hogy ő maga sem igen tudná ezt a titkot megfejteni. Tény azonban — moz­gásából, gesztusaiból, mozdulataiból látni lehet, hogy látja, hogy az, akivel épp beszél, magas vagy alacsony, ember-e, látja, hol és hogyan áll vagy ül, hol vannak a szemei, mert tekintetét egyenest a beszélő szemei felé szegzí. Persze nem lehet szó „tekintet­ről" a látó ember értelmében, de a vakok­nak is van „tekintetük", persze egészen sa­játos tekintetük. Ennek a vak asszonynak egy különleges adománya, képessége lehet, amellyel mi, boldog látók nem rendelkezünk. „Egy titokzatos belső intuíciónak" nevezném e képességet. Érezzük, hogy ‘üres tekinteté­vel — néz bennünket! Sőt sokkal többet: hogy — lát minket! Mindjárt beszélgetésünk elején elmeséli nekem, hogy Amerikából jö­vet, Bécs felé való útjában egyideig Párisban tartózkodott, hogy az ismert költőnek, Jules Romainsnek teóriáját tanulmányozza, illető­leg helyességét ellenőrizze. Jules Romains ugyanis azt állítja — se teóriájáról egy köny­vet Is irt már, — hogy a bőrön keresztül is tudunk látni. Mrs. Mosher ennek a valóban szenzációs és újszerű elméletnek akart a mélyére ha­tolni s evégből együtt dolgozott egy ideig Jules Romains-ne'i Párisban. Nos, e tanulmá­nyozásai során azonban az a meggyőződése jegecesedett ki, hogy legföljebb egy igen szép, költői elméletről lehet szó, mely a gyakorlatban azonban semminemű jo­gosultságot sem kapó A vak asszony elmesélte azután, hogy a rendes uton-módon szerezte meg a filozófiai doktorátust, akár látó kollégái s hogy aztán két éven át az orvostudományi fakultást lá­togatta. E stúdiumai utján ösmerkedett meg a pszihoanalizissel s meggyőződött róla, hogy a pszihoanalázis a legjobb módszer a lelki bajok kipuhatolására. Ezért hát Bécsbe jött, hogy itt Freud professzornál és legintimebb tanítványainál tanulmányozza a „lélekelem­zés" tudományát. „A pszihoanalizist ugyanis a vakoknál akarom felhasználni" — mondja — „s azt hiszem, hogy & pszihoanalitikus módszerre] ki tudom fürkészni a vakok lelki életét". „Én nagy tisztelője vagyok Freud professzor­nak." Nagy tudományszomjat érez magában s az orvostudományt azért tanulmányozta, hogy a „vakok pszichiátriáját" jobban meg­érthesse. Mert mindennel, amit tanul, a sors­társai sorsán akar enyhíteni. De Mrs. Mosher nem a közönsége* mó­don akar sorstársain segíteni, hanem az egész vaksági intézményt forradalma­sítani akarja. A következőket vallja, propagálja és ter­veit: A vakoknak voltaképp egyáltalán nin­csen másfajta lelki életük, mint a látók­nak s ha mégis másképp alakul lelki életük, ezt kizárólag annak a körülménynek kell tulaj­donítani, hogy a vakokat úgyszólván kalitkában tartják s nem engedik őket látó emberek közé, hogy úgyszólván egy külön világba szám­űzik őket. Ennek pedig egyáltalán nem kellene igy lennie! S eme tapasztalaton s ennek felismerésén alapszik Mrs. Mosher forradalmasító tevékenysége, mellyel az egész vaksági intézményt át akarja for­málni. Még pedig ekképp: A vakoknak semmiesetre sem kell egy<v dűl s egy külön világba szám űzötten él­niük s nem kell, hogy úgy mondjam, egy külön „lelki életre" elítélve, kárhoztatva lenniük. Ellenkezőleg, csak úgy lehet belőlük boldog embereket faragni, ha a rendszer, amely most boldogtalanná teszi őket, gyökerében átalakul; ha tehát megengedik nekik, hogy a látók világába minden tekintetben bekapcsolódjanak, * emberek lehessenek emberek között és nem kényszerítik őket arra, hogy egy el­különíteti magános életet folytassanak. A vakoknak egymás között és egymással tulajdonképp semmi más közösségük sincs, mint a vakságuk. Egész jól élhetnének tehát ebből a szemszögből is a látókkal. Elkülöní­tett világukban előbb-utóbb, többé vagy ke­vésbé melankólikusakká válnak, sőt igen sok esetben idegbetegekké. Ha azonban gyermekkoruktól fogva normális, lá-tó emberek között élnének, ez semmiesetre sem következnék be. Megrázó hatású, amint aztán ezt mondja: A látó ember több, sokkal több, mint mi vakok! — Be kell mennünk az ő világukba! Sorstársaim — éppen, mert mindig maguk között élnek —■ nagyon-nagyon szerencsétle­neknek érzik magukat, ha egyszer-másszor mégis látók közé kerülnek! Amerikában immár megkezdődött a vakság! intézménynek ily értelemben való forradalmasítása. És ott kitűnt, mennyire idömúlóképessé- güek a vakok, mennyire mindent meg tudnak tanulni és csinálni, amit eddig elzártak volt előlük. Newyorkban immár 45, Csikágéban 50, develandb&n 52 oly nyilvános iskola van — mindenfajta tipusu iskolából, — ame­lyek vakokat éppen úgy fölvesznek, mint látókat. Mindez iskolákban a vakokat semminemű kivételes bánás­módban, avagy elbírálásban sem része­sítik. Ha valamelyik irányban nem tudnak lé­pést tartani a látókkal, akkor kutatják ennek okát: Miért nem? S ha kitűnik, hogy vala­melyes gyengeelméjűség forog fenn, akkor az illető vakot egy „gyengeelméjüek intéze­tébe" adják, épp úgy, mint minden látó gyengeelméjű gyereket is. Ezen van a súly. Az egyenlő bánásmódon. A vakok nem kívánnak a maguk részé­re különleges bánásmódot és elbírálást, ellenben kívánják a látók életébe való teljes beleilleszkcdhetési szabadságot és kötelezettséget és kívánják, hogy a va­kok gyerekkoruktól fogva mint egyen­rangú emberek, a látók között és a lá­tókkal együtt éljenek. A vakok házasodisának kérdésében az az álláspontja Mrs. Moshernek, hogy ha mar házasodnak, lehetőleg látó vagy legalábbis nem egészen vak házastársat válasszanak, mert „jó, ha a háznak legalább az egyik olda­lon van ablaka!" Búcsúzóul ezt mondja még nekem a cso­dálatos asszony, akit a vakság verése, ugy- iátszik, rendkívüli energiákkal ruház fel: „Azt akarom, hogy az emberek, a látók kevesebb részvétet tanúsítsanak a vakok iránt! Kevesebb részvétet kérünk és több megértést! A látóknak több őszinteséget kell irántunk tanusitaniok! Sokat tesznek a vakokért, de igeu keveset velük! Igen, a látók beláthat­nák — és ez a belátás remélhetőleg nemso­kára általánossá fog válni, — hogy a vakok vakságuk dacára nem más emberek, mint ők. S ha ez a belátás általánossá fog lenni, akkor nemcsak sorompóba fognak állni a va­kokért, hanem ‘ ; velük együtt is fognak élni! Bizonyosan nem lesz okuk megbánni ezt!" Valóban megható, ahogy ez a zseniális vak asszony ki akarja szabadítani sorstársait kalitkájukból s be akarja vezetni őket a „lá­tók" világába és életforgatagába! Látók, lássatok és értsetek! • Gömöri Jenő. Agyonlőtte magát a Szlovák Biztosíts Beszterce- Bányai fiókjának vezetője Zólyom, január 23. (Tudősitónk tel ef önjei en- tése.) A Szlovák Biztosító ungvári fiókjának volt vezetője, Ír ring Béla, a zólyomi Lupták-féle szállo­dában agyonlőtte magát és nyomban mehalt. A* öngyilkos tisztviselő a pault hét elején Pozsonyban, volt, ahol meglátogatta bátyját, aki szintén a Szlo­vák Biztositő tisztviselője. Innen Besztercebányára érkezett szüleinek látogatására. Csütörtökön táv­iratot kapott, hogy utazzék azonnal Pozsonyba. lf< ring péntek reggel el is utazott, de csak a Zólyom* megyei Bucs községbe ment, ott egy ismerősét kereste fel, aki neki nagyobb összeggel tartozott; Adósságát azonban nem tudta behajtani és vissza­tért Zólyomba. A szállóban több levelet megirt ét délután agyonlőtte magát Búcsúlevelében tettét nagyfokú idegességével indokolja, amelyet a há­ború folyamán szerzett és amely annyira elhara­pózott, hogy fél a megőrüléstőL Meghagyta, hogy azt a besztercebányai urileányt, akit szeretett, Be okolják halála miatt, hanem vigasztalják meg az» zal, hogy ha ő elvette volna feleségül, tönkretette volna életét. Igazgatójának irt levelében panaszkor dik, hogy egy bodegás három ezerkoronás tartozása miatt letiltották a fizetését és hogy hivatalból! társai nem voltak vele jő viszonyban s üldözték,, mert magyarul beszélt. Irring Béla mindössze Sí éves volt. Irring Bélát nemrég helyezték át Uog- várról Besztercebányára. . < { tfórmérsezésben meghall Stodé János, a magvar munkás* biztosító vezérigazgatója Budapest, január 28. (Budapesti szer­kesztőségünk tel efonj elentése.) Kodé János dr., az országos munkásbiztositó intézet vo* zérigazgatója vasárnap reggel féltiz órakor mérgezés következtében meghalt. Rodé jobb lábán néhány nappal ezelőtt egy lencse nagyságú pörsenés keletkezett, amit fölvakart. A seb, amelynek nem tulajdonított különösebb jelentőséget, vérmérgezésbe ment át. A vezérigazgató szombaton gödi villájá­ban nagyon rosszul lett. Bakay dr. egyetemi tanár és Barla Szabó József dr., a munkás* biztositő intézet igazgató-főorvosa megvizsgál­ták a vezérigazgatót és ennek eredménye alapján sürgősen beszállították a munkásbiz­tos itó intézet kórházába. Állapota rohamo­san rosszabbodott. Az évek óta folytatott túl­feszített munka következtében idegrendszere és szívműködése annyira gyenge volt, hogy nem birta ki az egész testére átterjedő mér­gezést és dacára annak, hogy vérátömlesztés­sel is kísérleteztek, nem sikerült az életnek megmenteni. Rodé János, aki mindössze 42 éves volt, mint egyszerű kishivatalnok kezdette el pá­lyáját a népjóléti minisztériumban. Innen, át­került a munkásbiztositó pénztárba, ahol egészen fiatalon titkár lett, majd a kommün után, 'amikor a munkásbiztositó pénztár szo­cialista vezető tisztviselőit fegyelmi utón a szolgálatból elbocsátották, a munkásbiztosi- tó igazgatói állásába került. Ebben az állásá­ban éjszakát napallá téve dolgozott a mun- kásbiztositás reorganizálásán, ami fáradságos munkával sikerült is. Naponta 16—18 órát dol­gozott és sokszor hivatalában is aludt. Érdemei jutalmazásául kormányfőtanácsosnak nevez­ték ki és a nemrég átszervezett, országos mun­kásbiztositó intézet vezérigazgatója lett he­lyettes-államtitkári rangban, munkája gyü­mölcsét azonban sajnos már nem igen élvez­hette. Kinevezése után alig néhány héttel tra­gikus módon meghalt. — ílárom magyar is szerepel a monte- carlói egymillió frankos zsetoncsalásban. Bu­dapesti szerkesztőségünk telefonálja: Ismere­tes, hogy annakidején Monte-Carlóban egy­millió frankos zsetoncsalást, lepleztek le. A szétugrasztott csalók közül háromról kiderült, hogy magyarok. Ezek Alexander Albert ék­szerész, Kovák János borbély és a felesége. Mindhármukat egyéb csalásokért is körözik ós kézrekerilésükre megindult az eljárás Első szlovák ékszer-, arany- és ezflstgyár Tulajdonosok! FROSTIG TESTVÉREK Gyár: Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57. Eladási hely: Bratisíava, Mihály-utca 6. Telefon: 16—0£ Elsőrangú készítmények ékszer-, arany* és ezüstárukban — 50% megtakarítás — Eladás eredeti gyári árakon ó-arany és ezüst, valamint érmék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett vállaljuk Brílliáns átdolgozások alkalmával a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek Állami alkalmazottak 5% engedményt kapnak javításokat azonnal eszkozlünk

Next

/
Oldalképek
Tartalom