Prágai Magyar Hirlap, 1927. december (6. évfolyam, 275-297 / 1609-1631. szám)
1927-12-03 / 276. (1610.) szám
1927 december 3, szombat. amely elragadtatta magát egy 6zinpadi dráma megfilmesített változatától, bizonnyal kíváncsian nézné meg az eredeti színdarabot is s azokból egy béttel a színpadi drámából készült film premiérje után a színház is kitűzi műsorára a drámát, eőt akad kültelki müintézet, mely hirdető plakátján feltünteti, hogy a darab filmváltozata jelenleg táblás házakat vonz a mozikban. így mégis csak meg lehet valahogy élni, a kép segítségével meg lehet szólaltatni a hangot is. Természetesen akadt könyvkiadó is, aki az eszmét életrevalónak találta és megcsinálja ugyanazt könyvben. Mihelyt valamely regényből készült, vagy egy történelmi személy életét tárgyaló film megy a moziban, a könyvkereskedők kirakatában megjelenik maga a regény, melyről alig lehetett a legsúlyosabb kritikát, hosz- szu évek porát letörülni. S igy esett meg, hogy Napóleont kereken száz évvel halála után Prágában érte az utolsó és legnagyobb veresége. Az elmúlt hetekben pergették itt Ábel Gance monumentális gicesét, a Napoleon- filmet. A nagy garral beharangozott premiér napjára a könyvkereskedések kirakatai megteltek történelmi müvekkel, Napoleon^nonográfiákkal és kinálták magukat a mozik látogatóinak. Az egyik könyvesbolt kirakatában egy értékes, régi, ritka francia Napoleon-monográfiát láttam aránylag olcsó árban. A film néhány heti haldoklás után kimúlt, hogy a reklám segítségével máshol támadjon fel, de a nagyszerű monográfia még mindig a kirakat csodálkozó vendége ée a halott történetiró reszkető szellemkeze már oda is irta egy éjjel a Waterlooi csata alá a prágai vereség dátumát. A film és a színház, a kép és a szó, sőt a betű tehát Prágában is —- éppúgy, mint Budapesten, Newyorkban, Berlinben, avagy Párieban érintkezik egymással a tiltott és veszélyes területen. Ez a szerfölött kártékony érintkezés vetette fel a konkurrencia problémáját, mely megoldatlanul s egyre rémítőbb szörnyeteg képében ásít és vigyorog felénk. A problémát meg kell oldani s ennek ! esek egyetlen, egyedül lehetséges módija van: vissza a természethez, a művészethez. Szerte a világon a másikat választották. Árva Pál. A korcsolyázó Napfoltok és világesemények Különös összefüggések az asztronómiai és világhistóriai dátumok között — Egy orosz tudós szenzációs tanulmánya a Royal Socíety ban — A Prágai Magyar Hírlap munkatársától — A korcsolyázó rekorder verseny előtt és után Sábistnaif az eredeti ALPiK ment hol SZÓ ÉS KÉP \\ A budapesti színházigazgatók — nyilván a a gyöngébbek kedvéért — küldöttségileg keresték a fel a napokban az illetékes minisztériumot és tilts- ' hozást jelentettek be a mozik erkölcstelen kon- kurrenciáija ellen. A budapesti mozik ugyanis va- z rietészámokkal, szavalatokkal és rövid jelenetek- v kel tarkítják a műsort, valószínűleg azzal a feltett szándékkal, hogy a jegypénztárakat ostromló film- ' éhes közönséget elriasszák a mozik látogatásától. T A keserű óvás szerint ez a szerencsétlen mozibe- \ rendezkedés hovatovább odafajul, hogy némelyik e moziban az élőszóval, vagy élőtesttel előadott pré- r miumszámok rövidesen a műsor hosszabbik felét r fogják kitölteni, melyet a közönség filmnéző ked- 6 ve a legrosszabb darabok és a legjobb varietészá- mok ellenére is éltet, de amely mindenáron azért 1 .is tönkre akar menni* Ez ellen, nemde, semmit. I sem lehet tenni s nem fogja megakadályozni a 1 színházigazgatók és kabaré- meg orfeumtulajdonosok felháborodott panasza sem. i Ne szalasszuk el a fülünk mellett ezt a panaszt, mely tisztára gazdasági természetűnek látszik és felületes hallásra leghalkabb ©zieszeuéséből sem sir ki a művészi szempont- A színigazgatók egyszerűen a maguk ée a mozitulajdouosok pontosan körülhatárolt miniszteri engedélyére ütve, kérik az énekszámoknak a törvény lángpallosával való kiűzetését a mozi paradicsomából és miközben a mozit eredendő korlátái közé akarják visszaszorítani, elfelejtik, hogy ők azok, akik túllépték annak elkeritetlen határait. A színigazgatók anno so- kadika maguk vonultak ki a színjátszás édemkert- jéből, mert beleharaptak a tiltott gyümölcsbe s az- ; í óta is ezt az aranyszin almát eszik minden este ; ' és vasár-, meg ünnepnap délután is leszállitott helyárak mellett. A színház, mint tudjuk — s természetesen a darabirás is — kereskedelmi tőke- befektetés lett, üzleti lehetőség, ipari vállalkozás i és most tiltakozik a feltörő konkurrencia ellen, j amely olyan produktumokat vet piacra, amilyené- j két az ipartörvény értelmében csak neki volna | szabad gyártania. A tiltakozást a veszélyeztetett exisztemcia felzud'iiló hangja kiáltotta el, mely a veszély pillanatában a szerzett jogok kothurnusától remél visszhangot kapni. Elhamarkodott ítélet, és könnyelmű tévedés. Mert figyeljiük csak meg, hogy a színigazgatók a mozik ellen protestálnak és a dolog velejére hatolva, vegyük észre, hogy az óvás a mozi ellen hangzott el. A színigazgatók a mozik egyik berendezkedése ellen emeltek panaszt, pedig valójában a mozi intézmény© ellen horkantak fel egyszer hangosan is, bár ezúttal is csak a sanda mészáros módjára. A színház és a mozi mindinkább forrósulő súrlódásának problémája sokkal mélyebbről fakadt, mint azt hinni lehetne. Mert meg- Óönthetetlenül és örökérvényűen igaz, hogy a két intézmény eleve nem ütközlhetik össze közös súrlódási felületen, csak, ha az egyik tulközel férkőzik a másikhoz. Nos, a mozi varieté- ée kabarészámokat vett fel műsorába, de könnyű elhinni, hogy ezzel még nem zavarhatta meg a ezinmüvészet köreit, ha meggondoljuk, hogy a színház legalább oly távol van ezektől a dolgoktól, mint amilyen messzire a mozitól — lennie kellene. Kellene, mert nincs olyan távolságra tőle, sőt sokkal közelebb áll hozzá, a művészet édenéből kivonult színjátszás az arany gyümölcs utáni vágy telhetetlen mohóságával telepedett le a fiatal életének vad és dús burjánzásában, pompázó filmpergetés közvetlen közelébe és olykor sunyi szándékkal beront annak öövénytelen területére is. így van ez és nem lehet másképp, mert, ha a színház, mint tömegbefogadó intézmény, panaszt kiált egy másik, tőle messze járó tömegcsábitó intézmény ellen, akkor j több, mint bizonyos, hogy a két intézmény egyike letért rendeltetése útjáról s a másikkal találkozott dühös fogvicsoritással össze. Arról pedig még nem hallottunk, hogy a mozitulajdonosok tiltakoztak volna a színház bohózatokat, operetteket és grand- guignoie-okat szeriaszámra bemutató ipartörvény- éllenes konkurrenciája ellen, mert a filmgyárak annak a meggyőződésnek a tudatával készítik el filmjeiket, hogy a filmművészet a naponta feltáruló uj csapások egyikén sem ütközlhetik össze a szín művészettel. A színjátszás azonban egyre mélyebben hatol bele a film külső berkeibe s amíg nem tér vissza eredendő, ősi, századok-megvonta határai közé, nincs is remény rá, hogy a színház és a mozi versenyének problémáját elintézhessük. Addig is bele kell nyugodnunk a mozi duzzadó erejű, tág lehetőségű, friss művészetének ideiglenes győzelmébe. Prágában már belenyugodtak. Európán.'k ez a relatíve legtöbb mozival s leghatalmasabb, legszívósabb tnoziközönséggel bíró városa a film jegyében él. A filmszínész itt a vászonról egyenesen a Venoel-térre lép le és száz alakban szaladgál az emberek között. Sehol annyi Harold L‘Ioyd-pápa- szemet és Douglas Fairbanks-, meg Adolphe Men- jou-baijuszt nem látni, mint Prágában. Glória Swanson frizurájával és Bánky Vilma mosolyával már többször találkoztam és sűrűn van szerencsém Rod la Roque furcsa-ferdére szabott halán- lékbajáboz is. A filmek ugyan kissé elkésve érkeznek, de a prágai publikum türelmes és az őszinte szivügy lelkendezésével ostromolja meg naponkint háromszor és vasárnap némelyik moziban ötször is a jegypénztárakat. A filmek némelyike nyolc—tiz—tizenöt hétig is elpereg, hogy néhány hónap múlva reprizben is eléljen néhány hétig. Ilyen körülmények között egyes színházak, amelyekben a premiérek elég sűrűn követik egymást s Ötven előadás már ritkaságszámba megy, kézenfekvő ötlethez nyúltak. E színházak dramaturgjai bizonyára ügy vélik, hogy a közönség. Lödön, december eleje. Anglia legelőkelőbb tudományos társaságában, a londoni Royal Societyban, most mutatták be Csijevszky moszkvai professzor szenzációs tanulmányát, amelyben az orosz tudós azt igyekszik bizonyítani, hogy egyrészt a napfoltok megjelenése és eltűnése, másrészt a nayyfontosságu világtörténelmi események felbukkanása között szoros és kimutatható összefüggés mutatkozik. A természettudományban nagyon divatos és gyakori az az elmélet, hogy a nagy természeti katasztrófák, mint áradások, földrengések, vulkános kitörések és a napfoltok megjelenése között bizonyos összefüggés van. Ennek az elméletnek jogosultságát újabban számos tény bizonyítja. Az az állítás azonban, hogy a népek sorsa és a napfoltok megjelenésének ténye között valami összefüggés lenne, idáig nem bukkant fel a modern tudományban és most történik meg elsőizben, hogy egy komoly tudós behatóan foglalkozik ezzel a problémával, nagy szorgalommal vonultatja fel az adatokat, hogy megállapítsa a háborúk, forradalmak, nagy járványok dátumának a napfoltok dátumával való összefüggését Csijevszky professzor a legnagyobb alapossággal és kínos gonddal végezte el ezt az ösz- szehasonlitó munkát, amelynek befejeztével arra a meggyőződésre jutott, hogy a nagy világtörténelmi események és a napfoltok megjelenése között feltétlenül valamiféle összefüggésnek kell lennie. A professzor mintegy 20.000 históriai és asztronómiai dátumot hasonlít össze, amelyeket a Krisztus utáni ötödik századtól kezdve napjankig gyűjtött össze. A nap foltjai, ezek a szeplök a ragyogó i égitesten, évitzedek óta állandó csiragá'trrt j megfigyelés alatt állanak és a vizsgálat kidé- j ditette, hogy növekedésük és csökkenésük szabályos ingadozásokat mutat. Növekedésük, sokasodásuk, azután csökkenésük és fogyásuk egy periódus alatt megy végbe, amelynek tartama kereken tizenegy esztendő. Hét esztendeig a napfoltok növekedőben és sokasodéban vannak, attól kezdve pedig bekövetkezik megfogyatkozásuk. Csijevszky professzor most arra a meggyőződésre jutott, hogy ez a tizenegyéves periódus a népek történetében is jelentkezik és a véres forradalmaknak, jelentős háborúknak, pusztító járványoknak dátuma törvény szérűié g egybeesik a napfoltok maximumának asztronómiai dátumával. Húszezer dátum alapján állapítja meg, hogy a forradalmak és háborúk egy népcsoport százéves éleiében kilencszer ismétlődnek meg, tehát a tizenegyéves periódus megállapítható. Egy-egy ilyen ciklus, mint a napfoltok periódusa is, négy kisebb csoportra oszlik, amelyekből kettő a növekvő nyugtalankodás kora, kettő pedig a lecsillapodás időszaka. Minden olyan alkalommal, amikor az asztronömusok megállapították a napfoltok eltérését a normális állapottól, a népek történetében is eltérések, még pedig forradalmi változások mutatkoztak. A teória mindenesetre érdekes, de nem első kísérlet arra, hogy szociológiai jelenségeket csillagászati tényekkel hozzanak összefüggésbe. Az asztrológia évszázadokon keresztül hasonló kombinációkkal operált. Félbeszakított „Ej uchnem” a robogó vonaton — Rövid találkozás a donkozák kórussal — A P. M. H. munkatársától A Pozsony—zsolnai gyorsvonaton, december. Azelőtt tán nem is tud am volna kozákokat másként elképzelni, mint felborzolt sörényű, alig megiékezhe'ő, vad kaukázusi lovakon. A kezükben görbe kardot villogtatnak, az övükön pedig még a kardjuknál is félelme'esebb kancsuka lóg. És otromba nagy báránybőrsüvegük alól sötéten villognak kegyetlen arcukba ékelt vad szemeik ... Valahogy igy képzeltem el a kozákokat... S most itt ülök közöttük. A vonat Pozsonyból Zsolna felé robog. Kedves, szelidarcu, nagyszemü oroszok. Kedélyesen kártyáznak, énekelnek, viccelődnek. 65 férfi: a világhírű donkozák-kőrus... * Elindultak és nekivágtak a világnak. Ki jósolt vo'na sikert nekik?... Orosz népdal, orosz népénél?, — szép, szép, — kórus... — felénk és mindenütt Európában vanLegszebb, legmodernebb, legkellemesebb féli gyógyhely Svábhegyi Szanatórium Budapesten Parisal-tiapídi); 20 pengőtől Vissrsutaíásníl 50 *záz»Ul<os va$uti kedveimén'’ nak énekkarok. Ese'ltsg jól-betamtottak, kulturáltak, jól-dirigáltak... Ki jósolt volna sikert 60-—80 marcona orosznak? * S most például Pest felől jönnek. A harmadik turnéjukró’, egy éven be’ül Magyarországon- Ahol pedig 3 legrosszabbul fogad'ák őket. „Soha nem felejtjük el, — mondja a dirigeus büszke mosollyal, — hogyan jutott mik Budapestre. Idegen nagyváros, senkit sem ismertünk s megérkezve, meghalljuk, hogy az impresszáriónk meg. szökött: rossz volt az elővétel, nem merte válla'ni a kockázatot. Két estére bérelte ki a Városi Színház hatalmas termét: Megrettenve láttuk, hogy ez egy valóságos bazilika, olyan nagy. — Vállaltuk a reqjsit, a rizikót, mindent s megtartottuk az előadást. Az óriási teremben alig párszáz ember lézengett. Főleg szabadjegyesek. Újságírók, művészek, müvészjelöltek, zenerajongók. — S az előzőleg agyonhallgatott koncertről utóbb hasábokat írtak a lapok. Másnap már tábla csüngött a Városi SzinfCdz pénztára felett. És tiz nappal prolongáltunk. Azóta most voltunk harmadszor. A vidéki nagyvárosokban is... ♦ A vonat a VágvÖlgyében száguld. A karmester a harmadosztályú fapadon, ülésében előredőlve, beszól. A kártyázást abban a szakaszban abbahagyták s a többiek is odahallgatnak. De nem szólnak egyetlen szót sem. Rászegezik * szemüket karmesterükre s látszik, hogy összeforrtak vele. 3? Ml a kozák-kórusok hatásának titka? — kérdezem. — Nincsen nekünk titkunk, — halk és dallamos a hancia s franciásan udvarias • modora — vnassxiressa. Csak az, aki állandóan „Aipa“ beder- j| zsölést használ, győz látszva. 1 Kérjen eredeti csomagolású „A!pá“-t. '§ Utasítson vissza minden utánzatot! I mi egyszerűen csak énekelünk és szeretünk énekelni. Oroszországban egy kissé népszokás a karének. Ha három ember együtt van, már .perceinek". Nálunk az a kulturnivó foka: mennyire kulturáltak az énekkarok? — Nincsen ebben társadalmi különbség. A nép lelkében o'-t vannak a dallamok s kitörnek a kunyhókban éppen úgy, mini a palotákban. Ha nyári napon végigrobogna a végtelen orosz síkságokon, miudeni'e'ől énekszót hallana. A paraszt, ha napkeltekor a mezőre megy, dallal köszönti a reggelt. Ha ebédnél lepihen, együtt énekel fáradt társaival. Ha alkonya'ban hazabandukcl, elnyújtott dalolásuk melódiáival van tele a levegő. — Igazi orosz hangulat nincsen igazi énekszó nélkül. Nekünk kenyér a dalolásunk, de nemcsak a gyomra.'.knak kell. Hontalanok vagyunk, orosz emigránsok, akiket kihajtott a mai orosz élet. De orosz életet élünk idekinn. Az orosz hangu’at, melyet magunk teremtünk, nekünk tán a legnagyobb' é’mény. Hányszor fordult elő, hogy valami nagy hangulat, valami közös érzés úgy elfog bennünket, hogy valamennyiünknek elszorul a torka. — Talán ez a felelet azon kérdésére, hogy- m! a titka a mi sikereinknek: Szeretünk énekelni... A karmester felállott az üléséből s a po’cról egy sölét korbácsot emelt le: egy kancsuka... Elkérem tőle. kezembe fogom. Nehéz bőrtekercsben van a fogója s félelme'esek elágazó szijj-ágai. Ösz- szenézünk. Nem titkolok el a tekintetemmel egy kis iszonyatot. Talán egy kis undor is van abban a gesztusban, ahogyan visszanyuj'om a kancsukát. öígzenéznek s elmosolyodnak: — Egészen különös, — szó'al meg a karnagy, —• egészen különös, milyen előítéle tei, sőt ir'ózat- lal vannak errefelé a kancsuka iránt. Sőt több szocialista lap valósággal megtámadott azért, meri „reakciós-voltunk" szimbólumának, kihívásnak tekintették azt. hogy kanosukéval a kezemben dirigálok. Talán attól féltek, hogy egyszer, ha valaki rosszul énekel, ma'd arcába suhintok a kancsukával... (Nagy derül'ség a kozákok között). Ez a kaucsuka nemzeti szokás mináluuk, hozzátartozik a nemzeti viseletűnkhöz- Nem provokáció és nem terroreszköz. Egy ártalmatlan kis emlék, régi orosz-voltunk maradványa.,, Köd ereszkedett c ’ ikünn s gyorsan szállt az este. Nagyon sejtelmesek, nagyon hangulatosak voltak a felhőíoszlányokból ki-kitörő vágmenti középkori várak. Gyönyörködve néztünk ki az ablakon. Lenn a Vág futott sárgás-szürkén fodrozódva. Egy-két tu'ajos igyekezett este előtt emberséges kikötőbe jutni. Vég'elen csöndben robogod a vonat. Nem minden célzatosság nídktil halkan az .,Ej uchnem“-©t kezdtem fütyörészni. S a donkozák kórus felejthetetlen „Ej uchnem" in'erpretác'ójának nagy hangulatát éreztem. MegemU'ettem s már összenézett vagy huss kozák, rá meredtek a karmesterre, aki maga infonáli. Min'ha láthatatlan messzeségből közelednék ogy daloló szomorú csoport. A melódia halk panasza iitemről-ü emre erősödik s már-már felséges for- tisszimóba tör, amikor egy jelre hirtelen e'hakga- tott a kórus. A karmester mosolyogva mondotta: — Még kitörnek a kocsi ablakai... Már nagy csoport utas tolongott a folyosón egy hirtelen elszakított hangulat foj‘ó keserűségével... Sándor Dezső. — Ady Éjidre és Czuczor Gergely emlékének szentelte az éré ekuj vári diákság önképzőkört díszközgyűlését. Érsekiig vári tudósitónk jelenti: Nívós ku'turestélyt rendezett a napokban az ér- sekujvári főgimnázium Czuczor Gergely—önképzőköre. Tóth László, az önképzőkör elnöke Ady Endrét és Czuczor Gergelyt méltatta. Jócsik László értékes, elmélyült előadást tarfo't a falusi népkul- turáról, amelyet cserkészbolyongásai során ismert meg. Ügyesen szerepelek a szava’ók 'V: Ragányf Lilly Czuczor Gergely „Falusi kislány l’es'ari" című versét, Győry Kálmán ped:g Ady „Pa’yo'at üzenete" eimü versét szaval'a. Két derűs vígjáték Alőrtdása oaröszitalta ki a* a&riU H % — ...................-....................................................
