Prágai Magyar Hirlap, 1927. november (6. évfolyam, 249-273 / 1583-1607. szám)
1927-11-05 / 252. (1586.) szám
Kíubíotelben egy élénkszellemü török úrral, aki a mohamedán nőkről, a pasákról, Kemálról, a jótanácsról s általában az uj Törökországról beszél az angollal, az orosszal... Épátemiinlk kell! Van erdőségünk akkora területen, miint Franciaország, van szántóföldünk, szénáink, rezünk, vasunk, köröndiünk, minden. Nyersanyagunk N van: ebiből akarjuk felépíteni az uij Törökországot, amelyet még csak most mérnek föl s bizony, sok helyütt a legjobb akarattal sem tudjuk: török föld-e, avaigy angol fenhatóeág mór, vagy pedig más ország gyarmata. De hiába faggatom petróleumról, Ibrahim ut föld olajról nem beszél. Ellenben hevesen kikel: — Törökországnak ellensége mindenki, aki azt mondja, hogy a közbiztonság nem jó. Igaz; hogy az igazolványmélküiii idegem!, loéánnek nézik, de tessék csak megkérdezni akárkit, aki például a legelihagyotíabb helyen is kutat érc után, történt-e baja? Rózsa Sándoraink — (így!) _ voltak is , vaunak is a hegyekben, de ezek nem bántják az idegent. Hamid szultán e-zimte támogatta ezeket a rablókat. Hej, a régi szultánokra, meg a pasákra ha gondol az ember, felforr a vére! A pasák az igaziak, a hajdani, régiek, a budai Ali- pasa formák tették naggyá Törökországot, nem a szultánok. De kiveszett belőlük az ősi vér e az utódok igen korosak lehlek. Nem, kérem, semmi különös tradícióti'szteletünknek nem szabad lenni... A régi törökök nemcsak karddal, hanem műveltséggel és jó bánásmóddal is hódit ott ak. Budapest, november 3. A Gellért-ezálló márványterme. Az ötórai teás jazz a banánhéj-nótát végzi ki, néhány pár topog a parketten, ki csárisztont, ki black-hottom- ot, ki pedig csak a jó öreg simít, amely bevált módszer, tánc tekintetében ... Az egyik szegélyen jóképű ur rakja, forgatja a lábait, veszi ki félcipőjével az őszi szezon örömleit, csárlsztonozi.k. Messziről olyan, amint egy olasz. Ám az udvarias prego, signorédra hevesen megrázza a kezein s azzal az akcentussal felel, ami utánozhatatlan: a török akcentussal szól magyarul: _ Kada Ibrahim! Ibrahim u r, a töröli. A . török—magvar testvériség örök örömében felolvadva, qsákhamah átkerülünk a szálló nyugalmasabb halijába, ahol dühös szorgalommal elwirágzott asszonyok ülnek körül néhány asztalt, előkelő-halkan szólva le az emberiséget. Néhány fiatal ur az utánozhatatlan előkelőséget utánozza kevés sikerrel a fotőjjöfc védelmében s Ibrahim ur mosolyog. Kada Ibrahim, az aűgorad kormány kiküldötte, a hazai bányászatot tanulmányozza. Ő még Selmecen. kezdte és Sopronban végezte a bányászati főiskolát. S amit tud: azt a török kormány értékesíti, a nagy újjáépítő munkában. _ Magyarországon gazdasági főiskolára, kohászatira, erdészetire járnak a törökök — mondja _, Németországban mérnöknek készülnek, Franciaországban orvosoknak és politikusoknak, Angliában tengerészeknek tanulnak ki. _ Nagy építő munka folyik Angórában. Kon- | fi tan tán ápol v nem megbízható s nem záloga az erős fejlődésnek. Nincs kérdés, amire ne adna azonnal precíz választ; Lelkes, háromszor is lelkes török, a kormány nagy újjáépítő munkájának fanatikus híve és mindennek ellenzője, aimd régi, ami a szultánok korára emlékeztet, ami kerékkötő. Lázasan rohan az európai irammal. Ö, személy szerint, bírja. És bírja miég néhány ezer. De vájjon bírja-e a törökség zöme a hirtelen .átváltozást? Törökországot ilyen megrázkódtatás régi idők óta nem érte, mint éppen most, Kemál korában! Erről beszélünk. — Nem kell f-éltoli! — legyint. — Nagyon jól van ez igy. Törökországnak versenyt keli tartani a többi országokkal. — A nők... — vetem fel azt a stereotip kér- 1 dést. ami hasonlít a külföldi magyaroknak adott csikós-csárdás kérdéshez. Mi megszoktuk, magyarok, a villogó betyárt és a tokaji pusztát, Ibrahim ur szintén elmondja nem először hangoztatott mondók áj át a mohamedán nőről: — Monogámia, szigorú monogámia, kérem! I Kinek van pénze Törökországban egynél több fe- j leséget eltartani? A sok feleségre nagyon ráfizet- ! tek az emberek. Kicsit kárörvendően nevet. — Ráfizettek bizony. Szélhámos papok tarfa- i mik most csak több feleséget. j Hitetlenül nézek rá. — Igen — erősíti —, szélhámos papok, akik megtanultak néhány szárát, verset, a Koránból, elvettek maguknak néhány feleséget, ügy csináltak azelőtt, hogy elhagyták az öreg feleséget 6 vettek maguknak mindig újat, fiatalabbat a helyükbe. De |most nem lehet cserélgetni! A törvény kötelezi őket valamennyi feleségük eltartására. — Igen? — kérdezi egy kis maliciával, — a régi papoknak szabad volt ráolvasni a feleségükre. hogy vénhedt vagy, mehetsz?! Most, ha éhezik is a család, el kelt tartania. A többnej ilség magától kiment volna a divatból, de, hogy törvényerőre emelkedett a monogámia, ez az álpapok ellen van! Akik lepedőt kerítettek a Valinkra és néhány szárával az emlékezetükben bevonultak egy-egv faluba s ott éldegéltek vígan. Most külön papra misztériumunk van s egyedül annak van joga igazoló írást kiadni. — Nők? A fátyolt kérdezi és a móléit nők iránt való fogékonyságát a 'töröknek? Ebh! Csak a csúnya nő hord nálunk fátyolt,-némelyik konzervatív nő. Kérem, nagyon hátra van maradva a török nő egészségügyileg. Jó egészség pedig második szépség. Nem sportolt a mohamedán nő sose, csak ült, ült, ült. Csoda-e, ha laesankint széjjelment a teste? Hisz én magam is Magyarországon tanultam meg az egészségápolást. A török nő nem volt jól nevelve, nem törődött magáival s a kezdetleges férfi megszerette a móléit nőt. Persze, változik az ízlés — folytatja kis idő múlva —, a kulturált török a nyúlánk nőben is talál szépet. — Szóval minden illúziónkat lerontja, amit a törökökkel szemben tar tógát tünk?' — Illúzió, illúzió! Szokjanak hozzá, hogy Törökországban roppant horderejű dolgok történtek s minden másképp van, mint pár évvel ezelőtt. Emlékszik az ifjú törökök mozgalmára? Mindent elértünk. Építeni kell már! — Kemál pasa igen népszerű. A legjobb táncos Angórában. Csinos, szőke ember. Ezt sem tudtam. _ Pár évvel ezelőtt még boldjog-boldogtalar hoz zá mehetett, igen közvetlen ember volt min dig. Most is közvetl en, csak a barátai távol tártját tőle a tömegeket. A török nerp szeretné visszaszerezni euró pai birtokait? A bal kár,.háború előtt volt vágj 17O.C0Ö négyzetkilométere! ■ Dehogy! tiltakozik. — Nincsen semtm il ven"" törekvő-- Béke, béke. a harminchat észten d&'mítem, mm, «!», *?{*“ Nem illett ellentmondani ilyen kitűnő török urnák a műveltségi kérdésben, hisz nem olyan birntoa, hogy a Duna—Tisza medencét éppen a török műveltség vette volna meg. Ami azonban a török fegyvereknek ebbeli szerepét illeti, abban igaza van. Igaza van már csak azért is, mert egész különös dolog derül ki Ibrahim úrról: a nyugatmagyarországi fölkelésben néhány évvel ezelőtt az osztrák ellen élénk részt vett Sopron határánál. Vezetőezerepe volt. _ Irodalom, művészet? _ Hát itt bizony nem valami sokat lehet mo ndani. De fejlődik ez is — teezi hozzá csillogó szemmel —, fejlődik! _ Van néhány írónk, költőnk. Kevés. Nem ért rá a török ezzel is foglalkozni, harcai mellett. Festőink is tanulnak már külföldön, hiszen sok iszó esik ezekről a kérdésekről, csak éppen a gyakorlati kivitel hiányzik még. Szobrászaink, már csak a vallási felfogás miatt is, alig lehettek s bizony a vallás, a régi tradíció megakasztott sok művészi törekvést. No, majd másképp lesz ezután. — Angórában sok magyar van. Érdekes, hogy az angórai magyarok az ottani utcákat, tereket budapesti hasonlóságuk után nevezték el egymás közt. Vérmező, Kossuth Lajos-utca — hívják igy az egyes városrészeket. Persze, más aztán nem is érti, csak ők. Aztán minden bevezetés nélkül: — A török koszt egészséges, — mondja, hogy minden dicséretreméltót felsoroljon. _ De jó a ma gyar is: turóscsusza, libamáj s után egy hosszú- lépés ... A zsíros magyar ebéd után. Elégedetten nevet. De feláll, megigazítja a nyakkendőjét, mert szeretne még egy tangót táncoltok Jövő héten bLack-boílomot is. Persze, ahol Kernal a legjobb táncos ... Szomibathy Viktor. Hány ember pusztul évenkint a tengerbe? Az óceást évröl-éwre tömegsírja az embereknek s a hajóknak — A rekordot az 1912. és 1914, évek tartják — A „Principessa Mafalda“ áldozatainak a számát most már hivatalosan megállapították, a borzalmas hajószerenosétlenség alkalmából 314 utas pusztult a tengerbe. A nagy szerencsétlenség ismét felveti a kérdést, hogy a világ flottáit milyen mértékben érték idáig a hajószerencsétlenségek? Arnig a vasúti szerencsétlenségekről — sajnos — nincsen nemzetközi statisztika, a hajószerencsétlenségeket évek óta a két nagy tengeri biztosító társaság, a francia Verilas és az angol Lloyd, pontosan regisztrálja. A Wladimir Wojtinsky szerkesztésében megjelenő „Die Welt in Zahlen“ kitűnő gyűjteményes munka ötödik kötete éppen a napokban került a könyvpiacra s a hajószerencsétlenségekről szóló fejezetekben a két biztositó társaság statisztikája alapján megállapítja a szerző, hogy a világháború előtt évenként a gőzhajóknak mintegy két százaléka, a vitorlástonnásnak pedig 6—7 százaléka pusztult el hajószerencsétlenség következtében. A világháború idején az U-hajóknak tevékenysége s a robbanó aknáknak működése következtében ez az arányszám természetesen jelentékenyen emelkedett, hogy a háború utáni években, különösen a gőzösöknél, ismét a normális arányra szálljon vissza. Wojtinsky táblázatos áttekintésben mutatja ki, hogy az 1925. évben 280 gőzös és motorhajó pusztult el, ami a világ flottaállományának 1.07 százalékát teszi ki. A 280 elsüllyedt hajó 327.748 bruttoregiszterlonnát képviselt, ami a világflotta 0.55 százalékos térvesztését jelenti. Az emberekben bekövetkezett veszteséget szintén statisztikai táblázatok mutatják. Az 1908-tól 1924-ig terjedő periódusban az 1912. és 1914. évek okozták a legnagyobb em- berveszteséget a tengeren, mert ebben a két esztendőben következtek be a legnagyobb hajókatasztrófák, amiket a modern hajózás története egyáltalán feljegyez. 1912-ben 2235 ember pusztult el tengeri szerencsétlenség következtében, s ebből az óriási számból 1498 lélek jut a Tita- nic borzalmas katasztrófájára. Hasonlóan ka- tasztrófális esztendeje volt a hajózásnak az 1914. év a maga 1778 áldozatával. Itt is az „Empress of Ireland“ pusztulása emeli az arányt olyan hatalmas mértékben, mert ezen a büszke gőzösön 171 matróz és tiszt s 840 utas pusztult a hullámsirban. A háborús években 1917 tartja a rekordot a hajószerencsétlenségek terén, az áldozatok száma, 1200 azonban elmarad az 1912. és 1914. évek borzalmas katasztrófái megett. 1927 november 5, szombat. Ha Prágába jön, első útja a CHAT-NOIR-ba vezessen. Hovember 15-töt minden este ElliS ÜLA hírneves cigányprímás teljes zenekarával játszik. Kitűnő magyar borok (negyedliteres kiszolgálás) — Magyar konyha — Minden este elsőrangú bableves — Maayar kiszolgálás — Tánc- parkett — Chat-Noir Prága legforgalmasabb helyén van: szemben a Hotel Steinerrel. Igazgató: Korst Túri, a ,,ZNizza“ volt üzletvezetője. Josephine Baker kis házidisznója, két kutyája, három macskája, papagálya és óriáskígyója — Lapok a néger sztár emlékirataiból — Josephine Baker, a néger primadonna, rövid idő alatt lett népszerű és ez a népszerűsége ugyanilyen rövid idő alatt hanyatlani is kezdett. Pedig még fiatalsága virágában áll ez a fekete rózsa és Párás az a város, ahol a népszerűség évtizedeikig állandó szokott lenni. Bizonyság rá Miistinguett esete, aki meglett kora ellenére a rajongásnak még éppoly viharában áll ma is, minit akár — tizenöt év előtt. A sztárok, népszerűek és kevésbé népszerűek, most mintegy varázsütésre, egyszerre kedvet kaptak a memoár!ráshoz. Vagy falán inkább a kiadók kaptak kedvet a memoárok kinyomtatásához, miután egynéhány példán belbizonyosodott, hogy ez ma nagyszerű üzlet. Baker emlékiratai tagadhatatlanul a legérdekesebbek, ebből ift következik néhány bekezdés: — Saint Louisban születtem, amely nagy város, 800.000 lakossal. Közülök százezer néger. A Mississippi folyik rajta keresztül, amely iszaptól sárga, gőzösök és vitorláöbárkák barázdálják. A város lakosságának legnagyobb része iparból él, amelyet, a négereit is folytatnak. Anyám együtt élt nagyanyámmal, aki nagyon szegény asszony volt. Kisgyerek voltam, amikor nagyanyám meghalt, de jól emlékszem rá, hogy abban az idjőben Ih araggSÖML _ Nem vagyok 'tisztáin néger származású, ap ám spanyol' volt. Testvéreim még ma is munkások. Minden hónapban egyszer egy csekket küldök haza, amivel azonban takarékoskodnak. Máén vagyok a családfentartó. Ötéves koromban beírattak az iskolába. Nem sokáig maradhattam tanuló, mert összever eked! éra minden iskolatársam- imal, sőt a tanít ónőkkel is. Nem szeretem, ha kötelességeket szabnak elém, a szabadság mindig kedves volt számomra. Különösen sok bajom volt azzal, hogy a tanítók állandóan arra ügyeltek, neim fintorítom-e el arcomat. Ezt nem tudtam megérteni és annál több grimaszt vágtam. Micsoda harcok keletkeztek e körül a kérdés körül. Megbüntetitek, kicsaptak. _ Sokat olvastam, különösen olyan meséket, am elyekben királyokról és királynőkről volt szó. Róluk álmodtam minden éjszaka és az volt minden vágyam, hogy húsból és vérből való igazi királlyal találkozzam egyszer életemben. Éta. is szerettem volna királynő lenni és igen gyakran sírtam, mert ez nem sikerült. Olvastam, hogy gonosz királyok is vannak a világon. Ezen nagyon csodálkoztam, de mindenesetre elhatároztam, hogy ha íméM ikles&jíJS&SL emberekhez, akár lesz belőlem királynő, akár nem... # — Miért lettem én táncosnő? Mert hideg városban születtem, ahol egész gyerekkoromat átdideregtem és mert mindig az volt a vágyam, hogy táncolva melegedjem meg — egy fényes színpadon. Nagyanyámnál Saint Louisban már egy színházat rendeztem be a házunk pincéjében. Tízéves voltam. A függönyt magam varrtam rongyokból és konzervdobozokra helyezett gyertyákkal1 világítottam. A publikum vagy egy tucat néger barátnőm volt, akik egy régi, lomtárba került pádon üldögéltek. Minden este volt előadás. A belépődíj: egy gombostű. Egyszer a ruhám a gyertyákon meggyulladt. A publikum elszaladt és egyedül maradtam a tűzben, úgy, hogy alig vov ■időm megmenekülni. # — Az állatokat mindig szereltem. Macskákat, kutyákat, majmot, papagályt, borjúit, kecskét, amelyekről mindig azt hittem, hogy fából van a lábuk. Még a kígyókat is szerettem! A kóbor állatokat mindig hazavittem, anyám végre megelégelte és kitette őket az utcára. Velük együtt én is elmentem hazulról. Gyakran a pincében aludtam. hogy együtt lehessek kedves állataimmá?, amelyeket anyám nem engedett be a szobába. Most is hét kutyám, három macskám, egy d'isz- . nóm, papagályom, két kecském, egy aranyhalam és egy kígyóm van a lakásomon. Szeretem az állatokat, mert olyan egyszerűek és őszinték, mint a gyermek. Nem gondolják, hogy a mozdulataik sokkal szebb, mint az embereké? Van egy kis disznóm, úgy hívják, hogy llbert. Milyen aranyos, amikor szalad, sántítva s a lábadt kémikusán ■ forgatva! Szeretem azonfelül azokat a babákat, amelyek rongyból készülnek. # Vasárnaponként színháziba jártam, hogy a táncokat nézzem. Parányi kis színház volt, pirinyó kis szinpaddal. Két páholy volt mindössze, mint két skatulya. Ballettet táncoltak itt, de a többi táncokat sokkal szívesebben néztem. Még ma sem bírom el a ballettet, Anna Pavlovát meg egyszerűen ki nem állhatom. # _ Ez volt a gyermekkorom. Nem voltak harisnyáim, fáztam és azért táncoltam, hogy megmelegedjem. Elfelejtettem elmondaná, a legnagyobb szenvedélyem volt álruhába öltözni. Még most is megteszem néha, hogy mindenféle összeszedett rongyokba öltözködöm. Tizenha'téves koromban még odahaza voltam és hetenkint 9 dollárt kerestem, ami óriási vagyon volt az egész család számára. Táncoljam ugyanis, most már csakugyan színpadon, de igen gyakran nem kaptam szerződést, ha a néger revü megbukott. Tí- zenhatéves koromban - végre beláttam, hogy valamit tenni kell. Két fontos cselekedetet hajtottam végre: 1. Levágattam a hajaimat. 2. Elhagytam a családomat. _ A családommal a nyakamon semmire sem juthattam. M ostanában, ha Amerikába elmegyek, meglátogatom őket. Ámbár pénzük van, épp oly szegényesen élnek, mint azelőtt. — A keresztényszocialista párt kassai társasvacsorája. Kassáról jelentik: A községi választások sikeres 'lezajlása titán az országos kereszt ényiszooiailásta párt kassai helyi- szer ve® ete a közóhajnak engedve 240 terítékes pártvacsorát rendezett a Sóhalkliáz nagytermében. A vacsorán részt vett, társadalmi osztályokra való tekintet nélkül, Kassa város őslakosságának sziime-java. Az első po- háirköszöntőt Polák Gyula dr. h. polgármester mondotta SzüKLő Géza dr. országos elnökire, Grossdhimiid Géza dr. szenátorra s a párt többi törvényhozóira és a megjelentek pártihiüségiére. Test Barna prépost-plébános beszédében ,a keresztény világnézet győzelmére ürítette poharát. A harmadik pohár- köszöntőt Fleíschmann Gyula d!r. kerületi főtitkár mondotta. Méltatta a ker.-szoc. párt választási közelimének politikai és erkölcsi jelentőségét. Majd a vezetőségre, a párt- hívekre és a® uj képvisedőtétstüJélíi tagokxa üTitett£ spohas# 6
