Prágai Magyar Hirlap, 1928. január (7. évfolyam, 1-25 / 1628-1652. szám)
1928-01-15 / 12. (1639.) szám
12-PISSBaVVlAGÍARHIKMB A magyarok leskedveltebb prágai szállói és szórakozóhelyei s Hotel Blauer Stern Praha II, Prikopy a legelőkelőbb ház a központban Teljes komfort MAGYAROK TALALKOZOHELYE Magyarul beszélnek HOTEL MAIEST IC ^esttaurant Francai* British Oanclns kiváló francia konyha és pince, délután fél 5-töl fél 7-ig családi tea. A zenét a „Bohemia Propaganda Band“ Fassl Ottó igazgató személyes vezetése mellett szolgáltatja. 3 óráig nyitva. Supers Dansant Park Hotel SPLENDID Praha VII, Övenecká 78 A Baumgaríen-park mellett — Minden szobában városi és intemrban telefon, valamint hideg és meleg viz — Appartements — American Bar — Souper tánccal az étteremben — Bankettermek, játékszobák — 5-órai tea Autogarage — Egyágyas szoba Ke 30-tól, Kétágyas szoba Ke 45-tó'l Restaurant Cád'oro Praha II, Jungmanova és Národni ir. sarok „Palais Riunione Adriatica di Sicurta* A város legszebb étterme — Ebédmenü Ke 15 — Souper dansant — Minden szombaton és vasárnap 5-órai tea — Nyitott borok! —Normális árak! —- Igazgató Rudolf Kachina, a Hotel „Palais Passage" és a Pöstyéni Roya! szálloda hosszú éveken át volt igazgatója — Orchester — Telefon 333-98 Prága legolcsóbb szórakozóhelye BRABEC „Zlasfl skltpek“-le PRAHA, VODIÖKOVA 7 Berky Lajos cigányprímás — Spéciéi csirke- ragout-ieves — Szabad bemenet — Este 8-től tánc-parkett —- Szlovák rizling 6 Ké Ui elgányseneBcar a CHAT NOIR-ban Magymássy Lali DessA a legkiválóbb magyar cigányprimás ▲ PRÁGÁI MOZIK MŰSORA: ADRIA: A párisi éjszaka királynőt (A revük revüje, Josefine Baker, Nikolskaja és a Tiller görlök felléptével.) HVEZDA: Homa, a dzsungel leánya. (Kalandok a Szerelem-szigeten.) JULIS: Pappenheim herceg. K API TOL: A 11 ördög. (Az első sportfilm.) KORUNA: A spanyol ördög. LUCERNA: Vigyázz! Lőjj! (A jacht titkai) OLIMPIC: Bataillon. IV. hét. SVETOZOR: A nemek harca. (Főszerepben: Norma Shaerer.) 3zroH&z*ZEnE. AZ UNGVÁRI VÁROSI MOZGÓ HETI MŰSORA: Szombat és vasárnap: Jeruzsálem. Lágerlöff Zel- ma regénye. Conrad Veidt-tal. Hétfő: A halál százada. (0. Gebühr, Rilla Walter) A POZSONYI MOZIK MŰSORA: REDOUTE: Gorlicei tábori bíróság. ADLON: Dollárhercegnő. TATRA: Orlov. ELITE: Dollárhercegnő. (*) A „Páros csillag* az ungvári színházban. Ruszinszkói szerkesztőségünk jelenti: Három estén át került színre az ungvári színpadon Bús Fekete László négyíelvonósos játéka: a „Páros csillag", a szemekbe könnyt varázsló témájával. A mese és az élet realitásának ügyes technikával összehozott keveréke Bús Fekete Lászlót sikerhez juttatta. A merész ivelésü téma kiaknázója a „Julika" szerepében Kovács Terus volt, aki e prózai darabban elárulta, hogy nemcsak elsőrangú szubrett primadonna, de az élet mélységeit is átérzi és különösen ott, ahol a szív jutott szóhoz, utólérhetetlen természetességgel alakította meg sokoldalú szerepét. Halmay Vilmos a csaposlegény szerepében kitűnő jellemszinésznek bizonyult, úgyszintén a darab további fejleményeiben elsőrangú népszínmű alakot jelenített meg. Somogyi Károly a falusi jegyző szerepében jól átgondolt alakot vitt a színpadra, mig Se- reghy Andor az Őszi János lelenc fiú szerepét éppen olyan tökéletes beleéléssel aknázta ki, mint ahogy a trónörökös főhadnagy, később pedig a rokkant király alakját is egyéniségének minden előnyével vitte színre. Kisebb szerepekben Lackó Boriska, Konc, Hegyessi, Polgár és a három „Nagy Juliánná": Magyari Juci, Zelenay Ella és Deésy Böske, valamint Nagy Klári, Szeghalmi és Arany Tilla meglepő beleilleszkedéssel segítették sikerre a darabot. A közönség többször a lámpák elé hívta a szereplőket é« bő tapssal honorálta a kvalitásos előadást A SZLOVENSZKÓI MAGYAR SZÍNHÁZ MŰSORA ÉRSEKÚJVÁRON: Vasárnap délután: Borcsa Amerikában. este: Biborruhás asszony. Hétfő: Broadway. (Szinmü-ujdonság.) T'AőVÉSZET-rRODALOM ............ 1 "■ ............................ Re ménytelen szerelem Komáromi János legújabb könyve Ezt a regényt már ismerik a P. M. H. olvasói A karácsonyi piacon most könyvalakban is megjelent a Stádium kiadásában. Csodálatosan finom érzékenységű iró Komáromi: a lelki finomságoknak, a szivnek, az apró megrez- düléseknek költője ő, anélkül, hogy egyszer is elcsúszna olcsó szentimentalizmus felé. Mindig biztos talajon marad: alakjai emberek, de valami különös hajlammal az álomvilágok felé. A regény hősnője az idegen lányból nem hétköznapiasodott el a kiismert asszonnyá, megmaradt idegennek, titokzatosnak, különösnek és vonzónak akkor is, mikor a szokványos regény-vég, a íérjhezmenés happy-end-je után azt gondoltuk, hogy a boldog révnek elnevezett házasélet többé uj szenzációt nem ád. Ahogy a lányiélek finom rejtelmeit kibogozta a szerző, úgy lát neki az asszonyi pszihé titokzatosságainak, amely titokzatosságok oka néha bonyolult, néha egyszerű: néha megmagyarázhatatlan, vérben szendergő nosztalgia régi ősök ködös hona után,,máskor pedig egyszerű vágyódás a gyermek iránt , . . Ennek a regénynek hősnőjében mindkét adottság él. Jóformán önmaga sem tud róla. Elmélázó és borongó. Érdemes arra, hogy az iró s az olvasó megfejtse. A regény többi figurája csupa kedves, jól megrajzolt alak, epizód jellegű bár, de életképet ád mind: a mai magyar élet vidéki sztaffázsa. Olyanok, mintha délibáb, vagy köd nyújtotta volna őket meg szertelenné, nem groteszkek, mégis van bennük valamely torz vonás, amely azonban szimpatikussá teszi őket, különösen Komáromi méla humorában. Máduró képviselő, Kánya szerkesztő, Béni bácsi, a levéltáros, a kompániák, mind-mind magyar levegő távlataiban járkálnak s hátuk mögött fölszine- sedik a magyar táj, a felső Tiszavidék gyönyörű képe. Komáromi izig-vérig magyar A BANDITA Irta: EDGÁR Foréiioita Kosáryné Réz Lola di) Ha ez az okirat az ön birtokában van, — nem kívánnak tudniillik egyebet az egészből, mint egy levelet, amit Samuelsnek küldött egy bizonyos egyén, — megbízóm 200 fontot ajánl fel önnek érte. Meg kell gondolnunk, hogy mr. Fiake elsősorban jó üzletember volt s mint ilyen, bölcsen tudta, hogy, ha valaki 200 fontot ajánl valamiért, az sokkal többet ér ennél az árnál. Azonkívül a jó üzletember semmiféle alkalmat nem szeret elszalasztani, ahol nyereségre van kilátás. Mr. Fiake megnyomta a csengőt és amint a titkárnő belépett, igy szólt: — Hozza el nekem azt a mahagóniszekrénykét, amit Florettinél vettem mostanában. És mindjárt utána Tonyboz fordult: — Nem ígérhetem előre önnek, hogy odaadok valamit az 'rások közül. Utóvégre az enyém az egész, megvettem becsületesen. És én üzletember vagyok, kapitány. Tony bólintott. — Csak azt szeretném megemlíteni, — mondta rendkivül komolyan, — hogy ez a Samuels- család, akiknek a részéről itt vagyok, nagyon szegény és amennyire meg tudom Ítélni, ettől az okirattól függ a sorsuk jobbrafordulása, vagy talán egész további életük. Nagy értéket képvisel tehát a számukra. — És az én számomra is, — felelte Fiake vigyorogva. — Én ia csak szegényember vagyok. Mindnyájan szegények vagyunk, ez, tudja, olyan relatív, — hiszen most úgyis divat a relativitás ‘ imélete, — tette hozzá szellemeskedőn. ~ Nem hiszem, uram, hogy összehasonlíthatná a helyzetét az övékkel, — szólt méltósággal a kapitány. — És bizton remélem, hogy ön nem fogja megtagadni tőlük ezt az önre nézve teljességgel közömbös iratot, nem fog a helyzetével nyomorúságban élő embertársainak kárára visszaélni és ... — Hülyeség! — vágott közbe mr. Fiake. — Bennem nincs semminemű szentimentalizmus, kapitány ur. Én self-made ember vagyok, magam küzdöttem fel magam idáig és nem segített senki. Az üzlet üzlet. Ha én 120 aranyat fizetek egy zsákért, akkor a malac is az enyém, ami benne van. Ez tiszta dolog, nem igaz, kapitány ur? Gondolja meg, én nem mondom éppen, hogy nem adom el. De azt sem mondom, hogy eladom. A titkárnő visszatért és odatette a szekrénykét eléje az asztalra. A milliomos leszedte a hivatalos pecsétet a zárról, ami még mindig rajta volt és kinyitotta. Színig telve volt elsárgult iratokkal. Néhány darab csomóba voll kötve fakó piros selyemszalaggal, vagy pergamentboritékba téve. Közben azonban sok külön darab is hevert a dobozban. Mr. Fiake egy kis habozás után kivette a legfelső csomót és az asztalra helyezte. ■— Azt mondta, hogy egy levél kell? — kérdezte. Tony bólintott. — Ez ugylátszik, valami színdarabnak a kézirata, — vélte mr. Fiake kicsinylöen. — Ez pedig, — vett ki újra egy nagyobb csomót, — holmi regény, vagy ilyesféle. Itt vannak a levelek. Kivett egyet, megnézte az aláírást és letette az asztalra. Tony a várakozó titkárnőhöz fordult, majd újra a milliomoshoz, az arcán némi türelmetlenség látszott. Az óráját is megnézte. —• Sietnem kell, — mondta. — Nem lenne olyan szives megengedni, mig mi ezt a levelet kikeressük, hogy a kisasszony kikeresse nekem Sir John Howard címét? London leghíresebb ügyvédjének a nevét mondta, olyan név volt ss, amit még mr. Fiake is tisztelettel ejtett ki. — Maga Howardnak dolgozik? — kérdezte gyorsan. Anthony mosolygott. — Nem áll módomban ügyfeleimet megnevezni, — mondta. Körülnézett és várt, mig a leány beteszi maga mögött az ajtót, aztán egészen közel lépett mr. Flakehez. — önnek megmondom, ha nem adja tovább, — mondta halkan, — hogy én kinek az érdekében dolgozom. Hozzáhajolt és suttogott, egy pillanatra eltakarta a dobozt mr. Fiake szeme elől. Ha az pm- ber fülébe suttognak, bajos meghallani holmi halk papirzörgést... Tony keze pedig közben villámgyorsan nvult a szekrényke felé, aztán éppen olyan gyorsan vissza is húzta, még mielőtt mr. Fiake a csodálkozásából magához térhetett volna. — Mit mond maga? — kérdezte Fiake ingerülten. — Széf? Ki az a Széf? Mi az a Széf? Mi az ördögöt súgott? — Ezt, —■ mondta méltósággal a kapitány, — ismeretségünk további folyamán fogom megmagyarázni. Azt hittem, tudja. Mr. Fiake kutatón nézett reá, de Newton szeme meg sem rebbent. — Tudja, — szólt a milliomos rosszkedvűen, mialatt visszarakott mindent a dobozba, — most nincs időm ahhoz, hogy itt az egész holmit végignézegessük. Majd egy pár nap múlva értesítem, mit határoztam. — Igen, kérem, — mondta Tony, — csakhogy a dolog nagyon sürgős. Pénzről van szó. Nem fogunk néhány font miatt összeveszni. Feltétlenül szükséges, hogy ügyfelem ezt az okiratot a lehető legrövidebb időn belül visszakapja. — Feltétlenül szükséges, — mondta mr. Fiáké most újra jókedvűen, — hogy megigyam a teámat és nyugodtan átnézhessem az iratokat. Megígérem, hogy holnapra megkapja a választ Ennyivel meg kellett a látogatónak tjéged-. 1928 Január 15, TM&rnap. •SSSSSSSSSSSSSSBSSm Pozsonyi Seebofer oöviy balzsam sok orvos által ajánlva mint kitünően bevált Háziszer. Rossz emésztés, ebből •redő feji ájás, eldugulás, máj baj, kólika, aranyér, vérszegénység, gyomorba] és étvágytalanság, bélrenyheség és sárgaság ellen. Minden gyógytárban kapható 1 üveg ára 5"— Ké. Vigyázat a „VÖRÖS RÁK“ védjegyre l Készíti: Vörös Rák gyógyszertár, Bratislava Alapítva 1312-ben iró, de ez nem külsőleg jut nála kifejezésre, hanem belső adottság. Minden opnszát ez az erő hatja át Csupa szelídség, báj, derű és mégis erő. Első személyben való elmondása a regénynek az iró biztoskezü tollvezetésére bizonyság. Könyvben olvasva most, uj örömet jelent ez a regény. (sz.) JSport- . Szabó Sándor esete szomorú bizonyítéka annak, hogy a magyar sport a csehszlovák köztársaságban teljesen saját erejére van utalva. A kiváló és hamar európai hírnévre szert tett kassai birkózó prágai lepontozása és kifütyülés© nem elszigetelt jelenség a csehszlovák sportélet 10 esztendős történetében. Nem kel! csak Schaffer ismert esetére hivatkoznunk, akinek működése révén jutott a Sparta ismét a sikerek horizontjára és amikor a kitűnő futballista elvégezte feladatát, gyorsan és sürgősen útilaput kötöttek a talpa alá, m.rt egy zürichi újság a Sparfca reklarairozásában megemlítette Schaffer nemzetiségi hovatartozandóságát. Szabó Sándornak is as volt a hibája, amint az a hivatalos tényezők maguk is elismerték, hogy „bűnei vannak budapesti szerepléséből*, abból a szereplésből, amikor Csehszlovákia számára megszerezte az egyetlen európai bajnokságot és a pontversenyben az előkelő helyezést. „Nem akarjak, hogy ez a szégyen as amszterdami elimpiászon is megismétlődjék** mondották a birkózó szövetség vezetői és az olimpiai próbaversenyen lepontozták Szabó Sándort, aki megközelíthetetlen klasszissal jobb Csehszlovákia valamennyi birkózójánál Szabó esete csak azt igazolja, hogy a magyar sportembereknek egyedül a magyar klubokban van a helyük, még ha ezek egyelőre nem iz nyújthatják azokat a rövidle járatú „előnyöket*, amelyeket más klubok ideig-óráig biztosítani tudnak. De éppen azoknak a sportfériiaknak nyílik alkalmuk nagyobbá, fej- lődésképesebbé tenni a magyar egyleteket, akik olyan kiváló kvalitással rendelkeznek, mint Szabó Sándor. A magyar társadalomnak pedig erkölcsi kötelessége segélyt nyújtani ahhoz, hogy a magyar klubok a maguk kebelében tarthassák meg azt a sportiérfiut, aki dicsőséget hozhat a szlovenszkói magyarságnak. S itt látszik meg, hogy mennyire életszükség az, hogy a Magyar Testnevelő Szövetség teljes akcióképességgel vehesse fel működénie. El is ment, különös módon anélkül, hogy a kért telefonszámot megkérdezte volna. Egyenesen a legközelebbi postahivatalhoz sietett s feladott egy sürgönyt „Smith, Buli-szálló, Wenson, Kent grófság" cimre. A táviratban ennyi volt: „Vedd meg". Néhány nappal később gyönyörű motorkocsi állt meg a Wenson községtől körülbelül kilométernyire fekvő kis ház előtt. Mr. Fiake szállt ki a kocsiból. A házikó nagyon szegényes épület volt, a kert elhanyagoltnak látszott, egy ablakban sem fehérlett függöny. A látogató azonban nem törődött ezzel és álható érdeklődéssel nézte a kis konyhakertet, ami a ház mögött terült el. Mr. Fiake lassan közeledett a kis kertajtóhoz, belökte, végigmen* a kertecskén meg udvaron és kopogott a ház ajtaján. Ingujjban jött ki egy ember, aki mr. Fiake barátságos jóreggelt- jére csak közömbös morgással válaszolt — Az ön háza ez? — kérdezte derült arccal mr. Fiake. — Az enyém, — felelte a hosszúlábú Bili Farrel. — Jó dolga van, — vélte Fiake kedvesen. — Nem rossz, —■ bólintott meggyőződéssel Bili. — Régen lakik itt? — Egy hete, — felelte a tulajdonos. — Arra adtam a fejem, hogy a katonai végkielégítésemből baromfitenyészetét rendezek be. — ügy? A katonaságnál volt? — kérdezte mr. Fiake pártfogói hangon. — Azt hiszem azonban, nem választott Jól, ez a hely nem igen alkalmas a baromfitenyésztésre. Kié volt ez a ház azelőtt? — Nem emlékszem a névre, — mondta a tulajdonos, -- de ngy hallottam, hogy vagy kétszáz év óta ugyanaz a család lakott benne. — Hm, — szólt mr. Fiake. Aztán látszólag egészen könnyedén tette hozzá: — Nem jut a» eszébe mégis, ml volt a nevük? (Folytatjuk.) I „BOSTON" TÁNC-BÁR MUSTEK 3 Nyolctagú cigányzenekar | CSIRKEYLAJOSprdmás vezetésével Polgári árak I evcsküIOnlegességek 1 Szabad bemenet
