Prágai Magyar Hirlap, 1928. január (7. évfolyam, 1-25 / 1628-1652. szám)

1928-01-04 / 2. (1629.) szám

— A gázmérgezések statisztikája Bécs- beai. Becsből távúrafozzák: A naponikint meg'- Asmétlődő gázroérgiezési szerencsét’Iianisiégiek arra bírták az egyik bécsi újság szerkesztő­ségiét, hogy a gázcső halottainak statisztiká­ját összeáiMdtsa. Az év elejétől Bécsben 400 haláleset következett be a gázzal való sze- (renicsétleinség és öngyilkosság következtében, ami. rekordszáimot jelent. A 433.000 gáz- fogyasztó közül éppen 340-en követtek el a gázzal öngyilkosságot. XX ELSŐ POZSONYI SPECIAL tartós ondoláció és hajfestő női fodrász-szalon. Deutsch József, Bratislava, Kecske-u. 7. Telefon 26-62. — Bées idegenforgalma. Becsből távira- SJozzák: A statisztika kimutatása szerint Bécs­inek idegenforgalma ebben az esztendőben érte el a rekordot. Az első 11 hónapban 525 ezer idegen, köztük 354 ezer külföldi tartóz­kodott Becsben, ami a tavalyi idegenforga­lommal szemben 8 százalékos emelkedést mu­tat. Még az inflációs időkben sem volt Becs­nek akkora idegenforgalma, mint a mulóban levő esztendőben. xx Rendelje meg azonnal levelezőlapon az uj játékhoz szerencsesorsjegyét az „Urá- nia“ szerencsebanknál, Nővé Zámky-ban. — Svájcban elítéltek egy szédelgő álkémet. Baselból jelentik: A biin'etőbiróság öt hónapi fogházra ítélte Hauber Alfonz würtembergi la­kost, aki baseli körökből azzal az ürüggyel, hogy Németországot érintő katonai titkok vannak a Járókában, nagyobb összegeket csalt ki. A bíró­ság elnöke Hauber anyagát részben kitalált, rész­iben az újságokból összeollőzott történeteknek ta­lálta. Érdekes, hogy Hauber kísérletet tett Stre- semann megzsarolására is s azzal fenyegetőzött, hogy brosúrát ad ki Németország titkos terveiről, ha nem fize'nek neki. A német külügyminiszter természetesen feleletre sem méltatta a zsarolót. *A svájci katonai igazgatás visszautasította azt a megbízást, hogy a bírósági aktákhoz mellékelt brosúrát felülv zsgálják. A szédelgőt büntetésének kitöl ése után kiutasítják. xx A jövedelmi adó kézikönyve. A Pénzintéze­tek Egyesületének kiadásáéban megjelent uj adó­törvény 1—45. §-aiban foglalt rendelkezések sza­batos fordítását és részletes magyarázatát tartal­mazó füzet, amelyet a végrehajtási rendelet ren­delkezései alapján összeállított gyakorlati példák mellett megfelelő táblázatok egészítenek ki és így az a laikus adófizetők részére is nélkülözhetetlen vezérfonalat alkot a jövedelmi adóval összefüggő mindennemű kérdésekre nézve. Az ót nyomtatott Ívre terjedő füzetnek ára 12 K s az kiadóhivata­lunk u'ján is megrendelhető az egyesület irodájá­éban (Bratislava, Ventur-utca 13.) | SZANATÓRIUM >CARITAS< POZSONY, TORNA-U. 18. Tel. 28-95. Tel. 28*95. 8jO(ésíet..»ebísie<,»n8gy6gjá*ía<,» urológia és laryni.ologla. i oistály napi 80.— Ki., ÍL osztály napi 60.— Ki. Szabad orvosválasztás! | Szülési pausili 8 napra I. osztály Kő. 1600.— ■ . • . U. . 1000.­Lord Wosely különös spleenje Az angol főur, akinek ötven lakása van — Hogy lehet az emberek elől elrejtőzni? .-SzinHÁz«z,EnF.. *---— -----,-'J-J>-g»»rr^r~»'TOanro!iiay A POZSONYI MOZIK MŰSORA: REDOUTE: A. revük revüje. ADLON: (Uj műsor.) TÁTRA: (Uj műsor.) ELÍTE: A táncoló Becs. AZ UNGVÁRI VÁROSI MOZGÓ HETI MŰSORA: Kedd: A tripoliszi fogoly. (Várkonyi Mihály, Jetta Goudal). Szerda és csütörtök: Ab óceánok ura. (Williara Boyd és Elinor Fair.) Péntek: Véráztatta mezőkön. (Harry Carey.) Szombat: Medvelakodalom. Szovjet film.. Vasárnap: A világ vége. (Brigitte Helm, Hollay Kamilla, Wühelm Dieterle.) Hétfő és kedd: A csárdáskirálynő. Kálmán Imre világhírű operettje. I (-) Vár kanifi Mihály ünneplése. Budapestről jelentik: Szerdán este a Filmklub helyiségeiben az egész magyar filmvilág ünepelte Várkonyi Mi­hályt, a napok óta Budapesten tartózkodó világ­hírű magyar filmszínészt. Az ti cpi vacsorán a magyar film, irodalmi és színházi világ előkelő­ségei nagy számban, jelen'ek meg. Az első fedkö- szöntőt Fenyő Sándor mondotta ki, aki a Film­klub nevében üdvözölte a megjelenteket. Utána i Tasnády-Szücs beszélt a magyar filmgyártásról, 1 amely az utóbbi időben helytelen vágányra toló­dott és úgy látszik, addig nem is tér rá a helyes níra, amíg nem olyan valaki \/eszi kezébe az in­tézést, aki a gyakorlati élet tapasztalataiban ed­ződött meg. Lengyel Menyhért a magyar színpadi (szerzők egyesülete nevében üdvözölte Várkonyi kedvenc komornyikját arra kötelezte, hogy ha valami megfelelő uj lakás tantatkozik, azt azonnal szerezze meg számára. Azonban nem egyszerű lakásokról volt sző, mert a lord csupán olyanokra reflektált, amelyeket rendkívül magas bérük miatt közönséges földi ha­landó nem szerezhetett volna meg. Az egyetlen ember, aki Wosely lord valameny- nyi lakásának elmét ismeri, a komornyik, aki egy­úttal a kulcsár szerepót is betölti. Ez bizony nem könnyű feladat, mert nagyon nehéz dolog lehet ötven lakáénak valamennyi kulcsát ismerni. A ko­mornyik továbbá az egyedüli, aki kívülről tudja a lord összes lakásainak címét, mert a lord tudja ugyan, hogy csaknem valamennyi főútvonalon van lakása, azonban valamennyinek a pontos címét már nem ismeri. Ilyen módon lord Wosely valósággal egy modem lakáslabi- rintus rendszerét építette ki, amelyből ő ugyan ki tud kerülni, de ismerősei a legnagyobb erőfeszítések árán sem tudnak rábuk­kanná. Tényleg egyetlen embeT sem tudja, hogy pillanatnyilag hol tartózkodik lord Wosely. Barát­ja inak nagy kóréban ö az egyetlen ember, alá bár­mely pillanatban úgy eltűnhet, hogy senki nyomá­ra nem juthat. A különc lord házas ember, de nem valami nagy rajongója a házaséletnek és legke­vésbé azt a lakását keresi fel, amelyben felesége őmagyeága lakik. Mihályt. Utána Roboz Imre beszélt. Ezután Várko­nyi Mihály szólalt fel és hálás szavakkal köszönte meg az ünneplést. Nagy elismeréssel emlékezett meg Cecil B. de Mill'e rendezőről, aki nagy segít­ségére volt érvényesülésében és aki a magyarok igazi barát a. Ez az amerikai ember fiatalkorá­ban Kossuthról irt drámát és most az a szándéka, hegy Kossuth éle'ét filmre vigye. Várkonyi kü­lönös örömmel mondo'.ta, hogy Kossuth megsze­mélyesítésére Miile őt választotta ki. Végül ki­jelentette, hogy minden vágya az, hogy visszake­rüljön Magyarországba. (*) Gáspár János: „Gyöngyszemük" e. zenés .vigj4'éktíti-ak bemutatója Alsóéin. Aa alsószeli Ev. KulPflirkör karácsony mindkét ünnepén mutatta be Gáspár János uj zenés vigjátékát, a „Gyöngy- sz\emek“-et. A darab tele van vig jelenetekkel, elmés fordulatokkal. Fő-értéke pedig a sok dal­virág, amely szétlehelá a „Gyöngyszemek" éltető levegőjét, a szerelmet A Kultúrkör műkedvelői (dicséretreméTóam igyekeztek kidomborítani a darab minden szépségét A főszerepei Ügyesen .alakította Varga Teréz; a három „gyöngyszem": Kajos Bősbe, Kajos Julis és Reszeli Eszter ked­vességükkel és bájos hangúkkal sok kacagást csal- *ak elő. Különösen Kajos Böske tűnt ki kellemes hangjával és megnyerő játékával. Pali mindenes szerepében kitűnő alakítást nyújtott Takács Zsig- imond. A férjek szerepét szépen interpretálták Panca Gyula (tanár), Patócs Miklós (ügyvéd), Puskás János (földbirtokos) és Bondor Kálmán /Gerő Soma). Lénárí Károly a házaló zsidó, Ro- | vács Eszter a cigány jősnő és Reszeli Juszti a <szakácsné szerepét oldották meg ügyesen. Kisebb szerepeikben jók voltak Szabó Matild és Szaksz Lajos. A „Gyöngyszemek" megérdemli, hogy "szer­zője nyomtatásában is eljuttassa a sok szép dalt, örömet oda, ahol magyar színpadok hirdetik a magyar kultúrát. Az alsószeli műkedvelők az elő­adást Szilveszter és újév napján is megismé lük. iAz előadásokat Boross Béla, a kultúrkör titkára rendezi. A SZLOVÉNSZKÓI MAGYAR SZÍNTÁRSULAT MŰSORA ÉRSEKIT JVA RÓTT: Kedd: Cirkuszhercegnő. Operett-ujionság. Szerda: Cirkuszhercegnő. Csütörtök: Cirkuszhercegnő. A NAGYKAP0SI MOZGÓ MŰSORA: Csütörtök és péntek, jan. 5—6-án: Sámson és De- lila. Monumentális történelmi filmsláger. Vasárnap, jan. 8-án: Szerelmi kalitka. Lee Parry legszebb szerepe. Rádióműsor. SZERDA PRÁGA: 11.00, 12.05, 16.30, 19.30 és 22.20 Hangversenyek. — 17.50 Német küldés. — PO­ZSONY: 17.30 és 19.30 Hangversenyek. — 19.10 Gramofonzene. — KASSA: 20.00 Hoffmann meséi, oprea-előadás. — BRÜNN: 12.15 és 19.30 hang­versenyek. — 18.10 Német küldés. — BUDAPEST: 16.00 Oszkár bácsi mesél. — 17.00 Közgazdasági előadás. — 17.30 Szimfonikus hangverseny. — 19.00 Fidelio, az Operaház előadása. — 10.30 Mű­vész- és tánclemezek. — BÉCS: 11.00, 16.15 és 22.00 Zene. — 20.30 Kainz József-emlékest. — ZÜRICH: 12.32, 15.00, 16.00 és 21.00 Zene. — BERLIN: 21.00 Szórakoztató zene. — 22.30 Tánc­zene. — LEIPZIG: 20.15 Szimfonikus hangver­seny. — 22.15 Tánczene. — STUTTGART: 16.15 és 20.00 Hangversenyek. — MÜNCHEN: 20.00 Nanon, az Arany Bárány úrnője, Geneé komikus operája. — HAMBURG: 23.30 Tánczene. — LAN- GENBERG: 20.10 Kamaratrió. — 20.40 A holt vendég, misztikus tragikomédia. — KÖNIGSBERG: 20.05 Kamarazene. — RÓMA: 20.45 Nagy zenekari hangverseny. — MILÁNÓ: 21.00 Színi előadás. — ZÁGRÁB: 20.35 Kamarazene. — LONDON: 23.45 Tánczene éjfél utánig. A BANDITA Mas EDGÁR WALLACE Fordította Kosáryné Réz Lökj < (2) Egy rendőr észrevette, amint ott ácsorog a iTrafalgar-Square-on s abban a hitben közelgőit, hogy valami vidéki vagy külföldi uta's. Mert An- 'thony gondoskodott róla, hogy valami jól öl1 Szőtt idegennek tartsák, világosszürke, nagy karimáju kalapjával. — Keres valamit, kérem? — kérdezte az, ud­varias rendőr. — Szeretném tudni, — mondta Anthony őszintén, — hol kaphatnék valami jó villásreg­gel t. — Tessék csak a Pallateriumba menni. Egy jir azt mond’a nekem tegnap, hogy ennél jóbb hely egész Londouban nincs. — Köszönöm, bará'om, — mondta An‘hony leereszkedően és keserűbben érez'e azt, hogy nem nyomhat egy félkoronást a derék ember kezébe, minthogy a gyomra korgott. Aztán elindult a Pallaterium felé, ment Anthony hitt a végze’ben. Hanyagul ment végig a hatalmas előcsarnokon, ami zsúfolva volt embe­rekkel. Sokan ismerősöket vártak. Kényelmesen elhelyezkedett köz'ük, egy karosszékben, elnyújt­va hosszú lábait. Az étkezőhelyiség forgó ajtaja [felől jó illa'ok szállongtak... Lába, amint mente­getőző későn érkezők kezet szor'tanak a barátaik­kal és sietnek együtt az elzárt paradicsom felé .. Családok is jöttek... Sok ember jött... De ő nem ismert közülük senkit. Egyszerre egy négy emberből álló társaság imént el mellet'e. Két férfi és két hölgy. Nagyon íjól voltak öl'özve, láthatólag nem tartoztak azok közé, akiknek majd Isten tudja hol kell. tölteniök a mai éjszakát, azon tépelődve, hogyan eserea­hetnének maguknak reggelit másnapra. Figyelem­mel néz'e őket, amint egymásután eltűntek a for­gó aj'.ő mögött és sóhajtott. — Oh, bárcsak... — kezdte. De hirtelen el? hallgatott, mert az eszébe ö'lött valami. Várt még fiz percet, aztán lassan felemelke­dett és odanyujtva kalapját a ruhatárosnak, belé­pett az étterembe. Mindjárt meglátta az előbbi társaságot a hafalmas terem túlsó végén, egy asz­talnál, közve'len mellettük egy üres kis asztal állott. A két férfi közül az öregebb most feltekin­tett, mert egy nagyon rokonszenves fiatalember .hajolt oda hozzá. — (Engem keres, kérem? Anthony lehajolt és meghalkitotta a hangját, (de nem annyira, hogy a többi három ne hallja az asztal körül. — Lord Rothside nagyon sajnálja, hogy nem 'jöhet el, de nem teázna vele ma a villásreggeli helyett, a Berkeley-Square-on? — Tessék? — mondja aaj öregebMk ur elké­pedve. — Mr. Steinerhez van szerencsém, ugyebár? — mondta Anthony nagyon erős meggyőződéssel, de mégis, mintha ködlene előtte a lehetőség, hogy (félreértés van a dologban. — Nem, kérem, — mondta a kövér és mosoly- tfőarcu zsidó, — az én nevem Goldheim. Attól félek, rossz helyen jár. Anthony türelmeTenűl pattintott az ujjaival. — Bocsánatot kérek, hogy zavartam, iga­zán... De a dolog úgy áll, hogy nem ismerem ezt a rnr. Steinert és azt mondták nekem, hogy itt villásreggelizik... Zavartan elhallgatott — Nem baj, nem baj, ■— vigasztalta a kövér Ur jószivüen. — Én sem ismerem mr. Steinert, különben megmutatnám magának. — Nevetett. — Annyi az egész, hogy loTd Rethside egy barát­jának néztek, ami nem is olyan sértés. És szin'e büszkén nézett körül a társaságon. — Várni fogok reá. Igazán ki sem tudo/n mondani, mennyire bánt, hogy Bevártam, Leült a kis asztalhoz és mikor a pincér mel­lette ment el, odaszólt: — Nem rendelek semmit mos®... Csak egy urat várok. A szomszéd asztalnál v’dáman falatoztak és An’hony halálos szorongással várta a köve'kezen- tíőket. Nemsokára újra felnézett a kövér ur. — Még mindig nem, érkezett meg a? a mr. Steiner? Anthony a fejét rázta. — Várom, —- szólt, — pedig talán nem is érdemes. Közben elmulasztom a villáaregge- Jimet. Megint csak a kések és villák Csörgése hal­latszott, azután... Nem kínálhatnánk meg valamivel, mr?... — Newton a nevem, — mondta Anthony, — de igazán, nem '”ene semmiképpen sem, hogy alkalma'lankodjam... De még mielőtt befejezete volna a mondatat, már ott is ült és öt perc múlva bírálatot mondott a háború előtti rajnai borokrrőL — Maga lord Ro'hside titkárja? — Nem éppen titkárja, — mondta különös mosollyal. Ez a mosoly azt jelentette, hogy a kér­dés kissé kényelmetlen volt, mert az ő állása any- nyira felül van holmi titkári elfoglaltságon, hogy szinte sértés az összehasonlítás. Ilyen arcot vágha­tott Napóleon a direktórium idejében, ha valaki azt kérdezte, tagja-e a kormányzó testületnek? A két hölgy jőkinézésü, anyásán nyájasmoso- lyu teremtés volt. Anthony azonnal látta rajtuk, hogy szeretnek nevelni. Pár pillanat múlva az ő asztaluknál vihogtak a leghangosabban. Mire a feketekávét hozták, Anthony jóllakottan gyújtott rá mr. Goldheim egy jó ^ivarjára s szákértői arccal szívta. — Érdekesek az ilyen találkozások, — mondta emlékező elmélázással. — Éppen úgy vagyok önökkel is, mint mikor Minford herceggel ebédel­tem először együtt. Soha nem láttam azelőtt, nem is mutatták be soha, egyszerre csak együtt vol­tunk..* An‘kony szóról-szóra igazat mondott, mert, amikor vára'lanul találkozik, őhercegsége egy földalatti lyukban feküdt s megosztoztak ebédre egy darab kétszersültöu és egy szelet csokoládén valahol Belgiumban. — ön Londonban lakik, a Cityben, ugyebár, mr. Newton? — Oh, én mindenütt otthon vagyok, — mondta Anthony hanyagul. — Van lakásom a Cityben is természetesen, de csak nemrég tértem vissza a tengerentúlról. — S.zép kis pénzecskével, mi? — kérdezte mr. Goldheim mosolyogva. — Igen, — szólt szerényen Anthony, — sok pénzt szerez* em. — Délafrika? — Most Anthonyn volt a sor, hogy mosolyog­jon. Csakhogy ő titokzatosan mosolygott. Sem nem tagadt, sem nem vallotta be Délafrikát. Olyan mo­soly volt, ami egyformán lehetővé tette Argentí­nát, Csikágót, vagy akár Klondyke-ot. — Az igazság az, hogy nem ismerem Londont valami jól, — vallotta kedvesen. A beszélgetés ideje alatt azon törte a fejét, ki lehet az a három csöndes és méltóság'eljes gen­tleman, akik az egyik szomszéd asztalnál ül' ek, keveset beszél'ek, de azt a benyomást tették An- thonyra, hogy figyelmesen hallgatóznak. Az első pillanatban észrevette, hogy figyelnek reá azóta, hogy először kiejtette álli őla^. ; gazdájának, a nagy pénzembernek, lord Rothsidenek a nevét és egy pillanatig kényelme'lenül érezte magát. De lassan megnyugodott. A szélesvállu, vörösképü ember, aM legközelebb ült hozzá, úgy látszott, egé­szen el van az étlap tanulmányozásába merülve. Valami jómódú vidéki földbirtokosnak, vagy meg­gazdagodott malomtulajdonosnak látszott. Mr. Goldheim nemsokára a számlát kérte, fau'asz'ikus borravalót adott a pincérnek, — An­thony tenyere viszketett, szeretet* volna v issza- csempésző' belőle legalább egy fél koronást, s aa egésa társaság visszaballagott ag előcsarnokba. {Folytatjuk.) 8 HOTEL MAIEST IC Kostaurant Francai* British uanclng kiváló francia konyha és pince, délután fél 5-töl fél 7-ig családi tea A zenét a „Bohemia Propa­ganda Bánd" Fassl Ottó igazgató személyes veze­tése mellett szolgáltatja. 3 óráig nyitva. Supers Dansant Tabarin Palais de Danse u Myslikú • nemben Prága legnagyobb vállalata Elsőrangú műsor ! Bel- ás küUfildi borok eredeti üvegekben és cegyedliterenkint Müvésri saxofon-orchester A közönség táncol in — ■ —ns mmem—mi ■i—n isi mi i w i isiim c isiim mn min isi im i Prága legolcsóbb szórakozóhelye HZIatJVfcHBEh^lE FRAHA, VODIÜKOVA 7 Berky Lajos cigányprímás — Spéciül cs'rke- ragout-leves — Szabad bemenet — Este 8-tól tánc-parkett — Szlovák rizlmg 6 Ki London, január 2. Az angol metropolisban is mutatkozik, a há­ború utáni idők nagyvárosainak kiáltó nyomorú­sága, a lakáshiány. A lakásínségéé időben a legkü­lönlegesebb jelenség lord Wosely, mert ennek az angol főárnak nem kevesebb, mint ötven nagyszerű lakása van London városában. A lord, mint az angol főurak általában, szintén egy különleges szenvedélynek hódol. Ez a szenvedély abban áll, hogy lord Wosely azt a céh tűzte ki ma­ga elé, hogy leveri barátjának, a nemrégiben elhunyt lord Beri&fordmak rekordját. Ez a lord Berieford is különc ember hírében ál­lott, negyven lakása volt és mindegyik lakás más­más utcában. A lord tudniillik nem szerette az embereket és ha lehetett, távoltartotta őket. Laká­saira jelmondatokat irt ki, igy többek közeit egyik íőuri kényelemmel berendezett lakásának ajtaján az apostolnak ez a mondása állott: „Valahányszor embertársaim közé mentem, mindig emberségem sérelmével tértem vissza." A sok lakás módszerével lord Bériéiord el tudta érni azt, hogy még legközelebbi hozzá‘adó­zói is alig bukkantak reája. Lord Woselyi, aki bi­zalmas viszonyban volt Berisforddal, ez a különös ötlet annyira elragadta, hogy euibergyülölő barát­jának halála után, átvette annak mind a negyven árván maradt lakását és ezeket pazar kényelem­mel bútorozta be. De nem elégedett meg ennyivel. Valóságos szenvedélyévé vált a lakáskeresés és xa*)0 ja.li aa* o, kouá.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom