Prágai Magyar Hirlap, 1927. december (6. évfolyam, 275-297 / 1609-1631. szám)
1927-12-13 / 283. (1617.) szám
Mai számunk 12 oldal Mai sxámunl( 1S oldal VL évf. 283. (1617) szám ■ Kadd ® 1927 december Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, /4 SzlovenSzkÓl és TUSZinSzkÓl ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága IU Panská ulice negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: lU’J, '7 ^ 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadoévente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: POlltlKCLl napilapja Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. — Tehavonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke DZURANYl LÁSZLÓ FORGACH GÉZA lefon:30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha A lengyel-litván konfliktus elintézése után az olasz - francia közeledésen dolgozik a diplomácia A torzszOlfift ! i (JL) Prága, december 12. A közigazgatási reform után a kormány 1 most egy uj ajándékkal akar nekünk ked- r vesaedni: az, iskoliaügyi autonómiával, rneily- i nők javaslatát Hodza Milán miniszter ur ed- í> dig minden valószínűség szerint csak azért i. Beim terjesztőtto a nemzetgyűlés elé, hogy s annál nagyobb legyen a karácsonyi örö- i műink. A javaslat kivonatat a Lidové No- ■ viny-iből ismerjük és bár e kivonat alapján 1 lekötetlen a készülő törvényt szakszerű bdrá-1 1 Halt tárgyává tenni, mégis megismerhetjük i betéte annak alapelvedt és tendenciáit. Már »caeyoőll az alapé Ivektől is megállapíthatjuk, í hogy az ajándék, molyét az iskoilaűgyd mii- j i niszteir ur a magyarság karácsonyfája alá ki-1 / ván helyezni, nem örömöt, de igen nagy csa- j t lódást fotg kiváltani, mert amiként a köz-j ii igazgatás szervezéséről szélé törvény nem ■ r valósi tóttá meg a területi autonómiát, úgy a j r most beharangozott tervezet karikatúrája a I t kulturális önkormányzat egészen modem és r leményteljes eszméjének. Nem a mii kötelességünk, hogy Hodza ja- r vaslatának a történelmi országok német isii kol&'ügyéne gyakorolt hatásét vizsgáljuk. Ez t a néimet publicisztika föladata és ezért csak • röviden utalunk a szudétamémet tanítók szövetségének határozatára, amely szerint o ja• vasflat egyetlenegy lépést sem jelent a német pártok által követelt 'kulturális önkor1 mányzat és az iskolaügyi miniszter által bel- : tett reménységek megvalósulása felé. Ha igy beszélnek a németek, akdknok a miniszter ur mégis csak ad valamit., midőn a csehországi és morvaországi iskolatanácsot cseh és német osztályra akarja tagolni, mit szóljunk akkor mii magyarok, akiket a javaslat szerző- j je egyszerűen nem létezőknek tekint. Szlo- venszkóban és Ruszinszkóban ugyanis az iskolaügyi minisztérium egységes országos iskolatanácsot tervez, amelynek hatásköre valamennyi iskolára, nemzeti különbség nélkül fog kiterjedni és így az a furcsa és semmivel sem indokolható helyzet, fog előállni, hogy a szudétanémetek iskoláikat maguk fogják igazgatni, mig a magyar kisebbség tanügyi intézményei fölött a felügyeletet egy vegyes testület fogja gyakorolni, amelyben a magyar tagok már eleve is a legmeidtíőbb! működésre vannak kárhoztatva. Ha ebiből a! javaslatiból törvény lesz, úgy ez az ála.mpol-! gári egyenlőség elvének legnagyobb meg- j sértését fogja jelenteni. Már előre a legélesebb, harcot jelentjük be a javaslatnak ez ellen a; tendenciája ellen. Ugyanazokat a jogokat \ követeljük, amelyeket a szudiétanémetelknek | megadnak és nem vagyaink hajlandók hozzá- ‘ járulni ahhoz, hogy a magyarsággal rosz- szatbul bánjanak, mint az állam egyéb ki-, sebbségedvel. Prágában van egy minisztérium, amelynek egyedüli kötelessége az, hogy egyfelől a j történelmi országokban uralkodó osztrák, f másfelől a Szlovenszkó és Ruszinszkó terüle- i tén ma is érvényes magyar jogrendszert urui~ j fikáira, egyesítse. Bár a mi jogfejlődésünk ezer év alatt egészen más irányokat követett, mint a történelmi országoké és ennek következtében oly intézményeket is teremtett nálunk, amelyek a Moldván túl ismeretlenek, mégis nagyban-egiészben helyesnek kell tekintenünk azt az elvet, amely az uni- fikációs minisztérium létesítésénél az uj állam szervezőinek szeme előtt lebegett, mert elvégre lehetetlenség, hogy egy és ugyanazon állaim területén a különböző országrészek polgáréi különböző kuütos szerint fizessék az adót, különböző alapon gyakoroljanak jogokat és viseljenek kötelezettségeket stb. Ha tehát szükség van arra, hogy a múltban LeaüpeSssrszág is Litvánia kozott megszűnt a hadSálIapot - Brland és Mussolini találkozása az európai politika kiszlüben levő lesmdyon eseménye Prága, december 12. Vasárnapi elkobzott számunkban részletesen beszámoltunk a népszövetségi tanács szombati napjáról, amelyen az egy hétig tartó tárgyalások megkoronázásaképpen a tanács megoldást talált a lengyel—litván konfliktus ügyében, vagy legalábbis jelentékeny mértékben hozzájárult a gvujtóanyag veszélytelenné tételéhez. Délelőtt szigorúan titkos ülése volt a tanácsnak, amelvről még a népszövetségi tisztviselőket is kizárták. A francia ujságirók körében anekdotaszerü információkat kolportáltak az ülés lefolyásáról. Eszerint Pilsudski marsall egyenesen Voldemarashoz fordult a következő kérdéssel: — Féke van-e országaink között vagy háború? — Voldemaras igy felelt: — Béke. Erre Pilsudski ezt válaszolta: — Akkor nekem semmi dolgom nincsen többé. — Majd katonásan Voldemarashoz fordult: — önre bizom a formula megszerkesztésének a feladatát. Természetesen a titkos ülés lefolyása nem felel meg az anekdota szellemének, mert a kiszivárgott információk szerint azon. bizony nagyon feszült és izgatott hangulat uralkodott és Pilsudski hosszabb expozét tartott, amelyben élesen támadta litván kollégáját. Az államférfiak nagyban csodálták Voldemaras önmérsékletét és diplomata-érzékét, amellyel az incidenst elsimítania sikerült. Éjjeli tanácsülés szmokingban A lengyel—litván konfliktus ügye végleges elintézésére az éjszaka folyamán megtartott ülésen került sor. A népszövetségi tanács működése óta ez az eset az első, hogy a tanács az esti órákban ült össze tárgyalásra. Ez az ülés a külsőségekben inkább társadalmi eseményre emlékeztetett, mert a tanácstagok frakkban és szmokingban jelentek meg, Chamberlain felesége grand toilettben vonult az ülésterembe, ugyanígy a legelegánsabb estélyi ruhában érkezett Pilsudski marsall, csur Zaleski és Voldemaras viseltek egyszerű sötétszinü zakót. Este féltizenegy órakor nyitotta meg a „tapasztalatlan idegen11, a kínai delegátus az első éjjeli ülést. Blookland holland külügyminiszter, a konfliktus tanácsi referálója, a következő határozati javaslatot olvasta fel: A népszövetség tanácsa kijelenti, hogy a népszövetségi tagok között nem állhat fenn hadiállapot, mert ez összeegyeztethetetlen a népszövetségi paktum betűjével és szellemével. A tanács ezért tudomásul veszi, hogy Litvánia a hadiállapotot megszűntnek deklarálja, Lengyelország pedig nem támadja meg Litvánia függenenségét és szuverenitását. A tanács a még fennálló nehézségek kiküszöbölésére — és a rezolu- ció itt elsősorban Vilnára céloz — közvetlen tárgyalásokat ajánl a két fél között, amelyben szívesen áll a tárgyalófelek rendelkezésére. Sem a lengyel, sem a litván képviselő nem tett megjegyzést a javaslathoz, mire az elnök azt elfogadottnak nyilvánította. Zaleski és Voldemaras köszönetmondása után az elnök bezárta az ülést. Zaleski szívélyesen átölelte a litván miniszterelnököt és a két államférfi barátságos kézszoritással búcsúzott egymástól. A tanács záróülését hétfőn délelőtt 11 órára tűzték ki. Pilsudski a népszövetségről Páris, december 12. A párisi lapok legnagyobb része a Lengyelország és a Litvánia között létrejött egyezségben a népszövetségi eszme diadalát ünnepli. Csak az „Echo de Paris“ mutat azokra a veszélyekre, amelyek ebből az „annyira felületes" megegyezésből előállhatnak és a lap megállapítása szerint ezek a veszedelmek egyelőre Lengyelország részéről fenyegetnek. Ha bizonyos meghatározott határidőn belül nem állítják helyre a békét ténylegesen, akkor Pilsudski jogot formál majd arra, hogy legitim védekezőeljárásnak nyilvánítsa, ha Kovnóba bevonul és ilyen módon veszi a maga kezébe a béke megszervezését. Pilsudski a Matinnek interjút adott, amelyben a népszövetségről szerzett impresz- szióit tolmácsolja. Megállapítja, hogy a genfi módszernek, amely lehetővé teszi, hogy az államférfiak jobban megismerjék egymást és ezen az alapon könnyen jussanak megegyezésre, megvannak a maga előnyei. Veszély csak abban rejlik, hogy a szép sima formák gyakran megtévesztőleg hatnak és a realitásokat figyelmen kívül hagyják. Egyebekben genfi tartózkodásával nagyon meg van elégedve, mert ilyen módon lehetővé vált a Litvániával való konfliktus tisztázása, amiben különösen Briand segítette őt meg. A lengyel-litván tárgyalások terminusa Géni, december 12. A Litvánia és Lengyelország közötti közvetlen tárgyalásoknak, amelyeket a népszövetségi tanács határozata kezdeményezett, nagyon rövid időn belül meg kell kezdődniük. Vasárnap délután Zaleski és Voldemaras hosszabb tárgyalást folytattak. A tárgyalás után Zaleski nyilatkozatot adott a sajtó képviselőinek, amely ‘ szerint Lengyelország és Litvánia között előreláthatólag már január hónap folyamán megindulnak a semleges Lettország egyik városában a tárgyalások. „Semmi sem változott" A népszövetségi tanács által elfogadott megoldási kísérlet különben egyik félben sem keltett teljes megelégedést. Amikor tegnap a sajtómegbeszélésen Voldemaras litván miniszterelnök kijelentette, hogy semmi sem változott és Zaleski lengyel külügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy ez a megoldás komoly veszedelmet szüntetett meg és az első lépést képezi Keleteurópa végleges pacifikálásának utján, ezekben a nyilatkozatokban Lengyel- országnak és Litvániának különböző felfogásai tükröződnek vissza. Voldemarasnak nyilatkozata kissé dialektikus értékű, miután a —- — -----------------------------------------------ho zott törvényeket az állampolgári egyenlő- | ség elvének szem előtt tartásával összeegyez- : tessék, mennyivel iníkább szükséges, hogy a 1 jövőben hozandó törvényeik alkotásánál ezt ! az elvet legfőbb zsinórmérték gyanánt kö- ! vessék. Lehetetlenség, hogy a történelmi or- ! szagokban más, előnyösebb jogrendszert ! teremtsen a kormány, nnint Szlovenszkó és ! Rusziinszkó területén és meg vagyunk győ- I ződve róla, hogy ezzel a fölfogásunkkal Ga- ' zik uniiifikációs miniszter ur ás egyetért Már a javasla! eddig ismert részeiből is j kitűnik az, hogy a létesítendő ' iskolatanácsokban a kinevezési rendszernek tág kaput ' óhajtanak nyitni. A javaslat szerint ugyanis , az országos iskolatanácsnak valamennyi tag- : ja — az országos képviselőtestület, tehát ! nagynészíben megint csak kinevezet lekből ! álló intézmény által választott tizenkét, illetőleg kilenc t'ag kivételiével — vagy hivatalból kerül be a tanácsba, vagy pedig a köz- társasági elnök kinevezései alapján. Hodza Milán tehát ezen a téren is meg akarja erő- sitend a bürokrácia hatalmát, amit a legjobban az a körülmény mutat, hogy egyesegye- diüi az országos eflmöktől fog függni, vájjon egyes községekben, ahol jelentékeny számú kisebbség latoik, e minoritás részére külön helyi iskolatanácsot szervezzenek-e vagy sem. Igaz ugyan, hogy a tanácsok összeállításánál tekintettel akarnak lenni a nemzetiségi arányra is, d'e hát mit ér ez akkor, ha nem a magyarság választja meg azokat, akiket : iskoláinak gondozására a legméltóbbak- nak talál, hanem a körmiény az ő magyarul is beszélő bizalmi embereit fogja kiküldeni az úgynevezett iskola ügyi önkormányziat szerveibe. Mindezeket összefoglalva elmondhatjuk, hogy Hodza Milán javaslata torzszülötie a kulturális autonómia eszményi gondolatának, amely másutt, például Észtországban oly nagyszerűen bevált, A miniszter ur azt ígérte, hogy a kisebbségiek az iskolaügy terén autonómiát fognak kapni és íme azt látjuk, hogy a legfelsőbb fokon a magyarság mint olyan egyáltalában nem fog önkormányzati, jogokat gyakorolhatni, a legalsóbb fokon pedig az országos elnöktől, tehát egy a kormánynak ailáirendelt tisztviselőtől fog függni, vájjon a kisebbség számára helyi iskolatanácsok szerveztessenek-e ■ vagy sem. Az iskola- ügyi miniszter ur a tanügy terén önkormányzatot igört a lakosságnak és ime kitűnik, hogy igazi célja a hivatalnoki szervezet hatalmának újabb kiterjesztése. Az uj javaslat a közigazgatási reform keretébe illeszkedik be és annak szellemét veszi át, ezért már most félre kell vernünk a harangot és figyelmeztetnünk arra a veszélyre, ameily a magyarságot fenyegeti. Ha pedig a javaslatot majd hivatalosan a nemzetgyűlés ©lé terjesztik, akkor kötelességünk lesz annak egyes rész/Ietintéztoedéseit tárayitagos, de kérleOhetéllóü bírálat tárgyává tennünk. I
