Prágai Magyar Hirlap, 1927. november (6. évfolyam, 249-273 / 1583-1607. szám)

1927-11-01 / 249. (1583.) szám

Vjj&dJkJüLÁit* v ía-'h-'v^ A* A Xjt^x^ t>mmmmBxsimEíitmEXisi»SBasissamiwuii 11 iii»"WMMd'ii«i Viktória hercegnő, II. Vilmos húga, nyilatkozik a vőlegényéről — Panaszkodik a nyilvánosság „lovagmÜansága" miatt — Berlin, október 31. Az ActhituJhr Abendiblaltt bonni tudósítója hosz- szasabban beszélgetett II. Vilmos császár nővéré­vel és ennek anyósával, Zuibovka asszonnyal. A Stüawmburg-bipfp.e-palota a villanegyedben van, a Koblenzer-utcában. Viktória hercegnő, a császár nővére, évek óta lakik ebiben a kastély­ban. Magas, terebélyes fák veszik körül a gyö­nyörű épületet. Mélységes csönd, terül el minden­felé. Ha valaki a kastélyba akar bejutni, erős rácsozat előtt találja magát­_ Amikor meghoztam a harangot — irj^ töb bek között az Aehtujhx Abendblatt tudósítója _, eleinte minden csöndes maradt, mintha elát­kozott királyi palotában lennék. Csakhamar azon­ban megjelent a kavicsos utón egy öreg ember. Minden porcikáján lehetett látni, bog}' régen szol­gálja úrnőjét, ebben a szolgálatban őszült meg, pontosan tudja kötelességét. Az öreg szolga mélyem meghajol az újságíró előtt és os-ak ennyit mond: _ A fenséges asszony várja önt. Aztá n szó nélkül bevezette a kastélyba. Itt folyosókon mentek keresztül, amelyeket vastag szőnyegek borítottak A falakon Csők képei függ­nek, majd a zemeszaloníba értek ahonnan gyönyö­rű kilátás nyílik a parkra. Az asztalon német, j angol és francia nyelvű lapok hevernek. A zom- j gorán egy Mozart-opera kivonata. Látszik, hogy nsisz-olr, művészi ízlése van annak a hölgynek, aki ebben a szalonban megfordulni szokott­Idős menyasszony, fiatal anyós Egy bájos kis ku)ty.a ugatni kezd, ami nyilván azt jelenti, hogy úrnője, a fenséges asszony köze­ledik. Csakugyan benyitott Viktória hercegnő s utána jött a „Kammerd Leinei’", olyan külsővel, hogy egész nyugodtan angol1 lordhoz lehetett ha­sonlítani. — őfensége a hercegnő és Madame Zuíbkova. j — mutatta be a Kamim érdién er Viktória herceg­nőt és a mellette álló Zuíbkova asszonyt. Aztán diszkréten visszavonult. Viktória hercegnő és a vőlegényének az édesanyja szeretetremélt óan üdvözlik az újság­írót. Aztán mindhárman leülnek a teaasztalhoz, amely már terítve van. Minthogy Zubkova asz- szony nem tud németül, angolul beszélnek. Sokat, beszéltek arról a korkülönbségről, mely a hercegnő és vőlegénye között ‘ van. Annál meg- ■ •lepőbb, hogy II. Vilmos nővére bensőLag teljesen-: fiatal maradt. Fiatal asszon yó6 frissességgel ! beszél . m legkülönbözőbb témákról. Semlmi sincs benne abból a nőből, aki lemondott az életről. Minden porciikájja mutatja, hogy boldog egész leikével és egész szivével. Az „anyós", noha jóval fiatalabb a hercegnő­nél, sokkal nyugodtabb. Látszik, hogy sokat szen­vedett s az átélt szenvedés ott van az arcán. Majd­nem féilve jönnek ki a szavak ajkai mögül. Ru­hája fekete, mintha gyászolna. A hercegnő min­dig körülötte van, mert Zubkova asszony igazán szenved. _ Nem csoda _ mondotta Viktória hercegnő his zen szegény nagyon sokon ment keresztül amiatt, hogy a fia belémszeretett. Meg kel' önnek értenie, mit érez egy anya akkor, ha a fiáról annyi mindent összeírnak az egéisz világon. Zubkova asszony biccent a fejével és ezt mondja: — Hatodfél esztendőn keresztül nem láttam Bach a fiaimat... Nem mozdulhattam ki1 Oroszor­szágból, csak most jöhettem. Olyan boldog va­gyok, hogy ezt a fiút iáméit a szivemre ölelhettem! „Csak azért, mert hercegnő voltam ...“ Most a hercegnő veszi át a szót: — Mondja, kérem, szerkesztő ur, lovaglásnak tartja ön, hogy a nyilvánosság oly csúnya módon viselkedik velünk szemben, anélkül, hogy véde­kezhetnénk? ... Nincs-e jogom ahhoz, hogy egy térti oltalma alá álljak, éppen úgy, mint a többi a asszony, aki ezt esetleg megteszi ? Tíz évvel ez­előtt halt meg a férjem, azóta magámoeságbau élek, — miért ne lenne ehhez nékem is jogom? Tisztelem, becsülöm aa vőlegényemet, mert fiatal 'éveiben rettentő dolgokat élt át és mindenkor férfinak bizonyult. Senkinek seon ismerem el azt a jogát, hogy bennünk el leszóljon és kinevessen, dsak azért, mert kettőnk között némi korkü- lömibség van. Mi mind a kelten meg vagyunk győ­ződve, hegy boldogok leszünk. Haa a vőlegényem években fiatal is, az életben annyi tapasztalatot szerzett, hogy ezek a tapasztalaitok kiegészítik az évek számát. Nem 'törődöm azzal, mi volt eddig a foglalkozása. Én tisztelem a becsületes munkát és Sacha mindig becsületesen dolgozott. Ha meg- házasodunk, azután is becsületesen fog dolgozni. 'Ha tudnáik, mennyire szenvedünk mindnyájan az Igaztalan vádak miatti, akkor abbahagynák ezt a vádaskodást. Nem érteim, miféle gyönyörűséget találnak az emberek abban, hogy védtelen asz- ezonyt kinoznak azért, mert egyszer hercegnő volt. Szegény boldogult édesanyámnak csak az a kívánsága volt, hogy gyermekeit boldognak lássa. Meg vagyok róla győződve, ha élne, kész öröm­mel beleegyezne Zubkov úrral való házassá­gomba. Viktória hercegnő láthatóan felizgatta magáit, műikor ezeket a szavakat mondotta. Hiába mon­dotta neki az újságíró, hogy a magasáláásu egyé- j niségeknek az a sorsuk, hogy a nyilvánosság fog- ; lakkozik velük. Zubkovmé anélkül, hogy egy szót szólna, át­nyújt arz újságírónak egy svéd lapot, amelyben igazán a legfurcsább dolgok állnak a fiáról. Az „anyós", miután az újságíró elolvasta a svéd lapot, izgatottan igy szólt: __ Tessék tudomásul venni, hogy az én fiam ne m afajta jött-ment kalandor. A legjobb neve­Havanma, október 31. Sacco és Vanazett írnek, a halálraítélt két olasz anarchistának kivégzése alkalmával újból fölélénkült a vita a villamos- szétenek, mint kivégzési eszköznek, az alkalmazá­sától A villamosszék ellenségei számos bizonyí­tékot hoztak fel annak dokumentálására, hogy a ! villanyárammal kivégzett ember í nem lial meg azonnal, csupán eszmélcítét veszti s igy a halál csak jóval később, a bon­coló orvos kése alatt, vagy pedig a meszes- gödörben következik be. A vita rövid idő alatti oly nagy mérveket öltött, hogy egyr idealista dán író az emberiség érde­kében hajlandónak mutatkozott arra, hogy az amerikai hatóságok ültessék be a viliamosszékbe, mintha törvényes kivégzést hajtanának végre. Ki­kötötte természetesen', hogy a kivégzés után az j orvosok élesztőéi kísérleteket, végezzenek rajta. Az | amerikai kormány azonban az irő ajánlatát el­utasította s igy a sokat vitatott kérdés minid a mai napig nem nyert megoldást. A kubai Piiaar dél Rióból ma megdöbbentő Mr órkezfett, amely alkalmas arra. hogy a villá­in osszák intézményének, amelyet az emberiesség lédben részesítettük. Sacha több nyelvet beszél. Sohasem jöttem volna ide, ha nem tudnám, hogy az én fiam úgy fog viselkedni a hercegnővel szemben, ahogy az- egy gentlemannek kötelessége. — Nekem Í6 az a meggyőződésem — vetette köZbe a hercegnő —, én nem vallom a házasság­ról azt a modern felfogást, hogy mind a két fél azt teheti, amit akar. Eljövendő házasságomban szent frigyet látok, amelyben két egymást meg­becsülő és rokonszenvező személyiség fog egye­sülni. Az Achíuhr Abendblatt munkatársa hozzáfűzi ehhez a tudósításhoz, hogy azért vitte a nyilvá­nosságra a hercegnő szavait, mert kötelességének tartotta a hercegnőt a rágalmak ellen megvéd'él- mezni. . ...M ne vében létesítettek, egyszersmiindehkorra véget vessen — éppen az emberiesség nevében. Pinái­déi Rióban kivégeztek egy halálraítéltet, azonban a kivégzés után szörnyű jelenetre került a sor. Mikor a gyilkos áramot hebocsátolták a halálra­ítélt testébe, azt mintegy öt percig működni hagy­ták, majd az ügyeletes orvos az eszméletlen testet megvizsgálta s konstatálta a beállott halált. A kivégzett ember holttestét erre hordágyra fektették és a fogház temetőjébe akarták szállí­tani, hogy ott elfö'ldeljék. Az úton azonban a kivégzettnek hitt ember egyszerre csak fel- emelkedett a hordágyon és miután tétova szemekkel körülnézett, hamarosan felismerte - a helyzetet. Egyetlen ugrással a földön termett és menekülni igyekezett, hogy a fogház udvarán keresztül a sza­badba jusson. Az őrök azonban minden rémüldö- aéisük dacára is, utána vetették magukat és rövi­desen elfogták. Visszavezették a villámoespékbez és ismét ráültették a szerencsétlen h'alálraaitéltet. Az áramot ezúttal huszonkét percig hagyták mű­ködni, amikor is a kétszer is kivégzett ember valóban meghalt. Éietretért egy villaoyosszékben kivégzett ember Kétszer kellett végrehajtani a kivégzést egy kubai halálraítélten — Megoldást nyer-e végre a villanyosszék körüli vita? — ALJECHIN—CAPABLANCA Buenos Aires, október 31. (Kábelfcávdirat.) A vdUghajnokságéTit folyó meccs huszonkettedik játszmáját, melyben Aljechin a világos bábokat vezeti, a negyvenedik lépés után félbészakitották. (A távirat nem ad részletesebb fölvilágoSitásL) # A két nagymester grandiózus harcáról mó­dunkban van az alábbi jelentésben beszámolnunk: A sakkvilág csodálkozik, az összes hivatásos és nem hivatásos sakkpróféták pedig szégyenkezve hallgatnak el, amikor holtbizonyos megállapítá­saikra a buenos-airesi eredmények rácáfolnak. Aljechin határozottan aut-sidere volt a nagy mér­kőzésnek. Bár eddigi versenyeredményei kétsé­gen kívül őt tették elsősorban méltóvá arra, hogy a kubaival a Champion chip of the World büszke címéért megmérkőzzék, Capablancával való egyéni találkozásának mérlege nem nagyon kedvező volt ránézve. Hét versenyjátszmában mérték össze idáig erejüket s ezekből a világbajnok öt remis mellett kettőt megnyert. Capablanca mellett szól­tak még a külső körülmények, először is Buenos- Aires szubtropikus éghajlata, amelyben a kubai otthonos, mig Aljechinnek akklimatizálódásra van szüksége. Emlékezetes, hogy Lasker is 1921-ben, amikor világbajnoki trónusát Havannában elve­szítette, főleg a trópusi meleg miatt gyötrődött, ami miatt csak éjszakánkét játszhattak. Aztán meg a gondolkodási idő beosztása is Capablancának kedvezett, aki a meccs feltételeit diktálta. Egy-egy félnek két és fél óra alatt 40 lépést kell megten­nie, ami nagyon gyors tempó, ha tekintetbe vesz- szük, hogy annyi időre könnyebb versenyeken is csupán 37 lépés jut. A rutinos, tökéletes techni­kájú Capablanca tudvalevőleg nagyon gyors játé­kos, mig Aljechin, aki bizarr, uj megnyitásokkal kísérletezik s szédületes kombinációkban éli ki talentumát, európai versenyeken is gyakran jut időzavarba. A két bajnok sitlusát, fizikai kondícióját ösz- szehasonlitva, az a nézet alakult ki a mérkőzés előtt, hogy Aljechin valószínűleg a mérkőzés első játszmáira koncentrálja minden erejét, hogy azok­ban döntést propokáljon, mert hosszabb lélekzetu meccset nem bir el s abban valószinUleg Capa­blancának megcsodált fizikai szívóssága és játék­vezetésének precizitása kerekedik felül. Az első 7 játszma ezt a prognosztikont látszott igazolni. Az első játszmában a világbajnok köny- nyelmiisködött, a megnyitásban sablónlépést csi­nált, amelyre Aljechin kitűnő kombinációval gya­logost nyert s ez elegendő volt a játszma megnye­résére. A második játszma remis volt, a harma­dikban Aljechin uj megnyitása nem bizonyult sze­rencsésnek, bekövetkezett a kiegyenlítés. A három kövekező játszma remis volt, de mindegyikben Aljechin kísérelte meg az ini- ciativái, a világbajnok csak védekezett és már látszott, hogy a gépnek is emberi idegei van­nak. A hatodik játszma annyira nehéz volt, hogy Capablanca. aki pedig szereti a prima­donna-allűröket, eltávolíttatta a kibiceket a versenyteremből, mert még a puszta jelen­létük is zavarta. A hetedik játszma hozta meg a fordulatot. Alje­chin újból nyitással kísérletezett, egy órát gon­dolkozott rajta, de lépése nem volt jó, gyalog, majd játszmavesztéssel járt. 2:1 Capablanca javára s a világbajnok meg hívei meg voltak győződve arról, hogy a győzelem már bizonyos. Aljechin kezdeti erőfeszítései nem sikerültek s az össze­omlásnak be kell következnie. Ekkor változtatták meg a meccs feltételeit, hogy nemcsak 20 játszmát váltanak, hanem döntésig viszik a dolgot, amig egyik vagy má­sik fél hat játszmát nyer. És ez a feltételmegváltoztatás valószínűleg a vi­lágbajnoki trónusba kerül, mert ha az eredeti megállapodás szerint a meccs 3:2 arányban Alje­chin javára már végétért volna, Aljechin erkölcsi győzelme úgyis kétségtelen lett volna, azonban Capablanca megtartotta volna a címét. Capablanca azonban biztos volt a dolgában s interjúkban kijelentette, hogy a meccs után az Egyesült Államokba szimultán-körntra in­dul. Ez lett volna a diadalmenete. Aljechin csak any- nyit mondott, hogy az uj feltétel alapján egy fél­évre rendezkedik be Buenos-Airesben. Három újabb remis-játszma következett, meg­lehetős könnyű, rövid partik, amelyek Aljechin­nek erőgyűjtésre voltak jók. A tizenegyedik játszma hozta a leggrandió- znsabb küzdelmet, ami eddig sakktáblán le­folyt. Aljechin parányi előnyét az ellenfele által állított csapdák szcillái és charibdiszei között gyönyörűen vitte győzelemre. A tizenkettedik játszmában, bár egész a végjátékig Capablanca állt jobban s ve- zérszárnyi áttöréssel győzhetett volna, a világbaj­nok olyan durva hibát csinált, amit egy középsze­rű mester sem követett volna el s egy teljes bás­tyát veszített. A prognosztikon bevált, csakhogy megfordítva. Aljechin iedegei bizonyultak jobbaknak s et­től a játszmától kezdve ő őrli meg ellenfelét. Nyolc remisjáték következett egymásután, amely bebizonyította, hogy Capablanca nem tud nyerni, ha ellenfele nem kockáztat. A világbajnok pedig az öt órai játék után fáradtan, törődötten kel fel a sakkasztaltól, azonnal barátaihoz siet, akikkel a dominójátékban keres felüdülést és itt pró­bálkozik megtépázott nimbuszát helyreállí­tani. Éjszakáit a dominó mellett tölti, mig AI- jechin otthonában uj* és uj fegyvereket ková­csol. A huszonegyedik játszma hozta meg a negyedik győzelmet a szőkehaju, kékszemü orosz óriásnak s ma már mindenki meg van győződve, hogy a döntés igen hamar megtörténik. Talán a harmin­cadik játszma előtt. „Habemus Pápám", mondják a sakkozók, mi­kor Aljechin fényes győzelmeit széthordja a rá­dió. Mi pedig fájó szívvel gondolunk arra a fiatal magyar sakkozóra, aki két éve jeltelen sírban lom no»eaiíuei i, jxmíAI. porlad a pozsonyi temetőben, Breyer Gyulára, aki a Lasker—Capablanca meccs után azt mondta: — Én veszem , el Capablancától a világbajnoki címet. Mert az a stilus, ami Capablancában meg­nyilvánul, nem sakkozás, hanem csak tökéletes gyári munka. 'r'f WF&WT'lk A PRÁGAI MOZIK MŰSORA: ADRIA: Casanova (Főszerepben Iván Mozsuchin) HVEZDA: Casanova. JULIS: A világ mestere KAPITOL: Napóleon. KORUNA: Az óceán ura. (William Boyd-dal.) LUCERNA: Lady Osv’ill váiópöre. (Hugnette Duslov-val.) SVETOZOR: A sátán hatalmában. Halottak napján A holnapi nap a halottaké, az emlékezésé. j Az élők kimennek a holtak néma városáaiba, j a temetőkbe, hogy koszorúval és könnyel ál- \ dozzanak drága halottaik emlékének. A ci­roknál gyermek siratja szülőjét, szülő gyerme­két, testvér a testvért, bajtárs a bajtársi. Szo­morú szent fájdalomközösség az egész te- m,ető. A Prágai Magyar Hírlap moldvaparti kis harcos csapata is gyászol, az elhunyt bajtár- sdkra gondol kegyelettel, ragaszkodással. A magyar ügyért öt év óta lankadatlanul folyó harcunkban már hárman dőltek ki soraink­ból: Petrogalli Oszkár,Merényi Gyula, Klimkó József. Petrogalli Oszkár: nagy első vezérünk, Merényi Gyula: a gyönyörű irodalmi Ígéret, Klimó József: a lelkes, szerető, jó bajtárs. Há- rom ur, három példa, három memento. Halottak napján az élők és halottak oly közel vannak egymáshoz, az ö múltjuk mi- bennünk él, céljaik a mi céljaink, zászlójuk a mi zászlónk. A sárgult hulló levelek alatt az élő szivek némán beszélnek a halott szivek­kel. Továbbjutottunk-e mi élők, mint ahogy ők akarták? Megvan-e az az egységes szép magyar horizont, melynek átfogó szivárványa ezen a földön Petrogalli lelke volt? Meg van-e harcolva az a kulturális lélekütközet, melynek két fiatal bajtársunk olyan hü kato­nája volt Holt bajtársak, halottak napján némaság a beszéd s könny a beszéd szava. Könnyet hagyunk a sírotoknál s emlékeket, mgaunkkal visszük az újabb hétköznapokba, eszmétek a mi eszméink, harcotok a mi harcunk és példá­tokkal megerösödötten harcolunk tovább. (—) Lapunk legközelebbi száma a közbeeső ünnep miatt szerdán a rendes időben jelenik meg. — Az első magyar külföldi katonai attaké. Rómából jelentik: Az olasz kormány hivata­losan hozzájárult ahhoz, hogy Schindler Szi­lárd magyar alezredes a római magyar követ­ség mellé katonai attasénak kineveztessék. Schindler alezredes Magyarország első kato­nai attaséja a külföldön. — A Stefani sajtóügynökség vezérigaz­gatójának magyar kitüntetése. Rómából je­lentik: Hóry András quirinali magyar követ vasárnap átnyújtotta Giovanni Babelettonak, a Stefani-ügynökség vezérigazgatójának a II. osztályú magyar érdemkeresztét. — Liptay Imre meghalt. Budapesti szer­kesztőségünk jelenti telefonon: Liptay Imre, az ismert kabaréiró ma reggel szivszőlhüdés következtében meghalt Az elhunyt mindösz- sze 51 éves volt. Azelőtt a Pesti Naplónak volt felelős szerkesztője, legutóbb a 8 örai újság munkatársa. Darabjai közül legismer­tebb a „Jő fiú", amely hosszabb ideig volt műsoron. — Srba exminiszter 96 ezer koronás fize­tése. A Rude Právo igen érdekes hirt hoz Srba volt szociáldemokrata miniszterről, aki a lap szerint, mint „szerződéses alkalmazott" a közélelmezési minisztériumtól még ma is 96 ezer korona évi fizetést húz. A lap kérdezi, hogy miért húzza ezt a fizetést az exminiszter és mikor kötött ilyen kedvező szerződést A: Veecrni List ezt a híradást azzal tokija meg, hogy felszólítja a szociáldemokrata Právo Li- dut, adjon fölvilágositást arra nézve, miért nem elégszik meg a román királyi lovagrend­del kitüntetett Srba exminiszter a 60 ezer ko­ronás képviselői fizetéssel és miért tud föl­venni ezenfelül a szegény államkincstártól még 96 ezer koronát. — Uj orvos. Kutka Adalbertét, néhai Kutka István volt bomonnai gör. lkat. esperes fiát, szom­baton a prágai Károly-egyetamen az összes or­vostudományok doktorává avatták. A doktorava- tásnak különös jelentőséget kölcsönöz az a tény, — amit az orv-oskari dó Icán bemutató beszédében nyomatékosan kiemelt, —• hogy Kutka Adalbert az első kárpátaljai orosz, aki a prágai egyetemen szigorlatainak összes vizsgált kitüntetéssel tette le s igy joga volt az ünnepélyes avatásra. A nem mindennapos doktoravatáson a kárpátaljai orosz egyetemi hallgatók köre (a „Vozrozsdénie") les- tüieMieg vett részt s melegen ünnepelte az uj orvost, (paagmaa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom