Prágai Magyar Hirlap, 1927. december (6. évfolyam, 275-297 / 1609-1631. szám)

1927-12-14 / 284. (1618.) szám

'^A'GAI-(,V\A‘Gt-VA'R-Kmr«AT>

1927 december 14, szórda.

most a Franciaország és Olaszország közötti béke, vagy háború fölötti döntésről van szó. (Aa olasz—francia ellentét a maga teljes élességében továbbra is fennáll.

Emellett Dam okles-kardlaként függ Európa fölött a tisztán belső olasz probléma, tudniillik a túlnépesedés, az expanziós törekvés és az olasz offenzív szerződések.

A Daily Héráid párisi munkatársa jelenti lapjának, hogy hétfőn Chamberlain, Briand és a római angol nagykövet Géniben még egyszer tárgyalást folytattak amely után megállapítható az, hogy Briand és Mussolini között rövidesen nem kerülhet a sor találkozásra. A találkozás kívánságát különben olasz részről vetették fel. Ámbár Briand néhány nappal ezelőtt kedvezően nyilatkozott egy ilyen találkozás eshetőségeiről, ezt a szándékot mégis feladta, mert kevés a lehetőség arra, hogy hatékony megegyezésre jussanak egy mostanában megtartandó értekezleten

és egy olyan összejövetel, amely nem hozna egyebet, mint egy formális kommüniké kibocsátását, a urai helyzetben tisztára szerencsétlenség lenne.

Maggar ssí a bécsi raasysr kövességen

Bées, cfecemibeT 13. (A P. M. «. bécsi tudósítójától.) A bécsi magyar társadalom ütögnagyohlb és leg^lakieFjőbb szervezete, a 35 éves Bécsi Magyar Egyesület bagyemárvos magyar báója beljett az ádéaa a magyar követség dísztérmeibeu most remdiezjte meg reprezentációs ünnepi mulatságát. A. rendező höFiOybizottság étién Ambrőzy Lajos gróf .követ felesége, Deig&nfelid Ludovi'ka grófnő áldott. A diiszies közönség fogadtatásiát hangverseny követte, amelyen Becsben élő kiváló magyar művészek szerepeltek. Szemere Magda, a kitűnő hegedűmüvésznő, Chopin és Sarasaié müveivel aratott szűnni nem akaró tapsokat. Kováos Dezső, a Staatseper baritonistája és Nádor Jenő, a Carlítbeaher művésze magyar és müdailckat énekelitek nagy sikerrel. Seb var z Kaethe operaénekesnő, IsserKs Gyula zongoraművész és Guttmann Kaethe szavalómü vésznő nagy tetszéssel fogadott produkciói után Békeffy László konferansza fejezte be az estély művészi részét.

A közönség soraiban a magyar követség tagjain kívül megjelentek a német, svájci, németalföldi, olasz és angol követség tagjai, valamint a bécsi magyar társadalom előkel őségéi. A fényesein sikerült és hajnalban tánccal véget ért estély rendezése Szabó István dr. és Novák Tivadar miniszteri osztálytanácsos érdeme.

— Lapelkobzások. Az ügyészség elkoboz- tatta a Slovák és a Kudé Právo tegnapi számát.

SÁMSON

Irta: Wiczmándy Jenő

Hajdan gyakran megtörténhetett ilyesmi, manapság már ritka esemény. Kende Tóm a IciAé- aet hőse, ez a saélesválfu, jóképű, jani-bor legény, akit közönségesen, nagy ereje miatt, Sámsonnak neveztek. Tóni az tolatás réten kaszált., szálas alakját körülölelte a forró napsugár, verejtéke® homlokát legyezgette az enyhe szellő. NapstaMájkor rendien bevert a buja fü és I érni kaszájára támaszkodva elgondolkozott. Aliig huszonhárom- éves volt és már árván maradt, egyedül állt, minit pusztán a kétágas. Két leányt est vére férjhez i ment és a tizenkét hold szántóból hatot nevükre j írtak, a négy L-oUd rétből is csak két hold maradt számára. Ingujjával megtör ülte hóm.okát. Nem I baj az, nem pimasz kezére jutott a dús föld, a j sógorok ügyes, szorgalmas gazdiák, nagygazdák, i Ő kisgazda lett, de majd csak megszerzi a földet... í Egyediül ólt az ősi portán, még nem találta meg | párját. Távoli rokona, a kactkiás özvegy, Borcsa volt a mindenese és, azt mondták, a szeretője. Tóni megkuzigálta módin,an kurtára nyirt bajuszát és vállára vette kaszáját. Vállukra vetett ge- ! reblyével, vígan danolő leányok haladtak el mel- | létté.

— Gyere velünk, Sámsoni — szólt rá a kacér Verőn.

— Ha megtudja Borosa! — évődött a kék- szemü Julis.

A sor végén haladt Galambos Márta és égő fekete szemét a legényre szegezte. Az imént még kisleány volt é-s íme, már fejteit és erős, a tekintete igéző. Felgyüóti a szénát, holott a légim ód o- éa'bb gazda, egyetlen gyermeke. Tóni megszólította :

— Gyönge még a karod, Mártus.

A leány elpirult és félvállról«felelt:

— Nem tudhassa.

A legény utánanézett és megindult a nyomában. Beeaivta a fiatal leány-test illatát és megmámorosodott. így kezdődött. így éled a vérben a szeretem, már évezredok . óta.

Sámson szerelmes lett a csitri leányba, még maga sem tudta, ám Borcsa már az este megne- ezelte.

— Mi bajod? — faggatta a legényt. — Nem ízlik az étiéi? Szólj hát!

A jámbor legény ezúttal ingerülten felelt:

mail Kommunista Buillám insi elKliái

Véres zanarsásoh és fosztogatások Kantonban —

Orosz nseaöIzsKak a kínai vörösök vezérkarában

Hong-Kong, december 13. Kantonból érkező drótnélküli jelentés szerint a külföldiek a külső kerületeket kiürítették és Hong-Kong- ba vonultak vissza.

A kommunisták a helyzet urai,

A városban tovább tartanak a lövöldözések és a gyújtogatások. Idáig nem került idegen1 ellenes tüntetésre a sor.

Ilong-Kong, december 13. A kormányt egy a szovjet mintájára alapított néptanács vette kezébe, amelyben jelentős szerepet játszik Borodinnak egykori első titkára,

aki most mint hadügyi népbiztos szerepel.

London, december 13. Csang-Kai-Sek tábornok, aki nemrégiben vette át a nemzeti kormány vezetését, egy interjújában kijelentette,

hogyha a szovjet nem hagy fel intrikáival, a nacionalista kormány kénytelen lesz Oroszországgal megszakítani a kapcsolatokat

és megszüntetni Kina területén a szovjet konzulátusait.

Hong-Kong, december 13. Kantonban az extrémisták még mindig a város belsejének birtokában vannak é3 a rendőrség nagy része a lázadókhoz pártolt át. A kormánycsapa tokkal heves harcok vannak folyamatban. An goi és francia ágyunaszádok szaladtak ki Kan ionba, hogy az idegenek védelmét átvegyék.

Sang-llai, december 13. A külső nyuga lom ellenére nyilvánvaló, hogy a kominunis tűk általános sztrájkot akarnak szítani. A viilamosvasutak munkásai és az Americai Tobacco Compani munkásai már sztrájkba ál lőttük. A kommunisták elsősorban azt kisér lile meg, hogy a nemzetközi negyednek és a francia koncesszió területének közlekedési intézményein gyújtsák fel a sztrájkot. Ugyan, csak több kikötővárosban, mint Wücsangban és Csangcsaban kommunista zavargások tör lek ki, ezeket azpnban a kinai hatóságok éré lyesen elfojtották.

Sang-llai, december 13. A vörös hadsereg ellen operáló erők Kantonban tegnap elfoglalták a közrend fentartására szolgáló iroda helyiségeit, azonban csakhamar visszaüzték őket és a túlsó partra kényszerültek vonulni.

A menekültek elbeszélése szerint a városban a kommunisták zsákmányolnak és fosztogatnak. A kinai lapok jelentése szerint a vörös hadsereg vezérkarában négy orosz tisztviselő működik.

1 nimel autonomlstáft lg abflvis&ft közelednek egymáshoz?

A Benti dér landaírte hajtandó esyBttmflküdnl Rosche Risslsáaee! — A isimet nemzeti szocialisták autósaDiisia proáramfa

Prága, december 13. A német politikai táborban igen -élénk eszmecsere folyik a pártok között a parlamenti együttműködést célzó német blokk megterem lése érdekében. Az aktivisták és negativisiák vitája középpontjában Kosche dr. kiegyenlítő akciója áll. A Bund dér Landwirte nevében Zierhut képviselő válaszolt a német nemzeti párt uj klubelnökének, Rosche dr.-nak.

— Négy évvel ezelőtt — mondja többek közt Zierhut — Krepek kijelentette Bömi-sch Lei pában, hogy az államnak az alapján állunk. Most a német nemzeti párt mondja, hogy az állam alapján áll s föl akarja váltani a „behódolt*' akilivizmust és egy uj akliviz- musl akar.

Meg vagyunk győződve Rosrhe dr. jóakaratáról, aki másfél évvel ezelőtt gyakorlati politikát kezdett s ez idő alatt parlamenti1

munkájával bebizonyította, hogy nem -vállal közösséget pártiának frázispolitikájával. Saját pártjában is kemény harcot vívott meg, arnelv klubjában végre is az ő győzelmére vezetett.

Roscho dr. munkáját mindig támogatni fogjuk, mert azt a véleményt valljuk, hogy annál erősebbek leszünk, mennél több azon németek száma, akik az állam vezetésére befolyást gyakorolnak'. Nem masunknak, ho^v magúnkat tekintsük a srudétanómet ncp kizárólagos képviseletének s ezért a közös munkára nn..aenkit szívesen látunk. A jövőben is megteszünk mindent ebben az államban a német erők egyesítésére.

Azonban az utolsó nyolc év tapasztalatai a jövő iránt való óvatosságra késztetnek. A másik félnek garanciát kell adnia arra, hogy

— Mi gondod rá, Borcsa?

A szép asszony fölugrott a székről és a lendület, vagy kaoór számúidé, röpítette kurta szoknyáját.

— Úgy vagyunk? Akkor én már mehetek is! Melyik csavarta el a lejedet, hogy kaparjam ki a

szemét!

Tóni elmosolyodott.

— Ne te ne! Ne b.omoíjj, Borcsa!

Lefeküdtek. Ezután lőcseik*'dótt <nz asszony a

Icgif'r.y után és egy este rajtakapta. Obi hasalt Tóni a Galambos uram szói-üskőrijében és az udvarra lesett Le, de Márki nemi muatkoziott. Az a giakumb kellene, gondolta Borosa, nahát abból nemi eszei.

Másnap délután ott som fodrait Borcsa a Galambos-porta körül, mígnem bevásárolni ment Galamb osmé asszony é-s Borcsa, úgy vö!etilemül, csa fokozott hozta. Beszélgettek, megszólták a Jutkát és Katát, mint az már szokás, szó szót követett, végül is a saját panaszaikká■ hozakodtak elő. Galambosaié elmondta, hogy nagy szerencséje akadt a .leányának, a százholdas Imre Miklós küldött kérőt a házihoz, ámde a leánynak nem kell. Nem és nem. Azt mondja, szeplős és keszeg. Mintha bizony az volna fontos, mikor munkás, becsületes és józan. Az jó férj lesz. Mind hasztalan... És az apja nem erőlteti. Azt mondja, fiatal még a leány, várhat. Igaz, fiatal még, de már a tizenhetedik életévéit tapossa és Ina- valaki látná úgy... izmos és duzzadó, érett, asszonynak való, de hát...

Borcsa nem fukarkodott a szóval, magasztalta az csztövér Imire Miklóst és fohászkodott, bárha neki akadna ilyen szerencséje. Panaszkodott, hogy bérbe adta a földié csikóját és házát és. miint jó rokon, Tónihoz költözött, ne maradjon gondozatlan a ház, az árva. Kölénykéj'© csücskével a szemét törülgettie Borcsa. Megbánta már, hogy eljött,

mert Tóni erőszakos, durva és ha iszik, pedig minden este (hozat italt, kötekedő, meg is veri. Nem bánná, ha megnősülne, hogy elmehet®©, de melyik leány menne feleségül az iszákos legényhez, akinek pár hold a csikó át nemsokára elárvereztél! a Jjorcsmáros. Nagyot sóhajtott a szép asz- szony és Galambosáé hitetlenül rázta fejéi.

— Ne mondd már, Borcsa! Tónii iszik? Azt hűltem, nincs nála mért ékít etesebb legény a faluban.

— Nem tudják, Ne is árulja el néniéimiai&sziony. É® viszem haza a bort, pálinkát este.

Ez igaz is volt. Barcsa vitt haza olykor este italt, de, nrint öregedő menyecske, maga is itta meg azt, nem ivott abból Tóni soha.. Nagy fejcsó- válássa 1 búcsúzott Galambosné és Borcsa megelégedetten tért haza. Holnap elbeszéli Galaimbos- né a faluban, mit hallott Tóniiről és azután kerülik majd Tónit a leányok. Az övé marad a.legény. Az este nem is lesett Tóni után, pedig éppen aznap este akadt dolga Mártának a szérűn-. Dolga akadt, vagy meglátta ott a legényt? Futva közeledett a leány és remegett, a legénynek erősen vert a szive, hírt ele® talpra ugrott.

— Mártus!

A leány rikoltott és menekülni akart, de két erős leír ölelte át és lihegő ajkára tapadt a legény forró ajka.

— Szerettek, Mártus, — súgta a legény. — Feleségül veszlek, ha akarod.

— Ne bolondozzék, kend, engedjen ell

— Ha megígéred.

— És Borcsa?

Tóni nem válaszolt éte a leány csóka adott választ a legény kérdésére. Jókedvűen, fütyö- részve tért haza Tóni és Borcsa nem tudta mire vólnii a dolgot, mig megszólalt a legény:

— Nemsokára szabad leszel, Borcsa. Felmondhatod a bérletet, vagy elfogadod Cseresnyés gazd- U'rarri udvarlását és feleségül mégy hozzá. Úgy la itt ül minden este az ablak alatt és megissza a pálinikádat- Jó lesz-e?

Az asszonynak kerekre nyílt a szeme.

— Szépen kiadod az utamat.

— Nem voltam-e jó hozzád, míg itt, voltál?

— És mi ütött hoztad? Talán tán meghúzásod ol ?

— Miért ne házasodnék? Itt volna az idege.

Az asszony gonoszul nevetett:

— Ha csak hozzád megy a leány.

A legény megrántotta vállát:

— Ha nem jön, visszük.

Ezután esténk int találkozott a legény és leány a szérüskertben és boldog megelégedés szállt a szivükbe, ámde Borcsa rágalma sem maradt hatástalan. Már nem fordullak a leányok mosolyogva Tóni után és mikor a kémkedő Borosa beárulta Galambosné mik az esti találkozókat, vége volt a bőid og ■ szer el m esk edésnek. Már t a n em moh etett ki többé a szérüskerlbe, sőt most már az apa íb követelte, hogy legyen a; leány Imre Miklós fele-; sége. Márta sírt, mégis megtartották a.z élj egy- j Bőst és már elérkezett az esküvő napja L$.

hajlandó emellett az irányzat mellett ki is tartani.

Zierhut szavai nyilvánvalóan kétértelműek. Egyrészt nem utasítja el a nemzeti párt közeledését, de ugyanakkor a közeledést elősegítő Rosche dr.-t igyekszik elszigetelni a saját pártjában.

Rosche dr. akciójával párhuzamosan a német nemzeti szocialista párt hivatalos lapja, a Tag még pontosabban körvonalazza a német autonómista blokk leendő programjának kontúrjait.

A lap szerint

az uj blokknak gyakorlati nemzeti alapon kell felépítenie programját. A Tag szerint ez nem lehet más, mint a szudéía- nómetség kulturális, nemzeti és gazdasági autonómiája.

Ezekből a jelekből látható, hogy a német autonóinista mozgalom reményteljes előrehaladásban van.

Hiba kerfll egy áUanumlgárcási bizonyítsál;?'!

Délszlovenszlcó, december 12. (Saját tudósi- 'ónktól.) Aki u'tevéiéi akar váltani, annak már nem elegendő az ilie'őségi bizonyítványnak a megszerzése és csatolása, hanem az útlevél .térvénynek é’ső és fő kelléke a zsupáni hivatalok által kiállítandó álarnpo gársági bizonyitVány.

Az álam polgárság! b:zonyitványl a zsupáni hivatalok kérvény alapján adják ki és a dolog nem is olyan egyszerű, mint amilyennek az lá'szik. Ugyanis az állampolgársági kérvényekhez a következő me'lékleleke! kel csa'olui:,

1. Ilie'őségi bizonyítványt,

2. Születési bizonyítványt.

Ila a folyamodó nős, akkor:

3. Feleségének szüle'ési bizonyítványát.

Ha gyermekeinek is akar bizonyítvány! szerezni, akkor:

4. Gyermekeinek is a születési bizonyítványait.

5. Házasságlevelüket.

Mikor mindez együtt van, akkor be lehet a kérvény! adni a zsupáni hivatalhoz, amely ezt a beadás sorrendjében és soron kívül intézi el. A kérvény és me ékletei tes vérek közt belekerülnek bélyeggel és kiállítási dijakkal együt! 60—70 koronába, hátra van még az állampolgársági bi- zonyi'vány dija és bélyege.

Erre nézve határozott tarifa nincsen. Az egyes zsupáni hivatalok kü önböző összegeke! számítanak fel kiálli ási díj fejében. A pozsonyi nagymegye pé’dául az 50 koronás díj ,f állapítja meg, mig ugyanazon foglalkozású és állású embernek a nyitrai csak 40 koronát számit fel, a vágmenii zólyomi zsupa pedig megelégszik. 20 koronával Is. Előfordul, hogy egyes folyamodókat keményen meg'aksálnak a zsupáni hivatalnál, de ezt az összeget mindenesetre be kell fizetni még abban az ese'ben is< ha a Tél jogorvoslat ai él vele szemben és fetebbezi a kiszabott összeget. A pozsonyi zsupánál szokatlan magas ös-zegeket vetetlek ki egyes folyamadókra az állampolgársági bizonyítványért. De személyes megjelenésre ezt r-érséke’ték.

Tóni nem értette a dolgot. Azon estét követő napon, máikor Márta először el maradi a szérű s- korlbői, csinosan kiölfözve beállított Galambos uram házához és magútól a gazdától kérte féleségül a leányát, ámde a gazda kikosarazta.

— Sajnálom, öcsém, — mondotta. — Megmondom ugv, ahogyan van. A leánynak gazdag kérője akadt és ahhoz adom a leányomat.

— Csakhogy — vetette ellen Tóni —, szeretem a leányt és ő is szeret engem.

— Fiatalság, bolondság, majd elfelejti’!tök.

— És ha kicsi is a gazdaságom, megszerzem szorgalommal.

— És pálinkával.

— Én pálinkával?

— Mii tagadás, elárulta Borcsa.

— Borcsa?

Most már sok mindent megértett a legény, a leányok huzódozását, a gazdiák néma ítéletéit

— Nem igaz az, gazduram — mondotta — és most már csak azért is elveszem a leányát.

— Kettő kell ahhoz.

liléimtudóan elköszönt a legény és hazaérve, igy szólt Borosához:

— Na, Borcsa, köszönöm szépen, jól eligazítottad a dolgomat. Most már, nem haragszol, azonmód ki is teszem a szűrödét. Ha tetszik, ha nem. Nem lehet másképpen.

— Micsoda beszéd az! — pattant fői az asz- szony.

A haragos legény letorkolta:

— Ne feleselj, asszony. Szedd össze a holmidat és mén;. Mig a lakásodba juthatsz, meghúzódsz az édesanyádnál. Ez itt az én házam!

A legény az udvarra lépett és az asszony utána mord ült:

— Ez a hála?

Tóni talán nem is hallotta. Borcsa elhagyta a házát és a legény a sógorához járt étkezni. Telt- múlt az idő, közeledett Márta esküvője napja. Ee- 'ténkint elo’dailgott GaJaUf'boS'ék szérűje alatt, de a leányt nem láthatta. An esküvő napján suj’ásos ruhába öltözött Tóni és kiállt a kapujába, arra kellett elmenni a lakodalmas népnek. Hátuk az udvar végében, két, könnyű szekérbe fogott, ne- gyedfüves csikó rágta a zablát, rúgta a föld porát.

És úgy történt, mint hajdanába®. A násznép közül rabolta el kedvesét a szerelmes legény. Ki mert volna Sámsoninál szembeszállni!? A két pel csikó bele fedi ildt a hámba, vágtatva ragadták magukkal. a szekeret és a két szerelmes mögött magasra BzúXLfc az uit pora. Ki éri volna & nyomukba?

%