Prágai Magyar Hirlap, 1927. november (6. évfolyam, 249-273 / 1583-1607. szám)

1927-11-09 / 255. (1589.) szám

8 JzinfiAZ'ZEHEr A POZSONYI MOZIK MŰSORA: REDOUTE: A vörös táncosnő (Magda Sonja). ADLON: Lil nagy szenvedélye (Lil Dagover). TÁTRA: Jim la Houlette, a tolvajok királya. ELITE: Hagar fia. (Mady Christians). (•) Lebontják a londoni Convent Gardent. , jezték, azonban lehetséges, hogy kegyeletből a Londoni jelentés szerint a leghíresebb londoni j Convent Gardent még két évig meghagyják, operaházat le fogják bontani, mert a határos piac j (*) Schiller „Die Rauber“ és Goethe „Tor- kiszélesitéséhez szükséges ez a hely, ahol jelen- , quato Tasso“-ja a salzburgi ünnepi játékokon, lég a Convent Garden épülete áll. Az erre irá-| Reinhardt a jövő évi ünnepi játékok programjába nyúló tárgyalásokat, amelyek az operaház igaz- } Schiller és Goethe drámáit vette fel. A két darab- gatósága és a városi tanács közt folytak, már befe-1 bán Darvas Lili is fel fog lépni. Mersz-e Mary? Angol-amerikai operett a Király Színházban Budapest, november eleje. Az angol címe ez: Mercennary Mary s csak egy vékonyka ötlet kellett hozzá, hogy magyarra Mersz-e, Mary-vé fordítsa Stella Adorján. Mit mer Mary? Majdnem mindent. Oly tüneményesen öltözik és vetkőzik, annyi pompa, fény, dekorá­ció, selyem, szin, forma zuhogja keresztül három felvonáson és kilenc képen át az egész Maryt, amennyit csak a bécsi sablonoperettektől szöge­sen eltérő fiataloshevü angol-amerikai látványos­ság nyújthat. Három felvonás: a színnek, a csattogó ötlet­nek, a selyemnek, fénynek, a modern muzsikának forgó változata. Librettója is van a darabnak? Hogyne, több, mint valószínű, hogy van az is; igen, szöveget is írtak ehhez a rengeteg muzsi­kához, amely muzsikának két főkomponislája Vincent Youmans és Irving Caesar, mint hivata­los társszerzők, de a betétek dalainak szerzői is helyet kaptak ám: a híres Jósé Padilla, Ripp, Friedlander, Conrad és mindenki, még a magyar karmester, Bertha István is hozzáillesztette a ma­ga zengő zenei ötleteit. Kit bánt, hogy a szöveg el-elvész a jazz-band ritmusában, hogy egymásba olvadnak tréfás ötle­tei, hisz csupa vidámság, pattogó muzsika, látvá­nyosság és trükk ez a darab, anélkül, hogy külö­nösebben bosszantana az erős mese hiánya, vagy a vérszegény történet. Stella Adorján felékesi- tette a maga humorával a darabot, kedvesen csil­lognak az ötletraketák, Harmath Imre versszöve­geket irt, sem jobbat, sem rosszabbat, aminőt egy modern tangó vagy black-bottom megérdemel. Börleszk-angol humor — talán elkopott is mar a frázis, de túl a frazeológián, a darabban csak­ugyan ezt kapjuk. És zenét, és táncot, és görlö- ket, akiket egy Londonból idehozatott táncmű­vész, Mr. J. Piddock tanitott be sok próbaórán és rendezői ötleteket, pompásat, százat is, ame­lyek Tihanyi Vilmos ujjából pattantak elő és diszletet, tervezést, melynek alkotója Pán József. Az előadás túlságosan is bőkezű — a Király Szín­ház Londonnal és Newyorkkal akart versenyezni és tartja is az iramot. A darab főszerepét, a me­rész Maryt Péchy Erzsi, ez a brilliáns megjelené­sű művésznő játsza, pompás hangjával és játéká­val. Rátkai Márton remekbeszabott figurát ád a színpadnak, kellemes humoru szava, mozdulata; üditő megjelenésű Vaály Ilona, Orosz Vilma nagy­szerűen táncol és a színház uj felfedezett tehetsé­ge, Bársony Rózsi: esemény, a magyar operett újabb napjaiban. Latabár Árpád humora, Solthy György vidáman elegáns játéka, az uj kémikus: Major István tánca fokozott tempóban lendítették az előadást, mely csupa látvány, fény, szin, — mélyebb mag nélkül. Mivel azonban manapság sokkal többen akadnak, akik látni, nézni, szóra­kozni kívánnak három óra hosszat és nem erős­burokban termett gondolatmagokat törögetni, te­hát a darab sikere biztos. Az aztán más kérdés: megéri-e a revü-kultura azt a tenger pénzt, amit egy ilyen látványosság-óceán elnyel... De ki kérdi ezt? A Vígszínház ma adta századszor Szenes Béla darabját, a híres i Nem nősiilök-öt. A századik előadás azért volt érdekesebb az egyéb jubileumoknál, mert először került színre a Nem nősülök negyedik felvonása, Szenes posthumus tréfája, mely arról szól. hogy mi történik a darab befejezése után. Szenes Béla jó megfigyelésekkel aláhúzott finom humora csil­logott elő ebből a kis egyfelvonásosból is, amely végleg pontot tesz a nősüléstől riadó házastársak boldog sorsára. (—y—or.) (*) „Abies Irish Rose“ Budapesten. Anne Ni­chols ilyen cimü darabját öt éven keresztül adták szakadatlanul Newyorkban. A darab, melynek tár­gya a zsidó-keresztény világ, Newyorkban eddig kétezerszer került színre és Bécsben is nagy si­kerrel adták. A darab tulajdonosai és vállalkozói most Budapesten akarnak kibérelni egy színházat és a magyar művészekkel tárgyalnak az előadás­ról. Eddig Makai Margitot, Hegedűs Gyulát, For- rai Rózsit, Rátkai Mártont, Kürti Józsefet és Rótt Sándort szerződtették. (*) A berlini filharmonikusok Londonban. A háború óta most először, november közepén hangversenyeznek a berlini filharmonikusok Lon­donban. Wilhelm Furtwángler lesz a berliniek londoni karmestere. (*) A lengyel köztársasági elnök újra hang­versenyzik. Zürichi jelentés szerint Paderevszky, volt lengyel köztársasági elnök, húsz esztendő után újra fellépett Zürichben. Paderevszky ma 6(3 éves és egy csomó elsőrangú fiatal zongoramű­vésszel kellett erejét összemérnie. Zürich legna­gyobb terme zsúfolásig tele volt, bár a belépő­jegyekért Saljapin-árakat követeltek. A nagy művészi az egész város lelkesen ünnepelte és Pa­derevszky ragyogó játékával bebizonyította, hogy erősebb, mint valaha volt. A sajtó a legnagyobb bámulat és elragadtatás hangján ir róla és Liszt Ferenccel, meg Rubinsteinnel hasonlítja össze. (*) Orszka Mária újra fellép. Orszka Mária, aki mint jelentettük, Berlinben súlyosan megbe­tegedett, már felgyógyult és legközelebb Berlin­ben újra fel fog lépni. Fölmentettek egy francia gyárost, aki megölte felesége házibarátját Tragédia a fenyves-villában — Miért lőtte agyon Belloc gyáros Boysleve földbirtokost? — Mitől sebesült meg a gyilkos férj? — Két leány, akik az anyjuk ellen vallanak — Egy rossz asszony természetrajza Páris, november 8. Vannak tragédiák, amelyek hasonlatosak azokhoz a drámákhoz, amelyek a színpadon, vagy a mozi vásznán meghatják és megindítják a né­zőt. Vannak tragédiák, amelyeknek komor sötét­sége mögül az élet szomorú küzdelmei bontakoz­nak ki: lelkek vívódásai, csalódd élet pusztulása. Vannak tragédiák, amelyeknek végkád ej lését az élet különben oldja meg, mint akár a legrava- ezabfb színpadi technikus. Púdat és Franciaországot most az az ítélet foglalkoztatja, mellyel Mont de Marsiamban az eskiidtbiráság a gyil­kosság vádja alól felmecnteitte öaimlille Belloc gyárost. Alig volt izgalmasabb bünipöre az utolsó években a francia igazságszolgáltatásnak, mint ez az eset, alig volt több vita valamely bűncselekményről, mint erről, a közvéleményben alig talált Ítélet na- nyobb megnyugvásra, mint ez. Az esküdtbiróság ítéletét ezúttal a jogászok is helyeslik és az újsá­gok azt írják, hogy nyilvánvaló, hogy bármely szaikib íróság is felmentette volna Oa- mille Bellövöd, mint ahogy a mont de marsani esküdtek tették. A ienyvesvilLa lakói Caimille Belloc gazdag és jómódú bretagnei gyáros volt, aki több méiszípartelep felett rendel­kezett. Felesége volt és két felnőtt leánya és a házastársak már busz esztendő óta éltek együtt, amikor a francia frank válsága idején Belloc anyagi zavarokba kezdeti jutni. Az anyagi válság arra kény szerit ette Bellocot, hogy gyárait a 'bankoknak engedje át és ő maga mint kereskedelmi igazgató az uj vállalat párisi központjában helyezkedjék el. A nagy jövedelmek ezúttal megcsappantak és Bellocék háztartásának szerényebb keretek közé kellett összezsugorodnia. Pedig eddig fény és pompa vette körül •• a szép Belloonét és a íenyvesvilla Capbretomban egyike volt a legszebb bretagnei kastélyoknak. A család továbbra is ott maradt, Belloc pedig Párieba köl­tözött, hogy harcoljon az életért és a kenyérért és hogy újra megszerezze azt a vagyont, amellyel övéit eddig bőségben és gazdagságban tartotta. Belloc (felesége, Marié Danráceau de Bedore, negyvenéves asszony, aki még mindig szép és hó­dító akart maradni. Attól a pillanattól kezdve, hogy férjének nagy vagyona összeomlott, az asszony lelke mind­inkább eltávozott uráétól. Különösen azt érezte tragédiának, hogy a villát is el kellett adni és hogy az uj tulajdonostól, Jean Rrunier de Boysleve földbirtokostól már csak bérben bírták a pom­pázó kastélyt. Boysleve szomszédbirtokos volt, hatvanötéves öreg ur, aki Gaston fiával élt együtt. Attól a pillanat­tól kezdve, hogy a férj Párisba költözött, az asszony minden idejét a háziúrral töltötte, annak autóját használta és a Boysleve-család valósággal együtt élt a Bel- loc-familiával. Egy golyó, amely tailál és két gazdátlan lövés Július 23-án Belloc váratlanul hazaérkezett Caphretomlba. Üzleti ügyei vitték haza és miikor a villáiba érkezett, ott senki mást nem talált, csak a fiatal Gaiston Boyslevet, aki éppen a terraszon uzsonnázott. Közel két óra hosszat beszélgettek, amikor autó állott meg. a ház előtt és az autóból a* öreg Boysleve és Bellocmé száll­tak ki. Amikor az asszony férjét a terraszon meglátta, így kiáltott fel: _ Hát te mit keresel itt nálunk? A férj meglepetéssel ütődött meg erre a kér­désre és moisit már ő fordult Boyslevéhez: — És ön, uram, miit keres itt? Boysleve meglepetten válaszolta: _Ez a villa az enyém és ön itt tulajdonkép­pen vendég. . Bel loc ekkor hátra tantor odoft, majd elővette revolverét és egyetlen lövéssel halálra sebezte Boyslevét. Amikor Boysleve holtan összeesett, fia ráugrott Be'loc.ra, ám ugyanebben a pillanatban még két lövés süví­tett a levegőben, Belloc karja megsébesiiilton aláhanyatlott és a dulakodókat kettéválasz­tották. Belloc egy pillanatig se tagadhatta, hogy üoyslevét ő lőtte agyon, viszont a nyomozásnak mindvégig nem lehetett megállapítania, vájjon ki adta le a másik két lövést és ki se­best tette meg a férjet. A fiatal Boyslevénél nem találtak revolvert e az a revolver, amellyel a másik két lövést leadták, sohasem került elő. Az i® bizonyos volt, hogy Gas- ton Boysleve nem lőhetett, mert az egyik golyó éppen az ő arca mellett süvített el, úgy, hogy ar­cát könnyedén érintette is. Csak a pénz... Az esküdtszék! tárgyaláson nem sikerült meg­oldani a gyilkosság rejtélyét. Belloc mindent be­vallott, ellenben arról hallgatott, hogy vájjon ki lótt reá és a vele dulakodó Gastonra. Amikor Bel­loonét kihallgatták és azt kérdezték tőle, hogy miért barátkozott az öreg Boyslevével, igy vála­szolt: — A férjem tönkrement. Az asszony minden kérdésre, amelyet számára feladtak, akként válaszolt, hogy csak az anyagi vonatkozásra terjedt ki. Ezt az asszonyt semmi más nem érdekelte és nem is érdekli, csak a villa, a jólét, a ’ ruha és a társaság. Amikor megkérdez­ték tőle, hogy miért töltötte egész idejét Bojelevé­vel, igy szólott: — Ez nagyon természetes. Neki. autója volt és nékem, mint társaságbeli asszonynak, szüksé­gem volt arra, hogy autóját használhassam. Az asszony anyja, Darrioeau asszony i6 meg­jelent a tanuk sorában. Arra a kérdésre, hogy tu­dott-e arról, hogy leánya és férje között ellenté­tek vannak, igy szólott: __ Tudtam róla. Hiszen Belloc tönkrejutása utá n leányomnak másként el kellett volna hagy­nia a fenyvesvillát és Párásba kellett volna köl­tözködnie, tálán egy szűk polgári lakásba. Nem erre neveltem leányomat és nem ezért ment férjhez. Charles tábornok, Bellocné nagybátyja és fia, Charles, ismert fiatal francia író, voltak a követ­kező tanuk. A tábornok igy szólott: — Szégyellem unokahugom magatartását és az volt a meggyőződésem, hogy ha férjének ki­nyílik a szeme, akkor meg is bűnhődik érte. A fiatal Charles kijelentette, hogy ő egy ízben felkereste az aiaszonyt és arra kérte unokanővérét, hogy anyagi válságuk után ne folytassa nagyvilági életét. Az asszony azonban igy válaszolt: — Nem akarok fiatalon megöregedni, úgyis nagyon nyakamra nőttek már a lányaim. Leányok az anyjuk ellen Drámai jelenet volt, amikor a két Belloc- leányt kihallgatták, Mária Antoi nettet és Mareel- let. Mária Amtoinette elmondotta, hogy amikor atyja először Párisba utazott, ő már másnap látta, amint anyja az öreg Boyslevével csókolóaott. __ Sírva fakadtam __ beszélte könnyek közt a leány — és anyámhoz fordultam, de ő igy szó­lott hozzám: _ Ha valakinek olyan szerencséje van, hogy ne gyvenéves korában még ilyen gazdag emberre akad, akkor nem taszíthatja el magától a szeren­cséjét. A két leány ekkor elhatározta, hogy elhagyja a 6zülői házat, de hogy atyjukat ne bántsák, azzal az ürüggyel költöztek apai nagyanyjukhoz, hogy tuulmányokat akarnak folytatni. Mielőtt elhagyták volna a házat, a fiatalabb, Marcelle, még egyszer az anyjához fordult és arra kérte, hogy szakítson Boyslevével. Az anya azonban igy szólott: _ Lehet, hogy szerintetek becstelen vagyok és hogy titeket* is megbecstelenitelek, de a szegénység nem az én kenyerem. Ha nektek kedvetek van arra, hogy nagyanyátok­nál ócska ruhákban járjatok, ám tegyétek. Belloc könnyezve hallgatta leányai vallomá­sát, az anya viszont lehajtotta fejét és elfordult gyermekeitől. < Az esküdtek mindössze öt percig tanácskoztak és a tanácskozás után az esküdtek főnöke kijelen­tette, hogy az esküdtek egyhangúlag ax össze* kérdésekre nem-mel feleltek. Azt a rejtélyt viszont, hogy ki adta le a két lövést a gyilkosság után a dulakodó Bellocre és Gaston Boyslevére, nem sikerült megoldani a fő- tárgyaláson sem. Belloc hallgatott és* az ifiju Boysleve íb meg­tagadta a választ a kérdésre. k Most jelent meg! Most jelent meg! MAURICE LEBLANC Lupin Arzén legújabb kalandjai: l A zöldszemü hölgy ára 16.50 Ke. Kapható kladohlvatalnnkban. ' Most jelent meg! Most jelent meg! 1927 november 9, szerda. Művészet-irodalom , A Műcsarnok őszi tárlaat Budapest, november 8. Neveik, nevek ... Százszor hallott, száz­szor látott egyformaság. Hisz szépek, rende­sek s ha a feketéző polgár olyan dolgokat akar látni, amelyekre „jó ránézni**, akkor megint csak kidöcög autóbuszon a maga Mű­csarnokába s ott láthat, kedvére gyönyörköd­het: csupa régi szin* szabályos napsütés, szok­ványos naturalizmus, óvatos keverése a szi- neknek, elrendezése a formáknak, alig-alig lendülés az impressziók felé, de sehol egy merészebb hang, egy bátrabb lendület, kiáltó szó, valami, bármi, amit mai, modern művé­szetnek nevezünk. Jóságos, bevált konzerva- tiv-patrónok, szépen elkészített képek, józan háztartások falára készült tájak és figurák, Műcsarnok, jó Műcsarnok: túlságos az a ne­mes konzervatizmus, ami hatalmas falai kö­zött mint végvárban meghúzódik. Tavaly* egy perióduson át frissebb leve­gő áramlott a városligeti hatalmas épületben: a mű vészegyesületek, a frakciók Treuga Dei- je régen látott szépségeket tárt föl, uj hangok harsantak a szokványos szin- és formameló­diák közé, a modern magyar művészet helyet kapott a falakon, a Műcsarnok kiállítása je­lentőssé tágult. Már-már örvendtünk, hogy a magyar művészet összessége végre megtalál­ja a maga méltó helyét reprezentáns kiállítás keretében s most, a Műcsarnok kiállítása is­mét egy kis csalódást hozott: a hűvösen kon­zervatív s jórészt egy célvonal felé haladó mű­vészek képei közül megint hiányzanak azok, amelyeket oly szívesen látnánk. Hiszen szép, rendes kiállítás ez az őszi tárlat is. Mondhatnánk: a megnyugtató alko­tások sorozata. De hiányzik a friss levegő, a fiatalság meglepetése, — hisz csupa meglett, kiforrott művész hozta el ide rendes évi ter­mését. Uj nevek nincsenek — s ez a legérzé­kenyebb hibája az azelőtt mindig oly diadal­masan jelentős műcsarnoki tárlatoknak. Öt ismert nevű művész rendez kollektív kiállítást a tárlat keretében: Bosznay István, Váradi Gyula, a két Burghardt és Kunffy Gyula. Bosznaynak ezúttal apró tájképei kel­tettek feltűnést, friss, élénk tavaszok pattan­nak képein. Váradi Gyula a nagy magyar táj­képfestők hangulatát hordozza magában, a két Burghardt között Rezső a jelentősebb, olaszországi tanulmányai megállítják a nézőt. Kunffy Lajos sokszinü kollekciójával hat. Márton Ferencnek ügyes, finom ceruzaportré­ja van; Komáromi-Katz Endre, Kukán Géza, Udvari Géza és fia Udvari Pál képei domi­nálnak’ az első teremben. Edvi-Illés Aladár, Tornyay János, Kaczián Ödön, Pörge Ger­gely, Pálya Celesztin, Szokol Willibaíd, Wag­ner Géza képei jelentősek. A szobrok és kis­plasztikák művelői közül Gách István, Orbán Antal, Maugsch és Sződy Márkus nevét említ­jük meg. Rendes, kiegyensúlyozott őszi tárlat, ki­próbált nevekkel, a nézőt nem érik meglepe­tések. (—tliyvi—) • (Egy magyar művész newyorki sikere.) Egy newyorki nemzetközi plakátversenyen Bardócz Árpád magyar festő nyerte el az első dijat. Mel­lette egy francia és egy osztrák művésznek ítélték meg a második és a harmadik dijat. • (Magyar könyvek Japánban.) Japán az utóbbi időben élénken érdeklődik a magyar irodalom iránt. Az Athenaeum rt. a múltkoriban Tokióból levelet kapott egy ottani kiadótól, amely tudatja, hogy japán fordítás számára meg akarja szerezni Molnár Ferenc összes színdarabjait, Biró Lajos né­hány darabját és ezenkívül egyéb irók regényeit. • (Maximban Harden hátrahagyott müve.) Maximilian Harden halála előtt „Versailles (1871 —1919)“ címen egy müvet fejezett be, amely no­vemberben jelenik meg a drezdai Avalun ki­adónál. • (Szlovák író cseh kitüntetése.) Petr Kom- pist, az Osloboditel c. magyar tárgyú szlovák re­gény szerzőjét, a Cseh Tudományos Akadémia 1000 koronás irodalmi díjjal tüntette ki. A regényt megjelenésekor a P. M. II. is ismertette. Rádióműsor. CSÜTÖRTÖK PRÁGA: 12.05, 16.30 és 22.20 Zene. — 11.35 Mezőgazdasági hírek. — 13.30 és 16.25 Tőzsde­hírek. — 18.30 Német előadás. — 19.30 Szimfoni­kus hangverseny. — POZSONY: 17.30 Zene. — 16.00 Mezőgazdasági hírek. — 18.50 Pozsony tör­ténetéből, Faust dr. előadása. — 15.30-tól prágai műsor. — KASSA: 19.25 Hangverseny. — 16.00 Konkoly-Thege Sándor dr. előadása a magyar ál­lattenyésztésről. — 17.00 Teleky Sándor magyar nótákat énekel cigányzene kiséret mellett. — 18.15 Sik Sándor dr. előadása a vallásos költészetről. — 20.00 Popper Dávid-est, Relle Gabriella, Kerpely Jenő és Polgár Tibor közreműködésével. — BÉCS és GRAZ: 11.00, 16.15 és 19.30 Zene. — BERLIN: 20.30 Vig est. - BRÜNN: 12.15 Zene. — 14.30 Prágai tőzsdehírek. — 15.00 Egy óra nők résiére. — 18.00 Német előadás. — 19.30-tól prá­gai műsor. — BRESLAU: 20.20 Szimfonikus zeue. — KÖNIGSBERG: 20.15 A szabin nők elrablása, Schönthan vigjátéka. — FRANKFURT: 19.30 Me­gyek alján, D'Albert operája. — ZÜRICH: 20.30 Fortunio dala, Offenbach vigoperája

Next

/
Oldalképek
Tartalom