Prágai Magyar Hirlap, 1927. december (6. évfolyam, 275-297 / 1609-1631. szám)
1927-12-25 / 293. (1623.) szám
I 8 wapfíST-A^aGVa^-TTnrriro j.yz7 december 26, rasArmip. gniL BiMiiütrcJu táuuuiás — a másik oldalról. Bízása felhorkant én nyomban megindultak az auiouómUía törekvések. Klaue Zom von Butaxah báró (mely nevetséges ée - kemény név! — mondják a írandók) kiadta a jeilezét: — Mi nem vagyunk sem franciák, sem németek, hanem elzásziak. Követeljük regionális jogainkat és autonómiánkat Páris fölszisszent é*' emlegetni kezdte a „ma- llaise alsaeien“-t az elzásziak krakélerlempóit, het- ivenkedéselt 11 akise körülbelül annyit jelent, mint nyegle, olyan ember, aki mindig nyugtalan és folyton bosszantja gra vámén jói vei a társait. Ámde az elzásziak nem hagy-Iák magukat. Amit megcselekedtek a katolikuséi!enes Bismarckká1!, megtették a katolikuséi!enes Herriot-val is. Gyűlölni kezdték és vele Franciaországot. Történetesen pestig Németországban a katolikusok kerültek uralomra, a centrum. az elzásziak örök kedvenc pártba. Hisz Marx kancellár és társai ba Jeni ok. Elzász határszéléről valók. csaknem elzásziak és a katolikus és a délnyugati németek legfőbb pártfogója Csaknem olyan szerepet játszik, mint annakideién Bar- rés Párásban Az elzásziak Marx batalo'mmpi- tása, óta szokatlan vehemenciával ka<wint«it- aak Freiburg és Baden felé és na?v rwvrrőkö- myödéssel ezt a franciák is észrevették. Stí A vulkán kitört A párisi költség-veiési vitánál, most december első napjaiban, fölkelt Huber elzászi képviselő és « kővetkezőket mondotta: — Elzászt nem kérdezték meg, hogy hová akar tartozni. Elzászt megkérdezése nélkül csatolták Franciaországhoz Versaillésben. óriási konstemáeió. A députék nem tudnak szóhoz jutni, majd ezidalmaklcal halmozzák el a szónokot. És hangoztatják, hogy Elzász sziivvel-lélekkel franciává lett. — Franciaország hazudott Elzásznak, — vágja oda Huber a kamarának. Ilyet a Pala is Bourbon még nem hallott. Napokig tartott, amíg Páris megnyugodott. A parlamenti naplóból törölték Huber szavait, meri ily „galádságoí4* nem viselhet el a hiva- í talos papír. De Huber nem tett mást, mint föl rakta a koronát arra a függetlenségi mozgalomra, amely két év óta kisért Elzászban és amellyel kapcsolati>an mos* novemberben és decemberben több, mint harminc egyént (köztük Bulach bárót) letartóztattak és négy újságot betiltottak. Erről « mozgalomról különben legközelebb beszédek, most csak megállapítom, hogy Elzász ördögei Ismét kitörték. A nyugtalan lélek uj errupció előtt áll, a vulkán belseje már megmozdult. Az ellátsz! tragédiába soha meg nem-elégedég, a mindig snást akarás, a két kultúra egyensúlyának átka, a Pókainé-som folytatódik. I Huber képviselő megadta a választ a huse ér előtti etrassbunri polgármesternek. \k fordulat megtörtéül, Elzász forr. Savaiké Pál dr. JÉZUS, A GYERMEK Mai HEGEDŰS LÓRÁNT fis előbfván Jézus egy kis gyermeket, közéjük állítja vala azt. (Máté XVIII, 2.) A legcsodálatosabb jede-nség Jénua meg- jeütenésjében az, hogy ő a gyermeket állitja oda vaillltáisánaik fund aniont u mául, mert benne is gyermek lakik. A többi vadtltásalapító: Mózes, Buddlha, Koníucius, Mohamed, távol áll ilyen gondolattól. Eliképzeilmi azt, hogy Jézus, ki keleten jelenik meg, ahol a nőt egy más állatfajnak, asszony! állatnak tartják, jogilag pária, a gyermek pedig még lelketlen féreg, hogy ő, kinek nincs családja test szerint, a gyermeket állítja tanítványai elé, — maga is csoda. Pedig ebben van Jézus tanításának legmélyebb lényege. Mikor óriási sokaság veszi körül, — mert óriási sokaság járt vele — felkiált: „Bocsássátok hozzám a kisdedeket, mert övék a mennyeknek országa!“ Miért mondja ezt? Mert néni bocsátották őket hozzá. Ha hozzá eresz lelték volna, nem szólna így, de távol akarták tőle tartani őket Mikor végtelen szeretető ha rína tűzni kezd, hogy végigosorduljon a világ legtökéletesebb egyszerűségében, megint a -gyermekkel példázza azt, mert Máté X. részének utolsó, 42. versében e felséges szavakat bálijuk: „És aki inni ád egynek e kicsinyek közül, csak egy pohár hideg vizet tanítvány nevében, bizony mondom néktek, el nem vesztheti jn tátinál.“ Innét van a tüneményes csodáknak az a legtündiöklőbb csodája, hogy egy vaMsaiapi- tót gyermekkorában keresnek fel, nemcsak a keleti bölcsek, kik a biblia szavad szerint egyenesen a gyermek imádására indulnak el, hanem az egész mai emberiségnek oly szörnyen megsebzett szive. A gyermek Jézus! Mert Jézus gyermek. Először is gyermek azért, mert nem fejlődik. Nem is fejlődhet lelke; ö nem keresi az igazságot, hanem hozza. De gyermek azért is, amit ő példáz, hogy a gyermeki szívben még nincs semmi, nincs felekezeti különbség, nincs osztály, nincs még gyűlölet, még senkiben nem csalódott, még senkire nem bosszús, tehát e tiszta edényben csak egy van: a szeretet. Ez Jézus lelkének léiké s ezéirt ő mindig gyermek marad. Rátáé! nagyon helyesen gondolt erre, mikor a sdxtini Madonna csodás Jézusának szemeiben már egy lángé9z tüzét látjuk, mely elvarázsol Jézus mindig gyermek is marad, nemcsak azért, mert a gyermekien keresi a mennyeknek országai és ide akarja gyűjteni a társadalom egész szeretetét, hanem azért, mert a szeretetnek nagy apostola a gyermeki szeretetet emeli a fájdalmak után is félénk, világ vallásának föl séges boltozatául. Mennél tovább olvasom a bibliát, annál inkább arra a tapasztalatra jutok, hogy Jézus erkölcstanának alapjává is a gyermeket akarta tenni. Abban' a korban roppant sok törvény, római, zsidó, uj és régi volt érvényben, egymással küzdve, egymással harcolva, az emberek fejét megzavarva. És Jézus már a ti szí ázásához fog ez etikai kódexnek akkor, mikor azt mondja, hogy minden törvények között csak kettő van, az egyik: szeresd az élő Istent, a másik: szeresd az embert. Itt már az egész bibliát, az összes törvénykönyveket két nagy paranccsá egyszerüsitette, die még tovább megy, minden beszédénél odaállítja a gyermeket. Ez azt jelenti, hogy minden törvénykönyv, minden paragrafus, minden ide-oda alkalmazott erkölcs fölött van egyetlenegy szabály: anyák és apák és te emberiség, ne tegyetek olyat, amit nem mertek ártatlan gyermekeitek szemébe megmondani! Miért van ez? Mihelyt valaki rájött arra, hogy a bibliának ez az igaz értelme, akkor más erkölcsi kódexet elképzelni nem is tud. Miért van ez? — kérdem karácsony estéjén. Azért, mert minden ártatlan gyermek szeméből Jézus néz felénk. Jézus, a gyermek, örök szimbólum, Jézus, a gyermek, az örök erkölcs, Jézus, a gyermek, az örök szeretet, mely meg tudja váltani a világot, ha a felnőttek meg nem akadályozzák benne. BERLINI JEGyZE'i EK Írja: BÁRDOS ARTÚR — A császár győz és Píscator nyer — — A telelőn elterjedtsége az Egyesült Államokban. Amerikában ezidőszerint összesen 16 aaiiíió telefonállomás van üzemben, úgy, hogy átlag minden hetedik embernek van telefonja. összesen 0000 telefonközpont bonyolítja le a forgalmat, a hálózat pedig 73.000 km. ’boesziu. A világ összes telefonállomásaiból 61 százalék esik az Egyesült Államokra, egész Európára 28 százalék, a többiekre pedig 11 százalék. — A repülős tüzvoswxletme. A repülőgép tűzvészed elmének okai statisztikai adatok alapján a következően oszlanak meg: a láng visszacsapóén 83, a csővezeték szivárgása 27, a.motor egyes szerkezeti. része 13, meg nem állapit ott, ok 27 százalékban. Vilmos Császár ezulal — nem úgy mint a háborúban — másodfokon is győzöd. A másodfokú bíróság is megvédelmezte II. Vilmost a Piscator pellengére ellen: megt ltoda, hogy a volt császárt a „Raspu in“ cimü darabban szerepeltessék. Ez a „megvédelmezés" ugyan a németek nem minden hiúság nélkül való excsászárának kétes öröm lehet, de annyi megállapítható, hogy a polgári bíróság a polgári jogait kereső császári felperesnek adott igazat. És az igazi nyertes mégis csak Piscator alperes, akinek ez a per is csak éppen olyan jő reklám, mint a történelem, a kommunizmus és a színpad reformja. Vilmos különben már többször szerepelt színpadon — nemcsak mint túlságosan is aktív idejében, hogy úgy mondjam: zseni-korában, szerzőként, tervezőként és rendezőként, hanem — mint történelmi darabok hőse is. De e régebbi, jobbára hízelgő szerepeltetések ellen nem emelt kifogást. Most sem a még életben levő ember jogán tiltakozott a szinpadi megörökítés ellen, hanem egyszerű rágalmazást pert indított. A német törvény ugyanis megengedi azoknak a még életben levő kortársaknak a szerepeltetését a színpadon, akik szerepet já;szottak a nemzet történelmi életében. Vilmosról pedig nehéz volna azt állítani, hogy nemzete történelmében nem játszott — tragikusan aktív — szerepet... Éppen legutóbb tárgyalták a trónörökös fiának perét ama Harry Domela ellen, aki az ő képében tréfába meg egy egész kerület hatóságait és előkelőségeit. A herceg képviselője kénytelen volt azon a mulatságos alapon tiltakozni a herceg arcképének Domela naplójában való szerepeltetése ellen, hogy a herceg egy jelen'éktelen senki, ak nek a nyilvános életben soha szerepe nem volt és nem is lesz... A rágalmazás vádja ellen viszont azzal érveltek Piscatorék, hogy a volt császár szájába ők csupa valóban meg'öríént, hiteles nyilatkozatot ad- ’ak, a saját kijelen őseivel pedig senkit sem lehet megrágalmazni. Hogy ezek a nyilafkozatok a császárra kompromittálók, arról nem ők tehetnek, hanem a császár. A bíróság megvédelmezte a császárt, deklarálta a tilalmat, de azzal a dana'di indokolással, hogy a szóbanforgó jelenetben Ferenc József és Miklós cár olyan neve’séges és korlátolt szerepel játszanak, hogy már ebből is nyilvánvaló a harmadik császár szerepel'e'ésének szándéka, másszóval, hogy e jelenetben ő is nevetséges és korlátolt ... ugyanakkor, mikor, valóban a saját hiteles nyilatkozatait ismétli... , er A bíróságnak ezt az indokolást esténként a „Rasputin" egyik szereplője olvassa fel a színpadon, a közönség kitörő nevetésétől és tapsától kisérve. Nyilvánvaló, hogy a császár szereplése ezáltal még gyilkosabb, mintha teljes életbeli maszkjában állna a színpadon. Jellemző azonban (Alexander) Tolstoj és Schtschegolew urak darabjára és Pisca'or szinpadi alko'ására, erre az egész otrombán megirt és eljátszott szinpadi patnflelre is, hogy a darabon kívül álló színésznek pongyola szereplése — az, hogy polgári ruhájában egy száraz bírói ítéletet olvas fel a kímaszkirozo't színészek közeped, — nem hat külön diszharmóniával az egész produkció kijózanító zűrzavarában. Tudjuk, mi az, mikor egyébként egy előadás, egy organikus szinpadi alkoiás során egy ur — rendező vagy színész — megjelenik a színpadon és bejelen'ést tesz. Valami bánló nappali fény szüremlik be ilyenkor a színpad beidegzelt a'mosz- férájába pillanatnyi kínos megborzongás. kijózanító disszonancia... A Piscator színpadának nincs zárt atmoszférája, amelyet az ilyesmh megzavarhatna. Itt minden rög önzés, pongyolaság; vezércikk-foszlányok, pamflet-kiszólások., film-riportok Ö3sze-visszahányt szemé'dombja egy rakás tiszteletlenség a színpaddal szemben. ---------------------------------1 ....................................... RE UN AT I K U S izom é» fájdalmakat, valamint vég-ta- <8 gok szakítását a legiobban csillapítja « Dr. RICMTER.f6ie ANK£R PAIN EXPEMLER Óvakodjunk az utánzatoktól! A valódi csak a „Richter" névvel és «.V0ROS HORGONNYAL11 ellátott Ára Ki 20 —, 12—, 7 50 Ahol nem kapható, közvetlenül küldi: Dr. Richter gyógyszertár Praba I, RevolnSni 5/567 Itt semmi sem funkcionál, sem a világítás, sem a zene, minden bevágás rossz, a nézőtér ki világosod k, amikor el kellene sö é'edníe, a ve itett háttérre egyszerre a rosszul beállított reflektor leleplező fénye zuhan... Színészi alakításról, a rendezés koncentráló munkájáról nem is lehet sző, meri minden szereplő egyszerűen elmenuvdpvgi a maga vezércikk kivonatál és paprikajancsi módjára elsüllyed a színpadot álfogó — egyébkén: nem szellemtelenül elgondolj — piszkátori gömbbe. Csodálatos. Minden hozzáértő, színházi emberi és kritikus — egész légióval beszél'ern, — a markába nevet e különben tehe'séges Piscator u fent elszán ságán, művészi rosszhiszeműségén, de csak — a markába. Kifelé, uj-ágban. kri'ikában alig jut kifejezésre valami is ebből a lenézésből. Eunek, több oka van. Nem u'oisó sorban az, bogy a lesújtó művészi kritikával nem akarják meggyanu- sitlalni politikai elfognia lanságukat. Piscator pedig a maga művészi lelkiismere'é! valószinüleg az alaposan kielégi'ett politikai lelkiismeretének egyensúlyával nyugtatja meg. Mert. valóban, a komrau- uista propagandának alig képzelhető nyil’abb és ha ásosabb szószéke, min: ez a színpad, Béri n közepén, a reflek orok teljes fényében, napon a ezerötszáz ember eleven jelenléiében. A Piscator színházát ugyanis napon'a meg’ölti a közönség. És milyen közönség? Berlin W., a leg- kapiíalisíább Berlin fizet tizennégy suhos márkákéi, a kommunista /színház egyetlen helyéért, ie nemkülönben az idegenek, az á uiazók is, mindenki. Piscator divatban van és a blöff kell az embeteknek és a kapi’abYák há^borzoogva akarják élvezni ellenük dörgő ürességeit ennek a plakát-darabnak, ennek a politikai grand-gu’gnoinak, melynek már a rinlapján vár csurog egy császári koronából és amelynek teljes címe: „Rasputin. a Ro-* manovok, a háború és a nép, amely ellenük, fel- támadt.. A színháznyitó első produkciónak („Horda, wir leben!“) még voí ak művészi szándékai *is és néhány megragadó pillanata: egy meggyőződött iró — Ernsf Troller, — és egy nagy emberségű színész — Granach, — jóvol ából. Ez a „Raspu'in44 és a mai Pisca’or már nem akar mást, csak szenzációt, ordenáré reklámot és legjobb esetben: politikai propagandái. Rá öü, hogy így is lehet. A közönség lelke rajta, hogy iga&a lett & Ez a produkció tulajdonképpen megdöbbentően hatásos is lehelne. A ha!ás eszközeiért a telib ■ markolhat. Soha még Írónak és rendezőnek ilyen teljes hatás-alkalom nem adatott: első ízben, szőlha’ni mindenről egé>zen szabadon, az ízlés és a tapiu at minden szemérme nélkül és a műfajok minden művészi parancsának is felelőtlen felrúgásával... Olyan szavakat és mondatokat hallani itt a színpadról, amelyek nem tűrik meg a nyomda- festéket és amelyeket most először mondanak el színpadon. És a nagy, sorsszabásu, közve len múltba: a háborúba nyúlnak bele és még csak most élt és még elő személyedet szerepeltetnek, minden fekin'et, gá'lás nélkül, egy lezajlott, lezárt forradalom ha ásós perspektívájából. És nagynevű színészek játszanak rossz szerepeket és az orosz forradalom eredeti film-felvételei, az egész orosz íor- radalmi archívum felvonul... És mindez, az egész hatalmas „Aufgebot" egy pillanatnyi megrendülést nem ad, a művészi, vagy mondjuk: emberi élmények csak egy emlékfo.zlá- nyát sem semmit, amit magunkkal vihetnénk a színházból. Meri az egésznek semmi köze 9 színház müvésze'éhez. De a film művészeiéhez sem. A forradalom érzékel'e’ésére mindenki és minden felvonul, a cár, a cárné, a közös barátnőjük, az egész duma és Lenin és Trockij és filmek pergetik le a forradalom eredeti felvételeit, a matrózokat, a néptömegeket, mindent... és az egészben nincs feszültség, csak lárma, nincs erő, csak zűrzavar... Vájjon ez a müvészet-e? Vagy az, mi köp egy igazi iró, egy rendező és néhány színész jóvoltából két-három ember drámai dialógusában, benne feszül, benne zeug egy egész forradalom minden exő'ikus láza és irtóznia és ujjongása...?, (Gondoljunk csak egy pillanatra Romain Rolland „A szerelem és a halál já ékának" egyetlen jeleneiére!) Az eszközöknek ez a piszkátori bő-ége és zűrzavara fejlődést jelent-e, nagyobb gazdagságot, vagy visszafejlődést és művészi szegénységei?! De forradalom volt a Po emkin-filmben is, sőt kommunista propaganda! De ott mindez egy egységes művészi alkotás tömörségével szólal’ meg. Sőt: csúcspont volt. A film művészetének csúcspontja. A Raspplin az ő hat alcímével: sem szinház, sem film. Pamflet. Mélypont. Érdemes vele komolyan foglalkozni? Csak’ & ha’ása miatt. Mert a közönség — mundus vul! de- cipi! —, amely szenzációt keres, azt hiszi, bogy művészeden is gyarapodott. Mert a pesti sznoboknak és kapi’alistáknak is, a jól megkö'ött iizleiek utáns első ütjük ilt a kommunista színházba vezet. ■& ügy látom, én is reklámot csináltam Piscator mesternek. Ez mindig sikerül neki. xx Rendelje meg kiadóhivatalunknál a magyar Irodalom kincsestárát, az Ifjúsági Könyvtár már megjelent 2. kötetét is. A Kis Pythagorus ára 12 korona. _ Egyik mondja a másiknak.. /Ía Gyönyörű ingei vannak Markoviesnak * " Pozsony, Halászkapu 3
