Prágai Magyar Hirlap, 1927. december (6. évfolyam, 275-297 / 1609-1631. szám)
1927-12-17 / 287. (1621.) szám
csak „szükik-g* esetén engedi a rendelettel való területmegállapitástl Tehát ahol a „szükség“ nem indokolja a bírósági járási rendelettel való lerületváltoztatá- sót, ott a rendelettel való területvdlíoz- tatás teljesen törvénytelen. És én itt nyíltan felteszem a kérdést az igazságügyi miniszter úrhoz, hogy mily igazságügyi szükség kívántéi azt, hogy a nyitrai bírósági járástól Ghymes, Kolin és Zsára községek el csat olásának és Aranyos-Marot- hoz csatolásának, mikor ezen községeknek p' a vasúti állomása Nyílra és Nyürára. kell >K jönniök, hogy Aranyos-Maróira mehesse- *r nek, mikor kocsin is közelebb vannak a rj régi székhelyhez, mint az újhoz? ^ falán azért kellett ezt megtenni, mert ezen ^ községeik 2635 lelket számláló magyarsága a: még akkor is biztosította a magyar húsz szá- n zalékos számarányát, ha az elrendelt 13 szlo- a' vák községnek a nyitrai bírósági járáshoz való v‘ csatolása és a többi 5 részben magyar, részben vegyeslakosságu községek elcsatolása n megtörténik? De hol van az igazságügyi szükség abban, ^ hogy a rimaszombati bírósági járáshoz csatol- A íassanak Poltár, Osehberek, Sósliget szlovák ^ községek minden tiltakozásuk ellenére akkor, e: amikor ezen községeknek évszázados gazda- a: ségi összeköttetésük Losonccal mi is fennáll, o amely város gazdaságilag jelentősebb, mint Rimaszombat, és amely vasúton 20, kocsin 10 kilométerrel közelebb van hozzájuk? Talán abban van meg, hogyha ezek a szlovák községek nem. csa- f- tejitalnak a rimaszombati járáshoz, akkor ^ hiába minden mesterkedés, a rímaszom- J boti járási és Rimaszombatot nem tudják 3 megfosztani a magyar nyelv használatától. n De felteszem a kérdést, hogy miiért van r. szükség az eperjesi bírósági járástél egy & csomó községet a kassai bírósági járáshoz e csatolni, miikor azok nagyrészt közelebb fék- ° szenek Eperjeshez és gazdasági piacaik ^ Eperjes, mikor az olcsó, gyors és jó igazság- rj szolgáltatás érdeke egyenesen megköveteli ± azt, hogy Eperjeshez tartozzanak? Talán azért, hogy Kassától igy bl 'lehessen venni a l magyar nyelv használati jogát? Határozottan C megállapítható, hogy az élnémzetlenitést és s a 188*1919 ez. felhatalmazási törvényben elő- 3 árt „srükség“-et úgy kell értelmezni, hogy az eüeieímzeiilenitós szüksége adva van és ezt be kell tölteni Az illetőségi kérdés Amí a magyarsággal az állampolgárság ős az illetőség teáén történt, az már igaza szégyene a köztársaságnak. Hogy kevesebben legyenek a magyarok, hogy kevesebb heflyen legyen meg a számarányuk, a kiutasítás igazságtalan fegyverét alaposan kihasználták. Az állampolgársági kérdés függőben tartását megfélemlítésre, az elnyomás általánosítására használták föL Amikor a magyar nemzeti pártnak sikerült legalább egy átmeneti javulást előidéző törvényt kierőszakolni, akkor a végrehajtás keresztülvitelénél folytatták tovább az erőszak alkalmazását mindenféle kérdésekkel, az ügyek húzásával és sehol sem hajlott ériás magasságú állampolgársági illeték kivetésével. A nemzetgyűlés ide s tova két éve meghozott rezcliuciójának, amely utasítja a kormányt, hogy egy modern, humánus állampolgársági törvényt terjesszen mielőbb a nemzetgyűlés éllé, egyszerűen fittyet hánynak. De ott van a Szabó munkácsi r. kát. főesperes esete, akit, mint a gonosztevőt, szuronyok között kísértek ki onnan, ahol több mint. harminc éve élt 3 nem használt: a nemzetgyűlés határozata, amely azt mondja, hogy ha valaki a lex-Dérer alapján beadja a kérvényét, az M nem utasítható. A belügyminiszter fütyült a nemzetgyűlés 1 határozatára. Ott van Boros József rimaszombati tanár esete, aki tizenöt éve Bakik Rimaszombatiban. Időközben a köztársaság alatt spanyol betegség érte; ennék agyára való visszahatása következtében a tanári működésre képtelenné lett. A közoktatás- ügyi minisztérium soviniszta exponense, az u. n. Skolsk# Referát ekkor egyszerűen minden végkielégítés, minden nyugdíj, minden segély nélkül elbocsátotta a rimaszombati gimnáziumban elfoglalt tanári állásából. Azóta két kis gyermeke és felesége vele együtt a legnagyobb nyomorban sínylődik. De kegyelem, irgalom nincs, kiutasítják! Kérvényeznek, akkor azt a-j ígéretet kapják, hogy ha Magyarországtól elhozzák az állampolgársági kötelékből való elbocsátási döntést, megkapja a csehszlovák álBampolgár- eágot. Megteszik. És mégis elutasítják kérelmüket akkor. Mussolini békeszőzata enyhítette a francia-olasz konfliktus! A dacé beszédű a francia sagfő na$y met- elfedéssel fosadja — A megegyezés uS!a Rónia, december 16. Mussolini tegnap a minisztertanácsban expozét tartott, amelyben átért Olaszország bel- és külpolitikai problé- náira. A duce bejelentette, hogy miután )laszország belső konszolidációja teljes mérőkben előhaladt és nem kell tartani a fasciz- nus ellenségeitől, a fascista kormány a leg- cözelebbi napokban 250—600 deportáltnak Lmnesztiát ad. Ezzel az intézkedéssel a mi- úszterelnök a külföld, előtt is dokumentálni Lkarja, hogy a fascista forradalom biztos a jövőjében. Az európai politika szempontjából külö- lösen fontos az expozénak az a része, amely lz olasz-francia viszonyra vonatkozik. Mussolini megrajzolta a konfliktus egész genezisét November 11-én Párisban aláírták a fran- :ia—jugoszláv barátsági szerződést, ugyanab- >an az időpontban, amikor Olaszországnak ;gy hármasantantot ajánlottak fel, amelyet tzonban az olasz kormány könnyen átlátható árokból nem fogadhatott el. A párisi paktum nemzetközi szempontból ág a népszövetség szempontjából is teljesen korrekt, íz az interpelláció azonban, amelyet a paktumhoz belgrádi felelős és nem felelős tényezők fűztek, Olaszországban bizonyos izgalmat ikozott. Olaszország azonban mindvégig megőrizte hidevérét és önfegyelmét. Tizenegy lappal a párisi paktum után Olaszország Tiranában aláírta az Albániával kötött szövetségi és védelmi szerződést. A két paktum egymással nem áll okozati összefüggésben. Az ilasz kormány hangsúlyozta a tiranai szerződés békés jellegét, mert a szerződés nem tesz egyebet, mint egyesíti és harmonikus együttműködésre hozza azt a két népet, amely az Adria, két partján éh A két szerződéssel kapcsolatban nemzetközi vita fejlődött ki a Franciaország és Olaszország közti viszonyról. Ha eltekintünk sok lapnak időelőtti kitalálásától és fantáziájától, két tény áll fenn, amelyek a két állam viszonyára világosságot vethetnek, Briand- nak nagyon barátságos szellemű beszéde és az aláirt modns vivendi. Meg vagyok győződve róla, — folytatta Mussolini — hogy lehetséges a barátságos és tartós megegyezés és azt is mondhatom, hogy szükséges. Hogy azonban egy ilyen megegyezés szilárd legyen, nem szabad pusztán irodalmi és szentimentális motívumokra épülnie, hanem el kell távolítania mindazokat az akadályokat, amelyek súrlódási felületeket hozhatnak létre. A két állam diplomáciai képviselői a közeljövőben megfontolják ezeket a problémákat, amelyek sem tulkomolyak, sem megoldhatatlan ok, tisztán csak kényesek. Amint a diplomácia az előkészítő munkálatot lezárta, logikussá válik a felelős minisztereknek találkozása. Azonban a megegyezést nem lehet egyetlen rövid megbeszéléssel, elhirtelenkedve létrehozni, ez a találkozás tisztán ünnepélyes megnyitója lehet a tárgyalásoknak. Az utóbbi hetek eseményei megmutatták, hogy Itália nem áll semmiféle idegen befolyás alatt, ha saját életérdekeiröl van szó és Itália semmi olyat nem kezdeményez, ami a világbékét fenyegethetné. Mussolini fejtegetései természetesen élénk hatást váltottak ki Párisban. Valamenv- nyi lap kellemes meglepetését fejezi ki az olasz miniszterelnök barátságos hangja fölött. A Petit Parisienne, amely a Quai d‘Örsay hivatalos véleményének toímácsolőja, kijelenti, hogy rendkívül örvendetes tény, hogy Prínod- nak a francia kt maróban elhangzott borátsá- j gos szavaira Róma hasonló visszhanggal fe-! lelt. Elsősorban azt kell megállapítani, hogy Mussolini fejtegetései szerint sem a francia—jugoszláv, sem az albán— olasz szerződés nem zavarhatja meg Róma és Páris viszonyát. Ha Mussolini már most kijelenti, hogy a két ország közti sérelmi politikát először a diplomáciai képviseleteknek kell megszüntetniük és azután kell a két felelős miniszter személyes megbeszélésének az igy elért megegyezést logikailag megkoronáznia, úgy meg lehet állapítani, hegy a módszer kérdésében Párisban és Rómában már most teljes megegyezés mutatkozik. Ezt igen jó jelnek lehet tekinteni. A baloldali sajtó is a Róma és Páris közti szükséges megértés elősegítéseképpen üdvözli Mussolini nyilatkozatát. Az Oeuvre szerint Mussolini nyíltan hangoztatja jóakaratát és igy a kicsinyes gánesoskodást félre kell tenni. Egyet azonbanAneg kell jegyeznünk: Még most sem lehet belátni azokat az állítólag kézenfekvő okokat, amelyek Itáliát megakadályozták abban, hogy a francia—-jugoszláv szerződésben résztvegyen éppen akkor, amidőn ennek aláírásával éppen a Rómára való tekintettel annyi ideig várakoztak. Más okot erre nem lehet találni, hacsak nem azt, hö"v Olaszország a Balkánon hegemóniára törekszik és a francia befolyást vissza akarja szorítani. Téves Mussolininak az az állitása is, hogy a jugoszláv szerződés mindenütt izgalmat keltett. Csak a fascista sajtó nyilvánította azt háborús eszköznek. Annál örvendetesebb, ha most Mussolini maga jelenti ki, hogy a szerződés teljesen korrekt. Sajnos, nem lehet ugyanezt mondani az albán szerződésről. De mindez már a múlté. A jelen számára azt kell megállapítani, hogy Mussolini örvendetes kijelentései után a megértés útja nyitva áll és egyedül Mussolinitól függ, hogy ez a megértés valóban létre is jöjjön. amikor már Magyarországhoz se fordulhatnak az elbocsátás folytán segítségért. Akkor nemcsak a magyarok, hanem a Rima- szombatbam lakó szlovák és cseh hivatalnokok ás az elnöki kabinetirodáihoz fordulnak segítségért. Ez az iroda leadja az ügyet újra a belügyminisztériumnak. Interveniálunk többször is és mindig megígérik az emberséges elintézést. Tanúm erre Kállay József dr., volt teljhatalmú szlovák miniszter ur! És megint elutasítják őket és az egész család sínylődök tovább teljés nyomorban, teljesen hite vesz tetten, látja, hogy a nagy humanista Masaryk G. Tamás szép ideái mivé lesznek a köztársaság kormányának kezében. És rettegve várja, hogy féü'viz idején majd szuronyok között kísérik ki őket Magyarországra! S mindez csak azért van, mert Boros József véletlenül magyarnak született. Adatokkal, bizonyítékokkal szívesen szolgálok bárkinek, aki ezt szükségesnek tartja. Hát. a nyugdíjasok, elbocsátott magyar tisztviselők és alkalmazottak kérdésében történt intézkedések és szasbotálások, huza-vonák nem kell-©, hogy elkeeeritőleg hassanak a magyarságra? A magyar művelődés támogatása Megjelent most a népművelődé® terén elért eredményeket nyilvánosságra hozó miniszteri jelentés. Ebből mindenki elolvashatja, hogy amíg a csehszlovák művelődési akcióra súlyos százezreket költöttek, addig a magyarság részére csak Galán- tán volt valami, nemzeti szempontból kérdéses jelentőségű művelődési alakulat: tanfolyam s az egész bagatell egypár ezer koronába került csak. Hát az állampolgári nevelésről szóló szép törvény hatásából ki kell zárni a magyarokat? És ezt úgy hívják, hogy törvényelőtti egyenlőség, egyenlő elbánás? A magyarságra nézve az a kormányálláspont áll, hogy elég, ha a törvényben benne vannak a kisebbségi nemzeti művelődési választmányok, minek íenan az meg a valóságban is. És ezt ; csehszlovák hivatalos okirattal tudjuk bizonyítani. A Gomon Művelődési Egylet példája De a közművelődési akció terén ottan van a Gomöri Közművelődési Egylet tanulságos története. Módosította alapszabályait és azt jóváhagyás végett felterjesztette s kimondotta, hogy a jóváhagyásig nem működik. A minisztérium a nem működő egyesületet feloszlatta és reátette a kezét a félmillió egyesületi vagyonra. A legfelső közigazgatási bíróság hiányos eljárás miatt hatálytalanná tette a miniszteri döntést. Ekkor a még mindig nem működő egyesületet újra feloszlatta a szloven- szkói teljhatalmú minisztérium. A legfelsőbb közigazgatási bíróság az újra beadott panaszra törvénytelennek mondotta ki a módosító jóváhagyást megtagadó és a feloszlatást kimondó miniszteri határozatot. Ennek már öt éve. de a vagyont még vissza nem adták és amikor a módosítóit alapszabályok jó- • ráhagyását több Ízben sürgettük, erre a felelet az volt, hogy az iratok elvesztek! Ezt csehszlovák közokiratokkal és Kállay József dr. volt miniszter úrral tudjuk igazolni Elvesztek egyébként azok az iratok is, amelyek a 91 %-os magyar feledi járás községneveinek a községtáblákon magyar nyelven való kitételének elrendelését kéri, aminthogy elvesznek itt mindazon jogok lassanként, amelyek a magyarságot, a kuliura, a jog és az igazság terén megilletik. És még megelégedettségünkről beszélnek! Egyes csehszlovák törvényhozók véleménye De hogy beszélhet a külügyminiszter ur a magyarság megelégedettségéről akkor, amikor egyre-másra állanak fel a szlovenszkéi csehszlovák politikusok és tanúbizonyságot tesznek a nagy nyilvánosság előtt az egész ország- : világ számára arról, hogy Szlovenszkón és Euszinszkóhan általában nagy, óriási módon nagy a jogos elégedetlenség. Ezek a csehszlovák nemzeti politikusok nem mondták, mert tudták, hogy az nem lenne igazmondás azt mondani, hogy a magyarság kivétel, mert akkor, amikor Szlovenszkóban mindenki elégedetlen ő boldog és megelégedett. Tehát 1 az ő ténymegállapításaik a magyarságra is vonatkoznak! Tessék elolvasni a nagy csehszlovák soviniszta és cseh nemzeti demokratapárti szlovenszkói vezér, ■ Ivánka Milán dr. legutóbb tartott egyik beszédét! Abban megtalálhatja, aki akarja azt, hogy még . Ivánka Milán sincs a prágai centralizmus által dik- ; tált nacionalista, nemzetmentő és szerinte korrupt és két balkezes szlovenszkói politikával megelégedve. 1 De tessék elolvasni Dérer volt csehszlovák miniszter ur legutóbbi költségvetési beszédét! Ez , a beszéd igazat ad a földreform tekintetében a ma- I gyarság panaszainak. De hát miért mondta Zoch szlovenszkói ág. ev. püspök ur, a jelentős csehszlovák agrárpárt! politikus, Hodzsa miniszter ur egyik főembere hogy olyan intézkedések kellenek, amelyek lehe- ! tővé teszik a magyarságnak, hogy a csehszlovák köztársaságot valóban édes hazájaként szeresse? Hiszen, ha ilyen intézkedések léteznének, akkor bizonnyal nem beszólt volna az ubi bene, ibi patria elvének megvalósítása végett a püspök ur ezen intézkedésekről, mint jövőbeli feltétlen szükséges- | ségről. S mindezeken felül van még egy koronatanú ! arra, hogy az az állítás, hogy a magyarság megelé- I gédett a csehszlovák köztársaságban, nem lehe' ij való igazság és j ez a tanú maga Benes külügyminiszter ur! A j külügyi költségvetés tárgyalásánál ugyanis ő í I is, mint jövőbeli szükségességről beszólt a 3 nemzeti kisebbségekkel való liberális bánásmódról, S amit bizonnyal nem tett volna, ha már egyszerűen | ennek a kívánatos liberális módnak a jelenlétét | igazoló tényekre hivatkozhatott volna. Mindezeket nem azért, mondom el, m. t. Sze- | j nátus, hogy panaszkodjam, vagy tiltakozzam, mert í 1 azt már jól tudjuk, hogy ez nem segíti elő úgyis | szólván semmiben a mi sorsunk jóbbra!ordu!ásót. §,[ (Folytatjuk.) Maiansai Jf§§§| h j I solEféSe pasdeH * I a. I " * ; ■ ■" Q ^ I Melyiket Váf3£$SP?$ 1 E tekintetben legjobb tanácsadónk természetesen w 3 a szakemberek Ítélete, amely épen az 1923-ben megtartott, párisi utolsó «• fit világkiállításon az első dijat (Grand Prix) a I P®mJr® „V§olet“ ij fi ... %\ 1 út 'i SylVlaW® és PrSnda illatú púdernek ítélte oda. A púder alá leginkább ““ | 1 * | használható a Crénte SFssrgaÉiSe, mindkettő a Parfumerie 29 Bou- J ^ | jf N I levard des ítaliens Paris cég készítménye. g | gj ; | fii ? 1 A világhírű ySoleft védjegyű gyártmányok, amelyek közül mindenekelőtt ** | i © I még az ajakfeslőrudacska és parfümök elismerten vezető márkák és az egész SíG a ^ | világon kedveltek, kaphatók minden elsőrangú szaküzletben. **1 1^8 ( W a® I Csehszlovákiai vezérképviselet és raktár: a j 2 y ___4 I j
