Prágai Magyar Hirlap, 1927. november (6. évfolyam, 249-273 / 1583-1607. szám)

1927-11-24 / 268. (1602.) szám

ORASxAfc/ y SAi*ltAI<.'rjlÍKUA^ iyüi november 24, csütörtök. Kulturházavatás egy gömöri községben A magyar kultúra ünnepe Jánosiban — Egyed Aladár avató beszéde a magyar iskoláról és a magyar tanítóról Jánosi, november 23. (Saját tudósitőnk­től.) A szlovenszkói magyarság élniakarásá- nak és kulturigényeinek legnagyszerűbb bi­zonyítékai azok a kulturházak, amelyek ma­gyar községeinkben egymás után épülnek. Ilyen kullurházat épített föl legújabban Já­nosi község is. A magyar nemzeti párt tag­jaiból alakult képviselőtestület a községnek a vagyonnövekedési adóból befolyt pénzét fek­tette be ebbe az intézménybe s ezzel fölbe- csülhetetlen értékű erkölcsi tőkét biztosított nemzedékek számára. A kulturház ünnepélyes felavatása vasár­nap ment végbe. Délután a kulturliázban a képviselőtestület díszközgyűlést rendezett, amelyen a magyar nemzeti párt részéről Tör­köly József dr. szenátor a párt országos el­nöke, Nagy Sándor országos pártigazgatő és Egyed Aladár kulturreferens vett részt. A diszközgyülést Mojzes Károly jegyző nyitotta meg, aki maga is nemcsak hogy támogatója, de kezdeményezője is volt faluja ilyen irányú kulturális törekvéseinek. Megnyitó beszédé­ben többek között dicsérettel emlékezett meg a helybeli iparosokról, akik a 142.000 koro­na értékű kulturházat a legnagyobb gondos­sággal és szeretettel építették fel. Utána Törköly József dr. mondott gyújtó szavakkal köszönetét a magyarság nevében Jánosi község lakosságának és képviselőtestüle­tének nemes tettéért. ÍMeghatő volt annak a rajongó szeretetnek a ■megnyilatkozása, amellyel a község lakossága a magyarság e fáradhatatlan vezérét körül­vette, Szinte lesték, magukba szívták min­den szavát és boldog volt, aki kezet szorítha­tott vele. Mács József és Samu Gyula, a helybeli pártszervezet elnökének intő, buzdí­tó szavai után záródott be a díszközgyűlés. A felavató ünnepség 7 órakor vette kez­detét. A jánosi dalárda, amely a rimaszom­bati gazda dalosversenyen a második dijat nyerte el, nyitotta meg az ünnepélyt Farkas Márton ref. tanító vezetése mellett művészi nívójú énekszámával. Magyar tani tő-probléma Ezután Egyed Aladár, a magyar nemzeti párt kuiturreferense mondotta el avató be­szédét. Rámutatott azokra a belső megtartó erőkre, amelyek mint a nemzet jelleme, lelkü- lete, kultúrája a történelem pörölycsapásai között is örök életet biztosítanak a nemzetnek. Majd a magyarság világtörténeti hivatásáról1 beszélt. A szlovenszkói ev. egyház hivatalos vezetői, akik itt a szlovákok vezetőiül is te­kinthetők, ez év tavaszán a külföld előtt azt akarták bebizonyítani, hogy az a történelmi megállapítás, ^nely szerint a magyarság a nyu­gati kultúra védőbástyája volt egy ezred­éven át, csak mese, mert a szlovákok tartóz­tatták fel azt az áradatot, amely Nyugat kul­túráját elsöpréssel fenyegette. A mi világtör­téneti hivatásunk megtépázása akart ez len­ni, de hiába való kísérlet volt, mert a histó­ria bebizonyítja, a külföld is tudja, s akinek lelke, ítélete helyén van, senki sem tagadhat­ja, hogy csakis nagy magyar temetők árnyéká­ban fejlődhetett oly naggyá a nyugati kultúra. Majd áttért a kultúra eszközére. Beszélt az iskola kulturmunkájáról, vizsgálat tárgyá­vá tette, hogy mit adhat ma Szlovenszkón a magyar iskola a nemzeti kultúrának. Kiter­jeszkedik a falusi kultúra hivatott munkásai­ra is. Pap és tanító csakis mint egyenrangú munkás közakarattal, együttesen megbe­szélt terv szerint, arányos munkameg­osztással végezhetnek eredményes mun­kát a falusi kultúra emelése érdekében. Majd igy folyatta beszédét: —A falu kulturális munkájának legfon­tosabb műhelye az iskola. De hályog van a szemén, aki nem látja, hogy Szlovenszkón magyar tanító a cuius régió eius natio bar­bár elvére épített elnemzetlenitő iskolapoliti­ka mellett ma az iskola falai között nemzeti kuliurmissziót teljesíteni nem képes. A szlo­venszkói magyar tanügyi lapokban nem egy­szer hangoztatták azt, hogy nincs szükség az iskolai tanítás kiegészítésére, ellensúlyozá­sára magyar nemzeti szempontból sem és a magyar kisebbségek politikai pártjainak ilyen irányú munkáját rossz szemmel nézik, sőt a magyar tanítókra nézve egyenesen sérelmes­nek tartják. — Uraim, értsük meg egymást! Mi na­gyon jól tudjuk, hogy a magyar tanítóság na­gyobb része, amikor ma sokak által megiri­gyelt, de jól megérdemelt fizetését felveszi, sokszor eszébe jut, hogy megelégedne keve­sebbel is, ha nem kellene tanítói működése közben sokszor erőszakot venni saját lelkén. Ismerjük a mi derék néptanítóinkat, akik a magyarságnak mindig a legtöbbet adtak, de tőle mindig legkevesebbet kap­tak — nem is ezektől féltjük mi a ma­gyar ifjúságot. Hanem azoktól, akik szerint ma a Szloven- szkóra szorított magyarságnak nem lehet kul­turális sérelme, akik vagy egy végzetes té­vedés hatása alatt, vagy pedig ősöktől reánk­maradt szent örökségek könnyelmű prédá­iéiként azt hirdetik, hogy a szlovenszkói ma­gyar iskolák ma épp úgy nevelnek nemzeti öntudatra, mint régen. Azoktól féltjük mi gyeremkeink lelkét, akik a tanfelügyelőnek tanitó-gyülésein ilyen szavakkal kedvesked­nek: „nemcsak az oklevelünket nosztrifikál- ták, hanem a szivünket is.“ — Tisztelettel kérem a magyar falvak la­Kassel, november 23. Kassel városában ma délelőlt ismét súlyos viilamos-szerencsétlenség <ör- tént. Megismétlődött az a szörnyű kamasz tőfa, mely néhány hónappal ezelőtt a Kasscti Jlerkules- vonaton játszódod le, amikor kisgyermekek játék­ból elindito"ák a kocsikat és a felborult szerelvény alatt számos utas a halálát lelte. A szerencsétlen­ség ezúttal is a Herkules-vasu’on történt. Egy kocsi, mely visszatért útjáról és uta­saival isméi el akart indulni a meredek hegyi ulon, siklani kezdett a befagyott gi­neken és irtózatos sebességgel egy vendég­lő közvetlen közelében veszteglő kocsi irá­nyába robogott. A kogsiveze‘ő nem. tudta a féket működésbe hózni s a kocsi óriási sebességgel belerohant a veszteglő kocsiba. A hatás borzalmas volt. Mindkét kocsi elülső része tönkresuzva leszakadt, az üvegablakok apró szilánkokra törve tiz méternyire repüllek, a vas- és fémalkatrészek darabokra hullva hasadlak le a favázról. Az utasok közül tizenha'an, köztük gyerekek is, megsebesül'ek, nagyrészt su’yosan. Még nem lehe­tett megállapítani, vájjon a szerencsétlenséget az Varsó, november 23. (A P. M. H. munkatársá­tól.) A varsói rendőrség a napokban puszta vélet­len folytán azt a különös felfedezést tette, hogy a varsói gonosztevők a csikágói banditák mintájára, akik szervezettségükkel állam- ügyészeket buktatnak meg és neveztetnek ki, szintén organizációba tömörüllek. A szervezet a bajbakerült banditák családjának se­gélyezésére és egyéb előrenemlátott kiadásokra há­zipénztári állított föl és külön becsületbirőság utján bünteti meg az alapszabályok ellen vétő tagokat. Varsó egyik utcáján a napokban egy eszmé­letlenül fekvő, összevisszavert férfire bukkant a rendőrőrszem. Beszállította a rendőrségre, ahol a férfit magáhoztéritették mély ájulásából. Személyi adatainak felvételénél azonban az ismeretlen makacsul hallgatott ét meg­tagadott minden felvilágosítási sebeinek eredetére vonatkozólag is. A rendőrtiszt erre elővette a nyilvántartott gonosz­tevők fényképalbumát és megál’apitotta, hogy az ismeretlen a régóá keresett hírhedt banditával, Motyka Leóval azonos. Motyka a bizonyítékok súlya alatt most már részletes vallomást tett, amely a rendőrség körében egyenesen szenzáció erejével hatott. Elmondotta, hogy sebeit bandita-társaitól kapta, akik egy be- csü'e'birósági itéle'et hajtottak raj'a végre. A nagy gonosztevőszervezet, melynek Motyka is tagja, az úgynevezett „Fekete sas", ugyanis házipénztári állított fel, amelybe minden tag köteles „bevételé“-nek tiz százalékát be­fizetni. A pénztárnak az a rendeltetése, hogy azon „kollé­gák" családját, akiknek hivatásuk teljesítése kSí­kosságát, becsülje meg tanítóját Azért, hogy március 15-én, vagy október 6-ikán nem csi­nál ünnepélyt, hogy nem jár magyarruhában, hogy a magyarság politikai gyűlésein nem vesz részt, — azon ne csodálkozzék, azt ne rójja fel bűnéül, hiszen ez természetes. Ezen­kívül sokkal fontosabb munkát végez ő úgy az iskolában, mint az iskolán kívül, ha a kultúra konzerváló erejével igyekszik megtartani if­júságát, népét érzelmében magyarnak. De arra is kérem, igyekezzék minden alkalmat megragadni arra, hogy ifjúsága részint a csa­ládi tűzhelynél, részint a magyar pártok ál­tal meggyujtott szent lángoknál tanuljon lel­kesedni a múlt nagyságán és dicsőségén. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után a kulturház színpadán, melynek díszleteit egy helybeli egyszerű napszámos ember festette meg meglepő hozzáértéssel, az Obsitost ját­szotta el a helybeli műkedvelő ifjúság. Rima­szombat, Feled s az egész vidék nagy érdek­lődése mellett folyt le az előadás a közönség legnagyobb megelégedésére. A betanítás és rendezés nehéz munkáját Farkas Márton ta­nító végezte, feleségével együtt, az utóbbi a nagyasszony szerepében vitte diadalra a da­rabot idézte-e elő. hogy a kocsi fékje felmondta a szolgá­latot, vagy pedig az a körülmény, hogy a fékek ál­tal far'ott kerekek siklo!lak-e meg a jeges síneken. A kocsivezető kétségbeesetten kiáltozott segítségért, mire a kiáltásokra figye’inessé lett u'asok közül néhányan leugro tak a kocsiról és igy kimenekültek a veszélyből. A sebesültek nagyrésze a szerterepü­lő üvegszilánkoktól sebesült meg, egyesek kar- és láb^örést szenvedtek. A rendőrség és a mén ők a szerencsétlenség után azonnal kivonultak a hely­színre és a sebesülteket beszállították a kórházba. A szemtanuk elbeszélései ellentmondanak egymásnak, de valamennyien igazolják, hogy a koesivezelő hangosan segítségért ki­áltott és a száguldó kocsit igyekezett meg­állásra bírni. A kocsiban utazo‘t embereket a szerencsétlenség teljesen váratlanul érle és csak a katasztrófa pilla­natban, amikor valafni borzalmas ropogást hallot­tak, ébredtek annak tudatra, ogy a kocsi belero­hant egy másikba. A sebesül'ek nagyrészének ál­lapota nem nyugtalanító, bár leg'öbbjüket a zúzott sebeken kívül agyrázkódás is érte. Csak a kocsive­zető és egy diák állapota életveszélyes. ben valami bajuk vagy kellemetlenségük esett, en­nek tar'ama alatt segélyezzék, valamint azt a célt is szo’gálja, hogy olyan elfogott kollégák helyett, akiknek még hosszabb ideig kell e'itélésükre vára­koznak, kaució! tegyenek le és igy a kollégákat megszabadítsák attól, hogy drága idejüket tétlenül, a fogságban kelljen produktív munka nélkül eitöl- teniök. Végül és nem utoljára a befizetett össze­gekből fogadják föl Varsó legjobb ügyvédeit ga- valléros bőkezűséggel. * A házipénz'árt maga Mofyka kezelte és csak igen ritkán vizsgálták fejül, mert teljesen megbíz­tak Motyka zsivány becsül etében. Röviddel ezelőlt azonban ismét nagyobb óvadékra volt szükség és mikor ezt ki akarták venni a házipénztárból, ki­tűnt, hogy az ott elhelyezett hatezer zloty szőrén- szálán eltűnt. Mikor Mo'ykát ezért felelősségre vonták, a bandita elmondta, hogy a pénzt személyes céljaira kölcsönvette és a rossz konjunktúra miatt még nem roll al­kalma a kölcsönt a ^pénztárba visszafizetni. A szervezet tagjai Motykáf vallomása r.tán formá­lisan letartőzta'ásba helyezték, azután pedig össze­hívták a becsületbiróságot. A bíróság a vádlott fö­lött hosszas tárgyalás után kimondta Déleiét, amely úgy szólt, hogy Mo'yka hűtlen kezelés miatt száz ökölcsapdssál sújtandó és az Ítélet a helyszínen halidék- talanul végrehajtandó. A becsületbirőság tagjai az Ítéletet nyomban v-'gre is hajtották, azu'án pedig az eszméletlen, vérbebo- rult embert kidob'ák az u'cára, ahol a rendőr fa- lá't reá. Sebei oly súlyosak, hogy gyógyulásuk hó­napokat fog igénybevear* Uj villamoskatasztrófa Kasselben tizenhat áldozattal Egy villamoskocsi teljes sebességgel belerohant a másikba — Két sebesült állapota életveszélyes — Száz ökölcsapásra ítélte sikkasztó pénztárosát egy varsói rabló­banda becsületbirósága Házipénztár a „Fekete sas" tagjainak és családjainak segélyezésére — A fogságba jutott tagok helyett kauciót tesznek le, hogy elítélésükig is folytathassák működésüket — A becsületbirőság különös ítélkezése illés Béla muzsikál — Prágában Magyar cigány Prágában muzsikál,.— mint­ha azt mondaná az ember, hogy a magyar Al­föld elindult és Prágába érkezett- Vagy hogy » Kárpátokat áthelyezték; vagy: Illés Béla, Szlo- venszlcó kedves, nagyszerű cigánya, a prágai „Chat noir“-ban muzsikál: minden este teljes zenekarával (ahogy a reklám mondaná). Muzsi­kál ott, ahol a legjobb esetben csak a zenét ,ér­tik (legrosszabb esetben a dnsezbendet) — értik a zenét, a muzsikát pedig nem lehet érteni, leg­feljebb érthet hozzá az ember a szivével, a ma­gyar rónára, a Kárpátokra való rácmlékezéssel. A muzsika szülte a zenét, a muzsika az ősibb, belőle ered minden, ami zene, ősi titokzatos anyaföld, legősibb titkokat rejtegető, á magyar cigány — maga is titok és idegenség — őrzi ezt az ősi titkot. Senki sem tudja, honnan jött, hová megy (Illés Béla Kassáról Prágába, mintha azt mondanám: Egyiptomból a Kanári szigetekre, olyan mindegy), senki sem tudja, mit akar még a mai világban, melynek legnagyobb zenészei száműzték a cigány lelkét, a melódiát Mit akar az a szenfeketehaju, sötétbőrü, mosolygósán síró ember avval a primitív hangszerrel, a hegedű­vel? Cfeak nem hiözi, hogy pianisszimója tulhar- sogja a század gépzenés fortisszimójáí?.. „ Egyiptomi, kassai szfinksz, akit cserbenhagytak az évezredek. Piramis, amely elindult fáraóját keresni, saját benső titkát, melyet avatatlan, durva kezek kiemeltek öléből... És ahogy a Kassáról kiszorult, Prágába szakadt Illés Béla pianója megtölti a szűk helyiséget, vonója nyo­mán csoda fakad: az ősi titok mágusa diadalma­san küzd meg a század gépzenéjének fortisszi- mójával. Hullnak a század arcáról a keményre fagyott álarcok, az arany utáni rohanás lassub- bodik, a fortisszimó dekrescsendóval pianóba siklik-------elhallgat és már csak Illés Béla mu­zs ikája él és körötte semmi más. Város helyett magyar róna, felhőkarcolók helyett a Kárpátok, muzsikanélküli atonalitás helyett dallam, dal­lam ... édes, szomorú, víg, ősi, földalatti, titok­zatos daliam: a cigány ősi titka, a cigány lelke. Honnan jön, hová megy? Mit tudod Te, aki hall­gatod és elfelejted önmagad, mit tudja ő, a ci­gány, a legnagyobb földi titok helytartója? Illés Béla muzsikál: „minden este teljes zene­karával a Chat noirban4* —, lehet, mert igy mondja a reklám. De: Illés Béla, a szomom-vig magyar cigány, aki az idegenbe szakadt, minden este az emberek szivébe tekint és látja, hogy a földrctévedt emberek mind idegenbe szakadt szegény emberek. És amikor Illés Béla látja eze­ket az üres sziveket, amelyek elfelejtették, hon­nan indultak útnak, pianissziinóban dalolni kezd hegedűjén, hogy emlékezzenek. És a szivek em­lékeznek a magyar dallam nyomán az ősi, a szent titokra, melynek őrzője Illés Béla cigány, alti hegedűjével eljött Prágába — Kassáról, vagy talán igen-igen messziről, ahol talán már nem kellett, ahol már elvégezte hivatását. Eljött hoz­zánk, ahol hivatása a költögetés, az emlékezte- tés. És most minden este ott áll a Chat noirban és várja a sziveket és pianója minden este le­győzi a világ fortisszimóját. Az emberek csodára várnak —, a Chat noirban estércl-estére meg­ismétlődik a csoda: egy szál cigány egy idegen világ ellen — egy szál cigány, aki legyőzi a világot. np. — Elkobozták a Prágai Magyar Hír­lapot. Lapunk szerdai számát a prágai ál­lamügyészség 1 „A hangulatváltozás okai" cimü vezércikkünk egy mond int a, továbbá egy rövid távirati jefentósiraik miatt, elkoboz­ta tta. Az elkobzás a késő éjjeli órákban tör­tént,. úgy hogy második kiadást már neon adhattunk lei. Maá számunkban a folytonos­ság kedvéért megismételjük Móricz Zeng- mond Úri muri c. regényünk tegnapi folyta­tását. Az elkobzás etilen fellebbezéssel értünk. — Táncmulatság Szégyenben. Szőgy énből je­lentik: A szőgyóni lányok a napokban sikerült leánybált rendeztek az elesett hősök emlékére fel­állítandó szobor javára. A mulatságon kisorsolták Csiba László két festményét,' melyeknek árából tiz százalékot az alap javára fordítottak. * rÜIREK^. ni i wiiwii—min ii m .................. 24 N ovember E Csütörtök [Isii iga in elitett "T PRÁGAI MOZIK MŰSORA: ADRIA: Beszélő film. (Technikai újdonság). HVEZDA: A Jályolnélküli hölgy (L ly Dagover ket­tős szerepben). JULIS: A becsület mezején (2-ik hét) KAPITOL: A fályolnétküli hölgy. KORUNA: A becsület mezején (2-ik héf, LUCERNA: Királyok királya (S-ik hét). SVETOZOR: A vörös óra (Mozsuchin és Mary PhÜ- bin).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom