Prágai Magyar Hirlap, 1927. november (6. évfolyam, 249-273 / 1583-1607. szám)
1927-11-25 / 269. (1603.) szám
£ 1927 november 25, péntek 4 MW^M-ynAfitARHIRIiAS; ____________________________________________mi MW —m*i»* WMMMWWW—Wi—U————MSli Az uj kor uj csodája: szférák zenéje Theremin professzor szenzációs találmánya — A zenélő világűr — A P. M. H. eredeti riportja — Prága-, november 24. Ott voltam. Hallottam, amikor az évezredek óta tulvilági csöndbe burkolózott világűr zenélni kezdett. Mikor hangok szólaltak meg, amelyeket eddig emberi fal nem hallott. Mikor valósággá vált szent könyvek rejtéje, poéták álma, a szférák zenéje. A terem, amelyben Theremin professzor megszólaltatta a világűrt, közepes nagyságú. Sajtóbemutató. Várakozásteli atmoszféra. Mintha valami spiritiszta szeánszról lenne szó. Egy szmokingos ur tört németséggel orosz szavakat vegyit el. Körötte hangtölcsérek, fényszórók, rádiókagylók, antennák és instrumentumok, amelyek zongorához, barmóniumhoz, orgonához, regiszterekhez hasonlítanak. Ez az ur, akit Theremin professzor néven mutattak be, magasbomloku, finomarcu ember, akiről azonnal tudja mindenki, hogy titkot rejtegető rendkívüli egyéniség. A közönség inkább zeneileg képzett, mint elektro- és rádiótech- nikailag és ezért nem követi túlzott figyelemmel a komplikált szakelőadás menetét. És egyszerre megtörténik a csoda: Theremin odalép egy kis fadobozhoz, fordít egyel a merőleges mutalcan és sohasem hallott nhaghul- tárnok borítják el a termet: az éter zenél). Mi történik? kérdik a tekintetek. Varázslat? A kis fadoboz szivarskatulyához hasonlatos. Merőlegesen egy fémrudacska emelkedik jci belőle, egy másik köralaku rudacska a doboz baloldalára van erősítve. Theremin mindkettőn csavar egyet. Egy pillanatig valami hátborzongató fütyülésfélét hallani (a rádióhoz hasonlóan), azután mintha a görögök légihárfájába, Aeolus hangszerének húrjaiba kapna bele egy emberfeletti kéz . . . Édes, öblös, puha, resz- keteg hangok dalolnak, tremoláznak a végtelenből hozzánk emberekhez . . . Theremin professzor, a modern varázsló nyugodt mozdulattal közeledik az antennához. Jobbkeze a merőleges, balkeze a köralaku antennán. Ha a jobbkéz a rudhoz közeledik, a hanglétra erősbödik és ha eléri, a legmagasabb, a leglégiesebb hangot adja. De nem hangot ad ez a rúd, (egyenes összeköttetést a végtelennel, a szférákkal, amelyek zenélni kezdenek, az éterrel, amely a csillagvildgból üdvözleteket tolmácsol a földnek). Theremin különös köröket rajzol az antennák körüli levegőben (mintha mágnesmódra ősi igékkel szellemeket idézne) és távoli szférákat összefüggésbe hoz egymással: akkordokat, dailamot csihol ki az Ür olyan titokzatos tájairól. amelyekről a2 emberi öntudat °ddig mitsem tudott, a nagy Rejtély birodalmából. Balkezével a gyűrűs antennához közeledik, vagy távolodik tőle és evvel a mozgással erősiti, vagy gyengíti a hanghullámokat. Ha kezei gyorsan és enrgikusan szelik át a levegőt, a szférák (P:>(.(mini-zené' produkálnak, sztakkattók, arpedzsiók, picikátók hangzanak fel, amelyeket a professzor két keze kénye- kedve szerint mozaikszerben egymásba olvaszthat: az ember játszik a Világűrrel és hangszere az uj milliárdsipu orgona, a levegő). Programszám programszámot követ. A csodálat nőttön nő. A közönség atommá, paránnyá zsugorodva nézi a professzort, aki a levegő orgonáján játszva szinte az égig nő. Egy fiatal zongoraművésznő felmegy a dobogóra, odMil a zongorához, modern szerzeményeket játszik, Skrjabint, egy perzsa rapszódiát, a donni kozákok egy dalát, majd egy fiatal orosz zeneszerző a harmóniámon belekapcsolódik a játékba és mikor a két hangszer együttesen ontja a harmóniákat, Theremin mágus megszólaltatja a szférákat: a világűr kiséri, kiegészíti, százszorossá fokozza a két emberi hangszert). És a langversmy végén teljes fenségében boDtakozik ki az éter világa, szférák-zenéje. Senki sem tudja, mi történt, hogy történt, de egyszerre (egy hatalmas zene- és énekkar összes hangjai, szólalnak meg az Ismeretlenség birodalmából: h ijednie, cellók, bőgök, trombiták, szoprán, alt, tenór, basszus... Beethoven megálmodott és soha meg nem komponált szinfóniája álomszerű, valószínűtlen tisztaságban). A hangversenynek vége van. A zenészek, a hangversenytermekben megőszült kritikusok ostromolják Theremint. Finoman, egy kissé fáradtan mosolyog, mintha valami igen mesz- szi útról ebben a pillanatban tért volna haza: („Hölgyeim és Uraimi, nem vagyok zenész, sohasem foglalkoztam zenével, csak elektro- és rádiótechnikával és amit itt hallottak, nem az én müveim, én csak annyit tudok, hogy az Űrből fogom fel őket: a Világűr szinfóniáját hallották"). Éterhullámzenének nevezi Theremin Leó produkcióját, szeraíonnak találmányát. A Szentpétervári fizika-tecütakui intézet rendes tanára. „Az ég zenél", mondja kedvesen szerény Berlin, november 24. A leszerelési konferencia genfi előkészítő ülésére az orosz delegáció tegnapelőtt indult útra és ma délelőtt a német birodalom fővárosába érkezett. Először úgy gondolták, hogy Litwinow és Lunacsarszkij ezt az alkalmat fel fogja használni arra, hogy a német politikusokkal és államférfiakkal is érintkezésbe lépjen. Ez azonban nem következett be, amennyiben a szovjetpolitikusok csak estig tartózkodnak a német fővárosban és azután tovább folytatják útjukat Genf felé. London, november 24. A Daily Telegraph diplomáciai munkatársa szerint az angol kormány vissza fogja ntasitani Briandnak és Streseinannak azt a kisér letét, hogy Genfben megbeszélést hozzaNagyszerüek a katedrálisok faragott csudái, de élményesek a zalai pásztorok, zsellérek faragott ládái, szelencéi, pásztorbotjai is; költészet libben az üvegháziakban, ahol a dekadens viráglények bontogatják szépségeiket, de illat, iz, szépség a vadvirágok elborulása is az anyafőldön és megragad a matyóhimzés, kimet mező, rovátos pásztorbot originalitása akkor is, ha klasszikus zene mögül fölzendül a magyar cigányzene. Cinka Panna óta muzsikálnak a cigányok a magyar élet körül. Nemzedékek igy éltek haltak, hogy a cigány ott hangicsált bölcsőtől koporsóig. A históriából tudjuk, hogy a cigány nyirettüje, a regősök óta mindig leselkedett a magyar sors fölött. Földerof ormokat is irányított a magyar cigányzene, amennyiben kö- rü’muzsikálta a feudális kiskirályokat és ingatta a megmozdíthatatlan latifundiumokat. Odaférközött nundeurangu magyarokhoz, rzi- vakef ciháit, ápolta a honi spleen-t és az ivadékok ma is épp úgy dán olásszák a jecel ég a lámpában nevezetű hekubát, mint elődök. A prímások is kontrásoknak bizonyultak, mert hűséggel kísérik a magyar állapotot eleinktől, a jazz bandes fordulóig. Mifajta jerichói rózsa ez a mellénk sodort cigányfajta, mely keleti fűszereivel elindult valahonnan Indiából és beleplántálta magát a magyar humuszba, ahol sarjad a kakukfü, a fodormenta is? . . . Folklóré? Etnográfia? Megkökkenve a muzsikus cigány, ha ráijesztenénk e szavakkal; együgyű tudatlansággal legtöbbjük még a másik idegenséget: a kótát sem ismeri, leselkedő emberismerettel furfangosak, de gyermetegek, éber szemük mögött álmodozók, bizarr bőség a leikükön és nem egyszer zseniálisak, ha muzsikálnak tudomány nélkül. Furcsa, különböző emberek, a szürkék hadai között. A leghíresebb paradicsommadár épp itt illeg előttünk, ö az, Rácz Laci a cigánykirály, a 36-ik és ki ne felejtsük a legpompásabb tollát: „öt világrész fejnaluralislájaA kéjgáz- zengésü prédikátumról mindjárt Is kérdezősködünk és világosodik, ami oly csillámlóan ködös. Rácz kántorhangján eldörgi, kótát nem tanult, de ezer nótát tud fejből, operákat, magyar dalokat és mindent, naturalista fejből, az öt világrész sem tud felmutatni ilyen virtust Lehet ... a cigányok muzsikamemoriája problémás titokzatosság és Rácz Laci kobakja tényleg megnézni való. Elszemléltük jó néhányszor, amikor ez a fej még nem volt ilyen deres, öregedő portré a fekete hegedű fölött, alászántott ábrózat, a gőg vonalai futnak hunyorító szemeitől biu áliáig, játszik, igy is, mosollyal; „Égi hangszereket hozott le a földre, hogy ne legyen olyan szomorú és ne gondolja, hogy csak itt van élet" Az éterhul- lámzenekar sokkal gazdagabb a földinél, a kompozíciók csodálatosabbak. Uj kor uj csodája még nagyobb csodát igér: (fényszóró segítségével a hanghulldmokat úgy lehet továbbítani, hogy a föld egy másik helyén fényviziókkd alakulnak át: ze- nefeslményekké). A művészet egy uj fejezete kezdődik itt. Ámulva állunk a kezdetnél, a jelen csodájánál, mely záloga az eljövendő csodáknak: talán a zene fogja majd megoldani a világrejtélyt, amelyet a filozófia nem tudott megoldani. naiv létre Litwinow és Chamberlain között Anglia és Oroszország közveti tők nélkül is tárgyalhat. Az angol politikai körök előtt jól ismeretes Oroszországnak az a szándéka, hogy Németország helyett bizonyos leszerelési indítványok megtételét magára vállalta, mert ilyen módon jutalomnak akarja kieszközölni a német közvetítést Anglia felé. Az angol kormány azonban nem hajlandó ebbe az átlátszó politikai játékba belemenni London, november 24. A Westminster Gazette jelentése szerint a szo'jet tál nyalásokba akar bocsátkozni a washingtoni kormánnyal a 15 millió font sterlinget kitevő j amerikai hadiadósságainak rendezése céljá- I ból. amikor játszik, tetszelgés, kevélység a fintorain, kopasz, fejnaturalista kobakját szinte fújva dobálja, de lassacskán elfeledkezik magáról, a Biharit muzsikálja, a matyóhimzés- magyar-szonátának harmadik tételét ... a hivalkodás elcsittul, a cigány a zenekartól is elfordul, árkolt, aszalódó arca szelíden ráhajol a szerszámra, gyermekes, mámoros és olyan hangokat zenget, hogy újra értjük azt az éjszakát, amikor Burmester a hajdani füstben, a fekete hegedű alá ült és hallgatta pitymalla- tig a megdöbbentő egzótikumot. Mi is ültünk, ott. a füstben, valamint az éjszakai kávéház, ahol most studirozunk ugyanolyan, mint akkor volt . . . szembeötlik a lokál színezete, melynek tónusát sehol a földkerekségen találni nem lehet, magyar gyülekezet ez a lenyűgöző cigány körül; hallgatag emberek, akik mint az ópiumszivók elereszkedet- ten szívják a kesergőt; község, mely válogatva verődött össze, de össze is tartozik itt minden vidéki és pesti zarándok; speciális magyar tabló, a Bihari kiforr, ülepedik és tüzes mélyülő hangjaival érint, mint az aszú. Az öt világrész bonyolult példánya fölemeli a fejét és tényleg könnyezik. — A fia halálára komponálta Bihari . . . mondja izgatottan a cigány, mellém ül, elnézem a kidolgozott, bunkót ujjait, amint összehajtja őket, szájához emeli a kezét, ez csó- kos hódolatot jelent Bihari előtt és ugyanígy mégegyszer csókot jelez, ez Kóczét illeti, aki a 1 egeslegnagyobb cigány volt és ugyancsak a fia halála vitte a sirba. — Talán a bor is . . jegyzem meg számolgatva a prímások sorát, akiket elpusztított az alkohol. Rácz Laci esküre emeli ujjait és mondja: — Négy év előtt msgesküdtem a kislányom életére és azóta nem iszok . . . Különös ez a szalutáló, hirtelenül megriadt király, amint esküre emeli a kezét, tudom, hogy cigányfélelemmel, babonásan, a 77 ördög ellen küzd és ujjainak jeleivel megverni akarja a démont, de egyben borokban megázott alakja körül megzajlik a dinomdá- nom, amiket valaha végigpróbált, hegyen völgyön lakodalom, visszatárul a lump^ ország harminc-negyven éve és a dáridó-m^áter sorolja: — A Lazarevics, a Takács Sándor, a Fáy Toncsi, a Szász Jóska, azok aztán értették... Nem fér el itt valamennyiök neve, összesen birodalmakat jelentettek, annyi földjük volt, azok aztán értelték . . . Laci emlegeti, aki agyonlőtte magát, ki kötélen akadt, mások kivándoroltak és rengtek nyomukban a földreformok . . Ártatlan szavú, ahogyan sorolja az annyi halált, mulatságok gátszakadását és bor úsztatja el a holdak ezreit, s eszméléstől megkímélt, naiv akkor is, amikor kérdem: — Tudod-e, milyen fajta nép a cigány? — Nem tudom . . . — Hogy tanultál meg muzsikálni? — Nem tudom . . . Itt áll a banda előtt, ezer nótával a zengő, fekete szelencében, a legpajkosabbat elszaba- ditja, csapong a hegedű, a banda Összefog, Rácz Laci egészen belehajlik a zenekarba, sunyit a kontrások felé, noszogatja a bőgőst, dalok kagylóját a fülét hegyezi a cimbalmosok irányába- rámordul a pikulásra, gereblyézi a hangokat, ficánkolnak a futamok, fölcikkáz- nak, mint a szitakötők és amint lohol értük a nagyszerű cigány, amint belefogja valameny- nyit a maga prímjének hálójába, olyan, mint a kedvét találó, aszalódott gyermek, örök, Öreg naturalista. Furmányos históriák A logyewke, meg a kinyer haja Budapest egyik előkelő optikusátzletébe beállít egy öreg nene. Az időé aszonyság láthatólag vidékről való, mert ‘esiértéseik a Jiézus Krisztussal köszön, a szoknyája körenyös-körül vastag korcokiban feszöl a csípejére, a hátán meg cigánykötélre járó kast visel. Fején kendő, lábán mamusz. — Szolgálhatok? — fogadja a bolíoslegény. —Pápaszemér gyüttem, fiatalúr, — mondja a nene. — Jő helyt járok? — Jó helyen jár, néniké. Receptet hozott? — Mán mér hoztam véna? — veti le a nene a kast. — Hogy azzal is drágább legyik9 A boltoslegény leülteti. — Rövidlátó, néniké? — Nem tóm én, lelkem, hogy minő látó vagyok. Én csak annyit tudok, hogy az a bajom, ami a plébános urnák. — A plébános urnák mi baja? — Ha újságot olvas, rövid a keze. — Szóval messzfclátó. Na, mindjárt a végére járunk. — szól a bolitossegéd, ázzál leakaszt a falról egy táblát és a nénike elé tartja. — Látja a ■betűket? , — Látok valami feketesiget. felel az asz- szonyság. — De úgy összefut a szemem előtt, akár az ablakon a hideg. — Hát most látja-e? — firtatja a boltossegéd, miközben kikeres egy pápaszemes és a nénike orrara teszi. — Most mán látom! — bólint a nene. — Nocsak olvassa el! A nene fészkelőd ik, egyszer csak elnevezi magát: — Ha én óvasni tunnék!... — Ez baj! — vakarja meg tarkóját a segéd. — így igazán nem tudom megmondani, hogy a néninek milyen pápaszem való. Az asszonyság letolja orra hegyére a pápaszemet, feláll, körülnéz, mint aki valamit keres. Mikor meglátja, hogy a pénztáros kisasszony harisnyát kőt. lassan a kasszához tipeg. —- Ugyan, ides leikecském, adja mán ide cseppet azt a kötést. Csak trőbára, leikecském. Nem akarok én mán vinsigemre oskolába járni, élig lesz a nekem otthon, ha látom, hogy mit kötök. A kisasszony mosolyog, odaadja a kötést. A nene föl taszítja a pápaszemet, visszaül. — C... c... c... — lengeti szelíden a fejét. — A fiatalúr mégiscsak érti a dógát. Úgy látom a szemeket, ahogy tán még ifikoromba ee!... Azzal elkezd az öt tűvel motolaeebesen turkálni. furkáTni s néhány pillanat alatt úgy belemelegedik a kötés gyönyörébe, hogy végképpen elandalog, elfelejti magát— Hát jó lesz a pápaszem? — kérdezi a segéd. — Jó lesz. fiatalúr, jó lesz! — rezzen föl a nene. — Nagyon jó lesz! Azaz... — néz el a pápa- szem fölött és megint úgy tesz, mint aki keres valamit. Aztán felemelkedik és bizalmasan a segéd füléhez hajol: — Nem vóna kézné egy bögrike kávé, fiatalúr? — Kávé? — kacag a segéd. — Nem vagyunk mi vendéglősök! — No iszen tudom, tudom, — bólint a nene. Nem is azét* kérem én, mintha meg-ehüttem vóna. Csak úgy trőbára. Mer tuggya, a minap is, hogy iszogatom a kávét, belenézek a bögrikébe. no mondok: kinyérhaja. Beveszem a kabinnal a számba, hát követem: legyecske vót... Szilárd János. Karácsonyi af án&éis EsSspili gyermekek ős lenünk réisé^e Altay Margit: A kis hercegnő. Kötve 28.60 K Benedek Elek: Az én első könyvem. Kötve 26 K Benedek Elek: Mesemondó verses Ábécé 28.60 K May Károly: A félelmetes 30 K Lengyel Miklós: Tamás érdeklődik. Kötve 26 K Lengyel Miklós: Tamás érdeklődik. IT sorozat. 26 K A diplomácia élénk kíváncsisággal várja az orosz szfinxet Litwtnowék Berlinen utazlak át — Brland és Stresemann közvetíteni akar Anglia s Oroszország között? CIGÁNYOK — Portré az ezernótás fejnaturalistáról Irta Révész Béla.
