Prágai Magyar Hirlap, 1927. december (6. évfolyam, 275-297 / 1609-1631. szám)

1927-12-21 / 290. (1624.) szám

itfá* Ue>ceUU>tH ál, séoXUA. lilKUAfet A moszkvai kongresszus megsemmisítette a szovjet-ellenzéket Nem fogadták el a Zlnovjev-csoport kapitulációját - Csak egyesek visszatéréséről lehet szó, de csak hat hónap múltán Moszkva, december 20. A kommunista párt kongresszusa a mai nappal bezárult. Az utolsó ülésen megválasztották a 71 tagból álló központi bizottságot, amelynek tagjai között vannak Buoharin, Csicserin, Vorosilov, Káli nin, Molotov, Rykov, Rutsutak, Stalin és Tóm- aki. A párt főtitkárává újból Stalint választották, mig a titkári állásokat ismét Molotovval, Uglanovval, Kossiorral töltötték be. Uj párttit kárnak Kubjakot választották meg. A választások végrehajtása után Rykov felolvasta az ellenzék egy részének, a Zinovjev- esoportnak a pártkongresszus elnökségéhez intézett átiratát, amelyben a Zinovjev-csoport most már kötelezőleg kijelenti, hogy a párt gyűlés összes határozatainak feltétel nélkül aláveti magát, minden propagandáról lemond és szervezetét is teljesen leépíti. A kongresz- szus ezt a százszázalékos kapitulációt sem fogadta el és felszólította a központi bizottságot, hogy az ellenzék részéről csakis egyes kérvényeket fogadjon el a pártba való visszatérésre vonatkozólag. Ezeknek az ügyében is csak hat hónap múlva lehet dönteni és a kérvényezők csak akkor vehetők vissza a pártba, hogyha teljesítik mindazokat a feltételeket és aláren­delik magukat mindazoknak a határozatoknak, amelyeket a pártgyülés az ellenzék ügyé­ben hozott. Az 4“ halálraítéltjei a biztos pusztulásnak néznek elébe A menlőmunhálatokaf az orkán miatt abba kellett hagyni — Elfogyott az ufoisi oxigénbomba is — legdrágább ajándékok mellel1 is kitörő örömmel űdvőzflfc az Hilda kazettát. A hölgyek vágya: finom, diszkrét pár* főm, nemes formájú üveg­ben. A jó ízlés csak emeli ajándékai értékét. New-York, december 20. Tegnapi számunk­ban részletesen beszámoltunk az amerikai ha­ditengerészet S. 4. jelzésű U-hajójának tragé­diájáról. Megírtuk, hogy a buvárhajó az amerikai partok közelé­ben szombaton délután összeütközött a Paulding nevű torpedórombolóvad. Az ösz- szeütközés következtében a buvárnaszád, amelyen a kapitány és négy h-ajóstiszten kívül 52 matróz tartózkodott, tátongó léket kapott a parancsnoki torony alatt s pilla­natok alatt a tenger fenekére süllyedt. Ámbár a tenger a katasztrófa színhelyén csak 35 méter mélységű, a mentési munkálatokat, amelyeket vasárnap reggel megkezdettek, rendkívül megnehezíti az a körülmény, hogy a tengeren valóságos orkánszerii vihar dühöng. Az első búvár már a vasárnapról hétfőre vir­radó éjjelen megtalálta a hajóroncsot, a később leszálló búvárok pedig hétfőn délután, miután a falakat kalapáccsal végigkopogtatják, a roncs belsejéből Morse-jeleket kaptak, amelyek arról számoltak be, hogy a naszád egyik elzárt szobájában hat em­ber van. Arról panaszkodtak, hogy nagyon rossz a leve­gőjük, amire levegőtankok utján azonnal friss levegőt szirattyuztak a hajóroncsba. Az egész hétfő délután s a hétfőről kedd­re virradó éjszaka a mentők emberfeletti erő­feszítéseket tettek, hogy a borzalmas sorsra ítélt tengerészeken segítsenek. Eddig azonban minden erőfeszítés hiábavalónak bizonyult a munkálatok egyetlen lépéssel sem haladtak előre, annak ellenére, hogy már öt hadihajó, torpedó- rombolók és aknavetők van a helyszínen s a modern technika összes eszköze rendelkezé­sükre áll. Az emberek segíteni akarását azon­ban megakadályozza, szinte lehetetlenné te­szi az orkánszerii vihar, amely percrol-percre fokozódik. Már hétfőn este újabb technikai se­gédeszközök, különösen tankok és héliumgáz- tartályok érkeznek a helyszínére, a héliumtartályokat két repülőgép hozta, amelyek a borzalmas viharral dacolva neki- ' vágtak .a viharzó tengernek s a gáztartályokat . szerencsésen le tudták juttatni a ineníőhajók fedélzetére. ' Hétfőn esté már olyan erős fokú volt a ] vihar, hogy csupán v * egyetlen búvár merészkedett életének koc­káztatásával arra a feladatra vállalkozni, hogy alábocsátkozik. Alig ereszkedett alá a vakmerő ember a hűl- £ lámsirba, amikor három perc múlva anyalia- j jójára már jelzést küldött, hogy ő is veszélybe került. ? A sodronyok az U-hajó körül annyira ^ összekuszálódtak, hogy se előre, se hálva j nem tud jutni. j Megkísérelte az alászállást, megkísérelte a fel- ^ emelkedést is, de semmi se sikerült és sürgős segítséget kér. Most az amerikai tengerészet egyik legvakmerőbb és legtapasztaltabb búvá­rát bocsátották le társának megsegítésére és csak három órai megfeszített munka után si­került a sodronyokat egymástól elválasztani és a búvárt, kétségbeesett helyzetéből kiszabadi- 1 tani. A kényelmetlen és éleive&zélyes helyzetbe került búvárt az erő* légnyomás csaknem megölte és teljesen eszméletlen állapot­ban szállították be az egyik hadihajó lá­zár etjébe. Egy csónak is, amelyben 12 tengerész ült, akii egy. elszakadt tank körül foglalatoskodtak, ha­lálos veszedelembe került, a vihar úgy felfordi- tóttá, mintegy dióhéjat, a tengerészek a jéghi­deg vízbe estek és amikor kiszabadítottál őket, annyira át voltak fázva, hogy őket is azonnal kórházba kellett szállítani. Közben egyre kétségbeesettebb üzenetek érkez­tek a kárhozatra ítélt hajóroncsból. A ha- Iádra szánt tengerészek már feltörték a legutolsó oxygénbombát és Morse-jelek utján sürgősen kérték, hogy lehetőleg uj oxygénbombákat juttassanak hozzájuk a torpedó csövén keresztül. — Beletörődtek sorsukba és nem tud­juk érdemes-e valünk továbbra is törődnötök? — ezt tartalmazta az egyik kétségbeesett üze­net. ügy látszik a szerencsétlenek már maguk is tisztában vannak vele, hogy a legborzasztóbb halálnemre, a fulladásra vannak menthetetle­nül ítélve és sorsukba már bele is törődtek. Később azt kérdezték, milyen az idő odafent és mit csinálnak a mentőhajók kiszabadításuk érdekében? Ezután egy jó óra múlva jött a je* leütés, hogy felhasználták a legutolsó oxygénbombát is. Késő éjszaka pedig ez a rezignált üzenet ér kezett: — Van-e még egyáltalán remény a mene­külésre? A hajóroncsból érkező jelentéseket az S. 4. testvérhajója fogja fel, amely a kopogást zajt egy uj tengerészeti találmánnyal, az úgyneve­zett oszcillátorokkal tudja felvenni s továbbí­tani. A szerencsétlen embereknek azonban még csak feleletet sem lehet adni, miután a tenger fenekén halálra ítélt S. 4-nek osz­cillátorai eltörtek. Kedd reggelre már a mentést vezető ha­jók is feladtak minden reményt, de azért min­den előkészületet megtettek, hogy a bezárt tengerészeknek életét addig, amig lehet, meg­hosszabbítsák. Folyékony táplálékot, vizet és oxigént töltöttek kis vastartályokba azzal a rendeltetéssel, hogy a búvárok kedden dél­előtt ezeket levigyék s a torpedócsövön keresz­tül bejuttassák a roncsba. Attól tartanak azon­ban, hogy a roncs közben nagyon mélyre sü- Iyedt és a torpedócsövet már nem lehet elérni. A meteorologiai intézet keddre újabb vihart jó­solt s ha ez a kedvezőtlen jóslat beválik, ak­kor minden hiábavaló volt. Az a terv is felmerült, hogy az U-hajó egyik végét kiemelik a viz felszínéig, akkor az acélfalakat széthasítják s a bezárt tengerésze­ket igy szabadítják ki. Hogy ez a kísérlet si- , kerrel járhat, nagyon is kétséges, mindazon­által az emelőgőzös már készenlétben van. A halálraszántak legfeljebb kedden estig maradhatnak életben, miután az utolsó oxigénbombái is felhasználták, újat pedig ; nem tudtak hozzájuk juttatni. A legutóbbi New-Yorkból érkező rádióje- entés szerint az amerikai haditengerészet kedden dél­ben minden reményt feladott a katasztrófa j áldozatainak megmentésére, meri a vihar { annyira fokozódik, hogy már nem lehet búvárokat lebocsátani a hajóroncshoz. A hadihajók még a katasztrófa színhelyén van­nak, de az elemi katasztrófa erejével szemben teljesen tehetetlenek. Amerikában kimondhatatlan na.gy az izga­lom a halálhajő pusztulása miatt. Senki sem tudja, hogy ki az a hat szerencsés szerencsét­len, aki a hatvan főnyi legénységből ebben a pillanatban még életben van, de talán már vég­küzdelmét vivja. A tengerészeti hatóságok hi­vatalait szinte megostromolják a hajó sze­mélyzetének hozzátartozói, felvilágosítást kö­vetelnek és a mentési munka előhaladásáról kívánnak tudomást szerezni. Reményeikben csalatkozottan, kétségbeesetten hagyják el a. tengerészeti hivatal épületét és tehetetlenül állnak szemben a tenger zajló hullámaival, amelyek elrabolták és nem akarják visszaad­ni azokat, akik szivükhöz a legközelebb álla­nak és akik szombat óta úgy ülnek a har­mincöt méteres vizréteg alá zárt hajóroncsban, mint a Sing-Sing fegyház halálraítéltjei a si- ralomházfcan. Ómen szenátor tűr® ál! as amerikai revíziós mozgalomnak Sir Kamikon: A békeszerződések a fesyvarszslRet meghosszabbítása Budapest, december 20. Owen demokrata szenátor Az Estben nyilatkozatot közöl Ro- thermere lordnak Amerikában megindított revíziós mozgalmáról. A következőket mondja: — Addig, amíg as általános európai hely­zetben a bizalmatlanság nyilvánul meg és a diplomácia főcélja, hogy titkos szerződéseket kössön és a nagyhatalmai egymást úgy csap­ják be, nem bizhatunk a maradandó békében. Aminthogy addig, amig Parisban a Quai d‘Or- say, Londonban Chamberlain és Rómában Mussolini önhatalmúlag, előzetes szankció nélkül kötnek szerződéseket és amig a fran­cia köztársaság elnöke maga is megegyezése­ket létesít, addig az államok egymásban sem bizhatnak és Európa továbbra is a világ lőpo­rod hordója marad, amely veszélyeztetni fogja az emberiség jólétét. A világbéke helyreállítá­sának egyedüli lehetősége az, hogy veszedel­messé kell tenni minden olyan kísérletet, amely ennek megbontására vezethet. Nem sza­bad megengedni, hogy az egyes államok invá­ziót vezessenek a másik állam területére, el lenben a népszövetség kötelessége, hogy a bé­két és megértést az államok között helyre­állítsa. Owen szenátor végül kijelentette, hogy élére áll az amerikai revíziós mozgalomnak és megalkotója lesz az amerikai revíziós ligá­nak. London, december 20. Sir Hamilton, Kit- chener lord volt vezérkari főnöke egy ma­gyar újságírónak a békerevizióról nyilatko­zott. A magasrangu katona a kérdésről a követ­kezőket mondotta: — Álláspontom ebben a kérdésben homlokegyenest ellenkezik az antant ál- lamf érfia inak felfogásával. Meg vagyok győződve arról, hogyha a legelvukultabb ka­tonaemberek kezébe került volna a béke munkája, igazságosabb szerződéseket terem­tettek volna meg, mint a diplomaták. A bé­keszerződések megszületésekor minden erőmmel arra törekedtem, hogy az angol közvélemény előtt nyilvánvalóvá tegyem, hogy most nem békeszerződéseket kötnek, csak a fegyverszüneteket hosszabbítják meg. Sajnos az államférfiak semmiképpen sem értenek- ahhoz, miképpen kell az igazi bé­két megteremteni. Alig hiszem, hogy addig belátják hibájukat, amig közvetlen kiokta­tást nem kaptak magától Szent Pétertől. A békeszerződések a háború magvát hintették el, ezért félő, hogyha Genf kellő időben nem emelkedik a helyzet magaslatára, azok­nak jóslata válik be, akik közeli háborútól tartanak. Amerika visszaadja a Rémei vasvont Washington, december 20. A képviselő- ház tegnap tárgyalta első olvasásban a német vagyon visszaadására vonatkozó bilit. Hosz- szabb vita fejlődött ki a javaslat azon rendel­kezése felett, amely az idegen vagyon húsz százalékát vissza akarja tartani. A demokra­ta szónokok kijelentették, hogy ez egyértel­mű a vagyon visszatartásával, mig a költségve­tési bizottság elnöke, Green és rnás republiká­nusok azt ajánlották, hogy az előterjesztett megoldást el kell fogadni, mert a törvényja­vaslat csak ebben a formájában számíthat többségre. Különben is a törvényjavaslatot ebben a formájában úgy az amerikai, mint a német igényjogosultak helyeslik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom