Prágai Magyar Hirlap, 1928. január (7. évfolyam, 1-25 / 1628-1652. szám)

1928-01-01 / 1. (1628.) szám

V *A<3nr_AR*M I UliAü Á inao juaiuur 1, van«,ru^p. A magyar katolikusok helyzetképe Mai ALAPY i komáromi r. kát. autonóm egyházközség világi elnöke. Komárom, december 31. :Á katolikus egyháznak a kormány egy­házpolitikájával szemben való helyzetét plasz­tikusan világította meg Franciscy Lajos dr. szenátornak december 14-én tartott beszéde. Mi ez alkalommal a magyar katolikusoknak helyzetképét kívánjuk tárgyilagosan megraj­zolni, amelyet sötét színekkel sem kell beár­nyékolnunk, hogy azt sötétebbnek fessük, mint amilyen. Az egész magyar katolikus világot felvil­lanyozta a Rómából jött hir, hogy a Szentatya esztergomi hercegprímássá Serédy Jusztinián dr.-t, az egyszerű bencés teológiai tanárt ne­vezte ki, akinek gyökere itt mélyedt bele az anyaföldbe Deákiban, ahol még áll Szent Ist­ván bazilikája és a föld ma is a bencés-rend birtoka, mellyel még a szent király adomá­nyozta meg őket. A deákii ősi templom sek­restyéjében fedezte fel ezelőtt másfél évszá­zaddal Pray György, a tudós történetíró a Ha­lotti beszédet és Könyörgést, nemzeti nyel­vünk legrégibb emlékeit. Talán éppen egy bencés pap mondta el hét századdal ezelőtt a vigasztalásnak örökké élő igéit: Látjátok, feleim, szömtökkel, mik vagyunk, biza por és hamu vagyunk... Serédy esztergomi prímás­sá való kinevezése mintha egy pillanatra ke­resztülhúzta volna azok számításait, akik azt •hitték, hogy az érseki széküresedés esetében legalkalmasabb az uj egyházmegyei határok­nak megállapítása. Ez azonban a beavatottak előtt valószínűtlennek látszott azért is, mivel a legfontosabb tárgyalások idejében az eszter­gomi prímásnak helyén kell lennie, hiszen an­nak jurisdikciója nem szorítkozik csak egy­házmegyéjére, de összekötő kapocs a magyar katolikusok és a Szentszék között. Ezt a tisz­tet bizonyára senki nem tölti be olyan hiva­tottam mint Serédy Jusztinián, aki ügyvivője volt Rómában C-sernoch Jánoson kívül még hét egyházfejedelemnek, tehát senki katolikus ügyekről olyan széles áttekintéssel nem ren­delkezik, mint az uj hercegprímás, aki egyéb­ként olyan érdemes egyházi férfiú, hogy a Szentatya bíborral díszíti fel a legelső kon- zisztőriumban, amikor diákonus bíboros lesz, utána pedig azonnal áldozár bíborossá lépteti elő, annak jeléül, hogy mily nagyra értékeli kedves emberének eddigi munkáját. Serédy kinevezését bizonyos rezignáció- val fogadták a szlovák katolikus körök, akik attól tartanak, hogy befolyása Rómában túli szárnyalja a szlovák püspökökét. Ez a kicsi­nyes szemszög figyelmen kivül hagyja azt, hogy a bíborosnak felül kell emelkedniemih- denen és csak a hívek érdekeit kell szolgál­nia, a lelkek ügyét Viszont Rómáról feltenni azt, hogy befolyásoknak enged, sértő feltevés, mikor tudott dolog, hogy Róma mindenkor az igazságot keresi a hívek vagy az egyházfők vitás ügyeiben. Mihelyt a csehszlovák kormány a meg­egyezéssel elkészült a Husz-kérdésben, amely a Vatikánnal való megoldásra váró kérdések tengelyét alkotja, tárgyalás alá kerülhet az egyházmegyék uj határainak ügye is. Mint tu­dott dolog, a legnehezebb kérdés ebben a megoldásra váró komplexumban is magának az esztergomi főegyházmegyének az ügye. Egyes nacionalista szlovák katolikusok, akik ezzel a kérdéssel foglalkoztak a publicisztiká­ban, abban a naiv hitben ringatják magukat, hogy a ma lefoglalt érseki, káptalani, papne­velői birtokok csak a ,szlovák katolikusokat il­letik*. Roppant téves felfogás, mert a megosztás­nak csak egyetlen igazságos kulcsa lehet, ez az egyházmegye két részének a lélekszámará- nya. Hogy ez az adott esetben a magyar félen levők javára üt ki, az Rómának teljesen kö­zömbös. Az igazság az, hogy a Budapesten egy városban élő félmillió katolikus léleknek ép­pen annyi joga van ezekhez a birtokohoz, mint a szlovenszkói félen elszórtan, falvakban élő félmillió katolikusnak. Mivel pedig a bir­tokok zöme ezen az oldalon van, a másik ol­dal megfelelően kártalanítandó. Soviniszta szlovák katolikusok ugyan nem szívesen hallják ezt, de meg kell nekik is ba- rátkozniok az igazság gondolatával Ezek, akik csak „szlovák püspökökről** Írnak és „szlovák katolikusokról" és azok jogairól beszélnek, upv hallgatnak a félmilliónál jóval több ma­gyar katolikusról, mintha az nem is létezne, vagy jelentéktelen quantitó negligeable lenne. Majd meg fogják idővel tanulni ezek is a sza- batosabb szlovenszkói katolikusok és szloven- szkői katolikus püspökök terminológiáját, amelyre Rómában ki fogják őket oktatni. A szlovenszkói magyar katolikusoknak a legfontosabb ügyük a magyar papképzés. Már Hodzsa miniszter is rámutatott ennek a kér­désnek a fontosságára abban a vonatkozásban, hogy elkerülendőnek találja a Budapesten és Wienben (Pazmaneum-ban) történő papkép­zést. A nagyszombati adminisztratura terüle­tén aggasztó mérvet öltött már a paphiány. A legutóbbi diszpozíciókból láthattuk, hogy a leíkipásztorkodásra Szaléziánus, Redemptoris- ta szerzeteseket is alkalmaznak a Ferencese­ken és Jezsuitákon kivül, több helyen letele­pítik az iskolatestvéreket is. A komáromi ma­gyar szeminárium a mostani iskolaévtől kezd­ve kap csak rendszeres támogatást a fentar- tásra kötelezett főpásztortól, az viszont a le­foglalt birtokok jövedelméből. Eddig a lelkész- kedő magyar papság tartotta fenn a kisszemi- náriumot a saját megadóztatása révén. Komá­romban valószínűleg kiépül a katolikus inter- nátus, amellyel kapcsolatban a szeminárium elhelyezése és fejlesztése biztosítottnak látszik. Méltóan kellene ennek az intézménynek a Pozsonyban megszüntetett Emericanum és « feloszlatott Marianum helyét pótolnia, mert a magyar katolikus ifjúság számára csak a tá­voli KeletsiJovenszkón, Kassán van megfelelő interné tus. Az egyházi birtokok zár alól való feloldá­sának ügye foglalkoztatja erősebben a katoli­kus közvéleményt. Ismeretes a kormány ál­Akkor, délelőtt, az ágyban, jöttem rá, hogy nincsen senkim. Nincs egy lélek, nincs egy ember a földön, akihez valami közöm len­ne, akit szeretnék. Lehet, hogy mások is van­nak igy. Azt hiszem, lázam is volt. Eszembe jutott ez a füzet és megkerestem a szekrény alján a régi könyveim között. Két napig nem mozdultam ki hazulról s ezt a füzetet olvas­tam. Közben gondoltam arra is, hogy felkere­sek egy orvost. De soha nem voltam beteg s egy furcsa irtózat, vagy szemérem, vagy gyá­vaság visszatartott attól, hogy a test dolgairól egy másik emberrel beszéljek. Nem bírom az ilyesmit. Barátaim, akikkel beszélhetnék, nin­csenek. Régen, már talán tizenöt éve teljesen magányosan élok. Nincs bizalmasom az is­merőseim között. Valami kész, szinte nyom- látott, előirt, nyelvezet az, amint az emberek­kel érintkezem. Szervusz, alászolgálja. Jó idő Drága világ. Hallotta már? Jön a kaszinóba? A fiú jól halad. Nem biztathatom jóval, a fiú hanyag. Fizetni- Viszontlátásra. Paran­csolj. Ha nagyon utánanézek, meg tudnám szá­molni a szavakat, amiket hangosan használok egy évben. De nem utaztam rögtön el. Három hétbe tellett, amig elutaztam. Kezdetben reméltem, hogy ez el fog mu'lni ... Ez az idegesség. Nagyokat sétáltam. Z. nyáron szép, olyan mint egy fürdőhely. A Bástya-sétányon a fá­kat, a gesztenyefákat mind ismerem és szere­tem. Van közöttük, amit palánka korából is­merek. Ma már terebélyes nagy fák, megöre­gedtek. A környéket is szeretem, az utat az erdőn át Koród felé. Reméltem, hogy el fog múlni, ha többet járok, egészségesebben élek, el fog múlni az idegesség. De az idegesség nem múlt el.. Egyre rosszabb lett. Éjszakákon át nem aludtam. A fejem állandóan egy bi­zonyos ponton fájt, a hátsó agy felé, egy bi­zonyos ponton, állandóan. Ha egy orvos meg­kérdezne, hogy mondjam el a tüneteket, nem tudnék felelni neki. Nem fáj semmi. Étvágyam van, legalább is étvággyal ülök le az asztal­hoz. Egy-két falat után úgy érzem, hogy jól­laktam, vagy inkább, mintha untatna az evés A szervezetem kívánja a táplálékot, az ízlé­sem nem kívánja. Néha úgy éreztem, hogy jobb lesz, ha bort fogok inni. Egyidőben elég szorgalmasan ittam a bort. Nem sokat: étke­zéshez két decit, vacsora után a kaszinóban két-három decit Azután évekre abba hagy­tam, sokáig nem ízlett a bor. Nem is jutott eszembe. Most gondoltam, talán a bor. De nem a bor hiányzott, az se. A bor után se ja­vult ez az idegesség. Én nem tudom, mi ez az idegesség. Akkor arra is gondoltam, hogy talán el­megyek egy este Hajnikné házába. Fölirom ezt is, mert mindent föl akarok írni: remélem, hogy könnyebben fogom érezni magam, ha mindent pontosan fölirok. Különben sincsen benne semmi. Néhány év előtt rendszeresen voltam vendég Hajniimé házában. Ez a ház szomo-m, mint minden ilyen ház. Szomorú és sivár. A kollégák is odajárnak, a tisztek is. Ez az urak háza. Egy este megint elmentem láspontja a birtokok felől: kézizálogul tartja a kezében Rómával szemben, amelynek püs­pökkinevezési jogát nem akarja elismerni. Itt azonban nagy tévedésben van a kormány, mi­vel a* uj kánon jog nem ismer placátum-jo- gokat, sőt — mint"látjuk — az apostoli ma­gyar királyok főkegyúri jogát is figyelmen kí­vül hagyja. Egy ismeretlen szlovák katolikus arra hívja fel a katolikus közvéleményt (már mint a szlovákot), hogy a kormány ne adja ki a kezéből ezeket a birtokokat, mert csak így tud súlyt szerezni követeléseinek. Hát ez igen szomorú argumentum és teljesen rávall arra a felfogásra, mely játszi könnyűséggel teszi magát túl jogon és törvényen, ha hatalmi kér­désekről van szó. Róma azonban mindenkor a jogot és az igazságot keresi. A lefoglalt bir­tokokról nagyszerű képet festenek, hogy azo­kon milyen nagyszerű gazdálkodás folyik. Csak azon csodálkozunk, hogy miért nem te­szik közzé az elszámolásokat a lefoglalt birto­kok többévi bevételéről. Nem ismeri senki azt a szerződést, hogyan adták ki az egyházi bir­tokokat bérbe és kiknek? De azt mindenki tudja, hogy az egyházi birtokok kezel őségének első igazgatója kapott egy nagyobb bérletet. Ennek a bizottságnak igazgatói nyolc év alatt háromszor változtak. Egyébként igen könnyű dolog eredményeket produkálni, ha a jövedel­met a jogos tulajdonosnak esztendőkön ke­resztül ki nem adják és a jövedelmet beruház­zák, Mi csak annyit tudunk, hogy ezeken a birtokokon igen nagy személyzetet tartanak és a birtok kezelői közül sokan hatalmas va­gyont tudtak gyűjteni rövid pár év alatt, bi­zonyára azért, mivel javadalmazásuk nem szükmarkuan van megállapítva. Azt is tud­juk, hogy a javadalmas apostoli adminisztrá­tor, akit a jövedelmek legáLisan megilletnek, e1 icndőkön keresztül idegen támogatásokból tudott csak megélni, A jövedelemből most először jutott nyolc év után 14 millió a ma­gyarországi javadalmasnak, akit a jövedelem­nek reá eső része megillet híveinek lélekszá- ffla arányában. Az ismeretlen szlovák katolikus azon lel­kendezik, hogy majd ha ezek a. birtokok a szlovák püspökökéi és a szlovák szemináriu­mokéi lesznek, akkor adassanak ki a szlovák püspököknek. Addig azonban jövedelmeiket ne számolják el és főleg ne utalják át Ma­gyarországba. Ennek a katolikusnak az enyém- tied-övéről, ugylátszik, nincsenek eléggé tisz­tult fogalmai. Mi úgy tudjuk, hogy ezeket a birtokokat nem a szlovákok részére alapítot­ták a donátorok, hanem a katolikusok számá­ra, akik ebben az egyházmegyében élnek. Nyolc éven keresztül minimális kiadáso­kat teljesítettek a oélvagyonbói paróchiákra, iskolákra és más egyházi célpkra^ 1927rben kezdődött el a célvagyonnak tulajdonképpeni rendeltetése ujből-j Mahácsek Pál képviselő is tagja volt a likvidációs bizottságnak, de er­ről a tisztéről lemondott, mivel — saját sza­vai szerint nem tudta nézni azt a gazdál­kodást, ami ott megy. Ez egy cseppet sem megnyugtató a katolikus közvéleményre nézve. A magyar katolikusoknak legfőbb céljuk volna a szervezkedés, mert mai szétszórtsá­gukban nincsen képviseletük. Az egyházköz­ségek szervezeteit a püspökök nem sietnek A Kaihrciner-féle Kneipp malátakávé fimnjiiiuiiiiiiiiniiniiiiiiii&iiiiiininniiiflHiBnuifflflinHmuninmiiiiiiiniiminiimnHimiiHUfli H egészséges és tápláló, szívnek és idegeknek Jó kiadóssága ~ Éfi utolérhetetlen! Valódi csak eredeti csomagokban Kneipp plébános képével. Soha szabadon kimérve ? kiépíteni, pedig ezt az uj kánonjog nem hogy nem ellenzi, de egyenesen támogatja. (1183, 1184 és 1521. sz. kánonok). Ha az egyházköz­ségi adózás az 1496. sz. kánonban elvileg el van ismerve, ez szükségképp olyan szervet feltételez, amely az adózás ügyét előkészíti és azt határozattá emeli, amely jogot a ma is ér­vényben levő 1868. évi XXXVIIL t.-c. 11. sza­kasza szintén világosan megállapítja. A püs­pököknek tehát érdekük az egyházközségek létesítése, mely az autonómia első lépcsőjét alkotja; magasabb fokozatait a püspökök a saját érdekükben valósíthatják meg, amely a világi elemeknek tanácsadói szerepet biztosit kulturális és anyagi ügyekben. A magyar katolikusok azonban ezt a szlo­vák püspöki kartól nem remélik, hanem a magyar püspökségtől, amely nélkül félmilliót meghaladó számú katolikus hitélete akkor sem biztosítható, hogyha a föléjük rendelt apostoli adminisztrátorok mindenben végre­hajtják Róma rendelkezéseit. A katolikus ön- kormányzat csak. a magyar katolikus püspök­ség kormányzása alatt lenne életre hívható, mert enélkiil a püspök eredményes munkát végezni nem lehet képes. Egyelőre a Szlo­vén szkóbsn élő magyar katolikusoknak ez a legfőbb törekvése. Tudják, hogy ez a kor­mánynak és a szlovák püspököknek a legme­revebb ellenzésével találkozik, de arról 'is meg vannak győződve, hogy félmillió katoli­kusnak joga van arra, hogy a fajából szárma­zó főpásztor kormányzata alá jusson, akinél nem kell félni nemzetiségi elfogultságtól és a kultúrák különbözőségéből származó sok el­leniéitől és veszedelemtől. A pálma a nyomás alatt növekszik és szökkenik sudárba. A szlo­vén szkói magyar katolikusok tizedik éve ér­zik magukon a nyomásnak mindenféle válto­zatait. Ha eddig türelmesen elbírták, ebben sok biztatást látunk a jövő kilátásait illetőleg, mert eddig ez a nagy katolikus tábor egy akaraton volt és egységesen sorakozott fel ve­zérei mögött. Hajnikné házába. De az idegességem nem ha­gyott alább. Ezért többet nem is menteim Hajnikné házába. Valami olyasmi ez az idegesség, mint a szomjúság. Vagy mintha fázik az ember s nem tud sehol meleget találni. Vagy mint az álmat­lanság. Vagy mint az éhség. Nem tudom. Né­ha, napokra nem érzek semmit, mintha meg­lapulna valahol. Aztán, váratlanul kitör raj­tam. Megfigyeltem, hogy néha reszketni kezd a kezem. Mintha a szájamban összefutna a nyál. Néha órákig tart. Csak a harmadik hét végén határoztam el, hogy mégis elutazom. Nem vettem észre, hogy az őt napban amióta itt vagyok, enyhült volna az idegesség. — augusztus 7. — Megszámoltam, hogy harminchatan vagyunk vendégek, összesen, az egész telepen, most a főszezonban. A bér­lő panaszkodott nekem, hogy tönkre megy Kétségbe van esve szegény ember. Három éve bérli a telepet Szívesen segítenék rajta, ha tudnék. Iparkodom a magam módja sze­rint segítségére lenni s az ebédhez mindig há- rom deci fehérbort rendelek, a drágából, bár a bor rossz és különben sem Ízlik. Az étel sem valami különös. A borjuvesésnek tegnap szaga volt De nem küldtem vissza, ahogy a bort sem küldtem vissza, bár hordószaga van Inkább hagyom állni a bort az asztalon, s minden délben uj három decit rendelek. Nem értem miérLvagyunk ilyen kevesen? A bérlő azt állítja, hogy ez a telep kiment a divatból. Az meglehet; nem ismerem most a divatos helyeket. Bizonyos az, hogy régi­módi most minden itt. Nincs villanyvilágítás se, Az étteremben petróleum-lámpák égnek, s a szobákban viaszgyertyák. Talán ez is el­riasztja az embereket; nekem mindegy. Leginkább családot látok az étteremben, családanyákat három, négy gyermekkel. Ma­gányos vendégek csak hárman vagyunk. Mi hárman külön ülünk, külön asztalnál- Az egyik egy hölgy, egy idősebb, őszhaju hölgy, aki regényeket olvas az ebédlőben. A másik egy középkorú ur, akit nem figyeltem még meg közelebbről. Én vagyok a harmadik ma­gányos. Elhatároztam, hogy néhány napig nem mozdulok el délután innen az erkélyről. Egy fekvőszéket hozattam fel és itt fekszem a napban. — augusztus 10. — Ma vasárnap van. A szomszéd helységből átjött a plébános, és misét mondott a vendégeknek. A villák mö­gött, fönn a dombon áll egy kis kápolna, egé­szen elhanyagoltan, sekrestyéje sincsen. A múltkor sétaközben elmentem előtte és be­néztem a rácsos ajtón. A kápolna dohos és omladozó, mint az egész telep. Látszik, hogy itt már minden a végét járja. A bérlő tegnap azt mondta nekem, hogy az utolsó nyara itt, jövőre tovább adja a telepet. Mozgóképszín­házat akar nyitni Szegeden, ahová való. A napok itt olyan egyformák, hogy csak a harangszóból tudtam meg a vasárnapot. Mikor a reggelihez leértem, az étterem már teljesen üres volt. Csak a magányos ur ült az asztalom­nál és újságot olvasott. Nem akartam zavarni és nem akartam értésére adni, hogy bizonyá­ra tévedésből ült le az asztalomhoz. Ezért a szomszéd asztalhoz ültem. Mikor a kávémat hozták, a magányos ur felnézett az újságból és felismert. „Bocsánat4* — ezt mondta, — „elfoglal­tam a helyét**. Kértem, hogy ne zavartassa miagát. így is maradtunk. Mikor a pipámra gyújtottam, be­szélgetni kezdett. Fölajánlotta az újságot, amit nem fogadtam el, mert nem az a lap volt. amit olvasni szoktam. Egy liberális-kirü újságot ol­vasott. Ehhez semmi közöm, de minden­esetre észrevettem. Aztán azt mondta, mo­solyogva és kör beülteti a teremben: (Folytatjuk. j£$í vagy QZ ŰSO REGENV- irta*,: /AaRAI OANDOR (6)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom