Prágai Magyar Hirlap, 1927. december (6. évfolyam, 275-297 / 1609-1631. szám)

1927-12-06 / 278. (1612.) szám

ia,, ! ' A!., ....................... ...... mm mmiiiim i in in m mm un—i I Bs-Jhag Keres Ön m karácsonyi lappal ajándékot? I Mindenkinek nagy örömet szerez a 4 lámpás Béta TilEFUNKEH felvevő készülékkel íentartása a döntőbíróság intézményére sú­lyos csapást mérne. A Daily Mail genfi tudó­sítója révén úgy értesült, hogy Románia vissza fogia adni a régi tulajdo- soknak birtokaik egy részét, amelyek még felosztatianul állami tulajdon­ban vannak. Lehetővé fogják tenni, hogy a tulajdonosok kölcsönös megegyezés alapján megállapítandó megváltást kapjanak. Ezt az összeget Románia hosszú lejáratú amortizá­ció formájában fogja törleszteni, amire tízezer főni kölcsönt szándékozik a külföldön föl­venni. Az elnapolás Genf, december 5. A népszövetségi ta­nács ma délelőtti zárt ülésén elhatározta, hogy az optánspör tárgyalását nem tűzi ki a mostani munkaprogram napirendjére, hanem a jövő év márciusban tartandó ta­nácsülésre halasztja. / A határozatot élénk tárgyalások előzték meg. Petrcscu Comnen felkereste Walkó La­jos magyar külügyminisztert és részletesen tárgyalt vele a két érdekelt kormány esetle­ges személyes érintkezéséről. Apponyi a nép­szövetség ruhatárában véletlenül találkozott Petrescuval, aki melegen üdvözölte és kabát­ját lesegitette, majd hosszabb ideig beszélget­tek egymással Apponyi és Comnen vitája Géni, december 5. Megbízható értesülés szerint a tanács zárt ülésén mindenekelőtt bemutatták Chamberlainnek Titulescuval való távíratváltását. Titulescu ugyanis táviratilag kérte Chamberlaint, hogy tekintsen el a Bra- tianu Vintilla által a főtitkársághoz inté­zett távirat tartalmától, amelyben a mi­niszterelnök Titulescu betegségére hivat­kozva kéri az agrárpör tárgyalásának el­halasztását. Titulescu távirata szerint ez a kérés tárgytalan, mert ő kiutazik Genfbe. Chamber­lain a távirat kézhezvétele után azonnal sür- gönyileg értesítette Titulescut, hogy nem ajánlja az utazást, ne tegye kockára egészsé­gét és különben is az elhalasztás célszerű volna. A tanács hivatalosan tudomásul vette a táv- liratváltást Ezután Apponyi Albert giróif kórt szót. Rövid beszédben jelentette ki, hogy el­fogadhatónak tartja a határozatot, annál is inkább, mivel nem szeretne Titulescu mi­niszter betegsége miatt unfair előnyökhöz AZ ÁRNYÉK Irta: LŐRINCZY GYÖRGY •—Két közlemény — Arcocskáján a tavasz rózsaszín hamva, két leiről egy-egy szelíden mosolygó gödröcs- fcével. Mindenestül is csupa finomság volt. Az ajaka, ami gyöngéd piros kis szamócához, két nagy kék szeme, ami a nefelejtshez és karcsú, hajlékony alakja, ami az őzéhez ha­sonlított Mintha mindenét az erdőtől kapta és tanulta volna; az érdétől, amiben felnőtt. S miután az erdő nem nevet, tehát Lemér sem nevetett, sohasem. Az erdő mélabus mosoly­gása volt. Ha véletlenül Páris utcáira tévedt volna, ott is tüstént ráismertek volna, hogy az erdő gyermeke. Csak az erdő szűz lehel- ülőiében teremhet olyan tökéletes báj, amilyen Lenór volt, álmodó szamóca. Illatok lengik körül. De ha egyszer a szamóca tfölébred!... Tudatlan, tehát ártatlan. Az erdőn kívül alig látott valamit a világból s épp azért ter- méczetszeriien idegenkedett i.s, majdnem félt tőle. Nagy, bámész, komoly két szeme az erdő megszokott, mégis mindig megújuló tüneményein is úgy siklott el, mint a mókus a cserjék, a zörgő, sápadt avaron Lelke, be­zárkózva gyönvörü szekrényébe, saeipegve sirdogált és búgott, mint a gerlíioo, mikor a párját keresi. Apja, Bonyhád Tűnőt, az öreg erdész, hallgatag, szinte mogorva ember. Együtt öregedett meg erdeje- fáival, amikhez hason­lított. Nem locsogni, hanem hallgatni tanult tőlük. Egvütt érezték, hogy az élet költészete a csönd. Tele van mesével, ábránddal, szín­nel, muzsikával Haragudtak a patakra, ami mindezt kilccsogja s a kakukra, me'y min­dent vitává kiabál. Az erdő és igazi gyer­meke csak szürcsöri a szépségek mézét és elkérni tői’?', de nem fecseg róla. Bonyhád Timótnak nagy, cifrái esteti A francia joMsoMalI saitő Brland és Mussolini találkozása ellen Paris, december 5. A Temps nagyon éle­sen bírálja az olasz-francia tárgyalásokat, amelyeknek most kellene megkezdődniük és Briand-nak ama tervét, hogy Mussolinivel személy esen találkozzon. A lap az összes kombinációkat elveti. Eddig semmi bizo­nyosat nem lelhetett megállapítani és a Ma- din szerint a tárgyalásokat nem készítették elő cs semmit som vettek tervbe. A francia- olasz viszony tisztázása kizárólag Fran­ciaországtól függ. A francia kormány kijelentette, hogy szándékában áll a viszonyt tisztázni, de Olaszország olyan tartózkodással fogadta Franciaország jutni. Azonban határozottan kéri a tanácsot, hogy figyelmeztesse Romániát, hogy a népszö­vetségi tanács is kívánja, hogy Románia Magyarországgal közvetlenül vegye fed a tárgyalásokat Utána Petrcscu Comnen szólalt M és beszédéiben agresszív szavakban tett szemre­hányást a magyar kormánynak a tanáccsal szemben tanúsított — szerinte — renitens magatartása és a román kormányhoz intézett javaslata miatt, amelyben — úgymond — kényszeriteni akarja a romián kormányt jogi álláspontjának feladására. Apponyi nyomban válaszolt s megcáfolta azokat a kijelentéseket, mivel a magyar kor­mány javaslata az ügy jogi álláspontját leg­távolabbról sem érinti, sőt gyakorlatilag le­hetővé akarja tenni a megoldást. A zárt ülést követő nyílt ülésen hivata­losan is közölték a márciusra való elhalasz­tást. A tanácsülés hamora A hivatalos tanácsülés rövid ideig tartott és néhány perccel egy óra után már befejeződött. Portugáliának ama kérését, hogy a valutát a nép­szövetség konszolidálja, a pénzügyi bizottsághoz utalták át. Ezután Chamberlain és Dandurrand ka­nadai szenátornak egyes jelentéseit intézték el a leánykereskedelemről s ez alkalommal humoros intermezzo történt: A tanács kínai elnöke, Ceeng- Lo, Chamberlaint tévedésből arra kérte, hogy ol­vasson fel egy jelentést a gyermekgondoskodásról, amit Chamberlain rögtön megtett. Mikor a jelen­tést bevégezte, Dandurrand felállt és nagy hahota köziben a kővetkezőt jelentette ki: Köszönöm Ang­lia képviselőjének, hogy volt olyan szives az én jelentésemet felolvasni. Megjegyzendő, hogy Cham­berlain a tanácsban tényleg referense a leány- és gyermekkereskedelemnek, úgy, hogy nem is tűnt neki fel, hogy a kínai elnök tévedésből őt kérte fel a jelentés felolvasására. A legközelebbi hivatalos ülést holnap féltizen­egykor tartják meg. Ma délután a tanácstagok egy­más között tárgyalnak. így Stresemann dr. Zaleski lengyel külügyminisztert és Voldemaras litván mi­niszterelnököt vendégül fogja látni magánál, hogy eme kijelentését, hogy a viszony mind­inkább elmérgesedik. A Matin egyéb­ként azon a nézeten van, hogy esetleges tárgyalások a viszonyt nemhogy megjaví­tanák, sőt ellenkezőleg elrontanák. Ma már Olaszország azzal vádolja Francia- országot, hogy megszegte a szerződést és ősi ellenségnek tekinti. A Szerbiával kötött szerződés olyan provokáció, ame­lyet sohasem lehet többé jóvátenni. Még csak az volna lehetséges, hogy előzetes diplomáciai tárgyalások megtisztítanák a légkört és csak azután lehetne Briand és velük a lengyel—litván konfliktus elintézését meg­tárgyalja. Brland népszövetség? politikája London, december 5. Painlevének Lon­donban tett látogatása óta londoni beavatott körök Franciaországból meglepetést vártak. Azt hitték, hogy a francia politika összekötte­tésbe fog lépni az angol ellenzékkel. Lloyd George folyóirata, a Sunday Cronicle vasár­napi számában Briand tollából cikket közöl, amelyben a francia külügyminiszter az angol nyilvánosságnak tolmácsolja, hogy milyen nép- szövetségi politikát követ. Ezenkívül azonban Briand ebben a cikkben támadja az angol háború utáni politikát és nem hallgatja el, hogy a népszövetség igen nehéz elha­tározások előtt áll. Briand a pesszimisták emlékezetébe hoz­za, hogy a népszövetség eddig igen nagy mun­kát végzett, amelynek első nagy eredménye, hogy ma Németország és Franciaország nem­csak közeledtek egymáshoz, hanem közös munkát is végeznek. Briand hangsúlyozza, hogy a népszövetség ereje attól függ, hogy a népek hisznek benne vagy sem. A népek tud­ják, — mondja Briand — hogy népszövetség nélkül uj háborúk veszedelme fenyeget. Fran­ciaország tudatában van annak, hogy milyen kötelezettségeket vállalt, amikor a leszerelési kérdésben állást foglalt. Franciaország, tudja, hogy a nyolcadik fejezet mit jelent és hajlan­dó kötelezettségeinek a leszerelés terén ele­get tenni. A leszerelés kérdése azonban csak nehezen nyer megoldást és Briand az eddigi eredményekkel nincsen megelégedve. Fontos azonban* hogy a népszövetség eddigi munká­ja ezen a téren a népekben azt a hitet erősí­tette meg, hogy versenyfegyverkezéstől nem kell tovább tartani. A reményeket mindazon­által nem szabad tulcsigázni, mert a népszö­vetség gyengéje abban rejlik, hogy mindad­dig nem tudták kidolgozni azt a praktikus programot, amellyel a leszerelést tényleg megvalósíthatnák. E célból minden nemzet­nek nagy áloozatot kell hoznia. Majd Strese­mann békejavaslatait elismerve azzal fejezi be cikkét, hogy akár győz egy nép, akár el­veszti a háborút, egyre megy, mert erkölcsi presztízsét a világ előtt feltétlenül elveszti, ha háborút folytat. - . Litvinov és Chamberlain mégis tárgyai Genf, december 5. Litvinov orosz külügyi népbiztoshelyettes Chamberlainhoz azt a kér­dést intézte, hogy a délután folyamán elfo­gadja-e látogatását. Chamberlain beleegye­zett. Lunacsarski és a többi orosz megbízott délelőtt 11 órakor Géniből Berlinbe utazott. Litvinov és Chamberlain tanácskozásá­nak tárgya iránt nem lehet kétség. Cham­berlain szeretne Oroszországhoz közeled­ni, főként angol belpolitikai okokból és a szovjetkormánynak nem áll érdekében ez ellen a közeledés ellen állást foglalni és a közeledést megnehezíteni, sőt ellenke­zőleg úgy politikai, mint gazdasági okok arra késztetik, hogy Angliával a jóvi­szonyt megint megteremtse. Litvinov ma Voldemarassal tárgyalt s eb­ből azt következtetik, hogy az oroszok Géni­ben aktive hozzá akarnak járulni a litván kérdés megoldásához. Fölszabadították a népszövetségi magyar kölcsön utolsó részletét Genf, december 5. A népszövetség pénz­ügyi bizottsága szombaton este tárgyalta a magyar kormány kérését a népszövetségi köl­csön fenmaradt harminckétmillió aranykoro­nányi összegének felszabadításáról. Az ülésen résztvettek Bethlen István gróf miniszterel­nök, Búd János pénzügyminiszter, Szabóky Alajos államtitkár és Smith Jeremiás, volt pénzügyi főbiztos mint a pénzügyi bizottság tagjai és Tyllel angol pénzügyi szakértő, a kormány melletti szaktanácsadó. Bethlen a sürgős és hasznos beruházásokkal okolta meg a harminckétmilliós utolsó részlet felszabadí­tását. A bizottság a kérést egyhangúan teljesí­tette. A bizottság nevében Niemayer, az Angol Nemzeti Bank elnöke szólalt fel és szerencsét kívánt Magyarországnak a sza­nálás terén elért sikerekké.1:. Majd Bethlen István gróf magyar miniszterelnök mondott köszönetét a pénzügyi bizottságnak Ma­gyarország értékes támogatásáért és me­leg szavakkal emlékezett meg Smith Je­remiás, valamint Tyllel érdemeiről. Az ülés mindössze húsz percig tartott. A bizottság határozata még a tanács elé fog ke­rülni, amely az eddigiek szerint csütörtökön fogja tárgyalni az ügyet és általában biztosra veszik, hogy vita nélkül fogja azt befejezni. Csütörtökön megnyitják a Hlasa-Hppani' vasúti forgalmat Pozsony, december 5. December 8.-án, csütörtökön adják át a forgalomnak a Veseli- vágujhelyi vasuvonalnak Miava—Lippau kö­zötti szakaszát. Az uj szakasz 28 kilométer hosszú, úgyhogy a leendő szlovenszkói tran- verzálisból eddig 88 kilométer kész. Az egész vonal a jövő óv vége felé készül el. poroeltán pápájában sercegett a kapadohány szikrázó salétroma, de Lenór abban is az erdő titokzatos muzsikáját hallgatta. A neve­zetes pipát Bonyhád Timót még student korá­ban kapta, mikor a seüimeci erdészeti akadé­mia hallgatója volt és Ná'kodém Wilhellmina kisasszomnyak udvarolt, akit aztán feleségül is vett és idehozott, a pogonyi erdiészlakba. Úgy látszik azonban, hogy WiJJhelimiuának a pogonyi erdő Idegien világ maradt, mert alig nyolc év múlva örökre elbúcsúzott tőle. A pogonyi erdőben temették el, az erdészlak közelében, de a lelke bizonyára haza költöz­ködött a selmeci hegyek átlátszó, meleg- fényű ametisztjei közé, amiknek testvére volt, az — arannyal együtt. Lenór tehát árva. Méla, szelíd lelkét két nagy hallgató nevelte: Bonyhád Timót és az erdő. Más, valami különböző harmadik, ügyet se vetett rá, minthogy a pogonyi erdőibe nem is Igen téved harmadik 'emberfia. Az erdőben sok olyan vadrózsa terem, akit soha, senkise lát meg. Kivárni, elhervad és lehull. Ez a vadrózsa élettörténete. De Lenór még csak bimbó volt. Egyszer azonban az öreg erdész nyakára az uradalom uj embert küldött; leirdészgya- koraoknak odatették Vereczkey Hugót. De az se csinált egyebet, mint maga az öreg Bonyhád. Puskával a vállán járta az erdőt és — hallgatott. Ezenkívül csak arravaló volt, hogy a békés házirendet fölforgassa, mert az edészlak egy külön szobájában kellett neki helyet adni, de kosztot is, miután a rengeteg csak a vadakat kosztolja, a szelíde­ket "nem. Verecz'key Hugó pedig nagyon is szelíd volt. Nagy, robusztus alakja a termé­szet tréfájának, látszott, mintha oroszlánba a fecske lelkét dugta volna. A beszéde vonta­tott, közömbös, gyakran tegyüsyü. Néha, titok­ban Lenórra pislogott viz-szinü szürke sze­mével. De hetekig szót is alig váltottak. Mát is mondhatna egymásnak két ilyen erdei néma? A hegy másik oldalán állott a másik erdészlak, az úgynevezett harmadik véd- kerületben. Szent Isten! Mennyi kerület! Odia is került tavasszal üj érd észgyakornok; Tatár Alajos, vagyis selmeci dialektusban: a kis Lopd. Merő ellentéte Vereczkeynek. Emez nehéz mozgású atléta, vasgyuró — hájból; a kis Lojzi sovány, fürge emberke, csupa tűz, mozgékony, mint a gumilabda, s kemény beszédű és villogó szemű. A komor mész- és szénégetők s a marcona vadorzók a Verecz­key roppant alakjától megijedtek, de a kis Lojzá szúrós szemétől és hirtelen kezétől rettegtek. A kis Lojzi átjött bemutatkozóba Bouy- bádékboz. Mindenfélét Összevissza fecsegett, amin Lenór is eilelmosolyodott. Néhány uj nótát elifütyült, egyet Lenór is megtanult. Aztán sok anekdótát eldarált, három ciga­rettát birtelemébe elszívott, négy pohár bort fölhajtott, aztán elbúcsúzott, annak rendje és módja szerint. Többet nem is igen látták a pogonyi erdőiben, vagyis, hogy pontosan al­kalmazkodjunk a zöld. erdő bürokráciájához; a második védkerületben. Neki másfelé volt dolga. Nem mondhatjuk, hogy a második véd- kerület elfelejtette volna a kás Lojzit, sem megfordítva. Pár^nap múlva a reggelinél, amit szokás szerint, odakünn, a lugasban, az erdészlak kis kertjében terítettek föl, az asztalon pompás virágbokréta állott. Benne volt az erdő minden virága, kék és piros színes bogyókkal megtarkitva. Az.öreg Bony­hád már pitymállatkor kiment az erdőre, csak Vereczkey és Lenór ült az asztalnál. A leányka félénken nézett körül s előbb a bok­rétára, aztán az atlétára. Először volt életé­ben egyedül. Vagyis kettesben, — féri ivei. — Maga hozta? — kérdezte tétován. — Igen, én, Lenór. Magának. ‘ Először ejtette ki hangosan a leány ne­vét. El is pirult a saját maga vakmerőségén. — Köszönöm, — szólt csöndesen Lenór. Kávét és tejet öntött a csészékbe. Az egyiket odatolta Vereczkey elébe. Vajas kenyeret kentek, aztán hallgattak, éppúgy, mint máskor, mint minidig, ilyenkor. Nem látták, de ott érezték az asztal mellett az öreg hallgatót: Bonyhád Timótot. — Szereti a virágot? — kérdezte egy­szerre Vereczkey. — Hogyne! És maga nekem szedte! A nagyifejü Vereczkey elvörösödött. Zavarban volt, akárcsak a bakiis az első bók­ra. De bátorságra lovalta magamagát. — Kinek szedtem volna! — dadogta, de nem nézett Lenórra, a kávéját vizsgálta. — Amit az erdő adbat, azt mind csak magának adhatja, Lenór. Az mind magát illeti', úgyis. Arra a leány is elpirult. Zavartan babrált az edényen. Mi ütőit ehhez a vademberhez? — Engem? — tvonogatta a vállát. — Az erdő mindenkié. A magáé is. A magáé még inkább. Veireczkey izgatottan fészkelődéit a székén. — Én semmi se vagyok, is senki se vagyok. Nem is vágyam 'semmire se. — Semmire se? — Semmi rew Csak árnyék szeretnék lenni, akit senkise lát. Akit észre se vesz még az se, akit kisér. A maga árnyéka szeret­nék lenni, Lenór. Mindig látni és sohase láttatni. Hogy még maga se lásson. De én mindig lássam magát. És mindig magával lehessek. A leány rábámult. Kissé összerázkódotL Ha ez a nagy darab ember örökké ott som­polyogna a háta mögött! —- Árnyék! Mikor még kicsi voltam, az édes anyám éppilyen különös dolgokat mesélt nekem. — Az árnyékról?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom