Prágai Magyar Hirlap, 1927. november (6. évfolyam, 249-273 / 1583-1607. szám)

1927-11-06 / 253. (1587.) szám

1927 november fi, vasárrMj, ■wwttp'er fiítswiM i.. ■„'íí.-.’ai j PÁRISI NAPLÓ írja: MARAI SÁNDOR- EXHIBICIÓ ­Páris, notvtemíber eleje. Ektors Ruth meghívott, mint külföldi saj­tót, hogy nézzem meg őt a hoteljében. Este holtkor ieltnueiitem a rue Castigláonin a luxus­hotelbe, megiborotválkioztam és megkötöttem a (nyakkendőmet, ahogy dlitík, ha szópasszooiy hivja a sajtót. A hotelben egy ünnepélyes ur fölvezeiett hanm inoadmagammal a lépcsőkön az égből pottyant szépasszony szalonjába Középeurópai újságírókra numerus olausus volt, lehettünk talán hárman. De ott volt a legkisebb Gliioi Trombita szerkesztője, s ott a Newyork Times párisi direktora. Minde.nki ehakelhanidozott és orrliamgioin örvendezett a másiknak; az európai újságírók kissé izolál­tan álltak mellettük. Ez megint egyszer Ame­rika magánügye volt Európában. A szépasszony a hotelben persze ingyen lakik, mert ez nagy reklám a szállásadóknak. Minden körülötte 'forog: a manager, a mailre d’Toted, a barnaírakkos inasok. Megőrjítette a csendes szállodát. A telefon két napja veszekedeiten szól, boyok rohangálnak virág­csokrokkal, ajándékokkal, tortákkal, talál­mányokkal. Sznobok ostromolják, részben őt személyesen, részben a hotelt szobáért; mindem amerikai a közelében akar lakni Parisban. Az apparlement háromszobás. Az egyik szobában Ruth Elders lakik, a másik szobá­ban Haldermann ur lakik, a harmadik szoba a szalon. A szalon tele van virágokkal és tortákkal. A tükör alatt Limdbergh fényképe, akinek Ruth meg akarta mutatni, hogy olyat még ő is lúd. Nem sikerült, nem baj. Majd legközelebb. Az asztalon egy eeüsttálon miniszterek, nagykövetek, híres szinószndk névjegyei. A szalon közepén egy karosszékben ül, inkább fekszik, Ruth Elders. * Ezt most kezdhetném úgy, ahogy a sajtó- Iskolákban tanítják, s ahogy illik, hogy: „süppedő szőnyegeken, kristályluszterek fényében mosolyogva 'jött elém a miniszter, s miközben erősen megszóritolta a kezemet, barátságosan mondta: Mondja meg a pestiek- pek, egyetlen vágyam, hogy mégegyszer Budapesten táncoljak!“ Na, hát ezt nem mondta. Egyáltalán nem mondott semmit. Elénk se jölt, fel se állt, ott maradt a mély karos-izékben, összegűbunoolva, mini egy marék világhír. Egy szólt se szólt, inkább csak bágyadtan mosolygott, mint egy fiatal anya, aki éppen az imént nagy erőfeszítéssel megszülte a rózsás babyt, a világhírt Most nem viselt bömadrájgot, hanem egy szép párisi selyem- ruhát. Olyan szép, hogy Hollywood neon pingál szebbet Hollywoodra született ez v nő. Most már be is érkezett oda. Pislogott, mint egy okos, (hever ész ő macska; Haldermann urra mosolygott, aki mellette ült a karosszék támláján; annyi fáradságot nem vett magáinak, hogy a kezé­vel üdvözlést intsen. Mindez nem az ő dolga többé. Nincs szüksége reá, hogy udvaroljon a sajtónak. Hajlongjon és udvaroljon a sajtó, mert ma ő az üzlet, Ruth Elders. Minden szava készpénzt ér. Ezt tudja, s óvatosan mozgatja a kezét is; az is pénzt ér. Ezt nem képletesen értem, hanem való­ságosan; igaz, hogy Ruth Elders ma jó partié, de van egy kis bibije a partiénak: Ruth Elders férjes asszony. A férje ügynök egy amerikai vidéki városban. Ahogy ez Ameri­kában szokás, a férjét nem is (hozta magával, otthon hagyta, hogy legyen, aki at horne takarít és vigyáz a házra. Ruth Elders a leiányneive alatt repül. Haldermann, akit magával hozott, nem a férje, csak a pilótája. Ebben ,a pillanatban minden mozdulata pénz bér. Ha mond valamit készpénz az is, ha nem mond semmit, az is készpénz. * Az amerikai újságírók, (honi előírás sze­rint, ilyesmit kérdeznek tőle: — Hol hagyta a férjét? Vállat von: — Otthon. Nem szokott repülni. i — Mondja, — kérdi egy kis, szőke ujság- irő, — tulajdonképpen mi érteime van an­nak, ha egy nő átrepüli az ooeánt? Ez a kérdés legalább értelmes. Tényleg, mi értelme van? Ruth elgondolkozik. Aztán főidéiről. Ezt mondja: Alapítva 1833. Telelőn 33. Anafl A üregt porceü&a nagykereskedése. q K'OSICE, F S » n S € a 19. Nagj választék. Jutányos árak. — Ezt neon az én dolgom megállapítani, hanem az önöké Ez jó amerikai válasz, tetszik is az új­ságíróknak. Most megkérdik tőle, hogy hány ruhát rendelt eddig Parisban. Azt mondja, ötöt. De fog még, holnap megy a szalonokba. Délután az Ismeretlen Katona sírjához megy, utána a szaténokba. Mindent idejében. Az idő pénz. Haldermann ur egész idő alatt szerényen mosolyog. Az olyan ember mosolyával, akiiről az egész világ biztosan tudja, hogy egy éjszakát, — egyetlenegyet — föltétlenül bi­zalmas kettesben töltött egy nagyon szép, nagyon híres nővel, (Nem itt a hotelben. Az óceán fölött.) 1 j Ruth, Ruth ... i ■ * ' Okos, óvatos nő ez, tudta, hogy mit csi­nál. Még .a leesés is csak neki sikerült ilyen bámulatos ügyesein. Nungeseieir és Coli, St. Romáin s mind a többiek, akik nekiindultak és nem tértek vissza, nem voltak ilyen ügye­sek. Nyújtózkodik a karosszékben, nagyon szép, nagyon ravasz és nagyon elégedett. KU hónappal előbb még azt sem tudta, hogy mi a repülés. Húsz dollár heti fizetéssel asszisz­tensnő volt egy amerikai fogorvosi labora­tóriumban. Az ura ügynökösködik. Ma ő a leghíresebb nő, minden a kezében van, amit akar. Okos, ügyes nő, ez nem fog többet ingyen a tengerbe esni. Azon az égbolton, ahol /mozriosiHágok, repülők és boxbajmokok ragyognak és zuhannak, a világhír meteorjai, ma ő a nagy attrakció. Tudja, hogy sietnie Ítéli, mert ezen az égbolton nagy a nyüzsgés. Nem is mairad sokáig Parisban, néhány nap múlva már indul haza Amerikába, beváltaná a siker bonjait. Van valami barbár benne, ahogy itt ül ©lőttünk és megmutatja magát. Az élet nehéz, már nem elég a rúzs, a blackbottom, a rövid szoknya, a hamis gyöngyök, — a konkurren- cia óriási, az exhíbiciót fokozni kell minden .eszközzel, küllőmben nem lehet megélni. Ez a nő tudta, hogy miit csinál, tudatosan és tudat alatt is: rúzs mellett bepimgálta magát a halálveszeideleiinmel, s ma jobban hat és vonz, mint a leghíresebb táncosnő, akinek karika lóg az orrából. Típus, mint Greteken, csak nem hord copfokat, s virágszirom és stamm- buoh helyett repül. Az áru a régi, de a cso­magolás egészen uj. A koi.ugák most azt kezdik kérdezni tőle, hosry mik a szokásai ? De most már elmegyek, mert ezt a választ már eejtem. xx Szenzációs a Kis Brehro illusztrációs anyaga! jqqqq&OGGQQQQQQQQQQQQQQQQQQQVOO\ Syfilidologe Or. Kolb •MlAtt a prSgal. frankfurti «• berlini bőrklinikák UnáreetíAdJe és m&»odurvQMi Prdifta Kft. V«o»«SKCJK«»v«a SÍ. Mftm. W»merm»nn Ttsegálat! nocíw»oeoec8ooö<5oce3f5c©occ»e©öoc^ A KALANDOR Irta: Takáte Sándor. Magyar krónikáink netm ismerik Kenyérkosár Balázs vajda uram vitézi tetteit. Nem is csoda; ti­tokzatos ember volt 6, ki, ha a véletlennek gonosz szerencséje beköszöntött hozzá, nemcsak nevek hi­tét, de alakját is megváltoztatta. Legalább kilenc­ezer esett ez meg rajta 3 még okos bírái sem tud­tak eligazodni a sok néven, meg hivatalon, melyet ez világi életéiben viselt val-a. Olyan kalandorféle ember volt ö, amilyen a XVI. században elég ta­lálkozott. Nem félte az Istent, egy poiiurára sem becsülte a császárt. Teljes lévén haraggal'‘tainden- féle törvény iránt, le-lerázogatta azok terheit vál­tóról. Az ellenséggel szemben erős volt és bátor. Vére hullásáért és hősiességéért egész tarisznyára való Írást kapott; noha ő szívesebben vette volna, ha pénzzel rakják meg azt s nem hitvány betűk­kel. A jóban őkigyelme Bernimi jót nem látott, a rosszban nem talált semmi rosszat. Épp oly vitézi dolognak tartotta, hogy az udvari kamara üres kincstára számára vitt ezüstöt néhány kóborló hajdúval elragadta, mint azt, hogy egyetlen na­száddal kilenc török sajkával győztesen megkar­colt. Rácnak született az Istenadta, de, mint annyi Bők társa, ő is megmagyarosodott. Hiába! magyar volt akkor még a vitézek nyelve! A szomorú vi­szonyok mellett is élt s gyarapodott a magyar nyelv, mintha csak a XV. század fénye s varázsa ekkor fejtette volna ki végső erejét. Kenyérkosár Balázs különben törökül is jól beszélt s lefoglalt írásai között egész csomó török levelet találtak. Ez írások nyilvánvalóvá tették, hogy 6ok előkelő tö­rökkel összekötietélben állott e osztályosa volt titkaiknak. Mint naszádos vajda jóidéig Légrád mellett éldegélt, de háborús időkben megjárta az egész Dunát s olyan veszett híre keletkezett, hogy el­lenség és jóbarát egyaránt ész nélkül szaladt ha­jója elől. Mikor Miksa megvásárolta a töröktől a Ibékét, Balázs vajda szomorúan vezette révbe a na­szádját. Imimár nem mondhatta, nem kiálthatta — amint a háborúban szokta —, hogy az övé, amit szemmel lát, lábbal nyom. A tétlenség, a végház- beli törvény, no meg aztán az örökös pénzhiány megutáltatták szabadságra nevelt úri személyével régi mesterségét. Otthagyta Légrádot a még ba­log kezével sem vetett süveget tisztjei felé. Hogy sanyarú sorsán lendítsen egyet, egyenest Becsbe ment. Ott már mint Ormánieh Iván, két betanított társával az udvari kamarához ment s elmondd, hogy az oklicsi összedőlt kölestortemplom pincé­jében temérdek drágaság rejlik. Mint tisztes em­ber jól tudja, hogy ezek a kincsek egyedül őfelsé­gét illetik, azért nem is nyúlt hozzájuk. Csak be­széde igaz voltának bizonyságára hozott magával néhány arany- és ezüstkupát. A kamara, üres lévén kincses tárháza, mód nélkül megörült a rejtett kincsnek. Azonnal két­száz tallért adatott Balázs vajdának, azaz most Ormanidh Ivánnak s húsz lovast rendelvén mellé, elküldé a kincsekért. A lovasok el is értek Oklies- ba, de Balázs vajda nélkül, ö kigyelme ugyanis ■hátat fordított nekik s száraz gégével, tömött er­szénnyel nekiment az első csárdának « kedvére hajtogatta a kupáikat. Miután vagy két karika bort magáiba szilt, urimódra felöltözött s a német adta szép holdas lován uj élet után nézett. Sok furcsa kaland után Váora szakadt fel s aztán Pocsoly Borbély Balázs név alatt r é v 1 á t ó lett. Az volt a dolga, hogy a tilos árukkal evező hajókat meglássa. Balázs azonban háromévi szol­gálata alatt egyet sem látott meg. A róvlátóság ilyen módon igen szépen jövedelmezett neki, azon­kívül becsülete nöttön-nőtt a törökök előtt. A bu­sás jövedelmiét azonban fölemésztette a folytonos óvás. Hozzá hasonló ivót még a, kilenc iskolákon forgott városi bíró sem ismert. Míg a huzamos teásnál másokkal a bor játszott, 6 mindig a bor­ral játszott e józan maradt. Hogy újabb jövedelem­re tegyen szert, ő, aki az egész fejérnépet legalább egy egész kowtignácíóval alább becsülte, mint más szegény ember, házasságra adta fejét. Görcs Pan­nának hívták azt a szerencsés leányzót, kire a nagyhírű Balázs vajda szemét vetette. Három na­pig tartott a lakai s mintán torkig itták-ették ma­gukat, Balázs szemefényével elindult a kis faluból, de nem hazafelé, hanem Esztergomiba, az ő régi urbarátjához, a béghez. Természetes, hogy itt to­vább .ittak. Hogy a menyecskének is legyen valami öröme, a beglerbég hollóköves karkötőket, szép szederjes gránátokat, fethérköves (gyómámtos) resz­ket őket, drága muszlineket rakott elé. Balázsnak a bortól, a menyecskének a drágaságoktól ragyo­gott a szeme. Az alkut tehát hamar megkötötték; a beglerbég busz aranyat olvasott Balázs markába az asszonyért. Akik tudó sodr voltak a dologban, mondották, hogy az asszonynak nem volt kedve ellenére a férjcsere. A második feleségét — Komjáti Zsuzsit — mondja az egykorú vádoló Írás — tizenöt ara­nyért adta el Balázs a budai janicsároknak; „azon­kívül még háromszor nősült odaalá (t. i. a hódolt­ságban) e miég sem vala asszonyember az házánál". Pocsolyi Borbély Balázs, a révlátó, tón tovább is űzi vala ezt a mesterséget, ha véletlenül ki nem tudódik. Balázs vajda nem várta be a törvénylá­tást, hanem a törökök közé szökött Esztergomba, hol a szaudzeákbéggel jó barátságot tartott. Itt tudta meg, hogy a bég ki akarja raboltatni Guta községét. Balázs vajda jól ismervén Gúla tájékát, a bégnek fölajánlotta szolgálatát. S miután a zsák­mány harmadában megegyeztek, elment Gútára, hogy ott kissé körültekintsen. Guta mezővárosa a XVI. századig nem ott volt, ahol manapság, hanem a Vág balpartján. Mikor Esztergom török kézre került, Gúta önkényt meg­hódolt. A török azonban a megállapított sarcon kí­vül annyit vett rajta, hogy a város megbánta a meghódolást. A bajon úgy segítettek, hogy közös megegyezéssel lerontották összes házaikat 8 a Vág túlsó (jobb) partján — ahol ma van — építették föl. Erre felmondták a töröknek a hüségesküt s meghódoltak Rudolfnak. Mindezt Forgádh István komáromi főkapitányhelyettes részletesen megírta leveleiben. A török néhányszor mekisérelte vis­szafoglalását, de a rengeteg nádas és lápeág kö­zött úgy eltévelyedt, hogy még a Vág part jáig sem juthattak. Egy alkalommal sikerült egy gútai pa­rasztot elfogatok. Ezt kényszeritették, hogy a lá­pok között átvezesse őket. De hiába kínozták a szegény parasztot, nem a városba, hanem a leg­veszedelmesebb lábbólápba vezette őket. Aki olt nem veszett, az visszafordult; a gutaíak meg hal­dokolva találták megmen tőjüket a nádadban. (Ezt is Forgách István jelentette.) Amit a gutái ember nem tett meg, arra vidá­man vállalkozott Balázs vajda. Vagy ötven jó török vitézzel megindult a kalandra. Dél este értek a be­láthatatlan nádasok tövébe. Amint besötéledelt, Balázs vajda bevezette őket a lápok rejtekébe. Egyik fordulónál a lesbe állított gutáink, meg Ba­lázs, vad ordítás közt hirtelen a törökökre csap­tak. Ész nélkül rohantak vissza a meglepett lova­sok, azaz osak rohantak volna, mert néhány ugrás után az ötven lovas alatt leszállt a láp s elnyelte őket a Víz. Akik még vergődtek imitt-amotj, azo­kat csodaszép rendben lekaszabolta Balázs. így állt bosszút a bégen, amiért visszaküldő eladott fele­ségét. Másnap már ötven török ruháját és fegyve­rét árulgatta Gúta piacán. Jól tudván, hogy egy ideig nem lesz tanácsos a törökök között mutatkoznia, szekeret vett ma­gának s két szép deres-szabású csikóval a császár •földjére ment. A múltak kedv óér izmost Csecdi Póczos Balázs név alatt állott szolgálít&a. S ki élte javát a Duna hátán töltötte, most szekerével ke­reste kenyerét. Sok hivatala között ez volt az egyetlen, melyet igazi nevén sohase tudott meg­nevezni, lévén ő kegyelme „obristen-proviantamts- venvalters-furvesens-corporal". Tehát csak ezekér- mesternek hívta magát. Az volt a dolga, hogy nyú­lós, ecetes borokat, romlott, penészes kenyeret s miás effélét szállított őfelsége vitézei számára. Szidta is a császárt elégszer, amiért ilyenekkel tartja jó vitézeit; szidta még jobban, mikor har­madfélévig hiába várt zslodjára. Végre is, hogy segítsen magán, mikor szekerét posztóval rakták meg, megszökött az egész szállítmánnyal. Miután írnitt-amott túladott a posztón, Galgóera ment, mi­vel ott eok régi cimborája kereskedett. Gyakran fölkeresvén a helyeiket, hol pincés borokat mértek, borittában el-elmondott egyet-mást vitézi életéből. Még a posztó elemeléséről sem feledkezett meg. A vidám kalandokat örömmel hallgatták az isme­rősök: sajnos, akadt olyan is, aki elárulta a regélő vajdát. Egyszerre csak azon vette magát észre, hogy börtönben ül. A község nagy örömmel jelenté fel­sőbb helyen, hogy aki tucatszámra falta be az öreg bűnöket s kinek fejére a kamara, meg a bad- tanács ugyancsak öntögették a párttagot, végre kézrekerült! Siettek is, hogy kihallgassák a nagy bűnöst. Balázs vajda persze a legtöbb kérdésre Kcdvezs résziéi fizetések i Mindenkinek a lakását legolcsóbban és legmodernebbül rendezi be ÍCedvezo részletfizetések ? j 9m ¥az^a bútorgyára* Prafsa Wi!i., PoülipiiéSio Sff.---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------—---------------------------------------------“ % Ha sználja fel ezt a rendelőlapot a c'mével ellátót!: levélpapír rendelésre 100 boríték, 100 levélpapír, gyönyörű kazettában csak 45‘— Ke A. KODYM, PRAHA II. NÁRODNI TR. 38 A. OSZTÁLY Nyomtassa az alul megadott nevet és címet 100 elsőrendű levélpapírra és 10' amerikai formájú hasonló minőségű finom szürke bélésű borítékra. A 45"— KS összeget egy'dejü'eg küldőm. — (A nevét és címét olvashatóan írja a legjobb tintaceruzával. Az egész címadásra csak 3 sort használjon) Név: --------------1---------------------------1---------------------------------------------------------------------------------­b'I Foglalkozás, vagy rang: .........-■■■■■—■ ■ ......................... ■■■........-.................---------------- — Jd I Cím: ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom