Prágai Magyar Hirlap, 1927. november (6. évfolyam, 249-273 / 1583-1607. szám)

1927-11-27 / 271. (1605.) szám

Színdarabot írtak Henry Ford ellen 'és elő is adták a newyorki New Playwright Theatreben, egy színházban, melyet Ottó H. Kahn bankár, a Wallstreet teljhatalmú ura iüapitott és amelynek igazgtója a magyar Francis Edward Faragok (értsd: Faragó Fe­renc Ede). A darab középpontjában Henry Ford áll, azaz az wnei'ikanizmus esszenciája. Az amerikai jankeek megkönnyítik maguk­nak a dolgot és nem úgy tesznek, mint az eu­rópai irók, akik az egyesből és az egye dböl veszik az ötletet, vagy a meggyőződést és fel­fejlesztik az általánosba-. Amerika nem törő­dik a múlttal, a tradícióval, amije nincs, nem- törődik a jövővel, amelyet biztosítva lát, mert a jelennek él. Amerika egyik megszemélye- Ütője a jelenben Henry Ford, a világ leggaz­dagabb embere, autókirály és antiszemita, szo­ciális író és plagizátor, akiről kisütötték, hogy könyveit mással íratta, de akiről nem tud­ták kisütni, hogy nem a leggazdagabb ember, aki mindenütt győz, mert a materializmus megtestesítője: Amerika jelene. Tehát Ame­rika jelene ellen írlak színdarabot, amikor ellene írlak. Ezért érdekes és fontos ez a da­rab. Henry Ford és Anita Loos („Szőkék előnyben“) bokszbajnokság és Darwin elleni porok:': Amerika. Felhőkarcolóid, égbetörők, amelyek még a felhőket sem érik el és minél közelebb érnek hozzájuk, annál jobban távo­lodnak az Égtől. Az Isten képmására terem­tett ember elítéli Darwin majmát, de a szőke majmot előnyben részesíti az összes barna anyával szemben. Amerika teheti, joga és dol­lárja van hozzá, felelősséget pedig nem is­mer szellemi vonatkozásban (Theodore Dreissler, Sinclair Levis, Upton Sinclair, Herzgesheimer csak most kezdik döngetni a széliéin kapuit). Sportgirl és monymuker, autókirály és plágium: a jelent, a pillanatot élő Amerika. Azaz: Ford. Jobban mondva: Fordizmus. Mert Ford1, világszemlélet, t Jz- mus“. A színdarab izzó, gyűlölködő tiltakozás a Fordizmus ellen, az emberiségnek gépekké való átalakítása ellen. „The Old Man“, az öreg, ez Ford ebben a darabban. A vérszopó öreg, aki a lelket ki akarja pusztítani az em­berből és a testből gépet akar csinálni: az uj sátán. A darab cime övét jelent. Azt a mozgó pályát kell alatta érteni, amely kétoldalt sor­ban álló munkások közt lassan elviszi az autó­alkatrészeket, amelyeken egy-két mozdülat- nyi munkát kell örökösen ismételnie minden embernek. Jim Thompson, a gyár agyonfá- radt munkásának lakásán kezdődik a cselek­mény. Leánya, Nancy egy forrongólelkü fiatal munkás szerelmese. Nancy az amerikai girl, maga tartja el magát és rátámad anyjára, mért nem stoppolta meg harisnyáit. Készpénzzel fi­zet mindenért, ami élet. Bili, a fiatal munkás szereti a lányt, még sem veszi el, mert így száll szembe Ford farizeizmusávál. Bili fel­lázítja a gyárat. Ford tárgyalni akár, de a tö­meg összerombolja a gyárat. Ford menekül. Katonaság helyreállítja a rendet, Bilit elfog­ják. „Mi haszna volt?“ ingerkedik vele a ka­tonai parancsnok. Bili nem válaszol, válasz az összerombolt gyár. A gép visszaváltó zott emberré. Ez volt a haszon. Érdekes, ujszerii darab? Nem. Semmiképpen sem. A régi re­cept: egy kis szerelem, egy kis forradalom. Es minek e sok hűhó semmiért? Ford miatt? Az irányok, az izmusok nagyon gyorsan vál­toznak. A Fordizmus ma még Amerika jele­ne ugyan, de már csak ötvenszázalékos jelen. De Ford Amerika. Ezért érdekes a darab. Amerika kezd fellázadni önmaga ellen. Kezd eszmélni, gondolkozni. Eddig gyerekkorát él­te. Nem iuőia, mit tesz, ezért meg kellett ne­ki bocsátani. De most kinőtt a kamaszkorból és Ford még midnig kamasz. Szűk már a ka­maszruha. Tíz ceniméter választja el nadrág­ja alsó szegélyéi a cipőtől, ugyanannyi a ka­bát ujját a csuklótól. Izgatottan, túlságos energiával fésüli meg haját, de a fürtök mind­untalan homlokába esnek. Fölötte kellemet­len! Egyik lábáról a másikra hág és letapos­sa a kultúra cipőit tánc közben. Nem tud mit kezdeni önmagával, ügyetlenül mozog, akár 'antiszemitizmust prédikál, akár felhőkarcoló­val épít, akár Darwint ítéli el, vagy a szőké­ket előnyben részesíti — végigrohant a mate­rializmus perifériáján és sehol sem találta meg a központot, kérésié mindenütt az Is­tent, sehol sem találta. Ford ur előbb csak autókat gyártott. Olcsó autók voltak. Ez rend­ben volt Amerikában. Később gondolatokat kezdőit gyártani. Olcsó gondolatok voltak. Eí már nem volt rendben. Amerika kezdte észre­venni, hogy gondolatok vaunak és hogy gondo­latok kényelmetlenek. Nem autók. Es miné olcsóbbak, annál drágábban kell megfizetn érlük. Es ekkor történt, hogy Amerika tilta­kozni kezdett a gondolatok ellen, mert a fiatal xx A Kis Pythagoras megható történetét kiesi nyék és nagyok örömmé] olvassák. ság fejében ellentétes gondolatok fogamzot- tak meg. Felhőkarcoló, olcsó autó — Fordiz- mus. Add meg a Fordizmusnak, ami a For- dizmusé, de a léleknek, ami a léleké! És vala­ki darabot irt. Ford ellen. Harcba szállt vele, a nagy géppel. Ez a valaki megsejtette, hogy Ford Amerikát jelenti, Harcba szállt Ameri­kával, a nagy géppel. Mert látta, hogy ez a gép forog, forog . . . téves körforgás, mely­nek nincs kezdete, nincs vége, nincs fejlődése, nincs célja: Fordizmus. Az ember teremtette a gépet, a gép összerombolta az embei't, az em­ber összerombolja a gépet. Es ka összerorn- bolta, újra fel fogja építeni: Egy uj Ford. Es a haszon? ahogyan a katoni parancsnok kérdi. A haszon: lesz Ford, de nem lesz Fordizmus. Ez az egy lépés pedig a fiatal Amerika életében hatalmas fejlődést jelent. Neubauer Pál. MRPLOm RZESVETEÍTii TÜNTETÉSEKRŐL írja: KRR1NTHY PRI5YE5 1927 noveaníber 26. Utáltjára huszonegy esztendő vei ezeflűbt Mini tettem az •egyetemen. Elsőéves hallgató voltam, annak is első szemeszterese. Fiziká­in abematika szaíkra iratkoztam be, közben sebészetet hallgattam Dollingernél és a könyvtárban Schopenhauert, Taiine-t és Moonimsent olvastam este kilencig. Mindez nem akadályozott meg benne, hogy a kedves, finom Négyessy stilisztika-óráján, komoly tanulmányt olvassak fel Reviczky Gyuláról, melyet is a professzor ur megdicsért, sőt nem tartotta leheteti ennek, hogy a Reviezky-iroda- lom terén valódi érdtemeket szerzek idővel. A tüntetések úgy kezdődtek, hogy éppen Kürsöhákot hallgattam a Műegyetemen (oda á?s átruccantam néha), mikor ki vágódott az ajtó és egy- szép, leikesarcu, bakombartos fiatal­ember rontott Ibe, féliretolta a meglepett tanárt, felugrott az asztalira és gyönyörű, tre.mo'1 o-bariton hangon szavalni kezdett, hogy aszongya: „egyetemi polgártársak!“ Hogy Unit szavalt, nem emlékszem (hiszen éppen ez az!) csak arra, hogy rögtön bele­szerettem —■ Byronra és Wertíherre emlékez­tetett egyrészt, másrészt. Kárpálhy Zoltánt is ilyennek képzeltem (abban az időben vélet­lenül se hasonlítottam eleven embereket máshoz, amint regény-bősökhöz). Ez a fiatal­ember Meíiha Anmand volt, ma köztiszteletben áüő orvos, sőt úgy tudom, ibaijtársam is Apollóban. Ettől a naptól fogva heteken át láziban élítünk. Igen éltes, de merőben összefüggés­telen emlékképek villannak fel bennem, ahogy megpróbálom felidézni. Gyűlés a díszteremben. Melha szónokol, aztán egy Kovács nevű sovány fiatalember óráit. Dühében kettétöri a sétapákáját és közénk hajifja. Este a Műegyetem kertjében üvöltök nagy tömegben, melynek közepén egv (Zaj­oséit nevű zászlót lobogtat. Lovasremdőrök taposnak közénk. Megpróbálják kicsavarni a zászlót Zajesek kezéből. Zajosak nem enged úgy viszik el, zászlóstól. Rohanunk végig az utcákon. Valaki elordiilja magát: „A szocialis­ták!“. Nagy kavarodás, verekedés. Mellékutcán ügetek lihegve, szét.zavart tömeg törmeléke. A körútra ének Hallgatag, komor felvonulás. Kik lehetnek? Mindeneset­re csatlakozom hozzájuk. Bekanyarodva, egy­szerre lárma: a zsebekből kő kerül elő, pillanat alatt bevernek minden ablakot. Csodálkozva megállók, a tömeg százfelé reb­ben. Egyszerire meztelen kardok villannak — rendőrattak! Két laposvágás a hátamra, iszko- lok már — lefekvéskor nyöszörögve tapoga- toirü a kék hurkákat. A Pesti Hírlap szerkesztősége. Vagyunk vagy’ ötvenen. Valaki botokat, revolvert és szafaládét osztogat: a revolvert zsebreteszem, a botot megmarkolom, a szafaládéba bele­harapok. Ostromállapot. Az ellenfél meg­támadta az épületeit, — 'lehet, hogy reggeliig tart a harc. Ezért osztogattak élelmiszert is. Reggel dalolva, kiabálva vonulunk végig az egyetem folyosóin, minden tanterem ajta­ját bevágjuk. „Itt nem lesz ma előadás!“ Íme a képek — élesek, tiszták, lelkem.ok, tele érzelmi színezettel, fiatal büszkeséggel. De — semmi összefüggés. Tudniillik, hogy a dolog csattanójával kirukkoljak — halvány 'Sejtelmem Isincs róla, miről v o 11 s z ó. Miért tüntettünk, ki ellem, ki mellett, mi lyen célból, — ha ketté szaki tóm a fejem, akkor se jut eszembe. Pardon — hagyjuk azt a paralizist. Más itt a baj. A dolog úgy áll, — hm, hogy is mondjam csak, hogy is írjam körül, hogy ne kelljen szégyellenem magam most, húsz év múlva. Tudniillik — az a rémes gyanúm, hogy akkor se volt irőta halvány sejtelmem se, hogy hát miről is van sző. De ha már ennyire jutottam, tovább ! megyek. Van még egy emlékképem erről, ! rélszsgen. furcsán, szégyenkezve húzódik meg ! vakból. Robogunk hetykén, kiabálva, a íolyo- i són. Jön szembe egy szelíd, busképü tanár — i fehérszakállas, szemüveges, már nem tudom melyik. Integet, hogy mondani akar valamit, hagyjuk szóhoz jutni. Nagy nehezen élba'U- gatunik, gúnyos fölénnyel biztatjuk, hogy tes­sék. Akkor halkan, csendesen, udvariasan ennyit mond: „Kérem uraim, volna szives önök közül bárki, röviden összefoglalva, meg­magyarázni inekeim, imit óhajtanak tulajdon­képpen ?“ Csend. Egymásra nézünk. Né­hány an makognak valamit, mások vihogni kezdenek. Az arcokon torz vigyor. A tanár csodálkozva vár jó három percig. Aztán vállat von, ő maga is elszégyeli magái, hir­telen eüoson. Mi még hallgatunk egy kicsit, aztán valaki elrikkantja magát: „Gyerünk a quesl urába!" Ordítás. „Gyerünk!“ Tovább vágtatunk. Voltunk evviitt akkor vagy ötvenen, tün­tetők — és merem állítani, hogy sejtelmünk se volt róla, miért tüntetünk. S mégis nagyon téved, aki ezekután egy bölcs és mosolygó kézlegyintést vár — ilyes­félét, hogy fiatalság bolondság, hogy a friss vér szeret fickándozni, mindegy neki, miért — hogy — az efféle egyetemi tüntetések álta­lában erre a. lapra Írandók, el intézhetők egy higgadt kézlegyintéssé]. Óh nem, ezerszer nem! Azt a tényt, hogy tüntettünk s nem is voltunk tisztában vele, tmiivégre — még ma sem tudom íelkiisme re tlenségnek, hébehur- gyaságnak, éretlen ‘kotnyeleskedésnek tekin­teni. Ellenkezően! Ennek a kedves komikum­nak az a nacvon is mély, nagyon is tragikus valóság volt az alapja, hogy nem t u 1 k e> v é s, hanem 'éppen túlsók eszmei és gondolati tartalom adott rá fedezetet, bátorságot, harci kedvet és készséget. Mit bántuk mi, mit törődtünk vele, hogy a pillanatnyi politikai vagy társadalmi Iheflyzet micsoda fordulata teszi időszerűvé a mi heccünket! Az aktuális exigenoiákat talán nem tudtuk áttekinteni, — de hogy v é g e r e d ,m é n y b e n hová luka­dunk ki, (hogy végeredményben, mi az a jelszó, az az igazság, mi az a követelmény, aminek megvalósításáért minden alkalmat torkon kell ragadni, mikor a társadalom, az ország, a nemzet, a:z emberiség 'sorsának irányításában büszkén kikértük a részünket — azt olyan nyilvánvalónak, olyan természetesnek érez­tük. hogy erről nem is kellett külön beszélni, erre nem is kellett hivatkozni, ezt nem is kellett előrebocsátani, se igazolni. Nyilván­való és természetes volt, hogy ez az eszmei tartalom, gondolat és hitvallás azonos és egyenrangú a legkültönib és legáltalánosabb és legmagasabb és légváraié sebb ideálok tar­talmával — nyilvánvaló és természetes volt, hogy mi végeredményben a hazáért, a szabad­ságért, a fejlődésért, a jövőért, az emberi lé­lek legszentebb vágyai nevében az ember legszentebb jogáért harcolunk — ugyan mi másért harcolhatnánk, mi húszévesek, egye­temi ifjak, ama Világszabadiság fáklyahordo­zói, ameÍvnek nevében Petőfi ifjai nemcsak részitvetfek benne, de m ege s.i n á 11 á k a szabadságharcot — ugyan mi másért, mi,, ész és szív és szellem és bátorság ‘lovagjai, végre­hajtó örökösei annak a testámentommak, amit egy Szókratész, egy Krisztus, egy Rousseau, egy Petőfi tett le ünnepélyesen éppen a mi kezünkbe, felismervén a különös paradoxont, hogy vannak ideálok, s éppen a legszenteb­bek, amikért leghatásosabban nem az öregek, hanem a fiatalok hivatottak sikraszállni, éppen fiatalságuknál, ama kivételes hely­zetűiknél fogva, hogy egyéni életérdekeik még nem alakultak ki, még nem rontották meg az Igazságért való Önzetlen, lelkes és hivő rajongást, ami velünk születik s amit csak később torzít el bennünk fiiiiszter- önzéssé a létért való küzdelem. OH van egyszerű és magától értetődő volt ez a mi krédónk, olyan minden időkre szóló, egvotemes bizonyosság — olyan elképzelhe­tetlen volt, hogy húszéves ifjak másért is harcolhassanak, minit az Abszolút igazságért, akár Hellaszban, akár ma, akár a huszonötö­dik századiban! - iszazán nem keltett a rész- itetkérdéseikben szabatosaknak lennünk: ugyan ki mert. volna meggyanúsítani bennünket mmmimmmmamKssst^etsmBamiíseaaesmrvme^^ftetLíMíM pártoskodással, részrehajlással, megalkuvás­sal még tévedéseinkben is? És íme — íme, mégis ... Mit meg nem ér az ember. Ha most bemennek a lázongó és tüntető egyetemre és én volnék az a tanár, kénytelen volnék nem azért szégyelni magam, hogy a fiatalság nem tudja, miért tüntet — hanem azért, (hogy igenis tudja és mégis tüntet. Tudja — vagy legalább tudni véti. I)e talán mégse tudja. Lehetetlen. Nem tudom elképzelni. Talán mégis jő volna bemenni és meg­magyarázni nekik. Az ő „eszmei tartalmuk", aminek nevében harcolnak, ugyanis — izé, be kell vallanom, valóban kissé bonyolultabb, mint a mienk volt. A mienkhez nem kellett sok ész és belátás — elég volt egv kis szív, egy kis dac, egy kis megvetése mindennek, ami igaztalan, embertelen, megvetése min­dennek, amit a „felnőttek" találtak ki. ron­gyos érdekeik védelmében — egyszóval: csak fiatalnak kellett lenni hozzá. Haza, szabadság, jogegyenlőség — igazán nem komplikált esz­méli. Nem kellett a „felnőttek*‘-fői tanulni őket, — inkább mi tanítottuk meg rá a fel­nőtteket, megtanítottuk, eszükbe juttattuk, fejükbe ver tűk újból, látván, hogy’ megfeled­keztek róluk. Ezek a mai tüntetők nehezebb leckét kaptáik. Nehezebbet, olyat, amilyet csak fel­nőttek találhatnak ki. Ilyen fogalmak vannak benne, hogy aszongya: fajbiológia, mentalitás, vér sejt affinitás. Mégis csak be kellene menni és beszélni velük. Lehetetlen, hogy ők ezt értik és mégis tüntetnek és ennek a nevében tüntetnek — egvetemi hallgatók, húszéves ifjak, hozzám hasonlók, hozzám, húszéveshez, akit nem tanítani, akitől tanulni szerettem volna halálomig 1 G-erekek, lehetetlen, nem tudom elkép­zel. ii, hopv ezeket az öreg, tudákos, na^vké- püségeket, hogy fajbiológia és mentalitás — hogy ti ezeket komolyan beszoptátok és és ezért harcoltok! Gyerekek, húszévesek, egyetemi polgár- 'ársak, egyetemi fársaim — lehetetlen, hogy fi ezt h-szit k! Gyerekek, húszévesek, akiknek külön­beknek kellene lenni nálunk, akik arra va­lók vagytok, hogy eszünkbeju Hassátok az el­feledett* ideált, — egyetemi hallgatók, akik­nek az egyetemes igazságért kell lángol­notok — lehetetlen, hogy ösztönnel és aka­rattal mentetek bele ebbe a kicsinyes harcba, hogy önzőbbek és kicsinyesebbek legyetek a létért harcoló felnőtteknél! Nem, nem, ti egyszerűen nem értitek a dolgot, ugy-e? Ti nem értitek, ti nem látjátok a téve- (te 1. eltévedtetek a bonyolult fogalmak út­vesztőjében — nem látjátok, hogy ezek csak fogalmak és nem eszmék — eszméknek ve­szitek a zavaros fogalmakat! Fogalmakba zavarodtatok bele — ide hallm-mU.!:! Zsidó mentalitás — ez csak egy fogalom, gverek ek. Fogalom, amivel játszani lehet mindjárt megmutatom. Amikor zsidót üldöz­tök a fajtájáért — ezzel az üldözéssel a leg­ősibb, legzsidóbb gondolat szolgaságába este­tek — annak a kegyetlen, igaztalan Jehová- nak adtok igazat, aki az apák bűneit a gyer­mekekben bünteti. — embertelen fanatizmus bűnébe estek — mit segít rajtatok akkor a cifra sző, bonyolult okoskodás? Ne fogalmakért — eszmékért harcosa­tok, gyerekek! Szép és jó és igaz eszmékért! Szeressétek a jót és igazat — gyűlöljétek a rosszat és hamisat! Cudar zsidó, derék ke­resztény — derék zsidó, áruló keresztény — mi dolgotok vele? Nektek csak ennyi: éljen az igaz és derék — pusztuljon a cudar és ha­mis! Annál rosszabb aunak, akármiféle, aki cudarnak és hamisnak bizonyul! Csapjátok földhöz egész szótáratokat — nem, nem lehetetlen, nem ismerek rátok kü­lönben! Csak egy gvanu vigasztal —- ama Barah- bas legendájának tanulsága, amit tíz. évvel ezelőtt beszéltem el nektek: hogy külön-kii- lön, egyenként jól értitek ti ezt — külön-kü- lön, egyenként igazat adtok nekem tömeg­be verődve hangzik csak lelkes ..Krisztus"- kiáltástok átkozódó „Barabbas“-üvöltésnek. % Alapítva 1833 Telefon 33. U S > y. • AlszmS A üveg, por cellán nagykereskedése. q £ ­KOSI CE, Fő-utca 19. Nagy választék. Jutányos árak. *»•! Út,

Next

/
Oldalképek
Tartalom