Prágai Magyar Hirlap, 1927. december (6. évfolyam, 275-297 / 1609-1631. szám)
1927-12-25 / 293. (1623.) szám
KI Ifjúságunk nemzett nevelése Mai FLACHBARTHERNŐ ár. Prága, dteoemlber 23. (A csehszlovákiai magyarság társadalma problémái (között tatán egy -sem olyan (fontos és kényes, mint &z ifjúság nemzeti nevelésének [kérdésé. Mit ér egy kisebbségnek az, ha a felnőttek minden érzése és cselekvése jobb jövőjének megalapozására összpontosul, de azok, akiik utánuk jönnek, elfordulnak a fed- nőttek előtt lebegő nemzeti ideáltól és abban az életkorban, amidőn ped ig az emberben az érzéken sokkai erősebben szokott érvényesülni, mint a hideg értelem, elíásultan (és közömbösem szemlélik ruemzetük küzdelmét és idegen eszmékért hevüilmek. Jaj annak a népnek, amelynél a felnőttek és ifjúság lelkivilága között éppen a nemzeti éilet (legalapvetőbb célkitűzése tekintetében nincs meg az összhang, mert annak a népnek már csak múltja van, de jövője nem lesz! Az ifjúság nemzeti nevelésének kérdése azért bir oly nagy jelentőséggel mi nálunk, csehszlovákiai magyaroknál ÍSw Ha ebből a nézőszögből vizsgálom a tma- gyatr ifjak és kiiliönösen a diákok gondolkodásmódiját, örömmel látom, Ihogy az uj nemzedék legnagyobb és legértékesebb része lelkiének egész hevével ragaszkodik nemzetéhez, aggódó szeretettel kíséri figyelemmel életének viszontagságos eseményeit, osztozik kevés örömében s együttérez vele annál több fájdalmas órájában és szívesen akarja erejét a nemzeti kőtielességteljasités, főként a (kulturális és társadalmi munka rendelkezésére bocsátani Ha ez az ifjúság a napá politikától távol taxija magát, az nem baj, sőt ellenkezőleg örülnünk kell annak, ha a fiatal nemzedék csupán a nemzet egyetemes érdekeit taxija szem előtt, ha nem veti magát bele mér most a pártpolitika küzdelmeibe s nem szakad, az öregek példájára maga is két tábonra, mert ez csak meggyengítené benne a nemzeti egység akarását, amely nélküli a magyarság itt sohasem fejtheti ki teljesen a benne lakozó erőket. Ismétlem: a magyar ifjúság túlnyomó részének nemzetszeretete minden vitán felül áll és csak egy egészen csekély töredék tetszeleg magának a szailon- bolsevista szerepében, de minden valószínűség szerint ezek is hamarosan hátat fognak fordítani az ötágú vörös csillagnak, ha majd az életbe kilépve megkezdik (polgári hivatásukat Van azonban az éremnek egy másik oldala is. Az életre most felkészülő nemzedék eddigi tanulmányainak nagyobbik részét már csehszlovák iskolában folytatta. A ..sólyák'1, akik ezidén kerültek föl az egyletemre, a középiskola valamennyi nyolc osztályát már az uj rendszer alatt végezték el. Akik pedig ma az ötödik vagy a hatodik gimnázium padjait nyomják, azok már az elemi iskolát is a csehszlovák éra alatt látogatták. Mindnyájan jól tudjuk, hogy ez mit jelent. Az a széliem, amely az iskolákban használt tankönyvekből az ifjúság felé árad, minden, csak nem magyar. Még az a fiú is, akinek szülei súlyt helyeznek axra, hogy történelmünk nagyszerű eseményeit és irodalmunk kincsetáráuak legszebb gyöngyeit az iskolán kívül n%gi«merje, még az is igen sokszor ferde megvilágításban látja nemzetünk múltját és jelenlegi helyzetét. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen az iskolában mindig csak azt hallja, hogy a világháborút és annak nyomán a ml nagy nemzeti katasztrófánkat is az elődök helytelen nemzetiségi és hatalmi politikája idézte elő, amelynek ő is egyik áldozata. Ilyképpen az ifjúság fogékony 'leikébe észrevétlenül belopódzik az a gondolat, hogy a magyarság mai helyzetéért a felelősség az apákat terheli, akiknek bájt- okozó hagyományaival végérvényesen szakítani kell és az újjáépítés munkájához egészen más eszközökkel kell hozzáfogni, mint amilyeneket ők használtak és most is használni szeretnének. Az ifjúság lagtöbbnyixe nem tudja, mert az iskolában ezt elhallgatták előtte, hogy az 'apák és elődök „vétkei'1 nálunk semmivel sem voltak nagyobbak és különbek, v mint a nyugati nemzeteknél és hogy azon a „különös nyá rój szakán" nemcsak a magyar földön, de egész Európ ászért© a háborús lelkesedésnek ugyanaz a Itíömeg- szuggeszciója vált úrrá a tömegeken. így alakult ki az ifjúság egy részének gondolatvilágában az a fölfogás, hogy az apák és a fiuk, vagy mint mondani szokták: az idősebb és ifjabb nemzedék között mély szakadék tátong. Ezek az ifjak — meglehet, hogy már a Masaxyk iskolájának öntudatlan hatása alatt — előszeretetted hangoztatják az öregebbekkel szemben, a humanizmus eszméjét és kompromisszumot szeretnének teremteni közte és nemzeti érzésük közölt. „Ennbeirebb magyarok" akarnak lenni, mint elődeik. Nein akarják belátni, hogy hiszen ezeknek a legjobbjai is át voltak és át vannak halva a humanizmus ideáljától, csak nem értelmezik azt úgy, hogy egy oly korszakban, amikor körülöttünk mindenütt csupa fiatal és •ezért mohó nacionalizmus a legféktelenebb érvényesülésre törekszik, azok kedvéért föláldozzuk a mi legalább is annyira jogosult nemzeti érdekeinket. Masarykot seon tartotta vissza humanista filozófiája attól, hogy népe érdekeit fegyveres erővel is ne szolgálja- A most mondottakkal rokon tőről sarjadt néhány ifjúnak Páneurópa-xajongása és sokszor túlzásba vitt Ady-ku!tusza is. Adynál nem annyira a költészeti, mint inkább az a politikai momentum ragadja meg őket, hogy szavát fölemelte a háború ellen és mint egy modern Kasszandra, előre érezte a nagy nemzeti katasztrófa bekövetkeztét. Uj abban •pedig az Ady - Móric-Szabó triászra esküsznek és ennek nevében hirdetik a falu- mozgalom egyébként igen kívánatos fölkarolását, ami nem vall a legnagyobb következetességre, mert egyfelől Szabó Dezső világszemlélete valami egészen más, mint Ady Endréé, másfelől pedig az utóbbi, a világirodalomnak ez a talán legtipikusabb a n városi költője nagyon, de nagyon távol állott a falu egyszerű, természetes magyar parasztjától. Az utóbbi jelenségeknek azonban kár volna túlságosam nagy jelen tőséget tulajdonítani. Hogy valaki kit tart nagy írónak és költőnek, az az ő magánügye és legfeljebb az ellen kellene állást foglalni, ha egyesek a maguk egyéni véleményére akarnák formálni az egész Ifjúságot, Lényegesebb az, hogy a mai ifjúság egyrésze az iskola befolyása alatt másként Ítéli meg a nemzet múltját, mostani helyzetét és céljait, mint azok, akik nálánál akárcsak egy évtizeddel is idősebbek és en-> nők következtében bizonyos diszharmónia áM élő közte és a társadalom egyéb részei között. ' Miképpen lehet — ezt a diszharmóniát megszüntetni? Mik azok az utak és módok, amelyeken keresztül az ifjúság nemzeti nevelését biztosítani tudjuk? Valamennyi között a liegifontosabb a szülei ház szelleme* Ha a szülők, különösen az anyák már a kisded leikébe belevésik nemzeti hagyományaink emdor! s*114*1* Világhírű templomi orgonák, prospekUlpok, vliiemoi tujtstt- tzerkezei Kitűnő ajánló levelek elsőrangú szaktekintélyekül, 34 éves tapasztalat 192?-tg 227C új orgonái sze. eíCnk. Bruekner. Blener-féts ergo”á]án játszik. szeretetét és ha majd az iskolába kerül, ellensúlyozzák annak káros hatásait, úgy a legbiztosabb iránytűt adták a kezébe az élet számára. De nagyon sok szülő van, aki a legjobb akarat mellett sem tud gyermekeivel kellőképen foglalkozni, akár mert minden idejét lekötik az élet gondjai, akár mert hiányzik a megfelelő műveltsége hozzá. Ezeknek az önmagukra utalt gyermek oknak elsősorban jó olvasmányt keill a kezükbe adni. Igen szerencsés gondolat volt kiadni a „Kis magyarok könyv“-ét és megfontolásra méltó, egyik írónknak az az ötlete is, hogy csengőbongó versikékkel már az ovodásgyermekékben fel keli kelteni az érdeklődést a magyar múlt. iránt. Egyik lapunk pályázatot irt ki egy történelmi köm-v megírására, amelv pályázatnak nemrég hirdették ki az eredményét. Reméljük, hogy ez a könyv hamarosan meg fog jelenni és nemcsak a középiskolások fogják szeretettel forgatni, de az anyák is, hogy az olvasottak alapján fölfrissitsék emlékezetüket és gyermekeiknek elmondhassák, a magyar történelem legszebb epizódjait. Igen nagy hivatás vár a falusi ifjúság között a regős diákokra, akiknek működése ezen a téren érheti ed a legszebb eredményeket Egészen külön fejezet a főiskolai hallgatók és a . középiskolák felsőbb osztályaiba járó tanulók nemzeti nevelése, amely szorosan összefügg a diák szociális problémával is. Ez az utóbbi nálunk kétszeresen súlyos, hiszen a mi ifjúságunk az államtól semmiféle támogatásra nem számíthat. Dicséretére válik a magyar társadalomnak, hogy felismeri© a kérdés nagy jedejitőségét és szerény anyagi lehetőségéhez mérten már eddig is nagy áldozatokat nozott. A főiskolai hallgatók által a múlt évben meg indított gyűjtés a mi viszonyainkhoz képest igen szép eredménnyel __ augusztus 4. Két napja Virágfüreden vagyok. Abban a szobában lakom, ahol huszonnyolc évvel ezelőtt. Ez nem jelent semmit, mert a fürdő majdnem teljesen üres; nem véletlenül jutottam ehhez a szobához, hanem válogathattam, ahogy jólesett, a traktusok között. A telep mindössze nyolc villa, egy közös vendéglő s az igazgatósági lak. Ennek a villának „Tivoli" a neve, s ennek a füzetnek, amibe most írok, köszönhetem, hogy eszembe jutott a név. Különben, ha úgy vesszük, ennek a füzetnek köszönhetem azt is, hogy egyáltalán itt vagyok, hogy „nyaralni mentem". Huszonnyolc esztendeje nem mozdultam el Z.-ből. De mégis, egyszer télen Lőcsére utaztam, egy odaszakadt kolléga hívására, keresztapának. Ezt a kirándulást később nagyon megbántam; a kolléga szűkösen lakott, az ebédlőben aludtam, reggel a szobámon jártak át, s egy vaddisznósülttel, amihez nem szoktam, elrontottam a gyomromat Aztán hosszabb ideig megint nem utaztam. Nyáron sétálni szoktam, vagy kijárok a kuglizóba. Tulajdonképpen csodálatos, hjgy én most itt vagyok. Szoknom kell a gondcVthoz, hogy itt vagyok, s most már itt fogok maradni három hétig, a Tátra aljában, gyorsvonattal három órányira Z.-től. örömöm telik benne leírni, hogy hol vagyok? Ez talán naivitás, de jól esik nekem. Ennek a hotelszobának erkélye is van, ezen az erkélyen ülök és firkálok. Nincs más dolgom. Mostj délután négy órakor,, szemben a fenyvesre odatüz a nap. Az én verandám ilyenkor árnyékos, s emlékszem, hogy huszonnyolc esztendő előtt is itt ültem ebben az órában minden délután és firkáltam ebbe a füzetbe. Innen jól látom az erdőt, az egész völgyet. Kánikulában, ha megsüti a nap az erdőt, az állott szél errehozza a gyantaszagot. Ezt a szagot különösen szeretem; most, hogy megint érzem, eszembejut a nyár, amit huszonnyolc esztendő előtt itt'töltöttem. Egészen közel tetszik ez az idő; ezt a változatlan környezet okozza. Az erdő valamivel dusabb és vadregényesebb, mint akkor volt, a lakóházak, a szobák kopottabbak. Ennyi az egész változás. Az ágynak, a szekrénynek ma is az a dohos, állott egérszaga van. Eszembe jutott tegnap este, hogy huszonnyolc év előtt csiz- mahuzó is állott az éjjeli szekrényen; most mindenfelé kerestem ezt a csizmahuzót, de nem találtam sehol a szobában. Ugylátszik, manapság a fürdővendégek már nem hordanak csizmát Ez a csizmahuzó-keresés különben eléggé elrontotta az estémet. Most már nevetek rajta, de tagnap este bosszankodtam. A szélirányt, a mosdó fiókjait feltúrtam. Érthetetlen okokból hiányzott nekem, pedig magam sem hordok csizmát. Igaz, hogy cipőhuzásra is lehet használni. De, ahogy emlékszem, a szoba berendezése különben nem változott. Azt hiszem, a fenyőfakeretes tükör a mosdó fölött, az is a régi. Persze^, zöldes már az üveg* kopott a foncsor. S a falon a képek; — elszüny- nyadt vadásztársaság, kiket szemtelenül meglátogat és hátizsákjaikat fosztogatja egy őzcsapat — igazán megörültem. Együgyű, Ízléstelen nyomat, de jólesett viszontlátnom. Néhány napja egyébként minden ilyen átlátszó sorrendben ismétlődik meg körüföltem. Mintha egyszer kitaláltam volna valamit, aztán huszonnyolc évig nem jutott az eszembe semmi, s mikor megint egyszer cselekvésre szánom rá magamat, nem jut okosabb az eszembe, mint megismételni a régi élményt. („Élményt" írok, mert nem találok pontosabb kifejezést; egyáltalán, meglepve és csodálkozva veszem észre, hogy milyen nehéz leírni valamit. Sokkal nehezebb, mint elmondani, vagy megcsinálni. Lassan, nehezen irok, mintha dadognék, percek telnek el, mig egy mondatot megfogalmazok. Mosolyognom kell az önbizalmon és könnyűségen, amivel huszonnyolc esztendő előtt ebbe a füzetbe róttam gondolataimat; sebesen és skrupulusok nélkül, mint akinek ez a kenyere.) Tegnap éjszaka elalvás előtt ezt a régi naplót olvastam. Nehezen aludtam el, ezt talán a helyzetváltoztatás s az erős levegő is okozza. Elszoktam én már attól, hogy máshol aludjak, mint a szobámban, a Bástya-utcán. Az idegeu ágy, a nyirkos levegő is bizalmatlansággal töltöttek el. Először nehezteltem erre az érzésre, meri volt benne valami vén- asszonyos; de most már tudom, hogy ez más, nem gyávaság, valami egészen más. Csak a nevét nem tudom megmondani. Részben azért is irok, hogy teljen az idő; az igazat megvallva, most már, hogy itt vagyok, rendkívül hosszúnak tetszik a nap, s nem tudok mit kezdeni az idővel. Talán hiba, hogy olvasnivalót nem hoztam magammal; de odahaza leszoktam már az olvasásról s mikor podgyászomat összeraktam, nem is gondoltam áiTát hogy fekérüemü mellett könyvre is lehet szükségem. Egy kis megdöbbenéssel írom ide, hogy szakirodalmon kívül három éve alig olvastam másféle könyvet. Beértem azzal, ha este a kaszinóban átolvastam néhány fővárosi újságot. Három éve, hogy a könyvkereskedőnél felmondtam a számlámat. Az ötvenedik születésnapom után Volt ez; akkor, mikor elbocsátottam a régi gazdasszonyomat; mikor minden tekintetben másképen rendeztem be az életemet. Mindezt ma már úgy látom, mintha öntudatlanul, szinte egy kényszer parancsa alatt cselekedtem volna akkor; ma már úgy látom, mintha valami nagy válság, valami krízis lett volna az, amit akkor megéltem. De ezt annakidején nem fogtam fel igy. Igaz, hogy mások, az ismerőseim, a kodé- gáim észrevették rajtam valamit. Először is a szakállt, ez magától értetődik. A szakáll mindig öregít. De különben is, — már a szakáll c’őtt volt úgy, hogy megállított valaki az utcán, akit egy-két hónapja láttam s megkérdezte: — „Mi van veled?" — Vagy — „Mi baja, tanár ur?" Ez akkor kellemetlenül érintett, Nem voltam beteg. Az étvágyam kitűnő volt; a szivarról áttértem a pipára. Nem éltem másképpen, mint azelőtt. A napi rendem a régi volt, az emberek, akikkel érintkeztem, a régiek. Akkor a kaszinóba is rendesebben jártam még föl. Minden este, negyed kilenctől féltizenegyig a tarokkpartim is a régi volt, szegény Kle- binszky élt még. És minden délután sétáltam, minden délután öttől hétig. őszintén mondom, ha tükörbe néztem — ami különben nem szokásom, de borotválkozás közben megesett, hogy a szakállam melled n;cg 1 ittam az arcomat is — nem vettem semmi változást őszre, mintha öregebb lennék, rútabb, vagy betegebb, miül voltam egy év élőit. ÍFoly tatjuk.)^ 1 ■ c ir’.ro'** a *. * Grand^in”" 77TI ~~ ^ ^ Cuvée Gotídiener Pezsgőgyár KoSice _____. „ Kese rve© Frangaise | JÉSi, vám az első szeretem ' * REGÉNy* irfeJ: /AaRAI 'SamDÖR (1)
