Prágai Magyar Hirlap, 1927. november (6. évfolyam, 249-273 / 1583-1607. szám)
1927-11-08 / 254. (1588.) szám
’ 1927 nftrombftr 8, kedtf. 'PWXaxAL‘1 v ^AÍxYAU.*H irhí^ A komáromi magyarság közös választási nagygyűlése Szttiltt Géza és Riehter János hitvallást tett a masvar egység poif tlhiia melleit a sxiovemsikói magyarság Mdotata Kossuth halhatatlan emléke iránt — „Szomsait esylsefiásw©. együtt kell wásie- kezniink az eladómé törekvések elleni” Komárom, november 7. (Saját tudósítónktól.) Országos jelentőségű politikai esemény színhelye volt tegnap Komárom városa. A magyarság két pártjának helyi szervezetei közös választási gyűlést tartottak, amelyen a két szövetséges párt orszá-, gos vezető tényezői részéről nagyíontosságu politikai megnyilatkozások hangzottak el. A népgyülés délelőtt 11 órakor kezdődött a Vigadó nagytermében, mely zsúfolásig megtelt választókkal. A gyűlést Dosztál Jakab, az országos keresztényszocialista párt komáromi szervezetének elnöke nyitotta meg. Meleg szavakkal üdvözölte Szüllő Gézát, az országos keresztényszocialista párt nagynevű vezérét, továbbá a magyar nemzeti párt megjelent törvényhozóit: Richter János szenátort, Füssy Kálmán és Koczor Gyula nemzetgyűlési képviselőket, valamint Komárom magyar választóközönségét. Ezután Szüllő Géza emelkedett szólásra és mondotta el következő nagyszabású beszédét, melyet a hallgatóság egyre fokozódó érdeklődéssel és lelkesedéssel kisért s amelyet sűrűn szakítottak meg az általános tetszésnyilvánítások. SxlilEd Géza beszéde ———wrmwmmemmmmi ■iwi. hí iiiu ru — .tr2ÍÍ5L.a,\ sui/xr.tMuanxzvwm Arany, ezüst, gyémánt | a legjobb {ők6íí£feS;teíés Weinstabl Móricz ékszerész | Pozsony, Halászkapu utca 2. szánt. | AiiTViOnrTVW iTr~nwwiMiti'i»i i ip mn i -nT-rair~riTTT~uw--Tnrn t\---------r •'v sé gekkel résztveanünk Kossuth ünneplésében, ki tilthatja meg, hogy lélekben most ne kapünk a budapesti Kossuth-szobor előtt! Legfőbb ideje a magyarság erői összefogásának — ügy érzem, hogy a mai napon ebből a teremből egy uj élet korszaka nyílik meg a magyarság számára. Legfőbb ideje a magyarság erői összpontosításának, mert mindnyájan tudjuk, mennyi gyalázat érte nemzetünket eddig is. Csak pár nap előtt olvashattuk az egyik cseh ■ lapban, hegy „ezt a pusztai, vad népet vissza kell kergetni Ázsiába, ahonnan jöttVagy mit szóljunk ahhoz a meggyalázáshoz, amelyik a szomszédos magyar városban (Ér okujvárolt) történt, amikor a magyar gimnázium ifjúságát kirendelték nemzete ócsárlásának hallgatására. Mert mi történt ott? Azt hirdették, hogy irredenták vagyunk, hogy fegyverrel, vérrel akarunk törni az állam ellen. — Nos, ha már vérről van szó, akkor iá kell mutatnunk arra a magyar vérre, amely 01- miitzben folyt el, amikor egy hős magyar katona vérének és életének feláldozásával meginenkáhí Morvaország lakosságát a legveszélyesebb haramia újabb garázdálkodásaitól. Fegyverünk: a fog — A magyar nemzet történelme a tragédiáknak állandó sorozata, — folytatta tovább a szónok. — Tekintsünk végig Mohin, Mohácson. Világoson és az összeomláson, 1918-on! Ez a nép vérzett állandóan, nemcsak a saját szabadsága érdekében, de vérzett évszázadokon át Európáiért és az utolsó évszázadban egy összbirodalomért. Tudta ezt. a külföld már 1918-ban és a Seotus Viatorok és Northclifíek mégis másként vélekedtek a magyar nemzetről, bevallom, hogy nagy örömmel tölt el a külföldnek az a szimpátiája, mely az utóbbi időkben a magyar nemzet és főként a kisebbségi magyarság irányában megnyilvánul. De ne bizzunk a külföld szimpátiájában, hanem bizzunk elsősorban Istenben és a magunk önerejében, igazságunk tudatában. — Bizonyára olvasták önök is a Paleologue- féle jegyzéket, melyet akkor intéztek a magyar kormányhoz, mikor az orosz hadsereg Varsó előtt állott és engedményeket kínáltak fel Magyarországnak, ha Lengyelország katonai támogatására hajlandó. Mit kivántak a franciák akkor a magyaroktól? Megint magyar vér folyjon, magyar vér mentse meg Európát az uj veszedelemtől. Amikor a hős lengyel nemzet a maga erejével is segített sorsán, akkor újra megfeledkeztek Magyarországról. — Most is a külföld szimpátiája fordul Magyarország felé, de vájjon mi lehet ennek az ára? Elég volt a vérüzönből! Ez az ország évszázadokon át vérzett és a nagy világégésben elvesztette fiainak legjavát. Ezen túl a magyar vigyázni fog minden csepp vérére. Más fegyverre! a kezében fog küzdeni igazságáért, amely élesebb a bajcnettnél és súlyosabb, mint a harminc cs feles lövedék: a jog fegyverével. Ezután a szónok utal Hegedűs Lórántnak most bemutatott Kossuth-drámáiára. Ennek negyedik felvonásában Kossuth Washingtonban az amerikai szenátusban tart beszédet és szónoki művészetével valóságos extázisba hozza az amerikai parlamentáriusokat; de amikor felszólítja őket, hogy Magyarországot anyagilag is támogassák, azt a feleletet kapja: Minden nemzetnek a szabadsága a saját ügye és a magyar keresse azt otthon, az amerikai pedig az Unióban. Ez 'tanítson arra bennünket, hogy fogadjuk szeretettel a külföld szimpátiáját, de ne legyünk elbizakedoftak; ami azt jelenti, hogy a szlovénszkói magyar elsősorban itt, ahol él, keresse jogainak érvényesülését. fflasaryk tanítása — A keresztényszocialista párt illusztris elnöke, Szüllő Géza barátom is ezt hirdeti — úgy mond — a külföldön is tulajdonképpen könnyű lenne a dolgunk, mert csak hivatkozni k ül a csehszlovák köztársaság megalapítóinak az elveire. Elsősorban a csehszlovák nemzet nagv fiának, Masaryk Tamásnak tanaira, aki a Nova Európa (Uj Európa) 49. oldalán pontosan ezeket írja: „Az erőszakos elnemzetlenités (elnyomás) minden vegyes nemzetiségű államban irtózatos Tisztelt Választóközönség! Mielőtt beszédem tárgyára rátérnék, nem tudok ellentállni annak, hogy túl az állam határain ne leüldjem mindnyájunk üdvözletét Budapestre, ahol ebben az órában Szlovenszkó legnagyobb szülöttének, Kossuth Lajosnak szobrát leplezik le. — Ez előtt a szobor előtt a magyar nemzet és a magyar állam ünnepel. A magyar államtól bennünket elválaszt a közjog és az államhatár, a nemzettel összekapcsol bennünket a lélek és a vér. Ez a kapocs örök és szét nem szakítható. És innen, ebből a soha le nem győzött és soha le nem vert ősi Komárom városából küldöm testvéreinknek, véreinknek ünnepén a szabadság legnagyobb bajnoka, Kossuth Lajos szobrához a magunk megalázott lelkének hódoló üdvözletét. (Lelkes éljenzés.) Köszönet a választóknál?; Tisztelt Választőközönség! A községi választások után ez az első alkalom, hogy a nyilvánosság előtt szólok és a nyilvánosság előtt köszönöm meg egész Szlovenszkó lakosságának azt a bátor hitvallását, amellyel azt a lobogót, amelyre rá van írva az antonómia * amelyet a kezemben tartok, bátorságával é» odaadásával diadalra segítette. — Meg tudtuk érni azt, hogy meghiúsítottuk a kormány gőgös törekvését. A kormánynak az volt a célja, hogv a külföld előtt azt bizonyítsa a mostani választásokkal, hogy a republika kilencedik esztendejében Szloven- ezkó őslakossága meg van eiegedve, hogy a szlovenszkói őslakosságnak az autonómia utáni törekvése megszűnt és hogy azon a területen egy pár elégedetlen és békétlenkedő magyar föídesuron kívül senki sincs, aki a kormány politikáját ne helyeselné és a múltat feledve a cseh nemzeti állam soviniszta irányát ne támogatná. — Hála az őslakosság erejének, éppen ezzel ellenkezőleg az elégedetlenségnek olyan óriási hulláma csapott fel a csendesnek látszó tenger szintjén, mint egy szökőár. Ez a hullámverés megreszkettette alapjában a kormányzati irányzatot és világosan demonstrálta a külföld előtt, hogy itt, a Szloven- szkón lakó magyarok, szlovákok és németek elégedetlenek vagyunk és mind törhetetlenül Akarjuk, hogy sorsunkat ne Prága intézze el, hogy a mi sorsunknak itt levő őslakosok a teljes közjogi autonómia megadása mellett magunk legyünk az urai. (Élénk helyeslés.) — Mély hálával és hódolattal köszönöm meg azt, hogy a választások majdnem ötven százalékos szaporulatot mutattak, pedig mennyi szavazat esett el! És ezért merem nyíltan hangoztatni, hogy a mi fényes j és nagy diadalunk felnyitja mindenkinek a j szemét és mindenkinek meg kell látnia, hogy j amiír jósainkat a reDublikában teljes mérték-1 ben nem tudjuk az autonómia keretében gyakorolni, addig elégedetlenek maradunk. „Nélkülünk nincs konszolidáció41 Tisztelt Választőközönség! Tulajdonképpen most csak arról lenne szó, hogy a város képviselőtestületét töltjük be, de közvetlen arról van szó, hogy lelkünket mutassuk meg. Komárom városának a lelke — én hiszem, — nem lehet más, mint magyar. — Frázis nélkül magyar. Magyar, amely bizik múltjában, amely bízik jövőjében, amely öntudatosan magyar jelenében. A magyar legendában a fajnak szimbóluma a büszke turul és nem a mindenkinek és bárkinek a markából morzsákat elcsipkedni hajlandó veréb. Mi gerincesen és öntudatunkat megtartva állvnk, de nem feledjük, hogy nekünk a mindennapi kenyérre szükségünk van. Ennek a módja azonban nem az, hogy meghunyászkodjunk, hanem, hogy az állam figyelmét felhívjuk arra, hogy nélkülünk és ellenünk a konszolidációt, amelyre pedig ennek az államnak igen nagy szüksége van, megteremteni nem lehet. — A csehszlovák köztársaságban Szlovenszkó önálló erőtényező, ezt az erőtényezőt a republika mai kormányzata nem ismeri, vagy nem akarja ismeri. Ha nézzük az állam életének bármily ágát, látjuk, hogy minden magas hivatal, minden magas katonai polc, minden erőforrás csehekkel vau betöltve és Szlovenszkóból még a szlovákok közül is csak a legkisebb százalék az, aki alkalmazást nyert, de a németek és magyarok közül senki. (Igaz, úgy van!) — Ez az elhanyagolás éppen ilyen a köz- gazdasági életben, ilyen a mezőgazdasági életben is, a kereskedelmi életben, az iparban és mindenütt, már pedig semminemű kormányzás nem lehet jó, ha nem a saját fiainak kormányzata által vezettetik egy nép. Velünk szemben a hatalom minden fegyverével próbál erőre kapni és bennünket elnyomni. A lelkünk, a nyelvünk, az anyagi erőnkkel szemben folyik is a harc, de ime, ez sikertelen. itt meg akarnak alázni bennünket. Hát nem megalázás-e az, amit itt a hivatalos zsupán mondott: hogy a cseh szokolok talpában több kultúra van, mint a magyarok fejében! Én ugyan nem tudtam, hogy a cseh kultúrát a talpakban kell keresni! (Zajos derültség!) A Iíözöb védelmi harc — így harcolnak velünk szemben az iskolákban, a templomban, a telekkönyvekben. De mindez nem sikerül, mert él a magyar lélek s ez követeli, hogy nekünk, ittlevőknek szorosan egybefii- zötten és szorosan együttmüvködve kell védekeznünk nz elnyomás ellen. — Ezért vagyok itt és hívom fel Komárom város őslakosságát arra, hogy támogassa a mi egyesített pártjaink listáit. Támogassa azt a küzdelmet, amelyet, remélem, hogy közös erővel, együttesen még sikeresebben tudunk megküzdeni, mint eddig, mert hála Isten, a politikai helyzet testvéreinket, a nemzeti pártot rávitte arra a nézőpontra, hogy a mai kormányzattól még alkuval sem lehet elérni semmit. Mi tőlünk még ma az unbeding- te TJnterwerfung-ot, a feltétel nélküli megalázkodást, az öntudatról való lemondást követelik. Ezt pedig magyar deréktól nem kapja meg soha senki. (Általános helyeslés.) — A német-római császárok hatalma sem tudta megtörni a magyar derekat. A magyar derék olyan most is, mint volt; bátor, egyenes, büszke és be nem hódoló. Ilyen volt mindig, ilyen most is. Menjünk előre őseinknek az utján. Szavazatunkkal igazoljuk be. hogy mi az autonómiát követeljük, hogy a kormányzattal ellenzékben vagyunk, hogy hívek vagyunk múltúnkhoz, jogaink mellett kitartunk és hisszük, hogv meg fojguk érni jogaink teljességét, mint ahogy ezt már hirdeti maga a köztársaság elnöke és hiszi, — bár fél tőle minden csehszlovák politikus. Előre, véreim! (Szűnni nem akaró lelkes éljenzés.) Richter: Két pártunk szövetségét tartóssá és erőteljessé kell kiépítenünk Szüllő Géza nagyhatású beszéde után Richter János szenátor állott fel szólásra. Meghatva szive mélyéből mondott köszönetét Szüllő Gézának elmondott beszédéért. Templomban szeretne most lenni, hogy ott Istennek megköszönje ezt a napot, amikor beszélhet arról a helyről, ahol elhangzott a szlovenszkói magyarság közös szövetségéért ez a beszéd. Komárom városából indult el az eszme, hogy egy csatasorban kel! felvennie a küzdelmet a szlovenszkói magyarságnak. Elhangzott most Szüllő Géza szózata és meggyőződött, hogy amint ez az ő szivéből százszoros echőt váltott ki, úgy mindnyájunk és egész Szlovenszkó magyarságának szivéből is azt kell kiváltania. Felelősségének teljes tudatában kijelenti, hogy minden erejével azt a célt fogja szolgálni, hogy ez a szövetség tartóssá és erőteljessé épüljön ki, hogy ez mindenképpen megszilárduljon. Ha fölmerülhetnek is félreértések, azokat jóakarattal j mindig el lehet és el kell tüntetni, Kossuth és Szlovenszkó — Minden energiánkra szükség van most, — mondotta Richter szenátor, — ha jobb sorsba akarunk jutni. Budapesten talán épp most hang- ; zik el egy beszéd a nemzet óriási tömegei előtt. Kit ünnepel ma a magyar nemzet? Azt mondják, hogy Kossuth, a minden időknek legnagyobb szabadsághőse sem magyar, hanem szlovák eredetű volt. De ezen állítás dacára hol látjuk a hálát a szlovák nemzet részéről azzal a Kossuth Lajossal szemben, aki nemcsak a magyar népért, j de minden egyes nemzet szabadságáért küzdött? j Egy barátom arra figyelmeztetett Kossuth ira- ! tainak olvasása közben, amit szeretne most Prágának, Pozsonynak odakiáltani, hogy Kossuth ta- ! tiltása és programja szerint Csehországnak éppen ! üyan joga van a függetlenségre, mint Magyarországnak! — Ha nem is lehet most nagyszabású ünnep- ^ F í Prágai Magyar Hírlap w n ig • m v s 4 csak régi és u\ eíőHzetőmk kapták meg § így Srodalmt Naptarai p°ríó™csomagolási hmi ^ * ■ seg beküldése utam Az 5.— koronái a $ Í928 évre november havi elölizetéshez kérjjüh | csatolni 1
