Prágai Magyar Hirlap, 1928. január (7. évfolyam, 1-25 / 1628-1652. szám)

1928-01-01 / 1. (1628.) szám

Ujesziendő küszöbénj (fi.) Prága, december 31. j Ismét egy esztendő merül el az idők árjá­ban: egy nehéz és küzdelmes, de mégis em-! lékezeles esztendő, amely annyi sok sorscsa- pás után niár-már el fásult Lelkűnkön újból életre fakasztotta a remény és hit virágait, hogy bizni tudjunk a jövőben és könnyebben viseljük el a reánk váró uj szenvedéseket. Egy létéért és fen maradásáért élet-halál har­cot vivő nemzet számára már ez is nagy jó­tétemény és háládatlanok volnánk, ha az ó- és az újév válaszutján köszönetét nem mon­danánk érte a felettünk őrködő Gondviselés­nek ... Ha össze akarjuk foglalni azokat az ese­ményeket, amelyek az elmúlt évben sorsunk alakulására befolyást gyakoroltak, ott kell kezdenünk, hogy mindjárt az első hónap el­hozta a szlovák néppártnak hónapok óta várt belépését a kormányba, ami által a kimnél cseh-néniet-sz’ovák jelleget nyert és az itteni viszonyokat csak felületesen i-merő külföldön az a fölfogás kapott lábra, higy a csehszlovák államnak sikerült megoldania legnehezebb problémáját: a nemzetiségi kérdést. A való­ság azonban homlokegyenest ellenkezett a látszattal. Sem a német kormánypártok, sem a szlovák néppárt nem tudtak népeiknek olyan eredményeket kivívni, amelyek arány­ban állottak volna azokkal a szolgálatokkal, amiket ők teljesítettek a prágai kormányzat­nak. Svehla kívánságára megszavazták a véd- egőtörvénvt és az uj adótörvényt, újból köztár­sasági elnökké választották Masarykot, de ennek fejében nem kaptak egvebet, mint a közigazgatási reformot, amely a politikai autonómia megvalósítását időtlen időre elha­lasztotta, az önkormányzatot még az eddigi­nél is szükebb. körre szorította vissza, a bü­rokrácia hatalmát kiterjesztette és a járások­ban is a kinevezési rendszert vezette be. Nem­zeti engedményeket azonban sem a németek, sem a szlovákok nem kaptak és az állam kor- í mánya ugyanazokon a síneken haladt tovább, j amelyeket hét esztendeig tartó uralma alatt I a régi cseh nemzeti koalíció fektetett le. Ezek a tanulságok természetesen nem j maradtak hatás, nélkül a magyarságra sem.j A mi politikánk elment a lojalitás és az en- j gedékenység legszélsőbb határáig. Már az, 1926. év végén összeállította nemzetiségünk! legminimálisabb követeléseit és tudomására J hozta a kormánynak, hogy mik azok a föltéte- lek, amelyeknek teljesítése nélkül a magyar- J ság lelki egyensúlyát helyreállítani nem le-1 hét. A magyarságnak egyik nagy pártja hó-, napokig tartó trágyalásokat folytatott a kor-1 mány megbizottaival és mindent elkövetett, j hogy követeléseinek minimumát Prágában; honorálják, azonban itt a minimumot is so- i kallották és legfeljebb arra lettek volna kap-! hatók, hogy a dúsan terített asztalról néhány j morzsát dobjanak oda a magyarságnak. El-! vi követeléseink teljesítéséről azonban szó j sem volt és ily körülmények között egyetlen-' egy becsületes mamrar politikus sem vállal- j kozhatott arra, hogy a német aktivista pártok I és a szlovák néppárt kétesértékü példáját kö-! vetve, nemzeti engedmények nélkül a kor-1 mány politikáját támogassa. Nem is vállalko-' zott senki és amidőn a közigazgatási reform: az elmúlt év legfontosabb törvényének meg­szavazására került a sor, a tizenöt törvény­hozó, mint egy ember, tiltakozott nemcsak az uj közigazgatási rendszer, de a kormány egész politikája ellen is. Prága magatartására az egyetlenegy icéltó válasz csak a legélesebb ellenzéki harc elszánt folytatása lehetett. A magyar válasz- tóközönség is tökéletesen egyetértett politi­kai vezetőinek ezzel az elhatározásával. Az októberi választások eredménye újból bebizo­nyította, hogy a magyaT tömegek odaadással kitartanak pártjaink mellett és megmutatták azt is, hogy a szlovenszkói németek zöme, de a szlovákok egy le nem becsülhető és mindig gyarapodó töredéke most is egy utón akar haladni a magyarsággal. A bizalomnak ez a megnyilatkozása' megkönnyíti a küzdelem folytatását és remélni engedi, hogy a jövő esz- iten dobén esedékes országos és járási válasz­ifarmaggi vSsssstis’, hogy búcsút vegyen Prágától Prága, december 31. A Bohemia jól informált helyről azt a fölvilágositást kapta, hogy a Vatikán ismét Marmaggit küldi nunciusnak Prágába. A fiuncius január első felé­ben érkezik Prágába. Egyes cseh lapok azon közlése, hogy Masaryk elnök különkihall- gatáson fogadja Marmaggit, nem fölei meg a valóságnak. Ezzel a hírrel kapcsolatban teljesen megbízható helyről arról értesülünk, hogy Mar- maggi nuncius valóban visszatér Prágába, de csak avégből, hogy a kibékülés dokumentá­lására személyesen búcsút vegyen a kormánytól és a diplomáciai kartól. A Vatikán azért ragaszkodik ehhez a diplomáciai aktushoz, hogy ezzel elégtételt nyújtson Marmaggi nun­ciusnak a két és fél évvel ezelőtt történt incidensért Az elzászi autonoffllsiák i szabad ESiász-Lotharingsa liillrsa- süat akarták megvalósítani Már 8sszeáHito!ták a kormány listáját is — A francia kormány erélyes retorziókra készül Páris, dtecemíber 31. A P. M. H. tegnapi számában jelentettük, hogy a francia kor­mány legújabban erélyes intézkedéseket léptetett életbe az elzászi autonomista mozga­lom letöré ér v tegnap a* autonomisták 13 vezető egyéniségét letartóztatta. A letartok;- látott autonomista vezetőket azzal vádolják, hogy az állam biztonsága ellen Szőttek össze­esküvést A letartóztatottak többsége éléjiken tiltakozik az ellene emelt vádak ellen. Fasshauer abbé ezeket mondotta a hivatalnokoknak: < „Nem engem kell letartóztatni, hanem ál .államügyészt kellene börtönbe vetni.** A Zukunft főszerkesztőjét, Schallt meg kellett bilincselni, mert csak így lehetett ellenkezése miatt a fogházba szállítani. Fasshauer-Eggemann Ágnes asszonynak, az abbé sógornőjének, megengedték, hogy szüleinek írjon és kis gyermekét szüleinek gondjaira bízza. Párisi hivatalos jelentés szerint a strassburgi letartóztatások azon okmányok alapján történtek, amelyek a strassburgi autonomista csoport titkáránál, Schlegel Renénél történt házkutatás alkalmával kerültek a hatóságok kezébe. Schlegelnól megtaláltak többek kö­zött egy listát is, amely az úgynevezett Sehutzbund tagjainak névsorát tartalmazta. A vád szerint a Schutzbundot azért szervezték meg, hogy az autonóm elzászi köztársaság kikiál­tását végrehajtsa. A Matin már közli is a szabad elzász-Iotharingiai köztársaság élére ter­vezett kormány névsorát. A listán van többek között az elzászi autonomista párt hivata­los vezetője, Roos dr., az elzászi tanitószövetség volt főnöke, Rosse, Fasshauer abbé, Semp abbé és Pinek volt banktisztviselő, aki három héttel ezelőtt Németországba me­nekült. A reggeli lapok egyöntetű állítása szerint a letartóztatások még folytatódni fognak és a francia kormány a legnagyobb szigorral fog eljárni az autonomista mozgalom veze­tőivel szemben. tások, amelyeknél a helyi érdekek semmiféle, vagy csak egészen alárendelt jelentőséggel bírnak, zászlóinkat még nagyobb győzelemre viszik. A községi választások alkalmával párt­jaink a legtöbb helyen egy listán mentek, ami nagy mértékben hozzájárult a legutolsó parlamenti választásokkor megrendült nem­zeti egység helyreállításához. Úgy a belpoliti­kai, mint a külföldi események mind arra in­tenek bennünket, hogy tartsunk össze és kö­zös erővel dolgozzunk, mert az összekötözött vesszőnyalábot nehéz eltörni, mig annak egyes darabjait egy gyermek is könnyen szét­törheti. Egymillió lelket számláló kisebbség nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy egymás ellen hadakozó pártokra bomol- jon föl és két seregre szakadva vonuljon föl az ütközetbe, mert annak a veszélynek teszi ki magát, hogy az ellenfél egységes hadereje egyik seregét a másik után fogja könnyűszer­rel megverni. Ha ellenben Összetartunk, a belföldön nagyobb súllyal fogunk a latba es­ni, a külföldön pedig tárgytalanná válik az ellenünk irányzott propagandának az az ér­ve, hogy a magyarság egyes pártjainak a kormánnyal szemben elfoglalt magatartása lényegesen eltér egymástól. Ellenzéki küzdelmünk fellángolása, a ma­gyar egység megerősödése, a községi válasz­tások alkalmával elért szép eredményeink és , tekintélyes tényezőknek a kisebbségi kérdést illető állásfoglalásai a hatalomnál sem tévesz­tették el hatásukat. De ahelyett, hogy most már két kézzel hozzálátott volna a magyar­ság sebeinek orvoslásához és követeléseinek Boldogabb újévet... Irta: Füssv Kálmán nemzetgyűlési képviselő. Komárom, december 31. Az elmúlt tíz esztendő alatt mi szloven­szkói és ruszinszkói magyarok kilencszer úgy kívántunk egymásnak „boldog. újévet", hogy tglán magunk se hitlük, hogy a szaporán egy­másután következő uj esztendők valóban hoz- j hatnak-e, csak egy kevéssel is több boldog­ságot, mint amennyiben a múltban volt ré­szünk. Az ó-év alkonyán s az ujesztendő küszö­bén mindenki, ha nem is vezet üzleti könyve­ket, számvetést tesz az elmúlt évben végzett munkásságának eredményéről és a végzendő munkák és feladatok tervein gondolkodik. A köztársaság törvényhozása a jövőre szóló ter- vezgetéseket az állami költségvetés elkészíté­sével már karácsony előtt elvégezte. Azonban a csehszlovákiai magyarság terhei a költség- vetés szerint egy fillérrel sem csökkentek, sőt csak nagyobbodnak és szomorú szívvel kell megállapítanunk, hogy a könnyebbülés lehetőségének a reménysugara nem akar fel­ragyogni. Ismét a bizonytalanság érzetével, úgy kívánunk egymásnak boldog uj eszten­dőt, hogy talán magunk sem hiszünk benne, hogy az tényleg boldogabb lehetne, mint volt a múlt év. A csüggedés, a kétségbeesés azonban a vég kezdete lenne s mi nem akarjuk, hogy yégünlt. Jegyen, hogy megszűnjünk létezni Ezért — bármennyire is szomorú a helyzetünk U csüggednünk, kétségbeesnünk nem sza­bad. • V'J V- ■ • ■ . . Egy utunk van, amely a reménytelenség­ből kivezet: az építő nemzeti munka útja. Ml a nemzeti munka? A magyar egyetértés és összetartás programja minden téren, tehát a gazdasági, a kulturális és a politikai élet po­rondjain. A kisebbségek életprogramja csak a nem­zeti munka lehet. Ha egy kisebbség zárt so­rokban harcol a maga igazáért, akkor nem kell aggódnia a jövőjéért Ott van a kis schleswigi dán kisebbség példája: az össze­tartás, a nemzeti öntudat és a munka révén érintetlenül meg tudta őrizni nemzeti életét a legnehezebb körülmények közt is. Ezért nekünk sem szabad hitünket vesztenünk. Lehet, hogy politikai tekintetben az uj esztendő uj megpróbáltatásokat fog hozni. Ne­künk azonban erőinket tömöritenünk kell _s apró részlei munkával kell kiépítenünk ki­sebbségi politikai frontunk harcképességét. x , , . . . , ,, I Ha kitartó, szorgalmas, szervező munka­teljesítéséhez, a kormányzat olyan mtezkedé-1 , m k igyekwünk segíteni magunkon, seket tett, amelyek egy altiban nem alkat-1 akkor aGoildviseiés áldása sem maradhat el. masak arra, hogy a csehszlovák köztársaság | n a milltban is meghallgatta imáinkat, magyar problémáját megoldjak és amelyek sem f megfeledkezni rólunk. Ebben nem szüntethetik meg a közvélemény ellen- bjzva ezt emelve, emelt fővel, meggyőző- zéki hangulat Azt csak egy uj rendszer be- d,^e1 kívánjunk egymásnak boldogabb uj vezetesevel lehetne megszűnteim, egy olyan J rendszerrel, amely nem elégszik meg a tüne­tek kezelésével, de a betegség okait keresi é<s azokat igyekszik kiküszöbölni. Mindaddig, amig ez be nem következik, a magyarság nem tehet egyebet, mint azt, hogy az igazságba vetett rendületlen hittel tűr és szenved, mint ahogy elődjeitől megta­nulta, de jogait soha fel nem adhatja. Az em­beri és nemzeti jogoknak a kisebbségi szer­ződésben és az alkotmányban biztosított mini­muma az a sarkcsillag, amely felé haladunk s amelytől soha el nem térhetünk, mert kü­lönben önmagunk mondjuk ki magunkra a halálos Ítéletet. Lássa be végre a kormány is, hogy a magyarság nem az a lázadó fajta, aminek rosszakarói feltűntem szeretik, ha­nem egyedüli vétke csak az, hogy ugyanak­kor, amikor tiszteletben tartja a felsőbbseg jogait, önérzetesen megköveteli, hogy neki is igazságot szolgáltassanak. A mi történelmünk folytonos küzdelem a nemzeti és emberi jo­gokért. Ezekért harcolt a magyarság a Habs- burg-ház világhatalma ellen és most, amikor köztársasági államformában él, még kevésbé mondhat le róluk. Ez volt a mi jelszavunk eddig és ez ma­rad a csehszlovák állam tizedik, jubiláns évé­ben ÍSr A Milán kereskedelmi körök sürgetik a békét Varsó, december 31. Koméi jelentés szerint a litván kereskedelmi testületek és a memeli kereskedelmi kamara a litván kor­mányhoz memorandumot intézett, azzal a kí­vánsággal, hogy Litvánia a lehető leggyor­sabban vegye fel a kereskedelmi kapcsola­tot Lengyelországgal és léptesse életbe a határforgalmat. Varsó, december 31. Kovnói jelentés szerint a litván hadbíróság Poplauskas volt szocialista képviselőt, aki tudvalevőleg Vil- nában él emigrációban, in contumaciam ha- | Iáira ítélte. Poplauskas volt egyik kezdemé- ! nyezöje a tauroggeni forradalmi mozgailera- ! nak és Pleskaitissal együtt a Lenzyelország- 1 bán élő litván emigrációnak vezetője. Mai szántunk 16 oldal ^ Mám " VaS*r>>aP 1928 janUáf^ Előfizetés, ér: évente 300, félévre 150, A szlovenszkói és rUSzinSzkól ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága II Panská ulice negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: ^ 12, H. emelet Telefon: 30311 — Kiadö­évente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská ul 12/111.--Te­havonta 34 Kő. Egyes szám ára 1*20 Ke DZURANY1 LÁSZLÓ F011GACI1 GÉZA lefon:3031l. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha

Next

/
Oldalképek
Tartalom