Prágai Magyar Hirlap, 1927. december (6. évfolyam, 275-297 / 1609-1631. szám)
1927-12-02 / 275. (1609.) szám
t9f •: : 1927 (locomboT 2, péntofc. 'I^3^-7V\AGVAR-mKIx5E a franciák apokaliptikus éve Amikor Németország kikerül a versatttesi ketrecből ~ Félelem és készülődés Párisban ~ Szövetségesek, akikben csalódtak — Az „elnémetesedettu Csehszlovákia — Utazás Északfranciaországban — Beszélgetés négy francia hazafival Pária, november 27. Európa legsötétebb éjszakája volt, amikor az elfáradt utasokkal lelt vonat befutott Kohl diabolikus állomására. És a rideg éjszakai megérkezés nagyon illett Kehihez. A valóságban ugyan ez a rajnaparli i.*met határváros egyike a kontinens legkiesebben fekvő helyeinek: előtte Európa legpompásabb folyója, a zöld Rajna kanyarog, messziről a legszebb hegység, a Vogézek trocenlósan kék és architeklonikusan tiszta sziluelje látszik, a túlsó partról rózsaszínűén hunyorgatnak át Strassburg napfénnyel játszó tornyai és tetői, — de mit akar ez az idillikus báj ezen a vidéken, ahol két villamos kisülési gombként néz egymással larkasszeinct a leg- cngesztelhetetlcncbb gyűlölet, amely Róma és Karthágó ideje óta létezett? A nappali természet-jókedv paradoxon jtt, az emberi nem fonákságainak valami felsőbb kigúnyolása. Jól teszi, aki éjjel érkezik. Sötét van és iziben a szükséges hangulatba ringalódzik: megijed. A francia hadsereg első üdvözlete Amikor a kalauz bemondja Keblt, , az utas kilámolyog a folyosóra. Kint UoromsÖtét- ség. Az alakok feketébe folynak és soká eltart, amig a bepárúzott ablakon lörült résen a szem felismeri a formákat. Emlékszem: az első, amit észrevettem, egy szenvedélyesen szívóit cigaretta vörös tüze volt, mely szinte mindenlöl függetlenül ragyogott a lekele világűrben. Azután a fény lökött két világitó fehérség jelent meg, két óriási szem fehérje, semmi más és soká tartott, amig ebből agyér adatból egy mozdulatlanul álló, szenvedélyesen cigarettázó néger katonát konstruálhattam: a francia hadsereg első üdvözletét, a szcrccsen fináncot Kétségtelen, ott állt, képiben, francia kör- gallérral, szeme és cigarettája villogott — vigyázott rám, hogy én, a fehér ember, valahogy meg ne sértsem a nagy R. F... törvényejt Miiidencsetre nyugtalanító kép és bosz- szantó a németekre nézve." ' “ A néger-francia mellett undorral állt kollégája, a német. Egy fejjel magasabb, álig bcgombolt, földig érő köpenyben, tzái százalékkal Iehércbbcn és megnyugtató b bán. A néger pénzügyőr láttára a Pullmann- kocsi folyosóján egy széles, kopasz, nyomott- orrú, de okosarcu német ur, — tiszta slrese- manni figura különben, (a stresemanni figu- Ták újabban nagyon elszaporodnak a birodalomban) — fölháborodásában kiejtetle azt a bűvös szót, amely megadta franciaországi benyomásaimnak első vezérmotivumát. Azt mondotta: — Ezerkilencszázharmincöt A „lényeges“ esztendő Mellékes, vájjon ebben a szóban gyűlölet vagy önérzet voll-e. Mellékes, hogy a pod- gyászvizsgálaton a német vámőrök kizárólag kifogástalan francia nyelven beszéltek, a franciák pedig ugyanígy németül, mellékes, hogy a franciák elég szigorúan keresték a cigarettát és a — gyufát, a lényeg ez a szó maradi A franciává vedlett vonat szokott dübörgéssel vitt át a Rajna vashidján és természetesen befutott a strassburgi pályaudvarra. Ez a szó nyugtalanított. A zsebórát egy órával vissza kellett igazi lan észre sem vettem, csak amikor a stresemanni német bátorságát fitogtatva elmondotta azt a vaskos és a német külügyminiszter hasonmásához egyáltalán nem méltó bonmót, hogy a franciák nem is egy órával, hanem tíz évvel vannak hátrább, mint a németek — modern tempóban, ameri- kánizálődásban, iparban, üzletben persze. Minderre alig gondoltam, csak a gonosz évszámra. amely hirtelen sok Rajnán-inneni furcsaságnak vált megmagyarázójává. Francia rémképek Ezerkilencszázharmincöt apokaliptikus dátumként kisért Franciaországban. Ez lesz az az esztendő, amelyben a német birodalom végleg kibújik a vcrsaillcsi békeszerződés ketrecéből, nagyot lélegzik, nagyot nyújtózkodik, kinróbnljn izmait és engesztelhetetlen gyűlölettel hozzálát a bosszuállás munkájához. Széles, bismarcki arcán, hindenburgi vonásain egyeben kifejezés fog ülni, barbarosz- szoi izmait egyetlen célért fogja megfeszíteni stresemanni ravaszságát egyetlen vágy fogj? vezérelni: Nach Paris — és a teotoburgi erde légiói megindulnak a határ felé és nlncí messze az az idő, amikor a „donié pays de Francé" földje ismét megremeg a moltkei csizmák léptei alatt. Mi tugadás, a franciák látják ezeket a rémképeket, talán még intenzivebben, mint mi Középcurópában, vagy a soviniszták a birodalomban. Az egyik párisi musichallban egy francia szinész a népszövetséget parodizálja. Sorba kigunyolja a különböző nemzetek képviselőit, a lehetetlen kiejtéseket, a brit leltszájuságot, az olasz higszájuságot, a jugoszláv dörmögést, a köpködő Vanderveldet, a rágógummis amerikait, az emphatikus Briand-t s az elnököt, amint blazirt raccsolással darálja el megingathatatlanul minden szónoklat végén a népszövetség hivatalos mondókáját. — Brrravó, brrravó, üdvözlöm a szónokot, aki ismét tanú jelét adta jóakaratnak és kiváló demokratikus érzelmeinek. Az utolsó kigunyolt a német Stresemann. Milyen másként beszélt a színész erről a csodált és rettegett alakról, mint a többiről! A német vészjóslóan alamuszi és vérfagyasztón n rosszakaratú, do óriás s minden francia sötét borzongással a verduni keservekre gondol, amint a szinész ijesztő fényeffektusok közben kihörgi magából az állati dühhel és minden energia beívelésével mondott „Nach Paris“-t — mint a mai németség vezérmotivumát. Ilyen rémnek ábrázolni valakit csak a rettegő tudhatlN Négy-öt francia összehajol Az egyik kávéházban esett, szép, szomorú fejekkel négy-öt francia összehajol — és az ország elnéptelenedéséről beszél nekem. Az egyik rsókolnivaló naivsággal megkérdi, vájjon igaz-c, hogy Németországban meg fogják engedni a bigámiát, mert szükség lesz. emberekre a franciák elleni háborúban. A másik tompán közli, hogy kiszámitoi- ták, miszerint Németországnak 1970-ben százmillió lakosa lesz, Franciaországnak pedig csak ne.gyyen0.tmi 11 ió; » A harmadik - szerint még 1970-ig ^em kelívárni. Ezerkiloncszázharmincötbcn hetvenkét- millió német fog negyvenmillió franciával szemben állni s ha a franciákhoz hozzá szabad számítani a nyolcmillió belgát, úgy a németek is bálran a magukénak tekinthetik a hétmillió osztrákot. Elzászban viszont kétmillió német él, akiknek hangulata örökké kiszámíthatatlan marad. A hiábavaló szövetségesek A legérdekesebb azonban az volt, amit a negyedik francia mondott, aki a legtájékozot- ( tabb és a legmüvellebb benyomást keltette a négy között. — A szövetségeseink cserben hagytak, A lengyel volna az egyetlen megbízható, de mit ér ez a huszmjlliónyi bátor nép, ha állandóan belső zavarokkal küzd, nem tud szervezkedni és a pénzzel bánni, csupa ellenséges kisebbséggel van terhelve, kétmillió némettel, hárommillió zsidóval — és ráadásul nyakán ül a százmillió orosz, nem is számítva a hatmillió németbarát baltit. Románia? Messze van és nem volt soha Németország ellensége. Azután meg nem is éppenséggel a legrendezettebb állam, különösen nem most, Jonel Bratianu halálakor. Marad Jugoszlávia. Derék, hii katonák, (le amint moccanni mernek, a nyakukon van az olasz a maga — 1935-ben — negyvenötmilliójával. Itália szűk, terméketlen, szegény ország és rém szapora s hiába, igaza van Mussolininak: itt robbanni kell. És a robbanás merre- felé hathat? Oda, ahol gyengék az oldalfalak, gyenge az ellentállás. tehát nem az északi Al- pesek és a tömény Németország felé, hanem a hig tengereken át, Északafrikába és Keletre. Végre az utolsó szövetséges: Anglia- Megbízhatatlan. Ila egyszer bebizonyosodik, hogy Németországtól nincs mit tartania, vége francia- barátságának s mi sem könnyebb, mint ezt bebizonyítani ma. amikor Nagy-Bri- tannia nem kontinentális hatalom többé, hanem Amerikával és a sárga fajjal vetélkedő óceáni világhatalmasság, akit legfeljebb Oroszország, a bévülről rágó ellenség, nvugtalanithat. És igy: ki marad? — Csehszlovákia — vetem közbe. Prédát meghódították a németek — Szó sincs róla! Mi franciák kellemetlen meglepetéssel érezzük azt a változást, amely másfél év előtt Csehszlovákiában történt. Prágát ineghódilottók a németek. Mpnsieqr Kramár hat év előtt még másképp beszélt, mint most, amikor meghódol a németek előtt. A német-cseh koalíció tartósnak bizonyult s a prágai miniszterelnök szerint Csehország két egyenrangú népének együttműködése mindörökre biztosítva van. Mit várhatunk mi egy olyan államtól, amelynek kormányában két német miniszter ül s esetleg még egy harmadik is bekerül. Elismerjük, hogy Csehszlovákia gazdasági életérdeke a németekkel való jóviszony ápolása, mert hisz a germánok a magyarokkal pároulva borzalmas gyűrűben tartják az államot, e annál szomorúbb ránk nézve! Ki hitte volta Versaillesben, hogy tiz év alatt ennyire oegvállozik a helyzet! Pedig mindinkább osszabbodik s ha Benes egyszer megbukik, sak németbarát kerülhet a helyébe. A berlini csehszlovák követséget máris olyan diplomata vezeti, aki a miniszterelnök persona gratája és mást sem tesz, mint a c9eh-német együttműködést ünnepli. Az álkozott szlovenszkói kérdés még a isehek hagyományos nemzetgyülölelét is má» rányba terelte: az, akire a figyelem összpoq- osul, a főelleuség, ma nem a német, hauetn i magyar. Ezek után már azt sem csodáljuk, amikor Svchla miniszterelnök egyik legutóbbi beszédében kijelentette, hogy a csehszlovák állam Szlovcnszkón a németség gyámolitója lett. A mi szövetségesünk, mint a németség általmazója! Valóban nem jó ómen ezerki- lencszázharmincötre. A százmilliós Franciaország álma Ilyen és hasonló külpolitikai mérlegelések rontják a franciák jókedvét. A katonai páit álláspontja lassan-lassan győzött: a közvélemény belátta, hogy másra alig lehet számítani, mint az önvédelemre, Franciaország úgy készül a német riválisra, mint Németország készült a franciára, talán oly belső koncentráltsággal is. Fegyverkezik. Mangin tábornok néhány évvel ezelőtt bevitte a köztudatba, hogy Franciaországnak tulajdonképpen nem is negyvenmillió lakosa van, hanem százmillió, mert a gyarmatok franciák és lakosaikat utolsó szálig franciává lehet változtatni. És azóta folyik a gyarmati munka: a négereket, a sziámiakat, az arabokat francia katonákká képezik ki, a tisztikarba hozzák, már egy néger tábornok is van s a százmillió francia álma halad a realizálódás felé. A világ legerősebb stratégiai vasútvonala 1 Az anyaországot pedig egyetlen erőddé változtatják. A keleti határokat évtizedes munkával olyan betonövvel zárják el, melyhez viszonyítva a kínai fal csak gyerekjáték volt. A vasutakat kiépítik. Franciaország egyik legfőbb stratégiai vonala a Marne mentén, Chalons sur Marnen, Bar le Dúcon, Cha- teau Thierryn, Nancyn át Strassburgba vezet A prágai gyors ezen az utón érkezik Pá- risba s a Pullmann-kocsik ablakaiból lát- í ni azt a gyászmunkát, amelyet a franciák itt végeznek: ötszáz kilométeren az amugyis kétvágyányu vonalat négyvágá- nyuvá építik át, úgy hogy ha elkészül, c* les* a világ leghosszabb négyvágányu vasútvonala. Az északkeleti departementekben különben is mindenütt lázas munka folyik, de senki sem a földet műveli, amely sok-sok négyzetkilométeren át parlagon hever, hanem vasutakat épit, mellékvágányokat rak, pompás automobilutakat tervez, csatornákat, kaszárnyákat. Mindezt 1935 jegyében! A fő: a gyorsaság Az Echo de Paris mint valami érdeke* regényt éppen most közli De Sellier de Mo- ranville tábornok cikkeit a francia—belga katonai együttműködésről. A belga hadsereg volt vezérkari főnöke oly természetesen tárgyalja az 1935 után esedékes német—francia háborút, mintha visszatérő évszakokról, az eljövendő télről vagy tavaszról beszélne. Páris pedig mohón olvassa fejtegetéseit A francia hadvezérek szerint Németország ugyan a közeljövőben hatalmassá és erőssé válik, de Franciaország az 1935-ig terjedő időt úgy kihasználhatja, hogy katonailag a birodalom sohasem érheti utói. A lényeg az, mondja Moranville, hogy » németek revánsakor az egyesült belga— francia hadsereg betörjön Németországba és néhány nap alatt elfoglalja a gazdag rajnai tartományokat. Ha ez megtörténik, a birodalom megbénul, elveszti ipari rezervoárját és nem folytathatja a háborút. Tehát, — elmélkedik a cikkiró — elsősorban gyorsaságra van szükség. Meg kell előzni a nehézkes poroszokat, semmi egyéb. Néhány jó ut, jó vasutak és minden rendben van. Az uj német—francia hahóra különben is iszonyú lesz s aki a másik állam területére tudja átszoritani a gyilkolást, az nyert. A németek erősebbek s a hajdani híres ..Gőzhemrer" helvett bizonyára villanyhengert, fognak használni Északfranciaomzág leken- gereí-'ére, de meg kell előzni őket! Belgium nyolcszázezer. Franciaország pedig négymillió katonát vethet a 7—S millió német elé s ez elég, ha a technikai fölény a franciák részén van. Egy ideál legven Franciaországban, a „Nation armée“. a fölfepvverzett nemzet, mely ba megvadul, százmillió boche sem fog erői xeuni Páíis kapuin 1“ Szvatkó Pál A pápa Seréáy Juszllnlánf nevezte ki esztergomi Érsekké Egész Magyarország örömmel fogadja a Szentszék döntését—fi leendő hercesprlmás a szlovenszkói Deák! községből származik Róma, december 1. Á pápa tegnap este esztergomi érsekké nevezte ki Sercdy Jusz- tiniánuszt, a római Szent Benedek kollégium tanárát g a vatikáni magyar követség egyházjogi tanácsosát. A kinevezett prac- conizálása a decemberi 19-iki titkos és a dcoombor 21-iki nyilvános konzisztóriumon fog megtörténni. Valószínűleg ugyanekkor bíborossá is kinevezi a pápa Serédyt, majd rövidesen személyesen püspökké szenteli fel Rómában. Magyarországon általában nagy megelégedéssel fogadják a pápa döntését, amellyel a Osornoeh János halálával megárvult esztergomi érseki székbe egy nagyon tehetséges, kiváló fiatal magyar papot ültetett A képviselőházban is örömmel fogadták a kinevezés hírét. Huszár Károly kijelentette, hogy Serédy osztergomi érsekké való ki- novozésévcl egyidejűleg automatikusan magyar hercegprímás is lösz. A választást magyar nemzeti szempontból is legszerencsésebbnek tartja; Serédy ugyanis előkelő ösz- szeköttetéseket szerzett a Vatikánban és Rómában való tartózkodása idején. Hasonlóan nyilatkozott Ugrón Gábor és Lingauer Albin is, aki szerint Serédy kinevezése lényegesen meg fogja könnyíteni a szétdarabolt Magyarország egyházjogi és egyház- ragyoni kérdéseinek rendezését, mert Seréiig ogyik* t legkiválóbb magyar egyházjogászoknak. Serédy Jusztinián 1884-ben született a pozsony- megyei szinmagyar Deáki községben. Édesatyja egyszerű cserepesmester volt s Juszt iniánusz volt a nyolc gyermek között a legfiaalabb. Tehetséges volta m att szülei papnak szánták s elemi iskoláinak elvégzése után a pozsonyi gimnáziumban taníttatták tovább. A középiskola hat osztályát itt is végezte el, majd Pannonhalmán fe’vételte magát a Szent Benedek-rend szerze'ébe. A győri gimnáziumban érettségizett jeles eredménnyel. Matúra után Rómába került a teológiára, ahol megszerezte a doktori diplomát és hét nyelvet tanult meg tökéletesen. 1908-ban v:sszajön Magyarországba, ahol felszerelik pappá. Egyházi körökben hamarosan kitűnik kivá ó tehetségével, felismerik nagy tudását s igy tagja lesz az egyházjogot kodifikáló pápai bizottságnak Rómában. A világháború kiörésekor is Rómában tar'ózkodlk, ahol Gasparri bíboros államtitkár oldalán dolgozott, 1918 elején az uj kódexet, ame'yet úgyszólván ő maga készitett el, átnyújtia a pápának, majd hazaiér Magyarországba s tábori lelkész lesz. Az összeomlás után megiria a magyar Szent Benedek-rend s'atutumait. Később Gasparri újból Rómába hívja, ahol megira’ja vele ,,A kánonjog kódexének forrásai" című tizennégy kötetes munkát. Közben kinevezik a vatikáni magyar követség egyházjogi tanácsosává. A pápa is mindjobban megkedvelte, hozzá bármikor szabad bejárása van és tőle több alkalommal kitüntető megbiza'ásokat kap. A magyar kormány pedig kormámfőanácsosi címmel tüntette ki, most pedig elnyerte a legmagasabb egyháji giéilóságo! Magyarországon, - ~ 5
