Prágai Magyar Hirlap, 1928. január (7. évfolyam, 1-25 / 1628-1652. szám)

1928-01-04 / 2. (1629.) szám

H essltsziovdlc belpoliilki tizedik uiesztendeie

a* elnök lanában fogadta a diplomáciai kar, a nemzetgyűlés és a kormány képviselőit — Modzsa a Munkapárt kermánybeli szerepéről nyilatkozik — Toka iiiévi cikke a matton! deklaráció jogi következményeiről — a német kormánypolitikusok panaszkodnak - Ktofács cseh egységet kivan

Prága, jainiuár 2. A feöztársaságii elnök ez évben a szokásos hivatalos újévá üdvözlő- sebeit enyhébb megbetegedése folytán tanai kastélyában fogadta. A vendégek a hallban gyüleikeztek. Délelőtt 11 órakor Stránipl követ, az uj oexeimóniamesiter, bevezette Masa- ryk elnökhöz Löwen báró svéd követel, a diplomácia kar doyenjét, aki a csehszlovák kormánynál akkreditált iküiláöMl követek újévi kívánságait tolmáoso'lla.

Ezután Maiypetr képviselőházi elnök, Hnibán dr. szenátusi elnök és Srámek mi- uiszitereln'öíkíholyettes jelenteik meg, akik a nemzetgyűlés két házának és a kormánynak fókivánaitait tolmácsolták. Végül Udírzall miniszter üdvözölte Masarykot, mint a csehszlovák hadsereg főparancsnokát. Ezzel a hivatalos fogadtatás véget ért.

A délutáni órákban még az elnöki iroda személyzete tisztelgett az elnöknél Samal kancellárral az élén.

Az elnök szűk családi körben ebédjeit. Mint minden évben, úgy ez évben is számos üdvözlő táviiratot kapott úgy a külföldről, mint a köztársaságból. így többek között megérkezett Sándor jugoszláv és Boris bolgár király, Doumergne francia köztársasági elnök, Svehla miniszterelnök és Beskid kormányzó távirata. Az elnököt azonkívül ajándékokkal1 halmozták el, sőt a lianai kastélyban tartózkodó két kis unokája is gyönyörű ajándékot kapott a prágai vakok intézetétől.

Hodzsa a Rofhermere-akciőről éi a szlovák néppárt kormánypolitikájának

Jelentőségéről

A szokásos újévi politikai nyilatkozatok] és újságcikkek nagyon érdekes, tarka képet mutatnak. A szlovenszkói politikusok közül Hodzsa nyilatkozata jön elsősorban tekintetbe. Az iskolaügyi miniszter a Slovensky Den- nikben többek között a következőket mondja: — Az elmúlt és a szlovenszkói politikát két vizsga elé állította. Az egyik esetben be kellett bizonyítanunk politikai elhatározó képességünket és ügyességünket Szlovenszkó és az állam viszonyának végleges rendezésével az országos önkormányzat formájában, a másik vizsga, melyet majdnem előkészületlenül kellett megállnunk, a trianoni béke megváltoztatására irányuló kísérlet volt. Szloven^ő ezt a kísérletet itthon és a külföldön teljes fel- készültséggel, magához méltóan, határozottan és egyúttal gyökeresen visszautasította. A pesti propaganda és annak külföldi támogatói az egész vonalon kudarcot vallottak velünk szemben. A szabad Szlovenszkó a szabad Csehszlovákiában olyan erős tény, melyet semmi nemzetközi intrika nem érinthet. Szlovenszkó és a csehszlovák államiság ilyen szép sikere a válságos helyzetben cso,k azért volt lehetséges, mert ebben az időben már alapvonalaiban meg volt oldva a szlovák s mellette egyúttal a kisebbségi kérdés is. (?) Képzeljük el, mi lett volna, ha a pesti és külföldi intrika olyan időpontban jön, amikor a szlovák autonómizmus felelőtlen radikális harcát vivla és a köztársaság alkotmányát s jó- hírnevét aláásta s amikor az egész német kisebbség nemcsak a kormányzat, hanem államiságunk ellen is heves ellenzékben volt!

Ha más indokok nem léteznének, már ez a tanulság is elég indok volt arra, hogy szlovák, és egyetemes csehszlovák nemzeti és erkölcsi pozíciónk megerősítése érdekében állandóan kimélyftsük és konkretizáljuk együttműködésünket úgy a szlovák ludákokikal, mint az aktivista ném etekkel.

Minden egyéb politika katasztrófális kalandorpolitika lenne.

— A szlovák néppárt a községi választásokon elvesztette választóinak magyarón ballasztját. (!) Nem vagyok kétségben affelől, hogy ez a pártnak a pozitív politikára való további tendenciáját jelenti.

Szlovenszkó és az egész állam politikája szempontjából pillanatnyilag nem volna rombolóbb lépés, mint a ludákokat mentesíteni az állami és az autonóm szlovenszkói politikáért való felelősség alól.

Ez a ludákokat az alkotmányellenes vallási demagógiába taszítaná, vagy újabb pártalakulásokra vezetne, melyek a radikálizmusban túllicitálnák a ludákokat. A ludákokkal való együttműködés mindazonáltal nem egyértelmű azzal, hogy a kegyüket lessük. Világnézet tekintetében egész világ választ el tőlük bennünket. A ludákok a politikai partikularizmus- ból indulnak ki, mig a mi szemünkben a szlovák és csehszlovák érdekek azonosaik. De összeköt velük minden világnézeti különbség dacára a Szlovenszkóért való gond és az égövi állam konszolidációjára való törekvés. A múlt év ebbeli tapasztalatai és eredményei nem kellemetlenek, sőt Ígéretesek. A köztársaság tizedik, jubiláns évébe aránytalanul konszolidáltabban lépünk, mint a múlt években. A köztársaság testének nem bacillusfészke, hanem erős, egészséges tagja kívánunk lenni.

Prágai nyilatkozatok

Spina közmunkaügyi miniszter (Deutsche Landpost) ezeket írja: „Az az ut, amely nem absztrakt programmal, hanem a nép friss életérzéséből indult ki, bevált. A németek kormány belépésével lehetővé vált egy erősen gazdasági jellegű polgári kormány megalakítása. A nagyszabású adóreform és az önkormányzati testületek pénzügyi gazdálkodásáról szóló törvény rendet teremtett az adó- káoszban. A nemzetgazdasági élet egészséges kialakulása jó hatással van a német nép helyzetére. Ebben az államban kell élnünk s éppen ezért nagy érdekünk az állam egészséges fejlődése is. A gazdasági fejlődésben látom nemzeti létünk védelmét”.

Mayr-Harting igazságügyminiszter (Deutsche Presse): „Mindenkinek a magáét! Ez legyen az a program, amelynek megvalósulása biztosítja a nemzetiségi, kulturális és gazdasági békét Erre legalkalmasabbnak még mindig az önkormányzat látszik. Azonban itt sem fontos a név és a forma. Csak a jogi és tényleges biztosítékot kell megadni ahhoz, hogy senkinek jogát meg nem nyirbálják. Egyenlő jogot mindenkinek! Ez legyen a közős magánélet irányvonala. Nem szabad beleélt jelszavaknál, mint amilyen a nemzeti állam és nemzetiségi állam, megállnunk, hanem követnünk kell a demokratikus szellemet, amely mindent a népen keresztül és a népért akar. Itt azonban nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt, hogy a népet különböző jellegű csoportok képviselik, melyeket csak akkor lehet egységbe tömöríteni, ha külön igényeiket sikerül kielégíteni.

Kramár, a nemzeti demokrata párt vezére a Národni Listvben megállapítja, hogy a csehszlovák állam kilábalt a bolsevik! pszichológiából, amellyel a munka szabotálását akarták elérni. Azonban még erős szolidaritásra van szükség a tőke és munka között, hogy a munka irten zi vitás a lehetővé tegye a munkabérek emelését.

A betegsegélyzopénztárak uj szelleméért

a párt folytatni fogja a harcot a győzelemig, mert ezzel a munkásság javát is szolgálja. A harc megtanítja a munkaadókat és munkásokat' arra, hogy kell a szép célért együttmunkálkodni.

Hillgenreiner német keresztényszocialista szenátor a nemzetiségi megegyezés akadályát abban látja, hogy a kormánykoalícióban két olyan cseh párt ül, amely a legerélyesebben szembeszáll a német kívánságokkal.

A két párt vezére: Kramár és Srámek. A cseh szociáldemokraták sokkal több megértéssel vannak a nemzetiségi egyenjogúság kérdésében, mint Srámek katolikus néppártja. Ez nehezíti meg a kulturális és szociális kérdésekben az együttműködést. Hillgenreiner szenátor sajnálattal állapítja meg, hogy a koalíció különböző katolikus pártjai között nem sikerült eddig szorosabb együttműködést létrehozni. „Mi katolikusok — írja a szenátor — sokkal erősebbek volnánk, ha a nemzetiségi szakadékok fölött több híd épülne”.

Brabec cseh nemzeti demokrata szenátor rámutat arra, hogy a köztársaságban vannak a fordulat óta emberek, akik az állammal szemben lehetetlen követelésekkel állnak elő. Ba a pártpolitikai versengésben a pártok mérsékeltebbek lesznek, akkor a jubilá- ris év eredményei is kielégitőek lesznek.

Windirsch német agrárius beismeri, hogy az állam és a németek között még mindig nincs meg a szükséges meleg viszony. Nagy. vonalú lépések történtek ugyan, de szükséges volna látható eredményekkel is dokumentálni, hogy a németek itt nemcsak „kisebbség”, hanem nagy számuknál és kulturális, valamint gazdasági jelentőségüknél fogva tényleg egyenlők az egyenlők mellett. Klofács cseh nemzeti szocialista szenátor a cseh nemzeti egység mellett tör pálcát

s megvan győződve arról, hogy a jubiláns évben ismét a cseh nemzeti szellem Jog uralkodni.

Stivin cseh szociáldemokrata óva int a szociális harcok elől, mert nem szabad elíe- ! lejteni, hogy a munkásság és mezőgazdák a I köztársaság legfontosabb pillérei.

TuMa i marion! klauzula Mlaüii főramresifisit Mánia

Nagy politikai feltűnést kelt Tuka Béla hosszú állaanibök-seleti értekezése a SÍ órákban a turóe- szeutinártoni deklaráció tizedik évfordulója alkalmából.

— A. szentmártoni deklaráció évfordulója — írja többek között — nemcsak jubiláris jellegű, hanem mesezeható jelentőségű történelmi dátum lesz. A köztársaság egyik felében, Szlovenszkó n október 31-én a „vacumn iuris“ rendkívüli állapota fog bekövetkezni. Ezzel a kritikus nappal megszűnik bizonyos alkotmányjogi megállapodások etikai alapja, a jogi kontinuitás s egyes alapvető törvények eddigi érvénye elvileg megszakad. A mai jogi állapot bizonyos tekintetben tényleges állapottá alakul át, mely már nem a törvények tekintélyén, hanem a fizikai erőn alapszik. S ez a törvényen- kiviili, helyesebben törvényszün étel esi („zákono- prázdny") állapot nem kerülhető ki másképpen, mint a szlovák nemzet önrendelkezési jogának ér- vényesitése által.

Tuka behatóan fejtegeti a turócszentmártoni deklaráció és a hozzáfűzött jegyzőkönyv (klauzula) történetét és jogi előzményeit. Megállapítja, hogy a mártoni gyűlés résztvevői az alkotmányjogi technika szempontjából nem képviselhették a szlovák nemzetet, de akkor még — folytatja tovább — nem volt „alkotmány”, hanem az „alkotmányozás” volt folyamatban. A szlovák nemzet nem lévén politikailag organizálva, nem alkalmazhatta a nem létező alkotmányjogokat s nem bizhatott meg senkit a képviselettel. A régi „regnum” már megszűnt, az uj jgegnum” még nem alakult meg: Jnfcerregnum” volt. A mártoni gyülekezeti tehát koronázatlan „iu- terrexek” összejövetele volt. Szuverének ősuemzet- gyiiilése. Arra a kérdésre, hogy vájjon megvolt-e a szükségszerűsége annak, hogy a szlovák nemzet a nagyhatalmak terveivel, a csehekkel való egyesülést illetően, egyetértsen, a teoretikus válasz csak az lehet, hogy: néni. A szuverén szlovák nemzetnek jogában állott elszakadni a magyaroktól, vagy föderatív államot létesíteni velük, mint amilyen joggal az 1918 október 28-án alapított cseh köztársasághoz csatlakozhatott. És ha véletlenül a csehek (a Moszkvában hozott deklaráció szerint) királyt választottak volna maguknak, a szlovákok ugyanezt a személyt szlovák királlyá emelhették volna, megalkotván a csehszlovák ..pragmatica sanetiót”. Vagy külön szlovák fejedelmet szemelhettek volna ki maguknak a szent Vencel-koron a jogara alatt, vagy akár a cseh köztársasággal való szövetségben. Sőt még szélesebb lehetőségek állottak a szlovákok rendelkezésére. Önálló szlovák nemzeti államot alapíthattak, és pedig vagy köztársaság alakjában, vagy pedig föl támaszthatták volna Privina fejedelemségét. Bár akkor nem volt logikai kényszerűség egy állammá egyesülni Csehországgal, de történelmi szükségszerűség volt.

Tuka Béla ezután a ..vacuum iuris“ állapotának jogi következményeit ismerteti és vezeti le ad absurdum « hangsúlyozza, hogy Szlovenszkó népét nem szabad ilyen belső lelki konfliktus elé állítani.

— Az inferrexeknek — írja — uj ős nemzetgyűlésre kell összejönniük s a kompromisszum által létrejött jegyzőkönyvet (klauzulát) az egyhangúlag elfogadott definitiv deklaráció színvonalára kell emelniök. Az államegység ugyan definitiv, de annak a jellege nem az. Az ősnemzetgjiilés egységes. autonómista, vagy föderatív államszervezetet határozhat el, ahogy éppen akarja. A brit parlamentben járja a mondás, hogy mindent meg lehet csinálni, csak fiúból leányt nem, igy az ősnemzet- gyülég is mindent megtehet, csak egyet nem mondhat ki, a Csehországtól való elszakadást.

K Mai számunk 10 oldal

VII. évf. 2. (1629) szám • Kedd « 1928 január 3

Előfizetési ér: évente 300, félévre 150, szlovenszkói és rUSZÖlSzkÓi ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága il Panská ulice

negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: 1*4’L * *1 ^ 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadoévente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: pOlltlKQl TiQ.pilQ.piCl Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská ul 12/IiI.—Tehavonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Xc DZURANY1 LÁSZLÓ FORGACÜ GÉZA lefon:30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha