Prágai Magyar Hirlap, 1927. november (6. évfolyam, 249-273 / 1583-1607. szám)

1927-11-10 / 256. (1590.) szám

j.*ü7 november 10, esttflJrtflk." —1 111 11 ................ A károsultak százai siratják a Munkácsi Leszámitolá Banknál elvesztett pénzüket A kisemberek minden megtakarított vagyonkája elúszott a bűnös manipulációkon — A bank urai megmentették pénzüket Vngvár, november 8. (Ruszin sakói szerkesztőségünktől.) A Munkácsi Leszámítoló Bank csődtömeg gond­nokának a bank ellen tett bűnvádi feljelentése óriási konsternációt keltett a bank volt igaz­gatóságának körében, de annál nagyobb meg­elégedést keltett a károsultak százai között, amennyiben remélik, hogy dacára a bankérdekeltség magas összeköttetéseinek, az állam- ügyészség mégis csak megindítja a vizs­gálatot és megmenti a károsultak terhére azt, ami még megmenthető. Hogy a bank manipulációi következtében egészében, vagy részben elveszett kisebb-na- gyobb pénzösszegekről csak kivonatos statisz­tikát közöljünk, az ügyészségnél fekvő felje­lentés adataiból a károsult kisemberek alábbi sorát mutatjuk be: Weiser Márkus 55 ezer, Lec-ze Elek 3302, Bérlik Iván 446, Fbder Eszter 3 ezer, Scheiber Olga 11.860, Schönfeld Rozália 24 ezer, Reis Ignác 1797, Katz Regina 3033, Kesztenbaum Záli 9 ezer, Buck Margit 1400, Auslander Iz­rael 2500, Mayer Zsigmond 2053, Mayer Dá­vid 3079, Klein Dávid 1000, Mittelmann Gyu­la 1458, Stem Mór 1Ó0, Stern Mózes 500, Da- vidovits Rifke 400, Limbach Vilmosné 1000, Neumann Jakab 14.800, Kondor János 143, Klein Leopold, 1584, Klein Jolán 16.975, Östreicher Háni 1800, Gottesmann Mózes 2500, Gottesmann Henmann 4000, Herskovits lse 27.034, Mermelstein Vilmos 42.897, Rupp Frida 5000, Birnbanm József 3308 és Lieber- mann Sámuel 2047 korona összegű betétet vesztettek el, mint keservesen megtakarított pénzüket, melyet a betétek szedésének tilalmi ideje alatt helyeztek el a bankban annak reményében, hogy az ígért magasabb betétkamatot valóban meg­kapják. Az elsoroltak azonban elenyésző csekély töredékét alkotják a károsultak töme­gének. A bank csődtömeggondnoka bűnvádi feljelentésében néhány konkrét esetet részle­tesen is megvilágít, melyek közül egyik-másik valósággal regénybe illő. így a többek között bemutat a csődtömeg- gondnok egy Gedajlovits Smil Chajem nevű földhöz ragadt szegény falusi könyvkötőt, aki a felesége hozományából vásárolt ház vétel­árát bízta a Leszámítoló Bank kezére. Az 1925 február 24-én kiállított betétkönyv tanúsága szerint 19.033 koronája volt Gedajlovitsnak a bankban, pénzét azonVnri többszöri sürgetése dacára sem fizették ki neki, hanem a betét­könyvre egyszerűen rávezették a három havi felmondás megtörténtét, a kifizetést pedig kü­lönféle ürügyek alatt addig halogatták, mig a bank kényszeregyezségbe, majd csődbe ju­tott s a betétösszegnek nyoma veszett. Rámutat a csődtömeggondnok Meisels Bernát munkácsi iparos esetére, akitől 1924- ben egy 4400 koronáról szóló amerikai csek­ket vett át a bank behajtás végett, a csekk­nek ellenértékét azonban a felszólítások és bűnvádi feljelentések dacára máig sem fizet­ték ki. A két konkrét ügyben az ungvári tör­vényszék vizsgáílóbirája a károsult feljelen­tőket már ki is hallgatta, de ennek dacára edő.ig semmiféle intézkedés nem történt. A csődtömeggondnok azt állítja, hogy az intézet volt igazgatósági és felügyelőbizottsági tagjai a moratórium, felszámolás és kényszer­egyezségi eljárás tartama alatt felhasználták és felhasználják az időt or­ra, hogy lassankint egész vagyonukat el- idegenitsék, megterheljék, cégüket meg­szüntessék, megváltoztassák és egészen uj cég alatt folytathassák üzleteiket s ezáltal az okozott óriási kárösszegek behajtását egyszer s mindenkorra lehetetlenné tegyék. Ezt az állítását az iparhatóságtól beszerzett hi­vatalos adatokkal névszerint és részletesen igazolja. így csak a vagyonmegterhelési téte­lek közül mutat be néhányat, mint például S. O. munkácsi lakos igazgatósági tagot, aki va­gyonát az egyik bank javára 60 ezer koroná­val terhelte meg. De van olyan is, mint pél­dául W. D. munkácsi lakos, aki több bank ja­vára hajtotta végre ezeket a bűnös manipulá­ciókat, tétenként 1813, 268 ezer, 17 ezer, 22.170 é* kétezer koronával terhelte meg ma­gát. Egy másik igazgatósági tag ingatlana 60 ezer koronával, mig egy harmadiké 400 ezer koronával megterhelten várja a „következmé­nyeket*'. Kisül továbbá, hogy a bank közgyűlése ál­tal kimondott felszámolás is szabálytalan és törvényellenes volt, mivel az erre vonatkozó határozatot az ungvári törvényszék megsem­misítette s igy a felszámolás és az azt végző felszámolók ténykedései érvénytelenek. A legsúlyosabban érinti a károsultak szá­zai között a Nagylucskai Takarékpénztár sze- génysorsu betéteseit és részvényeseit a Leszá­mítoló Bank gazdálkodása, amennyiben a Le­számítoló Bank a Takarékpénztárral történt Genf, november 8. A népszövetség egyik speciális bizottsága szenzációs határozatot hozott, amelynek rendkívül nagy jelentősége van, nemcsak azért, mert Közép- európa minden egyes államában közvetlenül is tizezreket érdekel a dolog, hanem azért is, mert evvel a határozatával a nemzetek nagy testületé nyíltan bevallja, hogy a „békeszerződések" tart­hatatlanul abnormális, valósággal lappangó hadi­állapotot teremtettek. Európában ugyanis százezrekre megy azok­nak a száma, akik a régi állapotok felbontása kö­vetkeztében hazátlanokká váltak. Nem beszélve a Szovjetoroszországból elmenekültekről és a török birodalom területéről kiutasított örményekről, az újonnan alakult államok is töméntelen embert kényszeritettek távozásra, akik most semmiféle állampolgársággal nem bírnak és útlevél nélkül lévén, mindenütt nehézségeknek és zaklatásoknak vannak kitéve. Ezeknek a valóban szánalomra méltó hontalanoknak a helyzetén akart segiteni a népszövetség, amikor egy bizottságot küldött ki a Kassa, november 8. A háború után idők dezorganizálták Európa szervezetét és megteremtették a hontalanság szo­morú fogalmát. Emberek ezrei és tízezrei vannak, akik igen gyakran tisztán formális okokból egyet­len államban sem bírnak állampolgársággal, nem tudnak hozzájutni útlevélhez és illetőségi iratok­hoz, nem részesülnek semmiféle polgári jogban. Borzalmas dolog hontalannak lenni egy olyan országban, amelynek hatóságai bizalmatlanok és talán bizalmatlanoknak is kell lenniök. Moneto Károly, akinek naplójegyzetei itt következnek, saját hibáján kívül lett hontalanná az összeomlás után és arra kényszerült, hogy mindenféle igazo­ló irat nélkül Románia földjén éljen. Végül is az ezerszeres zaklatási,/ és a kenyértelenséget nem bírta ki és nyakába vette a világot. Naplójegyze­teiben, melyek külföldi lapokban is megjelennek, a következőkben Írja le izgalmas menekülését: — Nem kaphat tőlünk útlevelet, ön állampol­gárságnélküli, mondja keményen és határozottan a román tisztviselő. Jó. Akkor tehát útlevél nélkül fogom meg­tenni. A kávéházban, ahová gondolkodva lépek, egy fiatalember tanácsot kér tőlem. Rövid szavak­ban vázolja helyzetét. Ugyanaz, mint az enyém. — Ha akarsz, jer velem. Holnap átmegyek a határon. Kemény kézfogás. Retten vagyunk. Nincs mit vesztenem, ebben a pillanatban társam is Ugyan­úgy érez. Látom belső küzdelmét, szája szögleté­nek mozgásán. Nemsokára a vonaton ülünk. Gr Célunk három órányira van. Egy kis határfa­lu. Kiszállunk. Egy negyedóra múlva egy sötét parasztszobában kuksolunk. Kopogás nélkül lép be valaki. Hosszasan és óvatosan figyel. — Hogyan tetszünk önnek? — kérdezem. — Át akarnak menni? — Igen. Csempész. A tárgyalásokat suttogva folytat­juk. Egy óra múlva megvan a megegyezés: nyolc dollár kettőnkért. — Mikor visz át bennünket? — Amikor egész sötét lesz. Esti fél tiz óra. fúziójáról szóló jegyzőkönyvet soha be nem terjesztette s igy lehetővé vált, hogy a Taka­rékpénztár felszámolásánál felszámolói minő­ségben szerepeljen. így a Takarékpénztár ösz- szes vagyonértéke a kezeihez jutott, de a be­tevőknek járó összeget a mai napig ki nem fizette, bér arra a bank köteles lett volna. Ezt pedig a feljelentés adatai szerint úgy érte el Neumann Dezső volt bankigazgató és kormánybiztos, hogy a csődnyitást megelőző kényszeregyezségi eljárásban feleségének ne­ve alatt — kit saját engedményesként szere­peltetett — bejelentette, hogy neki a Leszámí­toló Bankkal szemben 77 ezer korona köve­telése van, dacária annak, hogy ez az összeg a L. Bank könyveiben úgy szerepel, mint a Nagylucska és Vidéke Takarékpénztár fel­számolásából befolyt összeg. Érdekes, hogy a feljelentés anyaga olyan óriási aktatömeg, hogy feldolgozása egész sereg munkaerőt igényel. kérdés tanulmányozására. A bizottság elhatározta, hogy a nemzetiség nél­küli, illetőleg állampolgársággal nem biró szemé­lyek számára egyforma mintájú okmány állítandó ki, mely mint nemzetközi útlevél személyigazo­lásra és utazásra szolgál. A bizottság azt ajánlja, hogy a személyigazoló és utazási okiratot engedé­lyező kormánynak joga legyen azt meghosszab­bítani vagy elveszett helyett újat kiállítani. Az okirat érvényességének tartama elvben hat hó­nap és lehetőleg valamennyi országra szól. A népszövetség kimondotta, hogy az igazoló okmány nem jogosítja fel a tulajdonosát, hogy az okmányt kiállító állam diplomáciai vagy konzuli protekcióját igénybe vegye, valamint ezeknek a hatóságoknak sem ad jogot a protekcióra. A nép- szövetség ezen határozata nem érinti az egyes országoknak a beköltözésre és tartózkodásra vo­natkozó törvényeit és rendeletéit, Bem azokat a már megkötött és megkötendő egyezményeket, amelyek az orosz és örmény vagy más hasonló kategóriájú menekültekre vonatkoznak. i — Gyere aludni. Barátom megért. Gr Az ablakon kopogtatnak, ez ébreszt fel. A csempész várakozik. Hamarosan készen vagyunk. A ház mögé vezet. Ott vár ránk egy rutén pa­raszt egy ismeretlennel. Vállalkozónk panaszko­dik, a holdfényes és hideg éjszakára. Azután megparancsolja: — Vetkőzzetek le! Jó utat és Írjatok M ról. — És ha lőnek, mondja csak úgy melléke­sen, szaladjatok csak a paraszt után. Utolsó üdvözlet. És azután rajta. Ruháinkat a nyakunk köré kötjük. Csak ne­kem van táskám. Félig lehajolva megyünk. A ku­tyák ugatnak, mint az őrültek és néhány kilomé­teres körzetből százszoros feleletet kapnak. Fé­lünk, hogy elárulnak. A paraszt megáll. Egy deszkafal elzárja a ki­látást. Négy csupasz alaknak árnyékát látom. A nyak köré kötött ruhák groteszk malomkerék­ként hatnak. Percekig várakozunk igy. A paraszt végül felemeli fejét. Ijedten tartjuk vissza lélek- zetünket. A levegő tiszta! Ismét megijeszt egy kutya ugatása. Mindig hangosabban ugat. Magányos ház mellett suha­nunk el. Egy paraszt álmodozva támaszkodik a kerítésnek. Igaz, hiszen holdfényes éjszaka van és némelyeknek ilyenkor még szerelmi gondjaik is lehetnek. A kutya végül elhallgat. Ura meg­kapta a hallgatási dijat. Gr A földeken keresztül megy a dolog. Macs- kaszeriUeg meghajolva csúszunk a göröngyökön és árkokon, meztelen lábainkra a kavicsok lyu­kakat fúrnak. Időről-időre a paraszt a földre veti magát és mi villámgyorsan utána. Akkor kémlel­ve feláll és éles köveken, meg szúrós füvön visz át. Társam anyás gyermek és sir fájdalmában. Az ismeretlen bátran kitart. Áthatolhatatlan bozótok kerülnek utunkba. Nem vettek észre. Azonban a kettős óvatosság pa­rancs, éles ágak hasítják lábszárainkat. Azután túl vagyunk a sűrűségen és az első patak az utunkba kerül. A hold ráveti árnyékunkat a víz tükrére. A paraszt begázol a vizbe, mi utána, a viz cuppan lábaink alatt. A patak veszélytelen. Távol lövés hallatszik. Még egy. Ott a szenw désben testvéreinkre vadásznak. Kegyetlenül kellemetlen érzés. A paraszt ideges lesz. A máaik csoportot amott övére vezeti. Gr Gyűlölöm a fényes holdat. Messze mutatja alakunkat. Ismét kövek, amelyek akadályozva feküsznek' utunkban. Talpunk már véresre szakadozott, de nem érzünk fájdalmat. Csak agyvelőnk tartós for­radalmát. Egy széles folyónak zúgása harsogja túl gondolatainkat. A paraszt térdre hull és imádkozik. Azután elveszi tőlem a táskát. Erősen meg­fogjuk egymás kezét. Úgy kulcsolódunk egymás­ba, mint egy vaslánc. És már az első lépésnél harcolunk. A viz a szájunkig ér és olyan sodró, mint egy dühöngő folyam. Ki jut át közülünk? Elérjük a folyó közepét. Szörnyű a víznek a sodrása. Már csaknem teljesen kimerültünk. Sze­gény társam lefordul és háttal a vizbe esik. Mintha néma megegyezés lett volna közöttünk, másodpercekre elengedjük egymás kezét. Egy fuldokló kiabál a borzalmas román éjszakán ke­resztül: mama!... mama!... Nem hagyom el, letépem ruháit a nyakáról. A paraszt és az ismeretlen segítenek. Az ismeret­len hátulról akarja támogatni és átkarolja. Tár­sam eszméletlenül kapaszkodik a parasztba és belém. Az idegen azonban elveszett. SegélykiáUás, küzdelem nélkül alámerült. Utolsó utján kísérői ruháink voltak, melyeket a viz magával sodort. Most azonban nem szabad éreznünk. Lépésről-lé- pésre küzdjük át magunkat a túlsó partra. A mo­hó folyó kikényszeritette adóját és zúgása gúnyo­lódva cseng fülünkbep. Gr Ismét mezők és kövek. Érzés nélkül vonszol­juk magunkat előre és előre, kimerültén és félig halottam Még két kis folyó vár ránk. Azokon is átgázolunk és már ruszin földön vagyunk. Fel! — le! — fel! — le! A paraszt ismét ka­tonai gyakorlatokat végeztet velünk. Egy kis dom­bon azután megáll és nem akar tovább jönni. Ru­ténül beszél és csak gesztusokkal tudjuk magun­kat megértetni. Ajánlok egy dollárt, kettőt, hár­mat. Mozdulataiból azonban észreveszem, hogy nem akar tovább jönni velünk, még ha vagyont is Ígérnénk neki. Leírja az utat, talán még négyszáz méter. Jó, megtesszük. Megragadom fiatal bará­tomnak a kezét és szaladunk, levetjük magunkat a földre, kémlelődünk, felemelkedünk és ismét szaladunk. Ott áll szemben velünk a ház, talán erre gon­dolt a rutén paraszt Kopogtatunk. Nincs felelet. Csöndes, lopódző hang csaknem félőriiltté tesz az aggodalomtól. Végre barátom fölnevet, egy kan­dúr ijesztett halálra. Kis idő múlva újból kopog­tatunk. Kinyílik egy ablak. — Ne kérdezzen sokat, onnan túlról jövünk*. Nem kérdezett semmit. Istenek hála. Benn vagyunk a lakásán, Jól el vagyunk rejtve. Egy színésznő nagy szerencséje halála után Londonból jelentik: Egy londoni ügyvédi iro­da megbízottja néhány nappal ezelőtt keresve ke­reste a londoni színházi körökben Grace Warner színésznőt, akivel nagy szerencse hírét akarta kö­zölni. Az ügyvéd a színészeknek elbeszélte, hogy egyik ügyfele, Emily Hughes, nála helyezte el végrendeletét, amelyet most ki akarnak hirdetni | Grace Warner előtt, mert ő a nagy vagyon örökö­se. A színészek nagy örömmel fogadták ezt a hirt, mert mindnyájan szerették Grace Warnert, aki nagy színpadi sikerek után hét esztendővel ezelőtt viszavonult a színpadtól betegsége miatt. Az ügy­védnek csak annyit tudtak mondani, hogy tudo­másuk szerint kis vendéglőt nyitott Londonban valamelyik külvárosban, hogy megélhessen. Az ügyvéd tovább kV - ‘ott ezen a nyomon és megtud­ta, hogy Grace ‘ mer néhány hónappal ezelőtt meghalt egy kórházban. Még halála után is üldözte a sors ezt a színésznőt, aki éppen akkor volt kénytelen visszavonulni a színpadtól, amikor sok küzdelme után végre ráragyogott a dicsőség. A szini kritika elismerte róla, hogy soha angol szí­nésznő nem játszotta olyan kitünően Júlia szere­pét, mint ő. Ebben a szerepben ismerte meg mű­vészetét Emily Hughes, egy különös nő, akinek nagy birtoka volt és gyönyörű kastélyában egye­dül lakott. Nagy vagyona ellenére kopott ruhát viselt s az volt egyetlen szórakozása, hogy időn­ként Londonban töltött néhány hetet és megnézett egy-két szini előadást. Grace Warner művészete annyira elragadta, hogy ezentúl gyakrabban ellá­togatott Londonba és mindig ott volt a színház­ban, amikor kedvence játszott. Meg is ismerkedett a művésznővel, barátságot kötött vele, gyakrab­ban meghívta a kastélyba és kijelentette neki, hogy nővéréül fogadja és gondoskodni fog arról, hogy öregségében nyomorba ne jusson. Hét esz­tendővel ezelőtt megzavarta barátságukat a szí­nésznő váratlan visszavonulása a színpadtól. Emily Hughes kijelentette ekkor, hogy többé nem megy Londonba: mit ke ssen ott, ha nem láthatja ját­szani Grace kisasszonyt? Ezután nem is találkoz­tak egymással, mert a színésznő, aki kénytelen volt kis vendéglőt vásárolni megtakarított pénzén, büszkeségében nem akart abba a gyanúba keve­redni, hogy talán gazdagságáért keresi Emily Hughes barátságát Emily továbbra is megőrizte szeretőiét iránta és megtartotta szavát: végrende­letében egész vagyonát Grace kisasszonyra hagy­ta. A sors azonban megakadályozta a művésznőt abban, hogy élvezhesse a nagy szerencsét: kevés­sel barátnője halála után ő is meghalt. A nagy va­gyon most. Grace Warner két szegény rokonára szállt. Útlevelet kapnék a hontalanok, akiknek nincsen állampolgárságuk Kétmillió ember, akiket hontalanná tettek a „békeszerződések" A népszövetség bevallja, hogy a békeszerződések tarthatatlan helyzetet teremtettek Az ezertorku halál fenyegetésein át szökik egy hontalan Romániákéi Ruszinszkéha WiSd-Westet teremtettek Európa szivében — Egy hontalan kalandos határátlépése % 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom