Prágai Magyar Hirlap, 1927. december (6. évfolyam, 275-297 / 1609-1631. szám)
1927-12-31 / 297. (1627.) szám
Próbálja ki minél előbb az uj végerősítő lámpát RE 134 öröme fog- benne telni \ TEIBFUNKIN 3 „SlQVik” Síiül) karácsonyi nyilatkozatáról Prága, december 80. Szüli6 Géza dr. képviselő, az országos keresztényszocialista párt elnöke karácsonyi nyilatkozatot adott egy pozsonyi lapnak s ebben többek között a következőket mondotta: — Az egész szlovenszkói őslakosságnak és így az itteni magyarságnak sincs máis lehetősége a boldoguláshoz, minthogy a szlováksággal megértsük egymást azon az alapon, hogy a magyar megmarad magyarnak, a szlovák pedig szlováknak. Ez a tétel, mely a szlovenszkói magyar politikának egyik régi sarkalatos pontja, újszerűnek tűnt föl a Hlinka-párti Slovák cikkírójának, úgy hogy egymásután kétszer vezércikkben foglalkozott Szüllő nyilatkozatával. Derültséget keltő azonban, hogy a Slovák két vezércikke között mekkora ellentmondás van. Mialatt az elsőben azt mondja, hogy csak a szlovákok tudják megoldani az országos képviselőtestületben a magyar problémát s kifejezi reményét, hogy a Szlovenszkói érdeklő közös kérdésekben kialakulhat az egységes őslakosfront, addig a másikban (egy napra j rá) teljesen cáfolja ezt az álláspontot és a megértés utjának csak az — akadályait keresi. A. Slovák az országos keresztényszocialista párt szlovák osztályának megszüntetését kívánja a közeledés előfeltétele gyanánt. A Slovák abban a tévhitben szenved, hogy a keresztényszocialista párt szlovák osztálya mesterséges függeléke egy magyar pártnak. Ez súlyos tévedés: ezt a szlovák szervezetet a közös világnézet, a keresztényszocialista program nemzetközisége, az őslakos érdekek közössége és talán legfőképpen a szlovenszkói autonómiáért folytatott kitartó és becsületes-j és következetes ellenzéki harc: tehát a politikai erkölcs legideálisabb szálai kötik magyar és német testvéreihez. Ha a néppárt, a közeledést komolyan akarná, akkor a keresztényszocialista párt szlovák szervezetei nem akadá- : lyul, hanem hidul szolgálhatnának az egységes szlovenszkói autonómista front kiépítéséhez. De a helyzet az, hogy az autonőmista zászlót a néppárt kormánybalépése óta egyedül a ke resztén yszocial is ta párt lobogtatja tovább a szlovák tömegek előtt. Ezért pedig nem az autonómista Szüllő és pártja, hanem ] az autonómiát cserben hagyó Hlinka-párt kormánypolitikája a felelős. Ami az országos keresztényszocialista '' párt állítólagos pesti irányzatát illeti, ez oly 1 régi, naiv mese, hogy már a Slovák sem veheti komolyan. |n Olaszország fokozatos előnyomulása a Balkánon Egyre szívélyesebbé alakul az olasz-görög viszony - Görögország nem megy be könnyelműen nemzetközi kötelezettségekbe London, december 30. A nemzetközi diplomáciát élénken foglalkoztatja Itáliának legutóbbi pénzügyi előtörése a Balkán félszigeten. Mint a P. M. H. jelentette, Olaszország hajlandó jelentékeny mértékben résztvenni Bulgária pénzügyi szanálásában és legutóbb Görögországgal kezdődtek meg komoly tárgyalások. A Daily Telegraph diplomáciai tudósítójának jelentése szerint az olasz—görög megértés, különösen a görög külügyminiszternek legutóbbi római utjával nyert konkretebb formákat. Ezek az eredmények elsősorban a Dode- kanes-szigetcsoport görögnyelvü kisebbségének helyzetében fognak megmutatkozni, mert az olasz kormány a legmesz- szebbmenőhben hajlandó honorálni a fenhatósága alatt álló szigetek görög lakosságának kisebbségi jogait. Azok a híresztelések azonban, amelyek1 á Venizelosz és Tittoni volt olasz külügyminiszter között annakidején megkötött olasz- görög egyezmény felújítására vonatkoznak, nem bírnak reális alappal, amennyiben Görögország egyelőre óvakodik attól, hogy nagyobb mértékben lekösse magát Olaszországnak, mintegy barátsági és döntőbírósági szerződés utján. Athén különösen Is mindezideig a legnagyobb elővigyázatosságot tanúsította a külpolitikai kötelezettségek vállalásában. Ebből az okból bár készen volt arra, hogy Jugoszláviával megegyezést kössön a szaloniki szabadkikötőre, nem volt hajlandó azonban megújítani a szerb—görög szövetséget, nem akart csatlakozni mint kiegészítő tag a jugoszláv— francia szerződéshez sem, még kevésbé akar a kisantantba való belépésével Jugoszláviának Magyarországgal szemben való ügyeibe beavatkozni. Titokzatos bare az iünifi főpolgármesteri szik kürffl Hrabár Konstantin máig sem vette át kinevezését — Hrbek volt ktmángblzfos beült a főpolgármesteri székbe is megkezdte „működéséi" Un gvár, december 30. ■ (Buszinszkóii szerkesztőségünktől.) Az ungvári főpolgármestert szék körül támadt harc a közvéleményt mindjobban foglalkoztatja, imivel nyilvánvalóvá vált, hogy Hrbek kormánybiztos minden eszközzel törtet a főpolgármesteri szék birtokbavételére. Ezt a tüntetést Hnbeík volt kormánybiztos azzal árulta el, hogy amíg Hrahár Konstantin nőm vehette át a belügyminisztériumból megérkezett, főpolgármesterré^ való kinevezését tartalmazó okmányt, addig Hrbek a Városi’ tanácsot közben már működésbe hozta. Ez nyilvánvalóan semmibevevése n főpolgármesteri tisztségnek, mert hiszen UngváT alkotmányos vezetősége 'a Hőpolgármester nélkül nem kezdheti meg funkcióját. Beavatott körökben külö miéi ekiéppen magyarázzák a Hraibár Konstantin bűz (Mozisát. Mindjobban meggyőkeresedik az a hiedelem, hogy Hrabár Konstantin elé olyan teljesíthetetlen feltételeket szabtak főpolgármesterré való kinevezésével kapcsolatban, amelyeket nyugodt lelkiismerettel nem vállalhatott s igy inkább nem foglalja el a felkínált főpolgármesteri széket. Akik ismerik a Hrahár 'Konstantin gondolkodását és karakterét, azok egész bizonyos- 1 ra veszik ez okok femforgását, mert Hrabár | Konstantinnak volt már <egy ilyen esete, amikor Ruszinszkó kormányzójává akarták kinevezni, de az állást el nem fogadta, 1 mert nem akart pictas masculas lenni a kormányzó méltóságában. Ha Ruszinszkó kormányzóját az őt megiMeitő kormányzói jogokkal ruházták volna fül, ma Hraibár Konstantin lülnie e kormányzód székben. j Egészen bizonyos, hogy a főpolgármesteri szék edlfogiLailását is hai9onil)ó kulissza- okok akadályozzák, melyek közül a leghatározottabban az a hír tartja magát, hogy Hrabár Konstantinnak december 25-dg le kellett volna mondania tisztségéről Hrbek javára. Mintsem ezt megtegye, inkább el som fog^- ■Jalta székét. Az ungvári őislakosközvélemény — mint egy ember — Hraibár Konstantin mögött ’ áll s azt kívánja, hogy foglalja el a főpolgármesteri széket és azt senkinek át no adja. A következményeket mindenki Ikáván- csáan várja. A szlovenszkói és rusz!nszkói kórházak ni ávóttrillefékei Prága, december 30. A közegészségügyi minisztérium 1928 január 1-i érvénnyel a szlovenszkói és ruszinszkói köz- és nyilvános joggal bíró, valamint magánkórházak gyógy- illetékeit a következőkben állapította meg: Megyei közkórházak: Homonna, Léva, Ko- rompa, Ipolyság és Nagyszombat: I. osztály 60 korona, II. osztály 40 korona, III. osztály 20 korona, Liptószentmiklós, Turócszentmár- tón, Nagymihály 70, 45, illetve 22 korona, Aranyosmarót: 55, 35, 18 korona, Nyitra 60, 40, 19 korona, Tapolcsány 60, 40, 19.50 korona, Érsekújvár 60, 40, 20.50 korona, Rimaszombat 70, 45, 22 korona, Trencsén 70, 45, 24 korona, Lőcse III. osztály 21 korona. Városi kórházak: Breznóbánya, Besztercebánya 60, 40, 20 korona, Komárom, Eperjes, 70, 45, 23 korona, Rózsahegy 70, 50, 24 korona, Bártfa 50, 35, 17.50 korona, Nyilvánosjogu közkórházak: Hermáim Gusztáv-féle kórház Lőcse III. osztály 21 korona, Tátra-kórház Szepesszombat III. osztály 22 korona, dr. Kósa-Schopper-kórház Rosznó 23 korona. Alsókubini megyei kórház 13 korona. Ruszinszkói megyed közkórházak: Beregszász 70, 45, 23 korona, Nagyszőllős 60, 40, 21 és városi közkórház Ungvár 70, 45, 22 korona. Ausztria kereskedelmi szerzódésel Bécs, december 80. Ausztria az újévben rögtön felveszi szomszédos államaival a kereskedelmi tárgyalásokat. Azt remélik, hogy a jugoszláv és magyar kereskedelmi szerződést már januárban tető alá hozzák és februárban megkezdhetik a németországi tárgyalásokat. Ausztria a jövő évben Franciaországgal is kereskedelmi szerződést kíván kötni. az etsoszerehn REGÉNY* iiW* Á\ARA8 'SÁNDOR (5) kei a hajó reápingált nevével s ez a név is ügyedül vagyok és nincsen más dolgom. Tegyük fel, hogy a memoárjaimat irom. Ehhez mindenkinek joga van az én koromban. Igaz, hogy sok oldalra nem futják az én memoárjaim. Ha úgy vesszük, nem történt az életemben semmi. Ennek bizonyára én voltam az oka, s nem a „végzet". Nem hiszek a végzetekben. Az ember maga csinálja az életét. Ha még egyszer kezdhetném, talán máskép csinálnám. Egészen biztosan máskép csinálnám. Gyáva voltam és kényelmes. így nem viszi az ember semmire. Nevetséges, hogy ezt, leirom; ma már késő. Be vagyok zárva a koromba, a külsőmbe, ahogy mondani szokás, életmódom és körülményeim rabja,, va gyök. Igaz, hogy ez a körülmény ez utazásom, bizalommal tölthet el. De ezzel magam sem vagyok tisztában. Talán csak szalma- láng az egész. Vagy nervozus tünet. Bizonyára az lesz, az öregség egyik nervozus tünete A kaszinóban azzal a hajó-plakáttal kezdődött az egész. Szamár dolog; de milyen ügyesek ezek a plakátok! Azt hiszem, minden embert megfognak életében egyszer. Talán, ha vagyonos és független lennék, akkor ma nem itt ülnék, Virágfüreden, a „Tivoli"-villa erkélyén, három órára Z.-től, hanem egy nagy; hajó fedélzetén. Ahogy a plakáton láttam:! plaidekbe burkoltan egy fekvőszékben a nagyi hajó fedélzetén, egy idősebb ur, szakállas, pipával a szájában s utisapkávaí a fején . . ! A fedélzeten fiatal hölgyek és urak sétáinak.I Látni a fedélzet fehér korlátján a mén tőöve-1 különösen vonzó és idegenszerü: „Vera Cruz" Bizonyos idegen szavakban sok a vonzóerő. S látni egy zöldes sávot a tengerből és két sirályt. Azt hiszem, nagyon sikerült munka volt ez a plakát. Ha jól emlékszem, Brazíliába. lehetett a hajóval utazni. Brazília: mintha ez mondanám: a túlvilág. Elérhetetlen. Vágyom oda? Nem, mert nem tudom, milyen. Ignota nulla cupido. S mégis, ha pénzem lenne, ha nem én lennék én, ma talán már utaznék. Ezzel a hajóval . , . Brazíliába. Most már tudok nevetni rajta. De akkor, abban a pillanatban . . . este kilenc óra lehetett. Kínos visszagondolnom reá. S jólesik visszagondolnom reá. Egész nap tartott az érettségi vizsga. A miniszteri biztos kellemetlenkedett a történelemtanárral. Ez egy fiatal, egészen fiatal kolléga. Nemrég jött az egyetemről. Lapokat járat és egy radikális tudományos szemlébe dolgozik . . . Ismerem ezt, mintha már láttam volna ezt. Az a hire a kollégának, hogy túlságosan liberális gondolkozása. S a történelmet a „történelmi materializmus" elvei szerint fogja fel . . . ö maga mondta ezt egyszer. Szegény. Az igazgató, aki nem korlátolt embeT, .beszélt velem egyszer erről. Nem a történelmi materializmusról, hanem a fiatal kollégáról. Legyintett a kezével és ezt mondta: „Hagyni kell." Hallgatott. Aztán: „Majd betörik". E zreudkivül meglepett Ez az egy mondata közelebb hozta hozzám ezt az embert, az igazgatót. Emlékszem, hogy ösz- szenéztünk s mindketten feszélyezetten mosolyogtunk. Aztán krákogott. Igazat adtam f neki: majd betörik. Én is betörtem. Az igaz- I gató is betört Mind szomorú gebék vagyunk: valószínűleg mert nem érdemiünk nást. Nem vagyunk versenyekre alkalmasak; nincs tehetségünk hozzá. Gebék vagyunk, a nemzet gebéi. A miniszteri biztos hallott sut- i toni valamit. Az érettségi viharos volt, a fiatal kolléga szenvedett. Láttam jól rajta; már | kezd betörni. Hamar ment, alig egy év alatt | Alázatosan felelt, alázatosan kérdezett Este I együtt mentünk fel a kaszinóba. Nagy volt a hőség. A lépcsőn előre ment, én megálltam a plakát előtt Délután akaszthatták ki. Nagyon fáradt voltam. Az első érzésem meglepetés volt: hogy kerül a mi városunkba egy ilyen plakát? S ml célja lehet itt? Ki utazik innen Braziliába? Nevetnem kellett. Aztán néztem a plakátot, mechanikuson, apróra megnéztem a rajzot, minden vonalát Emlékszem, hogy valami esztelen, feszélyezően oktalan dolgot csináltam: közelhajoltam és meg-sza-gol-tam a színes festéket Erős friss szaga volt ide gén szaga, nyomdafesték szaga, de nekem abban a pillanatban úgy tetszett, mintha a tengert szagolnám, mintha az a nyers, erős festékszag a tenger szagához hasonlítana. Fogalmam sincs, milyen szaga lehet a ten gernek? Sós, azt mondják. Ez az erős szag úgy húzott, úgy felizgatott, hogy közel kellet^ hajolnom a papírhoz. Az orrom szinte' a pa pirost érte. Mintha elszédülnék, mint egy ájulás előtt, úgy éreztem. A k • emmel neki támaszkodtam a falnak, hogy el ne essek De azt már félig öntudatlanul csináltanT. Bi zonyos, hogy a c-agy hőség is közrejátszott, s az izgalmas nap előzményei. Meddig állhat tam igy? Egy percig? Tiz percig? Nem tíf dóm. Egyszerre észrevettem, hogy a szemem bői könnyek folynak. Ezt pontosan fel kell jegyeznem, ahogy történt. Meg kell állapítanom, hogy nem sírtam, hanem a szememből folytak a könnyek. Az, aki látott, persze köny- nyeu azt hitte, hogy sírok. Az, amit csináltam, feltűnően hasonlatos .volt a síráshoz; a szememből könnyek folytak, a mellem zihált, s azt hiszem, valami csukló hangot is hallattam. Be kell ismernem, hogy aki látott, könnyen azt hihette, hogy sírok valamiért. Másrészt ez a föltevés, az én koromban s az én helyzetemben, olyan abszurd, olyan nevetséges . . Az ember nem sir ok nélkül. Még ha oka van, akkor is erőt vesz magán. Nem emlékszem, hogy valaha is sírtam volna. Mikor szegény édesanyám meghalt, akkor is erős maradtam. Nem, ez más volt: a könnyeim folytak. A testem, a fejem, a szemeim sírtak. Egy pillanatra felmondták a szolgálatot. Azt hittem, hogy el fogok ájulni. A két kezemet a szemeimre tapasztottam. A könnyek átfolytak az ujjaimon. Arra tértem magamba, hogy valaki a vállamat érintette. Soha nem hittem, hogy ez megtörténhet velem. A fiatal kolléga állott mögöttem, a történelemtanár. Nem csodálkozott, csak mosolygott. Azt mondta: „Ki kell ‘pihenned magad." azután: „Lám, lám." Azután: „Ez a vakondokok krízise." Ezt nem értettem rögtön. De ő nem magyarázta s a hangjában nem volt semmi gúny. Barátságosan nézett rám, most úgy érzem, mintha szeretettel nézett volna reám. Azt hiszem, igy néz valaki, ha szerettei néz egy emberre. Nem emlékszem, hogy valaha is nézett volna igy rám valaki, vagy igy néztem volna valakit én. Régről, nagyon régről, talán a gyerekkor első éveiből emlékeztem csak hasonló nézésre. Az anyám? Vagy egy pajtás? Fiuk néznek egy bizonyos korban ilyen megértőén. Karon- fogott és lassan mentünk fel a lépcsőn. Nem beszélgetünk. Nem kérdezett semmit Újságot olvastunk. Mikor elváltunk, azt mondta: „Bocsáss meg, ha tanácsot adok, de el kell utaznod. Utazz el." Akkor éjjel kimerültén, hamar elaludtam. A tanévnek vége volt, a hőség tartott, a gymnáziumban nem volt már semmi dolgom. Másnap délig ágyban maradtam. Először életemben maradtam délig ágyban. (Folytatjuk.) %
