Prágai Magyar Hirlap, 1927. december (6. évfolyam, 275-297 / 1609-1631. szám)
1927-12-25 / 293. (1623.) szám
TfettOl a kilo íratlan ideák veszedelmétől Leli as idegenforgalmat melmentenünk. A tátrai vidék gazdasági helyzetét pedig teljesein föWorgiaitná a felvetett rajounirozás, mert lakosságunk gazdasági reudszeiréd teljesen aa idegenfoigalomiho® idomította. Azonban a rajonuirozásá törvénynek az a pontja, amely a zónákon beliül a kisajátítást is lehetővé teszi, abszolúte bizonytalanná teszi a tulajdonjogi helyzetet a Magas Tátrában, ami ellen nem csupán a tátrai tulajdo- nos-urbéres-tkőzsógiek, hanem maguk a tátrai telepeik is a legk éteiégiblesettébbe n és a \ Itegelszáulabban kell hogy eiikraszálljaai.k ! Kérdem végiül, ki fog ilyen viszonyok közel, még airra csak gondolni ia, hogy a Maga Tátrában építsen? És miként gondoljuk fejleszteni az idegenforgalmat, ha aa építkezés j szünetel?I Remélem, hogy az illetékes szk)~ j vák kötök, akiknek lege Idősorban érdekük, hogy a Tátra Szlovenszkó gyöngyének maradjon, mindéül el fognak követni, hogy törvényes beavatkozással a Tátrát és egész vidékét tönkre ne tegyék, 1 J A XlX-ik század vizitkártyái Irta: 3(rűdy Qyula Egy magyar nábob végnapjai Karácsonyra a legszebb ajándék arany, ezüst, gyémánt Veinstabí Móricz ékszerész ozsony, Halászkapu utca 2. szám.-— Fjedornak jő kézírása van, majd 8 fog helyesem teve le/, ni, — mond és nyomban csenge- •©ft is a csinoskás, fiatalos titkárért aki oly roman- 'ikus megjelenésű vol', mintha abban a percben lépett volna ki egy Turgenjev-beszélyből, ahol odáig a házi anitő tisztet töltötte be. (Fjedor valóban regényes ember volt: Szemere ur elö‘t egy másik különc szolgálatban állolt, akinek piromá- nia vol' a betegsége s ezért nagyon ia kellett rá vigyázni.) — F edor, Írjon helyettem Lands'one lordnak, hogy az idei nyarat megint együtt iöl jük Karls- badban... Hir'elen a titkár arcára nézett gyanakvó, sxu- rokszinü szemeivel, mintha valamely szoka lan kifejezést vett volna észre annak aa arcán. Sötét, epés, azin'e önkívületi állapo bán felkiáltott: — Fjedor, én nem vagyok pirotnán kust — De én nem tudok angolul, — felelt a ti'kán # Tizenegy órakor felhozták a Sacher-száHóból Sz M. ur szobájába a szokásos reggelit. Főtt marhahús volt ez. Csőn os vagy sima hús, — aminthogy a bécsi fogadókban mindig nagyon értet ek a marhahúsok tálalásának a módszeréhez. Sz. M. ur az evésnél is észrevette, hogy a jobbkeze nagyon hiányzik, nem tudta olyanformán felszeletelni a búst, nrnt azelőttiben, apró darabkákra, amelyeket fogyasztás élőit megusz atott paradiesem-már- rásban és u'ána fia'al hagymát ropogtatott, amelyet télec-nyároa termelt a kertésze • hűvösvölgyi villájának kertjében. (A villát valamikor as édesanyjának vásárolta; a nagyasszony meghalt: a francia kastély azóta üresen állt-) — Ai ördög vigye el est a hnst. — mond Ss.‘ M. a szókéra bere'vált bécsi pincérnek, aki födött ezüs'tálakon szolgálta fel a reggelit. — Saeheraé konyhája romlik, — veszedelmesen roml'k. —• Mióta a főherceg urak el költözködtek innen, — felelt a sült maiacképfl pincér, aki tartot'a mngát ama régi regulához, hogy a pincérnek olyan külsejének kell lenni, akinek se hajából, ee bajszából. se szakállából egye'len hajszálacska sem hullha’ az ételbe. Az igazi bécsi pincér kétszer bo- rotválkozot egy napon, reggel és este. — Fridolin, én mondom, hogy ez a marha hús már nem az, ami nekem Sacherné szokott küldeni. Értesült volna betegségemről az asszonyság, — olyan formában, hogy az öreg Szemerének már amúgy is minden mindegy?... Fridolin? Más húst a konyháról! Azt a bizonyos „’áffel-spic- cet“, amelyet a „Kugel-bein" ról vágnak le. Én még azok közé az emberek közé tartozom, akik értik a marhahús'; nem lehet hamisított húsokkal félrevezetni. A szivem... a sz vem rendben van, akármit mondanak a doktorok. Tudom annak a javasasszonynak a címé', aki titokban Ferenc Józsefet Í3 gyógyítót'a, anélkül, hogy valaha Kerzelt kérdez'ék volna. Ha megint baj lesz a szivemmel, csak ehhez a javasasszonyhoz fordulok. — És az étvágy, mél óságos ur? — kérdezte Fridolin, aki évek óta „kezelte" Sz. M. urat, amikor aggiegényi-életében hónapokat töltő t a Sacher- szálló elpuhult szobá bán, ahol télen fehér porcel- lán-kályhában fával fütö'tek. — Az a derék, cs:nos é vágy, amelynek úgy őrülünk néhanapján mindnyájan a fogadóban a szakácstól kezdve az utolsó borfiutg? — A szakácsnak vigye ezt a Viktória-aranyat. Még mindig jobb, min' amilyent mostanában Angliában vernek. Talán éppen az én aranyrudjaim- ból, amelyeket az Angol Bank pincéjében tiz év előtt elhelyeztem. Háború volt közben... Ki tudná biz'osan, mi történt az én aranyrud aimmal! A Sacher-szá lló szakácsa valóban küldött ezE ső szlovák ékszer-, arany- és ezüstq\úr Tulajdonosok l FROSTIG TESTVÉREK Gyár; Bratíslava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57í Eladási hely: Bratislava, Mihály kapu 6. Telefon: 16—02. Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban — 50°/o megtakarítás — Eladás eredeti gyári árakon Ó-arany és ezüst, valamint érmék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek Állami alkalmazottak 5 ®/0 engedményt kapnak Javításokat azonnal eszkozlünk után a numeró 7—10-es számú szobák lakójánál! olyan marhahúst, amelyet aa használható balkezével nagyon lassan elfogyaszthatott. De jókedve nem derült... — ó, mily unalmas az étet! Még C6ak lóverseny sincs Bécsben, — sóhajtott fel Sz. M. — Via- szavonha aiianul betegnek kell lennem. És nagyon bús kedély állapo, bán feküdt vísf- sza a? ágyba. — Mindenki elhagyott Én is elhagyok mindenkit! — mormog a magában és e’től a gondolattól kissé felv dámodott, amikor végigfut atta elméjét ismerősei felelt, akik azelő tiben bőségesen felkeresek. Mintha ezen a napon senkinek se lett volna szüksége Szemere Miklós ur bőségesen osz- ogatott ajándékaira. Se a sakkfigurák alakjában felállított aranyakra (az éjjeli szekrény márványlapján), se a kopott bőrtárca gurniszalaggal á'kö- főtt bankó ra. Szemere ur, a szélütöH gavallér egyedül volt, — mintha már a kora avaszi napon elkezdődött volna az a nagy utazás, amelyet mindenkinek egyedül kell megtenni, a leke e hiutóa. # Délután, amikor Holzer lovainak kopogását meghallotta a szálloda előtt: mégis e.-ak kedvet kapott ahhoz, hogy felkeljen és kikoesizzon; ne lel ék itt bará’ai ágyban fekve, akik közben talán még s csak érdeklődnek iránta, meghallván a 5a- cher é teremben, vagy pedig a Jockey-Clubban azt a „bahise'el", amely Heir von Szemerét a nappali órákban érte. Nehezen mén' az öltözködés, de Fait, a komornyik kitett magáért, amikor tehete'len gazdáját a mindennapi szokás szerint megfiirösz- lö te gumikádjában és felöltözle te abba a ruhába, amelyet előbe való napon hozott haza a bécsi szabó: mindig eg\ formára szabva azt, lehetőleg sö- étkék kelméből, mert Sz. M. ur, amin1 nem merte méregetni tes i -súlyát, ugyancsak nem engedett magáról mér éket vé'etni élete u'ok-ó esz endő ben. ..Elég időm lesz megtudni a tes em elváltozásait, ha már nem leszek." Az uj ruhának még az olyan ember is örül, aki már mindennap varratba na magának uj ruhát. — Ne felejtse el, Jó-ka, a gyémántokat, — mond figyelmeztetőleg Sz. M. az inasnak (akit bár hívtak Jóskának, de az uraság minden inasát így nevez'*). Igen, ezek a gyémántok okoz'ak neki örömet élet® u olső éveiben, — fekete kőbe rakott, hordónyi gyémán'ok voltak ezek inggomboknak megesik nálva. Is'en tudná, miért szerette ezeket a köveket a gazdag ember, akinek annyi mindenféle kincse vol ? Mindg felvidámodott az „őrökké gyászoló" gyémántok iát ára, — mint akár az a német poé a, a ki a hagyomány szerint ei'romot vagy ilyesfélét szagolgatod, hogy ihletet nyerjen. Sz. M. urnák sok ihie re volt szüksége, hogy szélütött állapo bán ia ragaszkodjon a menetrend szerint beáll 'ott életmódjához. A komornyik támoga'ásával ment le a lépcsőn az úgynevezett félemeletről, de a kapuból ha tás alól egyedül lépet' ki. ahol az előre tudósított llol/.er, — egy mókus-baj-zu, régivágásu fiákeros — éppen úgy köszöntőt e, mint akár tegnap, tegnapelőd: nem vol szabad észrevenni a gutaütést, amely gazdáját érte. — Kisztihand, készé csókolom. A jókedvű kisasszonyokhoz hajtsam a szürkéket? — kérdez e Holzer most is kedélyesen, mól az u'óbbi években mindig, hogy elkomoruló gazdája arcára mosolyt fakasszon, de ma Sz. M. ur nem tudott legyiu'eni a jobbkezével. A fiákeres tehát megint csak megindult a maga körsétájára a Ringen és a külön! özö melléku cákba, ahol lassú lépésben szokoit haj at- ni, hogy gazdáját szórakoztassa. — Mindig épi'enek. ebben a Bécsben, — dör- mögte Sz. M. ur rosszkedvűen, amikor it'-ott épületállványokat vett észre a szokásos 'églarakások társaságában, amelyek már tegnap, tegnapelőtt is ott voltak, de az egészséges Sz. M. nem 'alálta érdemesnek ezt észrevenni. — Hová épi enek? Még mindig nem elegendő nagy a városuk? A csukott határ oly lassan, óva'osan hajtott, minha valóban bolt embert fuvarozna. A fiákeres a maga emlékeze'e szerint elment azok előtl a bécsi házak előtt, ahol valamikor stációkat tartott, mikor is Sz. M. ur rövid, kis vasalt pálcájával, amelyet a tes gyakorlat kedvéért is hordott; ráko- pog'atta az üvegablakot. Elha totl a Joekey-Club elölt, majd Uo’hsch ld palotája előtt, maid mellék- u cák diszkrét kia mugánpulotáinál lassi ott, ahová ezelő'tiben gyakran vitt ajándékokat, virágbokrétákat, gyümölcsös-kosarakat, ritka borokat és lepecsételt bori'ékokat, — de a háta mögö t eg\e'len- szer sem hangzott fel az ismert kopog a ás, hogy itt, vagy amott stáció' kívánna tartani a gazda. Tavaszi délüán volt, Bécsben, — igaz, hogy a régi gi- gerliszalmakalapos, lilafátyolos, pepitaruhás kisasszonyok helyett másforma alakok sétálgat'ak & Práterben, mert hiszen Bécsben is 1919-et ir'ak a kalendáriotnok, elvadult kedve volt a világnak, szemérmetlenül 'filköltek az automobilok a legT csendesebb utcákban is. mintha észvesztő motorjaikkal ők hoznák az uj világo1, amelynek az leend az első dolga, hogy nyomtalanul el'üntesse a régit Tekín'élyes öregurak, akik még tegnap esperesléptekkel, járlak az utca közepén, a falhoz lapulva igyekez'ek minél hamarább elvonulni az utcai életből. Nincs cilinder, nincs Ferenc Jőzsef-katiát, nincs érdemjel a katona'isz'ek kabátján, kicserélődtek itt az emberek, akiket Sz. M. ur fék ntet* megszokott a bé-si u'cákon... De a magyar követség héjánál mégis csak megállította kocsiját S& M. ki teijeseu oúzeucüui, minden hátsó gondolat nélkül a Tátra speciális viszonyairól a kellő felvilágosításokat megadni. = Hogy a miniszter ur eme tervével, mely szerint a Tátrának a legszebb, a legforgalmasabb részét kiszakítja a tüdőbeteg-re- serváció részére, nem fogja-e azt elérni, hogy az idegenforgalomnak ezen rezerváció többet árt, mint használ, azt majd a jövő fogja megmutatni, ha ebből a törvényjavaslatból tényleg törvény lenne. Szentül meg vagyok gyö- fflődve arról, hogy a jövő azoknak a török- etok fog ebben az esetben igazat adná, akik <*zt s rezervációt ellenzik. Mit jelenten© a rezerváció ? Azt jelentené, hogy a Szabadság- tál mentén, a Tarpataktól egészen a Hágón tel Lévő Nagyzugó-patakig, tehát Felsőbágón, Tábraszéplakon, Ujtátrafüredea, ótátraíiire- j den és Alsó-TÁtrafüredien csakis tüdőbeteg- szanatóriumot szabad létesíteni és tüdőbetegeket csakis ezen rezervációs területen belliid szabad elhelyezni. Eltekintve attól, hogy ez & terület a tüdőbetegség gyógyítására semmi ivei sem alkalmasabb vagy jobb, mint birsnél y más hasonló terület a Tátrában, ©zen a területen örökké ott fog lógni & vörös cédula: „Vigyázat! Fertőző betegség!", úgy hogy a © ni csak az egészséges, hanem maga a tüdőbeteg is kerülni fogja ezt a rezervációs területei De különben sincs az egész világon példa rá. hogy valahol egy egész területet és éppen a legszebb területét egy ország egyetlen idegenforgalmi központjának kisajátítsák a: (tüdőbetegség gyógyítása számára. Hiszen Svájcban az idegenforgalom sokszorta fontosabb nemzetgazdasági tényező, mint j minálunk é*. sohase hallottunk arról, hogy a svájci kormány akár az idegeneket, akár a saját lakosságát féltette volna a szintén nagyszámú és elsősorban éppen fertőző hetesek által látogatott szanatóriumtól, : A legnagyobb svájci tüdőbeteg-telepek éven- : kint vFágjelenjőségü téli és nyári sportverse nyékét rendeznek és sohasem hallottunk arról, hogy ezektől akár ® versenyzők, akár a nézők féltek volna. — Milyen hatással lenne egy ilyen .Tátra-töf- vrény a Magas Tátra Idegenforgalmára és a iáíra- *lji vidékek gazdasági helyzeére? I, s= Egy kiváló szlovák politikus, aki ma ■ (Wzető helyen áld, azt mondotta nekem, hogy í sz idegenforgalmi at nem szabad törvények- ] kel béklyóba verni, hanem annak szabad 1 (folyásit keffl engedni és támogatni kell, mert j íüekünk a világkonkurrencíával fel keld ven-1 Elünk a küzdelmet Amikor Svájc, Olaszor-! azág, Jugoszlávia az odautazóknak óriási utazási kedvezményeket biztosit, amikor nálunk a vasubügyi minjsztérium ötvenszázalékos kedvezményt ad és a külügyi, vala-1 mint a kereskedelemügyi minisztériumok óriási propagandát fejtenek ki a Tátra ide-. gienforgakna érdekében; akikor az egészség-1 ügyi minisztérium, amely elsősorban van az idegenforgalom fejlesztésére hivatva, már csak azért is, mert ez a minisztérium a legnagyobb idegen forgalmi telepeknek a kezelője, egy ideálisan kigondolt, de a gyakorlatban k ere sztülvi he tétlen tervvel az egész idegenforgalmat meg akarja bénítani. Hogy mi szepcsiek olyan féltve őrizzük ©zt az egyetlen kincsünket, amely számunkra még megmaradt, az egészen természetes, mert hiszen egyebünk sincsen már. Iparunk, bányászatiunk, virágzó kereskedelmünk tönkrement és voltak erdőink, melyek ma már szintén nincsenek. Most még egy van: az idegenforgalom, amelynél? fejlesztése ©lé gazda, kereskedő, iparos, gyáros, az összes társadalmi osztályok ma a legnagyobb bizakodással néznek, mert egyedül ebben talá'ják jövendő boldogulásukat és megélhetésüket ezen a kis darab földön, amelyet még a mienknek nevezhetünk. Természetes tehát az, hogy mi minden kísérlet ellen, amely arra irányul, hogy ©zt az utolsó mentsvárunkat tönkretegye, a legélesebben sikra- szállunk. Mi tudjuk azt, hogy mi a munka! Mi tudjuk azt, hogy részünkre mit jelent az idegenforgalom. Évszázados megfeszített munkával sikerült nagyapáinknnk a Tátra idegenforgalmát megalapozni és nekünk kötelességünk ©zt a munkát tovább folytatni, az idegenforgalmat tovább fejlesztenünk a tátraaljai (lakosság javára. Mi őszintén és becsületesen önzetlenül akarunk az idegenforgalomnal szolgálni, azonban az utóbbi években a Tátrába került nj emberek nem ismerik a tátrai fejlődés lehetőségeit és olyan reformoknak igyekszenek megnvemi az előttük nyitva álló kormányköröket, amelyeknek alapos előkésztésére maguknak fáradságot nem vesznek és igy már évek óta Szemer* Miklóst (de gener* Huba) akkor egyin eüe meg először a szél, — mint a minden- cori tréfás emberek a bénulás' mondják — ami- cor a bécsi Sacher-fogadőban hírét vette, hogy a égi pesi lóversenyteret felszán ották és tököt, neg káposztát termelnek rajta ezentúl. Bécsben iáiéiról. Ferenc Józseffel ugyan „fas-éban volt" j nint közönségesen emlege'ik az 1919-iki tavaszt. — Nézze csak, Jóska, mi bajom van. hogy nem ! udom mozgatni a iobbkaromat? — bzóI egy reggel j i% inasához. — Pes're utazlam éjszaka álmom- ían, — aminthogy többnyire minden éjszaka u!a- | om álmomban, amit nem Ítélt jó dolognak még i bölc9 Szemere Bér alan sem, pedig az nem igen i't‘ álmoknak Egy barna és egy szőke nővel utaz- am, kocsiz am álmomban. Ismeretlenekkel. Reg- | ;elre kelve pedig alig tudom mozdi ani a jobboldalamat. — Majd csak megleszünk a Jobboldalunk nél:ül is, méli sás uram. — felelte a tata óvárosi szár- cazásu inas, aki' Szemere ur még Eszterházy Niki j ;róf hagya ékából vett át. i — Valahogy csak meg kell halni, — dörmögte ! íz. M., amikor az inas segi'ségével nagy nehezen : szállott ka onás vaságyából, — a kaszárnyái ágyéi, amilyen a Ferenc Józsefé is volt — belebujt zárás, muszkás állatbőrrel (vadmacskával) béleli >apucsaiba. amelyeket még Moszkvából hozott majával, amikor o:t a köve ségnél szolgált, — fel- iuzía aa úgynevezett „szerencse-nadrágot", — egy tő, lötyögős, (örökösen szabott, de angol csövet ü tadrágo!, amelyen folt-folt há'án as ócskaságtól, le amely ruhadarab éi egyetlen napra se válott neg volna, — felvett® a piros, úgynevezett Gari- taídi-inget, amelyet még Rómából hozott magával, imikor ott ugyancsak az osz'rák-magyar követséget golgálta, még pedig a tasé minőségben. Ha vanhárom esztendős volt, de még komo- yabban nem igen gondolt arra, hogy meghalni la izokás ezen a vdágon. A titkárai sohase merték ítadm neki a parté-cédulákat, amelyek mind sü- übben érkéz ek a postával a régi ismerősök'öl, a jarátai (az életben lévők) nem beszéltek előtte a iáiéiról. Ferenc Józseffel ugyan „fa^éb-ia volt" íz M. ur ama bécsi kitil'ása ő'a, de az öreg császár * halálát mégis csak tudomásul kellett venni. No de F. J. nagyon öreg ember vol', illendő volt nár, hogy meghaljon, — viga-zalgatta magát ■Izercere Miklós, amikor néhanapján eszébe jutott Ferenc József, ak úgy bán' vele. mint teréziánuoii növendék korában: fegyelmi büntetésben részesi- ette kártyázásáért, — kiloloucaltal'a Bécsből # Igaz, hogy a mozdulatlanságra kárhoztatott jobbkéz nagy fennakadásokat okozott a napimunka elvégzésében, de végeredményben nem vol! láj- dalm is s dolog, még el lehetett vele élni síjás esztendeig. Ott van például az öreg Bere'vás Alán Daba- soü, akiről egyszer az! halló ta, hogy húsz esztf u- de;e ül egy karosszékben, mert meg van győződve arról, hogy üvegből vannak a lábai, amelyek mm- ’en ös-zetörnének, ha rájuk lépne. Az egyik Roth- schildről is azt mondják, hogy azért hallgat állandóan, mert nem tudna többé emberi nyelven megszólalni, miután szélütés érte. De kedves fiatal nőkkel vezei'eti magát karonfogva « kertjében és minden éle' éppen úgy érdekli, mint akárcsak abban az időben, amikor a világraszóló bankházat még ő vezényel'e. — Lehet élni jobbkéz nélkül Is, — állapi'otia meg magában szertelen gyorsasággal Szemere Miklós, amikor átvette postáját és a balkezével apró megjegyzéseket irt a levelekre, — igaz, hogy csak olyan betűkkel, amelyeket egyedül 6 tulo l volna elolvasni. 1927 december 25, f.
