Prágai Magyar Hirlap, 1927. november (6. évfolyam, 249-273 / 1583-1607. szám)

1927-11-11 / 257. (1591.) szám

1927 norember 11, péntek. MŰSORON KÍVÜL IDEGENFORGALOM Pária, november 10. Ez a tizenkilenc lengyel átutazó, akik most fegyveres zsandárok között ülnek a pá­risi Cour d'assise tárgyalótermében, távolról sem vonz annyi nézőt, mint Schwarzbard. A terem üres lenne, ha a sok gyilkos nem töl­tené ki a padokat. Ahová néz az ember, egy- egy szakállas gyilkos. Idegenek. Átutazó ide­genek. öt közülök csak rövid ideig marad már itt, mert legalább ötnek biztosan le fog­ják vágni a fejét. Az első, Wladek, az elnök, a banda feje. Wladek specializálta magát a fejszére. Ha csak tehette, elkerüiie a .revolvert vagy a kést; valami mániája volt ez neki, hogy fej­szével gyilkolt. Négy fejsze fekszik az elnök asztalán, Wladek fejszéi. Wladek időnként gyöngéden néz a fejszékre, simogatja pillan­tásával a szerszámokat. Látszik rajta, hogy ha a kezébe adnának egy ilyen fejszét, más irányt tudna adni a tárgyalás menetének. Mindenkinek van valami gyöngéje. Wladek a fejszéket szerette. A többi tizennyolc már nem Ilyen egyéni, inkább csak tipusok. Ezek össze-vissza gyil­koltak, késsel, ököllel, bunkóval, revolverrel, keresztbe és kasul egész Franciaországon, Nizzától Liliéig. A vádirat 250 sűrűn gépelt oldal. Két napba tellett, amíg a lengyeleknek a jegyző fejükre olvasta kirándulásaikat. Ez; a 250 oldal csöpög a vértől. Nincs az a rém-j regény, ami különbet tudna. Itt egy fej, ott egy fej» Hl egy forint, ott egy forint, — igy j utaztak a lengyelek Franciaországban. Legtöbbször hatosokért gyilkoltak. Nem, ezok a lengyelek nem anarchisták, j Nem lehet rájuk fogni, hogy valami különös j előszeretettel polgárokat és főurakat gyilkol- J tak volna. Kedvenc trükkiük volt egy-egy gyári munkás, vagy másfajta proletár legyil- j kolása, elhagyott külvárosi utón, ha az áldó- j zat szombat este bérrel a zsebében ballagott! haza. Száz, kétszáz frank reményében már fejszézett Wladek. Nézett a kicsire is, nem volt nagyigényü ember. Legtöbbször zavar­ban van, hogy mit ismerjen be, mit tagad­jon? Inkább csak kötelességérzetből tagad egyes eseteknél egyideig, aztán, ha sokáig tart a bizonyítás, rávágja, hogy úgy volt. Nem számit már. Lille-ben egy munkást száz frankért? Lehet, nem emlékszik, A többi tizennyolccal álmodni lehet. Mindegyik egy-egy Barabás. Szakállasak, gyámoltalanok. Bólogatnak, ha az elnök kér- ! dez tőlük valamit. Legtöbbször nem is értik, mert nem tudnak franciául s a tolmács iá-' radt már. Az ügyész is csak ímmel-ámmal j turkál a vádiratban. Kisebb rablógyilkossá­gok fölött elsiklanak: nem érdemes bíbelődni velők. Mindenkire jut itt néhány esztendő, guillotin vagy kényszermunka, Biribi vagy örökkévalóság. Mint a jóllakot ember, aki előtt bőségesen terített asztal áll, csak válo­gatnia kell az Ínyenc falatok között: úgy tol­ja félre az ügyész a szerényebb rablások ap­ró fazekait. Nem érdemes mélyebben bele­nézni. Mindenki jóllakhat itt torkig. A védők szunyókálnak. A tárgyalás lég- ( alább két hétig eltart, céltalan, hogy közben < felizgassák magukat. Majd a végén be fogják , bizonyítani, hogy védenceik terheltek és hü- 1 lyék. Az egyetlen érv az esküdtekkel szem- ] ben, akik most jóvátehetik az utolsó évek szapora felmentéseit. Itt fejek fognak hulla- a ni, hogy csak úgy kopog. Legalább öt fej, — <1 mondja az egyik ügyvéd. ti A gyérszámu közönség számitgtaja az öt \ esedékes fékjét. Az esedékes fejek mind bo- rotválatlanok. Idegen, sötét, szláv fejek. Ki­nyomott állkapcsok, tompa orrok, széles szá­jak. A szemekben egykedvű közöny. Valami lengyel faluból indultak el, Wladek meg­szervezte őket Parisban s végiggyilkolták Franciaországot, ők a „lengyel banda". Híre­sek, mint egy zenekar. A jámbor, szelíd francia esküdtek fejcsó­válva bámulják őket. Tiz frankot kapnak fe­jenként és naponta azért, hogy igazságot szol­gáltassanak. Van köztük szegény ember, munkás, kishivatalnok, aki ráfizet erre a 1 tisztességre. A per különben is egyike a ritka > eseteknek, mikor a franciák ráfizettek az j idegenforgalomra. Wladek időnként vigyorog t egyet. Mikor az ügyész be akarja bizonyítani, [ hogy ellopott valami ezüstórát, legyint a ke- < révei. Mintha azt mondaná: micsoda szőrszál- , hasogatás. ő, Wladek, nem szőrszálakat szokott ha­sogatni. A legkevesebb, amit hasogatni szo­kott, az egy koponya. (m. s.) * ....---_ I An gol munkanélküliek j karavánja i a London, november 10. Kétszázhatvan i munkanélküli bányamunkás tegnap gyalog­szerrel indult Newportból Londonba. A felvo­nulást. Cock, a bányamunkások radikális tit- il; kára szervezte meg. A szokatlan karavánozás- n nak az a célja, hogy figyelmeztesse a kor- 1 mányt a bányamunkások súlyos helyzetére, I amelyet a bányák tartós zárvatartása idézett ír a Katonaszökevényként letartóztattak Pozsonyban egy budapesti ügyvédet Sámuel Jenő dr., aki magyar állampolgár, a csehszlovák ható­ságok szerint nem vesztette el 35 év előtti ruszinszkói illetőségét Bukarest, november 10. A bukaresti hadbíróság ama délelőtt kezdte meg a Mianoi- lascu-pör tárgyalását. A tárgyalás iránt egész Romániáiban óriási érdeklődés mutatkozik A közjföSSogófí szerint a por, melynek súlyos politikai következményei lekötnek, végre tiszta képet fog nyújtaná Románia tulajdon­képpeni mentalitásáról, Károly extrónörökös népszerűségéről vagy népszeahitiienséjgiérőL . A román cenzúra mindent megtesz, hogy a tárgyalásid; alatt elhangzott ké­nyes nyilatkozatok ne kerüljenek nyilvá nosságra, de mivel a bukaresti hadbíró­ság épületét már a kora reggeli órák óta nagy tömeg szállotta meg, nehéz lesz a tárgyalás eseményeinek kiszivárgását meggátolni. A sok védőn ikmvül aliig néhány -személyt bo­csátottak ugyan a tárgyalóterembe, dte a vé­dők mdudemfesetre gondoskodni fognak, hogy a tárgyalás anyagát minél székesebb körben ismertté tegyék. A fiatal és rendkívül elegáns vádlott nyugodtan és mosolyogva lépett á tárgyalási terembe. A védelem azt javasolta, hogy a tárgyalást napolják el, müvet a 37 .beidézett tanú közül csupán négy jelent meg. Mint ismeretes, a védők Károly herceg megjelenését is kérték, de a kormány magától értetődően nem engedte meg az extrónörökös beutazását. A védők a kormánynak ezt az eljárását jogtalannak bélyegzik, mivel lehetetlen, hogy a hatóságok meggátolják a legfontosabb mentőtanu megjelenését. A miikor a bíróság elutasít ja az élmupodási ja­vaslatot, a védők azonnal uj rohamot indíta­nak és kétségbevonják a hadbíróság kompe­tenciáját. Joanitescu védő, aki szsemmeOMtíhia- tóan a 'legbátrabb és a lieghancáasabb a vé­dők között, törvénytelennek tartja az ostroan- élllapot fon tartását. — Nyolc év óta nincs bábom többé s Romániában még mindig kivételes állapotok uralkodnak. Ez szégyen és mit fog Európa rólunk gondolni, ha még a béke kellős köze­pében sem tudunk visszatérni a normálig ál­lapotokhoz és kénytelenek vagyunk orszá­gunkat kivételes hatalommal, diktatúrával s a polgári jogok semmibevevésével kormá­nyozni! Joaniiteeeu izgatott közbekiáltásai külön­ben is nagy nyugtalanságot keltettek a te­remben és a tárgyalást vezető elnök kényte­len volt a ' védőt többször TCudreulasitani. Beavatott körök saerint a védőket, főleg Joa- indftefsou ügyvédiét, Károly extrónörökös szá­mos. ü$gjj£j|. tegye .őrzi, hogy a %gyal£s alatt. aimiikor a védők gyakran exponálják magu­kat a trónörökösért és hevesen támadják Bratianu rendszerét, senki kárt ne tegyen testi épségükben. Ennek ellenére a védők helyzete mégis kényes s egyes jelentések szerint a kor­mány máris intézkedett, hogy a leghar- ciasabb védőket valamilyen formában elnémítsa, Joamiiiiescu ügyvéd a mai tárgyáíláson - továb­bá azt indítványozta, hogy a HohienzoíLebn- esailád több meg nem jelent tagja etilen ©lö­vess tési parancsot adjanak ki. Amikor a vé­delem a katonai bíróság iflletékteOien/ségét hozta föl, a tárgyalást vezető Vladtescu ezre- deis-haidbáró feflffüggieiszti a tárgyalást. A bíró­ság tanácskozásra vonul vissza, maijd kihir­deti a határozatot, amely szerint a haditör­vényszék illetékesnek mondja ki magát az ügyben. A határozat kihirdetése közben az ügyész iés a védő között éles szóharc keletke­zik. Az áLamügyész hosszabb 'beszédben cá­folta a védélem érveit, de a védők állandó közbeÖMiáltásaikkal annyira megzavarták a szónokot, hogy az végre is teljesen megza­varva kénytelen volt röviden befejezni mondanivalóját. A kormány röpirata Bukarest, november 10. Ma jelenik meg a kormány röpirata, amely a Károly extrón- örökösre vonatkozó összes iratokat tartal­mazza, Politikai körökben a röpiratot óriási érdeklődéssel várják. — Teodóra tengerész-'1 tisztet, akiről ml is jelentettük, hogy Párás­ból jövet a magyar-román határon letartóz­tatták, most szabadion bocsátották, amennyi­ben podgyászát átvizsgálva benne semmi kompromittáló iratot nem találtak. Uj román torvény a közrend biztosításáról Bukarest, november 10. A Politika jelen­tése szerint a kormány végleg engedélyezte a nemzeti parasztpárt gyulafehérvári kon- gresszusát, de messzemenő rendszabályokat foganatosított. A kormány tegnap törvény­javaslatot terjesztett a kamara elé, amellyel módosítja és szigorítja a közrend megzavará­sának elnyomására vonatkozó eddigi tör­vényt. Az uj törvényjavaslat szerint aki szóval vagy irásban, vagy bármely más módon akcióba kezd az alkotmányos kormány- forma, és a dinasztikus rend ellen, 6 hónaptól 5 esztendeig terjedhető fogház- büntetéssel és 2—100 millió lejig terjed­hető pénzbüntetéssel sújtható Aki célzatos híreket terjeszt a kormánytor­ma és a dinasztikus rend megváltoztatására vonatkozólag, 6 hópaptól 2 évig terjedhető fogházzal! és 5000—10.000 lejig terjedő pénz- büntetéssel sújtható. Megegyezés készül a szlovenszkóí vasipari bérmozgalomban Pozsony, november 10. (Saját tudósitónk­tól.) A Gyáriparosok Országos Szövetségének pozsonyi székhazában napok óta folynak a szlovenszkóí vasipari munkáltatók és munká­sok között a bértárgyalások. Mint pozsonyi tudósítónk írja, a tárgyalások egyezséggel fognak végződni. A munkások követelése az, hogy évi bérük 10 százalékát egyszersinin- denlvori beszerzési segély címén kapják meg, néhány üzem azonban már előre bejelentette, hogy nem hajlandó a munkások követeléseit teljesíteni. Néhány üzem akceptálni hajlandó a munkások követeléseit, de nem oly mérték­ben, mint azt a memorandum felsorolja. A megállapodásoknak nem csupán az az akadá­lya, hogy a gyárosok között nincs meg az összhang, hanem akadályozza a tárgyalások gyors lefolytatását az a körülmény is, hogy a szociáldemokrata szakszervezetek, amelye­ket a kollektív szerződés köt, nem akarnak e kérdésben lépést tartani a kommunisták­kal, akiket a tárgyalási asztalh/z sem enged­nek. \ munkaadók rábízták a munkásokra, hogy a két párt közötti affért önmaguk intéz­zék el és csak azután hajlandók dönteni a bérkövetelés ügyében. Békepropaganda Angiiéban London, november 10. A Guildhallban tegnap este megtartott lordmayor-banketteD Baldwin nagy beszédet mondott, amelyen fő­leg Franciaország és Németország közeledésé­nek üdvös hatásaira mutatott rá. Briand és Stresemann ragyogó példát adtak és a többi európai nemzetnek követni kell e két nagy ál­lamférfin igazi békeszeretetét. Nagybritánnia és Oroszország viszálya, folytatta a premier­miniszter, egyelőre még nem jutott a megoldás stádiumába. Nem Anglia kereste ezt az ellen­tétet és amint a szovjet hajlandó lesz a nem­zetközi érintkezés szabályait betartani és az idegen államok belügyeibe való beavatkozás szokását megszüntetni, máris szó lehet a megegyezésről. A Guildhall békebankettjével kapcsolat­ban Lord Cecil és Lloyd George is megkezd­ték békepropagandájukat az ország vidéki vá­rosaiban. Tegnap váratlan segítőtársat ta­láltak sir Robertsonban, az angol hadsereg volt vezérkari főnökében, aki jelentős beszé­dében katonatiszt létére elitélte a háborút és a fegyverkezést. Robertson felsorakoztatta a világháború borzalmait, hogy elrettentő pél­daként állítsa hallgatósága elé. így például többek között megemlítette, hogy egy-egy an­gol pergőtűz a háború alatt, egy-két. milliárd aranykoronába kerül, azaz annyiba, amennyi­be Angliában az összes kórházak feutartása kerül évenként. Zsarolás miatt letartóztatták egy ruszinszkói magyar nyeivü lap kiadóhivatali igazgatóját Ungvár, november 10. (Ruszinszkói szer­kesztőségünktől.) Az Ungváron megjelenő „Élet" c. hetilap kiadóhivatali igazgatóját, Stiauszmann S. ungvári lakost, az ungvári rendőrség tegnap tettenérte, amikor egy megírt cikkel a kezében háromezer koronát akart kicsikarni Lebovics ungvá­ri bőröndkészítőtől. A bőröndkészítő, mikor a róla szóló kom­promittáló cikket elolvasta, igen megrémült és könyörögni kezdett, hogy álljanak el a köz­lemény leadásától. Strauszmann állítólag azonban csak háromezer korona lefizetése el­lenében volt hajlandó a cikket megsemmisí­teni. Alkudozás kezdődött mug a két fél kö­zött, mig végre a sarokba szorított Lebovics hajlandónak mutatkozott ezerötszáz korona le­fizetésére. Mielőtt azonban a pénzt átadta volna, ér­tesítette az üzletről a rendőrséget, amelynek egyik detektivje az előlegül átadandó négy darab százkoronás szériaszámát feljegyezte. Mikor azután az 1100 korona kifizetésére ke­rült a sor, a Lebovics üzletében elrejtőzött detektív a kellő pillanatban előlépett és a kiadó- hivatali igazgatót letartóztatta. Vallatása során kiderült, hogy egy Sehrei- ner nevű nyugalmazott őrmesterrel is hasonló üzletet akart kötni, de mivel az üzlet nem si­került, a cikk a lapban napvilágot látott. A rendőrség egyébként erősen tikolózik, semmi­féle részletes felvilágosítást nem ad, az „Élet" ugyanis mint a Rozsypál alkormányzót állandóén di­csérő sajióemgánum ismeretes. 5 'Pozsony, november 10. (Saját tudósítónk­tól.) Az illetékes katonai hatóság intézkedé­sére Pozsonyban letartóztatták tegnap Sámuel Jenő dr. budapesti ügyvédet, a Vázsonyi- emlékbizottság tagját, aki Vázsonyi emlékiratainak terjesztése cél-, jából tartózkodott Pozsonyban. Az ügyvédet véderő elleni bűntettel vádolják és beszállítot­ták a Kereszt-utcai katonai fogdába, ahonnan Ungvárra fogják szállítani, ha közben szabad­lábra nem helyeznék. Sámuel Jenő dr.-t ugyanis évek óta mint katonaszökevényt körözi az ung­vári hadbíróság. Az ügyvéd a legnagyobb csodálkozással értesült erről, mert Budapesten született, gyermekkora óta Budapesten lakik, ott is járt iskolába és magyar állampolgár. á csehszlovák hatóságok véleménye szerint azonban Sámuel Jenő dr. csehszlovák állam­polgár és miután nem tett eleget sorozási kö­telezettségének, ezért mint katonaszökevényt körözték. Édesatyja ugyanis 35 évvel ezelőtt a ruszinszkói Valócon lakott s onnan elköltözött anélkül, hogy Magyaror­szág javára később optált volna. Ha tehát csehszlovák állampolgárságát nem veszítette el még fia, a csehszlovák hadseregben lett volna köteles szolgálni — mondják a csehszlo­vák hatóságok. Ezzel szemben Sámuel dr. azt állítja, hogy a nagykanizsai honvéd gyalogezrednél szolgált, sejtelme sem volt arról, hogy Csehszlovákiá­ban kellett volna szolgálnia. Az erre vonat­kozó iratokat védője táviratilag kérte besze­rezni Budapestről és Nagykanizsáról. Remél­hető igy, hogy Sámuel Jenő dr. rövidesen szabadlábra kerül. A Manoüesca per tát aiása &ÍH ’jLS- - ■ A véd-alem a HohenzoUem-csaBád fagjaássak elővezetését kérte — ücassSSesca védő az ostronQáüapoS ellen — A vidásii és elegáns Manoiiescu

Next

/
Oldalképek
Tartalom