Prágai Magyar Hirlap, 1928. január (7. évfolyam, 1-25 / 1628-1652. szám)

1928-01-13 / 10. (1637.) szám

•JhJ.AJi 1928 január 13, péntek. Az Amerikába készülő Kurucz János búcsúja szülőföldjétől — Kurucz János az Amerikában élő magyar művészekről — — A P. M. H. munkatársától —■' ,Kurucz János rtesn az előadánravé s z©tét jött egy estére csillogtatni Komáromba, szülővárosába, ahonnan, ennek a nagyon talentumom, bohém mu­zsikusnak a pályába elindult. Szerzői estélyt adott s ünneplések sorozata volt ez az este. Akit a magyar muzsika érdekel, bizonyosan ismeri Kurucz János nevét, ismerd egyik-másik megkapó s nem közönséges hatásokra készült chansonját, amelyeknek híre gramöfontemezek ré­vén eljutott Amerikába is. Kunira János elment a hűre után 8 az utolsó tiz esztendő alatt hatszor ment ki Amerikáiba s jött vissza legyőzhetetlen honvágyáéi hajtva ... Most. újra készül Amerikáiba. — Valahányszor Amerikába készülők, mindig azzal az elhatározással megyek (s így megy mindem kivándorló), hogy utoljára megyek... Most aztán igazán legutoljára megyek: vagy végleg künmara- dok, vagy pedig — végleg visszajövök... Az előadás után az egyik túlzsúfolt komáromi kávéházban vontam néhány perei’© félne Kurucz Jánost, azzal a kéréssel, beszélje valamit az ame­rikai magyarok életéről. Nagyon kevés időt szen­telhetett nekem. Ostrom alatt állott. Valahány asz­tal állott a kávéháziban, mindegyikhez csillogó asz- szonyszemek hívták s ebben a kényes helyzetben is hallatlan könnyedséggé! viselkedett. Nyilván boldogan elevenített fel sok régi érzést az elmúlt fiatal évtizedek komáromi életéből s minden isme­rős asztalhoz leült egy-egy negyedórára, mindenütt akadtak kedves régi ismerősök, kedves régi em­lékek ... A zenekar hegedűn, tárogatón s szakszói ónon ás Kurucz János dalait játszotta, az asztaloknál az ő személye volt a főtéma, ő állott a- középpontban, de ez nem zavarta abban, hogy gyorsan tollba mondjon néhány érdekes, kedves emléket, melye­ket Amerikából hozott magával s amelyet fantá­ziájával, humorával bizonyára olykor-olykor ki is egészített. — A magyar művészek dollárhadjárata — mondotta — a legtöbb esetben kisebb-nagyobb fias­kóval végződött. Keresni csak Fedik Zsazea képes, •elsősorban azért, mert ő tud legjobban az ameri­kaiak nyelvén beszélni. Ennek a nagyszerű as­szonynak hallatlan szimatja van pénzdolgokban, valódi amerikai „stílusban" tud dolgozni s ez im­ponál odaküún. Bármennyire csodálatos. Király Ernőnek is nagyon jó lehetőségei vannak Ameri­kában. Gramofonlemezei ugyanis, melyek még fia­talkorában készültek, olyan hallatlan népszerűsé­get szereztek neki, hogy azt — nem képes elron­tani. Az emberek s nemcsak a magyarokról van szó, egyszerűen nem hajlandók elhinni, hogy Ernő bizony sokat veszített valaha szép hangjából. Há­rom jólsifcerült turnét rendezett már. — Beregi Oszkárnak üsíökösszerüen emelke­dett a pályája. Mint drámai színész s mint film­színész is egyaránt nagy nevet szerzett magának. Ő volt az, aki az amerikai magyarsággal megsze­rettette a drámát. Előtte hallani sem akartak más­ról, mint operettről. De miután Amerikában még az ógörög drámákat sem tudják zene, ének és tánc nélkül elképzelni(?), Bereginek is kellett koneesz- aziókat tennie. Emlékszem, Arcübasev Szenvedé­lyének második felvonásában, a nagy szerelmi je­lenet során Beregi azt énekelte „betétként", hogy: „Tudod-e, milyen kár, hogy nem vagy enyém már...“(!!) — Mint filmszínésznek is nagy sikerei lettek volna Bereginek, ha az a szerencsétlen zsarolási botrány nem jött volna közbe. Minden neves em­ber ki van téve odakünn ilyen kellemetlenségek­nek s ha Beregi győzte volna idegekkel, akkor ott •maradhatott volna, ő azonban megundorodott, el­jött a mo6t az az erkölcsös lány, aki a botrány elő­idézője volt, varietékben szerepel s a plakátokon azzal reklámozza magát, hogy ő az, akinek Bere­givel az „esete" volt­— Két csodálatos magyar karriér van Holly­woodban. Bánky Vilma és Várkonyi Miihály. Hogy Bánky Vilma mit jelent Amerikában, azt minden méltatása dacára nem tudják itt elképzelhetni. Bálvány, akiről az amerikai nem szívesen hallja ezt, hogy magyar, mert benne az amerikai nő típus tökélyéi látják. Amikor Beregi Oszkárral megér­keztünk Hollywoodba s megtudták, hogy magya­rok vagyunk, az első kérdés az volt, hogy olt lesz-e az estélyünkön Bánky Vilma? Ha ott lesz, akkor biztos a siker... — S valóban, a plakátokon hirdetni voltunk kénytelenek, hogy Bánky Vilma már megváltotta a jegyét s „személyesen" megjelenik... S meg is jelent s az a Bánky Vilma, aki egyébként otthoná­ban, szűk társaságban a legközvetlenebb, a nyil­vánossá? előtt hallatlan szertartásossággal, előkelő­séggel viselkedik, mert az amerikai közönség meg alkarja őrizni az illúzióját. Benne látják a finom- rág az előkelőség, a női tisztaság példaképét. Any­agira szeretik, hogy egy nagy lap legutóbbi nép­szerűségi. versenyén ő lett a győztes s Pola Negri, Norma Talmadge, Mary Pickiíord s a többi, nagyok a „vert mezőnyben" voltak... Héti 8(X)0 dollár fi­zetése van s Várkonyinak is 1500 van már.. — Van ott künn sok magyar, nő is, férfi is. De ezek, sok százan nagy nyomorban, a legnehe­zebb viszonyok között élnek. Hollywoodban az ember csodálkozó szemekkel járkál: csupa ragyo­góan szép leány. K iezoleálólínyek, cukrászkisasz- ezonyok, pinwériáayok, a világ minden géeaéből lan sikere volt, a managerem lelkendezve rohant hozzám, átölelt e közölte, hogy ha ezt minden este megcsinálom, 50 dollárral többet fizet • • • — A magyar dolgok nagyon érdekelték az amerikaiakat. S nem az exotikumot keresik a ma­gyar művészetben, mint emlegetni szokták, hanem a legtehetségesebb, leginveneiézueabb európai faj­ta művészien eredeti irodalma s zenéje fogja meg őket, Az én magyar dalaim rapsződükue átírásuk­ban egészen rendkívüli hatást tettek s a magyar közönség sem lelkesedhetik jobban a „Csak egy kislány van a világon" s más tündérszép magyar dalok művészi ó tárásán, mint az amerikai publi­kum. Ezt a „Csak egy kislány “-rapszódiát el is ját­szotta a komáromi koncerten. Templomi csendben zengtek az akkordok, olyan döbbenetes erővel, hogy amikor az utolsó hang megcsendült, amikor j másodpercek múlva elzengett, akkor is lenyűgözve, j halálos csendben ült a közönség « viszonylag hosszú I időbe telt, amikor a magukhoz tért emberek tom- 1 bőlő lelkesedéssel adtak kifejezést elragadtafá- S suknak. (8. d.) nősen érdekes a népsűrűségről s a belső vándor­lásról szóló fejezet. A részleges tárgyalás során egymásután fog­lalkozik a különböző országrészekkel. Szlovenszkő kárpáti vidékét hat csoportba osztja: elődomb­vidék, homokkővonulat a klipp-mészkőzőnával, a magashegységek s kárpáti medencék, a fiatal vul- kános öv, végül a szlovenszkói síkságok. Ez a fel­osztás megegyezik Lóczy Lajos dr. csoportosítá­sával. Olyan pompás és használható rajzol nyújt Macbatschek Szlovenszkóről, hogy cikkünket a könyv legmelegebb ajánlásával kell zárnunk. liEiiiMelf pr®fissi®p nett miBkában ismerteti a történelmi erezitek’ Bili is Szleifenszkőnak életviszonyait Moss már Ml staBdarihnnka matatta be a csehszlovák állam etősz sMiarüáf - Politikai szempontokat hever* BSk a nestszabásn tudományos munka elbírálásába Prága, január 12. Két évvel ezelőtt több cikkben foglalkoztunk lapunk hasábjain egy nagyjelentőségű tudományos munkával, Hugó Hassingernek, a baseli egyetem geográfiái professzorának monumentális alkotásá­val, amely „Die Tschechoslowakei, eine politisch- geographische Darslellung" cimmel jelent meg b a ratzeli geográfiái iskola alapján földrajzi alapon vizsgálta meg a csehszlovák állam életnyilvánu- lásait. Ratzel csaknem négy évtizedes emberföldrajzi gondolata immár győzedelmeskedett nemcsak a geográfiában, hanem a szociológiában s az állam­tudományban is. Az emberföldrajzi gondolat a földet nem ön­magában, hanem az emberrel való vonatko­zásban vizsgálja, tehát azt kutatja, minő kölcsönhatásban áll a föld­rajz merev eleme: a föld felszíne a fluktuális elemmel, a rajta élő embercsoporttal. Hogyan győzi le az emberi akarat a természeti adottságo­kat és viszont mennyiben szabják meg ezek az életmegnyilvánulásokat, a településeket, gazdál­kodási módot, forgalmat. Az államtudomány terü­letére átültetve ezt az elvet, a politikai földrajz az államot mint élő orga­nizmust szintén mint a földnek s a rajta élő népcsoportoknak szerves kapcsolatát vizsgálja és ebben a tekintetben Hassinger alapos munká­ja szinte korszakos jelentőségű. Hogy csak egy gyakorlati példával mutassuk ki a politikai földrajz módszerét, rámutatunk arra a tételre, amely szerint az államterületnek politikai-admínisztratáv ta­gozása csak akkor célszerű, ha tekintetbe ve­szi a fizikai-földrajzi tagozódást, különösen a reliefnek hatását. Például Franciaország számára a centralizmus rendszere felel meg legjobban a politikai földrajz követelményeinek, mert a párisi medence termé­szeti elhelyezkedésével és habitusával a gyűjtő- medence szerepét játsza, amely földrajzilag pom­pásan fogja egybe a sugárszerüen eloszló tarto­mányokat. Csehszlovákiában az autonomista törekvéseket viszont a politikai földrajz is alátámasztja, mert a hosszára elnyúlt országban nincs központi jellegű gyüjtőmedence, itt az egymásmellé ren­deltség uralkodik a a Fehér Kárpátok gerince földrajzi tekintet­ben éles választóvonalat ad a történelmi or­szágok s Szlovenszkó között. Nyugat reliefjét a régi középeuröpai romhegyek szabják meg, széttöredezett ősrögök ezek, mig Szlovenszkó fiatalkorú gyürődött vidék. Oda az atlanti óceán klimaterülete nyúlik be, Szloven- szkón az orosz tábla érezteti már éghajlati hatá­sát. Más a gazdasági rendszer, mások a települési viszonyok, más a kultúra, különbözők a népfajok, a népiélek s még a madarak huzási iránya la kü­lönböző. A Beszkidek s a Fehér-Kárpátok vonu­lata az az elsőrendű kulturválasztó, amely nem­csak a történelmi országokat s Szlovenszkőt vá­lasztja szét, hanem falat emel a nyugateurópai a keleleurópai kultúra között is, állapítja meg Hanslik professzor. Hassinger munkája úttörő jelentőségű ebben az irányban s most a tudományos világ figyelmét újból egy Csehszlovákiáról Íródott nagyszabású munka köti le, amely 420 oldalon 17 térkép- és diagram-melléklettel és 42 szövegköztí ábrával a napokban hagyta el a sajtót. Erre a könyvre felhívjuk a csehszlovákiai ma­gyar intelligencia figyelmét, nem hiányozhatik egyetlen politikusnak, közgaz­dásznak, tanárnak, szerkesztőségnek könyvtárából sem. A könyv szerzője Fritz Macbatschek, a prágai német egyelem egykori tudós geográfus profesz- szora, akinek „Mitteleuropa" és „Landeskunde von Turkestan" cimü hatalmas munkái annak idején általános figyelmet keltettek. Mostani köny­vét a berlini egyetem nagyhírű geográfiái pro­fesszor^ Albert Fenek adta ki a földrajzi kézi­könyvek könyvtárának sorozatában „Landeskunde dér Sudeten- und Westkarpathenlánder" címen. Még csak elszórtan jelennek meg bírálatok a cseh lapokban Machatschek munkájáról, de máris megállapítható, hogy rossznéven veszik a tudós professzortól a könyv kettős beosztását, hogy a szudétaiölde- ket a kárpáti vidéktől elkülönítve tárgyalja és ezzel — a Prager Presse szerint — „megbontja azt az egységet, ajnel, t a csehszlovák földek el­értek, azt az egységet, amely nemcsak politikai­földrajzi, hanem elsősorban nemzeti és kulturá­lis." Ez a kritika azonban abszolút jogosulatlan, mert más a politikai, mint a politikai-földrajzi egység b hogy a történelmi országok és Szloven­szkó között politikai-földrajzi, nemzeti és kultu­rális értelemben, tudományosan egységről nem lehet beszélni, azt fentebb elég világosan kimu­tattuk. Machatschek politikai értelemben hibáz­tatható, hogy egység helyett differenciálást mulat be, de mint tudós, régóta képviselt tudományos felfogását érvényesítette, amikor megállapította a szudéta és kárpáti földnek ellentétes földrajzi jel­legét. Éppen Machatschek volt az, aki a Hanslik- léle elsőrendű kulturális választóvonal (Beszki­dek, Fehér-Kárpátok) mellett egy másodrendű kulturális választóvonalat is megállapított az eperjesdokaji hegyláncban b ezzel földrajzilag Csehszlovákiát nem is két, hanem három egyediségre bontotta. És csak ennek az elvnek következetes keresztül­vitelét látjuk abban, amit több birálója szintén hi­bájául ró fel, hogy Ruszinszkót teljesen kihagyta munkájából. Ruszinszkó úgy fizikai-földrajzi, mint kulturgeo- grafiai értelemben teljesen elkülönült Szloven- szkőtól s tipikusan keleteurópai föld, mint Galí­cia keleti része, Bukovina s a balti államok. Másik bünéül rójják fel, hogy a nemzetiségek elosztásában az 1921. éri nép- számlálás adataival szemben teljesen tagadó álFspontot foglal el és —- horribile dictu — még a „hírhedt" magyar népszámlálást is megbizhatóbbnak tartja. Ebben a kérdésben csak annyit kívánunk megjegyezni, hogy Machatschek objektív érvekkel igyekszik alátámasztani ezt a tudományos felfogását is. Har­madik bünéül rójják fel, hogy a szerző mindenütt német, Szlovenszkőn pedig pláne magyar földrajzi elnevezéseket használ s ezzel önkényesen szembe­helyezkedik a breslaul földrajzi kongresszusnak a hivatalos névhasználatra vonatkozó határozatá­val. Ebben a kérdésben azonban kénytelenek va­gyunk rámutatni arra a körülményre, hogy a cseh nyelvi! földrajzi iroóxlom és iskola is nemcsak a csehszlovákiai, hanem a külföldi nevekkel szemben hasonlóképpen jár el Egy pár példa: Breslau—Vratislav, Leipzig—Lip- sko, Köln—Kolin nad Rynem (megkülönböztetésül a Prága melletti Kolintól), Dresden—Drazsdany, Kopenhagen—Kodany, Róma—ftim, Genua—Ja- nov, Pécs—Petikostele, Miskolc—Miskovec. Ter­mészetesen, ez a névforditás csak a német, olasz és magyar helyneveket éri, a lengyel, orosz, ju­goszláv és román neveket azonban lehetőleg meg­tartja. A cseh földrajzi iskola sovinizmusának eb­ben a pontban nem lehet fért adni. A politikumtól eltekintve, a cseh sajtó 1b a legnagyobb elismeréssel, kénytelen honorálni Ma­chatschek professzor tudományos felkészültségét, munkájának abszolút értékét. A monstruózus kö­tet két részre oszlik: általánosra és részlegesre. Az elsőben a szerző rövid áttekintést nyújt a fi­zikai-földrajzi viszonyokról (felszín, kiima, víz­rajz, növényföldrajz). Csaknem 150 oldalon foglalkozik ai ember- földrajzzal s ca a munka legértékesebb, leg­tanulságosabb része. A települési földrajzot az ószláv időktől napjaink­ig megrajzolja, ismerteti a lakosság szociális, kul­turális, nemzetiségi megoszlását. Külön fejezetek­ben foglalkozik az agrikulturával, bányászattal, iparrglj íorgalcnuijal á® kereskedelemmel Külö­Luáy Houston legyezője, amelynek íollm részvények és hotmok London, január 12. (A P. M. H. munkatársá­tól.) Lady Houston Angliának leggazdagabb öz­vegye. Férje, az ismert hajóipari mágnás, amikor három hónappal ezelőtt a csatornában lévő Jer- sey-szigeten meghalt, hét millió font örökséget hagyott hátra, ami 1200 millió koronát jelent. Mi­után a milliomos Jerseyn volt illetékes és ezen jr szigeten nincsenek adótörvények, az angol kor­mányt az a veszedelem fenyegette, hogy a milliós örökség minden adótehertől megszabadul. Az an­gol fináncok is értenek azonban ahhoz, hogy a to­jásról leborotválják a szőrt és így csakhamar ki­derítették, hogy Houston lrdnak jerseyi illetősé­ge nem egészen szabályos. Ezen az alapon az an­gol kincstár mindent megmozgatott, hogy az örök­ség utáni adó birtokába jusson. Maga Churchill kancellár tárgyalt lady Houstonnal, aki végül is jogainak teljes fentartásával és amint kihangsú­lyozta, ajándékképpen egy másfél millió fontra ki­állított csekket nyomott a kancellár kezébe. Lady Houston különösen büszke olt erre a tranzakció­ra és boldogan adott interjúkat az újságíróknak. A csekk 1928 január 1-vel volt érvényesíthető és minden a legjobb rendben haladt, amikor most kiderült, hogy a csekket nem akarják honorálni. Lady Houston kétségbeesett buzgalommal igyeke­zett részvényeit és bonjait eladni, hogy a hatal­mas összeget egybehozza, de mindezideig nem si­került a börzepapirokért VÁ mill. fontot felhajtania. A lady annyira elborzadt a bürokratikus műve­lettől, hogy luxusjachtjára ült, amelynek fentartá- sa hetenként hétszáz fontjába kerül és elmenekült a civilizációból, vagyis minden bank és pénzügy­miniszter elől. A jacht most Rouen város közelé­ben, a Szajnán horgonyoz és lady Houston ideg­izgalmait piheni ki rajta. Sruszinszkól fefekezetiisholák legalább sérelme Fedor Miklós, az országos keresztényszocia­lista párt nemzetgyűlési képviselője, a következő kérdést intézte az iskolaügyi miniszterhez: „Miniszter Ur! Felsőkerepecen már két éve nincs tanítás. E nyáron kineveztek oda egy taní­tót állami tanítónak azon kötelességet róva a rom. katolikus hitközségre, hogy negyedévi részletek­ben fizessen évi 4908 korona hozzájárulást a ta» nitó fizetéséhez az állami adóhivatalnál. A hit­község ezt törvénytelennek tartván, nem fogadta el, hanem most feladva a személyi államosítást, róm. katolikus kántortanitőt választott magának s ezt a választást az ungvári püspöki vikárius is helybenhagyta. Az ügyet az illetékesek huzták- halasztották, mig végül a megválasztott és egyházközségileg jóváha­gyott tanítót ismét csak állami tanítónak ne­veztek ki s a hitközséget ismét csak elkötelezték az említett módon a 4908 korona befizetésére. Súlyosan megsértették tehát az egyház isko­lai autonómiáját, megsértették és semmibe sem vették az egyházi főhatóságot, törvényellenes adót róttak ki a hitközségre. Szerény véleményem szerint na állami tanító fizetéséhez hozzájárulást nem kívánhatnak a hitközségtől, legfeljebb a po­litikai községtől. Tudomásunk szerint a tanfelügyelők most. minden ruszinszkői községbe ki fognak szállni, ahol ily személyi államosítás történt s elkötelezik a hitközségeket, hogy a 4908 korona hozzájárulást megadják. S ha meg nem adják? Biztosan államo­sítani fogják őket. Ugylátszik, ez az államosítás előjele. Nyíltan nem merik tenni, tehát ily mó­don csinálják. Elkezdik Felsőkerepecen, folytat­ják a többi német községben s jönnek sorra a ma­gyarok stb. Ezeket az eseteket azért hozom Mi­niszter Ur szives tudomására, hogy ezt az alatto­mos államosítást szüntesse be. Végül pedig kérdezem Miniszter Urat, haj­landó-e ezeket az ügyeket megvizsgáltatni, haj­landó-e a közvéleményt ezen leplezett államosí­tásokkal szemben megnyugtatni, hajlandó-e azo­kat megszüntetni, hajlandó-e a felsőkerepeci róm. kát. hitközségnek elégtételt adni, az ottani tanitó- ügyet a róm. kát. hitközség megelégedésére ren­dezni és engem a tett intézkedésről értesíteni?" — Tisztujitások ker.-szoc. pártszervezetekben. Pozsonyból jelentik: Az országos kereszt ényszo- cinlista párt peredi helyi szervezete e napokban tartotta tisztújító közgyűlését, amelyen a párt­központ képviseletében Poor Ferenc titkár jelent meg. A helyi pártszervezet elnökének ismét Tyu- kos Pétert, alelnökeinek Brrn-ri Szilvesztert és Bende Flóriánt, s titkárának Darázs Jánost vá­lasztották meg. — Ugyancsak mostanában tartott tisztújító pártgyülést a párt ógyallai helyi szerve­zete is. Itt elnöknek Pseuák Vendelt, alelnöknek Dobcsányi Lajost, titkárnak id. Kecskés Józsefet válaggtoúák woflt összecsődült szebbnél-szebb nők, akik mind Bánky Vilmák ée Pok N-egrik akartak lenni s most bol­dogok, ha pineériányok lehetnek e havonta esetleg egyszer statisztálhatnak... — Nagyon különös az amerikai élet Különö­sek az igények, az ízlés, minden... Egyszer pél­dául egyik koncertemen zongorázás közben egy­szerre csak összetörött alattam a szék. Nem vesz­tettem el 1 élekjd,en,létemel, ülőhdyzeítben tovább folytattam a játékot, mindaddig, mig uijaibb széket nem toltak alám. Ennek a „produkciónak" példát­6

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom