Prágai Magyar Hirlap, 1927. december (6. évfolyam, 275-297 / 1609-1631. szám)

1927-12-25 / 293. (1623.) szám

1987 december 25, vasárnap.

17

1987 december 25, vasárnap. ---- ’___________________^rx<iaiA\ac^arhírlab

——

——nau—twanwriHia—huwji—————ini n ■mm——h—bb—bmiweímm—pb———b—wwws

Berzeviczy Albert

nyilatkozón a Prágai Magyar Hírlapnak a kiráÉykérdésrő!s a magyar tudomány mai állásáról

$£,' — A P. M. H. munkatársától —- \J!:j

Budapest, december közepe.

A Körúton lent porzik a hó, ma reggel szokatlan hideg köszöntött Pestre, a hótakaróban tompább a zaj, a villanyrendőr ideges-fá- zósan dobog vasemelvényén, de ide föl, emeletnyi magasságokba nem hallik semmi. Az ablakpárkányon csendesen ül meg a hő; milyen különös: odakünn téli idő süvít s az ablaküvegre diszül illesztett diapozitiveken jó- izü nyári meleg ragyog.

Könyveik, hatalmas könyvszekrények, íróasztal, aminek posztóján halmazban áll a munka, kép és szobor, kényelmes fotöj itt- ott, halk, délelőtti melegség.

Berzeviczy Albert dolgozószobája, a város legforgalmasabb pontján, a Newyork palota harmadik emeletén. Előkelő, csendes nyugodtság itt fönt.

— Nos, tessék, kérdezzen, — ül le egy fotöj be, rutinos interju-adó.

A magyar tudományos világ büszkesége, az Akadémia s a Kisíaludy-Társaság elnöke s elnöke még jónéhány tudományos egyesületnek is, a külföldi kapcsolatok vezére.

— Kegyelmes uram, mi indította arra,

hogy a Budapesti Hírlapban kétszer is megpendítse a legitimizmus "és iszabadkirályvá- lasztás kérdését? i

— Rég szükségét éreztem annak, hogy tisztázódjanak az eszmék s ez spontán jött, > senki kérésére. A legitimisták s a szabadki- rályválasztók közti közeledést szeretném elő- 1 segíteni, elsimítani az ellentéteket s hogy ez ■ általános érdekű dolog, azt a hozzászólások is bizonyítják.

— Kérem, ha Tisza István élne, ugyebár,

körülbelül ő is hasonlóan gondolkodna a ki- ■ rálykérdésben? J

Egy pár pillanatig nem felelt. Berzeviczy í Tiszának hive, barátja volt, bizonyosan tudja / Tisza mint vélekedne a dualizmus kérdéséről. *

— Erről nem nyilatkozhatom. Nincs jo- 1 gom kombinációkba bocsátkozni s fikciókat 1 mondani ilyen kérdést illetőleg.

— Milyen szellemi kapcsolataink van- §

nak a külfölddel? I

Ez a kérdés láthatóan érdekli. Pontosan t fogalmazott mondatokat mond, szinte ceruza alá. r

— A külfölddel erősen felvettük a szel- o

lemi kapcsolatokat. Elsősorban Olaszországul gal. Olaszországgal kétféle kapcsolatunk is- van: tanügyi és irodalmi. Itt elsősorban a- Klebelsberg-akciő. A kultuszminiszter a kö- , zépiskóták egyrészében taníttatja az olasz • nyelvet, irodalmat s tanárjelölteket küld ki a ; irómiaíf faiagyar (kollégiumiban továbbképzés i céljából. Az irodalmi kapcsokat pedig a Cor■ vin Mátyás Társaság építi ki, különösen egy budapesti olasz folyóirat segítségével, a Cor- viniával, mely már hetedik évfolyamába léi pett, ismerteti a magyar irodalmat, magyar■ olasz vonatkozású cikkeket közöl, felolvasásokat rendez két nyelven. Számos olasz kiválóság keres föl bennünket s januárban két olasz tudós is érkezik Budapestre, hogy Ugo Foscolo XIX. századbeli köitőgől és Machiavelliről tartsanak előadást. Az egyéb nemzetekkel pedig a Cooperation Intellectuelle nevű nemzetközi intézmény segítségével érintkezünk. Ez két részből áll: részint egy nemzetközi bizottságból, mely a népszövetség alkotórésze, Genfben, másrészt pedig a párisi központi intézetből. Az én elnökletem alatt keressük ennek segítségével a tudományos ösz- szeköttetéseket. Nyáron magam is jártam Pá- risban, ahol ilyen ügyekről beható tárgyalást folytattam Painlevével, Herriot-val. A jóakarat persze megvan mindkét részről, de eddig gyakorlati eredmény semmi. A kölcsönösség nyelvünk izoláltsága miatt nehéz, másrészt pedig a tudományos működéshez hiányzó eszközök pótlása kerül sok pénzbe.

Pénz pedig sem a győzőknél, sem a legyőzőiteknél erre nincs.

Nyomorúság van minden tekintetben s bizony, ha a szegények összeállanak, azzal még gazdagabbak nem lesznek. Azonban haladás, hogy a nemzetközi intézményekkel újból felvehetjük lassankint a nekszust, amely a háború folytán megszakadt s a háború után főként a franciák és belgák ellenezték sokáig. Ma már helyt eellott a reciprocitás a hogy ez gyakorlatban is érvényesült, mutatja az a sok kongresszus, amit a nyáron Budapesten tartottak a világ tudósak

— Kegyelmes uram,. mint vélekedik, a magyar kultúra germán, vagy a latin felé orientálódjék?

— Hm. Erről igy nem lehet beszélni. Nekünk minden kultúra értékeit fel kell haszi nálnunk, s nem szabad egyoldalú kulturpo- • litikát űznünk.

— A Csehszlovákiával való szellemi kapi csolatok? . . .

— Szeretnők felvenni Csehszlovákiával a szellemi kapcsolatokat, de mindaddig nem lehet, amig nem engedik be a magyar szellemi termékeket. Mindamellett a tudományos érintkezés első fecskéje a nemzetközi népművészeti kongresszuson való részvételünk Prágában. Szeretnők, ha lojális fogadtatásra találnánk s ez alapja lehetne a szellemi érintkezés megindításának.

— A Magyar Tudományos Akadémia működése? . . .

— Az Akadémia intenziven dolgozik. Az Akadémia három osztálya közül egy-egy minden hétfőn ülést tart, havonkint egyszer pedig összes-ülést tartanak az osztályok. Az Akadémia most fogja tartani százéves centenáriumát és működésének eredményeit a különböző tudományok terén minden egyes tudománykor kiváló ismerője ismertetni fogja. Ma például Hekler Antal fog felolvasni az Akadémia szerepéről a művészettörténet terén. A Kisfaludy Társaság is, a Petőfi Társaság is tart havonkint jelentős üléseket, amelyeket állandóan nagyszámú közönség látogat.

— Az Ady-kérdés? . . .

— Igen, az Ady-ügyet mozgásba hoztam a Kisfaludy Társaság februári ülésén s ez- évben még ismét nyilatkozóm. A két ellentétes irodalmi tábort szeretném közelebb hozni egymáshoz s bár a közeledésre van remény, még mindig élesek az ellentétek.

— Excelleuciádnak hálás szerepe van: ellentétek elsimítása . . .

— Gondolja^ hogy ez olyan könnyen megy?

Most mosolyog először. Alig észrevehetően. De hozza az Akadémia ezóvi kiadványainak gazdag tartalomjegyzékét, csupa fontos munka, jeléül annak az intenzív szorgalomnak, ami az Akadémia munkásait áthatja. A szellemi élet minden köréből bő ismertetők, alapvető munkák.

— A magyar vidéki nagyvárosok szintén egyre jelentősebb szellemi életet élnek, — I

mondja később. — A három vidéki egyetem, Pécs, Szeged, Debrecen hatalmas szellemi gárdát nevel. Erdélyben erősen nekilendült az irodalom, Szlovénszkóban is, a decentralizáció értékekekt ad. De félek, hogy lassankint elidegenedve kezeljük egymást és meg nem értjük egyik a másikat.

— Sáros . . .?

— A nyarat Sárosban szoktam tölteni, Berzevicén, a birtokomon, abszolút visszavo- nultságban. ügy ötven évvel azelőtt alapítottam egy kört, a Széchenyi-kört, amely erős szellemi életet indított Sárosban . . . Úgy hallom, megszűnt a működése . . .

Úgy gondolom, az ablakon függő diapozi- tivek is Sárosból valók, de messze van az ablakig, hiába hunyorítok erősen, kint felkavarja a szél a havat, ott porzik az ablak előtt, nem láthatom meg a képet most már, ahagy búcsúzom, — köszönöm, Kegyelmes uram!

Szombathy Viktor.

PIROS VIRÁG

Nem a tavasz az édesanyja,

Ki úvja-védi szerelemmel:

Életre hozza a December.

Halott erdők, havas mezöség Bölcsője e piros virágnak:

Igéje ő a Messiásnak.

Szegénynek, búsnak: öröm-ének,

Hite: a kétségbeesettnek;

Mag: ormit istenkezek vetnek.

Szent mámor él az illatában,

Óhajtja csöppjét minden ember: Jóságok kertje lesz December.

A jégszivek mind könnyé válnak S a. könyörület dús patakja,

Kincsét pazarul osztogatja.

Csodák, bőségek, változások . » . Betelnek a jövendölések:

A népek egy akolban élnek.

Piros virág, te téli gyermek Léted miért kis dal a máról? Lehullsz, ha elröppent a mámor.

Sárosi Árpád.

SE — RODLI — KORCSOLYA

mindennemű sport '• elszerelés ^WcScÉCItltOf fel’ &• MártOllfi sportáruházában Bratislava’ Hossza-tu 13 (Szlovákia átjáró) Lerakat: KoSice, Fő-utca 85

Ingyen sikurzusok. Egyesületi tagoknak 10% kedvezmény. Kérjen árjegyzéket.

VADGALAMBOM

Irta: Lőrinczy György

l ;

Csak egy pillanat hiányzott a válsághoz. A férfi már fölemeltbe a karját, hogy aiz asz- szony felé nyújtsa. De abban a pillanatban kigyuladt az arcán annak a" ravasz vágynak a mohó tüze, amit eddig el tudott takarni részvété gyöngéd hazugságaival. És Ágnes észrevette, sőt meg is ismerte azt. Azt a bizonyos szatir-vomást, ami oly biztosan tévedésbe ejti a leányt s a könnyüvérü vagy a hiszékeny asszonyt, de amitől az igazi asz- szony mindig visszariad. Az a láng azt mondotta Ágnesnek: mindenre kész, mindenre képes vagyok. Minden áldozatra és mindien — alávalóságira. Csak a lemondásra nem.

S az asszony egyszerre urává lett az érzéseinek. Elfelejtette a bánatát, amit a férfinek a bizalom lágy perceiben elpanaszolt, és megbánta az őszinteségét, amivel tanácsot keresett nála. Komolyan és hidegen nézett Garlath Jenőre. '

— Nézze, édes Jenő, szólott a biztonság * nyugodt fensőbbségéveL Maga, aki olyan

eszes ember, lehetetlen, hogy ne érezze, mennyire utálatos, amit tanácsok

A férfi meghökkent.

— De ... Ágnes...

— Igen, utálatos. Hirtelenében nem is értem, hogy miképpen juthatott: az eszébe. Hogy tegyem féltékennyé a férjemet. És pedig magával. Mi? így gondolta? így értette?

Garlatih Jenő bólintott a fejével.

— Persze. Az az egyetlen biztos orvosság.

— Azt hiszi? kérdezte az asszony, mig oldalvást nézett, szórakozottságot színlelve, hogy parancsolhasson az arcának.

— Nemcsak hiszem, hanem tudom is. '

— Ejh, édes Jenő!’ És maga nem tudná.

egyúttal azt is, hogy amit beszél, az a leg- csunyább spekuláció?

A férfi tiltakozott

— Nem, nem, Ágnes. Szavamra...

— Ugyan ne 'beszéljen, kérem, szakította félbe az asszony. Maga egyszerűen arra számit hogy a játékból valóság lehet Hogy, ha meggyőződöm a férjem hűtlenségéről, fölébred bennem a bosszú: ha te úgy, én is úgy! Szeget szeggel. S akkor, persze, mindig közel van a hü, a résztvevő, a vigasztaló jó barát...

, Szelíd gúny volt a szavában, Ide mosolygott. És ezért Garlath Jenő még mindig nem hitte, hogy elvesztette a (játszmát

— Szívesen kárpótolnám, vagy meg is bosszulnám! Hisz maga oly szép és oly... boldogtalan! Ágnes!

— Végre egy őszinte sző! Kárpótolna! Megbosszulna! De hát nem érti, édes Jenő, hogy szerelteim az uramat? Érti? Szeretem!

— ÍNo, igen. Csakhogy annak is van határa.

— Éppen annyi, amiennyi az Örökkévalóságnak. Szeretem. Ami annyit teszten, hogy mindig, örökké. \ ,

— Mégha megcsalja Is? \

Az asszony nagy fekete szeme megvillant. 1

— AJkkor még ezerszer jobban! Mert akkor nemcsak élnem, dle küzdenem, harcolnom kell érette, hogy visszaszerezzem.

— Hiszen abban akartam segíteni, éppen.

Ágnes Összefonta gömbölyű két karját és

póz és pátosz nélkül, szinte hanyagul emelte föl gyönyörű fejét. Mégis csupa büszkeség, csupa hóditó méltóság volt ez a szép szomorú , asszony, hogy a férfi csaknem szégyellő magát előtte. I

— És maga azt hiszi, kérdezte, hogy asszonynak, hogy igazi asszonynak tartanám, ■ hogy becsülni tudnám magamat, ha elfogad- : nájn? Hogy nekem más adja, más szerezze i vissza a férjem szerelmét? Hogy másnakjl

■ köszönhessem, ne magamnak? Hát érhetne-e annál nagyobb megaláztatás? És valahányszor aztán ez a visszajátszott szerelem ingadoznék, mindannyiszor keressek egy Garlaith Jenőt és újra kezdjem? S maga még azt mondja, hogy szép, sőt, hogy a legszebb vagyok! Lángoló szavaikkal magasztalja a hajamat, a szájamat, karomat, nyakamat. Hogy egyezik ez meg? Azzal, hogy mindezt mégis, a szivemmel és az eszemmel, a jerkémmel és rajongó szerelmemmel egy'ít kevésnek tartja arra, hogy azzal... az asz- szomnyal kiálljam a versenyt? Mennyivel szebbnek, mennyivel különbnek tarthatja azt nálammá!! Menjen, édes Jenő, menjen. Az adresszt, amit magától kaptam, iime, visszaadom. Talán Bonbáthynénál többre megyen a saját maga külön szisztémájával, a kölcsönkért szerelemmel. Én megvallom, ostoba vagyok ilyesmihez. ' \

n. !

Mikor Kállmánházy Béla az ebédlőbe lépett, legelőször az asztalra nézett. A széles, nagy fcrizamtémumokat s a selyemvarratu napraforgós asztalfutót, amivel az asztalt föl- cicomázták, nem látta meg rajta, de a három terítéket észrevette tüstént. S kérdően nézett a feleségére.

— Ágnes! Vársz valakit?

Az asszony kétszer-háromszor (még megrengette a kis kocsit, amiben a Baby éppen most szem dered elit el, azután fölkelt a diván- ról és a férje elébe ment.

— Igen, szólt csöndesen, arra vigyázva, •

hogy az alvó gyermeket föl ne költse. Garlath i jön, vacsorára. i

Legelőször hazudott életében s azért el- 1 pirult. A férfi nem vette észre s kedvetlenül i félrefordult. Végigsétált a szobán, majd visszatérőben lehajolt a bölcsőhöz és annak a függönye között bekandlikálf. Az asszony j 1 u°y tett, mintha mindez nem érdekelné.! f Mintha észre sem venné, hogy az urának, j f

5 1...0----~0-u. .. _ -.a. esztendejében- egyetlen köszöntő szava, egyetlen csókja sincs- a számára. De a félszemével a férfi minden i mozdulatát megfigyelte. Tudta, hogy az ura t megcsalja. Garlaílhtól megtudta a Borhátihyné > nevét is. A mesét, hogy Garlathot vacsorára i várja, csak azért találta ki, hogy a férjét itt- . hon maraszthassa vele. Tudni akarta, milyen t erős az a szenvedelem, vagy, hogy csak- mulékony, imbolygó, szeszélyes láng-e, amd- ‘ vei birokra kell kelnie. Vájjon olyan erős-e . már, hogy a férfi még ia közönséges társadal- ; mi konvenciókat is megszegi a bűnös, tilos . vágy kedvéért?

Kálmánházy Béla ideges, izgatott volt, az b‘ anyós, noha mindent elkövetett, hogy egy- kedvünek látszassák, ami azonban egy csöppet sem sikerült neki. Minduntalan az óráját nézegette s végre ás, hogy az asszonynak egyetlen megjegyzése sem volt, türelmetlenül kifakadt.

— Nem értem. Miért nem jön már a vendéged?

Ágnes elmosolyodott.

— Az én vendégem? A tied éppen úgy, miint az enyém. Sőt azt hiszem, inkább a te kedvedért jön. Legalább nekem azt mondta, hogy már rég nem látott.

— Az igaz, szólott Kálmánházy kissé megcsillapodva az asszony szelíd szavaitól. Dehát megmondhattad volna neki, hogy pontban nyolckor...

— Hátha valami közbejött? Fiatalembernél az ember sohasem tudja. Nem érdemes azért bosszankodnod, Béla. S ha nem győzöd várni, ha valahová el akarsz menni, vagy ha valami dolgod van, inkább megvacsorál- hatunk nélküle is. Garlath nem haragszik meg azért. Jó?

— Igazad van. Minek is várnánk.

Ágnes csöngetett, azután rendelkezett,

hogy tálaljanak. Leültek az asztalhoz. Ágnes

az asztal-főre, az ura meg tőle baloldalit. A fogoly kitünően ízlett Kálmánházy Bétának, s