Prágai Magyar Hirlap, 1927. december (6. évfolyam, 275-297 / 1609-1631. szám)

1927-12-29 / 295. (1625.) szám

»t,t' "S f". Próbálja ki minél előbb az uj végerősítő lámpát SS E 114 Öröme fog benne telni! T EL EFUNKEÜ Az orfhodox zsidók Pilsadski mellett Lemberg, december 28. Tegnap kezdődött >eg a lengyelországi rabbik kongresszusa, amelyen az lengyel rabbinusok megjelentek és az orthodox-zsidók képviselői is résztvet- tek. A kongresszus hódoló iratot intézett Pil- sudskihoz és határozati javaslatot fogadott el, amely a zsidó lakosságot felszólítja, hogy a jelenlegi kormányzatot minden erejével támo­gassa­Hol van Hassá? főpolgármestere? Ungvár, december 28. (Ruszinszkói szer­kesztőségünktől.) Nagy idegességet keltett az ungvári közvéleményben, hogy már egy hete kinevezték & főpolgármestert és eddig még nem vette át hivatalát. Az esethez különféle kommentárokat fűznek s különösen akik Hrbeket szeretnék a főpolgármesteri székben látni, azt hangoztatják, hogy Hrabár Konstan­tin helyett előbb-utóbb mégis csak Hrbek ke­rül a főváros élére. Ezek állítását látszanak igazolni az eddigi jelek. Már egy hete, hogy Hrabár főpolgármester, de a kinevezési ok­mányt nem tudták neki kikézbesiteni, mert Hrabár állítólag elutazott Ungvárról. Azóta már rendkívüli tanácsülés is volt a városházán, sőt úgy Hrbek, mint Gaar Ist­ván alpolgármester is megkezdte hivatalos funkcióját, anélkül, hogy a főváros vezeté­sét a főpolgármester átvette volna. A hivatalátadás a főpolgármester szemé­lyének kikapcsolásával —■ mint tegnap je­lentettük — már meg is történt, meri kedden délelőtt úgy Hrbek első-, mint Gaar István másodalpolgármester tisztelgő látogatáson je­lentek meg Rozsypai alkormányzó előtt s ez­zel dokumentálták, hogy Ungvár főváros ve­zetését átvették. Mindeneseire igen furcsa színben tűnik fel a főpolgármester szerepe. Mindazonáltal — ha elháríthatatlan akadályok nem merültek volna föl nála — bizonyára átvette volna már hivatalát Hogy miért késlekedik, az egyelőre az 5 titka. Benes kapitulációja a szlovák néppárt előtt Prága, december 28. A brünm Národni Noviny írja: A Vatikánnal való viszonyunk rendezését általánosan úgy tekintik, mint Bones külügyminiszter teljes kapitulációját a Mákok, főleg pedig a ludákok előtt. A ludákok, bár már egy esztendeje benn ülnek a kormányban, következetesen ignorálták Benes dr.-t. Minisztereik, Cazik dr. és Tiso dr. sohasem jelentek meg a külügyminiszter által rendezett fogadóestéken. A ludákok föl­tétel gyanánt kötötték ki a Vatikánnal való megegyezést, ellenkező esetre azzal fenye­getőztek, hogy kilépnek abból a kormányból, melyben Benes is helyet foglal. Svehila mi­niszterelnök azonban nem engedte idáig mérgesedni a dolgokat s ezért Benes, hogy meg­mentse bársonyszékét, teljesítette a szlovák néppárt diktátumát. Páni ioncour a Misii veszedelmes preMÉüilárlil — D’Ájmunxáó az indexen. Rómáiból táviratoz­zék: A bergainói uj színházat d'Atuninzió egy drá­májával akarták a karácsonyi ünnepek alatt meg­nyitni. A bergamói püspök köriratot olvastatott fel az összes szószékekről, amelyben megtiltja a hívőknek a darab meghallgatását* mert az a hit és erkölcs elveibe ütközik. PotaearC az fdökef cselekedni! nagy expozéra készül Paris, december 28. A Malin jelentése szerint teguap este Poincaré elnöklésével fon­tos megbeszélés volt, amelyen Briand, Her- riot, Painlevé és Sarraut, a nemzeti egység kormányának baloldali vezetői vettek részt A tárgyalásoknak rendkívül fontos politikai jelentőségük volt. Poincaré a kamarában megígérte, hogy január hónapban nagy vitát engedélyez a belső és külső politika kérdéseiről, továb­bá a kormány pénzügyi programjáról. A kamarai vitának a küszöbön álló válasz­tásokra való tekintettel rendkívül nagy jelentősége van. A vita kimenetele nagy mértékben befo­lyásolhatja a választók hangulatát és a nem­zeti egység kormányára is sorsdöntő jelentő­ségű lehet. Poincaré ezért szükségesnek tar­totta, hogy először magántárgyalást folytas­son azokkal a miniszterekkel, akiknek a bal­oldali pártokra nagy befolyásuk van. Csak a baloldali miniszterekkel való megegyezés után lép expozéjával a minisztertanács elé. Poincaré nagy expozéja az uj esztendő első legnagyobb külpolitikai eseménye lesz és valószínűleg a kamarának január 10-iki ülésén fog elhangzani. Paris, december 28. A szocialista párt kongresszusának mai napján León Blum kép- .vis#, a párt parlamenti vezére ismertette a ■szoémíista programot. Kifejtette, hogy a szo­cializmus idáig nem győzött és ha most a szocializmus hajlandó is a ka­pitalizmussal való együttműködésre, ez a hajlam nem marad meg örökre. Az alkotmánnyal kapcsolatban kifejtette, hoev a párt a szenátus megszüntetésére, a fontos kérdésekben a népszavazás bevezeté­siére és a teljesen egyenletes képviseletre tö­rekszik. A nemzetközi politika tekintetében a párt eljárásának teljesen a öe&e politikájára kell irányulnia. A párt irányvonalai továbbra is a genfi protokoilum és a leszerelés marad. Franciaországnak is törekednie kell a leszerelésre. A pártnak elhatározót tan kell szembeszállnia az expanzív gyarmatpolitiká­val. Ezután Paul Boncour állott fel szólásra, akinek beszédét többször szakította meg a zajos helyeslés. A kiváló szónok, Franciaor­szágnak hosszú időn át népszövetségi és lesze­relési bizottsági képviselője, lapidáris formu­lában foglalta össze a külpolitika problémáit. A Bajna baloldali pariját egy olyan konven­ció alapján okkupálták, amelyhez a német kormány is hozzájárulását adta és amely megegyezés a megszállott terület kiürítését a biztonság szervezésétől teszi függővé. A Rajnavidéknek feltételek nélkül való kiürítése a víiághéke szempontjából ve­szélyes volna. A szónok emlékeztetett a német szociál­demokratákkal együttesen hozott határoza­tokra, amelyek a biztonsági kérdés garan­ciáira vonatkoztak. Paul Boncour ezután a békeszerződések revíziójának kérdésére tért át és ezeket mondotta: Ebben a pontban azután vigyáz­zatok! A szerződések revíziója olyan vesze­delmes, tüzes rakéta lehet, amely az égés* világot lángralobbanthatja. A vcrSAillcsi, saint-gennaini és trianoni békeszerződé­seknek megvan a maguk jó és rossz, jobb és rosszabb oldaluk. Egy azonban bizonyos, hogy a békeszerződések az európai helyze­tet az 1914. évi állapottal szemben megja­vították. Elsősorban az első munkásinterna- cionálé által az elnyomott nemzetek számá­ra követelt függetlenséget biztosították. Gondoljatok arra, — folytatta, — hogy az­zal a törekvésetekkel, amellyel a szerződé­seket revideálni akarjátok, felidézitek azt a veszélyt, hogy az egész épületet megsemmi­sítitek és hogy azt, amit millió és millió ha­lott árán értünk el, kockára vetitek. És azt gondoljátok, hogy a revízió kérdésének fel­vetése végeredményben hasznára válik a kormányok belső politikájának, amelyek elvégre a legilletékesebbek arra, hogy ezt a kérdést maguk állítsák fel? Hallgassátok meg szavaimat: Engedjétek, hogy maguk az idők cselekedjenek és ne feledjétek el, mindnyájunknak az az érdekünk, hogy egyedül és kizárólag a népszövetség legyen az, amely ezzel a problémával foglalkozik. A szónak ezután a népszővetség krízisé­vel foglalkozott és megállapította, hogy a genfi intézmény még nemrégiben sokkal be­tegebb veit, mint most. A népszövetség azon­ban még a mai napig sem tudta leküzdeni az összes nehézségeket és sorsa azokon a választásokon dől el, ame­lyek a három nagy európai vezetöhata- lom országában a küszöbön álló eszten­dőben fognak végbemenői. Ha a demokraták és a proletárok győzni fognak, akkor a népszövetség megvan ment­ve. Ha ennek az ellenkezője következik be, — zárta be a szónok szavait — akkor nem nagyon hiszek a népszövetség békemunkájá­ban. Általában azok az emberek hordanak 11 szakállt, akik már előkelőbb állásokba jutót- 1 tak. Ha ebből a szempontból nézem, az én i állásom talán még nem is jogosít fel engem : a szakáll viselésére. Egyszerű középiskolai ta- ; nár vagyok, igaz, hogy huszonyolcesztendei szolgálat van mögöttem s már régen igazgató : lehetnék. Az is lennék már, ha beleegye­zem, hogy áthelyezzenek egy még kisebb vá­rosba. De lemondtam a kinevezésről, nekem már nem kell a cim. Nyugodtan akarok élni. Ezt a várost megszoktam; úgy érzem, mintha a szülővárosom lenne. A mi igazgatónk jóval fiatalabb nálam. A tanári karban én vagyok a rangidős. Csupa fiatalember . . . ezek persze nem hordanak szakállt. Az igazgató sem vi­sel szakállt. Ezek mind modern emberek; azt hiszem, egy kissé le is néznek a szakállam miatt, de én ezt megbocsátom nekik. Hadd nézzenek le; az ő korukban én is modern em­ber voltam és nem hordtam szakállt Még csak hat óra van és már nem látok jól írni. Meg kell keresni a szemüveget. Augusztus 5. — Azt hiszem, mégis he­lyesen tettem, hogy vállalkoztam erre az útra; dacára a költségeiknek s az utazás izgal­mainak. Kétségtelen, hogy kevéssé vagyok járatos az utazásban. Elképzelve az ilyesmi sokkal egyszerűbb. De a kivitel egyes rész­leted nehezebbek, mint gondoltam. Például, aimi soha nem jutott eszembe, a borravalók. Rögtön, ahogy elindultam hazulról a bérko­csival az állomásira, zavarba hoztak a borra­valók. Nem, minilha szűkmarkú emíber len­nék; igazán nem hiszem, hogy szűkmarkú vagyok. De borravalót kellett adni a koosis- niak, s borravalót kellett adini a hordárnak is. Ilyesmitől én már elszoktam. Azt hiszem, lesz már ti;z éve, hogy nem adtam idegen embernek borravalót. Egyszerűen nem kerül­tem abba a helyzetbe, hogy borravalót adjak valakinek. Kávéháziba nem járok, s a vendég­lőben, ahol három esztendeje étkezem, pontosan Itudom, hogy húsz fillér jár a fizető­nek és húsz fillér az éthordónak. Azt hiszem, ez éppen elég. Legalább is, odóig még nem tett megjegyzést egyikük sem. Különben nincsen, senkim, akinek borravalót adhatnék. Annak az embernek, áld télen behordja a fát, a gazdasszonyom szokott borravalót adná; úgy tudom, nyolcvan fillért és egy pohár bort. A pedellusnak is adok minden újévkor két forintot; bár nem érdemli meg, mert iszákos ember. De ezt is megszoktam imár. Az utazás körül majdnem mindent előre láttam, csak a borravalókat nem. Azt hiszem, a kocsisnak negyven fillér éppen elég Volt. Mikor észre­vettem, hogy nem köszöni meg, adtam neki még húsz fillért A hordárnak is hatvan fillért adtam. Második osztályon Utaztam, mert kedvezményem van az államvasutakra. Teljesen egyedül utaztam egy kupéban. Nem tudom illett volna-e a kalauznak is borra­valót adnom? Mióta útdíjára utaztam, sokat változtak a szokások. A kupék is mások, amennyire 'emlékszem. — Ebben a kupéban fel és lecsavarható villanyvilágitás volt. • Talán mégis helyesebb lett volna, ha borra­valót adók a kalauznak. Idősebb ember volt Sok ilyen dologban tájékozatlan vagyok. Tegnap elalvás előtt arra gondoltam, hogy. mennyi borravalót beU majd adnom a sze­mélyzetnek, ha három hét múlva elmegyek innen? Azt, hiszem, fejenként íegy-egy forint elég lesz. Hárman vannak. Vagy bét forint? Meg Ifognk kérdiezni valakit. Tegnap már jobban aludtam. Kezdem megszokni az ágy szagát is. Kissé nedves az ágynemű, mert este mindig köd száll le a völgy fölé. Ezért flanelül alsóruhában aludtam; nagyon Örülök, hogy hoztam flanel! fehér­neműt magammal. Elalvás előtt megint ebben a füzetben lapoztam. Nem sok az, amit huszonnyolc esztendő előtt ebbe a naplóba írtam4, össze­sen hetvennégy oldal. Néhány oldal kissé zavaros, úgy tetszik nekem, mintha nem is én írtam volna. Olyan idegen hangja van. Mintha másoltam volna valahonnan. Az Írá­som >is más volt, teljesen más. Sokkal rendet­lenebb, hányavebibb. Ma egészen ovális be­tűkkel írok, lassan és törlés nélkül; a régi kiézirásam szegletes és sebes, s tele van törléssel és javítással. Ezt a naplót itt (kezdtem Imi, huszon­nyolc óv előtt Az volt az első esztendő, ami­kor szabadságra mentem, mint fiatal tanér. Akkor neveztek ki 2.-be. segéd tané rnak. Egy éve tanítottam már. Az ilyen kezdő, fiatal tanárokat (mi öregek úgy hívjuk: „bocik". Nincsen isok tekintélyük. Előadások­ra (bejárnak hozzánk, idősebb tanárokhoz. En mindig nagyon vigyázok, hogy ne érezte® sem az órákon a korkülönbséget az ilyen fiatal tanárokkal. Í2n magam nagyon sokat szenvedtem, mikor „boci" voltam. Az volt az érzésem, hogy az (előadó tanár összejátszik a diákokkal és kinevetnek engem. Azt hi­szem, ez is történt. Az (öltözködéssel is sok bajom volt; nagyon szegényesek voltak a ruháim. Tiszták, de szegényesek. A növendé­kek észreveszik az ilyesmit. Sokat szenved­tem. Ha most „boci".kerül a:kezem alá, min­dig túlzottan udvarias vagyok hozzá.. Meg­követelem, hogy a növendékek tisztes ség- tudóan beszél jenek- vele. Magam mellé ülte­tem a pódiumra. Tudom, hogy én mit szen­vedtem. Most, ebben a naplóban is nyomát találom. Az első oldalon rögtön arról írok,- hogy meg fogom pályázni az Akadémia filológiai nagydiját. Ez könnyelmű fogadkozás volt; a nagydijat soha nem pályáztaim meg. Egy­általán, soha semmiféle dijat nem pályáztam meg. Ma már tudom, hogy a filológiai tudá­som soha nem is volt elég mély ahoz, hogy megpályázhassam az Akadémia nagydiját. Talán egy kisebb dijra futotta volna; nem tudom.... Ma már semmiesetre sem (futná Nem tudok semmit. Ez elég különös, ha figyelembe veszem, hogy huszonnyolc éve állandóan tanítok. Nem mondom, ismerem Borátiust. Egy közepes latin szöveget, idegen szöveget is, fennakadás nélkül elolvasok. Taoitusíban is eléggé otthon vagyok, különö­sein a fejezetekben, amiket huszonnyolc éve olvastatok, de az természetes. S a könnyebb szerzőket, Cicerót és Ovidiust, ma is élvezet­tel olvasom. Caesar már nehezebb. Caesarra nem tmernék Idegenek előtt, előkészülés nélkül vállalkozni. Mindent egybevetve, a filológiai tudásom semmi. Mentői tovább tani tőle, annál kevesebbet tudok. Mintha ki­adtam Volna, amim volt. Lehet ez? Nem hiszem. Nem tudom. De igaz annyi, hogy egy-egy tehetséges nyolcadikos diákom töb­bet ért filológiához, mint én. Ebben a naplóban nyomát találtam 'né­hány fiatalos tervezget ásnék, amiket kelle­metlen most újra olvasnom. Az egyik oldalon ezt a szót használom: ,-családalapitás". (Folytatjuk.) vtmt§ €bi BíSÖ REGÉNY* irhJ: Á\,ARA! NÁNDOR p;

Next

/
Oldalképek
Tartalom