Prágai Magyar Hirlap, 1927. december (6. évfolyam, 275-297 / 1609-1631. szám)
1927-12-25 / 293. (1623.) szám
JKl tSeeömW SS, Tssántap. 27 nyaival és elköltötték a bárányt, kezébe vett® a Kenyeret, megáldotta ée megtörte. Végül kezébe vette a kelyhet és kiese felemelte ... A tanítványok átszellemült, ragyogó arccal ültek. Szinte világított a lelkűkből sugárzó nagy hit. ...Csak egy arc volt sötét, gonoszul árnyékos ... Jézus szeretettől fénylő szeme, amint körülíu- to'tt tanítványai arcán, megakadt ennél az árnyékos arcnál: szeme könnyes leit és lelke szomorú mindhalálig ... —, Te a menyegzőmön borrá áldottad a vizét. íme, abból a csodálatos borból, melyet nem szőlőből sajtoltak s melyet, menyegzőmet kivéve, még ember nem ivott, mint nagy kincset megőriztem egy keveset Éreztem, hogy lesz egy nap életemben, mikor csak ezt a bort adhatom az asztalra. A mad nap ismét életem egyik nagy ünnepnapja. Kinek asztalára tegyem ezt a csodálatos bort, ha nem a Tiédre? Kit vendégeljek meg ezzel, (ha nem Téged?... — és mély hódolattal tette a szinLgteli kelyhet Jézus elé. A Názáreti, mikor egyedül maradt tanibváNévnapi köszöntő s egyebek Ma: KOMÁROMI JÁNOS hali bangón « mégis csodálatos, benn a teremben , - egyszerre nagy-nagy csend támadt |« Minden szem Jézusra tapadt, minden fűi szavát e leste s ebben a nagy csendben erősen csengett fel t Jézus bátorító szava: 1 — ...és ne feledjétek: iha éltetek bora elfogy, i ss Atya veletek lesz. Csak reményetek és bizalma- i trík legyen erős, megingathatatlan!... f — Uram — mondta a vőlegény s hangjából hála és köszönet csendült —, Te nagyon sokat ad- i tál nekünk. Te a legnagyobb zavarban segítettél 1 rojtunk. Mondd: hogyan háláljam meg? Mit tegyek? Jézus szeme az égre rebbent, arca csodálatosan ragyogó volt: — Légy türelmes, — felelte. — Mert eljön az Idő... n. A tavasz erőteljesen, hatalmasan érkezett. A nap forró volt és a földre vetődő sugarak forróra sütötték a homokot, az ut porát. Az utón néhány ember ment a váróé félé, lae- i 30, csendes léptekkel, már messziről látszott, hogy ■ az érkezők komolyak, elgondolikozók. , Az ut szélén, nem messze a várostól, néhány ; fügefa nyújtózkodott boldogan a tavasza nap felé és sovány karjaik csekély árnyékot rajzoltak a földre. Az érkezők megálltak, majd leültek a parány árnyékba, csali egyikük maradt állva. Fehér köntöse vakítón ragyogott s keze néha : egy-egy finom, egyszerű mozdulatot iveit, mikor beszélt A többiek hallgatták, nagy csendben, néma mozdulatlanságban, csak szemük ragyogott, be-; szélt: csupa ragaszkodást, bizalmat és szeretőtől sugárzott. Aztán csend lett, egészen nagy csend és egészen nagy mozdulatlanság. A földön pihenőik feje, mind lehatott, mintha nehéz, súlyos gondolatok húznák lefelé s homlokuk össze ráncolódott a gondolkozástól. Az, Aki állt, az égre nézett és arca nagyon komoly volt Sokáig állt némán Aztán megszólalt: — íme, eljött a kovásztalanok napja. Ketten a pihenők közül felálottak s az egyik csendesen kérdezte: — Mester! Hol akarod, hogy elkészítsük ételedre a husvétet? Jézus szelíden nézett a kérdező szemébe: — Menjetek a városba és ime elétek jő egy korsó vizet vivő ember. Kövessétek őt a házba, melybe bemegy és mondjátok a ház gazdájának: A mester mondja: az Idő közeledik, nálad tartom a husvétet az én tanítványaimmal. A két tanítvány elindult. Beértek a városba. És alig mentek néhány lépést, egy fiatal férfi, jött velük szemközt. Egy korsó vizet vitt A két tanítvány megfordult és követték őtA korsó vizet vivő ember betéri, egy közéli házba. A két tanítvány megállt egy pillanatra. Megnézték a házat. ■.Aztán beléptek. A ház gazdája elébülk jött. A két tanítvány tisztelettel köszöntötte » a ház gazdája barátságosan viszonozta köszöntésüket. A fiatalabbik tanítvány hosszan, elgondolkozna nézett a ház gazdájára: — Nem-e te vagy az, kinek menyegzőjén résztvettünk? — kérdezte érdeklődve. A ház ura boldogan mosolygott: — Jól mondtad: én vágyóik. Kánéban volt a menyegzőm .Ott voltatok ti is a názáreti Jézussal és anyjával, Máriával. A másik tanítvány komoly arca is feüderüit a vissza emlékezéstől. Derült arccal és boldog emlékezéssel idézték Tel a menyegzőt, az azon rés Ivetteket s azt a csodálatos bort, amelyet a Názáreti avatott tiszta vízből borrá. A ház gazdája elmesélte, hogy mikor és miért költözött Kánéból Jeruzsálembe, hogy mennyivel jobban megy sora itt, majd barátságosan, hívta házába a két tanítványt: — Lépjetek be házamba — kérte —, lépjetek házamba, üljetek asztalomhoz és... Az idősebbik tanítvány egy szelíd mozdulatot tett: — A Mester küldött hozzád. Azt üzeni neked: as Idő közeledik, nálad tártja a husvétet velünk, Unilványaíval együtt. — Oh, mért nem mondtátók hamarább — kiáltott fel boldog izgalommal a ház gazdája —, mért nem jöttetek hamarább? Hogy méltókép előkészülhettem volna fogadására! Ti pedig, ha visszamentek, mondjátok Neki: szivem minden szeretőiével és örömével várom. Életem legboldogabb liüSvétja lesz, ha nálam tölti e szent ünnepét. IiJI. A názáreti Jézus megállt az udvaronA ház gazdája boldogan sietett elé: — Üdvözlégy, Mester! — kiáltotta örömmel. — Béke veled, Fülőp, — felelte csendesén Jézus és kezét magosra emelte. Úgy látszott, mintha ■egy hatalmas mozdulattal nemcsak Fülöpöt, hanem az egész házat, talán egész Jeruzsálemét is megáldotta volna. Fülőp házának legnagyobb termébe vezette őket. A középen álló asztal meg volt terítve. Egész egyszerű volt minden. S mégis oly ünnepélyes volt ez a terített asztal, az egész terem, hogy a tanítványok oly áhítattal léptek be, mintha a templom szentélyébe léptek volna. Két szolga behozta a vacsorát: a bárányt és a kovásrtalan kenyeret. Fülőp is visszatért; bort hozott. A Názáreti elé lépett: — Uram — kezdte lassan és hangja remegett Ez már régebben történt. Édesanyjuk nevenap:a közeledett a tavaszon « e nap természe'esen kösröntőversek elszavalásával volt szoros kapcsolatban. Ágnes, aki ekkor állt az éemi-iskolai másodosz'ály vizsgái előtt — példátlan elfoglaltsága mellett is — egy-kettőre megtanult egy tizenbatsoros verset, amelyet egyik költő-barátom szerzett kizáróan erre az alkalomra. De már Jánosnál bajok vol'ak. János negyedik évét taposta mindössze idei áprilisban, mindazonáttal már akkor is ádáz egyéniség volt Hiszen névnapi köszöntőül össze-vissza egy négysoros versikét ütöttem össze a számára önmagam s még azt is sokallotta. így történt az’án, hogy Csák két sort tanult meg a négyből Pedig mennyit kapacitáltám, boldog Isten! Hogy semmi gyanút ne fogjon az anyjuk, már tiz nappal előbb megkezdőik a délelőtti sétákat a Városligetben, amelyek persze azt a célt szolgálták kizáróan, hogy János feltűnés nélkül tanulhassa meg a köszöntőt. És alighogy elhagy'uk a kaput, rászól'am: — Most ped g halljuk a verset, János fiam! És János mondani kezdte készségesen, miután előbb nyelt egy nagyot: Jó anyukám, kívánom: Az Isztenke megáldjon! Itt megállt. — Mondd csak tovább! — biztattam. — Még két sor van hátra! János ilyén alkalommal fölnézett rám, nagyon komolyan: — Mái én többet nem tanulok! — S miért? — Azélt, melt akkol fájni fog a fejem... így aztán hagytam a két sort: nem zaklattam többet. Mindössze arra hívtam fel a figyelmét, hogy a névnapi ebéd elő't ne próbálja mondani a verset, ha mamája is a közelében van. János ezt megígérte s meg is tartotta a fogadalmat. De egész eredeti felfogásban. Tudni kell, hogy délutánonként az anyjuk Ágnes kisasszonyt készíti elő a másnapi leckére, János pedig a sarokban játszik azalatt. Hol az autóját pucolja, hol a nyergeslovának ad kenyeret olyankor. Azt állttja, hogy a kenyeret szereti a lő, különösen, ha lekvárral kenték be előbb. A lekváros kenyeret ugyan ő szokta megenni minden esetben, de óz most nem tartózik ide. Annál följegyézni-valóbb azonban, hogy János elárulta magát egy ilyen délu'án. Kétszer is. Szigorúan a léikére kötöttem, hogy á verset mondogassa magában olyankor is, ha én nem vagyok mellette s arra vigyázzon csupán, hogy a mamája meg ne neszeljen valamit. Nos, egy ilyen délután, mikor az anyjuk Ágnest hallgatta ki, Jánosnak eszébe jutott; hibátlanul megy-e a vers? Suttogva nem tud ugyan beszélni, inkább íélhangon dörmög, mint valami kis mackó, ám mentségére Írjuk ide, hogy háttal fordult az anyjának s úgy kezdte felmondani magának a névnapi köszöntőt: Jó anyukám, kívánom: Az Isztenke megáldjon! Az anyja egyszerre felfigyelt 6 abban a szem- pillantásban tud'a, miről van szó. De még mielőtt folytathatta volna a leckét, János hátrafordult: — Anyukám, ugye, szemmitsze nem hallottál? — Semmitse hallottam, kisfiam, — nyugtatta meg az édesanyja. Teljes megnyugvással tette hozzá erre: — Akkol jő. Melt apuka mondta, hogy te szemmitsze ne ha’Ijál megl A mamája — mit tehetett volna egyebet? — elérzékenyült erre a szörnyű titoktartásra. így jött el a névnapi ebéd idejé, amikor is — virággal a kezükben — föl kellett köszöntem az édesanyjukat. Először Ágnes került sorra s meghajtván magát kecsesen, elszavalta a maga tizenhat sorát, persze, megfelelő hanghordozással s azzal átnyújtotta a csokrot. Most következett volna János. Hát bele is kezdett, nem minden meglepetés nélkül. Először egy nagyot nyelt s elfujta a maga két sorát. Ott azonban nem állt meg, hanem — egy másodikat nyelvén — nagy elszántsággal darálni kezdte: A mi cicink félhez akal menni, A szomszédé el akalja venni, Édes cicánk ne hadj itt bennünket: Ki fogja meg a mi egelünkel? Az édesanyja egyszerre tudta, miről van sző: János — vershosszúságban — nem akart lemaradni a nénje mögött s anyja tiszteletére igy akarta ki- pakkolni most minden tudományát. — Elég lesz már, kisfiam! Elég lesz! — próbálta csillapítani a mamája. János azonban mindenáron túl akart tenni a nénjén, tehát ismét nyelt egyet s ugyanakkor a harmadik versbe csapott bele: Hizaszodík a lapát, Elveszi a pickafát, Vőfél lesz a eénvonó, Nos&olóldny a cakajtő., Édesanyja eléje tátta a karját: — Nagyon szép volt, kisfiam! Gyere, hadd csókoljalak meg! Ámde János előbb még egy negyedik kőkeményt is felmondott és csak akkor ad'a át. a maga v'rágját, miután először illedelmesen mégha j'otta magát s mellesleg szippanfott egyet az orrán. Mert ilyen ádáz ember János! Halálig ellene van minden tudományos vágj' egyéb kulturális törekvésnek, annál féktelenebből rajong ellenben a természetért, melynek nagy bolondja ő. Ha egy-egy turista-ut előtt állunk, már napokkal előbb megkezdi előkészületeit. A leglázasabb izgatottsággal. Mindenekfőlött kis hátizsákját kaparja elő az ágy vagy valamelyik dívány alól s viszi az anyjának azzal a tisz^elette’jes kéréssel, hogy a hátizsákot ne csupán kefélje kb hanem vizsgálja még, nem lyukas-e valahol? Az‘án a hegymászó botját keriíi meg, amelyet nyomban kötelessége megmosni a házi- ’eánynak. lévén a bot kampótól-vashegyig merő sár. Amiből következek, hogy János legu’óbb rettenetes sárban kotorhafott vele valahol. Nem kerüli el figyelmét a turis'acipő sem, melynek talpába nemrég szöget volt kénytelen verni a suszter. János követelte igy, miután egyik kirándulása a'kálmaval észrevette, hogy a furisfák cipőinek talpa tele van szöggel. Azó'a, hogy az övé is szöges, minden indulás előtt fényesre kell pucolni e szögeket a leánynak. János azt állítja Ugyanis, hogy igy gyorsabban tud fölmenui a hegyre. Vasárnap reggel szoktunk utrakelni rendes körülmények között. Akkorára János is kifogástalan turis'ává alakult át. Fején csibészkalap félméteres fácántollal, kezében kampósbot, alul vasheggyél, lábán kurta nadrág, mely szabadon hagyja a térdet, ahogy azt ma már csak Iünsbruck-v’déki hegylakóknál látni, de ott is vasárnap délután túlnyomórészt, amikor ősi- digzben leereszkednek az apró városkák u'cáira. Hátán pirinyő hátizsák puposodik, mely — édesanyja figyelmes gondoskodásából —- tömve van minden jóval, hogy ne maradjon éhen a fia, ha netán el találna tévedni az irdatlan budai hegyek között, amelyek süríttében köztudomás szerint bölények, sárkányok, rézkigyók, meg kiáttó-fogu Mur- kulábok leselkednek az amttévedt turistákra, különösen, ha olyan négy év körüli ifjuemberek még csupán. Akad pedig a há'izsákban sok minden: csirkeszárny, csokoládé, citromos tea s elsősorban sok-sok sütemény. S a hátizsákra oda van kötve a mackó is. Hadd lásson egy kis világot! Akkor aztán elindulhatunkÉdesanyja különösén szivére köti a bucsuzás- nál, hogy vigyázzon az apjára. János olyankor meg- nyugtatólag bólint az anyjának: —■ Vigyázni fogok Iá! Már az utcán kocogunk ketten a nagy bo'okkal, elszánt turisták. A villamoskocsiban minden utas mosolyog az önérzetes kis hegymászó emberen s beletelik háromnegyed óra, mire kiszállunk a fogaskerekű állomásnál. Itt kezdődik a kapaszkodó, amely tartani fog attól kezdve egészen az egykori Normafa helyéig. Mer* egy1 vérbeli turista nem vitetheti magát fogaskerekűvé! a tetőre, hogy nevesse a világ! Megyünk-megyiink az emelkedőn: János dühösen kapaszkodik és mert csodás-égü délelőtt van, lépten-nyomon kirándulók érnek utói, akik —■ hosz- szabb lábaikkal — sietve húznak el mellettünk. De a dacos kis turis'a előtt, akinek fácántolla hegyesen bök s hátizsákjára legbizalmasabb barátja, a mackó van rákötve, — megállnak egy pillanatra s nevetve figyelmeztetik egymást: —■ Nézzétek már éri a tökmagot! János persze, hogy hallja a fölényes megjegyzést s ahogy' kissé elmaradunk ketten, megáll, rámnéz s sértett önérzettel szól: — Mindig cak lólam beszélnek! Megáll azonban máskor is. Olyankor annyit mond: — Apukám, tölöld meg a hajamat, melt igen vizesz vagyok! Ami érthető is. Aki annyi fujtafással töri magát a csúcsnak, annak muszáj izzadnia. Különösen, ha a nap is é’esen vág. Alattunk már az Uj Szent János-kőrház, mesa- szebb mind laposabbra megy le a Hármashatárhegy, amikor megint csak megáll János. Megáll s könyörögve pillant reám: — Apukám, olyan éhesz vagyok, hogy mindjált meghalok! Hát ez az. A halálos éhre va’ó figyelmeztetés pon’osan következik be minden félórában s ea a körülmény az, amely fölötte meglassítja előnyomulásunkat. Leülünk hát és eszünk. Mire eléraők a Svábhegy szélső villáit, éppen háromszor pihentünk le falatozni. A közbeeső időt mesékkel kell kitöltettem, amelyek®— nem fs kell talán hangoztatni — legérdekesebb meséi a vi’ágnak, mióta egyáltalán akadnak ilyen apró turisták, akiknek főpassziója a mese-hallgatás. Hogy mi minden nincs azokban a mesékben! E'őbb azonban, a svábhegyi villák északi szélénél meg kell állni, mert János is megállt: — Apukám, olyan éhesz vagyok, hogy mind- jált meghalok! Harapunk hát valamit s íelcihelődvön, újból • mesemondás következik. E rendkívül módosítóit mesékben szerepel például Toldi Miklós, aki úgy oda- nyekken'ette az idegen óriást, hogy a szerencse'lennek leesett a nadrágja. János nagyot kacag a hencegő vitéz csúf elvágódásán s elégtétellel teszi hozzá: — A magyal embel mindenkit megvel! Szó esik e mesék során a Mackó-családról melynek feje többizben is üzent már, hogy látogassuk meg őket egyszer a budai barlangjukban. Persze, Jánost se felejtsük el magunkkal vinni! Nem érdektelen az a másik nieg'örtéut eset sem, mikor a szürke ló oly poko'i furfanggal csapta be a farkas-komát, ki a bőrével fizette meg e rut rászede- tést. És igy tovább. Aközben ama hely fele közeledünk, hová — a Normafa alá — párosával jár'ak szerelmesek egy boldogabb korban, előbb azonban rövid erdőn kell áthaladnunk. János fantáziája fe'gyul s lépten-nyomon biztosit, hogy fenevadakat lát a fák mögött. Egyszer egy oroszlán forga'ja rá a szemét, majd egy sündisznó pislog feléje gyanúsan s ha nem lenne kéznél a;z apja, Isten a megmondható:a, micsoda vége lenne egy ilyen védtelen emberkének! Déltájt ott állunk a Jánoshegyi kilátótorony előtt s megfelelő pázsitos után kutatok, mert Jáuos jó- ideje zaklat már: — Olyan éhesz vagyok mái, hogy mindjált meghalok! Külön is hozzáteszi, hogy cseppet sem táradf, csak együnk már valamit. Persze, a legénykedésnek is vége egyszer s mire a Zugligetnek kezdünk a’á- ereszkedui, egyre sűrűbben meg kell állni, némi pihenés céljából. Estére hajlik már, mikor egy kurtakocsma udvarán üldögélünk, a fák alatt. Én sört rendelek, János szódát iszik, de mind-laposab- bakat pislant felém s feje mind-sürübben lenyaklik. Hát bizony, a fiatalembert alighanem a hátamon fogom hazaszállítani. Mint rendesen. Úgy is lett. A villamoson már elszunyókált s ez nagy szerencséje volt. Mert mindenki mosolygott rajta, még az is, akit bu "repesztett volna egyébként Dehát lehetett is. A fácánto’lon, mely a levegőbe szúrt, a hegymászó kis bakancsokon, s a hátizsákon, a rákö’özö't mackóval. Maga a hős aludt mélyen. Egy idősebb ur annyira nevetett, hogy kijött a könnye. — Micsoda ádáz kis turista! A villamosmegálló'ól, ahol leszálltunk, csakugyan úgy cipeltem hazáig, amint előreláthatta minden gondolkodó ember. A hátamon. Ara az ilyen végelgyengülés csak egy-egy nagyobb túra után szokott bekövetkezni nála. Mert vérmérséklete szerint fickándozó természet, sői vannak egyéni akciói is, amint ez nyomban ki fog derülni. A iegufóbbi nagy vakáció előtt, csaknem a vizsgák he'ében már, különös fölfedezésre jutottam. Megtudtam vélettenül, hogy Ágnes kisasszonyt, valahányszor hazafelé tart az elemi-iskolából, egy udvarias fiú kisérgeti egészen a kapuig s ott elbúcsúzik tőle annyira előzékeny formák között, hogy az már több volt, mint gyanús. Később kinyomoz'am, hogy a tettrelcész lovag egy osztállyal jár följebb : őnagyságánál, vagyis a harmadikba. Ahogy a szobába lépett volna s üdvözölvén szüleit, letette a táskáját, eléjeálltam: — Mi az, kisasszony? Hát téged már fiatil- ■ emberek kisérgetuek? De a fruska nem jött zavarba lulságosan: — Egy utcában lakunk, apukám. Igazán nem > (ehetek róla! • János is jelenvolt e rapórtnál. Némi fejesóvá- ( lás közt szóltam aztán: — Ha inégegyszer megláttál! vele, megmondom i a tanitó-néninek. Különben János az udvaron szo- í kott já'szaui úgyis és ha azzal a legénnyel Iát együtt, • bejelenti nekem. > János, kinek a gyengébb nem iránt érzett ellenszenve böztttdomásu, azonnal felajánlkozott: — Apukám, vigyázni fogok Iá a kapu mellett. , Azzal el is felejtettem az egészet. • Másnap déltájt, úgy tizenkettő előtt, benyit liog- 5 zám János és azt kérdezi ártatlan képpel: 1 — Mikol gyön haza Ági, apukám? > — Tiz perc múlva, kisfiam. • S tovább-babráltam valamin, nem gondolva semminemű áskálódásra. így múlt el tiz-iizenkét perc, amikor váratlanul arra ütöm fél a fejemet, hogy János befelé fut a kaputól, végig az udvaron, föl a lépcsőliázban s aközben torkaszakaá'ából kiabál: — Megint avval a fiúval gyön Ágii Az lesz neki a félje! Az les? neki a félje! Csak akkor riadok rá, hogy ez az elszánt ember a kapu mögött leskelődött a Ménjére. Különben ( előttem áll már, lihegve a sietségben s kézze!-Iáb- y bal magyaráz: Apukám, veid meg Ágit, melt az a fiú lesz a félje! Intek, hogy’ hallgasson. Akkorra benyit a nénje ’ s ahogy meglátja öccsét, a drága tát őrt, kipiiuiva szól rá: t — Csak árulkodj, hékás! Megállj! — Hát megint csak az a fiatalember kíséri a 3 kapuig? — kérdem némi zavarral. l A kisasszony úgy felel, mint aki már kezdi unni- a dolgot: l — Apukám, én igazán nem mondhatom neki, ; hogy menjen az utca másik oldatára. Lásd be, . kérlek! Hallgatok, mert azt sem tudom, mint vágjam ki l magamat. Később ránézek Jánosra: t — Nem illik leselkedni, hé! János szemlá'omást megüfődik', de nem -zól* $emmít. Aztán a másik szobába merni ők át mind- ketten s hosszú hallgatás következik. Azalatt egy uj könyvet vágok fel. így telik el öt perc. Akkor egy-
