Prágai Magyar Hirlap, 1927. december (6. évfolyam, 275-297 / 1609-1631. szám)
1927-12-10 / 281. (1615.) szám
ittói ileobMiiúcu; iO, «c*MuumL Egy óra Lya de Puttinál a párisi A világ legelőkelőbb szállodája — A star nyilatkozik híres balesetéről — Mi van az alkohollal és a szerelemmel? — Kakofonikus beszélgetés a ,,bálvánnyal“ — Párás, decemlber 9. Páris 4 Világ legszebb és legelőkelőbb városa, a Claridge-hotel Páris legszebb és legelőkelőbb szállodába. A Chaimps-Elyséen létezik, az Étoile- íól lefelé baloldalt, a Rond-Poiní fölött, a legnagyobb au tőüzletek közepette. Óriási épület, világ- nevezetesség, Londonban épp úgy ismerik, mint Newyorkban, Pekingben, vagy Sidney'b&n, — de űsak a legfelső tízezer, mert egy nap a Clari ágéban vagyoniba kerül. — Négyezer franktól lefelé körülbelül, ezer frankig, — mondja a párisi őslakó, akivel vasárnap délután ott ültem a Claridge halijában öttől- hétig délutáni teán. A tea hatvan frank — és még szendvicset sem adnak hozzá, viszont az ember két óra hosszat gyönyörködhet a világ legszebb „poule de lnxe“-eiben, a nagy kurtizánokban és a földkerekség legragyogóbb ékszereiben, ezőnn élben. A Oiaridge háromszáz szobájában csupa mágnás lakik. Maga a palota is álom: a belső hossza folyosók üvegszekrényei Paris legjobb üzletednek legszebb dolgait rejtik, a hall óriási (93 egyik perzsaszőnyeg értéke egy millió frank) g most építik a szálloda dépandenee- Mza alatt a kétszázötven méter bossru ..Lidót“, a legszebb födött párisi strandfürdőt, ahová a belépti dij száz frank lesz. Ezen a pénzen azonban táncolhat és teázfoot is az ember pompás jazz-niuzsika mellett — fürdőruhában, vagy legfeljebb pizsamában. Az árak szépek, a Claridge nem fog tönkremenni, különösen, ha meggondoljuk, hogy a nizzai Negresco-szálloda is a Claridge tulajdonosáé. A Négresío pedig még háromszor olyan előkelő, mint a Claridge. A petite fémmé Ebben a hotelben szállt meg a Póridban átutazóiban lévő Lya de Patti, a magyar—német—-francia—amerikai mofcicsillag, aki most Megy Hollywoodiba e közbe® néhány napra Párisban is megállapodott. A franciák szeretik s a boulevardlapok telő vannak hírével-nevével. A Claridge vasárnapi teáján megtudtam, hogy itt lakik és kedden délelőtt fölkerestem* ■, A szálloda egyik véget nem érő folyosóján bekopogtatok a 117-es appartementba. A etar titkárnője, egy bájoe, grétdhenfrizuráe német leány nyit ■ j ajtót. A szalonban sokan ülnek már. csupa kiváncsi újságíró, néhány obiigát angol misz és az eil- niaonadfoa. lattan moziemberek. Közepéin Ő. Valódi „petiite fémmé", barna, f-eketeszernü, kerekami, „íausee maigxe", minit a®t errefelé mondják, azaz teltidonm iá, nem is. — Madetmoiselle Lya de Patti. Amikor föláll, látom, milyen, apró. Egyszerű ruhájában olyan, mint egy kis lány, aki garzonná nyakkendőjével virgonc fiú benyomását kelti, — de ezek a szemek, ez a tekintet, ez az élénkség!... A szoba tele van podgyászdarabokkal. Az egyik amerikai ujságirónő merészen az ágy szélére ül és otthoniasan kalimpál a lábaival. Más „conírére'Vk ott süröguek-forognák a művésznő széke körül és kérdésekkel ostromolják. Holott nem is kell kérdezni. A társalgás németül, franciául és angolul folyik, micsoda hangzavar, de mily kedves kakofónia! A hálószekrényen nagy bronz Krisztus áll, az ágy fölött óriási kereszt függ, az asztalon feszület. Lya de Putri a karoeszékben ül, kereszt beveti lábát és úgy beszél. Magas, sárga cipő van rajta, ballába be vau kötve: annak a kis „szerencsétlenségnek az emléke, amelyről néhány hónap előtt annyit Írtak az európai újságok. Lya nem is várja, hogy megkérdezzék, hanem máris hatalmas előadást tart az egeitől, bájosan kévéivé a franciát az j angollal, mindkettőt a némettel, míg ezen a leg- j utóbbin mintha valami rejtett magyaros akcentus látszaná. Az elkényeztetett gyermek keserűen mondja el balsorsát. A baleset — A „Charlotte Crisy“-t filmeztük reggeltől estig. Az idegeim fölmondták a szolgálatot Egyszer — egy éjijei — úgy öt hét előtt, különösen ideges voltam. Amikor elhagytam a stúdiót, a leány— az öitöztetőnő nem vért rám. Kénytelen, voltam egyedül, fölmenni a koromsötét lépcsőn. — B ómentől — Bizony. Nem is tudtam bezárni a kaput. Ehhez neon értek. A félemeletről láttam, hogy a házmester szobájában egy öregasszony ÖL, aki egyáltalán nem vesz tudomást a kiabálásomról. Köaelebb akartam menni, hogy kopogjak, megcsúsztam, betörtem a portás fülkéjének üvegablakát és elájultam. A házmesternő tovább aludt, de a sotffö- röra nyugtalankodni kezdett. Tülkölt, csengetett — mindhiába. A keresésemre indult ée ott talált ájul tan a lépcsőházban. — Ez az igazság. Ezt nevezték el a csúnya újságok második öngyilkossági kísérletemnek- Először tényleg meg akartam halni, — Ugyan! — Bizony! De akkor nem hitték el. Most pedig kitalálták. Elvégre az a haszna megvolt az újságok lármájánál!, hogy most már nem egy kis színésznő, hanem egy nagy ée titokzatos személyiség vagyok a világon. Szinésznöszippantás Ezekat-ám. Lya (itt „mad emoieelle") hajlandónak mutatkozott mindarra felelni, amit kérdezünk tőle. Megtudjuk tőle, hogy hat ér óta moeiciik, bőgj' szerdán elhagyja Párisi, mert a Bereng*riáo Hollywoodba hajózik, hogy kedvenc filméi a „Manón" és a „Varieté", hogy már többször volt Póriéban — és számos egyéb, hasonló fontos dolgokat. — Szívesen dolgoznék itt, — mondja. — De Párisban nem fizetnek. Vigasztalódjatok, Amerika elszippantja Németország összes nagy színészét és színésznőjét. Viszont Németország elviszi a ti Seír szes nagy művészeteket. Nem is olyan rossz. Lya attól fél, hogy a beszélgetés folyamán megszórni áztunk. Pezsgőt és konyakot kínál. Valaki megkérdezi, vajiíon nem antiák!oholista-e, különösen most, amerikai útja előtt. Szellemesen feleli: — Szívesen iszom egy kis pezsgőt. De tulajdonképpen nincs szükségem fá, úgyis elég temperamentumos Vagyok. Nevetünk. Mosolyog. Nem bánja, hogy oly hamar el kell hagynia Párisi? — Ó, Hollywood nagyszerű. És dolgózni akarók. Hógy eddig semmit sefn értem el Amerikában, annak elsősorban magam vagyok az oka. Amikor először ott voltam, folyton idézni akartam, nem bántam, akármit ! Addig maradok Hollywoodba’!, amiig nagy sikerem nem lesz. ügy, mint Bánkv Vilma. Meg kell választanom a szerepeimet. Nem mind illik hozzám. Vámpírt akartaik belőlem csinálni, vámpírt! Pedig seanuni sincs bennem az ilyesféle nőkből. Apacslány lehetek, vagy lányka, egy szegény kis meleg és fájdalmas asszony. — Ha majd egyszer ott lesz, ahol Pola Negri, jöjjön szintén Franciaországba házasodni, mert itt nagyon szeretik. — Ott házasodom, ahol szerelmes vagyok. De hogy férjhez menjek, nagyon szerelmesnek keli lennem, very mucii! Egy fiatal, csendese zérói! amerikai lány vastag- keretes szemüvege mögül álma tagon megkérdezi: — Are you in lőve now? — Most szerelmes? Lya mosolyog és jnegsimogalja gesztenyebarna hajával a karosszék puha támláját. — I don‘t know. (Nem tudom.) Ez Lya de Putti titka. De egy másodperc elég éa a szfinx visszanyeri régi mosolyát. (s. p.) Szerelem — Most okosabb leszek és arra fogok várni, hogy ajánljanak valamit. xx Nem pénz 12 korona egy oly könyvért, amely az egész családnak okoz nagy örönfet. Siessen megvenni n Tapsiítile? nyuszikát! Egyik a négy közfii Jullo Bagby eszperantó eredetijéből fordított \ Reinioger József Rufus, a jeruzsálemi prétor hóhérküiönitmé- nyének egyik katonája elbúcsúzott övéitől. Most is, mint oly sokszor, a kötelesség szólította el családjától. De hisz néhány nap múlva újra ölelheti asszonya fehér testét, csókolhatja kis fia homlokát. Mégis, ma szívesen otthon maradt volna. A mai nap valami különöset ígért neki. Talán ma beteljesedik egyetlen vágya és elrepül atyai szivét emésztő mély bánata. Közönséges, durva ember volt, rabszolgája kötelességének. De valahányszor világtalan fia lehunyt szemére nézétt, valami mélységes meg- hatódotíság fogta el egész valóját. Ssivettépő fájdalmat hordozott magában és sóvár irigységgel nézte asszonyát, aki legalább sirni tud, akinek legalább könnyei vannak. ő nem tudott sirni. Kaszárnyák neveltje volt és egész lénye Róma hatalmát árulta el. Szive helyett belénevelt fegyelme parancsolt cselekedeteinek. Csak akkor borult el csendésült meg, mikor gyermeke kacséi simogatták meg kemény arcát. Ilyenkor az örökös fegyelem bilincsei lepattantak leikéről és emberré változott. Egyetlen vágya volt: vak fiának visszaadni a látás adományát. De hiábavaló volt minden, a kaldeusi bölcsek és a híres varázslók bübája és Róma istenei. Már-már réményéí kezdte veszteni, de ma valami jót várt mégis. Felesége ez esté egy idetévedt csudatevőről beszélt neki, egy fiatal rabbiról, kit fényes fogadtatásban részesítettek, mikor szamárháton bevonult a városba. Az asszonyok drága szőnyegeket terítettek útja elé s a város ifjaí, lányai elözönlötték a széles utcákat és pálmagalyakkal meg illatos virágokkal köszöntötték. öszhaju vének ruhája szélét csókolták, Jeruzsálem koldusai örömkönnyeket hullattak és mindenki az ifjú mester csudálatos tetteiről beszélt A bélpoklosók mégtisztultak, a vakok láttak ... Rufo» lelke megtelt bizalommal. Elhatározta, hogy elviszi kis fiát a férfihoz, de a kötelesség és a szolgálat hívta őt Mit-tegyen? Valami különös türelmetlenség fogta el. Tán a csodatevő néhány nap múlva elhagyja a várost és akkor... Végül határozott: az anya tegye meg azt, amit az apa nem tehet összegyűjtötte minden értékes dolgát, beletette egy cédrusdobozba és feleségének adtá. Szórd e kincset mind a lábai elé és Mond még néki, hogy Rufus, a római katona a 1 élétével fogja megszolgálni néki, ha meggyógyítja a fiút. A* asszony halkan így válaszolt:* — Alt mondják, hogy nem szereti a gazdagságot A világ aranya és ezüstje az S Nemében annyi, mint az ut köve. Rufus kétségbeesve kiáltott fel: — Mit viszel hát néki? A pogány asszony a kis fiához hajolt, azt hosszan megcsókolta és igy szólt: — Anyai szivemet, könnyeimet és fájdalmamat. Rufus, — táp életében először, — valami kimondhatatlan csodálatot érzett asszonya iránt és hosszú halgaíás után, néma fejbóliotással beleegyezett a síró asszony szándékába. # Hajnalodoti már, mikor Rufus elmém hazulról. Az udvar kakasai hangosan hívták a napot. Getsernane kertjének olajfáit langyos szellő simogatta. Ilyenkor korán ébred a város, mert á közelgő husvét sok sürgős tennivalója jókor munkára hívja a zsidókat. Nizán hó 14-e volt, az ünnepek előestéje. , Rufus a prétor palotája felé sietett. Gondolatban elmélyedve haladt el az élénkén vitatkozó utcai csoportok mellett. Felcsillanó reménysugara bűvös álomképeket varázsolt eléje s nem iá vette észre, hogy katonás lépteivel hervadt virágokat és száraz pálmaágakat tapos szét az utca kövezetén. A mellette elhaladók izgatott beszédét sem hallotta meg. Messziről tompa zugás ütötte meg fülét, zugás, mint a szeszélyesen dühöngő szél zaja. A pre- toriátus előtt nagy tömeget látott, mely kiabálva, hangosan civódva rázta ég felé kezét s követelt valamit. Tán lázadás, —- gondolta magában — és elszaladt. Pilátus a legfelső lépcsőn állva a tömeghez beszélt. Rufus nem érthette meg szavait, mert a nép mennydörgő zaja mindent elfojtott. — Barrabás, Barrabás, Barrabás! Rufus tisztában volt mindennel. Nem lázadásról van sző, hanem a tömeg kíván ítéletet Barrabás ügyében, akit nemrég fogtak él a róMai katonák. Hírből ismerte a bűnöst. A hangos itéletkövetelés kötelességét juttatta eszébe. Könyökével utat tört magának a tömegben, felüzaladt a lépcsőn és egyenesen az udvari folyosó felé tartott. Neki ott kell lennie, hisz 6 a hóhérok egyike. A többiek már bizonyára várják. Hétágu ostora ott függött a folyosó egyik oszlopán. Egyik szijfonata kioldódott. Ki kell javítani és uj ólomgombót kötni a végére. Hozzá ie fogott a munkához. Mig vastag ujjai fonták, csomózták a korbácsot, gondolatai szabadon szálltak. Maga előtt látta vak kicsinyét uj ruhájában. Nemsokára ott lesz a kicsi anyjával a csodatevő- hói és az majd meggyógyítja. Egy pillanatig se kételkedett ebben s csüpáh azt sajnálta, hógy nem lehet ott, nem vetheti magát a rabbi lábai elé és nem felezheti ki igy háláját, melyet beszédhez heh) szokott nyelvével úgyse tudná Megtenni. Elhatározta magában, hogy teljesíti ennek a férfinak minden kívánságát, még ha kívánsága benne a római katona önérzetét Is sértené. Hirtelen lágy muzsikáju halk hang szólította meg. — Mit csinálsz, testvér? — Ostort fonok, nem látod? — Kinek készíted? — Barrabásnak. — Bizony mondom néked, testvér, ez az ostor az én testemet fogja sújtani. Rufus a hang felé fordult. Szeme égszin szempárral találkozott. Sohase látott ilyen szemeket. Az összekölött kezű idegen, akit három katona őrzött, hosszan nézte a korbácsot. Rufus Barrabásra gondolt és közömbösen vállat vont. — Az könnyen meglehet, —- mondta, és éles óiomkörmöket kötött az ostorszál végére. # Rufus három társával ott állt a tornácon, ösz- szeszoritott kézzel tartotta a kijavított korbácsot és egykedvűen bámult a megkötözött férfira, majd az őrülten zajongó tömegre. A férfi nem érdekelte, biztosan bűnös — gondolta. — A tömeg utálta. Mégis egy pillanatra mintha részvét fogta volna el szivét a férfival szemben és könyörület a jeruzsálemi plebsz irányában, hisz tcözülük váló fogja kis fiái látóvá tenni. Tán éppen most áldja meg Őt a csodatevő. Parancsszó hangzik fel. Rufus géppé változik, felemeli á korbácsot és kegyetlenül kezdi Verni a félig mezítelen férfit. A korbács nyomán véres csomók maradnak a testen. A tömeg vadul gyönyörködik a látványban. Csak a férfi hallgat. Lehajtja a fejét és tűri a csapásokat zokszó, jaj nélkül. Rufust izgatja ez a nemtörődömség. Teljes erővel sújt a korbáccsal, nem nézve hova. Csak üt, mély sebéket vágva a korbács ólmával Legalább egy jajszót szeretne kicsikarni a megkin- zottból. Mikor a parancsszó megállította a kezét, a megkorbác8olt Rufusra nézett könnyéé, égszínkék szemével, mire Rufus felvét valami ismeretlen szorongás fogta el — Nem mondtam testvér, hogy a* ostor az én testemet fogja megkinózűí? Hogy legyőzze pillanatnyi elfogódottságát, Rufus kényszeredett vállvonogatá6sal válaszolt: — Mondtam én is, hogy meglehet... # Már régóta nem történt Ilyesmi Jeruzsálemben. A nem mindennapi látványosságra kitódult az egész város, hogy lássa Róma ítéletét A golgotái ut mindkét oldalán nyüzsgött a tömeg. ítűlö- nöaeu sok volt az asszony. Egyesek gyásirühát öltöttek és siránkoztak, mások köpdösték és szidták az elítéltét Rufus a kéresztrefeszitendő mögött haladt. Minden lépésénél összeesörrentek a bőrtarsolyában levő szegek és a kalapács. Gondolattalanul hallgatta a halotthő csörömpölését, nem is figyelt rá. A keresztet vivők egyike már harmadszor a földre esett. Mivel törvény volt, hogy minden elítéltnek magának kell vinnie keresztjét a vesztőhelyre, Rufus felemelte ostorát a lehanyatló szerencsétlenre, hogy fürgébb mozgásra ösztökélje. Dq felemelt karja megállt. Megállította egy i asszónyi, elró sző. j — Mester, áld meg fiamat, a szegény ártatlan vakót! Rufus hirtelen úgy érezte, mintha szive a torkát szorongatná. Az ut mellett állók tömagében egy térdeplő asszonyt látott egy kis gyermekkel. Látta, hogy a földrehullő ember sebzett karja felemelkedik és a remégő kéz lágyan simítja meg a kicsike fürtös léjét s hallotta az elhaló hangot: — Asszony, a te hited áldott legyen. A korbács lehullt a felemelt kézből. Rufus nem látott'tisztán, könnyek fátyolozták be szemét, csak úgy sejtette, hogy az az asszony, alu az ut pofába borulva, keserves sirásáal csókolja meg a földre hulló korbácsot, az az ö asszouya. . ólom- nehézzé váltak lábai s úgy érezte, hogy mintha valaki a keresztet szivére tette volna... Eddig mindegy volt neki, Barrabás, vagy más bűnös, de most... 0 A parancsnok valakit megfogott a tömegből hogy segítsen a földrehullt keresztjét vinni s a gyászos csapat újra megindult. Rufus gépiesen, szinte tudattalanul ment a megfeszítendő nyomában. Bőrtarsolyában csengő szegek hangja mintha tépte, marcangolta volna szivét. # A keresztet a földre tették s a felfeszitendő sző nélkül ráfeküdt. Szegekkel és kalapáccsal kezében Rufus az elitéit jobb karjánál térdelt és szótlanul bámult az engedelmesen szétnyitott tenyérre. Mindjárt oda kell szegeznie a kereszthez ... artijr'kezet, mely megáldotta fiát... Mit tegyen?rTTr^t is tehet?... Mit kell tennie?... Ez a kérdés izgatta őt A belénevelt fegyelem egy uj, ismeretlen érzéssel ♦íririott s a visszafojtott könnyek lassan leperdültek a szétnyitott tenyérre: a hóhér könnyei. A kereszten fekvő megbocsátóan nézett RuÍUsra. A felhangzó parancsszóra két kalapács csaknem egyszerre sujtótt a szegekre, de Rufus, — tán életében először, süketté változott a parancs szavára. Megbüvölten nézett a kiotói gyötrődő, görcsösen vorragló tenyérre. De felriasztotta őt a mártír lágyan könyörgő hangja: — Teljesítsd a kötelességedet. ... és Rufus izmós karja felemelkedett, ütésre lendítve a kalapácsét. % Nh^MNnNNNNNaNHNNNNÉi
