Prágai Magyar Hirlap, 1927. december (6. évfolyam, 275-297 / 1609-1631. szám)
1927-12-02 / 275. (1609.) szám
Mai számunk 10 otda' VLévf'^75 ^i6os^szám * pén^ek *1927 december * sararixfxs :a srsEvJS.^rits évente 400, féJévre 200, negyedévre 100, . , P Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská ul 12/11!. — Te havonta 34 Ke. Egye* szám ára 1*20 Ke 'jA VZURANYI LÁSZLÓ FOBGACH GfiZA !efon:30311.— Sürgönyeim: Hírlap, P’-abi Az imbolygó vasgerendán (sp.) Paris, november vége. Akaratlanul Harold Lloycl egy kacagtató fiknjedenete jut az ember eszébe, valahányszor az „európai politikai egyensúly44 groteszk kötéltáncára gondol. Szegény Harol- dot a tárgyak alamuszisága egyszer fölkerget- te a new-yorki bérpalota negyvennyolcadik emeletére, ki az ablakon egy szabadon függő vastraverzára, ahol a gyámoltalan emberke a legkétsegbeesettebb balansz-mozdnlatokkal küzdött az egyensúlyvesztés és a mélybebukás ellen. A sok konvulziv kapálódzás nem használt, Harold zuhanni kezdett, de — ó csodák csodája — egy jóságos ruhadarab, a nadrágtartója. rácsavarodott az egy kiálló szögre s fölfogta a zuhanót, aki a ruganyos szalla- gon fel- és lecsapódva ott csüngött ég és föld között, tehetetlenül. A guinmi szakadozni kezdett, de abban a pillanatban, amikor kettérepedt, a megkínzott, szegény Harrold-föléb- redt álmából. Lesz-e fölébredés a nyomasztó európai álomból? Mert tagadhatatlan, hogy vastraver- zán imibolygunk, valahogy idegsokk-rohamot kapva a legszűkebb pallón, s talán hamar elérkezik az az idő is, amikor már csak a nadrágtartó ruganyos gummija óv meg a zuhanástól. Csupa majdnem-majdnem lefordulás a külpolitika manapság és az ember lélekzete napról-napra elakad, ahogy az eseményeket figyeli, mert egyetlen hét statisztikája elég a haláltánc sok veszedelmes mozdulatának fölsorakoztatására. íme az elmúlt ti? nap: Francia- ország és Jugoszlávia megkötötték katonai szerződésüket, Olaszország fölháborodott és Európa berdóí kiáltott. Más. Róma megerősíti a tiránai olasz-albán szerződést, Jugoszlávia fölhördül, a külügyi hivatalok baljós fontoskodással emelik magasra az események uszályát. — Európa háborút kiált. Más. Bratiauu meghal, a román kérdés a polgárháború felé bonyolódik és az uj bókét az uj háborútól ismét csak hajszálfinom nüanszmozdulatok választják el. Más. Szovjetoroszország jegyzéket intéz Varsóhoz, amely jegyzéknek következményeként Litvánia szakit Lengyelországgal és Litvinov Berlinbe megy purparlézni. És Európa újságjai, mint az éjji vadak, ismét vérszagra gyűlnek. — Tiz napra kissé sok ennyi nyugtalanság, hol van az az ekvilibrista, aki a lökések halmazát ki tudná balanszírozni? Sziziíuszi munka minden s ha a béke szikláját a szizifuszok — kevesen — föltólták a hegy pereméig, egy kavics jön, a szikla megbotlik a cél elérése előtt és nagy hallóval visz- szagörög a mélybe. A szizifuszok pedig ulána. A mély: Géniben van, ahonnét a béke feltő- lását megkezdik, a hegy pereme a Balkánon. Középeurópában, Oroszország határszélén — és mindenütt másutt, ahová eddig még el nem juthatott a valódi békesség sziklaszilárdsága Ilyen körülmények között elvitathatatlan hogy az egyensúlyozó hamarosan lepotyog é! sor kerül a nadrágtartóra: a népszövetségre amelynek elasztikus gumiján s a paragrafusok kiálló szögén a zuhanó éppenséggel még ellógliat ideig-óráig. Mindazok, akik az elmúl napokban részt veitek a nyugtalanságok szitásában, különvonatokkal sietnek most Génibe, hogy megpróbálják a reparálást. Ott les; Pilsudski marsall, aki Vilnában kidolgozta Litvánia katonai megtámadtatásának és bekebelezésének tervét és ott lesz Voldemaras aki állandó hadiállapotot proklamált országában és megesküdött, hogy addig nem nyug szik, amíg fehér lovon, vagy autón be nem vo nul hazája természetes fővárosába: Vilnába Ott lesz a beteg Titulescu, hogy helyrebil lentse országa tekintélyét s elfelejtesse a vi lúggal, hogy Bratianu meghalt. Ott lesz ez al kalciumai Litvinov is és Lunacsarszki, a szép lélek, akik eljöttek, hogy megbeszéljék a le szerelést, amelynek alátámasztására útköz fiz orosz leszerelési tervei ai mész világ gúnyos kacaüai foiaiia A leszerelési bizottság tanácskozása simán ment végbe - Az oroszok feiiipiiii propagandának és demagógiának minősítik — lenes dr.-t választották meg a biztonsági bizottság elnökivé Prága, december 1. Lapunk tegnapi elkobzott számában teljes egészében leadtuk a leszerelést előkészítő bizottság csütörtöki megnyitó ülését, melynek szenzációja Litvinov beszéde volt. Litvi- nov kijelentette, hogy addig nem nyilatkozhatik Oroszországnak a biztonsági vitában való résztvé- telóről, míg előzetesen nem tartják meg a leszerelési kérdés általános vitáját. A bizottság tagjai dilemma elé kerültek, vagy megtagadják Litvinov kívánságát, de akkor az orosz bizottság közreműködéséről a leszerelés kérdésében el kell tekintendők, vagy pedig megengedik az orosz leszerelési terv részletes kifejtését. Ez az utóbbi eset következett be és így Litvinov előterjesztette a szovjetnek tizennégy pontból álló programját az általános leszerelésre vonatkozólag. Litvinov tizennégy pontja A szovjet programja követeli az összes“ szárazföldi, vízi és légi erők teljes feloszlatását, az ujon- cozás tilalmát, az összes erődítményeknek és más katonai intézeteknek lerombolását, az összes szárazföldi és tengeri támaszpontoknak me-gsemmisi- té6ét, az összes vezérkaroknak feloszlatását, a katonai szerződések kötésének megtiltását, minden katonai propaganda törvényes tilalmát, az ifj-ueág katonai szellemben való nevelésének megtiltását és szigorú megbüntetését a leszerelési határozatok minden megsértésének. Litvinov ezután beterjesztette határozati javaslatát, amelynek szószerinti' szövege a következő: A határozati javaslat „-Abból a meggyőződésből kiindulva, bogy az állandó erősítés tendenciájával folytatott mai fegyverkezések elkerülhetetlenül újabb fegyveres konfliktusokra vezetnek, amelyek a parasztokat és munkásokat elszakítják a békés munkától és beláthatatlan szerencsétlenséget hoznak magukkal, tekintettel továbbá arra a tényre, hogy a felfegyverkezel haderők lehelövé teszik a nagy államok részéről a kis népeknek és a gyarmati országok- ! nak elnyomását, tovv.bbá annak a felismerésnek |-alapján, hogy a hadi készülések szét rombolása le- i hét egyedül a biztonság nemzetközi garanciája és a háború megakadályozásának záloga, a leszerelési bizottság negyedik Ülésezése elhatározza, hogy: 1. a szovjet delegáció beterjesztette ajánlatok alapján azonnal megkezdi az általános leszerelésnek minden egyes részletre kiterjedő tervét, 2. legkésőbb 1928 márciusára egybehívja a leszerelési konferenciát, hogy az első pontban tetl i ajánlatokat megvitassa és megerősítse." Litvinov meglepő fellépése után Loudoo elnök a délutáni ülésen azt indítványozta, hogy as ben, Berlinben, egy kis háborút igyekeztek összetákolni. Ott lesz Marinkovics és az asz- | tál másik végén Scialoja, hogy tapsoljanak egymásnak és az ünneplő tenyerek összecsa- pódásának zajában ne hallják fogaik csikorga- tását. A gumi elasztikus, a gumi tart, ha ide I oda pattan is — és majd csak megsegít Brianc í pátosza és a Jóisten! Humoros kép ez igy elmondva, nevetsé j ges, húzódó tragédia, kezd unalmassá válni >; s a sok ide-odarázás ellenére fásultan kéz | dünk hinni annak a bizonytalan tenyérnél , szilárdságaiban, amely a mélységek fölött ját ‘ szadozik velünk, feldob, elkap, kiereszt, meg | fog és kacag, hogy beleremeg a föld. Lehet hogy az elkalommal Genf ismét jóvátesz min | dejit. Meghozza Jjz fe®fitr.Qiűi^2Öi orosz indítvány vitáját halateszál: holnapra, mert | az orosz delegáció még egy tizoldalas okmányt is beterjesztett.. Litvinov azonban kijelentette, hogy ez az okmány csak statisztikai anyagot tartalmaz, amelynek ismerete a vitához nem szükséges és éppen ezért kívánná, hogy ajánlata felett a vitát azonnal megkezdjék. Hozzáfűzte ismét, hogy az orosz delegáció állásfoglalása a biztonsági bizottságban való résztvétel kérdésében ennek a vitának eredményétől függ. , Paul Boncour replikája (A fenyegetőzésnek a hatására Paul Boncour szintén ajánlotta, hogy az orosz ajánlatokról azonnal kezdjenek vitát, de minden felszólítás ellenére, senki sem jelentkezett szóra. Ezt a tényt általános derültséggel fogadták. Végiül Papi fk>n- cour, az ügyes taktikus kért szót. Kijelentette, hogy az az udvariasság, amellyel az első alkalommal megjelent orosz delegációnak tartozik, meggátolja abban, hogy kifejtse, amit az ajánlatról gondol, örül annak, hogy Litvinov személyében éles kritikus vonul be a bizottságba, azonban a jó hit még nem elegendő a gyakorlati eredményekre. Minden delegátus azzal a jó szándékkal jött ide, hogy a teljes leszerelést előkészítse, de Litvinov átfogó és egyszerű ajánlatai mégis nagyon egyszerűek. A teljes leszerelés, amint ezt az oroszok kívánják, a biztonság megfelelő garanciája nélkül nem változtatna a jelenlegi állapoton. A katonák katonák maradnak akkor is, ha haza küldenék őket és mindent élőiről kellene kezdeni. A kis államok továbbra is ki volnának szolgáltatva a nagyok kényére-kedvére és éppen ezért büszke a francia kormány, bogy a vitába bevetette a biztonság tételének megvitatását, mert csak ezen ■az utón lehet valódi leszerelésre jutni. A íőnehéz- ség a nemzetközi érzés hiányában rejtőzik és az a bűnös abban, hogy az államok nem vállalják a támadó állammal szemben alkalmazandó közös védekező .intézkedéseket. Ez a határozat elegendő volna, hogy a jövőben minden támadást lehetetlenné tegyen. Ezt a feladatot kell az uj biztonsági bizottságnak megoldania. A német közvetítő indítvány Paul Boncour még köszönetét mondott az orosz delegációnak megjelenéséért és ezután ÍBernstorff gróf német delegátus avatkozott a vitába. Csak Wilson tizennégy pontjára kell emlékezni és akkor kitűnik, hogy a népszövetségi gondolat megteremtője valami olyast gondolt, mint a szovjetdelegáció. ; Bernstorff indítványozta, hogy a konvenció tervezetének második olvasásának terminusát tűzzék ki és minden kérdést, tehát az orosz ajánlatokat is, ez alkalommal vitassák meg. Benes dr. is csatlakozott a német indítványhoz s emlékeztetett arra, hogy 1922-ben a norvég kormány íb ajánlatokat tett a teljes leszerelésre. Ezekből az ajánlatokból indultunk ki — mondotta ■Benes —, de arra a meggyőződésre kellett jutnunk, hogy a dolog nem olyan egyszerű. Á leszerelési problémának gazdasági, szociológiai és politikai része van és nem egyszerű katonatechnikai kérdés. Hosszabb ügyrendi vita után, amelyben Litví- nov és Lunacsarszkij is részt vett, az oroszok hozzájárulásával elhatározták, hogy az összes javaslatoknak tárgyalását a konvenció tervezetének második olvasására halasztják. A biztonsági bizottság Ezután megkezdődtek a biztonsági bizottság összetételére vonatkozó tárgyalások. A bizottságba a leszerelési b:tol is ágban képviieu huszonegy népszövetségi állam delegátusokat küld ki. Oroszországot és Amerikát is felhívták a biztonsági bizottságban való résztvételre. Wilson amerikai delegátus azonban kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem működik közre a biztonsági bizottság munkájában, nagy súlyt fekted azonban arra, hogy a leszerelési bizottság munkájában továbbra is részt vegyen. Látvinov hasonlóképpen megtagadta, Oroszország résztvételét, de kijelentette, hogy a biztonsági bizottság munkáját azzal a figyelemmel kisérik, amennyit számukra engedélyeznek. Benes dr. ajánlatára a leszerelési bizottság beleegyezett abba, hogy a szovjetkormány a biztonsági bizottságba megfigyelőt küldjön ki. A biztonsági bizottságban tehát Amerikának nem lesz képviselője, a szovjet pedig megfigyelő utján vesz részt a bizottság munkájában. Wilson azonban megígérte, hogy tolmácsolja kormányának a leszerelési bizottság azon kívánságát, hogy Amerika is a biztonsági bizottságba legalább megfigyelőt küldjön. Ezután a biztonsági bizottság munkaprogramjáról folyt a vita. A biztonsági bizottságban orosz részről Litvinov lesz egyelőre a megfigyelő. Megelégedettség Genfben A bizottság körében általános a meglepetés, hogy a megnyitó ülés tárgyalásai olyan simán, folytaik le és hogy az orosz delegáció enyhe tómát, és a szizifuszok ismét megkezdik a békeszikla görgetését De élet ez, ha igy kel élni a szikla föltólása és visszazuhanása között? Ez az az uj világrend, amely a régi bűnös élet helyén uj, tisztultabb paradicsomot épített? Nem hihetjük el, hogy volna valaki, aki e groteszk balanszirozás örökkévalóságát jónak tartaná, vagy hinne a nadrágtartó gumijának abszolút tartósságában. Nem jő egyetlen szögön függni, semmiképen. Eddig csak a közép- és keleteurópai népek kiáltottak föl, ők hangoztatták, hogy változtatni kell, de mintha Nyugat, amely mindmáig a jól elvégzett kötelesség és a szép hősiesség aranyos ködében élt, ma szintén a nyugtalánkodók táborába szegődne. Ebből a szempontból tanulságos és hasznos az olyan hét mint az elmúlt v.olt amely egymást kergető bajaival odalöki a kételkedők szeme elé a helyzet valódi rajzát, azt a mindenféle nyavalyát, melyet nem lehet flastromozni, hanem alapvetően kezelni kell. A párisi lapok szomorúan állapítják meg: a bécsi kongresz- szus után negyven évig nem volt európai komplikáció, Versailles óta tiz év sem telt el és minden máris recseg-ropog. A dolog lényegéhez Párisban még nem jutottak el, csak Londonban, de a tudat alatt már oszlik a köd — és a traverzén küzködő ember láttára már ■el-elhangzik az indítvány: le kell venni őf? arról a vasgerendáról, hiába mondták, hogy ez a Versailles-traverza lesz az, amely az uj világ épületét tartani fogja. A gerenda nem illeszkedik be szervesen Európába, szabadon 1Ö& hijpbál^Izik §& az ember sir rajta, i t * i