Prágai Magyar Hirlap, 1927. december (6. évfolyam, 275-297 / 1609-1631. szám)

1927-12-02 / 275. (1609.) szám

Mai számunk 10 otda' VLévf'^75 ^i6os^szám * pén^ek *1927 december * sararixfxs :a srsEvJS.^rits évente 400, féJévre 200, negyedévre 100, . , P Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská ul 12/11!. — Te havonta 34 Ke. Egye* szám ára 1*20 Ke 'jA VZURANYI LÁSZLÓ FOBGACH GfiZA !efon:30311.— Sürgönyeim: Hírlap, P’-abi Az imbolygó vasgerendán (sp.) Paris, november vége. Akaratlanul Harold Lloycl egy ka­cagtató fiknjedenete jut az ember eszébe, va­lahányszor az „európai politikai egyensúly44 groteszk kötéltáncára gondol. Szegény Harol- dot a tárgyak alamuszisága egyszer fölkerget- te a new-yorki bérpalota negyvennyolcadik emeletére, ki az ablakon egy szabadon függő vastraverzára, ahol a gyámoltalan emberke a legkétsegbeesettebb balansz-mozdnlatokkal küzdött az egyensúlyvesztés és a mélybebukás ellen. A sok konvulziv kapálódzás nem hasz­nált, Harold zuhanni kezdett, de — ó csodák csodája — egy jóságos ruhadarab, a nad­rágtartója. rácsavarodott az egy kiálló szög­re s fölfogta a zuhanót, aki a ruganyos szalla- gon fel- és lecsapódva ott csüngött ég és föld között, tehetetlenül. A guinmi szakadozni kez­dett, de abban a pillanatban, amikor ketté­repedt, a megkínzott, szegény Harrold-föléb- redt álmából. Lesz-e fölébredés a nyomasztó európai álomból? Mert tagadhatatlan, hogy vastraver- zán imibolygunk, valahogy idegsokk-rohamot kapva a legszűkebb pallón, s talán hamar el­érkezik az az idő is, amikor már csak a nad­rágtartó ruganyos gummija óv meg a zuha­nástól. Csupa majdnem-majdnem lefordulás a külpolitika manapság és az ember lélekzete napról-napra elakad, ahogy az eseményeket fi­gyeli, mert egyetlen hét statisztikája elég a ha­láltánc sok veszedelmes mozdulatának fölso­rakoztatására. íme az elmúlt ti? nap: Francia- ország és Jugoszlávia megkötötték katonai szerződésüket, Olaszország fölháborodott és Európa berdóí kiáltott. Más. Róma megerősíti a tiránai olasz-albán szerződést, Jugoszlávia fölhördül, a külügyi hivatalok baljós fontosko­dással emelik magasra az események uszá­lyát. — Európa háborút kiált. Más. Bratiauu meghal, a román kérdés a polgárháború felé bonyolódik és az uj bókét az uj háborútól ismét csak hajszálfinom nüanszmozdulatok vá­lasztják el. Más. Szovjetoroszország jegyzéket intéz Varsóhoz, amely jegyzéknek következ­ményeként Litvánia szakit Lengyelországgal és Litvinov Berlinbe megy purparlézni. És Eu­rópa újságjai, mint az éjji vadak, ismét vér­szagra gyűlnek. — Tiz napra kissé sok ennyi nyugtalanság, hol van az az ekvilibrista, aki a lökések halmazát ki tudná balanszíroz­ni? Sziziíuszi munka minden s ha a béke szikláját a szizifuszok — kevesen — föltólták a hegy pereméig, egy kavics jön, a szikla meg­botlik a cél elérése előtt és nagy hallóval visz- szagörög a mélybe. A szizifuszok pedig ulána. A mély: Géniben van, ahonnét a béke feltő- lását megkezdik, a hegy pereme a Balkánon. Középeurópában, Oroszország határszélén — és mindenütt másutt, ahová eddig még el nem juthatott a valódi békesség sziklaszilárdsága Ilyen körülmények között elvitathatatlan hogy az egyensúlyozó hamarosan lepotyog é! sor kerül a nadrágtartóra: a népszövetségre amelynek elasztikus gumiján s a paragrafu­sok kiálló szögén a zuhanó éppenséggel még ellógliat ideig-óráig. Mindazok, akik az elmúl napokban részt veitek a nyugtalanságok szi­tásában, különvonatokkal sietnek most Géni­be, hogy megpróbálják a reparálást. Ott les; Pilsudski marsall, aki Vilnában kidolgozta Litvánia katonai megtámadtatásának és be­kebelezésének tervét és ott lesz Voldemaras aki állandó hadiállapotot proklamált országá­ban és megesküdött, hogy addig nem nyug szik, amíg fehér lovon, vagy autón be nem vo nul hazája természetes fővárosába: Vilnába Ott lesz a beteg Titulescu, hogy helyrebil lentse országa tekintélyét s elfelejtesse a vi lúggal, hogy Bratianu meghalt. Ott lesz ez al kalciumai Litvinov is és Lunacsarszki, a szép lélek, akik eljöttek, hogy megbeszéljék a le szerelést, amelynek alátámasztására útköz fiz orosz leszerelési tervei ai mész világ gúnyos kacaüai foiaiia A leszerelési bizottság tanácskozása simán ment végbe - Az oroszok feiiipiiii propagandának és demagógiának minősítik — lenes dr.-t választották meg a biztonsági bizottság elnökivé Prága, december 1. Lapunk tegnapi elkobzott számában teljes egészében leadtuk a leszerelést előkészítő bizottság csütörtöki megnyitó ülését, melynek szenzációja Litvinov beszéde volt. Litvi- nov kijelentette, hogy addig nem nyilatkozhatik Oroszországnak a biztonsági vitában való résztvé- telóről, míg előzetesen nem tartják meg a leszere­lési kérdés általános vitáját. A bizottság tagjai di­lemma elé kerültek, vagy megtagadják Litvinov kívánságát, de akkor az orosz bizottság közremű­ködéséről a leszerelés kérdésében el kell tekinte­ndők, vagy pedig megengedik az orosz leszerelési terv részletes kifejtését. Ez az utóbbi eset követ­kezett be és így Litvinov előterjesztette a szovjet­nek tizennégy pontból álló programját az általános leszerelésre vonatkozólag. Litvinov tizennégy pontja A szovjet programja követeli az összes“ száraz­földi, vízi és légi erők teljes feloszlatását, az ujon- cozás tilalmát, az összes erődítményeknek és más katonai intézeteknek lerombolását, az összes szá­razföldi és tengeri támaszpontoknak me-gsemmisi- té6ét, az összes vezérkaroknak feloszlatását, a ka­tonai szerződések kötésének megtiltását, minden katonai propaganda törvényes tilalmát, az ifj-ueág katonai szellemben való nevelésének megtiltását és szigorú megbüntetését a leszerelési határozatok minden megsértésének. Litvinov ezután beterjesztette határozati javas­latát, amelynek szószerinti' szövege a következő: A határozati javaslat „-Abból a meggyőződésből kiindulva, bogy az állandó erősítés tendenciájával folytatott mai fegy­verkezések elkerülhetetlenül újabb fegyveres kon­fliktusokra vezetnek, amelyek a parasztokat és munkásokat elszakítják a békés munkától és be­láthatatlan szerencsétlenséget hoznak magukkal, tekintettel továbbá arra a tényre, hogy a felfegy­verkezel haderők lehelövé teszik a nagy államok részéről a kis népeknek és a gyarmati országok- ! nak elnyomását, tovv.bbá annak a felismerésnek |-alapján, hogy a hadi készülések szét rombolása le- i hét egyedül a biztonság nemzetközi garanciája és a háború megakadályozásának záloga, a leszere­lési bizottság negyedik Ülésezése elhatározza, hogy: 1. a szovjet delegáció beterjesztette ajánlatok alapján azonnal megkezdi az általános leszerelés­nek minden egyes részletre kiterjedő tervét, 2. legkésőbb 1928 márciusára egybehívja a leszerelési konferenciát, hogy az első pontban tetl i ajánlatokat megvitassa és megerősítse." Litvinov meglepő fellépése után Loudoo el­nök a délutáni ülésen azt indítványozta, hogy as ben, Berlinben, egy kis háborút igyekeztek összetákolni. Ott lesz Marinkovics és az asz- | tál másik végén Scialoja, hogy tapsoljanak egymásnak és az ünneplő tenyerek összecsa- pódásának zajában ne hallják fogaik csikorga- tását. A gumi elasztikus, a gumi tart, ha ide I oda pattan is — és majd csak megsegít Brianc í pátosza és a Jóisten! Humoros kép ez igy elmondva, nevetsé j ges, húzódó tragédia, kezd unalmassá válni >; s a sok ide-odarázás ellenére fásultan kéz | dünk hinni annak a bizonytalan tenyérnél , szilárdságaiban, amely a mélységek fölött ját ‘ szadozik velünk, feldob, elkap, kiereszt, meg | fog és kacag, hogy beleremeg a föld. Lehet hogy az elkalommal Genf ismét jóvátesz min | dejit. Meghozza Jjz fe®fitr.Qiűi^2Öi orosz indítvány vitáját halateszál: holnapra, mert | az orosz delegáció még egy tizoldalas okmányt is beterjesztett.. Litvinov azonban kijelentette, hogy ez az okmány csak statisztikai anyagot tartalmaz, amelynek ismerete a vitához nem szükséges és éppen ezért kívánná, hogy ajánlata felett a vitát azonnal megkezdjék. Hozzáfűzte ismét, hogy az orosz delegáció állásfoglalása a biztonsági bizott­ságban való résztvétel kérdésében ennek a vitá­nak eredményétől függ. , Paul Boncour replikája (A fenyegetőzésnek a hatására Paul Boncour szintén ajánlotta, hogy az orosz ajánlatokról azon­nal kezdjenek vitát, de minden felszólítás elle­nére, senki sem jelentkezett szóra. Ezt a tényt ál­talános derültséggel fogadták. Végiül Papi fk>n- cour, az ügyes taktikus kért szót. Kijelentette, hogy az az udvariasság, amellyel az első alkalom­mal megjelent orosz delegációnak tartozik, meg­gátolja abban, hogy kifejtse, amit az ajánlatról gondol, örül annak, hogy Litvinov személyében éles kritikus vonul be a bizottságba, azonban a jó hit még nem elegendő a gyakorlati eredményekre. Minden delegátus azzal a jó szándékkal jött ide, hogy a teljes leszerelést előkészítse, de Litvinov átfogó és egyszerű ajánlatai mégis nagyon egyszerűek. A teljes leszerelés, amint ezt az oroszok kívánják, a biztonság megfelelő garanciája nélkül nem változtatna a jelenlegi állapoton. A katonák katonák maradnak akkor is, ha haza küldenék őket és mindent élőiről kellene kezdeni. A kis államok továbbra is ki volnának szolgál­tatva a nagyok kényére-kedvére és éppen ezért büszke a francia kormány, bogy a vitába bevetette a biztonság tételének megvitatását, mert csak ezen ■az utón lehet valódi leszerelésre jutni. A íőnehéz- ség a nemzetközi érzés hiányában rejtőzik és az a bűnös abban, hogy az államok nem vállalják a tá­madó állammal szemben alkalmazandó közös vé­dekező .intézkedéseket. Ez a határozat elegendő volna, hogy a jövőben minden támadást lehetet­lenné tegyen. Ezt a feladatot kell az uj biztonsági bizottságnak megoldania. A német közvetítő indítvány Paul Boncour még köszönetét mondott az orosz delegációnak megjelenéséért és ezután ÍBernstorff gróf német delegátus avatkozott a vitába. Csak Wilson tizennégy pontjára kell emlékez­ni és akkor kitűnik, hogy a népszövetségi gon­dolat megteremtője valami olyast gondolt, mint a szovjetdelegáció. ; Bernstorff indítványozta, hogy a konvenció tervezetének második olvasásá­nak terminusát tűzzék ki és minden kérdést, tehát az orosz ajánlatokat is, ez alkalommal vitassák meg. Benes dr. is csatlakozott a német indítvány­hoz s emlékeztetett arra, hogy 1922-ben a norvég kormány íb ajánlatokat tett a teljes leszerelésre. Ezekből az ajánlatokból indultunk ki — mondotta ■Benes —, de arra a meggyőződésre kellett jut­nunk, hogy a dolog nem olyan egyszerű. Á leszerelési problémának gazdasági, szocio­lógiai és politikai része van és nem egyszerű katonatechnikai kérdés. Hosszabb ügyrendi vita után, amelyben Litví- nov és Lunacsarszkij is részt vett, az oroszok hoz­zájárulásával elhatározták, hogy az összes javasla­toknak tárgyalását a konvenció tervezetének má­sodik olvasására halasztják. A biztonsági bizottság Ezután megkezdődtek a biztonsági bizottság összetételére vonatkozó tárgyalások. A bizottságba a leszerelési b:tol is ágban képviieu huszonegy népszövetségi állam delegátusokat küld ki. Orosz­országot és Amerikát is felhívták a biztonsági bi­zottságban való résztvételre. Wilson amerikai delegátus azonban kijelen­tette, hogy az Egyesült Államok nem műkö­dik közre a biztonsági bizottság munkájában, nagy súlyt fekted azonban arra, hogy a lesze­relési bizottság munkájában továbbra is részt vegyen. Látvinov hasonlóképpen megtagadta, Oroszország résztvételét, de kijelentette, hogy a biztonsági bizottság munkáját azzal a figye­lemmel kisérik, amennyit számukra engedé­lyeznek. Benes dr. ajánlatára a leszerelési bi­zottság beleegyezett abba, hogy a szovjetkor­mány a biztonsági bizottságba megfigyelőt küldjön ki. A biztonsági bizottságban tehát Amerikának nem lesz képviselője, a szovjet pedig megfigyelő utján vesz részt a bizottság munkájában. Wilson azon­ban megígérte, hogy tolmácsolja kormányának a leszerelési bizottság azon kívánságát, hogy Ame­rika is a biztonsági bizottságba legalább megfi­gyelőt küldjön. Ezután a biztonsági bizottság munkaprogram­járól folyt a vita. A biztonsági bizottságban orosz részről Litvinov lesz egyelőre a megfigyelő. Megelégedettség Genfben A bizottság körében általános a meglepetés, hogy a megnyitó ülés tárgyalásai olyan simán, folytaik le és hogy az orosz delegáció enyhe tó­mát, és a szizifuszok ismét megkezdik a bé­keszikla görgetését De élet ez, ha igy kel él­ni a szikla föltólása és visszazuhanása között? Ez az az uj világrend, amely a régi bűnös élet helyén uj, tisztultabb paradicsomot épített? Nem hihetjük el, hogy volna valaki, aki e gro­teszk balanszirozás örökkévalóságát jónak tar­taná, vagy hinne a nadrágtartó gumijának ab­szolút tartósságában. Nem jő egyetlen szögön függni, semmiképen. Eddig csak a közép- és keleteurópai népek kiáltottak föl, ők hangoz­tatták, hogy változtatni kell, de mintha Nyugat, amely mindmáig a jól elvégzett kötelesség és a szép hősiesség aranyos ködében élt, ma szin­tén a nyugtalánkodók táborába szegődne. Ebből a szempontból tanulságos és hasznos az olyan hét mint az elmúlt v.olt amely egymást kergető bajaival odalöki a kételkedők szeme elé a helyzet valódi rajzát, azt a mindenféle nyavalyát, melyet nem lehet flastromozni, ha­nem alapvetően kezelni kell. A párisi lapok szomorúan állapítják meg: a bécsi kongresz- szus után negyven évig nem volt európai komplikáció, Versailles óta tiz év sem telt el és minden máris recseg-ropog. A dolog lénye­géhez Párisban még nem jutottak el, csak Londonban, de a tudat alatt már oszlik a köd — és a traverzén küzködő ember láttára már ■el-elhangzik az indítvány: le kell venni őf? arról a vasgerendáról, hiába mondták, hogy ez a Versailles-traverza lesz az, amely az uj vi­lág épületét tartani fogja. A gerenda nem il­leszkedik be szervesen Európába, szabadon 1Ö& hijpbál^Izik §& az ember sir rajta, i t * i

Next

/
Oldalképek
Tartalom