Prágai Magyar Hirlap, 1928. január (7. évfolyam, 1-25 / 1628-1652. szám)

1928-01-19 / 15. (1642.) szám

'X^GM/VYAfitARHIKMES Kassa uj közkönyvtárát január végén nyitják meg A volt jogakadémia könyvtárának teljes anyaga Kassán marad — A régi városháza emeletén modern könyvtárat rendeztek be ­Kassa, január 18. (lA Prágai Magyar Hírlap munkatársától.) A régi városházának könyvtárrá átalakított helyisé­gében január 29-én nyitják meg Kassa uj nyilvános könyvtárát ünnepélyes keretek között. A könyvtár magvát a régi jogakadémiai könyvtár anyaga képezi. A könyvtár megnyitásának ténye nemcsak azért je­lentős és örvendetes kultureseménye Kassa közön­ségének, mert az eddig nehezen hozzáférhető érté­kes gyűjtemény, amelyet az utóbbi években külö­nösen szépirodalmi munkákkal egészítettek ki, mintegy a város közönségének tulajdonába megy át, hanem azért is, mert most már véglegesen elhárult az a kulturve- szedelem, hogy a volt jogukadémia értékes könyv tárát átszállítják Pozsonyba, dhogy több ízben tervezték. A könyvtár alapjait Kisdy Benedek egri püs­pök vetette meg nagyszerű adományával 1657-ben. Azóta a kassai jogabadémdának volt integráns ré­sze, amelyet féltő gonddal ápoltak és fejlesztettek. 1922-ben a kassai katolikus jogakadémiát meg­szüntették. Mint a múltban, a könyvtár sorsa most is hozzákapcsolódott az akadémiához. A becses le­véltárat átadták a pozsonyi egyetemnek, a könyv­tár egyelőre még Kassán maradt azzal, hogy sorsa később dől el. A könyvtárat jegyzőkönyvileg már szintén átadták Pozsonynak, a város közönsége azonban erélyes akciót in­dított és hosszai harcok után sikerült elérnie, hogy az állam elejtette a könyvtár átvitelének gondolatát és a régi jogakadémiai könyvtár teljes egészében Kassán marad. 1923-ban nyitották meg a jogakadémiai könyv- tört újból a közönség száméra. Mindeddig azonban kevés érdeklődés nyilvánult meg, mert az akadé­miai könyvtár — természeténél fogva — a fősulyt a tudományos és szakirodalomra helyezte. Múlha­tatlanul szükségessé vált a szépirodalmi rész faj- üesztése, ami a város áldozatkészségével sikerült is. 1924-től, a községi könyvtárak létesítése óta, Kassa városa évenként 25—80.000 koronái fór* ditott a könyvtár fejlesztésére, míg az állanti hozzájárulás évenként szintén félszázezer ko­ronát tesz kL iA könyvtár vezetője Csernaj Emil, volt egye­temi könyvtáros, elsőrendű szakember, aki a fej­lesztés terén nagy érdemeket szerzett és nagy munkát végzett abban is, hogy Kassa városa ezt a Jelentékeny kul túr tényező] ét el ne veszítse. Mel­lette Péterffy József dr. elismert könyvtári szakte­kintély buzgólkod ik, aki még a régi jogakadémia könyvtárát vezette. A segéderőkkel együtt ők vég­zik a szervezés, kezelés és fejlesztés munkáját. A volt jogakadémiai épületben lévő könyvtár-1 helyiségek csakhamar szűknek bizonyultak. A' könyvek nagyrésze a padlón hevert, ami lehetet­lenné tette a szakszerű kezelést. A régi városháza épületének felszabadulásával azután megoldódott a városi könyvtár elhelyezésének kérdése is. Az átköltöztetés a városnak mintegy negyed- millió koronájába került, mert a könyvtár elhelyezésével kapcsolatban át­alakítási munkálatokat kellett végeznie. Ezek most már befejeződtek, az átköltözés megtörtént. Hosszú ideig tartó és nehéz munka volt, mert a könyv­tárt tüzetesen át kellett nézni, az anyagot felülvizs­gálni, kiválogatni és elosztani. Teljes lelkesedés­sel, éjt-napot eggyé téve dolgozott ezen a sziszifu­szi munkán a kassai könyvtár lelkes személyzete és most, amikor Kassa a könyvtár megnyitásának ünnepére készül, az ő munkájukra keli elsősorban hálás szívvel gondolnunk. 1922-ben a könyvtár állománya 38.400 kötetet tett ki, ma már ez a szám 46.000 kötetre emel­kedett, az öt év alatti könyvszaporulat tehát 12.600 kötet. Ez a szám a legjobb bizonyítéka a fejlődés iramá­nak. A fejlesztéshez Pozsony 200 kötettel járult, a beolvasztott népkönyvtár 600 kötetet hozott, mig a múzeumi könyvtár 5000 szépirodalmi kötetet enge­dett át. A könyvtár alapításának és első fejlődésének idejéből különösen nagy számban őriz értékes teo­lógiai, filozófiai, természettudományi és orvosi szakmunkákat. , Van közöttük 85 iniunábulmn i«, amelyek mindegyike óriási értéket képvisel. A XVI'I. és XVIII. században a fősulyt az állam­tudományi müvekre, a történelemre és filozófiára fektették. Tycbo de Bracbe, Hevedius, Newton eredeti kiadásai tartoznak nagyértékü ritkaságai közé. A jövő fejlesztés — miután a könyvtár általá­nos szükségletet és nem tudományos képzést kivan szolgálni — szépirodalma téren fog tör­ténni. 1922-ben csak 2500 szépirodalmi mii volt a könyvtárban, ma már 10.000. A klasszikus és modem szépirodalom egyaránt képviselve van, természetesen azonban ezen a té­ren további fejlesztésre, a hiányzók pótlására és az újak beszerzésére van szükség. A könyvtár olvasóterme 180 folyóiratot és 155 lapot járat. Az újságok beszerzésére évenként 10.000 koronát fordítanak. Nagyon sok lap feláron, Vagy ingyen íáa- az olvasóterem részére a világ minden részé­ből. Ezen a téren a különböző követségek előzéke­nyen siettek a kassai könyvtár segítségére. A kassai uj közkönyvtárat a régi városháza első emeletén, a főutcai fronton helyezték eL A pol­gármesteri szoba az igazgatói iroda lett, a polgár- mesteri előszoba az úgynevezett tanulmányi terem, amelyben egy 1500 kötélből álló tudományos kézi­kön yvtárt helyeztek el a modem tudományos pro­blémák tanulmányozása céljából. Szakszerű elhe­lyezésben foglalnak helyet a szekrényekben a Paris, január 18. Párásban ma a legnépszerűbb személyiség bi­zonyos Szilé nevű ur, foglalkozására nézve — pa­pagái y. Népszerűségét a zöldiollu papagály egy egyedülállóan különös kalandnak köszönhette, amely alarmirozta az egész utcanegyedet összes rendőreivel. Az elmúlt éjszaka, a kísértet járás sejtelmes órájában a Rue Jouffroy egyik ötemeletes palotá­jának portásfülkéjében izgalmas jelenei játszódott le. Égnek meredő hajjal, éjszakai negliz&ében ron­tott a portásfülkébe egy dultarcu lakó. „Gyorsan utánam, a negyedik emeleten bor­zasztó szerencsétlenség történt!“ — harsogta az álmából felriadó portás fülébe. Együtt futottak fel a lépcsőn és a negyedik emeleten megálltak. Egyszerre éles sikoltást hal­lottak: „Segítség- segítség ■ ■ • jaj... meghalok .. ." Először a házmester tért magához rémületé­ből. Fellármázta a lakókat és egyesült erővel siet­tek a segélyért kiáltó nő segítségére. A megismét­lődő kiáltások Larmand színésznő lakásából törtek elő, de az összeverődött lakók hasztalan feszeget­ték a lakás ajtaját. Telefonon kérték a rendőrség segítségét és öt perc múlva banyat-homlok rohant fel tíz rendőr a lépcsőkön. De a vaspántokkal zárt ajtó a rendőrök ostromát is kibírta. Tűzoltókat hívtak és nemso­kára rendőrök kosziak lel & tűzoltólétrán a szí­nésznő lakásának ablakához. Rimaszombat, január közepe. Tíz esztendővel ezelőtt ilyen tájon már beso­rozott katonaként ültünk a padban, vagy még in­kább mindenféle „jelentkezés1' címe alatt eüőg- tuuk a piacra vagy a kaszinóba billiárdozni. Másfél hónap múlva bevonulunk, tudtuk, — rendkívüli idők voltak. Ugyannyira, hogy csak régi presztí­zsünk tartotta tanárainkban a jóindulatot. Egyik legutolsó diákemlékem legkedvesebbje az ő filozófia-óráján történt. Ma se tudom, miről kellett felelnem. Ha jól emlékszem, Zmeskál Jós­ka tette a hátára a fellapozott könyvet és én szor­galmasan feleltem belőle az osztály általános meg­elégedésére. Veress Samu doktor íőgimnáziumi igazgató, akit rajongásig szerettünk, lehajtott fejjel, mocca­nás nélkül hallgatott, mikor felemelt hangon el­daráltam a befejezést jelentő mondatot, rámve­tette a szemét, mosolygott és azt mondta: — Jól van, fiam. Az osztály a trükk győzelmén hízott. De a katedráról rendületlen derűvel tovább folyt a szó a kis szünet után: Látom, fiam, hogy jól tud olvasni, de most már mondja is el a saját szavaival. Az osztály felnevetett, de most már a tanár oldalán. ©• A verandás házat, ahonnan nyáresténként édes hegedüszót hord ki a szél, most ködös tél takarta, de benn Vcregs Samu doktor szobájában a régi meleg és a régi derű felejteti a tiz eszten­dő elsuhanását, ami ránehezedett a szeretett pro­fesszorra is, elhomályositotta eleven szemevilá- gát, de szellemén néni tudott csorbát ütni immá­ron hetvenkét esztendőjével sem: az megmarad örökfrissnek, örökfiatalnak. Veress Samu egy emberöltőn át vezető egyé­nisége volt a város és a megye társadalmi és kulturális életének s mint művészettörténész or­szágosan becsült tekintély volt. Minden szép és jő mozgalom ott látta őt a tervezők és dolgozók kö­zött. Mintha az élet meg akarta volna kiraélni at­tól, hogy a mai élet bomlott zavarát lássa, elfátyo­lozta előle a jelent, már ötödik éve: szelleme, em­lékei és hegedűje igy tisztább világot; teremtenek számára a hajszás valóságnál. Ha pedig szive régi szerelmével Köln, München, Páris és Róma után vágyik, ott a pompás hatlámpás rádió, amit jóté­kony kezek szereltek fel nemrég szeretettel az ablak melletti kis asztalra: a fényhullámoknál nyelvészet, vallás tudomány, filozófia, tudományoe szakmák, történelem, egyetemes munkáik forrás­kötetei- Külön fehérlenek elő a német fehér köny­vek kötetei, amelyeket a kassai német konzulátus adományozott a kassai könyvtárnak. A volt közgyűlési termet olvasóteremmé ala­kították. A falakon újságok függnek, a fal melletti állványokon helyezik el a folyóiratokat. A régi ké­peit, régi berendezési tárgyak a lehetőséghez ké­pest régi helyükön maradtak és stílszerűen járul­nak hozzá a komoly könyvtári hangulat megterem­téséhez. A volt újságírói karzatot három rekeszre osztották, itt történik a könyvek kiosztása, a kö­zönséggel való érintkezés. Az udvari rész volt hivatali szobáiban meny- nyezetig érő modern állványokon helyezkedik el aztán a kassai közkönyvtár hatalmas törzsanyaga. Elegendő hely van itt az elkövetkező évek fejlő­dése számára is. A kassai közkönyvtárt ünnepélyes keretekben január 29-én nyitják meg és január 30-án már az Ujj könyvtár a nagyközönség szolgálatába áll. Ezalatt az utcán ezrekre menő tömeg verődött össze és. együtt izgult a ház lakóival. Újabb és újabb rendőri autók érkeztek és ontották a segítő- csapatokat- A létrán kapaszkodó rendőrök bever­ték a Lakás ablakát és lövésre tartott revolverrel hatoltak a lakásba. Az első szobában egy lélek sem volt. Óvatosan nyitották ki a hálószoba ajtaját és amikor belép­tek, újból felharsant a rémes sikoly: „Segítség, meghalok!“ Az idegi eszi tő pillanatokban, amikor az ajtó előtt lélekzetvísszafojiva várták a . rendőrök jel­adását, egyszerre teli tüdőből harsogó, jóizii nevetés hallatszott a borzalom szobájából. A. szoba közepén, díszes állványon kalitka ál­lott, benne egy pompás papagály, amely rikácsolva üdvözölte a rendőröket: „Segítség... jaj... meg­halok." A bosszankodó, mosolygó tömeg sorfala, kö­zött vitték le a rendőrök a kalitkába zárt, ko­nok éjszakai csendháborítót, a gazdátlan lakást pedig lezárták é« lepecsételték. Másnap délelőtt, már jelentkezett is a lakás tulajdonosnője és magyarázatát adta a papagály csínyt evésének. Előző éjszaka szerepet tanult és a papagály elleste a nagy jelenet drámai sikolyát- Az elmúlt este vendégségbe ment Passvba és kedvencét a gondosan elzárt lakáriban hagyta. A papagály unal­mában kipróbálta újonnan tanúit mondókáját és amint az eredmény mutatja, fényes sikerrel. szebb hullámokon jön be ide a világ: az európai zene. A legszebb emlékem — A legszebb emlékem — gondolkozik el a kérdésemre — sok van, ilyen korban már minden emlék egyforma édessé szépül. Külön kell válasz­tanom azokat, amik mint érző szívvel bíró em­bert érdekeltek, azoktól, amik valahogy magasabb szellemi élvezettel voltak összekapcsolva. — Talán tanulóéveim voltak a legkedveseb­bek, közel ötven éve, hogy elhagytam őket, de ötven év sem volt képes elfelejttetni azokat az édes-kedves perceket, amelyeket a kolozsvári kol­légiumban töltöttem zsenge ifjúságomban. De ezeknek az éveknek is több volt a szellemi élve­zete, mint többi. — Kedves baráti köröm volt: Jakab Ödön, a költő, Ferenczy Zoltán, a Petőfi Társaság elnöke, Zilahy Kiss Béla, a Pesti Napló tárcaírója, Indaly Gyula, akit akkor a legnagyobb költői ígéretnek tartottak, sajnos, mikor Pestre került, először a nagyvárosi élet forgatagába vetette magát, azután a Duna babjaiba... ezek mind osztálytársaim és barátaim voltak, ezekkel mindig a jövő remé­nyeit kovácsoltuk, némelyikünknél beváltak, né­melyikünknél nem... énekes kollokválás Gyulainál — Volt sok kedvei epizódja a fiatal életnek, de igazi élvezetet mindig a szellemi tartalom nyújtott, amivel foglalkoztunk. — Két szép emlékem mondom el hát abból az időből, mikor Pesten jártam az egyetemre: Gyulai Pál tanárom volt, én csak egyszerű hallgatója, de hozzáfűz az emlék. Mikor Pestre kerültem, bemutatom a híres, félelmes Gyulai Pálnak az indexemet. Megnézi. Veress Samu. Olt van mellette az évssám és édes­apám neve, aki református pap volt. Látom, hogy bejegyzi a nevem egy noteszbe. Mikor visszaadja az indexet, odafordul hozzám: — Hát Marci bácsi hogy van? Nagyot nézek. — Édesapáin? — Igeu, tanított Kolozsváron. ügy megörültem ennek a pár szónak, hogy alig tudtam szóhoz jutni, hogy a nagyhírű kriti­kus, a kiváló köllő az én édesapámról kérdezős­ködik. Segítség ... jaj... meghalok... Borzalmak éjszakája egy párisi palotában — A színésznő papagálya bolonddá tartott egy egész városrészt ÉLETEK ORMÁN „Vigyetek magatokkal egy szemernyi idealizmust!“ 1928 január 19, esfltfetffc. Mikor aztán elmentem az első kollokviumra* végignéz rajtam. — Olvasta-e Petőfi költeményeit és ismeri-e dalait? — Igen. — No, melyik dalát ismeri? — s kivesz egy szivart a zsebéből s a levágott végét ágaskodva, ugráló mozdulatokkal próbálja a gázlángnál mag- gyujtani. Nem voltam elkészülve ilyen egyszerű kér-' désre, alig tudtam egy pár Petőii-dalt mondani, hogy Ereszkedik le a felhő, meg Befordultam a konyhára. — A nótáját is tudja — szólalt meg, anélkül, hogy a szivargyujtást abbahagyta volna. — No, akkor csak énekelje a nótáját is. Borzasztó zavarba jöttem, nem tudtam, tré­fál-e, mégis zsenant dolog egy komoly kollokviu­mon Gyulai Pál előtt danolni. De nem volt sok időm gondolkozni, az öreg, úgy ahogy még mindig a szivarral kapdosott a gázláng előtt, ugrálás köz­ben rágyújtott - a nótára: Be-for-dul-tamakony- há-ra, rá-gyuj-tot-tamapi-pám-ra ... S nekem vele ke.lett énekelni. Mikor befejez­tük a nótát, azt mondta, jól van, többet nem is kérdezett, beírta, hogy „jelesen kollokvált." Jókai és az „Üstökös" Egyetemi hallgató koromban én is szorgalma­san verseltem, de versem még nyomtatásban nem jelent meg. Egyszer kaptam magam, „Az én Ká­roly barátom" és „Ez a város nem ér egy fabatkát sem" cimü két versemet beküldtem az „Űstökös"- be. Az „Üstökösének akkor Jókai volt a főszer­kesztője. Várom, mi lesz az eredmény. Egyszer csak megjelenik egy szerkesztői üzenet: „V. S. Láto­gasson meg a délelőtti órák alatt a szerkesztőség­ben." Nagyon boldog voltam, aznap délelőtt mind­járt el is mentem az Üstökös szerkesztőségébe, de mivel Jókai nem igen járt be, mert még a kézira­tokat is a lakására hordatta, elmentem a lakásá­ra. Akkor a Sáudor-utcában lakott. Úgy tizenegy óra lehetett, hálókabát volt raj­ta, ült az íróasztalánál. Szerényen bemutatkoz­tam s elmondtam! mi járatban vagyok. Rámnéz: — Te vagy-e az a Veress Samu? s kihúz a fiókból két verset: az én két versemet. — Te írtad ezeket? — Igen. — Megmutattam Szabó Endrének, a segéd- szerkesztőnek, neki tetszett, hát csak írjál más­jkor is... — s azzal tárcájába nyúl és kivesz be- í lőle öt pengőt. | — Nesze, d® — és elmosolyodik — ez nem I egyért van, de mindakettőérl! ; Ettől kezdve lettem az „Üstökös" munkatársa I és Jókai volt a főszerkesztőm, huszonkétéves ko* ; romban, hetvenkilencben... Az irodalmi harcok Petőfi körül Megkérdeztem Samu bácsit, hogy hogy* is ! volt csak az a régi világban, mikor még Petőfit ) szidták az öregek. Nem beszélt-e ő még olyan em­berekkel, akik Petőfiben nem a lángészt csodálták, de a népies kiszólásokat „a magyar irodalom ká­rára versekben használó fűzfapoétát" gúnyolták benne, akiről egykorú lapokban még olyan kriti­kák jelentek meg. amik még ma is erősek volná­nak a nyomdafesték alá. Mert hisz a magyar gló­busz mindig csak egyformán keserű lében forgott, különösen, ha poétái hordott a hátán. De Samu bácsi csak annyit árul el, hogy igaz, hogy tudtak arról, hogy a „Hölgyfutár" és szer­kesztője, Császár Ferenc, nagy ellensége volt Pe­tőfinek és költészetének, de ők már, a fiatalok, Kolozsváron csak a nagy triász vezércsillagát tisztelték Petőfiben, aki elhomályosította még Berzsenyi és Csokonai fényét is. Mondom, hogy a modern irodalom ezeket megint újra divatba hozta és nagyon kedvezően átértékelte: sose volt nagyobb megbecsülése Ber­zsenyinek és Csokonainak, mint a modern iro­dalomban. Bólint, majd megszólal: — Ila Csokonai véletlenül Parisban születik és franciául ir, nagyobb lett volna, mint Beran- gér vagy Hugó Viktor, nagyobb, sokkal nagyobb.-------Az élet ormán nagy igazságok szállanak vilá gba. üzenet a fiatalságnak — Mit üzen a mai fiatalságnak, Samu bácsi? Az évek szántotta arcon fiatalos tűz gyűl: — Ami mellett egész életemben harcoltam, az az a tanitás volt, hogy csak erős fundamentumon lehet nagy épületet emelni. A magyar kultúra múltját nem gyengíteni, de erősíteni kell, mert ezen épül a kultúra. Szép a humanizmus, szép az internacionalizmus, de; magyar ember azért min­dig magyar maradjon: úgy sem lesz soha egyet­len nyelvvé se a volapük, se az eszperantó, ami a világot egy kalap alá hozza, egy nemzet sem fog soha lemondani a nyelvéről — amint az angol mindenütt a világon angol, a német német, a fran­cia francia marad, miért ne legyen a magyar is mindig ma­gyar? De emellett legyen emberszerető, hu­mánus, kulturált, mert ez összekötő kapocs: az oltár lehet különböző, de az Isten csak egy: a szeretet! £f Napi dolgokról Jön sző, a beszélgetés be van fejezve. De egyet még megírok. Megtudtam, hogy a magyarság egyik kimagasló vezérét, Törköly József dr. szenátort, ő érettségiztette. — A banketten egy felköszöntőre válaszolva azt mondottam: Vigyetek be az életbe minden te­vékenységetekbe legalább egy szemernyi idealiz­must! Úgy érzem, ez a jőtauács még mindenképpen idekívánkozik. Győry Dezső, j 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom