Prágai Magyar Hirlap, 1927. december (6. évfolyam, 275-297 / 1609-1631. szám)

1927-12-30 / 296. (1626.) szám

3 1827 december 80, pémiek. Beszélgetés Spanyolország „elves Prágában A spanyol király öccse nem mond le a spanyol trónról — A bourboni herceg egy amerikai pénzszindikátus európai képviselője — Primo de Rivera diktatúrája komédia — „Soha életemben sem voltam Spanyolországban“ — A P. M. H. eredett interjúja — Prága, dteoeaníbec 20. Prága ■együk edőkefLŐ szálló jóiban különös ember él egy idő óta. A szálloda vendég­könyvében ez áll: Don Louis, Bourbon her- oege. Rövid tudakozódás után megmondták, hogy ki ez a rejtélyes ember. Don Louis tényleg bourboni heroeg, XII. Alfanzo volt spanyol király fia és a jelenlegi spanyol ki­rály mostoiha'testvére. Arra a kérdésire, hogy a királyi fenség mit csinál Prágában, azt a hihetetlennek 'látszó választ kaptak, hogy üzletekkel foglalkozik. Egy bourboni herceg romantikus neve és azok az üzleteik, amelyekkel a heroeg fog- lalkczik, természetesein rendkívül izgatják a riportert Nem volt szükség reá, hogy a ka­binetirodánál jelentkezzünk, nem kellett az őrség kettős fala közt elhaladni, nem kellett tki termen k ereszttüvoniszömünk magiunkat, hogy a végén elgyötörve, rog'gyant térddel' megálljunk a fenséges alak előtt, akit az ijedt szem csak mintegy a legmélyebb alázat ködén át pillant meg. Minderre nem volt szükség. Egyszerű névjegyet küldött a herceg, amelyen arra kért, hogy szállodájának halijában legyek vendége az ötórai teán. Siettem eleget tenni a meghívásnak. Rövid polgári bemutatkozás után helyet foglaltunk a karosszéketoben. A herceg tényleg frap- pánsuil hasonlít a spanyol királyhoz: a ba­jusz hiányzik csak, egyébként mindén meg­egyezik. Tipikusan a Bourbonok arca. A herceg sokat utazott, rendkívül érdekes és intelligens fiatalember, aki kitünően ismeri Európa és Amerika gazdasági helyzetét. íté­lete világos és tiszta. — Talán valamit a származásról, királyi fenség! Mosolyog és ebben a pillanatban még jobban hasonlít királyi testvérére. Minden hiúság nélkül, szinte szerényen kezdi és már az első szavaknál eltűnik a mosoly és arcán mintha a szomorúság árnya jelenne meg. — Mindenütt a „szomorú hercegnek" neveznek és ezt joggal teszik, mert fiatalsá­gom kemény megpróbáltatás volt és a meg­próbáltatás még ma sem ért véget. Ennek testvérem az oka. Atyám XII. Alfonz spanyol király volt. Hiszen ismeri nagyanyámnak, II. Izabella királynőnek viharos kormányzását, úgy hogy ezen átugorhatunk. Atyám Mercedes nevű unokahugát vette feleségül Imádta felesé­gét, akinek azonban az udvarnál sok <elleu- sége volt. Mercedest egy napon megmérgezték. Ez a tett atyámat teljesen megváltoztatta és ő, aki addig rendkívül fanomle’kü ember volt, már csak egy dologra gondolt, a bosz- s zűr a. Nagyon messzi vezetne, ha mindarról beszélnék, ami Mercedes megun érgezése után történt. Ugorjuk inkább át ezt az időt is, amely teli van szenvedéssel és fájda­lommal. Atyám később Mária Krisztina d‘Austria hercegnőt vette feleségül, akitol két leánya született. Azonban semmiképpen sem tudta elfelejteni első nagy szerel­mét, Mercedest. Tudnia kell, hogy apám Mercedes iránti szereim-e halálos szar-elem volt, mórt csak ágy érti meg, ha elmondom, hogy egy éjjel atyám ellenségei atyámat egy kastélyban lepték meg. Atyám a kastély úrnőjét, add Mercedes alterogója volt, kénytelen volt feleségül venni és ez két spanyol grand jelenlété­ben meg is történi A frigyet 1883-ban kötötték meg St. Jénámé­ban. Az intrikák és a skandalumok végelát­hatatlan sorozata következtében atyám végre kénytelen volt Mária Krisz­tinát Spanyolországból eltávolítani. rA királynőt Olaszországban rosszul fogadták és ezért egy kis hajón Romániáiba ment, ott­lakó néniéhez. Én 1884-ben születtem, julíus 15-én, a -romániai Galacban. Anyám egy ro­máin asszonynak adott át -engem, aki íeúrne­veSt, <5 maga pedig a Pyrenneusokba ment, ahol atyámmal találkozott. Atyám többször annak az óhajának adott kifejezést, hogy látni szeretne engem, de még mielőtt ez a kívánsága teljesült volna, 1885-ben váratlanul elhunyt. Hét hónappal atyám halála után az özvegy királyné fiút szült, aki jelenleg Spanyolor­szág királya. Velem nem törődtek. Nincs költő, aki drámaibb bonyodalmat tudna ki­eszelni. A herceg hallgat és a jazzband erőtelje­sebb játékba kezd. Tőlünk baloldalt a párok árnyképekként suhannak tova, jobbra egy ■ember meséli, hogyan vesztette el örökségét, a spanyol királyi trónt. — Születésem pillanatában vesztettem el országomat, de ezért cserébe egy világot nyertem. Egyedül álltam az életben és az -élet ezáltal vált érdekessé számomra. Már fiatal koromban a történelem és az irodalom foglalkoztatott... — Blasoo Ibamez? — kérdem gyorsan. Tekintete elkomorul és kézlegyintéssel végez a spanyol költővel: — Erről ne beszéljünk! Ez az ember... Na, szóval később közgazdasággal és pénz­üggyel kezdtem foglalkozni és most kizáró­lag a pénzüggyel foglalkozom. Végül is a pénzgópezet uralja az egész világot. Én pedig, aki tulajdonképpen spanyol király lennék, vagy amint a nép el­nevezett, „Spanyolország elveszett ki­rálya" vagyok, tulajdonképpen nem va­gyok más, mint egy egyszerű keres­kedő, vagy ha akarja, ügynök. — És kit képvisel királyi fenséged ? — A Wali-Street egy nagy pénaszindi- kéitusát. Feladatom az, hogy amerikai köl­csönöket plaszirozzak Európában. — A spanyol udvar nem tett semmiféle közeledési kísérletet? — Minden kísérlet meghiúsult. Mikor testvérem, a jelenlegi spanyol király ezt látta, üldözni kezdett. Talán ismeri az egy­mást követő történeteket: Euláliia spanyol infánsnőnek, nsgynénémn-ek történetét, ame­lyet Don Ferdinánd áttérje követett. Végre is én kerültem sorra és a király udvaroncai az ő nevében kijelentették, hogy nem va­gyok az öccsét De éppen ez ártott neki leg­jobban. Védekeznem kellett és nyilvánosan kijelentettem, hogy elégtételt kérek. Nyilat­kozatomra senki sem válaszolt. Félnek tő­lem. Esry moziszinész köteleeséee, hogy kö­zönségét szórakoztassa, de egy király ezt ne tegye soha. Egyébként ügyemet a római kardináli­sok kollégiumának kezébe fektettem le és a hágai bíróság is foglalkozott a do­loggal. Olyan dokumentumok és levelek birtokában vagyok, melyek atyám ma­gánvagyonának egy részét biztosítják számomra. Sohasem fogok elállni attól, hogy a nékem kijáró nevet kivívjam ma­giamnak és hogy anyám emlékét tisztáz­zam! Szomorujáték ez a komédia!... — Spanyolország? — vetem közbe. — Igen komoly kérdés! — válaszol a herceg. A -régi Spanyolországot az uj biro­dalommal neon lehet összeh-r.san.látan i. Mi­csoda különbség! Az uj Spanyolország már nem játszik vezető szerepet a nemzetek éle­tében. Az országot rosszul kormányozzák. A poltika ördögmasinája tönkretette hazámat. Spanyolország meghódította az amerikai világirészt és szégyellem bevallani, hogy mi­lyen kis szerepet játszik ma Spanyolország Európában. A délamerikai köztársaságok számára Spanyolország volt az anyaország. Éte ma Spanyolországban nincs akarat, nincs egység,, nincs hazaifiiság, csak a politikai pár­tok dühöngenek. — Elleniben Primo de Rivera... — Ezt az embert hagyja ki a játékból! — kiált fel idegesen —, ez nyomorult komé­dia, nem diktatúra! A spanyol dinasztia elgyengült, csak ezért lehet ma Primo de Rivera Spa­nyolország diktátora. Testvéreim harmadik fia talán tényleg nem aílíkflilinmw a ■kormányzásra. Akkor csak egy eshetőség mairad még: a királynő... Spa­nyolországnak elsősorban az általános vá­lasztójogira van szüksége. A mostaninak ed kell tűnnie, hogy a nép végire szóhoz jusson. Meg kéül alkotni a latin népek ligáját, hogy Spanyolország végre megint a testvérorszá­gokkal szorosabb kapcsolatba jusson. Más valutát beül bevezetni, mert az úgynevezett aranyvaluta kezdi elveszteni a talajt az egész világion. Nézze meg Amerikát! A nagy országot az áiranyimfOáoié veszélyezteti! — Aranyinfláoió? — kérdem. — Hiszen Moszkva, december 29. Tokióból ma je­lentés érkezett, hogy a japán távirati ügynök­ség hongkongi levelezőjének sikerült beszél­getést folytatnia Szovjetoroszország bebörtön­zött kantoni főkonzulival, Pochvalinskijjel. A konzul kijelentette, hogy tisztviselőivel együtt december 14-én, a konzulátus megszállá­sa alkalmával ejtették fogságba a kínai rendőrök és társaival együtt a negyedik vezérkari fő­nökségre vitték, ahol december 25-éig tartot­ták őket. Innen visszakerültek a kínai rend- őrprefekturára. Letartóztatásuk alkalmával összes személyi okmányaikat elvették tőlük. A főkonzul szerint Hassisi, Vakulov, Ivanov, Makarov és Popov konzulátusi tisztviselőket a kínai katonák a rendőrprefektura épülete alatt meggyilkolták. A főkonzujfnak neje és leánya, továbbá Hassisi kivégzett alkonzul felesége több más nővel együtt fogságban van. Hongkong, december 29. A Litsaisum tá­bornok vezetése alatt álló mérsékeli Kwansi csapatok az arany még mindig a kapitalista országok 'Legerősebb fegyvere ... — Oroszországgal szemben! — neveit a heroeg. — Tudom! Ne felejtse el azonban, hogy Oroszország az aranyra arannyal feled. Még röviddel ezelőtt voltt alkalmam erről Cyrül cárral beszélgetést folytatni. Cyrill és felesége, a nagyszerű Viktória Feodorovua hercegnő tudnák csak Orosz­országot Európának megmenteni. Ez a két kitűnő ember már most készíti ©lő Oroszország uj törvénykezését. A heroeg felemelkedik: — Máskor többet. — Még csak egy kérdést, királyi fen­ség: Mikor volt utoljára Spanyol országban? Ebben a pillanatban jön Le titkára. Le­veleket, újságokat és sürgönyöket ad át neki. Mialatt az első sürgönyt lassan fölbontja, ha- miskás mosollyal igy szól: — Igaza van, szebben nem zárhatja le az interjút! Teihát: Mikor voltam én, Don Louis, Bourbon hercege, a mostani spanyol király testvére, utoljára Spanyolországiban? Hiszen mondtam, hogy én vagyak Spanyol- ország elveszett királya. Soha,sem voltara Spanyolországban, soha, egész életemben egyetlen egyszer sem. És még mielőtt a legutolsó kérdést in- [ fézhetném hozzá, fejet hajtva elköszön. tegnap a kora reggeli órákban bevonul tak Kanton városába. és felváltották a város eddigi megszálló csa­patait, akiket eddig politikailag megbízhatat­lanoknak tartottak. A parancsnokság átváltá­sa zavartalanul ment végbe. A városban nyu­galom uralkodik. Shanghai, december 29. A Kuomintang körében keletkezett szakadás miatt a nankin- gi kormány eddigi külügyminisztere, C. C. Wu rövidesen visszalép. Úgy hiszik, hogy utódja Wang dr. lesz. A wesffálfai tanítók sztrájkkal fenyegetőzitek Berlin, december 29. A Vorwárts jelenté­se szerint a westphaliai tanítóegyesület a ké­szülő birodalmi iskolatörvénnyel kapcsolat­ban leszavaztatta tagjait. Az egyesület tagjai­nak 74 százaléka, vagyis 3141 tanító kijelen­tette, hogy abbahagyják a vallástanitást, ha a törvényjavaslat 16. paragrafusában előirt in­tézkedés, amely a vallásoktatás feli'^'eletet az egyházi hatóságokra bizza, életbeiép. Odesszában mes§iyiIIt©IfáS« Ceszio olasz aibonzult Világos nappal rablógyilkosság áldozatául esett — A bestiális gyilkosok még aranyfogait is kitörték Moszkva, december 29. Tegnap délután három órakor Odesszának egyik zsákutcájá­ban egy ismeretlen férfi holttestét találták meg. A megindított nyomozás folyamán azon­nal megállapították, hogy a, meggyilkolt Cozzio nevű olasz alkonzullal azonos. A gyilkos­ságot tompa tárggyal követték el. A hatóságok megállapították, hogy rabi ógyilkosság esete forog fenn. A rablógyilkosok a holttestről lehúztak az öltözetet és a cipőket és bes­tiális módon aranyfogait is kitörték. Azonnal erélyes nyomozást indítottak meg a rabló- gyilkosok felderítésére. Cozzio 75 éves volt. Amikor a tonkeri olasz főkonzul a gyük osságról értesült, azonnal a helyszínére sie­tett. A külügyi népbiztosság odesszai képviselője a népbiztosság nevében az olasz főkon­zul előtt részvétét fejezte ki a bestiális rabi ógyük osság felett. H francia szocialisták elvetik a baloldali kartellt León B!um veresége — A munkásság mezgalmát nem lehet össze­egyeztetni a polgáriakkal való kormányzás eszméjével Paris, december 29. A szocialista kongresszus tárgyalásait a sajtó kedvezőtlenül kommentálja, még pedig nemcsak a jobboldali lapok, amelyek bizonyos mértékben per* horreszkálnak mindent, ami a szocialista oldalról jön, nemcsak a kommunista Humanitó részéről, hanem a baloldali polgári sajtó orgánumai részéről is éles birálatok érik a kon­gresszust. A baloldali lapoknak kritikája érthető és előrelátható volt, amennyiben a kon­gresszus nem szögezte le magát a baloldali pártok kartellje mellett. A kongresszus bal­oldali szárnya a jobboldal minden kapacitálása ellenére mereven kitartott azon álláspont mellett, hogy nem lehet összeegyeztetni a munkásság mozgalmát, amely a kapitalista rend megdöntésére törekszik, a polgáriakkal való együttes kormányzás eszméjével. Léon Blum szocialista vezér, aki a legjobban szerette volna a baloldali kartellt megvaló­sítani, maga is kénytelen volt a kongresszuson beismerni, hogy a baloldali szárnynak álláspontja lényegében helyes. A kongresszus tegnapi napján, a késő esti órákban élénk vita után befejezték a párt álláspontjának m egformulázását és bizottságot küldöttek ki, hogy a vita folyamán kialakult állásfoglalást megfelelő határozati javaslatban terjessze a kongresszus elé. Liísaiiiim bevette Kanta? Interjú az elfogott kantoni szovjetfőkonzullal — A nanklngi kormány uj külügyminisztere —

Next

/
Oldalképek
Tartalom