Prágai Magyar Hirlap, 1928. január (7. évfolyam, 1-25 / 1628-1652. szám)

1928-01-17 / 13. (1640.) szám

1928 január 17, kedd. aa 1——Ini HlllliMI II Ilin ..... .tt.s hsx'1! tuuL-uuMBumamf — A müncheni tanácsköztársaság kor- mányelnökének özvegye nyugdijat követel. Berlinből táviratozzék: Kurt Eisnernek, az egykori müncheni tanácsköztársaság elnöké­nek özvegye polgári pert indított a bajor ál­lam ellen nyugdijának megállapítása és folyó­sítása ügyében. Idáig nem tudta keresetét be­adni, mert csak most ismerték el a szegény­alapon való pörlési jogát. Eisner özvegye^ a hivatalnoki nyugdíjtörvény alapján 1924 ja­nuár elsejétől 6000 aranymárka évi nyugdijat követel. — Rheumát. köszvénvt és ischiast az ál­talam Szlovenszkón bevezetett és évek óta evakorolt kombináAf dr. Jetel-féle gyógy­mód szerint, 10—12 nap alatt teljes sikerrel gyógyítok. Fényes gvógveredménvek hiteles adatokkal igazolhatók. Előnyök: Rövid gvógy- ^artam. tartós gvógveredménv. Taudlich Zsigmond dr., Bratislava. Vödric 42. 6695 xx Borzalmas könnyelműség, ha rádiószükség- lefének beszerzését nem a „Berag“, Bralislava, Ventur-u. 5., tel. 14—40, cégnél eszközli. Ott min­dent kap nagyban és detailban. Rossz készülékeket megjavítanak, vagy átépítenek. Műszaki tanács, ajánlat díjtalan. Arábia hajfesték ismét min­denütt kapható. KÖVEI, MAIEST IC Eestayré n 1 British eanclns kiváló francia konyha és pince, délután fél 5-töl fél 7-ig családi tea A zenét a „Bohemia Propa­ganda Band‘! Fassl Ottó igazgató személyes veze- „ tése mellett szolgáltatja. 3 óráig nyitva. Supers Dansant j — Kis Magyarok Könyve ára 3 K és szétküldési portó. Megrendelhető a Prágai Magyar Hírlap kiadóhivatalában, . . j, Jznmw-apa, A POZSONYI MOZIK MŰSORA: REDOUTE: Csókos asszony. ADLON: (Uj műsor). TÁTRA: (Uj műsor.) ELITE: (Uj műsor.) AZ UNGVÁRI VÁROSI MOZGÓ HETI MŰSORA: Kedd: Jeruzsálem, Conrad Veidt. Szerda: A fátyolnólküli hölgy, Lili Dagover, Gösla Eckmann. Csütörtök: Vérebek. Rin-Tin-Tin. Péntek: A halál százada. Ottó Oebühr, Walter Rilla. Szombat: Sueztől keletre. Pola Negri. Vasárnap: A rabszolgakirálynő. Repriz Korda Máriával. Hétfő: A táncoló bolond. Karina Bell, Gösta Eck- manu. Kedd: Van Isten! Josef Schildkraut, William Boyd. Szerda: Van Isten! J. Schildkraut, W. Boyd. Prága legolcsóbb szórakozóhelye BRABEC „fiat# «hllpehw-le ——amaa——hbb—aw——a— PRAHA, VODIÖKOVA 7 Berky Lajos cigányprímás — Speeiál csirke- ragout-Ieves — Szabad bemenet — Este 8=tól tánc-parkett — Szlovák rizling 6 Ke A SZLOVENSZKŐI MAGYAR SZÍNHÁZ MŰSORA ÉRSEKUJVÁROTT: Kedd: Az elvált asszony. Operett-repriz. Szerda: Nem nősülök! Vígjáték-bemutató. Csütörtök: Mesék az Írógépről. Ope ett-ujdonság. j Péntek: Az ügyvéd és a férje. Vigjáték-ujdonság. j v lSpopüv Tabarin Palais de Oonse u Myslíkú e nemben Prága legnagyobb vállalata Elsőrangú műsor I Bel- és külföldi borok eredeti üvegekben és negyedliterenként Művészi saxofon-orchester A közönség táncol Helyreállott a béke a Magyar Labdarugó Szövetségben Újból megválasztották a régi vezetőséget —Kopper Miksa tartalmas jelentése a CsAF-bam működéséről Pozsony, január 16. (Saját tudósitőnktől.) A Csehszlovákiai Magyar Labdarugók Szövetsége vasárnap tartotta rendes évi közgyűlését a Savoy-szálló különtermében. A régi vezetőségen kívül megjelentek a pozsonyi kerület számos képviselői, valamint Kassa képvi­seletében Vargha és Guttmann kassai kerületi funkcionáriusok, rajtuk ki%-ül Boros Béla mint a Lévai TE intézője. Nagy Dezső alelnök rövid beszédben üdvö­zölte a megjelenteket, megnyitotta az ülést és a tárgysorozat letárgyalására szólította a titkárt. Első pontként az igazoló bizottság tett jelen­tést, hogy felülvizsgálta az egyes képviselők meg­hatalmazásait és azokat rendben találta. Schur- mann titkár ezután felolvasta titkári jelentését, amelyben részletesen beszámolt az elmúlt évi mű­ködésről. Ezzel kapcsolatosan Kopper Miksa CsAF- delegált is jelentést tett a CsAF prágai működé­séről és a birókérdés reorganizálásáról. Jelentése igen szakszerű és tartalmas volt és mesteri mun­kának mondható. A beszámolókhoz többen hozzá­szóltak. Vargha többek között kijelentette, habár a kassai kerület és a központ mai viszonya tel­jesen kielégítő, mégis vannak ügyek, ami miatt fel kell szólalnia. így a katonajátékosok igazolá­sával sehogy sincs megelégedve és több kon­krét példával élt. Ezen felül rámutatott arra, hogy a központ nem törődik a távolabbi vidéken lévő szervezetlen egyesületekkel, végül megkérte a pozsonyi klubokat, hogy ne pártoskodjanak, ha­nem az egyetemes magyar sport érdekében fog­janak össze és dolgozzanak. Schurmann titkár és Kohnt nemzetközi előadó válaszolt Vargha felszólalására. Rámutattak arra, hogy a katonajátékosok igazolása miatt éket és a központot nem érheti vád. A hiba Prágában kere­sendő, ahol a bürokrácia gátolja a gyors elintézést. A CsAF-MLSz ezzel szemben tehetetlen volt és nem tehetett mást, mint hogy minden esetben sürgesse azt. Ami a vidéket illeti, itt is megtette a központ kötelezettségét, mert felhívta a vidéki uj alakulásokat, hogy a CsAF-MLSz-be lépje­nek be. A jelentések tudomásulvétele után Kopper központi képviselő bejelentette, hog a CsAF a jö­vőben egyszerűsíti a katonajátékosok ügyét, amennyiben azok átigazolása elesik. A katona­játékos állomáshelyén kiadatás nélkül játszhat és leszerelése után azonnal játékjogosult anyaegylete részére. Hosszabb vitát provokált r kassai kerü­let tagdijjavaslata. A kerület kérte, hogy az ed­digi 8 koronát, mely minden játékos után fizeten­dő, szállítsák le 4 koronára. Kőszeghy pénztáros ez ellen állást foglalt, amit a többség elfogadott, de azzal a kiegészítéssel, hogy amennyiben a szö­vetség anyagi helyzete megengedi, a kassai kerü­let indítványát az igazgatótanács a második félévre magáévá teheti. A továbbiakban helv t adtak a kassri kerület javaslatának, mely szerint a központ eredeti be­szerzési áron, fölfelé kikerekilve, számlázni fogja a központi nyomtatványokat, mint igazolólapokat stb.-iket. Heves felszólalásokra adott okot a pozsonvi kerület felebbezése a kerületi közgyűlés megsem­misítése végett. Pro és kontra beszédek után Kop­per központi kiküldött hatalmas felszólalása meg­győzte az összeseket, igy az ellenzéket is, hogy a központ helyesen és szabályosan járt el, amikor a kerületi közgyűlést megsemmisítette, utalva annak szabályellenességeire. Az eredmény nem is maradt el. Egyhangúlag elutasították a lelebbezést. A tárgysorozat utolsó pontjaként a választás következett, amely a nap legnagyobb meglepeté­seként egyhangúlag megválasztotta a régi vjze- tőséget. A választás eredménye a következő: Elnök: Leberfinger Frigyes. Társelnök: Nagy Dezső mér­nök. Alelnökök: Holata János dr. és Táncos dr. (Kassa). Titkár: Schurmann Imre. Tanácstagok: Brüll dr., Hegyessy Gyula, Hlatky Ferenc, Gross Ernő, Janicsek Rezső, Kohut Pál, Hordik Nándor, Kőszeghy János, Niederhauser Kár ly, Poul Fe­renc, Rulitz János, Szokol Árpád, Tóth János és a kassai, ungvári és rimaszombati kerületek egy- egy kiküldöttje. CsAF-képviselők: Kopper Miksa és Kohut Pál. Felcbbezési tanács: Brüll Emil, Kirtsch Károly, Stefanek József. Póttagok: Tafel- inayer Károly és A. Pu! ala. K-t. S3 A CsAF német szövetsége, a DFV is vasárnap tartotta meg évi rendes közgyűlését Karlsbadban. Heller elnök rámutatott arra, hogy a DFV és a A BANDITA Irta: EDGÁR WALLACE Fordította Kosmyné Réz Lola ' (12)' — Valami Samson-féle, azt hiszem, — vélte a tulajdonos hosszú töprengés után. — Nem Samuels? — kérdezte mr. Fiake gyorsan. — Igen, igen, Samuels! Nem tőlük vettem, de tudom, hogy az övék volt nagyon soká. — Hm! — szólt újra mr. Fiake. — Ha meg nem bántom vele, nem mondaná meg, mit fize­tett érte? — Minden pénzemet, — válaszolt Bili. — És, amint a nóta mondja ... — Jó, jó, — mondta mr. Fiake. — Mindegy, mit mond a nóta, de mondja meg, hogy... szó­val, mennyiért adná el ezt a házat meg a kertet? — Nem adom el, — felelte a tulajdonos. — Ugyan, ugyan! Száz font haszonnal már csak eladná! — Még ezer font haszonért sem! — szólt tán­toríthatatlan meggyőződéssel a tulajdonos. — Nem azért vettem, hogy mindjárt túladjak rajta. Különben is, mindenféle különös dolgot mesél­nek róla. Tegnap is volt itt egy újságíró meg egy detektív. — Hogy az ördög vinné el őket! — kiáltotta izgatottan mr. Fiake. — Legyen esze, beszéljünk komolyan. Én üzletember vagyok és azt mondom magának, hogy adok ezer fontot ezért a kis ház­ért, meg földért. Nos? — Még húszezer fontért sem adnám oda, — mondta .fejét rázva a tulajdonos, nagyobb határo­zottsággal, mint valaha. — Én meg vagyok vele elégedve és, mint Sokrates mondja, „A megelé­gedés többet ér minden .. •*- Ne törődjön maga Sokratessel, — vágott a szavába mr. Fiake. — Velem törődjön. — Adok magának... — Ha mindenki tudná, milyen boldogság lak- hatik a szegény ember házában, — mondja Tay- lor Jeremiás, — folytatta Bili, — akkor... — Idenézzen. Mr. Fiake közelebb lépett. — Akar tisztességes árat az ingatlanáért? Meg akarom venni, elhatáVozt..m, hogy megve­szem és nem fogja megbánni, ha hallgat reáin. — Jöjjön be, — szólt a tulajdonos röviden. Egy órával később Bili Farrel leverte lábáról Wenson község porát. Londonba ment mr. Fiake társaságában. Együtt léptek be egy bankba és csak miután a vételár a zsebében feküdt, irta alá az adás-vevési szerződést nagy rábeszélések mellett. Meglehetősen régen volt, mikor mr. Fiake földmüvesmunkával foglalkozott, de úgy érezte, hogy megéri a fáradságot, mikor másnap reggel hat óra tájban belevágta ásóját uj kertjének ke­mény talajába. Tudta, hol kell kezdenie a kuta­tást. A két almafa távolságának pontosan a köze­pén, úgy, hogy a ház hátsó fala jobbkéz felől es­sen. így volt pontosan megírva abban a levélben, amit a mahagóniszekrénykében, a többi írások között talált. A régi iratban ugyanis reszketeg betűkkel volt elmondva, hogyan sikkasztotta el egy bizo­nyos William Samuels 1826-ban a Cheals-bank ér­téktárából, ahol mint éjjeli őr volt. szerződvetve, a „különböző brilliánsköveket, 120.000 font érték­ben, amelyek a francia menekült Thierry mar- quis tulajdonát képezik vala“. Azonkívül, hogy miképpen rejtette el a drágaköveket bátyjának, Henry-Frederick Samuels-nek kertjében, Wenson község mellett... Mr. Fiake pontosan áttanulmányozta újra és újra az okiratot. Az utasítások az aprólékosságig pontosak voltak. Kilenc láb három hüvelyknyi a távolság fele a két almafa között, itt kell leásni, hogy a szerencsés kutató megtalálja a rablóit kincseket . Alig négy lábnyi mélységre jutva egy zöld­ségeságy közepén, mr. Fiake szive nagyott dob­bant. Odaért ahhoz a „négyszögletes sima kőlap­hoz, amelyet a lyuk fölé illesztettem, hogy a kin­cses iskátulya rejtve maradjon*'. A kincses iskátulya itt volt... Három órai megfeszített ásás és kapálás után mr. Fiake iz­zadva és boldogan hozta napvilágra. Különös módon újnak látszott. Holmi közönséges ember azt hitte volna, hogy egyszerű ládika, amilyen­ben tojást szoktak szállítani százankint. Nehéz ia volt, de mr. Fiake szinte nem is érezte a sú­lyát, amint becipelte a házba és óvatosan magára zárta az ajtót, hogy megvizsgálhassa a leletet. Igen nehéz volt., mert telistele rakták ho­mokkal. Belemarkolt és kotorászott benne. Egy papírlap akadt az ujjai közé, holmi kárty iféle. Kihúzta és az ablakhoz ment vele, mert rövidlátó volt egy kissé. Néhány sor volt rajta ugyanazokkal a resz­keteg betűkkel, amilyenekkel az okirat volt írva, amit mr. Fiake a dobozban talált, — bár, meg- vallhatjuk, ha jobban odafigyelt volna az asztal­ra, mig mr. Newton a fülébe suttogott, sok költ­ségtől és fáradtságtól kímélhette volna meg magát. A felirat a következő volt: „Sz. É. F.: a Szerencsétlen Éhes Flótásck, akiknek érdekében én működöm". ... Másnap reggel Mr. Fiake személyesen rohant fel a Newton-féle irodába. — Maga és a bandája nyolcezer fomot csalt ki belőlem! — üvöltötte. — Vagy adja vissza a pénzt, vagy feljelentem! — Nagyon szépen köszönöm, — mondta To- ny. — Jelentsen fel. — Maga közönséges csaló! — hörgött mr. Fiake. — Ebből a szobából két ut van kifelé, — mondta Tony. — Az egyik az ablakon, a másik az ajtón keresztül. Lefizette a pénzét, megenge­dem tehát, hogy válasszon. A rendőrségre megyeki — lihegte mr. Fiake, felkapva a kalapját. Kék volt az arca, a guta kerülgette. — Hallgasson reám, — mondta Tóny jóaka­rattal. — Maga azt hitte, hogy nagy kincshez jut egy szegény család kárára. Maga azzal, töltötte az életét, hogy kövérre hízzon azon a pénzen, amit a szegényektől csalt ki. Maga falt fel egy hara­pást minden darab vajaskenyérböl, amit meg­kentek ebben az országban. Hogy maga gazdag legyen és vadászterületet meg pisztrángpatakot vehessen magának, azért sok szegény embernek kellett koplalnia. A törvény nem érheti el, maga azok közül a tolvajok közül való, akik a törvény palástja alatt lopnak. Maga tisztességes üzletben vesztett nyolcezer fontot, mert, ha nem sajnálta volna attól a nyomorult családtól a levelet, amit tisztességes áron kértem, még nyert is volna kétszáz fontot. Megérdemelte, hogy igy történt. És mondom magának, — Tony felemelte az ujját, — nyolcvanezret is fog fizetni, mielőtt végzek magával. Értse meg! — Maga... maga... maga tolvaj!... — tör­delte magánkívül mr. Fiake. — Bili, — szólt ki Tony a tagbaszakadt ember megjelent a küszöbön, — dobd ki ezt a ragyás embert. Zavar. Bili, a volt háztulajdonos, kinyitotta az ajtót és mozdított egyet a hüvelykujján. IV. KI AZ A HAJŐKIRALY? Tony Newton nem volt a jótékonykondás feltétlen hive. őszintén szólva, erősen kételkedett a jótékonysági szervezetek vezetőinek egyéni ön­zetlenségében. És soha esze ágába sem jutott, R°gy például a kereskedelmi tengerészek beteg- segélyző alapjával törődjön, vagy házakat akarjon építeni a rokkant matrózoknak, — mig csak mr. Match eléje nem került. Anthony mindig emlegette, hogy a hajóin- lajdonos ügye volt az ő legnagyobb sikere, annál nagyobbnak érezte, mert neki magának semmi egyéni baszna nem volt a dologból. ^j£XBiMWMM«a.HHjJKBMHrvTiirinncwTrrrrriwrii m ii in Újonnan megnyílt! lÉIfSlilllt ..tol" (ezelőtt „Theatre Comédla“) r Minden szerdán, szombaton és vasárnap | 5 órai tea B 8 órakor vacsora Szabad bemenet | Polgári árak $ ! ! A KÖZÖSSÉG TÁNCOL ! ! Nemzetközi attrakció* műsor CH(i STIAN OARGYI & COROtVA W 6, CARLTON GIRLS "9U;| ! ! ÉJFÉL UTÁN TABARIN ! 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom